Nógrád. 1981. augusztus (37. évfolyam. 179-203. szám)

1981-08-15 / 191. szám

m Érzelem ■ r es irónia Czinder Antal kiállítása Balassagyarmaton C zinder Antal szobrász- művész — alkotásai­nak kíséretében —, most először jár az Ipoly- parti palóc városban, ám ne­ve és alkotótevékenysége Ba­lassagyarmat értő közönsége számára korántsem ismeret­len; Nógrád művészeti éle­tében már többször, hang­súllyal volt jelent. 1974-ben egyik kiállítója Salgótarján­ban a szabadtéri szobortár­latnak. ugyanebben az évben készítette az Angyal című kútfigurát, amely a Zója-ii- getben ma is látható. Rajzait többször közölte a Palócföld. 1980-ban nevét a Munkácsy Mihály-díj jutalmazottjai között olvashattuk és ugyan­csak tavaly jelent meg Ko­vásznál Viktória kis monog­ráfiája a Mai magyar művé­szet rangos sorozatában. Leg­utóbb a Valóság című folyó­irat júliusi számában lát­hattuk néhány érmének rep­rodukcióját. Most azonban, amikor a Horváth Endre Ga­lériában eddigi életműve leg­javával, érmekkel, kisplasz­tikákkal, rajzokkal lép kö­zönsége elé, többre van lehe­tőségünk : megkísérelhetjük Czinder Antal „titkainak” megfejtését. Nyomon követ­hetjük egyéni és összetéveszt­hetetlen vonásait, amelyek őt a magyar szobrászat és legkivált a magyar éremmű­vészet élvonalába emelték. Czinder Antalnak — első fokon — Ferenczy Béni volt a tanítómestere. Tőle azon­ban — akár később főisko­lai tanárától, Somogyi Jó­zseftől — nem elsősorban a mesterségbeli tudást, a szo­borkészítés mikéntjét sajá- tította-leste el, hanem egyé­niségének leglényegi voná­sát őrizte meg, a hitet a maradandó szépségben. az egyes embert túlélő értékek tiszteletét. Csakhogy napja­inkban már alig-alig adatik meg a Ferenczy Béniéhez ha­sonló, teljes ívű pálya; a kor­szakunkat inkább a különbö­ző okokból derékbatöa-t, gyorsan ellobbant alkotóere­jű életutak jelkepezheuk: Sarkadi Imre, Soós Imre, La- tinovits Zoltán, Kondor Béla, Csohány Kálmán példája. Czinder Antal ezért, folytat­va az éremnek, mint kis­plasztikái műfajnak távolo­dását a megemlékezés, az al- ka Lomszerűség, az ünnepé­lyesség eredeti funkciódtól, jól látta meg a visszavonha­tatlan, egyszeri hangulat ér­tékké emelkedését korunk­ban : az érem az ő kezében az intimitás, a bensőséges kis- világ pompás lehetősége lett. Kivívta magának a jogot, hogy tűnődjön, valóságos és képzeletbeli utazásokra indul­jon, ábrázolásra méltasson olyan tárgyi és érzelmi ösz- szefüggéseket, amelyek má­sok előtt rejtve maradnak. Ilyeneket egyformán lelhe­tett a pesti bérházak udva­rán, végigtekintve Szentend­rén, vagy a hőségben elnép­telenedett olasz kisváros utcáin (de járhatott volna Ipolyra futó régi balassagyar­mati utcákon is), megálla­podva, mint kilátóponton egy-egy híd gerincén. A han­gulat asszociálásra készítet, emlékeket, látvány- és olvas­mányélményeket idéz: így kerülnek a művész ihletéi kö­zé Corot tájképei (a neki szentelt emlékérmen), Pető­fi életútjának tanulságai (a Géniusz című szobron, vagy az érem önarcképen), József Attila verssorai (a külváros­érmeken), vagy akár Monica Vitti filmszerepe (a Tenger­parton két variációjában). Legmélyebb hangulatain­kat társ nélkül éljük át:már elmondásuk, szavakba önté­sük is interpretációnak hat. Czinder Antal figurái ezért rendszerint magányosak. Akár hétköznapi tevékeny­ségüket végzik, esznek, öltöz­nek, pihennek, nyaralnak, dolgoznak, akár maguk is a Ib.,1 -■ ■ v Ilii í ffi|( áj Bélapátfalva — Czinder Antal érme. •Elhangzott Czinder Antal szobrászművész kiállításának megnyitóján, a balassagyarma­ti Horváth Endre Galériá­ban. 1981. augusztus 7-én. A tárlat a hónap vegéig tart nyitva. szemlélődés perceit élik át. Az egyén így — akár a vi­lágirodalom nagy emberiség­költeményeiben, vagy a ze­neköltők szimfonikus költe­ményeiben — az egész em­beriséget képviselheti, ön­magában