Nógrád. 1981. július (37. évfolyam. 152-178. szám)
1981-07-31 / 178. szám
Szűcsök a varrodában Biztató fél év Nagybárkányban Nagybárkányban megnyugtató fél évet zártak a Kis- Zagyvavölgye Termelőszövetben, hiszen az értékelés azt mutatta, hogy valamennyi ágazat eredményesen tevékenykedett az elmúlt hat hónapban. Nem mintha ez szokatlan jelenség volna ezen a tájon — éppen tavaly érdemelték ki az itt dolgozók a Kiváló termelőszövetkezet címet — de a nagybárkányiak megtanulták értékelni a rész- eredményeket is. Értékelni, mindkét értelemben, úgy is, mint elismerésre méltó erőfeszítést, úgy is, mint kritikus szemmel figyelni a végzett munkát. intézkedéseket tenni az esetleges hibák kijavítására.- Ámbár javítgatnivaló nem sok akad, a melléktevékenység egyértelműen nyereséges — ezért van —, és a tavalyinál jobb eredmények mutatkoznak az állattenyésztésben és az aratás eddig beérkezett adatai alapján a növénytermesztés sem okoz csalódást. A közeli napokban véget ér a legnagyobb nyári munka, de már most felszántott földeket látni a közös gazdaság határában. Így bőven lesz idő jól felkészülni a következő esztendőre is. A növénytermesztés az utóbbi esztendőkben dinamikusan fejlődött. Árbevétele az 1975. évi alig több mint 3 millió forintról 14 és fél millióra növekedett, maga mögé utasítva az állattenyésztést. Az alapon kívüli tevékenység több mint ötszörösére nőtt az elmúlt hat esztendőben és a belőle származó árbevétel megközelítette a 49 millió forintot. Az idén további 10 százalékkal kívánják növelni. Ezekhez az eredményekhez szüntelen erőfeszítésre, jó munka- és üzemszervezésre, racionális gazdálkodásra volt szükség, fgy lehet csak előbbre lépni a termelés színvonalábanEzt a célt szolgálja az épülő új gépműhely is, amelyben már ősszel kezdhetik a szokásos gépjavítást. De az is a jó gazdálkodás bizonyítéka, hogy az idén 40 hektárnyi — korábban legelő — területen folytattak gabonatermesztést, s jövőre újabb 50 hektárral növelik a kalászosok területét. Nem igazi seleit ff Csak" gépi visszavetés! Meghökken a zsurnaliszta, blokkvezető aznapra szabad- ha egy vidéki üzemben az ságot ír be neki és egy kü- egyik vezető fogalomelemzés- lön gépre ültetve kijavíttat- sel kezdi a beszélgetést. ja vele a bóvlikat. — Mi a sémája maguknál a minőségi bérezésnek? — kérdezem Nádasdi Sándornét, a Váci Kötöttárugyár kazári gyáregységének varrodavezetőjét. — Szerintem csak azt nevezhetjük minőségi bérezésnek, amiben lehetőség van a selejtek miatt való levonásra is — feleli a középvezető. — Nálunk csak jutalmazni lehet, azt is kismértékben. Ez inkább csak minőségi premizálás. „Osszecsadart" melegítők A mintegy háromszáz fős üzemben nagyobbára melegítők készülnek. Bár az átvevők többsége honunkbeli, a minőségre ők is kényesek. Érdemes lenne tehát egy hatásos minőségi bérezést bevezetni Kazáron. — A mostani premizálással háromszázötven forint az elérhető jutalom felső határa — mondja Árvái Imréné gyáregységvezető. — Ez nem eléggé ösztönző. A dolgozó jobban jár, ha összecsapja a munkát, mert a mennyiségért mindenképpen oénzt kap. — Többen vannak, akik lelkiismeretesek — így Nádasdiné —, de akad olyan is, akit csak a beírt darabszám érdekel, ezért sokat „összecsadar”. Így elér Százhúsz százalékot, de jobban járnánk, ha csak százat csinálna. Elmarasztaló eszköz gyanánt azt alkalmazzák a gyárban, hogy ha valaki több tucat selejtet „termel”, a — Nem túl kőszívű megoldás ez? — Ügy gondolom, hogy a kollektívának is, de legalább annyira a dolgozónak is az érdekeit szolgálja, ha egy ilyen elmarasztalás után figyelmesebben dolgozik — fejtegeti Nádasdiné. — A selejt miatt az üzem cérnát, időt és energiát veszít; és a javítás miatt a dolgozónak is csökken a teljesítménye. Huncutok az emberek Akad olyan is a gyáregységben, akit a teljesítmény csökkenése nem zavar. Szépen dolgozik, de keveset. „Nekem ennyi elég, nem hajtom magam” — mondja. Ezt a kényelmet azért engedheti meg ■magának, mert nem ebből a munkából él, szülei, vagy férje jelentik az igazi pénzforrást odahaza. „Munkájuk” nem minőségi, hanem más természetű gondot okoz: fönnakad a termelési folyamat miattuk. A többséget ellenben zavarja a teljesítmény — ezzel együtt a kereset — csökkenése, de nem mindegyikük a jobb, figyelmesebb munkával próbál javítani a helyzeten. — Huncutok az emberek — mondja Nádasdiné. — Kiveszik a csomagból a kísérőcédulát, így nem tudjuk később visszakeresni, hogy melyik műveletet ki végezte. Egy blokkvezetőnek harmincötnegyven ember tartozik a keze alá, neki kéne számon tartani, hogy a napi termelés mellett ki, mit javít, tényleg Eredményes bányászújítások A Nógrádi Szénbányák üzemeinek dolgozói az esztendő első felében sem fukarkodtak ötleteikkel: június végéig kétszázhuszon- kilenc újítási javaslatot nyújtottak be a bíráló bizottságnak. Igaz, közülük hatvannégyet nem fogadtak el, de a rövid idő alatt megvalósított kilencvenhat újítás az ez irányú tevékenység nagyfokú megbecsülését jelzi. Ami érthető, hiszen az alkalmazásukból eredő, pénzben kimutatható vállalati haszon hatvanezer forint híján megközelítette a négymilliót. A hatékonyabb, biztonságosabb munka végzésére, az anyaggal és az energiával történő jobb gazdálkodásra, kedvezőbb technológiai feltételek kialakítására vonatkozó ötletek egyben a dolgozók nem lankadó újítókedvét is jelentik. Amelyet igazol, hogy az újítást benyújtottak száma megközelítette a háromszázötvenet. A szénbányáknál július elejéig több mint 277 ezer forintot fizettek ki, munkájuk elismeréseként az újat, jobbat, biztonságosabbat akaróknak, közöttük hat női dolgozónak. javította-e, hova került a rendbe hozott áru. Talán a gyártásközi ellenőröknek kellene a kezükbe adni valamilyen lehetőséget a szankciókra, például prémiumelvonásra. A pénzelvonás gondolata a varrónők körében — természetesen — nem tartozik az ovációval fogadott ötletek közé. — Ha húzózárazok — fgy Molnár Béláné varrónő —, akkor havi ezernyolcszáz darabból csak húsz lehet selejt. Ettől jobban nemigen lehet csinálni. Ilyenkor kapok kétszázhúsz forint prémiumot. — Ennyi pénz sokat számít a maguk háztartásában? — Hát persze, hogy sokat — bólint. Férjével együtt megközelítőleg nyolcezer forintot keresnek. Egy gyerekük van. — Maguknál a gyárban nem kevés a selejt. — Tudom, hogy sok. Vannak, akik észreveszik a hibákat, de azt mondják, „hagy menjen!” Azokat nem érdekli. Hozzáteendő: nem minden hibáért a kazáriak a ludasok; gyakran előfordul, hogy a hozzájuk érkező áru már nem stimmel valahol. Ki lehet javítani — Jól hatnak a minőségre, ha bevezethetnének olyan bérezést, ami az elvonást is lehetővé teszi? — Ez hatásos lenne — bólint Árvái Imréné. — Nagyon sokat gondolkoztunk rajta, hogy milyen lehetőség van rá. Én már egy munkaügyi bíróval is konzultáltam. Kérdeztem tőle a módját, de azt mondta, hogy erre nincs jogi alap. Mert ami nálunk keletkezik, az nem igazi selejt: ki lehet javítani. Talán a kollektív szerződésbe kellene belevenni, de azt nehezen fogadnák el. A vállalaton belül eddig egyedül a kötődében vezették be az elvonást is magába foglaló bérezési módot, Talán, ha ott beválik, jobban elterjedhet... Kazáron most tíz százalék a nem igazi selejt, hivatalosan: gépi visszavetés. Ez elfogadott arány. Legalábbis vállalati viszonylatban. Molnár Pál Pártélet Agitáció véleménycserével A rról tanácskozott a pártcsoport, miként teljesítik tagjai kommunista kötelezettségeiket. Egy véleményen voltak mindaddig, amíg az egyik fiatalabb párttag értékeléséhez nem értek. Sok jó hangzott el róla: szorgalmasan dolgozik, a munkahelyi közösségbe jól beilleszkedik, társadalmi megbízatásának is eleget tesz. Ám ekkor valaki közbevetette: „Azért én mégsem mondanám, hogy a Pista minden kötelezettségét teljesíti. Azt hiányolom, hogy politikai kérdésekben sohasem hallani a hangját, nem agitál”. Az utolsó két szó hallatán többen felkapták a fejüket. „Már miért kellene agitálnia? — jegyezte meg valaki meglepődve. — Hiszen ma már nem olyan időket élünk... ” S ettől kezdve a megbeszélés jó időre elkanyarodott korábban kiszabott medrétől. Élénk vita indult, melynek tengelyében az állt: vajon szükség van-e manapság az agitá- cióra, el kell-e ezt várni a párttagoktól, avagy sem? Aligha állíthatnánk, hogy csupán az említett pártcsoportban léteznek ezzel kapcsolatban ellentétes felfogások. Elvileg persze nem szokás vitatni az agitáció létjogosultságát, hiszen a különböző szintű pártszerveknél, vezetőségekben többnyire léteznek az agitációval foglalkozó reszortfelelősök, titkárok, részlegek, De még az éves munkát átfogóan értékelő beszámoló taggyűléseken is többnyire mellőzik a szóbeli agitáció érdemi elemzését. Vagy pedig leszűkítik annak csoportos formáira, a pártnapokra, vitakörökre és így tovább, és nem tér ki a személyes, egyéni agitáció problémáira. Holott a személyes agitáció — természetesen —, a legkevésbé sem avult el. Ma is éppoly szükséges, elengedhetetlen eleme a pártmunkának, mint bármely korábbi időszakban. Sőt, azt is mondhatnánk, hogy tulajdonképpen most sokkal inkább létezik á valóságban, a mindennapi gyakorlatban — és sokkal jobban, eredményesebben folyik —, mint ahogy azt az erről nem egyszer csupán semmitmondó frázisokat hangoztató különféle helyi összegezésekből vélni lehetne. A kérdés ugyanis az, mit értünk az agitáció fogalmán. Hadd idézzük fel ezzel kapcsolatban egy kissé régebbi esetet. Az egyik vállalati pártszervezet szokatlan módszert választott az agitáció hatékonyságának felmérésére: a pár- tonkívüliek véleményét tudakolta meg erről. Hamarosan tapasztalniuk kellett, hogy ha azt kérdezték, agitálnak-e az 6 környezetükben a párttagok, a túlnyomó többség tagadó választ adott, sőt némiképpen indignálódva tették hozzá: ugyan már miért is kellene itt agitálni?! De ha a kérdés úgy fogalmazódott, hogy beszélgetnek-e velük a párttagok politikai problémákról és elmondják-e azokban a véleményüket, a nagy többség igennel felelt, példákat is említve, kikkel milyen témákban folyt eszmecsere. Márpedig az agitációnak éppen ez a lényege. Mint ahogy a XI. pártkongresszus határozata is megfogalmazta még annak idején: ennek a tevékenységnek, vagyis a politika képviseletének és terjesztésének „leghatásosabb módja az aktív véleménycsere a pártonkívüliekkel; ez lehetőséget nyújt a különböző nézetek szembesítésére, tisztázására, a marxista—leninista álláspont meggyőző kifejtésére”. Ez a tömör összefoglalás ma is érvényes módon körvonalazza az agitációnak azt a korszerű értelmezését, amelyben nemcsak az egyik fél jut szóhoz, amelyben véleménycsere folyik, szembesülnek az eltérő nézetek, melyek vitában tisztázódnak és így jut érvényre a valóságnak megfelelő helyes álláspont. Azért indokolt ezt hangsúlyozni, mert az agitációtól való húzódozás mögött nem egyszer az „agitálás” régimódi és elavult értelmezése húzódik meg. Az olyan gyakorlat ugyanis tényleg helytelen és káros lenne, hogy a kommunisták beszánek, magyaráznak, a pártonkívüliek pedig hallgatják őket A párt és a tömegek kapcsolatáról vallott felfogásunktól ez valóban mélységesen idegen. De az agitációt nem is szabad ily módon felfogni. Hiszen a munkatársi, baráti, rokoni körben természetszerűen merülnek fel politikai kérdések, hangzanak el a nemzetközi, az országos, vagy a megyei politikai eseményekkel kapcsolatos vélekedések. A kommunisták általában az ilyen eszmecseréken elmondják a párt álláspontját kifejező véleményüket, érveiket is. Agitációs „munkájuk” tehát a mindennapi politizálás természetes része. Éppen ebből adódóan az agitáció nem időszakos kampányfeladat, amelyre egy-egy jelentősebb politikai esemény alkalmából van csupán szükség. Nyilvánvaló, hogy az ilyen események felfokozzák a politikai érdeklődést, a polémia elevenebbé válik, s így a kommunisták állásfoglalása, véleménynyilvánítása is gyakoribb és erőteljesebb. Ám a politika a „csendesebb” periódusokban sem szorul ki a közérdeklődésből, már csak azért sem, mert a jelen körülmények között az ilyen „csendesség” csupán viszonylagos. M indig adott tehát az agitációra a lehetőség. De fennáll szükségessége is, mivel a párt politikájának, határozatainak, törekvéseinek megismertetése, megmagyarázása, elfogadtatása állandó, sohasem szűnő feladat. Gyenes László Július 1-től kiegészítő tevékenységként varrodát alakítottak ki a palotási termelőszövetkezetben, ahol a Salgótarjáni Ruhagyár gépein a helyi és környékbeli asszonyok foglalkoztatásával a vállalatnak készítenek konfekcióárut. A varrodában két műszakban dolgoznak, a munkásnők közül hármat miit''. munka közben. Szűcs Illésné a helybelieket képviseli. A nagy teljesítményű varrógépen már a betanulás időszakában is eredményesen dolgozott. Szűcs Jánosné és társai korábban Is részt vettek kiegészítő tevékenységben. A varrodai munka jövedelmező számukra. Szűcs Gergelyné Héhalomról, a szomszéd községből jár naponta munkahelyére. Munkatársaival együtt örül, hogy a közelben talált kényelmes, jól fizető munkalehetőséget. — képek: kulcsár — NOGRAD - 1981. július 31., péntek 3
