Nógrád. 1981. augusztus (37. évfolyam. 179-203. szám)

1981-08-16 / 192. szám

Kihúz három-négy napot (II.) Zolnai-féle masszából I (unkaidő vagy esmlt aifürtoifaH? Biceg be ismerősöm az SZTK-ba, pedig tegnap még kutyabaja sem volt. „Mi tör­tént?” — kérdem. Elestem motorral. De hogy megkapjam a százszázalékos fizetést, bent azt hazudtam, hogy ak­kor biesaklott ki e bokám, amikor leszálltam az • üzem előtt a buszrél. Bizonyítsák be, hogy nem így történt! Tu­dod — mosolyog — milyen kínomba került, míg elmen­tem a buszig, hogy senki se lássa, sántítok. Leszálláskor már könnyű volt negyven ta- nűt szerezni, ö mosolyog, s tettetem, magam, én is. És mások.,. ? Fáradtnak látszik dr. Ser­főző Ista \ a homokterényei körzeti orvos, akivel a nád­újfalui rendelőbe«;' beszélge­tünk.­— Sok a beteg? — Rengeteg. Tizenhét-ti­zennyolc éve vagyok már itt, de ennyien nyáridőben még nemigen fordultak hozzám. — Betegek, vagy áibetegek? — ... Nézze! Tudom, a táppénzes állomány mostani megemelkedése miatt —- kl- mondva-kimondatlan — so­kan orrolnak ránk. -Nem ta­gadom, ebben van is valami. Hiszen a mi szakmánkban is épp ez az idő, amikor a kol­légák szabadságra mennek. Sokat kell helyettesítenünk addig szinte Ismeretlen he­lyeken. Én is most ellátom Nádújfalut, Bárnát, ífomok- terenyét és a jánosaknai fe- hérnemflgyárat. Olyan em­berek jönnek igazi, vagy ki­talált panaszokkal, akiket ad­dig még nem tudtunk a pa- ciénturánkban. S lévén ke­vés műszerünk a bajok va­lódiságának megállapítására, jószerivel tehetetlenek va­gyunk. így, Írjuk a beutaló­kat az SZTK-ba. S ha ott ki­derül, semmi baja az illető­nek, ezzel is kihúz három- négy napot. Egyébként szak- rendelést kérni béricinek Jo­ga van. Est nem ellenezhe­tem. — Szavaiból úgy tűnik, mintha a beteggel, álbeteg­gel szemben, kiszolgáltatott lenne a körzeti orvos... — Tény: hátrányos helyzet­ben vagyunk. Főként —, mi­ként előbb említettem —ha nemcsak a saját körzetünket kell ellátni, — Akkor „átverhetik” önt? — Sajnos. Nyílik rá mód. Szégyellem, de bevallom. — Mivel tudná még ma­gyarázni a táppénzes állomány megnövekedését ? — Azzal is, hogy sok kollé­ga nem ismeri azokat az üze­meket, az ottani munkakö­rülményeket, ahol páciensei dolgoznak. Nézze! Az én kör­zetemből nagyon sokan dol­goznak Szorospatakon. Vi­szont én vettem magamnak a fáradságot és számtalan eset­ben leszálltam a frontra, az elővájásokba, úgy, hogy valós fogalmam van az ott fellel­hető ártalmakról, veszélyek­ről. Ily módon elhiszi, hoz­zám az utóbbi tiz évben nem is mertek ólmesékkel jönni. Mert tudták, én szintén jó ismerője vagyok valamennyi ottani problémának. Ezért mondom magának és javas­lom a* illetékeseknek. hogy szervezzenek üzem- és mun­kalátogatásokat a körzeti or­vosoknak! Tapasztalatból tartom nagyon jó dolognak. Órájára pillant dr. Serfőző István: indulnia kell Nádúj­faluból Bérnába. A kocsiban ülünk, útban hazafelé, amikor eszembe jut a homokterenyet körze­ti orvos egyik nekünk szóló fejtegetése. Miszerint nem szabad írott malasztként el­fogadni az üzemi baleseti statisztikát, mert az igen­csak megszépített adatokat tartalmaz. Önála a betegfel­vételt könyv egy oldalán, ahol tíz hely van a különféle ese­tek regisztrálására, ebből hat bizonyíthatóan üzemi balese­tet szenvedett, de egyiket sem minősítették annak a mun­kahelyről orvoshoz küldő il­letékesek. A rábeszélés eled­dig eredményesnek bizo­nyult; ki tudja milyen módon, jól járt a munkaadó és mun­kavállaló is... Azt mondja J. I., többszö­rösen börtönviselt: — Tudja, én sokszor meg­jártam már a „hadak útját". Egy nagy tapasztalatom vi­szont van. Ott ahol szigorúak és következetesek, nem elné­zőek, s kellő szigorral megto­rolnak mindennemű fegyel­mezetlenséget, nincs gond a munkaerővel és növekedés he­lyett inkább évről évre csök­ken a kieső műszakszám. Persze ez nálunk én nu­merikus szémjegyvezérlésű esztergán dolgoztam — más­képp volt... Ahogy meg ki­jöttem, látom a fejetlenséget, a szervezetlenséget. De már azt ne higgye, hogy a börtön­viszonyokat idealizálom. Mert attól mentsen meg minden­kit. .. valaki. De mondom,, kint is több szigor kellene. Persze J. I. nézetét csak részben osztom a magamé­val. Kell a demokrácia is. De csak úgy. ha az öntudattal is párosul Hogyha az agyakban legelsődlegesen az üzemi ér­dek tudatosodik, s csak azt követi a krumpliültetés, a másodállás. — Istenem! — fohászkodott egy munkaügyi vezető: —Mi­kor érjük ezt el... ? Ismételjük, s erre oda kell figyelni: a párt megyei vég­rehajtó bizottsága is roppant kedvezőtlen tendenciaként értékelte a táppénzes állomány 6,2 százalékra történt növeke­dését. Amelynek csökkenté­se, hiszen boldogulásunkat, gazdagodásunkat segíti elő, mindannyiunk érdeke. rvéffe) Karácsony György Higgyék el, semmi túlzás nincs abban, hogy a budai vár egyik nagyon szép, törté­nelmi környezetéhez harmo­nikusan illeszkedő modern épületét az élet házának ne­vezem. E csupa üveg, mütő- tisztaságu épületben folyó minddhnapi munka nélkül egyszerűen megbénulna az élet Magyarországon: leállná- nak a gyárak, tízezerszámra pusztulnának az állatok, nem nyomhatnánk újságokat, nem működne a televízió, s min­den városban, falun, tanyán csak a hold világítana éjsza­kánként. Pedig éhben az épületben nem termelnek semmit, „csu­pán” országos szinten meg­tervezik. irányítják és szinte percenként ellenőrzik a hazai villamosenergia-termelést (fi­Az országos villamos teherelosztó rsupaüveg épülete harmo­nikusan illeszkedik a történelmi környezetbe leje fal - döngölve! Műszaki rajzokat tereget az asztalra a2 osztályvezető, s élénken magyarázza, mi volt az újításban a ráció, milyen előnyökkel járt az üzem szem­szögéből. — ... tavaly szeptember hu­szonnegyedikén nyújtották be, idén februárban már ennek alapján építettük ét az egyik kemencét. Ilyen gyorsan még nem valósult meg jelentős újí­tás az ötvözetgyárban... MAS IRÁNYRÓL közelítvén Nagy és drága munka a sal­gótarjáni ötvözetgyárban a négy — a tatabányaival együtt öt kemence szénbélésének cse­réje. Négyévenként építenek be hárommillió forint értékű — Franciaországból importált — anyagot a teljes kemence­kádba, és évenként újítják föl a csapolónyílés felőli úgyne­vezett eleje falat. Ez utóbbi kisebb munka is négy teljes napra vonja ki a kemencét a termelésből. A gyár műszakijai hosszabb ideje studíroznak rajta, ho­gyan vegyék elejét a szénfal oxidációjának; ki is dolgoz­ták egy légzáró szerelvény tervét. Ami nem volósultmeg. A múlt év őszén viszont egy eléggé hiányos iskolai vég­zettségű csapolómunkás, más irányból közelítvén a kérdés­hez, jó megoldást talált a mű­szaki problémára. Zolnai Sándor csapolóteknő bélésének Javasolt egy, a gyár sajátos hulladékának döngöl étéből és kötőanyagból levő masszát; egyúttal föl­vetette. hogy ez az elegy ta­lán eleje falnak is megfelel. Ügy is lett. Hóna alá nyúlt Zolnainak a gyár termelési főmérnöke és fejlesztési osztályvezetője, en­nek eredményeképp hamar le­zajlottak a kísérletek, s meg­született a rugalmas döntés: a Zolnai-féle masszát egyből eleje falként kell beépíteni a kemencébe. — Annyi előnyt ígért ezaz újítás, hogy megérte a koc­kázatot — körű Solymár And­rás fejlesztési osztályvezető.