Nógrád. 1981. július (37. évfolyam. 152-178. szám)
1981-07-31 / 178. szám
Mi újság, postás úr? Lehetőségek Egy szakállas fiatalembert kell keresnem. A portás szerint jó kiállású, magas férfi Rákos Csaba. Ám itt, a salgótarjáni 1. számú postahibatal előtt, a hajnali csúcsforgalomban, ennyi adat alapján nehéz lesz megtalálni. Nem is sikerült: az orrom előtt sétált be postástáskájával az épületbe. Kis külső segítséggel azonban csak összejön a találkozás. — Hogy velem jönne, elkísérne? — kérdez vissza töprengő arccal. — Az nem lesz jó, mert nagyon gyorsan dolgozom, és közben figyelni kell. Nem szereti az előfizető, ha más újságot kap, mint amire számított. Most sok az újság, úgy kilenc óra tájban végzek. Bár érdekes munka a hírlapkézbesítőé, én nem elsősorban emiatt kerestem Rákos Csabát. Nemrégiben még a megyei művelődési központban dolgozott, megyei klubmód- szertárosként... — Voltaképpen Brunda Gusztáv volt a klubmódszer- tan-felelős. Engem szerződéssel vettek fel mellé. Kiépítettük a bázisklubházózatot, nagyszerűen beindult a klubmozgalom, és kezdetben jól is éreztük magunkat. Később úgy tűnt, hogy ellenünk fordult a közhangulat. Ügy vélték luxus, hogy ketten végez zük ezt a munkát. Sok egyéb komplikáció nehezítette a helyzetünk, s a kollégám előtt nem sokkal — meg sem várva, hogy a szerződésem lejárjon — eljöttem. Megtetszett a hírlapkézbesítés. — Tudom, hogy a gyerekek szívesen vallják, hogy postások akarnak lenni, de ne haragudjon, felnőttek számára mitől vonzó? Főleg a művelődési központ után? — Nem anyagiak miatt. Legalábbis nem elsősorban. Amikor a múlt év szeptemberében munkába álltam, mint helyettesítő, háromezren felül kerestem. Most, hogy állandó körzetem van, kevesebbet. Vonzóerőnek ennyi pénz kevés. A magyarázat más. Mi ezt a pénzt négy-öt óra alatt keressük, azaz időt nyerünk. De nem csak órákat, éveket is. ami alatt összeszedjük magunkat, felkészülünk valamire, amit nagyon akarunk. — Miért beszél többes számban? — Mert nem én vagyok az egyedüli, aki ilyen cipőben jár. Nemrég ment el a postáról egy grafikus, aztán egy festő, és egy gitáros. Amatőr művészek, akik a helyüket keresik.- — Mihez kell az idő? — Nekem táncra. A Nógrád néptáncegyüttes tagja vagyok, de tanítok is. Szeretném elvégezni a B kategóriás táncoktatói tanfolyamot. Szeptembertől három csoportom lesz. A tervek szerint ovisokat, kisdobosokat és úttörőket tanítok majd táncolni. A továbbtanulás is foglalkoztat. Tavaly nem vettek fel, idén meg a tanulás közben megfeledkeztem az adminisztrációról... Nem is felvételiztem, de nem tettem le szándékomról Foglalkoztat a palóc folklór is Mli- nár Pállal tervezzük a palóc néptánc gyűjtését és feldolgozását. Ezekre idő kell. így most nyugton vagyok. Tanulok, erőt gyűjtök, miközben várom az alkalmat, a lehetőséget. Mindezt vidáman, ambíciókkal telve mondja a nyugtalan tekintetű fiatalember, de tudom, hogy nem mindig érzett így. — Volt olyan is, amikor érzéseim tárgyi kifejezője leginkább a babos kendő lehetett volna. De minek kötöttem volna fel? Inkább dolgoztam... Szerencsére vannak lehetősé gek. (veszprémi) Három boldog ifjú Az elmúlt napokban, hetekben nagyon sok érettségizett fiatal izgatottan, türelmetlenül várta a postást. Többször is feltették magukban a kérdést: felvesznek, yagy nem vesznék. Kecskés Tamás, Szabó Ferenc és Kalmár István az idén érettségiztek a szécsé- nyi mezőgazdasági szakközépiskolában. Egyiküknek sem kellett a nyár elején a felvételi sikerén, vagy sikertelenségén rágódni. Ugyanis mindhármuknak már az érettségi előtt megvolt a felsőfokú tanintézetbe a belépőjük. A három fiatalember az országos szakmai tanulmányi versenyen az első tíz között végzett. Ez egyben azt is jelentette, hogy felvételi nélkül bekerülhetnek szakjellegű főiskolára, egyetemre. Kecskés Tamás így emlékszik vissza a komoly szellemi fegyvertényre. — Házi szakmai versenydolgozatot készítettem, amely a tanárok elbírálása alapján továbbjutott. Munkáimat felsőbb szinten is elfogadták, ennek alapján részt vehettem Tatán a növénytermesztők és állattenyésztők országos versenyén. Itt elméleti és gyakorlati feladatokat kellett megoldani. Az eredmény már ismert. — Mióta és mennyit készültél a versenyre? — Nem túlzók, ha azt mondom, hogy első osztálytól. Az iskolában jó hagyományai vannak az országos tanulmányi versenyeknek. Titokban én is bíztam. Harmadikos koromban már tudatosan tanultam és. készültem. Nagyon sok szakkönyvet, főiskolai jegyzetet áttanulmányoztam. Amikor ismertté vált, hogy ott lehetek az országos döntőn, a tanáraim, Kollár Lászlóné, Kiss Gyula, Hüse Lajos nagyon sokat segítettek. — Miért a mezőgazdaságot választottad élethivatásul? — Nehéz lenne megmondani. Talán a barátom is közrejátszott benne, aki szintén a szécsényi mezőgazdasági szakközépiskola tanulója volt. A négy év elég volt ahhoz, hogy jól megismerjem és megszeressem ezt a pályát. — Hol jártál általános iskolába? — Nemű lakos vagyok, a Dorogházi Általános Iskola tanulója voltam. — Mi lesz a folytatás? — Katonaság, aztán Gödöllőn az agrártudományi egyetem. Szabó Ferenc így emlékezett vissza a verseny izgalmaira, a volt alma máterre. — Nagyon sokat köszönhetek a szakközépiskolának. Nemcsak azért, mert erre a versenyre lelkiismeretesen felkészítettek. Tanáraim, Czu- dar István, Faluhelyi László és a többiek nemcsak velem, az egész osztállyal megszerettették a mezőgazdasági gépszerelői szakmát. A szakismeretek mellett nagyon sok emberséget kaptunk és tanultunk az intézetben, A tanárok sokat törődtek velünk. Én a szomszédos községből, Rimócról jártam be naponta. Sokszor csak az esti járattal tudtam hazamenni, mert közösen tanultunk, készültünk a versenyre. Mi tagadás, nagyon izgultam. Amikor megkaptam a feladatot, csak arra koncentráltam. Az eredményhirdetés után én voltam az ország legboldogabb embere. Akkor fel sem fogtam, hogy ez ötös szakmai érettségit és egyetemi felvételit is jelent. Egyszerűen csak örültem és boldog voltam. mint minden ember, aki munkája révén valamilyen sikert ér el. — És a folytatás? — A fiúk sorsát én sem kerülhetem el. Egy év katonaság, aztán Gödöllő a gépészmérnöki kar. A ..többit meglátjuk . . . Sz. F. Az építőművészet és a társadalom Beszélgetés az építészet feladatairól A Lazdináj-lakótclep Vilniusban Az irodalom, a festészet művészileg ábrázolja a reális világot. Az építészet, az architektúra ezzel szemben — véleményem szerint, mana ez a reális világ, másrészről pedig képletesen szólva absztrakt... — Ez téves nézet. Bár az építészeti formák nem fejezik ki ugyanúgy a valóságot, mint például az irodalom, mégis az architektúra a maga sajátos nyelvezetén konkrét emberi érzéseket és ideálokat testesít meg: a haza iránti szere- tetet, a gyászt, büszkeséget, nagyságot, gyűlöletet az elnyomás iránt... Megjelenési formáiban és alakzataiban az építészet olyan konkrét információt hordoz, amely lehetővé teszi egyik vagy másik épület vagy épületkomplexum gyakorlati és — ezt külön aláhúzom — ideológiai tartalmát és jelentőségét, — válaszolt az APN tudósítójának megállapítására Jurij Jaralov profesz- szor, a szovjet építészek szövetségének titkára. — Nagyon érzékletesen fejezte ki mindezt Marietta Saginyjan írónő egyszer még régebben: „A nemesi kúria felépítése a földesurat, a kereskedőházak a kereskedőt szolgálták, a külvárosi villák a tőzsdeügynökök érdekeit fejezték ki; egyszóval, minden uralkodó osztály úgy alakította ki lakóhelyét, hogy elősegítse önmegvalósítását, kifejezze személyiségét.” — Az ön véleménye szerint mik az építészet megkülönböztető és meghatározó vonatkozásai a szocialista társadalomban? Mik az építészet sajátos feladatai? — A szocialista országokban az építészet össztársadalmi kérdés, az általános életszínvonal. a társadalmi termeié-’ kenység fokozásának fontos eszköze, a „második természet” megteremtésének segítője. — A szocialista építészet egyedisége abban áll, hogy szükséges és lehetséges feladatait a jelen és népgazdaság jövőjét szem előtt tartó, össztársadalmi tervek keretébén valósíthatja meg. Az állam óriási összegeket bocsát az építészek rendelkezésére. Ezek helyes felhasználásától nagyon sok ember jóléti függ. A szocialista társadalmi viszonyok között megengedhetetlen az „építészeti egoizmus”, amely ellentmond a célszerűség és esztétikai teljesség követelményeinek. fetí — Említsen meg néhányat az utóbbi idők legsikeresebb szovjet építészeti eredményeiből! — Például a vilniusi Laz- dináj-lakótelep. Ezen a —formáját tekintve viszonylag igénytelen típusházakkal beépített — lakótelepen sikerült az építészeknek a modern és nemzeti-hagyományos elemek ötvözetével megteremteni az építészet és a természet harmóniáját. Felnőttek és gyerekek számára egyaránt nyugodt körülményeket alakítottak ki. Az új lakótelepek építkezéseinél hasonló jó példákat mutathat fel Moszkva, Lenin- grád, Kijev, Jereván. A városépítészetben mind nagyobb szerepet kell kapnia a műszaki kifejezőerőnek, a sokszínűségnek. Valamennyien érzékeljük, hogy ami ösz- szességében megfelelő, nem mindig csökkenti érzetünket a lakóházak nyomasztó egyformasága alól. A fejlődés tehát a tömeges épülettömbökön belül az egyes épületek sokszínűségének, változatosságának fokozásában keresendő. A tí- pusházak kialakítására nagy szükség volt a szovjet házgyárak fejlesztésének, a gyártás iparosításának időszakát'.n: Ezt a feladatot sikerrel megoldottuk. A közeljövőben olyan korszerű műszaki eszközök és módszerek alkalmazására kerül majd sor, ami- lyek nem fékezik az építészek művészi egyéniségének kibontakoztatását. \ Kérdez a bíró A házaspár válik. A bíró idegen férfit — mondja a a válóok felől kérdezi a fér- férj. fit — És ezért akar elválni? — Bíró úr, valahányszor — Igen bíró úr. Maga is hazamentem este, mindig ta- ezt tenné, ha soha nem tud- láltam a szekrényben egy ná hová akasztani a kabátját! Népfront-folyóiratok szélesebb körben Júliustól mór az utcai elárusítóhelyeken is kapható a népfront Honismeret című folyóirata, s döntés született arról, hogy a mozgalom másik kiadványát, az Olvasó nép folyóiratot a jövő év január 1-től az eddiginél szélesebb körben terjesztik. A megjelenésének 10. évfordulóját 1982-ben ünneplő folyóirat folyamatosan tájékoztat a honismereti és hely- történeti mozgalom eseményeiről. Az évente hatszor megjelenő kiadvány módszertani útmutatót nyújt, felhívja a figyelmet a jelesebb évfordulókra, s publikációival segítséget ad a több tízezerre tehető amatőr kutató gyűjtőmunkájához. Hasonlóképpen hathatós segítséget ad könyvtárosoknak, szakkörvezetőknek, kluboknak az Olvasó nép folyóirat, amelynek témái az olvasótáborokat a rendhagyó irodalomórákat, a kiadói munkát, a műveltség, a közönség, az életmód legkülönbözőbb kérdéseit is felölelik. A kiadvány jelenlegi 9 ezres példány számát az előfizetésektől, illetve az utcai vásárlásoktól függően emelik. 0 Értékes lelet Értékes leletekre bukkantak Za- lalövön a római Sala város maradványainak idei ásatási munkálatai során. A IV. századi fogadó, az úgynevezett „Villa Publica” f0: -írásakor megtalálták annak p ■ "furniumát Ez tula jdonképpen az rdilet központi fittesét szolgáló -izánház volt. ahol azonban r* »zet melegítettek, hanem levegőt, amely bámulatos ésszerűséggel és tökéllyel kialakított — jórészt szintén előkerült — csőrendszer segítségével fűtötte a fogadó helyiségeit és tágas fürdőjét. A többi lelet: egy „a legjobb és leghatalmasabb Jupiternek” feliratú fogadalmi oltár maradványa. Sok-sok cseréoholmi, egy nagyméretű szobor ujjtöredé- ke, pénzérmék és egy bronzlapra vésett obsitoslevél része. NOGRAD — 1981. július 31., péntek Iiilllimmiillilillnnitltt.. Szatmári Béla, végzettségét tekintve építésztechnikus. Hódmezővásárhelyen született 1938-ban, 1961-ben került Salgótarjánba építész- tervezőként, e munkakörben egy évtizedet töltött el. Közben már foglalkozott képző- művészettel is, tíz éve a Művészeti Alap tagja. A salgótarjáni Madách Imre Építőipari Szakközépiskolában tanít 1972-től. — A képzőművészeti tevékenységet mindezekkel párhuzamosan folytattam. Kezdetben főként grafikával, rajzzal foglalkoztam — mondja. — Körülbelül 1970-től olyan műfajok, anyagok, technikák iránt kezdtem érdeklődni, amelyek felhasználhatók az építészeti környezet alakításában. Lehetőséget kaptam a salgótarjáni síküveggyárban arra, hogy zománcüveggel kísérletezzem. Két év óta a gyár tervező iparművésze vagyok. Színes zománcüvegekkel, azoknak épülethomlokzatra való felvitelével kapcsolatos kísérletei a szegedi DÉLÉP házgyárában, panelokon bizonyos eredménnyel jártak. — Közben, 1975-től plasztikai munkákat is készítek — jegyzi meg. — Először üveg-, később a salgótarjáni tűzhelygyárban fémplasztikákat csináltam, 1977-ben. Üjabban pedig a kinetika területén próbálok eredményt elérni. Nemzetközi művésztelep, Salgótarján (V.) Szatmári Béla Első jelentősebb önálló kiállítását 1975-ben rendezte Salgótarjánban. Uvegzománc- kompozíciókat állított ki. Akkori vallomása szerint: „Mindenekelőtt használhatót akarok adni, használhatót az építészet számára. Ezek persze most egyedi művészeti alkotások, de szériában is gazdaságosan előállithatók, fel- használásuk széles körű, üzemben készülhetnek. Az a szándékom, hogy ezek egyszer épületek falaira kerüljenek, ott töltsék be funkciójukat. Szerintem, kitűnően használhatók külső burkolásra is." Utána Hódmezővásárhelyen (1977), Szegeden (1978), Budapesten az építőművészek szövetségében (1978), Debrecenben, Gyöngyösön (1979) volt fontosabb egyéni kiállítása. Ugyancsak 1979-ben utcatárlatot rendezett műveiből Balassagyarmaton, s Nógrád megye több településén is kiállítással mutatkozott be. Valamennyi, Salgótarjánban rendezett zománc- és üvegművészeti biennálén részt vett. Kétszer díjazták. S évek óta szerepel a miskolci grafikiai, valamint a pécsi kisplasztikái biennálé- kon. Szerepeltek művei a budapesti Planetáriumban 1980 novemberében rendezett fénymobil- és lézerbemutatón, s idén májusban a gödöllői galériában megnyitott „A fény üzenete’’ című nemzetközi kinetikuskiállításon. Külön említjük, hogy két országos környezetesztétikai konferencia szervezője volt 1975-ben és 1978-ban Salgótarjánban. — Elsősorban változatlanul a városi környezet formálása izgat, erre vonatkozóan készítek terveket — mondja. — Az utóbbi időben megbízásra csináltam egy nagyméretű kerámia ivókutat a harkányi gyógyfürdő számára. S legnagyobb örömömre megbízást kaptam a salgótarjáni uszoda dekoratív falburkolatainak elkészítésére. Ez zománcüvegből készült, július 10-én a lektorátusi zsűri és a városi művelődési szervek képviselői elfogadták. Szatmári Béla Mivel foglalkozik a nemzetközi művésztelepen? — A salgótarjáni városépítés fejlődését bemutató grafikákat kívánok készíteni, amelyeken keresztül a múltat, a jelent és a jövőt szeretném bemutatni. Továbbá egy-két terven is dolgozom, ezek a jövő városalakításához járulhatnának hozzá. Mert hiszen ez a város még távolról sincs készen, jó lenne, ha a már eddig létrejött építészeti értékeket elsősorban a környezet kulturáltabbá tételével gyarapítanánk. Tóth Elemér
