Nógrád. 1981. július (37. évfolyam. 152-178. szám)
1981-07-10 / 160. szám
Érdemes megnézni Nógródból is Vízügyi Siófokon és Gyulán Siófokon közvetlenül a csatorna partján 1977-ben nyitotta meg kapuit a Beszédes József nevét viselő múzeum a Balaton vízgazdálkodásának történetéhez kapcsolódó kiállítás. Az első teremben térképek sorakoznak, amelyekből megtudjuk, milyen hatalmas volt a tó a történelem előtti időkben. Még száz évvel ezelőtt is több mint száz vízi és parti madárfaj lelt Itt otthonra és a tó, élővilága a leggazdagabb volt Európában. Itt sorakoznak a Balatonra vonatkozó első írott emlékek a római korból. Árpádházi királyainknak is kedvelt helye volt a tó- mellék. A török időkben gyakran keresett menedéket, oltalmat a Balaton népe a mocsarakban, nádasokban. A nagy török utazó Evlia Cselebi lelkendezve írta a Balatonról. „Olyan tiszta vize van, hogyha az ember egy egész bárányt megeszik is, és reá ebből az éltető vízből iszik, egy kis idő múlva újra éhes”. Aztán egy őrült terv a XVIII. századból, amikor Krieger Sámuel, a somogyi és veszprémi birtokosok megbízásából le akarta csapoltat- ni a Balatont, s arra tervet és térképet készített. Látható a Kisfaludy nevét viselő gőzhajó modellje is. A hajót Bala- tonfürednél 1846. szeptember 24-én — Széchenyi István születésnapján — bocsátotta vízre a Balatoni Gőzhajózási Társaság. A reformkor kiválóságának, Széchenyi Istvánnak a Balatonhoz kapcsolódó A gyulai kiállítás anyagából munkásságával is megismerkedhet a látogató Siófokon. Modellek, dokumentumok, műszerek és térképek vezetnek el a máig, amikor százezreknek nyújt nyaranta pihenést, kikapcsolódást a tó vize. Ez egyben jelzi is a ma emberének feladatát: mindent megtenni a Balaton vizének tisztaságáért, amelyért már elődeink is munkálkodtak. A múzeum Beszédes Józsefnek (1786—1852), a reformkor kiváló mérnökének nevét viseli. Széchenyi István műszaki tanácsadója és munkatársa a vízhasznosításnak, a mezőgazdasági vízépítésnek (lecsapolás, öntözés, talajvédelem) sőt a komplex vízgazdálkodásnak volt nemzetközi viszonylatban is korai úttörője. ö szabályozta a Sárvíz— Sió—Balaton vízrendszert, és az Al-Duna szabályozásának gondolatát is ő vetette fel. Tervet készített a Duna—Tisza csatornára. Munkásságának méltó emléket állít a múzeum. ☆ Gyulának, a gyógyvizek városának ma már Európa-hí- rű rangja van. Ezrek keresnek itt gyógyulást. A gyulai vár lovagtermében 1977 óta láthatjuk a Körös vidék víz- gazdálkodásának történetét feldolgozó kiállítást. Ezen a vidéken egy évszázad alatt a XVIII—XIX. század között 25 árvíz pusztított, s tette tönkre az emberi munkát. Külön fejezetet szentel a kiállítás egy alkotó mérnökcsaládnak, a Bodokyaknak. Bodoky Mihály, Károly Lajos és Kálmán nem csak Gyula és Békés megye, de az egész ország vízügyi történetébe beírták nevüket. Ök alkották meg Gyula és a megye Körös menti gátrendszerét, hídjait, a város csatornáit. Életüket tették fel arra, hogy elejét vegyék a vizek pusztításának, hogy megzabolázzák a romboló erőket. Emléküket a családi gyűjtemény, a levéltárban féltve őrzött iratok, rajzok, térképek őrzik, s mutatják a példát az utókornak helytállásból, hazaszeretetből. A Bokody család ereklyéi mellett a vízügyi múzeum műszerei és a Békés megyei múzeumok néprajztörténeti tárgyai teszik az ősi falak között érdekessé a kiállítást. Megilletődve állunk a névtelen ezrek, a békési kubikusok emléke előtt, az ő életüknek is bő teret szentel a kiállítás. Fáradságos, ve- rejtékes munkájuk nyomán valósult meg az itt élő emberek álma, a biztonság a Körösök partján. Élményekben dús látni- és tanulnivalót nyújt a 2 múzeum gazdag anyaga Siófokon és Gyulán, ezért csak ajánlhatjuk a szocialista brigádoknak, a Nógrádból ott pihenő üdülőknek. A kiállítások egyben gondolatot is ébresztenek, felhívják a ma élő ember felelősségét, figyelmét környezetünk, vizeink vigyázására, megóvására. Szokács László Az első főiskola 1922-ben Az egységes közoktatási rendszer kialakítását a húszas években kezdték meg. Ekkoriban a lakosság nagyobbik része még írástudatlan volt. Eleinte csak a fővárosban és a nagyobb megyeszékhelyeken voltak iskolák. Az első pedagógiai főiskolát 1922-ben nyitották meg Ulánbátorban. A harmincas évekre kiépült a gyermekintézmények és iskolák hálózata, 1942-ben pedig megnyitotta kapuit az ulán- bátori Mongol Állami Egyetem. Ez az időszak volt a mongol közoktatás hőskora, s a kor pedagógusai a mai mongol kultúra úttörői. A közoktatás kiszélesítésében, a szakoktatási hálózat kiépítésében Mongólia nagy segítséget kapott a Szovjetuniótól. Ma is mintegy kilencezer mongol fiatal tanul a Szovjetunió különböző közép- és felsőoktatási intézményeiben. A nyolcosztályos általános iskola elvégzése Mongóliában is kötelező. A továbbtanulók száma is évről évre növekszik, a külföldi és hazai felsőoktatási intézményekben egyaránt. 1980 végén Mongóliában a népgazdaságban foglalkoztatott minden harmadik dolgozó rendelkezett érettségi bizonyítvánnyal vagy egyetemi diplomával. Az elmúlt húsz évben több mint nyolcvanezren szereztek közép- vagy felsőfokú szakképesítést. A Mongol Állami Egyetem, ahol jelenleg hatezren tanulnak, szoros kapcsolatot tart a moszkvai és az irkutszki egyetemmel, valamint a moszkvai műszaki főiskolával, az NDK és Kuba felsőoktatási intézményeivel. Az 1980/81-es tanévben a baráti szocialista országok egyetemein, főiskoláin tízezer mongol fiatal tanul. Micsoda kérdés Amikor egyszer Jevgenyij Szazanov halaszthatatlan irodalmi ügyben, zsúfolt autóbuszon utazott, s még hét megálló volt hátra céljáig, egy rendkívül csinos nő — nyií- ván a szépirodalom lelkes híve — felismerte a nagy emberbarátot, és a következő magvas kérdést intézte hozzá: — A következő megállónál leszáll? — És maga? — tudakolta Jevgenyij Szazonov. — Micsoda kérdés! — Akkor én is leszállók — határozta el Jevgenyij Sza- zoúov, aki soha, semmit nem tagadott meg a nőktől. A z ügyvéd fogadószobájában ketten ülnek. Jobbra egy bordó kosztümös nő, sikkesen átvetett lábakkal. Gyöngyházlakkos körmei idegesen dobolnak a bőrfotel karfáján. Időnként lopva az asztal másik oldalán feszes tartásba merevedett férfira pillant, aki fémkeretes szemüvege mögül kitartóan néz egy pontra. — Milyen mulya — állapítja meg. Bongyor haj, nyerges orr, szögletes állán gödröcske, mérsékelt ádámcsutka... A térdnél felcsípett nadrág szára alatt kivillan vékony, fehér bokája. — Nem szeret napozni, ülőfoglalkozású. Unalmas fickó lehet — könyveli el magában, és türelmetlenül hangosan sóhajt. — Szintén Patváry ügyvédet várja? — szólal meg váratlanul a férfi. — Igen — válaszol meglepetten az asszony, s közben ezt gondolja: egész kellemes a hangja. Arcán látszik, szívesen folytatná a társalgást. Nyílik az ajtó. Kontyos lány dugja ki fejét: — Az ügyvéd úr ebédel. Csak félóra múlva jön vissza. — A titkárnő eltűnik, csattan a kilincs. Újból egyedül maradnak. — Én megvárom — mondja a férfi, s kinyitja a cigarettatárcáját. — Bocsánat, doVálás — magyar módra hányzik? felé. nyújtja az asszony — Nem, köszönöm — hárítja el finom kézmozdulattal, majd átcseréli lábait szándékosan úgy, hogy a formás ívek előnyös helyzetet kapjanak. Nem rossz. Sőt! Bár az alakja kissé telt, viszont a feje érdekes, a hamvasszőke haj kiemeli ápoltságát — analizál a férfi és újból kérdez: — Ha nem sértem meg, szintén válik? — Igen, de én adtam be a válókeresetet — mondja enyhe fölénnyel az asszony. — Én is felperes vagyok... — Ne mondja? — csúszik ki a nő száján, s hogy jóvá- tegye a baklövést, gyorsan folytatja. — Ennyire harcias természetű? — Csak egyetlenegy dologban. Máskülönben, az ismerőseim túlságosan is jámbornak tartanak. — Kíváncsivá tesz... Elárulná az okot? — Az ok: szenvedély. De találja ki — s félszegen mosolyog az asszonyra. — Alkoholista... Kártyás” — A világért se! NÓGRÁD — 1981. július 10., péntek — Hát akkor... csak nem a „Keresd a nőt!” elmélet? — Ugyan, örök hűséget esküdtem! — Szabad a vásár. — Félek, hogy megbotrán- kozik. — Mondja nyugodtan, sorstársak vagyunk, nem? — biztatja előrehajolva a nő. — Hát, jó. Tízéves koromban kezdődött. Apámtól névnapomra kaptam egy bélyegalbumot, s attól kezdve egyre lázasabban hódoltam szenvedélyemnek. Ma már több mint háromszázezer forint értékű a gyűjteményem. — Nem mondom! Ez már egy jó nyugati kocsi ára — szalad ki a nő száján. A férfi hökkenten mered rá, szemei hidegen tapadnak az asszonyra. Melléfogtam — gondolja a hetedik érzékével a nő. s pillanatok alatt átvált — Viszont őrültség lenne eladni, legalább húszéves munka az, amelyről az ezernyi kis apró rézmetszet mesél. Miket gyűjt? Ritkaságokat vagy inkább a konstruktív filatéliá- nak a híve? — Így ért hozzá? — csodál- ozik enyhültén a férfi. — A papám szintén filate- lista volt ,— hazudja az asz- szony. — Akkor bizonyosan megért. Azért válók a feleségemtől, mert gyűlöli a bélyegeket. Nem tűri az asztalon, ilyenkor huzatot csinál vagy a blokkgyűjtőimet a radiátorra rakja. Ha rendezem őket, a hátam mögé sompolyog, és egész sorozatokat tüsszent le. Gyakran szénanáthás. S egy napon rútul megcsalt. — És maga rajtakapta őket? — villanyozódott fel az asz- szony. — Épp a legjobbkor érkeztem! A férfi akkor alkudozott; 80 ezer forintot kínált készpénzben! — Óriási! — Ez magának sok? Mondtam, hogy ötször ennyit ér! Lett volna szíve eladni. Azonnal ajtót nyitottam a bélyeg- kupecnek, nejem viszont jelenetet rendezett, s kiprovokálta belőlem a döntést. Az albumot választottam. Hát ez az én történetem — s energikusan elnyomta a cigarettavéget. — Pedig boldog lehetett volna a felesége, hogy ilyen otthonülő szenvedélye van — dőlt hátra sóhajtva az asszony. — Az én házasságomat szintén a hobbi ölte meg. A férjem horgász, öt éve. Mérgezést kaptam a pecazsargontól. Tavasztól őszig mást se hallok: Filnregyzet ■ ■ üzenet az űrből A csillagok háborúja tovább dúl. Ezúttal japán űrutasokkal és némi meseszerűséggel. Nem mintha a sci-fi történetek olyan hihetőek lennének, de tudományosnak látszó magyarázatuk vagy egy valós problémától való kiindulásuk mégis bizonyos távolságra helyezi őket a mesék világától. Kinji Fukaszaku filmjéről ez nem mondható el. Az üzenet az űrből modem mese, pontosabban a tündérvilágban és a végtelen kozmoszban játszódó kalandok keveréke. Hősei robotok, szélhámosok, istenek, varázslók, egyszóval jók és rosszak, akiknek az előírások szerint meg kell vívniuk egymással, s a sok izgalom után nem kétséges, hogy kié a győzelem. Valahol a világűrben veszélybe kerül egy emberek lakta bolygó, gonosz zsarnok akarja megkaparintani magának. A menekülés egyetlen módja az, hogy az űrben szétszórt nyolc varázsdiót meg kell találni, s az a nyolc ember, aki rájuk bukkan, meg tudja majd menteni a Jullicia bolygót. Emeralida, a varázsló szépséges unokája Uroccával indul útnak, hogy felkutassa a nyolc segítőtársat. Járművük a szó szoros értelmében vett űrhajó: a világűr víztelen tengerén úszó hatalmas vitorlás. Vásznait nem létező űrszelek dagasztják, evezőlapátjai használaton kívül merednek a semmibe. Ismerősnek tűnő melódiák lágy dallamára halad a bárka, s fedélzetére gyűjti apránként a varázsdiókat és tulajdonosait. A bárgyú mese inkább bosz- szantó mintsem érdekes, de ez nem zárja ki, hogy a gyerekek jól elszórakozzanak rajta. Egyedül az utolsó üldözési jelenet nyújt némi| izgalmat, a keskeny folyosókon száguldó kis űrkabinok küzdelme valóban látványos. A „mű” befogadásához talán segítséget nyújt, ha úgy értelmezzük, mint az Esti Hírlap- kritikusa, aki szerint az Üzenet az űrből kitűnő sci-fi paródia. Persze az nem biztos, hogy a rendező is így gondolta. A japán film könnyebb műfajaiból az utóbbi évben már kaptunk ízelítőt a Biztosan ölő sárkány Lady személyében. Ott már találkozhattunk a számunkra gyakran nevetséges, erősen gesztikuláló, mutogató japán színjátszással. Ilyen ug- ri-bugri figurák ebben a filmben is akadnak. Mindezek után — bár remélem nem ijesztettem el senkit a filmtől — hadd idézzem az amerikai Variety kritikusát, akinek sokkal jobb véleménye van a filmről, mint nekem: „A mű szabadon kölcsönzött korábbi űrfilmekből; kis méretű, nevetésre ingerlő robotok, ismerős formájú űrhajók, furcsa és bizarr teremtések, sok harc. Bár a japánok nem eredeti dologgal jelentkeztek, a törvénytelen gyerek, amelyet megalkottak, olyan jól sikerült, hogy nem kell szégyenkeznie ismeretlen szülei miatt. A különleges hatások látványosak és a cselekmény olyan, hogy az b$rkl számára szórakoztató.” Egy szabad nyári estén, ha nincs más dolguk — próbálják ki! — ko — Változó nap gilisztát kell éjjel szedni, nincs kapás, van kapás, rabolnak a halak, mégse harapnak a csalira, legjobb módszer a fenekezés, bár a villantózás néha jobb, a kuttyogta.tás sokat ér. Minden vasárnap hajnalban szólt a vekker, férjem kapta a tárcsás üvegbotot, s homlokon csókolva a fülembe súgta: szervusz szivi, este jövök, hozok neked domolykót, dévérkeszeget, márnát. Másnap hajnalban letörve ért haza, s ilyenkor mentegetőzve mondta: döglött volt a víz. öt éven át... A bíró előtt a békítőn azzal védekezett, hogy miért nem tartottam vele. — És a bíró mit mondott, ez válóok? — érdeklődött élénken a férfi. — Természetesen. Az elhanyagolás mindig elhidegülés- hez vezet, nemde? Most lesz a második tárgyalásunk. — Takács Árpád? Megjött az ügyvéd úr — szól ki a férfinak a titkárnő, és résnyi- re nyitva hagyja az ajtót. — Menjen csak — mondja az asszony az elsőség jogát mindenáron átadni akaró férfinak. — Rendben van, de akkor megvárom, amíg maga is végez. Ugye meghívhatom a presszóba egy feketére? — Ugyan, hogy gondolja? Holnap lesz az utolsó tárgyalásom. De ha akarja, utána találkozhatunk. Horváth Attila Az emberiség évezredeken át abban a hitben élt- hogy a nap mindig azonos meny- nyiségű energiát sugároz felénk. s hogy felszíne is tökéletesen homogén, állandó fényességű. Jóllehet már az első távcsöves megfigyelések elárulták, hogy ez utóbbi nem igaz — gyakran láthatók sötét foltok csillagunk felszínén — mégis évszázadokon át úgy vélték a csillagászok. hogy nagyobb változások nem következnek be az égitest fizikai jellemzőiben. Napjainkban egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy fel kell adnunk a nyugodtnap- modellt. mert az optikai tartományban megfigyelhető változásokon kívül hihetetlen mértékben ingadozik az égitestről felénk tartó korpuszkuláris sugárzás is, amelyek hatására megváltoznak az interplanetáris tér mágneses tulajdonságai, és ennek következtében földünk időjárása is. Az „ezüstvíz" Az ezüstvíz csodálatos ké- pességgekkel rendelkezik. A Donyecki Energetikai . Gyár ionizátora nem csak a vizet fertőtleníti és tartósítja — vagyis ezüstössé változtatja —, hanem a tartály dezinfekció- ját is biztosítja. A 90 watt teljesítményű. 92x50x35 milliméteres, mindössze 30 dekagramm súlyú műszer percenként 04 milligramm ezüstiont állít elő, amely bőségesen elegendő a szükséges műveletek elvégzéséhez.