— A döngölést nyolc óra alatt elvégzik, így az egész eleje­falazáshoz négy nap helyett huszonnégy óra is elegendő. Ezenekívül az importált szén- törríbök több mint félmilliós költsége helyett néhány ezer forintból felhúzzuk az eleje falat. SIKERES „IRÄSMÜ” A Zolnal-ötlet Összes hasz­nát persze hosszasabban lehet­ne sorolni. Nemcsak olcsóbb, hanem hosszabb élettartamú is a masszából döngölt eleje fal. A anyag hátsó falnak is alkalmas, így egy-egy kemen­ce átépítésekor több millió forint megspórolható. A tar- tósabb falazat elejét veszi a kemence kilyukadásának Is. Fölöslegessé teszi a tömítésre használt — e masszánál ke­vésbé ellenálló — sődreberg- massza importálását. És így tovább. A most negyvennégy éves, tagbaszakadt Zolnai Sándor huszonhárom esztendeje keresi kenyerét az ötvözetgyárban. Eddig csak kisebb újításokat nyújtott be, amelyekért két- háromszáz forint ütötte a markát. — Ezzel vagy fél évet kí­sérleteztem otthon, Rónán, a házi kazánomban — mondja a kormos képű újító. — Kon- zervesdobozba kevertem bele a masszát; különböző szemcsenagyságot, különböző százalékban kötőanyaggal. Változtattam a hőfokon is. Télen még hóban is lehűtöt­tem a megkeményedett dara­bokat, hogy miként reagálnak rá. A nejem mérgeskedett is, hogy füstös meg ragacsos volt minden. De most már örül, mert anyagilag megér­te. Egy-egy ötlet megszületése mindig érdekes lehet. Ez a mostani újítás — mint annyi találmány — részben a vélet­lennek köszönhető. Zolnai egyszer egy vödör bitumen­hez hasonló anyagot vitt a kemence környékére, s ott szétöntötte. Az anyag — meg­lepetésére — fölpattogzott Ez­után kezdett kísérletezni — részben passzióból, részben kíváncsiságból — a kötőanyag és a döngölet keverésével. így fundélta ki, hogy a massza öntőteknő bélésének talán jó lehet. Mikor rendelkezésére álltak a megfelelő mintada­rabok, szólt egy társának,' hogy az újítást vesse papír­ra, és a díjon feleznek. A „társ” irigylésre méltó ho-; noráriumot kapott írásáért. Józanabb munkatársak fi­gyelmeztették, hogy a fifti-fifti kissé túlzás, ezért 45—55 szá­zalékban osztoznak a pénzen,' Zolnai javára. A sikeres író­nak eddig tizenhatezer forint került a bukszájába, míg az újítónak t izén kilencezer-va!a- hényszáz. Ez csak előleg volt. A végleges díj ennek több-, szőrösére rúghat. TÜLBONYOLITÄS HELYETT A Jó ötletek elenyészésénefc a kelleténél többször Is ta­núi lehetünk honunkban. Ez­ért fölöttébb hasznos lehet annak tisztázása: hogyan va­lósulhatott meg ilyen gyors ütemben Zolnai életképes ja­vaslata. — Régebben nehezebb volt az újításokkal boldogulni, de mostanában jobban foglal­koznak velük. Hogy ennek mi az oka, azt nem tudom meg­mondani — így maga az öU letember, — Nagyon jó volt, nagyon’ kellett a gyárnak — közli a fejlesztési osztályvezető. — Mikor nekem megmutatták; egyből azt mondtam; rajtaj megcsinálni! Még most is fog-> lalkozunk a témával, mert úgy látjuk, hogy szabadalom-; má is fejleszthető. — Nagyon lényeges volt; hogy a két mérnök a Solymár Bandi meg a Szepesi Feri felkarolta a dolgot. Az ő ne­vüket feltétlen írja bele a cikkbe — javasolta Buch in-; ger György újítási felelős. — Egyébként az egész ügy csendben ment, nem volt túli bonyolítva. Mire köztudott lett, már teljesen készen volti Nem lehetett belekontárkod-f ni , Molnár Pál ] a budai várban hibásan diri­gálnának egy Albertirsán el­végezendő műveletet, az a 750 kilovoltos távvezeték másik végpontján Vinyicán okozhat­na óriási kárt A magyar villamosenergia­rendszer egyensúlyát ráadá­sul nem bármilyen módon és bármilyen áron kell fenntar­tani, hanem a lehető leggaz­daságosabban és a lehető leg­nagyobb biztonsággal. A fel­adat sokrétűségére utal, hogy a két követelmény esetenként ellentmondhat egymásnak, mert a túlzott gazdaságosság a biztonság rovására mehet, míg a túlzott biztonságra va­ló törekvés gazdaságtalan le­het. Az országos villamos teher­elosztóban nemcsak megter­Modern épület „tornya” nem csupán szép: praktikus célokat szolgál. Felül a rádióhullámokat átengedő műanyag burko­lat alatt a mikrohullámú adatátvitel parabolaantennái kap­ták helyet Legnagyobb vlllamosenergia- forrásunk: a százhalombattai Dunameníi Hőerőmű. gyelembe véve a Szov­jetunióból érkező importára­mot), valamint arra ügyel­nek, hogy a termelés és a fo­gyasztás minden pillanatban egyensúlyban legyen. Mivel a villamos energiát nem lehet tárolni, ez rendkívül bonyo­lult, nagyfokú szervezettséget igénylő, minden változásra érzékenyen és azonnal reagá­ló műveletsort, Illetve cselek- vőkészséget feltételez. A mun­kát az is neheziti, hogy az egyensúlyt nemzetközi mére­tekben kell fenntartani. A Magyar Villamos Művek Tröszt országos villamos te­herelosztója része a KGST- orszégok villamosenergia­rendszerének. Nemzetközi sze­repe és jelentősége a mére­teinél jóval nagyobb, hiszen a határokat útsze’ő nagyfeszült­ségű távvez-b'-k. k hazánkat a Szovjetunión kívül Cseh­szlovákiával és Romániával, valamint rajtuk keresztül va­lamennyi KGST-országgal összekötik. A szoros együtt­működés párhuzamos üzem­módot jelent, így például, ha A számítógépek légkondicionált terme, ahová csak papucs­ban lehet belépni, s ahol rágyújtani sem szabad, mert a hőérzékelő vészjelzők azonnal riasztják a tűzoltókat vezik a Dunamenti Hőerőmű, a Sagarin Hóerőmű, a Tiszai Hőerőmű, továbbá valameny- nyi körzeti erőművünk és két vízi erőművünk évi, havi, he­ti, napi termelését, hanem a különféle műszerek és a vál­tóműszakos diszpécserszol­gálat révén éjjel-nappal fi­gyelik a rendszert, hogy min­dig az adott helyzethez iga­zodva adhassanak módosítási utasításokat. A program sze­rint automatikusan dirigáló számítógépes folyamatirá­nyítás segíti a diszpécser munkáját is annyiban, hogy a normál állapottól való el­térést azonnal jelzi, s a disz­pécser — a bármikor képer­nyőre hívható adatok ismere­tében — optimális parancsot adhat az egyes erőművek ese­tenkénti , terhelési változtatá­sára. Ebből adódik, hogy a diszpécsernek a mindenkori beavatkozásra való készenlét miatt állandó stresszhatást kell elviselnie, és óriási a fe­lelőssége is, mert a leg­kisebb váratlan esemény- ián creakció-szerűen terjedhet tovább, s ha nem avatkozik azonnal közbe, nagyon rövid idő múlva már a legnagyobb üzemzavar közepén találja magát. Váratlan esemény sok minden adódhat: időszakos teljesítménykiesés valamely erőműben, az időjárás miat­ti alaphálózati zavar, vagy éppen ha a fűtésszezon előtt hirtelen csökken a hőmérsék­let, a víllamosenergia-fogyasz- tás ugrásszerűen növekedik. Érdekesség, hogy az orszá­gos villamos teherelosztóban rögzített adatok szerint az utóbbi időben jobban takaré­koskodunk a villamos ener­giával, mert a fogyasztás nö­vekedésének üteme a meg­szokott évi 7—8 százalékról 3,5—4 százalékra csökken. A. G. NÓGRÁD — 1981. augusztus 16., vasárnap ^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents