Nógrád. 1981. július (37. évfolyam. 152-178. szám)

1981-07-07 / 157. szám

A Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár termékeinek esztétikus megjelenése fokozot­tan függ a zománcozó üzemrész — képünkön — minőségi munkájától. Az itt dolgozó brigádok mindent megtesznek azért, hogy a burkolóelemek első osztályú minőségben készüljenek a korszerű gépsorokon, s ezzel a nem rubelelszámolású piacokon is jói ér­tékesíthetők legyenek az elektromos és gáztüzelésű tűzhelyeik. Fél év a rétsági termelő-gazdálkodó egységekben Megrendelőkkel egyeztetve — Létszámbővítés nélkül — lóval többet tőkésexportra A Fémmechanika, Szivattyú mint az egész szövetkezet. Ez és Anyagmozgató Gépgyártó azt jelenti, hogy termelési ér- rétsági 2. számú téktervének 94 százalékban a számítások, amelyek az el- telepe az első fél évben a Bu- tett eleget. Ezen belül azonban fél év termelési eredmé- dapesti Nemzetközi Vásáron jelentősen túlszárnyalták ex­A rétsági termelő-gazdái kodó egységekben már nagy' vonalakban elkészültek azok Szövetkezet portkötelezettségeiket, még­pedig 70 százalékkal. Ez nyeiről tájékoztatnak. Ezek bemutatott F. O. oldalcsator- azért lényegesek, mert többé- nás, önfelszívó, 1—2—3 lép' kevésbé kedvezően vagy ked- esős szivattyúkból — amit ipa- utóbbi a szövetkezet szezonális vezőtlenül utalnak a gazdálko- ri célokra lehet felhasználni cikkeinek jellegéből adódik, dás várható eredményeire. — ezerötszázat adtak át a kereskedelemnek. Ez a termék ☆ a BNV-n plakettet kapott. A melegvíz-keringtető szivattyúk- A Globus Nyomda rétsági ból, amiket a központifűtés­A termeléselmaradás azért következett be, mert nem kap­ták meg folyamatosan a szer­ződésben megígért belföldi használnak csöveket, mert az olasz koo­telepén azt mondják, hogy az rendszereknél évi tízezer tonnás terv első fel, csaknem 400 darab ke- félévi időarányos teljesítésé- rült ki a telephelyről. A csa- vel nincs gondjuk. Ellenkező- ládi házakban használatos való felkészülés során időt perációban készülő új típusú gyermekkocsik gyártására leg Kétszáz tonnás többlettel D—200-as és D—300-as szivaty- számolnak. A sikert azzal ma- tyúcsaládokból is többet ad- gyarázzák, hogy minden hó- tak a tervezettnél. Ez azt je- napban nagyon ügyeltek az lenti, hogy a tervezett 35,7 ütemes termelés biztosítására, millió forint helyett 37,2 mii­vett igénybe a 8 import al­katrész hazaival történő ki­váltásának felszerszámozása, anyagbiztosítása és a gyártás beindítása. Ugyanakkor ug­A megrendelőkkel egyeztet- lió forintra növekedett az ár- rásszerűen megnőtt a táppén­zes állományban levők szá­ma. A tervezett 10 százalék helyett a dolgozók 22 százalé­ka van betegjegyen. A gya­ve tizenöt nappal előre ké- bevételi terv, ami több mint szítették el termelési prog- ötmillió forinttal haladja ramjaikat, amiket csaknem meg az egy évvel ezelőttit, minden esetben teljesítettek. A termelésnövekedést lét­számnövelés és beruházás korlatban ez azt jelenti, hogy Kedvezően alakult a minő- nélkül oldották meg a gépi az egyik üzemrészben tevé­ség is, mivel a korábbiakkal egységek korszerűsítésével, a szemben az idén szigorúbban belső tartalékok hasznosításá­ból ják el a hibákat vétőket. vaj Amennyiben indokolt, a jók a második fél év kilátá- gépmestereket kártérítésre sai is. A megrendelők a ka- kötelezik. Ugyanakkor van- pacitást teljes egészében le- nak olyan objektív okok, kötötték, amiért az itt dolgozó vezető- -fr két és dolgozókat nem lehet A fémbútor szövetkezet elmarasztalni. Ez pedig a fes- rétsági telepe nagyjából úgy tékek minősége. A rétsági te- teljesítette első félévi tervét, lephely központja Budapes- j ten immár hosszabb ideje pró- j--------------------------------------­bál kozik, hogy az érdekelt vállalatokat rábírja a festék minőségének javítására. Ám eddig minden kísérletük si­kertelen volt. kenykedő 33 dolgozó közül naponta 8—9 marad távol a szövetkezetből A vezetők úgy számolnak, hogy a második fél évben pó­tolják a lemaradást, s az évi 240 millió forintos tervüket, amiből 55 milliót ad a tőkés­export — teljesítik. Ne csak óriásokat! Gond nélkül megélt a tanácsi kis­vállalat a zempléni lankák karéjában több mint két évtizeden ke­resztül. Igaz, meg kellett becsülniük minden betévedő megrendelőt, mert sokszínű tény­kedésük legjavát a járműjavítás-karbantartás tette ki. Telt az idő, és a vállalati önálló­ságba belekóstolva nekibátorodtak ők is. Ele­inte csak egy műhelyt nyitottak, ahol diódá­kat, áramköri lapokat és más efféle, ügyes kezet igénylő „mütyüröket’’ szereltek a kör­nyékbeli asszonyok. Hamar kiderült azonban, hogy ez nem is akármilyen üzlet. A műhely­ből üzem lett, gépeket vettek, és híradás- technikai vállalatok megbízható szállítói let-’ tek. Mígnem egy szép napon — úgy a het­venes évek derekán — utolérte őket a taná­csi vállalatok akkortájt sanyarú sorsa: túl­adtak rajtuk. Egyik napról a másikra egyik híradástechnikai nagyvállalatunk kebelében találták magukat. A „gazdának” persze csak nyűgöt jelentett a sokszínű szolgáltató-javító tevékenység, első dolga volt, hogy kisöpörje a gyárból. A környékbeliek eztán megjár­hatták Tolnát—Baranyát, ha elromlott egy gép a ház körül. A fővárosi törzsgyárból hamarosan megér- kezdtek az újdonsült üzembe az öreg ma­sinák. Mert a nagyvállalatnak arra nem volt pénze, hogy újakat vegyen, többségében nul­lára leírt gépmatuzsálemek lepték el az ere­deti profiljától tökéletesen megtisztított üze­met, s ezzel elkezdődött a kínlódás. Az egy­kori rangos alkatrészszállítóról kiderült, hogy „kebelbeliként” több terhet jelent, mint amennyi hasznot hoz. Szervezete sehogyan sem illeszkedett az évszázados nagyvállalat hierarchiájába. A műtéti beavatkozás viszont azzal járt, hogy sokan otthagyták a gyárat, és inkább vállalva az ingázás keserveit, új munkahely után néztek. A terv, hogy a pa­tinás cég önerőből megoldja majd az alkat­részhiányból adódó gondjait, dugába dőlt A történet korántsem egyedi. Ki ne tudna az iparból akár cifrábbakkal is szolgálni. In­tő jeleként annak, hogy a népgazdaság szer­vezeti változásai, hol megkésve, hol kap­kodva követték a gazdasági mechanizmus minőségi átalakulását. Méghozzá azzal az évtizedeken át makacsul ható kényszerkép­zettel párosulva, hogy annál szocialistább egy vállalat, minél nagyobb. A hatvanas években majd egy évtizeden át tartott a kicsik nagyvállalattá duzzasztása, beolvasz­tása. A — sok esetben — mesterséges cent­ralizáció azonban gyakran nem jelentett többet a meglevő szervezetek egymáshoz illesztésénél, és — mivel azok amúgysem il­leszkedtek össze pontosan — sokszor a ter­melékenység visszaeséséhez vezetett. Azt, hogy a korszerű vállalatiságot job­bára az óriásméretekkel azonosítjuk, nem csak az iparban figyelhetjük meg, hanem ott is; ahol a hagyományok ellentmondanak a gi­gantomániának. Tanulságos példa erre a vendéglátás és bolti kiskereskedelem fejlő­dése. Az államosítás után sok kisboltot és kiskocsmát területi hovatartozásuk szerint nagyvállalatokká olvasztottak egybe. Később a cégeket egyesítették, az egyesítetteket ösz- szevonták, és milliárdos értéket „termelő” mammutok jöttek létre. Csakhogy hazánkban a boltok és a vendéglátóhelyek háromne­gyed része továbbra is kisüzlet maradt. A vállalat őrizve méreteihez tapadó presztízsét, a szétszórt kis egységek áttekinthetetlen há­lózatát továbbra is ellenőrizte, „leiratokat” gyártott számukra, és a központi áruelosz­tás kétes előnyeiben részesítette őket. A ven­déglősöknél enyhített a helyzeten a gebin bevezetése —, pontosabban annak valamiféle sajátos, hazai változata, a szabadkasszás rendszer. Igazi megoldást azonbn ez sem ho­zott, mert a gebines lényegében nem más, mint a vállalat teljes felelősségére és koc­kázatára működő magángazdálkodó. Most végre friss szellők fújdogálnak. A gebineket 1982 végéig fölváltja a szerződé­ses forma, amivel a kockázat a vállalkozóké lesz, a vállalat nem hatóságként lép fel ve­lük szemben — mégsem kerül ki az üzlet az állam tulajdonából. Nem csoda, hogy egyik-másik vendéglátós igazgató alig várja, hogy ötszázmilliós vál­lalattá „zsugorodjanak”. De vajon az új for­ma így, önmagában megáll-e a saját lábán? Vajon azok, akiknek kilencven gebinre tíz szoros elszámolású egység jutott eddig, nem érzik-e úgy, hogy veszélybe kerül vállalati mi voltuk? A szerződéseknek sem lesz köny- nyű az életük. Hiszen a nagykereskedelmi vállalatok — tisztelet a kivételnek — már most sem állnak szívesen szóba velük. Ne­kik — úgymond — nem tétel egy-egy kis­vállalkozó. Több vele az adminisztráció, mint a tényleges munka. A kérdésekre, úgy tűnik, csakis a kisvállalatok egységes, bürokratikus kötöttségektől mentes rendszere adhatja meg a méltó választ. Nemrégiben jónevű bankszakemberrel be­szélgettem. Az államosítás kezdete óta vezető szerepet vállal a gazdasági életben. Elárulta: azt, hogy a sok kicsiből miként lehet nagy egységeket létrehozni, már tökéletesen tudja. Azt viszont, hogy mi módon lehet adott eset­ben mindezt visszacsinálni, egyelőre csak ta­nulja. Elégedettek SSÄ a szervezetek sokszínű, a valóságos igények­hez rugalmasan alkalmazkodó rendszere ala­kul ki a magyar gazdaságban. Van mit ta­nulni. No és az sem mindegy, hogy mennyi lesz a tanulópénz. Gazsó L. Ferenc Az ember nem „mintadarab" — Szakszervezeti bizalmi, hová, több pénzért. Aki kö- Hevesre. Vittük a családot is. munkavédelmi őr, állandó zülünk elmenne, máshol egész Nagyon jól éreztük magun­véradó, aktív újító... Mit biztosan nagyobb fizetést kap. kát, senki nem bánta meg, mondjak még róla? — tárja na. De nem megyünk, mert hogy eljött, szét a kezét a művezető. itt érezzük jól magunkat. És Az a bizonyos „Panoráma” ez nagyon sokat számít. Van a gyári ZIL teherkocsi volt; SÉMÁKKAL NEM LEHET! olyan emberünk, aki korábban erre telt a pénzből, így jöt­a vastagabb boríték kedvéért tek ki jól. Baksa Róbert, a salgótarjá- elment, de két év múlva, ala- ni bányagépgyár szerszám- csonyabb fizetésért is vissza- készítője szerencsére élénken jött, mert hiányzott neki a jó tiltakozik az ellen, hogy ő társaság, valamiféle „mintaember” vol­na. Húsból, vérből van mint KELLEMES A FÜLNEK bármelyikünk; nem lehet Hogy a szóban forgó társa­könnyen előkapható, talmi sé- gag az nem csak tagjainak munkahely régebbi, azóta mákkal jellemezni. véleménye, hanem — s ez sem részben nyugdíjba ment dol­Az kétségtelen, hogy sorsa mellékes — hivatalosan is el- Sozói gyakoroltak mély ha- és személyisége többnyire ismert. A szerszámkészítőkből fást. olyan jegyeket tartalmaz, ami- álló József Attila brigád „di- — Akit mindennap maga lyenek alapján különösebb csőséglistája” igen hosszú és slőtt lát az ember, az nem kockázat nélkül jó munkás- gazdag. Egyebek közt öt „Vál- fndja sokáig becsapni. Tény- nak nevezhetünk valakit ma iaiat kiváló brigádja” ’ cím leS jónak kel] lenni annak, Magyarországon. található rajta a korábbi aki így jó példát mutat. Ezért SZÉP. SZÉP. DE... Régi bölcsesség, hogy a pél­damutatás az egyik leghatá­sosabb nevelő módszer, Bak­sa Róbert vallja, hogy őrá a Az itt gyártott dobozokat' belföldön használják föl. Leg­nagyobb megrendelőjük — akinek döntő része van a te­lephely termelésének kétsze­resére való bővítésében —■ az Egyesült Izzó. Innen ke­rülnek ki a sajtgyárakban, a tejiparban, a gyógyszergyá­rakban, a vegyiparban, a szén­savgyártásban használatos dobozok is. A telephely dolgozóinak eredménye azért fontos, mert mennyiségben meghatározzák a vállalat egész fejlődését. Ha itt lemaradás van, akkor azt az egész kollektíva megérzi. Szerencsére eddig semmiféle hátrány nem következett be az első fél évben. Ahogy itt mondják, ilyen nyugodt idő­szak még nem volt. Szondi-szerelők Palánkfal* itthon és külföldön Több mint negyvenötmillió Gyárában, ötmillió forint ér- rinttal szerepel a bevétellis­forint árbevételt ért el idén tékben. Ezeken kívül néhány tan­.... , . , . , , . , , , ... A belföldön végzett teve­az év első felében a dregely- viszonylag kisebb munkát is kenység képezte a szövetke. palanki Szondi Ipari Szövet- elvégeztek az ipari szövetke- zeti munka túlnyomó hánya­kezet. A nem rubelelszamo- zet különböző részlegeinek dát: a negyvenötmillióból lasu exportjuk mutatója el- áolgQZÓi harminchat és fél millió fo­D régelypalánkon elektromos szerelési tokát oldottak meg: bői származó bruttó érte a kilencmillió forintot. KEMENCE, VASSZERKEZET A szövetkezet legjelentéke­az eb­nyebb belföldi feladata aLá- bői származó bruttó bevétel Külföldön Irakban és az batlani Cement- és Mészmű- elérte a hárommillió forintot. NSZK-ban dolgoztak drégely- ben elvégzendő gépszerelés, Nagyorosziban nehéz vasszer- palánkiak. Az ázsiai ország- -javítás volt. Ezért a munká- kezeteket állítottak össze a ban egy termelőegység tech- ért hat hónap alatt tizenegy- palánkiak. Ezért a tevékeny- nológiai szerelését oldották millió forint folyt be az egy- ségért — az első hat hónap- meg. Nyugat-Németországban ség kasszáiába. Az Egyesült ban — összesen kétmillió fo- Münchenben, Donaueschin- Vecyimű vekben kilencmillió rintot kaptak. A FIM rom- genben és Hannoverben sze- forintért beruházási és fenn- hányi csempegyárában is dől- reltek, illetve hegesztettek. Jú- tartási teendőket láttak el. goztak a szövetkezetiek: re- niusban összesen hatvanhe- Kemencét szereltek a váci konstrukciókban vettek részt, ten tartózkodtak külföldön a Híradástechnikai Anyagok Itteni munkájuk kétmillió fo- szövetkezet emberei közül. 1958-ban, tanulóként ke- évekből, és idén az Ágazat hal az emberre az ilyen rült a bányagépgyárhoz, azó- kiváló brigádja cím is a lajst- helytállás, ta egyfolytában ott keresi a romra került. Példaadásra neki is, csapa­kenyerét: — Nem azért teszünk válla- fának is módja van: jelenleg Jól összéjött az egész lásokat, hogy egyvalakinek ől tanuló dolgozik a műhe- társaság, azért is tartottam itt tetsszen. Hanem mert érez- lyükben. Főleg a pontosságra, ki. Mehettem volna már más- zük, hogy itt az üzemben sa- a türelemre van szüksége — __________________________ iát magunknak tartozunk ve- véleménye ^ szerint — a szer­ié. És ha valamit már elvál- számkészítőknek. De az erős laltunk, azt igyekszünk is úgy karok se hiányolhatok, főleg megcsinálni. a bányagépgyáriak körében: — Az Ágazati kiváló cím- — Nálunk a felszerszámo­hez sok társadalmi munkát zottság elég rossz. Gyakran kellett végezniük. Gondolom kell kézzel emelnünk böhöm többet mint amennyi haszon na§y súlyokat, daru híján, a kapott díjjal járt. Sokszor napokig kell a resze­— Társadalmi munkát nem főt nyomnunk, mert nincs a saját haszonért végez az mas §ép, amivel egy-egy da- ember. Jólesik, ha halljuk, fabot megmunkálhatnánk, hogy ezt is, meg azt is a Jó- „Magának se csinál jobb zsef Attila brigád végezte el. szerszámot, mint amilyet a A fülnek ez is kellemes. De gyárnak” — utalt Baksa lei­túlzásba se szabad vinni a kiismeretességére a verseny­társadalmi munkát. Van csa- felelős. Megalapozottan-e? Iád. annak ez sem mehet a — Ha az ember itt dolgo- rovására. zik. innen kapja a fizetést, Ami a családot • illeti: a csa- akkor szívén kell viselnie a pattagok egymás famíliájával Syár dolgait — mondja a szer- ismerefséget tartanak; bevon- számkészítő, ják a családtagokat is — — Ez szép gondolat, de nem amennyire lehet — a közös mindenki ezt vallja, szórakozásba. — Az igaz. De remélem, mi — A múlt vasárnap a „Pa- vagyunk többségben, norámán” együtt mentünk M. P. . rint honi megrendelőktől Pé d^ul származott, íelada- , _ IRÁN ÉS AZ NSZK NÓGRÁD - 1981 r július 7., kedd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents