Nógrád. 1981. július (37. évfolyam. 152-178. szám)
1981-07-10 / 160. szám
Jelentés a vasasszakszervezetnek Melegüzemi munkakörülmények A melegüzemi dolgozók munkakörülményeiről készítettek vizsgálatot az utóbbi hónapok folyamán a Salgótarjáni Ötvözetgyárban. Az elemzést a vasasszakszervezet központi vezetősége kezdeményezte hatvanöt vállalatnál. 1 -enkiienc egységben kiemelt alapossággal kellett a vizsgálatot elvégezni, így a tarjáni üzemben is. A minap elkészült1 jelentést, a további teendőkre vonatkozó határozatot és javaslatokat a hét elején juttatták el a vasasszakszervezet szociálpolitikai osztályára. Nehézségek: átlag fölött! A megyeszékhelyünkön működő „fe-szi-gyárban” száz- huszonkilenc fő sorolható a melegüzemi dolgozók közé. ök az egyes és kettes üzemben ténykedő csapolők, adagolók, tisztítók, darusok, olvasztárok, kemencekőművesek és így tovább Tizenegy nő is tartozik körükbe: ők mindnyájan gépkezelők. Elsősorban a termelés alakulására irányult a vizsgálódás fényköre; ezzel összefüggésben vették szemügyre a műszaki fejlesztést, a szervezettséget, a szakmai utánpótlást, az újítások arányát üzemen belül, valamint a munkaerő- mozgást. Kiváltképp ez utóbbi témában vontak le lényeges tanulságokat: e dolgozók körében ugyanis viszonylag élénk a fluktuáció. A jelentés megkísérli fölfedni ennek főbb okait: elsősorban a munkának az átlagon jóval fölüli nehézségét. Ezeknek a dolgozóknak nagy izomerő-feszítéseket kell tenniük por-, gáz- és főleg hőártalmaknak kitéve. Az utóbbi években végrehajtott nagymértékű fejlesztés után is még meglehetősen alacsony az üzemekben a műszaki színvonal, örvendetes viszont, hogy a körülményekből adódó számos tehertétel ellenére az utóbbi tíz évben sem halálos, sem csonkulásos baleset nem fordult elő ezen a munkaterületen. Visszatérni a témára A fölsőbb szervhez eljuttatott jelentés az átfogóbb határozat mellett konkrét, részletes javaslatokat is tesz a melegüzemi dolgozók munkakörülményeinek jobbítására. Ezek egyike: ki kellene alakítani az ilyen föladatkörben dolgozók munkaidő-kedvezményére vonatkozó jövőbeli rendelet főbb elemeit. Valamint: bizonyos intervallumokban — háromévenként — érdemes visszatérni e fontos témára, és a közben megváltozott körülményekhez igazítani az ezzel kapcsolatos tennivalókat. Háromszázötvenmillió forint Bányászoknak — borítékon kívül Számottevő eredményeket ért el az 1976—SO. közötti középtávú tervidőszakban a szociálpolitikai terv végrehajtásában a Nógrádi Szénbányák. A munka hatékonyságát növelte, hogy országosan is elsők között hozták létre a vállalat szociálpolitikai szervezetét, amely a munka egységes irányításának feltételét jelentette. A megye egyik legnagyobb vállalatánál ugyanis egyre határozottabbá vált az a felismerés, hogy a gazdasági építőmunka és a szociálpolitika együttesen szolgálja eredményesen az életszínvonal-politikai célkitűzések megvalósítását. E szociálpolitikai terv a vállalat középtávú elképzeléseinek szerves részét jelentette. Mire fordítottak kiemelt figyelmet? Az öltöző- és fürdőprogram megvalósítására, a védőruha-rendszerre való átállás, a lakástámogatás biztosítására, az oktatás és képzés feltételeinek javítására, az üdültetési fejlesztések megkezdésére és a munkásművelődési körülmények javítására. E munkában megkülönböztetett figyelmet szenteltek a rétegpolitikai határozatokból eredő igények kielégítésének. A vállalat szociális célokra összesen 350 millió forintot költött öt év alatt. Mégpedig 28 millió forinttal többet, mint amennyit terveztek. A rendelkezésre álló erőforrások legteljesebb fel- használásával elérték, hogy a szociális ellátottság színvonalában megközelítették a magyar szénbányászati ágazat átlagos színvonalát, és a korábbi súlyos lemaradást részben sikerült megszüntetni — miként ezt Lip- ták Sándor szociális igazgató is kiemelte, összességében tehát a vállalat jelentősen túlteljesítette az ötödik ötéves tervidőszakra megfogalmazott szociálpolitikai célkitűzéseket. Mire is költötték a 350 millió forintot? A vállalat dolgozóinak hetven százaléka utazik lakóhelye és munkahelye között. A Volán javította a szállítás színvonalát, a korábbinál kevesebb a járatkimaradás és -késés a munkába és hazaszállítás során. Ez pedig kedvező hangulati tényező. A munkások szállásgondjainak megoldására is figyelmet fordított a vállalat. Nagybátonyban 48 férőhelyes munkásszállást alakítottak ki. A terepen dolgozók elszállásolására magánbérleményekben és lakókocsikban került sor. Ám nemcsak utazni és aludni, pihenni kell. Az üzemi étkeztetést mennyiségileg és minőségileg megfelelő színvonalon tartották. Javították az étkezést Kis- terenyén, Kányáson és Nagybátonyban. Viszont Ti- ribesen és Szorospatakon különböző okok miatt elmaradt az utánmelegítős konyhák építése. Sikereket hozott az öltöző- és fürdőprogram végrehajtása. Űj objektumok épültek Kányáson, Szorospatakon és Kisterenyén. Korszerűsítési munkát végeztek minden üzemben. Bővítést hajtottak végre Mén- kesen és Kisterenyén. E célokra — jelentős támogatással — több mint negyven- millió forintot költöttek. A munkaruha-, védőruhaellátásban terven felül vezették be a védőruha-rendszert valamennyi aknaüzemben. Az üzemegészségügyi ellátás, a betegségmegelőző munka a korábbinál tervszerűbb és tartalmasabb volt. A rehabilitációs tevékenység fokozódott. A vállalat 382 megváltozott munkaképességű dolgozót foglalkoztat, akik közül 239 kap keresetkiegészítést, mégpedig havi átlagban 1,7 millió forintot. Űj orvosi rendelő épült Ménkesen és Tiri- besen. Ezáltal valamennyi gazdálkodó egységben önálló rendelővel rendelkeznek, ám az ellátás személyi feltételeit még nem sikerült kielégítően megoldani. A lakástámogatás jegyében egyrészt az állami költségvetés terhére fedezték a bányászlakás-akció támogatási igényét, másrészt saját erőforrásból nyújtottak munkáltatói kölcsönöket. A tervidőszakban állami költségvetésből 299 dolgozó 28 millió forint vissza nem térítendő támogatást kapott. Saját erőforrásból 226 dolgozót részesítettek munkáltatói kölcsönben, amely ötmillió forint segítséget jelentett. A kedvezményeket zömmel fizikai-fiatal dolgozók kapták. Arányuk elérte a 81 és 70 százalékot. Az oktatási feltételeket számottevően javították. Oktatási központot hoztak létre Nagybátonyban. Ugyanitt új tanműhely épült, a régit pedig felújították. Három szénbánya vállala- lat új üdülőt épített Bala- tonfenyvesen, amely az idei nyáron már fogadja a beutaltakat. Javították a bükkszéki és a keszthelyi üdülő üzemeltetési feltételeit. Fokozták a bükkszéki üdülő gyógyító jellegű szolgáltatását. Utóbbi két üdülőben a gyermeküdültetés mellett a családosat is bevezették. Minden évben megoldották az asztmás betegek barlangüdültetését. Megvalósították a bányászgyermekek külföldi csereüdültetését. Fokozták a hétvégi pihenés lehetőségeit Gyurtyánosban és Ráróson, újabb lehetőségét nyújtanak a közeljövőben Fenyvespusztán. Kulturális területen felújították a salgótarjáni és nagybátonyi Bányász Művelődési házat, sportberuházást hajtottak végre Salgótarjánban és Nagybátonyban. ☆ A mostani tervidőszakban a szociálpolitikai tervek végrehajtása az új iparági irányítási rendszer feltételei között az eddigiektől sokkal nagyobb erőfeszítéseket igényel. A következő években a szociális juttatásokban előrelépést csakis a munka hatékonyságának fokozásával, eredményes termeléssel és takarékos gazdálkodással érhet el a vállalat. / Rozgonyi István Az egyik szeme sír, a másik meg nevet — Ügy vagyok most, mint az, akinek az egyik szeme sír, a másik meg nevet — érzékelteti a beszélgetés első gondolataiban azt a felemás helyzetet Molnár József üzemvezető, a tolmácsi Erdőkémi- | ában, ami az első félévi tér- j melésüket és gazdálkodásukat ■ jellemzi. Az előbb említett gondolat mögött az húzódik meg, hogy féléves tervüket 93 százalékra teljesítették, ugyanakkor a gazdálkodás eredményességét jelző nyereségtervüket pedig igen tiszteletreméltó módon túlszárnyalták — időarányosan 57 százalékra teljesítették. — Ha tömören, egy mondatba sűrítve kívánom indokolni az előbb vázolt helyzetet, akkor a következőket mondhatom: — Azért sikeredett jól az első félévi nyereség, mert a tervezettnél nagyobb mennyiségben értékesítettünk jól fizető termékeket. Az ily módon megszerzett előny a második fél évben elvész, mert a korábbiaknál kevesebb nyereséget hozó termékeket gyártunk és értékesítünk. Az előbbiek következtében a tervteljesítés és a nyereség közel kerül majd egymáshoz — magyarázza a jelen helyzetet, miközben néhány szóval utal a jövő valóságának alakulására is. Pár pillanat múlva pedig így folytatja: — Mostani helyzetünk már régebb óta ismert, így hát ennek ilyetén alakulásával számoltunk is. Mi az, ami bennünket most zavar? Az, hogy évek óta nem kerültünk ilyen felemás szituációba. Korábban nem kellett semmit sem megmagyarázni, mert az általunk létrehozott tények önmagunkért beszéltek. Most pedig számunkra szokatlan és kellemetlen módon azt kell bizonygatnunk, hogy helyesen cselekedtünk. Meg vagyok róla győződve, hogy az első félévi terv nem teljesítéséért senki sem veszi le a fejünket, mert a nyereség kedvező alakulása félreérthetetlenül igazolja munkánk hatékonyságát, cselekedeteink helyességét — hangsúlyozza az üzemvezető. Mi húzódik meg az előbb említett tervteljesítés mögött? A belföldi igények mennyiségben történő kielégítése. Ez éppúgy vonatkozik a faszénre, mint a vegyiárukra. Az előbbit az ötvözetgyámak szállították, az utóbbiakat a vegyianyag-nagykereskedel- mi vállalatokon keresztül eljuttatták az ország minden részébe. Ami igen fontos: a kívánságokat 97—98 százalékban a kért határidőre teljesítették. Megtehették, mert gépkocsdaik állandóan üzemképesek voltak, ugyanakkor a MÁV is helytállt. Mindenkor biztosította a kívánt kocsimennyiséget, akár tehervagonról, akár tartálykocsikról volt szó. Valószínű azért alaA képen látható friss szennyezett fából készül a megenge- gettnél nagyobb hamutartalmat megtestesítő faszén. kult ki ez a kedvező kapcsolat a vasút és a gyár között, mert az alapanyagokkal megrakott kocsikat készáruval adták vissza a vasútnak. Vagyis, szombaton és vasárnap is éppúgy rakták ki és be az árúkat, mint a hét többi napján. Szükség volt erre a munka- szervezésre, mert az elmúlt 6 hónapban 60 vagon faszenet szállítottak az ötvözetgyámak, 180—190 vagonra szerelt tartálykocsiba töltötték a különböző összetételű hígítókat és az oldószereket. Akiknek viszont nagyon sürgős volt az áru megszerzése, azok helybe jöttek el érte. — Honnan szerzik be a vegyi termékeik alapanyagát? — Hatvanöt százalékban a szocialista országokból, így a Szovjetunióból, a Német Demokratikus Köztársaságból és Romániából. A többit a Dunai Kőolajipari Vállalattól. A szocialista országokból az utolsó pillanatban, de minden szállítmány a leért időre megérkezett. Addig egy kicsit idegeskedtünk. Ez érthető is. A hazai szállító mindig, pontosán eleget tett szerződéses kötelezettségének. Olyannyira, hogy napra készen küldte a kért alapanyagokat — állítja az üzemvezető — Ugyanez jellemzi a faellátást is? — Sajnos, nem. Mivel nagy a hamutartalma, ezért jogosan kifogásolja a faszén minőségét az ötvözetgyár. Mégsem tudunk változtatni rajta, mert az Ipolyvídéki Erdő- gazdaságtól földes, szervetlen anyaggal teli, sárban meg- hempergetett fákat kapunk feldolgozásra. Kifogásainkat jeleztük, tudomásul vették. Mi pedig azt a válaszukat, hogy a jövőben talán még annyit sem kapunk mint eddig. Jelenleg három hétre való készletünk van, a szükséges féléves helyett. De már nagyon megelégednénk, ha három hónapra elegendő fánk volna. Ilyen veszély sem fenyeget bennünket. Pedig nekünk már a télre is készülni kell. Nem holnap, hanem már ma. Amennyiben sikerülne két- három hónapra elegendő mennyiséget elraktározni, akkor nem érhetnének nagy és váratlan meglepetések. Még akkor sem, ha netán egy esős időszak rövidebb-hosszabb ideig meggátolná a fakitermelést és -szállítást. Az erdőgazdaság dolgozói eddig ötezer köbméterrel adósak. A jelenlegi üzemmenet mellett az előbbi mennyiség három hónapra lenne elegendő — így az üzemvezető. Végül a jövő kilátásairól kérdezem. — Jó visszatekinteni az elmúlt fél évre, mert a gondok ellenére mégiscsak eleget tettünk annak, amit elvártak tőlünk. A második fél év nehezebb lesz, mert az eddig jól fizető egyik termékünk — amiből sokat is gyártottunk — lekerül a gyártási listáról. Pótlására többféle elképzelés született, de, hogy melyiket valósítjuk meg, azt nem tudom megmondani — vélekedik Molnár József. Mindenesetre a tavalyi tervtől csaknem 50, annak teljesítésétől pedig csaknem 11 millióval nagyobb idei tervet is teljesíteni akarják, az előírt nyereség elérése mellett. Mert a tolmácsiak jó munkája döntően meghatározza a vállalat minden irányú fejlődését. — venesz — Fedelet a gabona fölé! A mezőgazdaság hatodik ötéves tervének kiemelt feladata a gabonaprogram végrehajtása. E szerint a jelenleg egy főre jutó 1,3 tonna évi termelés további 10—15 százalékkal növekszik. A termelés növekedésétől azonban a raktárfejlesztés a korábbi években is elmaradt. Emiatt pedig előfordult, hogy közvetlenül a kombájn mellől szállították exportra a termést, vagyis a kényszerhelyzet miatt viszonylag alacsony áron lehetett eladni a gabonát. Pedig raktárfejlesztésre eddig is jelentős összegeket fordítottak, nagyobb részét központilag finanszírozták. Az ötödik ötéves tervidőszakban páldául célcsoportos raktár- építési beruházásra három- milliárd forintot kapott a gabonaipar, $ ebből megközelítően hétszázezer tonna kapacitású tárolótér épült. Ezzel a betakarított termés 52 százaléka került a gabonaipar tárolóiba, további 35—40 százalékkal az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek magtárait töltötték fel, így a termésnek körülbelül 75 százalékát tudják viszonylag korszerű tárolókban elhelyezni. További 10—15 százalék pedig nemritkán padozat nélküli korszerűtlen tárolókban állja az időjárás viszontagságait. Az elavult tárolókban meglehetősen magasak a kezelési költségek, a fertőtlenítés. a rendszeres mozgatás évente több mint százmillió forintba kerül. A hatodik ötéves tervidőszakban központi forrásból továbbra is jelentős összeget, csaknem hárommilliárd forintot fordítanak raktárfejlesztésre. Ezek a milliárdok azonban az építési költségek emelkedése miatt körülbelül húszezer tonnával kevesebb tárolótér építésére elegendőek. Így tehát — éppen a termelés növekedése miatt — a raktárhiány nemhogy enyhülne, még fokozódna is. A Minisztertanács közelmúltban hozott döntése szerint a hárommilliárd forint egy részét pályázati úton nyerhetik el azok a. szövetkezetek, állami gazdaságok vagy akár társulások, amelyek maguk is hajlandók áldozni a raktár- építésre. Előreláthatóan ily módon további 1,3—1,4 milliárd forinttal bővül a raktárak építésére sránt keret, s 1985-ig mintegy egymillió tonnával bővül a gabona megóvására szolgáló raktártér. Eszerint a tervidőszak végére a gabonának több mint 80 százaléka a csúcsidényben is fedél alá kerülhet. De mi készteti a gazdaságokat arra, hogy a zsebükbe nyúljanak? Hiszen amíg az állam erőfeszítéseket tett a raktárfejlesztésre, a. vállalatok, üzemek mindezt karba tett kézzel nézték. Ennek többi között az a magyarázata, hogy a tárolótér-építés a mezőgazdasági üzemeknek nem volt kifizetődő, tekintve, hogy a raktár megtérülési ideje — mivel az év egy részében üresen, kihasználatlanul áll — meglehetősen hosszú idő (30—40 év), s ez nem serkenti a beruházási kedvet. Most viszont változott a hejy- zet. A gazdaságoknak érdekükké vált a raktárépítés. Eddig ugyanis a bértárolást vállaló gazdaság, a raktározás eredményeként a külföldön jobban eladható gabona árából semmit sem kapott, ez évtől viszont a külkereskedelmi haszon egy részét a gabonaipar megoszthatja a gazdaságokkal. Ez a többletjövedelem a beruházás megtérülési idejét mintegy felere csökkentheti. A társulásos forma is kedvező lehetőséget kínál a raktárépítésre; összefogva, saját kivitelezésben gyakran jóval olcsóbb a beruházás. K. G. } NÓGRÁD — 1981. július 10., péntek
