Nógrád. 1981. augusztus (37. évfolyam. 179-203. szám)

1981-08-15 / 191. szám

Döntött a Legfelsőbb Bíróság GYERMEKET GÁZOLT — KIÉ A FELELŐSSÉG? Egy hatéves kislány át akart szaladni a nagyforgal­mú úttesten, de egy személy­autó elütötte. A gyermek combnyaktörést szenvedett. A vezető ellen nem indult bün­tetőeljárás, mert a szakértői vélemény szerint a kislánv féktávolságon belül szaladt az autó elé. Viszont azt is megállapították, hogy a ko­csi 65 kilométeres sebességgel ment. A gyermek szülei az Álla­mi Biztosító megyei igazgató­sága ellen pert indítottak, amelyben tízezer forint nem vagyoni kár megtérítését kér­ték. Ezt -azzal indokolták, hogy a baleset következtében a kislány testi fogyatékos lett. bal lába négy centiméterrel megrövidült. A járásbíi’óság, majd fel­lebbezésre a megyei bíróság a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a gyermek országos főközleke­dési útvonalon felügyelet nélkül, a kijelölt gyalogát­kelőhelytől távol, minden kö­rültekintés nélkül szaladt át. ezért a vezető az összeütkö­zést nem tudta elhárítani, te­hát felelősség nem terheli. A jogerős ' döntés ellen emelt törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság az ügyben új eljárást rendelt el. A Polgári Törvénykönyv ér­telmében, aki fokozott ve­széllyel járó tevékenységet folytat, az ebből eredő kárt megtéríteni köteles. Mentesül a 'felelősség alól. ha bizonyít­ja, hogy a kárt olyan elhárít­hatatlan ok idézte elő, ami a fokozott veszéllyel járó te­vékenység körén kívül esik. Ennek bizonyítása az Álla­mi Biztosítóra tartozik — hangzik a határozat. A biz­tosító ilyen okként arra hi­vatkozott, hogy a gyermek féktávolságon belül lépett a kocsi elé. amikor a gázolást már nem lehetett megakadá­lyozni. A helyszíni vizsgálat is ezt állapította meg. A rendőrségi iratokból azonban az is megállapítha­tó, hogy a vezető megszegte a sebességkorlátozó szabályt. Bi­zonyítani kellett volna azt is, hogy amennyiben a gép­kocsivezető a megengedett se­bességgel halad és a gyer­mek féktávolságon belül ke­rül az autó elé, a baleset ak­kor is elháríthatatlan lett volna-e? Tisztázni kell te­hát. hogy a kislány mikor lé­pett le a járdáról, a vezető mikor vette észre, mikor kez­dett fékezni és a veszélyhely­zet elhárítására tett-e kísér­letet? Az sincs megállapítva, hogy a baleset időpontjában mi­lyenek voltak a látási viszo­nyok. illetve az autó tompí­tott fénye és a közúti világí­tás mellett mennyi volt a lá­tótávolság és mennyi lett vol­na a mégengedett sebesség. Mindezek tisztázására tanú­kat kell kihallgatni és új bizonyítási eljárást indítani. VÁLÁS UTÁN IS EGY FEDÉL ALATT A házastársak között az életközösség megszakadt. La­kásukban az egyik szoba a férjé, a másik az asszonyé, a harmadik két kiskorú gyer­meküké lett. A válóperben a járásbíróság, majd a fellebbe­zésre a megyei bíróság a házasságot febontotta és az asszony egészségi állapotára való tekintettel a gyermeke­ket az apánál helyezte el. A lakás kizárólagos használa­tára is őt jogosították fel az­zal, hogy elvált feleségének fizessen 15 ezer forint kár­pótlást. az asszony elhelyezé­séről pedig a lakásügyi ható­ságnak kell gondoskodnia. A megyei bíróság ítéletének indokólása szerint a házasság részben a férj gyakran italo­zó és ilyenkor durva maga­tartása miatt, részben az asz- szony ideggyöngeségével járó tünetek miatt bomlott fel. A gyermekek is elhidegültek anyjuktól és érzelmileg ap­jukhoz kötődnek. A jogerős döntésnek a la­káshasználatról hozott ren­delkezése ellen ..megalapo­zatlanság és törvénysértés” címén emelt óvásra, a Leg­felsőbb