hordozhat mindent a szépnek, elmélyültnek lá­tott és ábrázolt magány per­ceiben. S ha többedmagával is van, egyetlen mikrokoz­mosznak hat, mint például az Anya gyermekével, vagy a Három baba című kompozí­ción, ahol a középpontban a madáchi szóval „messiás-új­szülöttnek” nevezhető gyer­mek áll. Az ember ebben a vonat­kozásban inkább természeti lény, a művész mondaniva­lója pedig a természet ér­vényre juttatott, humanizált üzenete. Az alapgesztus pe­dig az értékfelismerésnek és a megőrzés vágyának óvó­féltő mozdulata. A talán legtöbbet reprodukált ér­men, a Bélapátfalva címűn, a magyar táj veszi tenyerére a középkor emberkéz alkotta monumentumát, megfordít­va egyúttal a dimenziókat is. Amíg a szemlélődő törpének és törékenynek érzi magái az öles falak tövében, Czinder az apátsági templom ki­csinységét is érzékeltetni tudja a természet egészében. De ugyanez a mozdulat tér vissza a József Attila-érem hátoldalán, a kuporgó figu­ra gyengéd megformálásában, az „Édes hazám, fogadj szí­vedbe!” felirat koszorújában. C zinder Antalnak ma­radéktalanul sikerült megtalálnia az eddig felvillantott mondanivalók plasztikai eszköztárát. A hangulat tünékeny voltát, egyediségét pompásan ábrá­zolja az érem felületének né­hány milliméteres megdol­gozása, amely ugyanakkor — virtuóz forma játékkal —nagy, megnyíló terek képzetét kelti a szemlélőben. Körplasztiká­in a magány, a mindenséget hordozó egyes ember nem marad pusztán elvont alkotói szándék: érzékelhetővé te­szi nemcsak a gótikus em- ber-katedrálds hagyományo­sabb megmintázása (Kera­mikuslány, öltözködő, Ten­gerparton, Tél), hanem az úgynevezett „plasztikai ha­lom” megoldott problémája is, amikor a tömbszerű tér­formából, mint talapzatból vi­rágként emelkedik ki — meg- mintázott egyéni arccal, te­hát létezhetően — a figura (a Böjt, az özvegy, a Vasaló nő, a Géniusz című kisplasz­tikákon). Czinder Antal alkotóművé­szetének lényegi vonása az a gondolati érettség és fölé­nyes s'tílusbiztonság, amely- lyel a hangulatra alapozó plasztika kisebb-nagyobb ve­szélyeit sikerrel elkerüli. Hangulatai sohasem válnak a mostanában oly divatos nosz- talgiahullám divatkellékei­vé, érzelmei sohasem torzul­nak érzelmessé ggé. Megóv­ja őt ettől az a csipetnyi iró­nia és önirónia, amely csak­nem minden munkáján nyo­mot hagy. Nézzük akár A bankár szeretője, A sztár cí­mű érméit, vagy a már em­lített özvegy című terrakot­4 NÓGRÁD — 1981. augusztus .15., szombat (Mózer Zoltán felv.) ta szobrocskát, amelyen a heverőn ülő, magányos, meg­tört nőalak fején naturálisán ábrázolt kis fém hajcsavarók adnak ironikus meilékmoti- vumot. Erős hangulat és ei- lenpontozó irónia — karak- terizálóképességének e két vonása teszi Czindert Krúdy Gyula írásainak egyik leg­jobb értőjévé, az útitáskát ragadó Szindbád utazásai­nak, élményeinek szavahi­hető társává. Czinder Antal érmein és szobrain viszonylag kevés a motívum. Ez azonban nem visszautalás az éremművé- szet őskorára, amikor a portrét és a feliratot csak né­hány közkeletű jelkép egé­szíthette ki. Ö magasabb szinten tér vissza a tárgyak szimbolikus jelentéséhez. A cselekvés attribútumaként az értékek sorában vezető helyen tisztelt mesterségre, a mívességre, a munkára utal­nak. A tárgy, a szerszám szinte egybeforr az pt meg­alkotó, felhasználó, működ­tető emberrel, akinek érinté­sétől humanizált természetté válik, s mint ilyen, magá­nyos motívumként alkalmas a jelkép szerepére, ahogyan ezt a FIDEM mozgalmasabb emlékérmén, vagy a Vasaló nő végletekig egyszerű és természetes szobrán láthat­juk. Mindennek jobb értésé­hez érdemes tudnunk, hogy Czinder Antal őrzi és hasz­nálja mindmáig a mester, Ferenczy Béni néhány szob­rászeszközét; mindennap kézbe vett szerszámaival is bizonyítva a mívesség jelen­létét, tágabban a magyar plasztika folyamatosságát. Ennek a sokszínű, hangu­lat- és érzelemgazdag szob- rászi kisvilágnak magas szin­ten tartásához művelt, nyi­tott emberre, állandóan újra törő, a kipróbáltat rutinnal nem folytató művészre van szükség. Ilyen értelemben ne­vezi magát Czinder Antal — a már említett öniróniával — „kezdő” . művésznek. Élet­művében a variációk és a so­rozatok nagyszáma tanúsko­dik egy-egy feladat körbejá­rásáról, a vele való birkózás­ról. Az elmozdulás látszólag csekély, mint a hídmotívum változatain, a külvárostéma különböző feldolgozásain, a Krúdy-érmek egyes darab­jain vagy a címében is Va­riációknak nevezett sorozat plasztikai ujjgyakorlatának három darabján. Valójában szívós, állandó, napról napra folytatott küzdelem ez a minél pontosabb megfogal­mazásért, a kifejező eszkö­zök megújításáért. Eredmé­nyeit nemcsak mi láthatjuk, elismeréssel adózott ezeknek már Belgrád, Párizs, Szófia, Moszkva, Berlin, Helsinki, Stockholm, Oslo és Varsó kö­zönsége. B efejezésül mit kíván­hatnék? A magyar művészet eljövendő időszakainak sok olyan ere­deti tehetséget, mint Czinder Antal; művészeti közéle­tünknek sok olyan tisztán lá­tó, felelősséggel gondolkodó és érző embert, mint ő; Ba­lassagyarmat közönségének sok hasonló színvonalú mű­vészeti élményt. Kerényi Ferenc Szofiko Csiaureli főszereplésével Néhány inter/ú magánügyben A grúz filmesekre évek óta odafigyel — nemcsak a szov­jet köztársaságok népe — az egész világ. A, filmkritikusok, — esztéták, — történészek könyvek, cikkek tömkelegét, írták a grúz filmgyártás jel­lemzőiről: a sajátos humorról, lírai, groteszk látásmódról, ké­pi fantáziáról... A magyar kö­zönség is több olyan filmet láthatott már, mely a tbili­szi Grúzia Filmstúdióban ké­szült; például A kívánság fá­ja. a Lombhullás, a Mimino. A „Grúzia” most filmdrá­mával jelentkezik a magyar film forgalmazásában. Egy há­zasság válságáról készített fil­met Lana Gogoberidze. Hő­se egy újságírónő, aki volta­képpen ideális családi életet élhetne, ha nem lenne a má­sokért folytatott küzdelem megszállottja, ha a munka nem rabolná el minden per­cét. Aztán csalódottan veszi észre, hogy férje megcsalja, egy nálánál fiatalabb, csino­sabb lánnyal, s megindul a küzdelem az érzelmi élet vál­ságának feloldására. De le­hetséges-e még rendbetenni a megromlott házasságot? Van- e értelme egyáltalán? Hős­nőnk új életet kezdjen-e in­kább? Efféle kérdéseket fe­szeget. a Néhány interjú ma­■ Ü f lllí/i li .................. g ánüg/ben című szovjet film, melyet csütörtöktől máig ját­szanak Balassagyarmaton, Pásztón pedig vasárnap és hétfőn. A megyeszékhely kö­zönsége augusztus 18—19-én láthatja a filmet a November 7. Filmszínházban. A női főszerepet a legis­mertebb grúz filmszínésznő, Szofiko Csiaureli formálja meg érzékeny, finom művé­szi eszközökkel. Volt kiktől jHr V 1 jj f ■? ÉH > * , Uií j i§§ JL •> jawsBfo Aj tanulnia a mesterséget: édes­apja, a negyvenes, ötvenes évek híres filmrendezője, édesanyja, a tbiliszi színház vezető művésznője — férje, Georgij Sengelaja filmrende­ző, akinek több munkájában szerepelt. Közös nagy sikerük volt A Verinszkij-negyed me­lódiái, mely az 1974-es San Se- bastian-i filmfesztivál okle­velét és a Nemzetközi Katoli­kus Filmegyelet különdíját nverte el. Nógrádsipeken, kezdeményeznek a fiatalok, avagy ahogyan a tanácselnök látja Amikor Járja Józseffel, a Varsányi közös községi Ta­nács elnökével a társközség, Nógrádsipek közművelődési életéről beszélgettünk, a fia­tal tanácselnök az elégedett­ség hangján szólt a kis tele­pülés kulturális tevékenysé­géről. Elmondta, hogy az ezer­fős kis falucskában a külön­böző csoportok, klubok kö­zötti integrációt az apró te­lepülésekre Jellemző sajátos­ság tiiSí' régén kialakította. Ugyanazok a fiatalok vesznek részt a KISZ-klub foglalko­zásain, szerepelnek a szín­játszó csoportban, énekelnek a kórusban, és hét végeken táncolnak a. diszkóban. Ki melyik csoport munkájába kapcsolódik be aktívabban, vagy milyen rendezvényeket látogat szívesebben, azt ér­deklődési köre, szabad ideje határozza meg. Lényeg, hogy öntevékenyek a nógrádsipeki fiatalok. Szandai László, a KISZ- szervezet titkára, és ő irá­nyítja az ifjúsági klubot. Igaz, jelenleg nyári szünetet tarta­nak, de az őszi és téli hóna­pokban élénk volt az élet a klub háza táján. Most ké­szülődnek az új ,.évadra”. A kis községben nihes füg­getlenített művelődésiház- vezető. Uram Margit tiszte­letdíjas fogja össze a külön­böző csoportok munkáját, szervezi a szórakoztató mű­sorokat, táncos rendezvénye­ket. 'A pávakört — amelynek tagjai főleg a község és a környék népdalait gyűjtik össze — Kelecsényi István vezeti. A csoport főleg a köz­ségi ünnepségeken szórakoz­tatja a falu lakóit. A színját­szó csoport télen a Sári bírót mutatta be. Az irodalmi szfnJ pad tagjai a helyi nemzeti és nemzetközi ünnepélyeken szerepelnek. A községi iskolai könyv­tárat összevonták. A tanács­elnök véleménye szerint a ta­karékosság mellett — így csak egy tiszteletdíjas könyvtá­rost kell fizetni — több elő­nye van az integrációnak. A könyvtár vezetője Baranyi Ágnes pedagógus. így a taní­tási órák, iskolai rendezvé­nyek egy részét a könyvtár­ban tudják megtartani. Az összevonás révén a gyerme­kek és felnőttek gazdagabb könyvállomány között válo­gathatnak. Nógrádsipeken a fiatalok nem várják a felsőbb intéz­kedéseket. utasításokat, ön­tevékenyen megteremtik a kis községben a szórakozás helyi lehetőségeit. A nők munkavállalási lehetőségei Egyenlő jogok — Törvényes korlátozások — 500 tiltott szakma Ma a szovjet nők 90 száza­léka tanul vagy dolgozik. En­nek eredményeként a társa­dalmi termelésben foglalkoz­tatottak 51 százaléka nő. Ará­nyuk a kereskedelemben és a közétkeztetésben 84, az egész­ségügy területén 83, a közok­tatásban 74 százalék. De gyor­san növekszik a nők aránya például a rádió- és a finom- gépgyártásban is (65 illetve 67 százalék). A Szovjetunió alkotmányá­nak 35. cikkelye kimondja, hogy a nők számára — a tár­sadalmi jogok azonossága alapján — a férfiakéval egyenlő lehetőségeket kell biztosítani a tanulásban, a szakmai képesítés megszerzé­sében, a munkában, a mun­ka díjazásában és a munka­helyi előléptetésben, a társa­dalmi, politikai és kulturális tevékenységben­Az egyenlő jogok azonban nem jelenthetnek minden szempontból azonosságot is. Ez ellentmondana a nők bio­lógiai sajátosságainak és anyai feladataiknak. Ezért a Szovjetunióban a nők alkal­mazásának módját és lehető­ségeit az új társadalom létre­jöttétől kezdve törvények sza­bályozták. Már az 1918-ban elfogadott munka törvény- könyve is megtiltotta a nők foglalkoztatását „a különösen nehéz és az egészségre ártal­mas” iparágakban. Természe­tesen azóta a paragrafust többször is módosították, hi­szen a tudomány és a techni­ka fejlődésével egy sor szak­mában megváltoztak a mun­kafeltételek és -körülmények. Legutóbb 1978-ban módosí­tották azoknak a szakmáknak a jegyzékét, amelyekben nők nem foglalkoztathatók- A kor­látozás alapvető kritériumai: a fizikai megterhelés mértéke és a kedvezőtlen munkafelté­telek. Bizonyos szakmákat — például vágóhídi munkát — erkölcsi és esztétikai szem­pontok miatt nem ajánlanak nőknek. Az országban hat és fél ezer szakmát tartanak nyil­ván. Ebből 500-ban nem he­lyezkedhetnek el nők. Ezek közé tartozik a többi között a vegyipar, a kohászat számos munkaköre és a bányászat. A szovjet törvények korlá­tozzák a terhes nők és a szop­tató anyák foglalkoztatását is- A gazdasági vezetés köteles őket könnyebb munkára és kizárólag nappali műszakra áthelyezni, természetesen az áthelyezés előtti átlagbér biz­tosításával együtt. 0 Nógrád megyei mozik műsorán Augusztus 17-23.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents