Nógrád. 1981. július (37. évfolyam. 152-178. szám)
1981-07-07 / 157. szám
Képernyő előtt Bényei József: Magyar írók perei 6. Vili. Henrik Pallos alatt A sorozatok korát éljük. Mintha az ember belőlük is újabb erőt, célt merítene, célt, a továbbélésre. Alighogy befejeződött a Billy Wilder-so- rozat, máris egy másik híresneves amerikai filmrendező, John Ford műveinek szériavetítését kezdte el a televízió. A siker — nemcsak a nyitó mű, a Hatos fogat miatt — kockázatmentesen bejelenthető : az ír származású Ford a western-, az izgalmas, drámai feszültségű filmek atyamestere. Munkamódszerének, -stílusának mélyebb tanulmányozása igazán ráfért volna néhány bűnügyi filmkészítőre, többek között a Mennyei leányzók NSZK filmsorozat Koporsófuvar Leach- be című epizódjának rendezőjére, Michael Pflegharra, aki ugyan alaposan túlszárnyalta az első rész, a Bikafuvar Pamplonában című film színvonalát, izgalomban, hitelességben, szerkezeti és stílus- tisztaságban mégsem tudott a felhők magasságáig emelkedni. Heinz Schirk a Tetthely című — ugyancsak NSZK _ bűnüg yi tévéfilmsorozat A zürichi ügylet című epizódjának rendezője sokkal ügyesebbnek mutatkozott honfitársánál. Végig izgalomban tartja nézőjét, s „csavarja” — nem mintha Pflegharnak nem lett volna — visszamenőleg teljes megértéssel hitelesül. A szerelméért a legsúlyosabb bűnt képes elkövetni a megbízható titkárnő: az árulást és a gyilkosságot. Billy Wilder mellett Makk Károly alkotói sorozata is véget ért, hiszen utolsó mozifilmjét, a két éve készített Egy erkölcsös éjszakát szombat este láthattuk — már a képernyőn is — ismétlésben. 1979-től csak tévéfilmet forgatott magyar—kanadai koprodukcióban. Makk vitathatatlanul egyike legképzettebb, legsokoldalúbb rendezőinknek. A filmcsinálás, a szakma csínja-bínja a kisujjában van. Ért mindenhez, és mondanivalója is van, határozott elképzelése emberről, társadalomról, életről. A sorozatot nézve, a Liliomfitól kezdve, a Kilences kórterem-en, — Nos? tettem fel a költői kérdést városnéző sétánk után debreceni barátomnak — Hogy tetszik Salgótarján? — Nem is tudom. Valami határozottan zavar, de nem tudnám pontosan megmondani. Ha rájövök, majd megírom. Megírta: a részletek. ... „Ne csodáld, hogy ez csak utólag tudatosult bennem, de — mint gondolom a legtöbb idegent — ott.jártamkor engem is elbűvült Salgótarján gyönyörű fekvése, a városközpont modern építészeti együttese. Azt hiszem akkor a fákat néztem és nem az erdőt. Pedig az is ott volt, s ha még néhány napot a városban töltök, akkor bizonyára a mikrokömyezetre is jobban figyelek. Hirtelenjében utólag csak egyetlen példát tudok említeni: a reklámok hiányát. Nem általában hiányolom a reklámokat, hanem azokat, amelyek először is várossá teszik a várost, másodszor pedig Salgótarjánná teszik a várost. Salgótarján város rekláma’t hiányoltam. Nálunk minden hirdetőoszlop tudatosítja bennem, hogy hol vagyok. Elég végigmenni egyszer a Vöröshadsereg úton vagy a Péterfián, és az ember akár egv hétre megter- Vo-y„tj dohre-eni nrogram- jé 'Tóm kell keresni az irodalmi, zenei, filmes stb a Ház a sziklák ' alatton, a Megszállottakon, Az utolsó előtti emberen, a Macskajátékon keresztül az Egy erkölcsös éjszakáig, egy közéleti érdeklődésű, látó é« láttatni, javítani akaró rendező művészetének kibontakozását figyelhettük meg. A hatvanas évek közepéig folyamatos, egyenesen emelkedő vonalban. Majd, mintha más, új ember ültetne le szembe magával, arra figyelhettünk fel, hogy Makk érdeklődése befelé fordul. Műveinek közösségi, közéleti ereje megcsappan, inkább az egyes ember lelki, egzisztenciális kérdései foglalkoztatják. Az okok — teljes feltárása szakemberre és nagyobb lélegzetű tanulmányra tartozik — nyilvánvalóan összefüggésben vannak a társadalmon belüli változásokkal. a hangsúlyeltolódásokkal, egyes tendenciák felerősödésével, mások gyengülésével, s nem kizárt: a rendező egyéni életének alakulásával, bizonyos filmjeinek elfogadtatásával, visszhangjával. Mindenesetre sajnáljuk, hogy Makk szűkíti tehetségének bejárható körét, mert ez együtt járt — jogosan — az iránta megnyilvánuló köz- érdeklődés szűkülésével, alkotói elszürkülésével. Vasárnap a VIII. Henrik című BBC-filmet sugározták a Shakespeare összes művei sorozatban. Üj művel — bejelentették — már csak a „nyári szünet” után találkozhatunk. Milyen dráma is ez a VIII. Henrik, amelynek megtekintésére olyan ügyesen kapacitáltak a bemondók? Hogy vitatható — biztos; hogy ma is előadható — az is biztos. De hogy művészi szempontból felületes, szándékában kisszerű, shakespeare-i mércével mérve jelentéktelen, ugyancsak igaz. Szereplői lépten- nyomon egymás útját keresztezik, bevádolnak és mentegetőznek, s köztük a király tesz igazságot. Ám minden tett apró, önmagán belül maradó. Az áskálódók megszerzett pozíciójukat kívánják biztosítani másokkal szemben, pozíciójukat önög célokra — rendezvények hirdetményeit — elkerülni sem lehet azokat. De a reklámok csupán apró elemei a mikrokörnyezetnek. A részletek hiánya, kidolgozatlansága vagy ízléstelensége azonban nagymértékben, rontja a város esztétikáját.” XXX Nézzük hát a részleteket! Az autóbuszállomást a Palóc z Imre térrel összekötő vasúti aluljáró homlokzatán kézzel írt papírfecni: „Diszkó Ságúj falun”. Odébb egy pop- fesztiválra és egy Fanyúl koncertre invitáló biankó plakát. Mindkét rendezvény rég „lefutott” már. Mégis jószerével ez az egyetlen hely a városban — a mozi reklá- main kívül —, ahol a fiatalok hivatalos és zughirdetések révén rendre értesülhetnek kedvenceik fellépéséről. De miért csak itt? És miért csak a fiatalok? És miért csak koncertekről meg diszkóról ? És miért csak ilyen odavetett ragasztványokról? !... Persze nemcsak ezek a falragaszok rontják a környezet esztétikáját. Itt van maga az aluljáró, a „mennyországba”, a városközpontba átvezető „ösvény”. A város egyik ominózus pontja Miért is ne. hiszen az egvik legforgalmasabb. Évek óta el hanyagolt állapotban van. Trágár szavak, otromba rajpéldául Wolsey bíboros vagyonáért pápaságra vágyik — felhasználni. A király cselekedetei szintén magánjellegű- ek, az egyik asszony helyébe másikat akar a trónra ültetni. Ezért bölcsei kedik, ítélkezik, sajnáltatja, nyugtatgatja magát. A darabban semmiféle jellemfejlődés: mindenki olyan marad a végére, mint amilyen kezdetben volt. Pitiáner. Shakespeare a darab írása idején — 1613-ban — választott anyagából nem írhat királydrámát, mert akkor igazi, mély konfliktusokat kellene megmutatnia a királyban és környezete között, azt pedig a kor közelsége nem teszi lehetővé. A király új asszonyválasztását csak így lehet megírni: szükségként fogadtatva el, mindenféle értékelés, ítélet nélkül, egyaránt „megértve” bűnöst, bűntelent. Ám, ha így van, akkor a megírásnak mi értelme? Semmi. Tudhatta ezt Shakespeare is, de nem akart kimaradni az akkori lelkesültségből, nemzeti felbuzdulásból. Magára húzta a kor cifra, barokk ruháját, olcsó alkut kötött magával. Ennek ellenére nem érdektelen mű a VIII. Henrik: az idő, az udvar pontos fényképe — iparostól és nem művésztől y—, egy csalódottnak, kiábrándultnak mutatkozó ember portréja. Shakespeare túl minden fényen, figyelmen, a sokat tapasztalt ember szomorúságával szól az emberi sors kiszolgáltatottságáról, a kapcsolatok kétszínűségéről, s e ponton már igazi Shakespeare — ki hosszú időre érvényeset tud mondani. A film dekoratív, élményt adó, ízig-vérig ahgol és shakespeare-i. Kevin Billing- ton rendező jó munkát végzett. Remekül mozgatta remek színészeit: Timothy Westet (Wolsey), Claire Bloo- mot (Katalin királynő), Jeremy Kempet (Norfolk), John Stride-t (Henrik) és a többieket. Ez a BBC-sorozat — nézőnek, szakmabelinek — külön stúdiummal ér fel, jogos a nyári szünet; őszre annál „éhesebbek’’ leszünk. zok a vakolathíjas falon. Ügy látszik nem tűnik fel senkinek. Legfeljebb az idegeneknek. Nem mintha szerkesztőségünk háza tája a Palócz Imre tér sokkal esztétikusabb képpel fogadná a Salgótarjánba érkezőt. A mozival át- ellenben kukorica helyett egyelőre csak szeméttel van beültetve a gondozatlan földterület. A központba vezető további néhány méter viszont újra és újra a napraíorgó-maghéjak birodalma. Az első közterületi vitrinben az idegenforgalmi hivatal hívja fel a Salgótarjánba érkezettek figyelmét a Szegedi Szabadtéri Játékokra és a Magas-Tátra útjaira. A Pécskő Üzletház tövében néhány Traubisóda plakát sorakozik, beljebb a Sony cég újdonságait reklámozza egy világító (?) oszlop... De innen — mármint a Pécskő Üzletház sarkától már élmény elsétálna egészen az ÉVI-üzletház sarkáig. Mert ne tagadjuk, valójában ez a néhány száz méter a tulajdonképpeni városközpont. Továbbá a felújított Pécskő utca és a még most is épülő Arany János utca által határolt karéj — legtetején a főiskola és a leánykollégium impozáns épületével — adja meg a vá rosnak azt az esztétikai ran got. ami a vendégeknek, átutazóknak talán elegendő is De mi ne álljunk meg a főtéren, hiszen lakóinak jóval több ez a város! Gonosztevő lett — írja róla Radnóti Miklós —, pedig költő is lehetett volna. Liszti László grófnak nevét azonban — akit írnak-hívnak Listinek, Listiusnak, Listhynek is — a magyar irodalomtörténetben nem annyira a Zrínyi Szigeti veszedelme mintájára készült Magyar Mars, avagy Mohácsnál történt veszedelemnek emlékezete című eposza, s rö- videbb versei tartották fenn elsősorban, hanem különös, zaklatott, titkokkal, perekkel, bűnökkel teli élete. Mint költő egyike volt a Zrínyi mellett s hatására alakult ún. főúri költőcsoportnak, költészete nem túl jelentős, inkább csak afféle „udvari költészet”. IGAZI-E A GYEREK? Tudomásunk szerint az egyetlen magyar költő, aki vérpadon végezte, fejét pallos választotta el testétől, számtalan elkövetett bűne közül csupán egyet büntetvén a halállal. Nagyon is közönséges bűnt. Első pere 1647—48-ban látszólag ugyanolyan birtokper, mint amilyen a korban a legfőbb nemesség körében mindennapos volt, ahogy Balassinál is láttuk. Sibrik István ellen indít pert Liszti, hogy első felesége, Bánffy Hedvig állítólagos birtokát tőle visszaperelje. Igazának bizonyítására pecsétes óklevelet mutat fel, de akkor is, később is rebesgették, hogy a pecsét is, az oklevél is hamis volt. Igaz lehetett, mert amikor Moson megye küldöttei az 1659-es országgyűlésen bevádolták, a vádak között szerepelt az oklevél-hamisítás is. Első felesége - halála, s Kecskés Évával való új házassága után válik azonban a köpcsényi vár, Liszti otthona a praktikák, bűnök, kegyetlenségek barlangjává. Igaz, arról is szólt a hír, hogy első felesége is Liszti fajtalankodásainak lett az áldozata, ez a vád azonban sehol sem szerepelt bűnlajstromában konkrétan. Azt viszont sokan állították, hogy az újasszony társa lett a kegyetlenkedésben, talán épp ő volt a bűnre hajlamos főúr rossz szelleme. Tény, hogy első fia születése után, az 1655-ös pozsonyi országgyűlésen nagybátyja, A természet és az építészeti környezet viszonyával foglalkozik „Város a völgyben” című filmjében Schuller Imre rendező, - végigkalauzolva nézőit Salgótarján lakótelepein. Lokálpatrióta büszkeségünk nemegyszer lohad a felvételek láttán, melyek kimondatlanul is rádöbbentenek; a természet nyújtotta környezet nélkül bizony éppoly sivárak, élettelenek lennének lakótelepeink, mint a kevésbé esztétikus környezetben épült — általunk is kritizált — nagyvárosi beton- dzsungelek. Pedig Salgótarjánban sok kiváló képző- és iparművész, építész él és dolgozik. És többségük szívesen tenne még •többet a városért, ahogyan azt egy tanácskozáson — jó másfél éve — elmondták. Ha volna rá igény. Ha a környezetesztétika, a mikrokörnyezet „milyensége” nemcsak néhány ember gondja volna. Ha minden városlakót egyaránt zavarna az eldobott cigarettacsikk, az utcaképbe nem illleszkedő újságosbódé, a rozsdamarta hídkorlát, az ízléstelen falragasz stb., stb... Utópia? Ma még úgy tűnik az. Az esztétikus mikrokör- nyezetre ma még nincs társadalmi igény A részletekre ma még kevésbé figyelünk, pedig így azok lassanként sa ját képükre és hasonlatosságukra formálnak bennünket.. Pintér Károly Liszti János bepanaszolja a nádornál: a született gyerek nem „igazi”, becsempészték a várba, nehogy a család legyen az örökös. A panasz ekkor még szintén afféle vagyonjogi, birtokszerző áskálódásnak is tűnhetett. Liszti 1656-ban a király előtt bátyja szigorú megbüntetését kérte, s János el is állott a vádtól. Tán azért is. mert a gyerek meghalt. 1656. szeptember 19-én azonban megszületett a másik fiú, György, s ettől kezdve megindult a rokoni háború, s ez lett az egyik ága a Liszti László körül kialakult közvéleménynek, a vádaknak, pereknek. A másik ág: közvetlen környezete. A környéken Lisztit gonosztevőnek tartják. És ördöngősnek, aki rossz szellemekkel cimborái. Misét tart az akasztófa alatt, jajgatnak a várfalak, elszáradnak a cselédei, a háziasszony itala halált okoz. Egy tanú a pőrében így vall ördöngösségéről: „megfőzetett egy fekete tyúkot tollastól, egy fekete malacot szőröstől s abból hét tál étket készítvén, kenyérrel és egy korsó borral együtt hét keresztúton ásatta el, s a köpcsényi páter e titokteljes dolgokat úgy magyarázta, hogy a grófnak az ördög azon étkekért egy erszényt ad. melyben valahányszor nyúl, egy aranyat talál”. AZ ÖRDÖG ERSZÉNYE Lidi Ulrik köpcsényi mészáros azzal vádolta, hogy ökreit lelövette, pajtáját, malmát „tüzes szerszámmal” felgyújtotta, s vizsgálatot is kért az alispántól. Fogler Sebestyén azzal vádolta, hogy szolgáló mostohalányát meggyilkolta. Kerekes Menyhért a vármegye elé is idézi Lisztit, s ő, az alispán lesz mindvégig a büntetés szorgalmazója. Liszti azonban ellentámadást indít, 1658 márciusában a pozsonyi káptalannal vizsgálatot indíttatott, s ennek során tisztázták. Igen, főúr volt, családi ösz- szeköttetései voltak, s pénze is. Nem tudni, honnan. Ugyanis mellőzték, rangot nem kapott, sokat költött, birtokait elzálogosította. Mégis volt pénze. Nem az ördög erszényéből persze. Hanem csinált. Először alkímiával próbálkozott, majd mással. (Megjegyezzük, nagybátyját, Istvánt alkímia után következő hamis pénz gyártásért ítélték el Pozsonyban.) Lisztinek természettudományos műveltsége volt, szerződtetett hát egy állandó vegyészt, Bellin Leo- nárdot. Tudatosan terjesztette magáról az ördöngösséget, félelmet akart kelteni, feltehetően a nyugodt pénzveréshez. A vegyész mérgeket is készít, s több tanú vallotta, hogy meg akarta mérgezni nagybátyja családját, • többek között Miklós mester bécsi hóhérral, aki majd az ő fejét veszi. A környéken már nemcsak ördöngősnek, s kegyetlennek tartják: gyilkosnak, méregkeverőnek is. Kerekes Menyhért alispán és Liszti János most már jobban vigyáz: gyűjteni kezdik az adatokat tudatosan Liszti ellen. Végül a mosoni küldöttek 1659 júliusában a pozsonyi országgyűlésen nyilvánosan a rendek előtt vádolták meg Lisztit, bizonyítékokkal támasztván alá vádjukat. A renBibliofil ritkaságaival alapozta meg hírnevét az NDK- beli Hinstorff cég, amely a német nyelvterület legrégibb könyvkiadója. A fennállásának 150. évfordulóját ünneplő vállalat az idén 70 könyvet ad ki, közülük 30 most jelenik meg első alkalommal. Az alnémet irodalom terjesztésében nagy hagyományokkal dek a 112. törvénycikkben szigorú vizsgálatot rendeltek el. A vizsgálat azonban csak 1660-ban indult, s a pénzhamisítás nem is szerepelt a vádpontok között. Liszti felkészülhetett a védekezésre, pénzzel, összeköttetéssel, bűnjelek megsemmisítésével. A PÉNZHAMISÍTÓ A vizsgálatot Madách János vezette, a per töredékesen fennmaradt jegyzőkönyve szerint tizennégy tanút hallgattak meg, mindenki vádolja. mégsem idézik törvénybe, ítélet sem született. Liszti János azonban ismét támad, s Majláth Miklós koro- naügyész a pozsonyi káptalannal új vizsgálatot rendel el. Most tizenhét tanút kérdeztek, s hat bűn valódiságára keresték a választ: okirat- és pecséthamisítás, gyújtogatások, gyilkosságok együtt idegen gyerek becsempészésével, mérgezések, ördöngösség és egyéb más bűnök dolgában. Moró Ignácz kanonok és Ter- sich Péter „udvari ember” alapos munkát végzett: a tanúk alapján a vádat> beigazo- lódottnak látták, ezért fej- és jószágvesztésre ítélték. 1661. május 26-ra törvénybe idézték. Liszti azonban most merészet lépett: megvesztegette a nádort, elengedte 40 000 forintnyi adósságát Wesselényi Ferenc hálás volt — s Lipót császártól kieszközölte a per felfüggesztését, az idézés elhalasztását bizonytalan időre. Liszti azonban forrónak érezte itthon a talajt, Ausztriába ment, ahol folytatta a pénzcsinálást. Nem sokáig: 1661 augusztusában elfogták, miután Bécsben tetten érték. 1662. december 22-én pedig mint hamispénz-készítőt pallos általi halálra ítélték. Jellemző adalék: a per során a magyarországi vádakat, beigazolt bűnöket teljesen figyelmen kívül hagyták, az osztrák bíróságot ezek az ügyek nem érdekelték. A következő év elején az akkor negyven-negyvenkét éves férfit lefejezték. Érdekesség: György nevű „fia” is börtönben halt meg fiatalon, párbajban véletlenül agyonlőtt egy embert. S még valami: miután osztrák bíróság ítélkezett Liszti ügyében, birtoka a királyra szállt. A magyar rendek aztán, amikor az 1662 májusi országgyűlésen a király elé terjesztették sérelmeiket, abban 53. pontként szerepelt a Liszti-ügy is. S lám, végül Liszti János valóban megkapta az annyira óhajtott birtokokat 1662 szeptemberében. Ki volt hát Liszti László? Életrajzírója, Komáromy András így összegzi véleményét: „Nem volt sem boszorkánymester, sem őrült rajongó, de gonosz indulatú, elvetemedett, képmutató ember, határtalan pénzvágyó, haszonleső, ki előtt nem volt semmi szent, semmi kegyelt, s föláldozott volna bármit, hogy aljas vágyait kielégíthesse. Gonosz üzelmei, bűnös szenvedélyei miatt ellentétbe helyezte magát a társadalommal, gyilkolt, mérgezett, ha érdeke úgy hozta magával”. A nevéhez fűződő legkülönb verset Babits Mihály írta. Róla, Liszti Lászlóról. íme, zárósorai : rendelkező cég 1959 óta az NDK egyik legjelentősebb kiadója. Azóta 520 új könyvet és csaknem ugyanennyi utánnyomást jelentetett meg. A kötetek 9 millió példányban kerültek a könyvesboltokba. Az NDK jelenkori irodalmából 15 mű kiadását tervezi a Hinstorff az idén. 4 NÓGRÁD - 1981. július 7., kedd Sulyok László Részletkérdés ? Reklamált reklámok és egyebek „Későn ugyan bántam, ugyan megsirattam, hogy a Krisztus igaz útjait elhagytam, Hóhér fene marka fenyeget most engem, Hóhér kardja küldi Isten elé lelkem: Az leszen bírája, akinek adósa — Könyörögj érettem, lybanoni rózsa!” 150 éves a Hinstorff kiadó