Bíróság új eljárást rendelt el. Nincs akadálya annak, hogy a bíróság a lakás kizá­rólagos használatára vala­melyik volt házastársat jo­gosítsa fel — hangzik a ha­tározat. Ebben a perben azon­ban az eljárt bíróságok nem vizsgálták, hogy a lakással kapcsolatos döntésüket olyan caládvédelmi érdekek indo­kolják-e, amelyek miatt az asszonynak onnan távoznia kell. Tény. hogy a tarthatat­lan helyzetet elsősorban az anya magatartása idézte elő, viszont a férj viselkedése, fő­képpen italozásai miatt, szin­tén kifogásolható. % Az eljárt bíróságok hiá­nyos adatok birtokában, meg­felelő alap nélkül döntöttek. Nem kizárt a megosztott la­káshasználat, ha a műszaki lehetőség két önálló otthon kialakítására nyújt módot. Ezzel kapcsolatban meg kell állapítani, milyen lehetőség van a lakásleválasztásra, az építési hatóság , engedélyétől függő — vagy esetleg a nél­kül is megvalósítható — tel­jes elkülönülést adó belső át­alakításra. A volt házastár­sak lakáshasználata lehetőleg az addigi keretben oldódjék meg és csak ha ez kizárt, akkor kell valamelyiküket a kizárólagos használatra fel­jogosítani. Hajdú Endre Csak az udvar szűkösségére lehet panaszuk az ipolyvecei óvodásoknak, akiknek körülményei semmivel sem rosszab­bak. mint a legkorszerűbb városi óvodának. A kicsinyek el­látása ideális, a játszótér pedig a következő esztendőkben nagyobb lesz. Jegyzet S t a t i s z t i k a Korunkat sokféle jelzővel illetik: űrku­tatás, kémia, mikrobiológia, automatizálás, hogy csak egy néhányat említsek a jogos és találó jelzők közül. Az egyetemes érvé­nyű megállapítások ránk, magyarokra is vonatkoznak, hiszen kisebb vagy nagyobb mértékben, közvetlenül, vagy közvetve a mi szellemi munkánk is jelen van a ko­runkat meghatározó tudományok többségé­ben. Csakhogy mi a történelem során és napjainkban is, létrehoztuk és létrehozzuk sajátos nemzeti jelzőrendszerünket. S ezek a jelzők sokszor nem a haladás, az előre- mutatás tevékenységrendszerének termékei. Ha századunkat a bürokrácia jelzőjével illetem, nem sokat tévedek. Közeljárok az igazsághoz, ha azt állítom, hogy a statisz­tika éveit éljük. Mindenki, mindenütt és mindenről statisztikát készít. A félreérté­sek elkerülése végett nem az elemző, a té­nyek és jelenségek összefüggését feltáró számhalmazat ellen ágálok. Tudom, hogy a mély összefüggéseket feltáró adatok rámu­tatnak hibáinkra, megerősítenek erényeink­ben. Az a statisztika nem tetszik, ami a té­nyeket próbálja saját szájíz szerint az ada­tokhoz igazítaná. Azaz magyarul lakkoznak, meghamisítják a valóságot. Egy-két tipikus eset. A brigád vezetője, vagy valamelyik bennfentes tagja felkeresi a közművelődés­ügyi intézmény vezetőjét, s igazoltatja, hogy a brigád jelen volt az író-olvasó találkozón, a színházi előadáson, a tárlat megnyitásán és így tovább. Bekerül a közművelődésügyi intézmény vezetőjének jelentésébe, hogy a jól sikerült rendezvényen ennyien,.meg eny- nyien vettek részt. S közben kongott az üres terem. A brigád pedig hamis toliakkal ékeskedik. Egy másik eset. Ugyanazt a társadalmi munkát jelentette a KISZ, a szakszervezet, a népfront, természetesen Megóvni a környezetet Ezt a Jelszót már évekkel ez- szén tisztességes víztisztító bérén- pillantani az égre. A város egye» előtt kiadta — elsősorban önma- dezésre is futotta volna. A soka- részein, mintha fekete nap sütne... gának — a városi tanács. A vá- dlk határozat sem használt eddig, Régóta beszélnek erről, de válto- ros és a környék természeti ér- amelyben pedig kötelezik a gyárat zás nincs. Már annak is örülni tökeinek megóvása, a levegő ennek beszerzésére. A bús kell, a illik, hogy az állapot nem rom- tisztaságának fönntartása ko- „céget” bezáratni nem lehet, a ük tovább. De, ha egyszer ez az rántsem csupán tanácsi föladat, büntetést — ki tudja miért? — állapot egészségtelen . . .? sokat tehetnek az üzemek, In- egyszerűbb kifizetni. A kör be- Folytathatnám a bekerítetlen tézmények, is. Eredményt elérni zárult: a gyár tovább szennyezi városi szemétteleppel, ahol még- csupán határozatokkal nem le- környezetét. csak nem is fertőtlenítenek, vagy hét. így volt és van ez Balassa- Evek éta gond Balassagyarma- a fekáltrágya tárolásának régóta gyarmat esetében is. ton az utcák, terek tiszlán tartá- megoldatlan problémájával, vagy Nem először teszik szóvá a ta- sa. Ez a városgazdálkodási válla- akár a lassan elvíztelenedö — nácstagok, hogy az illegális sze- lat dolga lenne. Ha bírná erő- pedig védett! — Égerláp ügyével, méttelepek mindinkább szaporod- vei, emberrel. Ahogyan a városi- Minek? nak és ez nemcsak esztétikai járási NEB elnökének egyik je- Kétségtelenül elhiszem, hogy a probléma, sokkal több annál. Hl- lentésében olvasható: „ . . .javí- városi tanács nem tekinti mcl- szen például az Ipoly partjára tani szükséges a VGV köztiszta- lékesnek a környezetvédelem ledöntött huüadék miatt az el- sági tevékenységének szlnvona- ügyét. Az viszont tény, hogy az múlt évek során megnőtt a folyó Iát, ehhez azonban a szükséges eredmények nem túl nagyok. Ml szennyezettsége! Vagyis, aki nem pénzügyi fedezetet Is biztosítani több, talán az eredménytelenség veszi magának a fáradságot, hogy kellene számára”. Vagyis: hiába szembetűnőbb. Márpedig a kör- az újkóvárl telepre fuvarozza a kötelezik jobb munkavégzésre ha- nyezetben okozott károk sokszor ház körül kikerült szemetet, az tározattal a városgazdálkodási visszafordíthatatlanok és ez több, —, ha közvetve is — a vízcsap- vállalatot, ha a gépek vásárlása- mint kár. bői látja viszont. hoz nem biztosítanak elegendő a mostani helyzetet vizsgálgat-’ Szennyezi a vizeket évek óta a pénzt. Anélkül pedig nem megy. ván, mintha az elvek és tettek PENOMAH gyára is, miután nem Köszönömért a drága masinák egysége mögé kérdőjel rajzolód- rendelkeznek megfelelő tisztító- nem kaphatók. nék. Ha csak beszélünk, ha csak berendezéssel. Az utóbbi öt esz- Nem vitás, a város lakói sokat határozatot hozunk, aztán meeál­tendőben több mint 400 ezer köb- tehetnek közvetlen környezetük tanítjuk, hogv nem történt sem- meter vizet használtak föl, azaz megóvása érdekében. Két kezük- ml — és azután ismét csak nem ugyanennyi szennyvizet adtak a kel segíthetnék a szűkös zöldte- történik semmi, akkor ez lázas közcsatornáknak — tisztítatlanul, rület bővítését, tárolhatnák meg- semmittevés. Arra pedig mi szük- A városi szennyvíztelep rég túl- felelően a szemetet, óvhatnák a ség? Nagvobb szigort, a környe- terhelt . . . Fölszólítás fölszóli- kiültetett fákat, bokrokat. Néhá- zetet rombolókkal szemben na- tást követett, de a gyár nem so- nyan meg is teszik. De kevesen gyobb felelősséget mindenkitől — kát törődött ezzel. Aztán Jött a vannak. Balassagyarmaton sem ez a megoldás' kulcsa. A tettek, bírság. Az ötödik ötéves terv so- jutott még el a fejekbe: minden csakis a tettek számítanak! Náha rán 6 millió 250 ezer forint bírsá- egyes fa javít a poros, bűzös le- még határozat sem kell hozzá... got fizettek ki! Szinte hihetet- vegőn. Az iparosodás itt sem ma­len! Ebből a summából már égé- radt nyomtalan: csak föl kell Hortobágyi Zoltán úgy, hogy mindenki néhány órát hozzáírt.’ A ceruza és a papír sóik mindent elbír. A lényeg, hogy szép legyen a statisztika. Tu­dok olyan sportegyesületről, ahol alig vol­tak ötvenen, de a papíron 200-an szerepel­tek. És lehetne a valóságot eltorzító, hamis adatokat, amelyek csak a statisztikai jelen­tésekben szerepelnek, tovább sorolni. Nem kell különösebben ecsetelni, hogy ezekkel az igazságot meghamisító adatokkal meny­nyit ártunk. Megpróbáljuk elhitetni, min­den a legnagyobb rendben? Van ennek a „jó legyen a statisztikánk”- elméletnek egy másik, nem éppen a közös­ség erkölcsi arculatát formáló módja is.' Nevezetesen, amikor mindenáron és minden körülmények között az előre megadott sta­tisztikához kell hozzáidomítani egy-egy tes­tület összetételét. Beszéltem vezetővel, aki elmondta, hogy a szakszervezeti bizottság­ba fiatal fizikai munkásnőt szerettek volna javasolni. Az előírt „hármas követelmény­nek” megfelelő személyt, aki valóban meg­felelő lett volna erre a beosztásra, nem ta­láltak. De mit volt mit tenni, hogy a sta­tisztika jó legyen, a követelményeknek ke­vésbé megfelelő embert javasolt. Természe­tes, hogy egy testületben lehetőleg minden réteg, korosztály és mindkét nem arányo­san képviselve legyen. De ne a statiszti­ka legyen a döntő, hanem a kiválasztott, jelölt személy politikai, szakmai felkészült­sége, emberi magatartása. Mert a statiszti­kához való mindenáron ragaszkodással töb­bet ártunk egy közösségnek, mint haszná-, lünk. Olykor még mindig a számok bűvöleté­ben élünk, így jogosan kerülhet korunk elé a statisztikai jelző is. sz. t.-> v ♦,» ♦> »> *!♦ **• *!♦ «*« »*• •*« »*« »*• •*« *3* v* -** ♦*»«*•«> VALÓDI Mit gondolnak, miből ké­szül a szőlőlé? Hogy szőlő­ből? Téved a nyájas olvasó, ennél sokkal komplikáltabb a dolog. Az únos-úntig han­goztatott rádióreklám ugyan­is azzal próbál rávenni az üdítő ital fogyasztására, hogy a bogiári szőlőlé „valódi sző­lőből” készül. Nocsak! Ezek szerint gyárt­hatják másból is, példának okáért ál-, vagy pót.szőlőből ? Vagy az ördög tudja, hogy miből. De nem is érdekel egyébként az „eredet”, mert ez az üdítő ital úgy kiváló, ahogy ván. Inkább a reklám bosszant, amely effajta túl­lihegéssel próbál a nyakamba sózni valamit. Éppen ezért merő véletlen, hogy eszembe jut a szakál­las anekdota az egykori bor- kereskedőről. Tudniillik, a tisztes úr meglehetősen sut­togva közölte halálos ágyán a legtöbbet érő „hagyatékát”. A titkot: — Egyébként, ha még nem tudnátok, szőlőből is lehet bort csinálni. TV-MÓD1 Ha már a hamisításnál tar­tunk: jó lenne tudni, hol él­nek némely tévéprodukció berendezői. Az okító-tanító magazinműsorokban egy nyo­morult rántottat is valami­féle huszonegyedik századi eaodakonyhában sütnek meg, az ember — az átlagember — csak bámul erre a csillo­gó-villogó laboratóriumra, amit konyha gyanánt „tálal­tak fel”. Apropó, konyha. Látott már valaki a méltán népszerű Családi körben egy konyha- asztalon > vagy a sarokba tolt hokedlin leckét író iskolás gyereket? Hiába akad erre példa a valóságban, a tévé­módi ezt bizony nem láttat­ja. Na persze, mert nevelni akarnak. Nemcsak „z elmon­dottakkal, a többnyire ta­nulságos esetekkel, hanem a szemléltetett környezettel is. Jó ízlésre, például. Gondo­lom, ezért látja ország-világ a makulátlan, fényes ele­ganciával berendezett tágas lakásokat — a divatbemuta­tóra illő otthoni viseletről nem is beszélve! — meg a tanulságokat sugalmazó tu­lajdonosokat. A fiatal házas­párokat: S miközben a t-'vébeli if­jak egy-egy terebélyes bőr­fotelban elterülve taníta­nak jelenetükkel, a valódi if­jú házaspár esetleg nem érti a szöveget, mert a közös ott­honbafi ott van körülöttük az apa (az anyós), az idősebb, (vagy fiatalabb) testvér, a sógor (sógornő),, a nagymama. Lehet választani. Netán: a tanítandó alanyok lábujjhe­gyen járnak a szűk albérlet­ben, s éppen most ordít rá­juk a főbérlő: „Mi az isten­nyilának zörgetik megint azt a nyomorult televíziót? Lo­pom én a pénzt az áram­számlára"? A tanítandó-nevelendö if­jú házaspár pedig felsóhajt: „Egyszer, szívem, nekünk is ilyen lakásunk lesz, mint ott a dobozban". ♦ Közben pedig már régen csak a foteleket és a francia­ágyat nézik,, és nem figyel­nek a szövegre. A megtanu- landóra! ELLOPTÁK A KORMÁNYT Riadalom támadt a minap — késő este — a Cserhát egyik kis falucskájának főut­cáján. A megdöbbenésről és a kétségbeesésről árulkodó kiáltásra — „Emberek, el­lopták a kormányt!” — ösz- szesereglett mindenki, aki csak hallotta a szokatlan mondatot. Az éppen zárás előtti kocsmából kiszaladó vendégek egyike meg is je­gyezte! „Most jövök otthon­ról, a tévé-híradóban még nem közöltek semmit!” Az ordítozással összebo- londított emberek aztán kö­rül álltak egy személygépko­csit. A tulajdonos ott ült lebicsaklott fejjel a hátsó ülésen és a félhomályban két­ségbeesetten kotorászott: — Megvolt... amikor be­mentem a kocsmába, bizony isten megvolt... most meg oda a kormányom. változás Ahogy utcasarki stílben mondani szokás: a nő „bom­ba jó"! Felszáll a vonatra, végig libeg az ülések között, s fölöttébb élvezi, hogy ala­posan ráfeledkeznek a férfi­szemek. A szomszédos box- ban is megáll a kártya a ke­zekben: — Ba... barátom, vadász­kutya lennék érte Kistarcsán! Legalább... egy hétig Ki tudja, talán még újabb felajánlás is születne, ha közi be nem szól a társ: — Csak ne lelkesedj any- nyira. Nem éri meg. Isme­rem a firmát! Az a típus, aki régen az anyjára ütött, ma meg az apjára hasonlít. _ ??? — Valamikor úgy főzött, mint az anyja; most meg úgy iszik, mint az apja. VÉLEMÉNY Nem tudhatom, hány or­szágban fordulhatott meg a nyáron ez a mikrobusz; én Budapesten, a Blaha Lujza téren láttam. S, hogy az egy­másba érő turistajárművek közül — bizonyára sok más társaméval együtt, — éppen ezt őrzi emlékezetem, annak egy plakát az oka. Illetve, nem is plakát. Készítői ugyanis tartósnak szánták, valamiféle autófényező fes­tékkel mintázták a hátsó aj­tóra a körülbelül egy méter átmérőjű színes rajzot. Meg a keserű-ironikus (?) szöve­get, gondosan ügyelve a jó­kora írásjelek szerepére is: „ATOMHÁBORÚ? KÖSZÖN­JÜK!!!” Mellesleg, a turistáskodás közbeni ir.ternacionális poli­tizálásra és véleménynyilvá­nításra vállalkozó utazó mik­robusza nyugatnémet rend­számot visel. „BELÉPŐJEGY" ismerős cihelődik le a vo­natról, hasas demizsont daj­kálva: — Pálinka Vecsésről. Száz forintért hozom literét. — Na, hallja, százért és pont Vecsésről. Ha ilyen ol­csón adták, legföljebb ká­posztából főzhették a nedűt. Tudniillik, abból, ami már savanyítani sent volt jó.- — Bánja az ördög, ha nad­ragulyából van is. Én ugyan meg nem iszom. — Gyanús, nagyon gyanús! Száért literét... nem is isz- sza... üzletel talán vele? — Egy frászt! „Csak" épít- kezek. Szanáltak, a megvásá­rolt új ház rendbehozatala meg sokáig eltart, a különbö­ző mesteremberek minden­napos vendégek nálam Le­het, hogy nincs szerencsém, de eddig csak olyan iparost kaptam, aki addig nem fogja meg a szerszámot, amíg be nem habar egy decit. Ez a „belépőjegy" — a munkához. Hát most hozom az olcsóbbi­kat Vecsésről, mert hogy ne­kem a vonat meg ingyér van. Ki bánja, hogy miből főztek a tütükét — kössön meg a mestereimben! Kelemen Gábor NÓGRÁD - 1981. augusztus 15., szombat 5

Next

/
Thumbnails
Contents