Nógrád. 1981. július (37. évfolyam. 152-178. szám)

1981-07-12 / 162. szám

Á Magyar ENSZ Társaság nyilatkozata A hét 3 A Magyar ENSZ Társaság nyilatkozatot tett közzé a jú­lius 13-án kezdődő nemzetkö­zi Kambodzsa-konferenciával kapcsolatban. A Magyar ENSZ Társaság Intéző bizottságának megítélé­se szerint az ENSZ égisze alatt szervezett * nemzetközi Kambodzsa-konferencia nem vezethet sikerre, és bizto­sítja a sokat szenvedett ország tartós békéjét — han­goztatja a nyilatkozat. A konferencia a kambodzsai népet képviselő törvényes kormány és a térség legköz­vetlenebbül érintett más kor­mányainak távollétében tesz kísérletet a rendezésre. A nyilatkozat a továbbiak­ban rámutat, hogy az ország belső rendje az utóbbi idp- ben jelentős mértékben meg­szilárdult. A korábbi, népír- tó rendszer által okozott sú­lyos társadalmi és gazdasági katasztrófa következményei­nek megszüntetése elkezdő­dött. békés építőmunka fo­lyik. A nemrég megtartott választások eredményei bizo­nyítják, hogy az országban alkotmányos rend van. Kambodzsa, Laosz és Viet­nam külügyminisztereinek a múlt hónapban közzétett nyi­latkozata reális javaslatokat tartalmaz az indokínai térség problémáinak rendezésére, az államközi kapcsolatok javí­tására, az együttműködés megterem tésére. A felsorolt tények figyel­men kívül hagyásával, a sen­kit nem képviselő pol potista küldöttek részvételével tar­tandó konferencia tovább rontja a térség helyzetét, be­avatkozást jelent egy szuve­rén állam belügyeibe. Tovább terjednek a zavargások Angliában és Észak-írországban László Balázs, az MTI tu­dósítója jelenti: Az angol nagyvárosokban egy hete tartó zavargássoro­zat szombatra virradó éjjel tizenhárom városra terjedt ki, és visszatért kiinduló pontjá­ra — Londonra. Egyedül London negyedeiben 400 em­bert tartóztattak le. William Whitelaw belügyminiszter azonnali hatállyal betiltott egy hónapra minden politikai gyűlést és tüntetést a fővá­ros területén. Az egy hete tartó és futó­tűzként terjedő zavargások térképén szombatra virradó éjjel 13 angol város jelent meg: London, Birmingham, Nottingham, Liverpool, Man­chester, Hull, Ellesmere, Port, Chester, Preston, Wolver­hampton, Smethwick, Sheffi­eld, Newcastle. A leghevesebb öszecsapások, a zömmel munka nélküli fia­talok és az új acélsisakos, gumibotos felszerelésű rend­őrök között Brixtonban, a lon­doni feketegettóban voltak, ahol áprilisban kirobbant a színesbőrűek első nagysza­bású lázadása, s ami a mai zavargáshullám előfutára lett. A feszültség kirobbanása ugyanolyan apró rendőri zak­latásból, egy gépkocsi leállí­tásából és megmotozásából tá­madt, mint áprilisban. Rövi­desen megjelent a színen a rendőrség különleges oszta­ga. Azután repültek a kövek és a benzines palackok. A munka nélküli fiatalok rendőrellenes kitörése másutt is szervezetlen, anarchikus lá­zadás jellegét öltötte, ami­nek nyomában huligán ele­mék bekapcsolódásával, rom­bolás, gyújtogatás, fosztoga­tás járt. Helyenkint huligán­bandák egymással is össze­tűztek. A legsúlyosabb kilen­gések Nottinghamban és Birminghamban voltak, ahol a tűzoltókat is megtámadták. Margaret Thatcher minisz­terelnök a parlamenti tudó­sítók vacsoráján merő huli­ganizmusnak igyekezett fel­tüntetni a munka nélküli fia­talok zavargásait. „A civili­záció vékony mázáról” be­szélt, amit e zavargások fe­nyegetnek a polgári szabad­ságjogokkal együtt és „az esz­telen huliganizmust, meg­szervezett uszítást” kárhoz­tatta a kitörésekért. Arra buz­dította a sajtót, főleg a tele­víziót, hogy jelentéseivel, szí­nes tálalásával ne járuljon hozzá maga is a zavargások terjedéséhez. A brit rendőrség különle­ges osztaga hajtóvadászatot indított négy álarcos felkuta­tására, mert őket gyanúsítják a legsúlyosabb északi és lon­doni zavargások „szinte kato­nai szakértelmű irányításá­val”. XXX A legsúlyosabb zavargások Észak-írország fővárosában, Belfastban dúltak, ahol a rendőrök és a katonák gumi­lövedékekkel tüzeltek a re­publikánus fiatalokra. Az ösz- szecsapások az ötödik el­hunyt éhségsztrájkoló IRA- fogoly, Joseph McDonnell te­metésén kezdődtek délután, amikor a brit hadsereg elő­ször kapott engedélyt, hogy le­csapjon a temetési menetre, és tüzet nyitott a katonai tiszteletadásként levegőbe lövő IRA-fegyveresekre. A katonák, állítólag, eltaláltak két álarcos IRA-gerillát, de a törpegben végül is nem tud­ták kézre keríteni őket. Bombarobbanások voltak Londonderryben és Dungan- nonban. (MTI) Lázár György hétfőn utazik Görögországba Georgiosz Rallisz görög mi- nács elnöke július 13-án, hét- Wszterelnök meghívására főn hivatalos látogatásra Gö- Lázár György, a Minis zterta- rögországba utazik. (MTI) Olasz partizánküldöttség érkezett Budapestre A Magyar Partizán Szövet- tassan a két szervezetet érin- ség meghívására szombaton tő kérdésekről. Budapestre érkezett a Szabad- A delegáció fogadásán a Fe- ság önkéntesei Olasz Szövet- rihegyi repülőtéren megjelent sége (FIVL) küldöttsége Pa- Úszta Gyula, a partizánszö- ulo Emilio Taviani elnök, az vétség főtitkára, jelen volt olasz szenátus külügyi bi- Giulio Bilancioni, az Olasz zottságának elnöke vezetésé- Köztársaság budapesti nagy­vei, hogy tárgyalásokat foly- követe, (MTI) . 1. Milyen konferenciatervek vannak Nyugaton Afganisz­tánnal, ' illetve Kambodzsá­val kapcsolatban? Rövid. moszkvai látogatást tett a héten Lord Carrington brit külügyminiszter, de ezút­tal hangsúlyozottan nem sa­ját országa, hanem a közös piaci tizek nevében tárgyalt. Egy Afganisztán-értekezlet tervéről, amely a nyugati or­szágokba már előzőleg nagy nyilvánosságot és nem kevés propagandisztikus mellékzön- gét kapott. Így azután, ameny- nyire kedvezőnek ítélhetjük meg általában a tárgyalásos rendezésre irányuló kelet— nyugati kapcsolatokat, annyi­ra nem lehetett gyakorlati eredményt várni ettől a meg­beszéléstől. Az Európai Gazdasági Kö­zösség ugyanis kétszakaszos konferenciát 'javasol, amely­nek első félidejében nem le­hetnének jelen a törvényes kabuli kormány képviselői. Ez viszont eleve kizárná az érde­mi tárgyalások és megállapo­dások lehetőségét. (Közben olyan hírek érkeztek, hogy az Egyesült Államok meg­duplázza az afgán ellenforra­dalmároknak nyújtott anyagi támogatást, amely megközelíti a százmillió döllárt, s nem hagy fel a beavatkozással a pakisztáni katonai kormányzat sem). Moszkvában a szovjet kül­ügyminiszter kifejezte tárgya­lási készségét — a Szovjet­unió kezdettől fogva támogat­ja a politikai megoldás lehe­tőségét — ugyanakkor az is világossá válhatott: a tízek in­dítványa nem képezhet tár­gyalási alapot. Mindez politi­kai elképzeléseik átgondolásá­ra kell, hogy késztesse a kö­zös piaci terv szülőit. De van miről gondolkodni Kambodzsa kapcsán is. Az Egyesült Államok és Kína su­gallatára — többek .között olyan országok részvételével, amelyek részt vettek az In­dokína elleni agresszióban — holnapra nemzetközi Kambod- zsa-konferenciát hívtak össze New Yorkba. Miután a Kam­bodzsai Népköztársaság kor- 1 mánya még nem foglalhatta el jogos helyét az ENSZ-ben, az értekezleten a levitézlett, népirtó pol potista csoport sze­repel majd Kambodzsa nevé­ben. A cél, hogy zavarják a további konszolidációt, azt a munkát, amellyel Kambodzsa talpraáll a több éves iszonyat után s vádaskodjanak a kam­bodzsai népnek önzetlen se­gítséget nyújtó Vietnam el­len. A New Yorkban összeülő értekezleten nem lesznek ott a három indokínai ország, Vi­etnam, Laosz és Kambodzsa igazi képviselői. Sőt külügy­minisztereik közös nyilatko­zatban ítélték el a konferén- ciakomédiát. Távol maradnak a Kambodzsával tevékeny szo­lidaritást vállaló szocialista országok és mintegy nyolcvan százalékosan az el nem köte­lezettek. A szervezők előzete­sen 144 államot kerestek meg, de minden jel szerint ezeknek csupán egyharmada lesz az értekezlet résztvevője. (A kam­bodzsai diplomácia vezetője, Hun Sen ugyanakkor hat or­szágot látogat meg ezekben a napokban, tárgyalt Budapes­ten is.) Amíg Kambodzsában és Af­ganisztánban lábbal tiporták az emberi jogokat és fékte­len terrorlégkör uralkodott, Nyugaton senki sem szerve­zett konferenciákat. Sőt, kü­lönösképpen elégedettek vol­tak, mert a pol potisták, illet­ve Amin hívei közben vörös zászlót lengettek, és az igazi forradalmi eszméket próbál­ták lejáratni. Most, hogy en­nek vége szakadt, Kambodzsa és Afganisztán a torzulások nélküli, helyes útra lépett, egyszerre tömegével akadnak fogadatlan prókátorok... 2. Miért lángolnak a brit vá­rosok utcái? A drámai képsorok szinte minden este jelentkeznek a képernyőn: magasra csap a pusztító tűz Liverpool, Man­chester, London és más brit városok utcáin; házak, üzle­tek, gépkocsik semmisülnek meg; kézi tusa folyik a rend­őrökkel; a hadsereg bevetését fontolgatják. A hivatalos londoni közle­mények „huliganizmusról” szólnak, garázda fiatalokat vá­dolnak. Ne szépítsük a dol­got, bizonyára akadnak fe­lelőtlen elemek, fosztogatók és öncélúan rombolók is. Még­sem ez a lényeg. Az igazi okot a gazdasági és társadal­mi feszültség kitapintható fo­kozódása jelenti. A torykor- mány gazdaságpolitikája ki­zárólag az' infláció fékezésé­re irányult, s miközben azt nem sikerült lényegesen csök­kenteni, bekövetkezett a visz- szaesés, páratlan mértékben nőtt a munkanélküliség. A két és fél milliós szint felé kö­zeledő munka nélküli sereg te­kintélyes i része fiatal, aki nem tud munkáséletet kez­deni, a szokásos segélyben sem részesülhet és kilátása sincs az elhelyezkedésre. összefonódik mindezzel a faji feszültség: Nagy-Britan- nia mintegy kétmillió színes . bőrű polgára (afrikaiak, ázsi­aiak, a Karib-térségből bete­lepülők), akikét még a gyar­mati időszakban, illetve ké­sőbb nemzetközösségi kereti­ben olcsó munkaerőként hív­tak vagy engedtek Angliába, különösen reménytelen hely­zetben van. Őket sújtják leg­inkább a gazdasági gondok (fiatalabb korosztályaik kö­zött sok helyütt 60 százalékos a munkanélküliség), a nagyvá­rosi gettók nehéz körülmé­nyeket kínálnak. A brit kormány az erőszak fokozásával válaszolt. Javít­ják a rendőrség felszerelését; katonaság bevetését mérlege­lik; be akarják vezetni ismét a vesszőzést és a testi fenyí­tést; a szülőket teszik fele­lőssé gyermekeikért. Mindez azonban tüneti kezelés. Ha nem nyúlnak a válság gyöke­réhez, bottal nem lehet le­csillapítani a háborgó ten­gert. Londonban talán arra is gondolhatnak, hogy a felületi megoldások keresése —, amint azt a hét eseményei, az újabb éhségsztrájkoló halála, valamint a temetésen kirob­bant tüntetések bizonyítják — a szomszédos szigeten, Észak- Irországban sem vált be. 3. Melyek a közel-keleti krízis új fejleményei? A hosszú szavazatszámlálás és marídátumosztozkodás nyo­mán Izraelban újra Begin alakít kormányt. Négy kisebb, főként vallásos jellegű part­nerrel, előreláthatólag 61 mandátummal rendelkeznek majd a 120 tagú knesszetben. Ehhez érdemes hozzáfűzni, hogy az előző törvényhozás­ban Begin sokkal meggyő­zőbb többséggel kezdte, s ami­kor Horovitz pénzügyminisz­ter kiválása rtyomán tavaly 61-re csökkent a koalíciót tá­mogató képviselők száma, fel­vetődött a rendkívüli válasz­tások kiírása. Nem véletlen, ha Izraelben ma újabb választás lehetősé­gét fontolgatják, s a helyzet bizonytalannak tűnik Ez vi­szont általában gyengíti a rendezés amúgy sem kedvező kilátásait, s nem sok jó­val biztat, Habib washingtoni elnök különmegbízott újabb közvetítő körútját tekintve. (Ráádásul az izraeli kormány­fő ismét a Szíriái légvédelmi rakétaütegek elleni támadás­sal fenyegetőzik, s légiereje többízben bombázta Dél-Liba- nont.) Közben sűrűsödnek az arab-’ közi tárgyalások és felvető­dött egy arab csúcstalálkozó összehívásának szükségessége is. Űj terv született a liba­noni nemzeti megbékélésre vo­natkozóan is: a haladó erők, valamint Szíria és más arab országok azonban a • jobboldal szakítását követelik .Izraellel. (Ebben az ügyben vélemény- különbségek vannak a külön­böző jobboldali színezetű li­banoni csoportok között is.) A Közel-Keleten tehát új lehe­tőségek és új veszélyek: a következő hetek fejleményei döntik majd el, milyen té­nyezők jutnak túlsúlyra. 1 1 Réti Ervin Athéni beszélgetések i2.) Akropoiisz: Á haladás felképe A görögök bauxit-, mangán-, nikkel- és uránlelőhelyeik mellett 52 millió bruttó regisz­tertonnás kereskedelmi flot­tájukkal gyarapítják az EGK-t. Ugyanakkor a görög ipar, a számottevő előrelépés elle­nére még mindig elmaradott, szétaprózott, főleg családi vál­lalkozásokból áll, amelyek aligha versenyezhetnek a nyugat-európai nagy cégek­kel. A közös piaci mezőgaz­dasági rendtartás átvétele ma­gasabb agrár- és élelmiszer- árakkal jár együtt, ami elő­nyös a termelőknek — a me­zőgazdaság az aktív görög la­kosság 20—30 százalékát fog­lalkoztatja —, de hátrányos a fogyasztóknak. A megélhetési költségek növekedése drágít­ja a munkaerőt, ami viszont a görög termékek versenyké­pességét rontja. — Én mindezek ellenére hosszú távon a közös piaci tagságot illetően optimista va­gyok — mondta Konsztantin Kollmer. A neves görög gaz­dasági újságíróval napilapja, a TA NEA szerkesztőségében találkoztunk. — Tény, az infláció, a mun­kanélküliség azonban nyugat­európai összehasonlításban nem olyan nagy. Inkább a fi­atalokat érinti, akiknek nincs szakképzettségük; amint lesz, szerintem, valamennyien ta­lálnak munkát. Nézzenek be­le lapomba: egy hatalmas ol­dal az állást keresőké és egy ugyanakkora az állást kínáló­ké. Ami a közös piaci tagság­gal járó problémákat illeti, rövid távon, ’ természetesen számolnunk kell velük. Fon­tos az iparfejlesztés vidéken, a farmok, az egész mezőgaz­daság támogatása, a modem feldolgozó ipar megteremté­se. Csak így védhetjük ki a kedvezőtlen hatásokat. A kö­zös piaci tagsággal, reméljük, megélénkül a külföldi tőke érdeklődése Görögország iránt, felgyorsul a fejlett technológia áramlása is. De nem sorolom tovább, 1986 után úgyis kiderül, mit hozott a közös piaci tagság Görög­ország számára. Mondom, hosszú távon én optimista va­gyok. Görögország kapcsolatai az Európai Gazdasági Közösség­gel nem új keletűek: 1S61-ben 2 NÖGRÁD - 1981. július 12., vasárnap kötött ún. társulási szerződést a Közös