Nógrád. 1981. július (37. évfolyam. 152-178. szám)

1981-07-12 / 162. szám

A nyári vakáció egy részét a szécsényl Nógrádi Sándor Mezőgazdasági Szakközépiskola diákjai is termelési gyakorlattal töltik. A most harmadik osztályba lépő Fekete Gyula és Berki Róbert mezőgazdasági gépszerelők a nógrádmegyeri termelőszövetkezetben végzik dolgukat. - — kulcsár —

Átváltozásaink

rT~\ Hevesen gesztikulálva lavina. Éltek ők szépen, cső- De ők is örültek, s nemkü- I IbI mondja el szavait dálatos munkateljesítményei lönben jómagam. Soha életem. I I a gyáregység igazgató- két értek el, benne voltak ben nem éreztem még, meny- ja, mintha a bíróság előtt, az minden társadalmi munka kéz- nyíre is jó egy ilyen szerve- utolsó szó jogán védekezne, deményezésében • és végre- zett, kemény, összetartó csa- Pedig nagy örülhetnékje volt hajtásában, iskolákat patro- pat tagjának lenni. Bár tet- mindaddig, amíg meg nem náltak, jelesül sikeredett újítá- tem volna ezt húsz évvel ez- kérdeztem tőle: ugyan mivel sokat adtak be, fegyelmi hely- előtt. De hát, tudod, igen nemagyarázza, hogy a tavalyi év zetük példás volt, s éveken át héz kitörni a szinte évszáza- hasonló időszakánál az idén szinte mindig ők voltak a pél- dós megszokásokból. Mert a több mint harmincmillió fo- daképek, s már-már a válla- dédapám, a nagydpám, az rinttal többet termeltek — lat vezetői is szinte vállukon apám is önállóart gazdálko- változatlan létszámmal, kapa- hordozták őket körbe, mint dó paraszt volt. Milyen kár — citással, s az előzőeknél ne- másokban is figyelmet kiváltó kortyol bele a sörbe —, s

vörös selymet. Mondja, így mondja rövid szünet után, ment ez sok ideig, ám aztán, hogy nem előbb jött meg az változott a vezetőség- s ők eszem. Meg ha láttad volna az hiába tettek rá még egy la- asszony örömét... Akkor volt páttal minden évben a tűzre, aztán az én dupla vigassá- kezdett átváltozni, másabb gom! lenni a hangulat körülöttük, s az újonnan jöttek közül

hezebb körülmények között. Hiszen — ez utóbbira értendő — köztudott: a visszafogott beruházási ..kedv” igencsak megcsappant, kevesebb acélszerkezet, daru, s más nehezebb műfajú berendezés iránti igény jelent meg az

ncu.i-i * ^ ^ _____ beszél az ötvennégy

utó

bbi ‘időkben“a’ gyáraknak mind gyakrabban"""mondogat- *^.1**™*'

benyújtott rendelőlistán. ták: mindig csak ezek? éve a munkásosztály tagMondom, szinte védekezik Szétoszlott hát egy mítosz? Életünk különféle átváltozá- &z igazgató, miközben sikere- 1 kérdeztem. Nem! A bri- ssi csak ezek eredményeket ikről beszél, egyébként telje- gád oszlott szét. Mert mikor apróbb-cseprőbb néhana- sen fölöslegesen. Mert mint már látták, hogy hiába a két- gyobb hibákat, megfordult em- később kiderül, rugalmas al- három évnyi erőlködés, sokan beri sorsokat magában rejtők, kalmazkodásuk révén olyan átkérték magukat más terme- Amik úgy kikívánkoztak az munkát vállaltak fel, egy több lőhelyre. S hogy így történt, g sorokat papírra vető tolla mint hatszáz méter hosszúságú lévén igen megbecsült a gazdasági ‘és más vezetés' szer . - ~ ~ •

mében a szocialista brigádmozgalom, nem becsülték-e

híd gyártását az olimpia szülőhazájába, amely tetemes dollársummához juttatta őket.

Karácsony György

Új „lámpások" falun

Beszélgetés az agrárértei irt iség helyzetéről és szerepéről Micsuch Lászlóval, a MEDOSZ titkárával

Talán van egy kis túlzás abban az elvárásban, hogy a jórészt falusi környezetben letelepedett agrárértelmiségiek — akárcsak annak idején a falusi tanítók, Gárdonyi szavaival élve — a falu lámpásai legyenek. Mindenesetre a nagyüzemi mezőgazdaság szervezeti kereteinek bővülését, sok tekintetben a falvak fejlődését, kulturálódását nem lehet elválasztani attól a ténytől, hogy ma 45 ezer okleveles mezőgazdasági, szakember él és dolgozik Budapest határain kívül az országban. Közülük a legtöbben agrármérnökök (több mint húszezren!), akik — a gépészmérnökökkel, üzemmérnökökkel, vegyész- mérnökökkel, kertészmérnökökkel. erdőmérnökökkel, közgazdászokkal és állatorvosokkal együtt — rendkívül nagy potenciális értéket képviselnek lakóhelyük szellemi életében. Hogy ez a potenciális érték mennyire hat környezetére, tehát hogy mennyire sugárzó az értelmiségiekben rejlő tudás és gondolkodási készség, nagymértékben függ a helyzetüktől. Erről beszélgettünk Micsuch Lászlóval, a Mezőgazdasági, Edészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszer- vezétének titkárával.

— Véleménye szerint milyen szerepe van a mai agrárértelmiségnek a vidék szellemi életének formálásában?

— A MEDOSZ megkülönböztetett figyelmet fordít a mező-, erdő- és vízgazdálkodásban foglalkoztatott értelmiségiek ■ tevékenységére. Nem csak az éir véleményem, hanem adatokkal is igazolható tény, hogy az utóbbi években tovább növekedett a szerepük mind a felső vezetésben, mind középszinten és munkahelyi szinten is, ahol közvetlen kapcsolatban vannak a fizikai dolgozókkal. Részt vesznek a tudományos ismeretek alkalmazásában, nagy részük van a gazdálkodás haaz agrárértelmiségiek a életben?

ktjz— Kétségkívül növekedett az agrárértelmiségiek közéleti aktivitása üzemen, falun belül és országos arányokban is. Példaként említem, hogy a legutóbbi választások alkalmával a korábbinál jóval többen kerültek a szakszervezeti vezetésbe, ahol kiválóan megállják a helyüket. Mindennapi munkájuk mellett sokat tesznek az adott körzet, község, falu kulturális életének alakításáért, fejlesztéséért. A legtöbben felismerték és vállalják is azt a fontos politikai szerepet, ami a falu és város közötti különbségek csökkentését szolgálja. Különösen növekszik az agrárértelmiség szerepe ott, ahol például az iskolakörzetesítés folytán hiányzik a pedagógus, ahol tehát bár más szerepkörben, de ; sok tekintetben hasonló, gondolkodtató és gondolatébresztő munkát kell végeznie. Ez már ma sem csak igény,

. hiszen például a háztájival rendelkező mezőgazdasági és ipari dolgozóknak természetes szövetségesévé vált a gépi munkaeszközök, a takarmány beszerzésében őket segítő agrárértelmiségi, aki amellett, hogy szaktanácsokat ad a jobb gazdálkodáshoz, közel. kerül az emberekhez, s egyben politikai és pedagógiai munkát is végez.

— Mindehhez az is szükséges, hogy az agrárértelmiségi otthonának is tekintse azt a környezetet, ahol él. ön szerint milyen igényeket kell kielégíteni ahhoz, hogy ez általános legyen?

— Talán a legfontosabb,

hogy a mainál nagyobb mértékben kell bevonni az értelmiségi dolgozókat az ágazat, a vállalat, az adott üzem fejlesztésével, a gondok megoldásával kapcsolatos kérdések megvitatásába, a különféle koncepciók kialakításába. Ez

tékonyságát növelő helyi In- igény is a részükről, s ennek tézkedésekben és jelentős sze- feltételeit meg kell teremterepük az elmúlt évek jó me- ni. A szakszervezet ezt a tö- zőgazdasági eredményeiben; rekvést támogatva, nem csak Így a korszerű technológia al- a személyes érdeket szolgál- kalmazásában, az új növény- ja, hanem népgazdasági és fajták elterjesztésében, a ’társadalmi érdeket is, hiszen termésátlagok növelésében, a döntések előkészítésébe beaz állattenyésztés . hozamnövelésében. Mindez a megbecsülésüket, s, egyben a gondolataik iránti igényt is növeli.

— Mennyire vesznek részt

vont értelmiségiek feltétlenül nagyobb kedvvel végzik a munkájukat, s ez mindenkinek hasznos. Nem beszélve arról, hogy a döntés előkészítéséhez szükséges viták íelismerhetőbbé teszik a fizikai dolgozókkal való egymásrautaltságukat, amiért is javul az összhang közöttük.

— Az agrárértelmiségiek bizonyos rétegét érzékenyen érintik a különféle átszervezések. Mi a szakszervezet álláspontja az átszervezéssel kapcsolatban?

— Éppen az értelmiség otthonérzetének, alkotó kedvének növelése érdekében a szak- szervezet csakis az átgondolt, a következményekkel is számoló, a dolgozókkal megbeszélt, az időben nem elhúzódó és a szocialista törvényességet betartó átszervezésekét támogatja.

— A falun élő értelmiség helyzetét ismerve, véleménye szerint milyen fontos igények kielégítése ad a szakszervezet számára további feladatokat?

— Valóban vannak olyan;

az értelmiségieket joggal foglalkoztató kérdések, amelyek egyben megoldandó leckék is mind a szakszervezetek, mind az állami irányító szervek, nem utolsósorban az adott termelőüzemek, intézmények, költségvetési szervek számára. Az eddigieknél is nagyobb figyelmet kell fordítani például a pályakezdő agrárértelmiségiek beilleszkedésének segítésére, továbbá arra, hogy végzettségüknek megfelelő munkakört kapjanak. Emellett' anyagilag érdekeltebbé kell tenni őket a jobb minőségű munkában. Feladatot jelent a női agrárszakeniberek- nek a .mainál méltányosába anyagi, erkölcsi elismerése is,’ beleértve, hogy bátrabban kell megbízni őket vezetői feladatokkal. Az értelmiségieket kevéssé vonzó, tehát bizonyos tekintetben fehér foltoknak is nevezhető területeken olyan lakás-, anyagi és foglalkoztatási lehetőségeket kell terem-' tent, amelyek révén mind a fiatal, mind a tapasztalt dtp-; lomás szakembereknek érdé-: mes lesz ott letelepedni, ßi szakszervezetnek természetesen minden rendelkezésére álló eszközzel támogatnia kell ezeket a törekvéseket, hiszen hosszabb távon e feladatok megoldásával lehet mind a gazdálkodás eredményességét javítani, mind pedig az adott helység kulturális-társadalmi felemelkedését szolgál-’ ni. ,

Aczél Gábor 1

S vállalásukat igen rövid szál- már túl magukat, nem szállt-e lítási határidő ellenére is, ki- fejbe az a bizonyos dicsőség? tűnő minőségben, a jegyző- Szó sincs róla! — tiltakozott

könyvekben meghatározott időpont előtt kiszállították.

Eleinte nem értettem az igazgató szinte védekező-sarokból érkező, bűnbánó szava- , it, aki csak később mondtá el: fennállásuk óta ez az első, önállóan végzett és — ismételr jük — tetemes dollárt hozott exportmunka, amelyet éppen ennek alapján még több is követ. És — folytatta — lévén még mindig igen-igen erős a törzsgyár és a gyáregységek közötti összefonódás, mások azt hitték: tőlük „rabolták” el a jó, kifizetődő munkát.

a hajdani kiváló brigádvezető, akik erre az évre a bronzkoszorút tűzték ki maguk elé legmagasabb célnak.

A példa — elképzelhető — egyedi, ám valós. Avagy felvetődhet egy rosszmájú kérdés: előbb-utóbb ráununk a favoritokra...?

3.

Nézd komám — bújik elő a söröskorsó -mögül az öreg —, nekem ez, bök bele göesörtös ujjával a habba, munka után az első és utolsó. Mert tudod, rettenetesen megváltoztam ám az utóbbi években. Ismersz, hát

Pedig semmit nem tettek, rémlik még. hogy hosszú-hoszcsak józan átváltozáson mentek keresztül, mondhatni: felnőttek a feladatokhoz. A jó szakmunkásgárda, az egészséges önbizalom és az először kipattant vállalkozókedv hqz- ta meg a sikert... Néhány nap múlva, újabb találkozásunkkor már oldódott az igazszú ideig én voltam a környék egyetlen magángazdálkodója, aki ötvenhatban fennen dicsérte Mindszentit, ócsárolta a pártot, utálta a pufajká- sokat, de..., de mindig bö- csületesen dolgozott és elsőként teljesítette a beszolgálta- tási kötelezettségeit. Hát szógató feszültsége; arcáról isle- val, láthatod a munkaruháhetett olvasni. Megkaptuk az első _ köszönőtáviratot külföldi partnerünktől, s biztató, jó szavakat másünnen. Elhiszi : hamarosan kilépünk mi a skatulyából! — beszélt. Mekkora nagy változást okoz is egy ilyen siker — gondoltam. ..

2

““j Kérdeztem a minap re- , gi ismerősömet, a haj- H dán ’híres, sok kitüntetessél bíró lakatos-szerelőhegesztő (szóval, hivatalosan szóivá: komplex) brigád vezetőjét: hogy vannak mostanában? Válasz helyett legyintett csak,' s később bökött kii esetlen szót: Sehogy! És ez: tán elindult a panaszmon is, nagy változáson mentem én át szinte bolond-öreg fejjel. Leadtam a földet, el az állatokat, s munkás lettem itt a gyárban. Ügy nézz rám, mint a munkásosztály ötéves tagjára...! És, hogy dicsekedjek, mint kiváló dolgozóra. Most május elsejére kaptam meg a kitüntetést, és elhiszed, remegett a lábam, amikor a széktől a piros selyemmel borított pulpitusig meg kellett tennem azt a néhány lépést... Rogyadoztam az örömtől, meg attól a félsztől, hogy a fehér asztal mellett mit mondanak majd azok a kollégák, gjsik gokkal hosszabb ideje vannak itt, ilyen szép jelvény nélkül.

..............................

A magyar vas.utas-társada- Lakatosból VdSUtCTS

lom 13o ezer aktiv es több mint 2Q0 ezer nyugdíjas dolgozója ma ünnepid hivatalosan a XXXI. vasutasnapot.

Ezen írásunkkal őket köszöntjük.

Felütött fővel megyek el

„Apám harmincnyolc éven át volt bányász, és a család- Oly’ bői soha senkinek nem volt lyozza köze a vasúthoz. Három testvérem is különféle pályát választott. Igaz, legelőször én is másfelé orientálódtam: mert bár otthoni segítséggel sikerült elvégeznem a négy polgárit, ami akkoriban, ugye, tudja, nagy szó volt, a lakaidéig. Még ez esztendő októberének egyik - korai napján bevonultatták — a légierőknyomatékosan hangsú- az erkölcsileg szót, hogy — bár nem akarok ün- neprontó lenni — megkérdem: \

— És anyagilag...?

Legyint egyet, s látom vívódik a válaszadással.

— Nézze! Ez más téma. Egy an kitelepítették

Berlin mellé.

nélkül. Ott meg egymást éri

ték' a katasztrófák.

Aztán visszatért Bátonyba) a hajdani hadifogoly, akit a megállapodások szerint nem lehetett B listára tenni. De közben megjárta fél Magyar- országot, mire ötvenháromban sikerült megállapodnia Salgótarjánban. Ahol azóta is ott van.

— Nézze! .Értek csalódások

már életemben a vasútnál, de

hoz. Mátyásföldön kapott ki- mindezek ellenére én ezt életképzést, ajdán Székesfehér- pályámnak tekintem. És sze- várra helyezték át őket, majd retem. A váskalapossággal, a újra vissza Mátyásföldre, mellőzésekkel együtt is. Ez az ahonnan az alakulat teljes én világom. És elhiszi: há- létszámát 1944. december 18- rom évem van már hátra csak Plaüenbe, a nyugdíjazásig, de örvendele akkora közmegbecsülésnek,

Ott esten ,™ik,t 6®U- “JSC

ba, majd hat hónap után át- eyeK el..... í>ona’ senKK nen

a

dtak bennünket a nemzetközi megállapodás szerint a franciáknak jutott zóna pa- ..... .... rancsnokságának. Életemből *íL™teté£- ezt az időszakot szeretném ki törölni, mert miközben megtosszakmát tanultam ki. De azonban bizonyos: a huszonhét még a kiemelt bányai ja- ^ét eves fiam, aki gépipari vítóüzemben az akkori főnök, technikumot végzett, de most Bodoróczky István, egyébként dízelmozdonyt vezet, megke- lengyel származású, is csak resí havonta a hét darab ez- havi nyolcvan pengő fizetsé- rest,; ,®n me® minden fellel- get tudott biztosítani és apám, heto iskola és tanfolyam _el- aki hosszú ideje dolgozott már végzése után, ennyi szolgála- a föld alatt, sem keresett ti idővel a hatam mögött,

mKm'tas’y míS“ nSy?ír-há,SÍ£áí J^tuk a metzi rt-asbowS

ségem meghaladta L Sori lormtjáva. Pedig a polgári SSSum^^SSSStSS munkások átlasát talán szii- iskola mellett később elvegez- emDeileien szenveaeseKen rtScsri gV £"éK- tem • kohó- es gépipari lech- mentünk keresztül, tam” az Államvasutakhoz. níkumot, majd ötvennyolcban — De, sokat vonatozott! —

Sikerrel hiszen a MÁV egy- a vasúti tisztképző iskolát, már bocsásson meg a cinizbői megadta a havi 187 pen- úgyhogy talán van akkora musért.

gős fizetést.” - képzettségem, mint egynéme- — Igen. • S mint vasutas

Tőzsér Jánossal, a salgótar- lyilc főtanácsosnak. De hát, megállapíthattam: igaz, ők

jánd , pályaudvaron szolgála- én csak itt vagyok Salgótar- technikailag jobban voltak fel- VT=JC111 u.ujaö ,i»Mpci6cu

tot teljesítő vasutassal kis Janban... Persze ennek meg- szerelve, a Magyar Államvas- te jelentősebb történéseit. Élidőre kiállunk az állomásépü- értéséhez nemi vigaszt nyújt, utak viszont forgalombizton- búcsúzunk, s csak annyit

let elé. Fejünk felett, a szak- h°SF tudom: igencsak szeren- sági szempontból „kenterbe mon<j:

mai ünnep megbecsüléseként, esetlen időben születtem. verte” volna őket. Nekünk _ Tudja, hogy maga volt

p

iros, meg nemzetiszínű zász- Tőzsér János — megüehetős már negyvennégy előtt is az ejs^ személyesen is

lók selymét csattogtatja a pontossággal emlékezik az voltak kilencven—száz kilo- üdvözölt a vasutasnapon..?!

meg-megújuló szél. Rájuk te- időpontra -r- 1944. március méteres sebességgel robógó

kint az "öreg, s azt mondja: harmadikén kezdte szolgálatát vonatjaink, egyetlen baleset K. Gy.

— Elhiszi: sokáig nem hit- Nagybátonyban, a vasútnál. '*______________________________________________

sz

olgálattevő,

nem

bántottam meg, a saját sérelmeimet meg lenyeltem. ötvenkilencben kaptam utoljára Kiváló vasutas címet, de nem zavar, hogy nincs több a medáliákból. Hiszen életcélom valósult meg; amikor vasutas lettem.

Rámnevet, s megint fölnéz a csattogó zászlóselymekre.

Hát, ez van! — mondja, s visszaköszön a betolató sze-' relvény mozdony vezetőjének, aki mára szintén feldíszítette M 40-esét. — Aztán megint komoly lesz, elgondolkodik, vélem újólag visszapergeti életük, hogy valaha leszünk ilyen Volt forgalmi erkölcsileg megbecsültek. jegypénztáros, de csak rövid

NÓGRAD - 1981. július 12., vasárnap