Piaccál. Az együtt­működést 1967-től beárnyé­kolta áz ezredesek uralma, A kapcsolatok újra 1974-ben melegedtek fel, Karamanlisz akkori miniszterelnök kabi­netje küldte el a hivatalos belépési kérelmet Brüsszelbe. A tárgyalások 1976 nyarán kezdődték meg, s csatlako­zási okmányokat 1979 máju­sában írták alá Athénban, A Közös Piac a teljes tagságig ötéves átmeneti időszakot je­lölt ki Görögország számára. A teljes vámuniót 1936-tól ve­zetik be. Az „olcsó” görög vendégmunkások csak 1988- tól vállalhatnak minden kor­látozás nélkül munkát a Kö­zös 'Piac tagállamaiban. Az átmeneti időszak a kölcsönös alkalmazkodás mellett a kis- és középüzemek védelmét is célozza. Nikasz úrral belvárosi iro­dájában ültünk le bqpzélget- ni. A hazai minőségi húspi­ac szinte teljes egészében a kezében van — mondták róla kísérőink. A Nikasz-húsáru népszerű és garantáltan jó mi­nőségű. Számunkra személye külön is érdekes, hiszen ő a TERIMPEX magyar Kül­kereskedelmi Vállalat képvise­lője Athénban. — Hogyan vélekedik Gö­rögország közös ■piaci tagsá­gáról? — Nehéz erre a kérdésre válaszolnom. Én a húsiparban vagyok érdekelt és járatos. Kérdésükre tehát nem tu­dok átfogó választ adni, csak a hústerületet érintem. Annak ellenére, hogy mezőgazdasági • ország a miénk, húsból nem képes a hazai igényeket ki­elégíteni. Marhahúsból im­portra szorul. Sertés- és csir­kehús lenne elegendő. A ba­romfival nincs is gond, an­nál több a sertéshústermelés­sel. A gazdák nem készültek fel a közös piaci tagságra, nem idomultak még hozzá azokhoz a módszerekhez, ame­lyek Hollandiában, Belgium­ban és Dániában honosak. Tehát nem tudnak konkurrál- ni, húsuk drágább és rosz- Szabb minőségű, mint a töb­bieké Hogyan alakulhatott ki ez a helyzet? Görögország­ban mindmáig nincs nagy­üzemi hústermelés. Probléma az is, hogy nincs meghatá­rozva a hús feldarabolási módja Pedig ma már a ha­zai kereskedők is azt a hús­árut részesítik előnybe, amely á keresletnek megfelelően van feldarabolva. A belépéssel így kettős csapás érte a gö­rög hústermelőket. Egyrészt nehezen tudják értékesíteni termékeiket, s ha igen, a nagy konkurrencia miatt akkor is csupán nyomott árakon. És van még egy dolog, amiről szólni kell: a görög fogyasz- , tók ahhoz vannak szokva, hogy a sertéshús csak télen ehető. Ezért történhetett meg, bogy most körülbelül 300 ezer, immár túlhizlali sertés van eladatlanul a tenyésztőknél. A Koordinációs Miniszté­riumban is sokat beszélget­tünk a mezőgazdaság helyze­téről. Ott Papadakisz főosz­tályvezető fogadott bennün­ket. Konsztantin Karamanlisz (balra) még miniszterelnökként Roy Jenkins-szel, a Közös Piac bizottságának elnökével tárgyal Brüsszelben. — A mezőgazdaság problé­máit a szövetkezetesítéssel kí­vánjuk megoldani. Termelői és értékesítési szövetkezete­ket akarunk létrehozni. így megszűnik a szétaprózottság, a közös felszereléseket min­denki használhatja, a kultú­rák, a tenyészállatok minő­sége garantált lesz. A Közös Piac tagállamaiban komoly kereslete van a primőr áru­nak, zöldségnek és gyümölcs­nek egyaránt. Miért ne le­hetne az egyik fő szállítójuk Görögország? Lehetne, és én hiszem, a szövetkezetek révén, lesz is. Amikor minden turista fő athéni zarándokhelyére, as Akropoliszra baktattunk fel, eszembe jutottak Nikasz úr szavai: — Nem rózsás a helyze­tünk. De nézzenek az Akropo­liszra! Ez a csodálatos épít­mény Görögországban min­dig a haladás jelképe volt és a görögök szívében ma is az. Kocsi Margit (Következik: 3. Emberek ét istenek)

Next

/
Thumbnails
Contents