Nógrád. 1981. július (37. évfolyam. 152-178. szám)

1981-07-28 / 175. szám

Nem vagyunk kint a vízből az érzésünk, hogy heti tema­tika szerint választják ki a műsorra ' tűzendő filmeket. Nemrég egyetlen hét alatt öt hallottuk western filmet láthattunk, a adásában, múlt héten viszont — „újjé, élvezzük a strandot” — a ten­geri betegség fenyegette a nézőket. Isten után az első francia film volt — 1951-ből — Pierre Brasseur-ral, a címszerepben. Ezt szerdán este láthattuk az egyes csatornán. A rendező Louis Daquin szép filmet sze­retett volna csinálni és hat évvel a II. világháború be­fejezése után a szándék is elegendő volt ahhoz, hogy megkönnyeztesse az ember­ben és istenben egyaránt megrendült hitű nézőket. A 150 zsidó menekültet meg­mentő hajó kapitányának is­tenbe vetett hite végül is bi­zonyságot nyert, a nézőknek pedig a kapitányokba vetett hite erősödhetett. Csak a filmművészetbe vetett hi­tünk ingott meg az egykori világsiker avíttnak tűnő ren­dezése láttán. A Glencsirn nevű hajó nem zsidókat, hanem robbanó­anyagot szállított a John Ford-sorozat keretében va­' A növekvő szabad idő nö­veli a televízió nézettségét is, s ez fokozott igényeket tá­maszt a televíziózás techni­kájával szemben a Hét vasárnapi Megcsodálhattuk azt az új színes tévéskocsit, amely —, mint azt a kommentárból megtudtuk — szinte mindent tud. Szinte. Mert miközben ámultunk-bámultunk a vizuá­lis trükkök láttán, arra gon­doltunk; milyen kár, hogy a korszerű technika önmagá­ban nem képes a műsorok tartalmi színvonalát is emel­ni. Mert kétségtelenül színes és változatos volt a televízió elmúlt heti műsora és aligha jutott eszébe valakinek a ha­gyományos technikát okolni azért, hogy e színes és vál­tozatos műsor mégsem nyúj­tott — néhány kivételtől el­tekintve — maradandó él­ményt. Pedig a nyáridő da­cára bizonyára sokan voltunk, akik nap mint nap leültünk a képernyő elé. Stílszerűen fogalmazva inkább „felül­tünk” a műsornak, amely legtöbbször éppúgy megtré­fált bennünket, mint Simon Templar utóda a palimadara­kat az Angyal visszatér cí­mű sorozat feleslegesen ket­tészelt epizódjában. Valljuk be, mi is „palimadarak vol- Vetnénk hozzá, hiszen a szín­tűnk, amikor megnéztük, ezt a lassan már szellemesnek pe­kor mizmust. Harmadrészt dig úgy érzékelteti a mind reményvesztettebb han gulatát, hogy látszólag mind végig a tengerészsorsról be­szél. Nos, ez a ..látszólag” az, ami ezt a filmet művészivé avatja. A vízből kijutott az Ugyancsak a gyerekeknek is elmúlt héten, vasárnap sugá­rozta a televízió A kis hab­leány című japán rajzfilmet, mely Andersen örökzöld me­séje nyomán készült. Még mindig nincsenek kint a vízből a Hajótöröttek cí­mű ausztrál filmsorozat hő­sei. Igaz ezúttal sem történt velük semmi különös, de bár­mennyire is izgulunk sorsu­kért, szeretnénk még jobban izgulni értük. (Lám csak mit tesz a tévé, lassan már azt kívánjuk, hogy bárcsak tör­ténne velük valami szörnyű­ség!) Ha azonban ilyen elvi­selhetetlenül unalmas lesz a sorozat utolsó két része is, akkor közölhették volna a műsorszerkesztők, hogy ezút­tal hajótörött-paródiát lá­tunk. .. Legalább néha fel-felne- vettünk a Különös hajótöröt­tek esetén. Ez az angol film bevallottan szatírának készült sárnap délután bemutatott és bár szerdán délelőtt is­Hosszú az út haza című filmben. A többi stimmel te­sem nevezhető angol tucat­krimit. Bár a vízimadarak jelző talán jobban illenék, hiszen a hét során nemcsak Angyal csábította veszélyes­nek mondott vizekre a tévé­nézőket. Nem tudjuk milyen kon­cepció vezérli a műsor szer­hely ezúttal is a tenger és véletlenül ez a film is a II. világháború alatt játszódik. Néhány apróság azonban meg­különbözteti és fölé helyezi ezt a filmet francia párjá­nak. Egyrészt, mert John Ford alkotása 1940-ben (!) készült, tehát akkor, amikor játszódik. Másrészt — talán éppen ezért — nélkülöz min­kesztőit, de mindinkább az den természetfeletti opti­métlésben láttuk, „hosszan kodtunk” volna, ha nem egy olyan héten ismétlik meg, amikor úgy is nyakig ülünk a vízben... Hogy el ne feledjük, csü­törtök délután láttuk még a hatalmas Pó folyót is a tör­ténelem visszfényében. Mint tudjuk a francia—magyar do­kumentumfilm is sorozat, így kicsit várnunk kell még, hogy kint legyünk a vízből. P. K. Drágább beszélgetések ' — Halló, ATI? — Nem, itt Laci. — Szeretnék jelentkezni tanfolyamra! — Nálam?! — Miért, nem Autóközleke­dési Tanintézet?! — Nem az vagyok! — Nem nulla-három a ma­ga vége?? — Nem, az én végem nul­la-négy! — A fene vigye el! — Kösz... — Legközelebb ne vegye fel! — Jó. Ha nem veszem fel, akkor én vagyok, ha felve­szem, akkor a Feri. — Drágám...? — Disznó! — Bocsánat, drágám! akkor nem Farkas helyet­— Halló bent van? — Itt nincs bent. — Akkor kérem a tesét! — Itt az sincs bent! — Hát akkor ki van bent? — Én! — Miért, maga ki?! — Én én vagyok! Maga hí­vott, vagy nem?! — Ne gorombáskodjon lem, maga téves! — Halló, Postai Díjelszá­moló Hivatal? Kérem, von­ják le a telefonszámlámból a elvtárs mellébeszélést! — Sajnos, nem tehetjük. Ez a terhesgondozó. ve­— Téves t — Halló, terhes vagyok! — Mitől? — A telefontól! — Akkor forduljon a Nó* bel-díjas bizottsághoz! — Miért, nem a távbeszélő üzem?! — Nem, ez a földrengés­vizsgáló intézet! munka­— Halló, ügyvédi közösség? — Nem, ez egy békés csa­ládi közösség. Volt! — Akkor adja meg a szá­mukat ! — Nem tudom. És ha még vízügy vagyok! egyszer felhív, az ügyvédem számát adom meg! •£ — Hülye! — Vagy te is!-fr " « — Halló, zárt intézet? Én egy telefonfülkében vagyok, és két forintért azzal szeret­nék beszélni, akivel akarok! — Nagyon súlyos, de én a Infravörös távcső Hawaii szigetén a 4300 mé­ter magas Mauna Kea tete­jén óriás teleszkópot helyez­nek el, amellyel főleg az inf­ravörös-tartományban végez­nek majd megfigyeléseket. A 3,8 méter átmérőjű tükröt háromévi munkával fejezték be, 8 tonnát nyom és felüle­te optikai szempontból a leg­jobb, amit valaha is készítet­tek. Az infravörös távcsövet a Science Research Douncil építette és 11 millió nyugat­német márkába került. A csil­lagászok remélik, hogy segít­ségével új ismereteket sze­rezhetnek a csillagkeletkezés korai fázisairól. Nyári portya — délidőben (II.) Rend a lelke mindennek... előírásoknak mennek a dolgok. Nyári portyánk vasárnap den rendben találtatik, megjelent első részében kol- fagylaltárusítás körül is léganőm tollhegyre kapta, hogy milyen is a magyar íz­lés, mi az, amit legszíveseb­ben fogyasztanak a korgó gyomrúak, illetve, hogy az éttermekben, bisztrókban mi­lyen a kínálat? Próbálnak-e a két, ételkülönlegességeket az kóstolni ne vinnék el a Besz­megfelelően terce étterembe. A juhtúrós sztrapacska, a tócsniban sült ... . ,. . , „ hús és egyéb étkek gazdag ,. ■'a.’ hányadik forma- választéka sok idegent és sok ]at ölti mar magara, az egy- helybelit vonzanak, kor volt Gyöngyvirág, majd tejpresszó, jelenleg pedig Hoffmann Pál, az étterem vendéglátók tenni valamit Mackó büfé. Mindenesetre úgy vezetője készségesen invitál­tűnik, hogy a mostani, tágas, világos külső megkedvelteti majd az emberekkel ezt a kellemes étkezőhelyet, ahol ezerféle sütemény, hideg- konyhai készítmények kínál- gatják magukat. Szállítókocsi áll meg a bejáratnál, s a KÖJÁL-ellenőrök azonnal szemrevételezik a tisztaságát, az áru elhelyezését. Csupa di­csérő szó kerül be az úgyne­vezett ellenőrzőkönyvbe, amelyet ma már valamennyi szállítókocsiban megtalálni. a korszerű táplálkozási szo­kások kialakításáért? S, ha igen, milyen áron? A KÖJÁL ellenőreivel ugyanezt az útvonalat bejár­va, most az egyes vendéglátó- egységek tisztaságát, köz­egészségügyi helyzetét vet­tük mikroszkóp alá. Tekin­tettel a kánikulára, a nagy melegre, nem mindegy, hogy hol, hogyan tartják be az előírásokat. Már a megnyitásakor óriási népszerűségnek örvendett a salgótarjáni Karancs bisztró: ízletes ételeivel, hűtött ita­laival, kulturált környezeté­vel a mai napig tartja „jó formáját”. Varázserejéhez tartozik, hogy az ételek nagy része a vendégek szeme láttára sül­fő. De mi az, amit a vendég nem lát? Amiről vajmi kevés fogalma van? Kukkantsunk be a kulisszák mögé! Azonnal szembetűnik, hogy a kiszolgá­lóhelyiségek, raktárak, moso­gatókonyha igencsak szűkösek. Gyakorlat ez, vagy csak ott . felejtették? Nem tudni. Min­— Ennek ellenere igyek- , szünk a higiénia szabályait denesetre jegyzőkönyvbe ke betartani, mert a zsúfolt kö­rülmények még nagyobb ren­det követelnek tőlünk. — jegyzi meg Garai Andorné üzletvezető. A KÖJÁL-ellenőrök sűrűn bólogatnak, ám a „csak azt hiszem el, amit saját szemem­mel látok” elv alapján tüze­tes vizsgálódásba kezdenek._ Minden ajtón benyitnak, szemrevételezik az öltözők, illemhelyek tisztaságát. Azon­nal észreveszik, hogy a húsos hűtőszekrényből hiányzik a hőmérő, és azt sem állják meg szó nélkül, hogy a hűtő­kamrában a tálca nyers máj alatti polcon süteményt tárol­nak. ja kis csoportunkat a kony­ha irányába, amely nem ne­vezhető éppen patikatisztasá­gúnak. Igaz, így délidőben a legnagyobb a sürgés-forgás, ám a maszatos berendezési tárgyak, a főzőtér hiányos csempeborítása, az itt-ott el­szórt, ki tudja, mire használt fehér rongydarabok már ré­gebbi keletű mulasztásra utalnak. Körülvesszük a adagoló kislányt. Több den „szemet szúr” körülötte. Először is, nincs bekötve a feje, ami szabályellenes. Az ujján vastag kötözőpólya ék­telenkedik. — Bacilusgazda, fertőzést okozhat! — jegyzi meg az ellenőr. Mint, ahogy komoly hiányosságként róha­tó fel az is, hogy a lágyfagy- laltgépből, lecsöpögő, már felolvadt fagylaltot visszaön­tik. — Miért nincs lefedve a hulladékgyűjtő? Mit keres a feldolgozóasztalon a nyers fagyit hús mellett a pucolatlan fok­min- hagyma, a kifőtt tészta? A főnök a homlokát töröl- geti, s az emberhiányt hozza fel mentségül. „A takarítónő is szabadságon volt, a szaká­csok fiatalemberek, egyikőjük most végzett, meg kell ismer­niük az előírásokat . . .” Na és a habverő, amely a fagylaltgép tetején porosodik! rül, mint, ahogy az is, hogy a helyiségben sok a légy, s az egyik hűtővitrinben 11 fo­kos — már nem megengedett — a hőmérséklet. Talán nincs olyan család Salgótarjánban, akikhez, ha vendég érkezik, ínyencsége­az — Tessék a vágódeszkákat beielölni! A nyers húsos és főtt húsos vágódeszka cseréje szalmonellás fertőzést okoz­hat! — mondja az ellenőr. A konyhavezető ígéretet tesz: — Ha legközelebb jön­nek, eltűnnek ezek az apróbb- nagyobb hiányosságok! — Furcsa szemlélet. Mert rendet tenni nem az ellen­őrök kedvéért kell, hanem a vendégek érdekében. No meg azért, hogy a már kialakult jó hírnéven még véletlenül se essék csorba! Kiss Mária Megdicsérik a sürgő-forgó, fehér sapkás személyzetet, akik a divatot követve elve­tették a hajhálót, a kendőt, hogy mutatós fejkendőben szolgálhassák ki a vendégse­reget. A hetyke kis fehér sap­kák a szabályoknak megfelel­nek, leszorítják a hajat. — Tessék megmutatni, ho­gyan történik a mosogatás! — kéri a KÖJÁL-ellemőr. s az­tán tanácsot ad, hogy a fer­tőtlenítéshez használjanak több hypót, és a rozsdás le- csorgatótálcára is ráférne már a csere. Egyébként min­Családtervezés Negyedszázaddal ezelőtt Európa első országai közé tartozott Lengyelország, amelynek törvényhozása jogalkotással szabályozta a terhességmegszakítást. 220-ezer 500, 1971-ben 203 ezer 600 és 1976-ban 215 ezer 400 abortuszra került sor. A mű­tétek kétharmad részét kór­házakban és klinikákon, egy­1956-ban elfogadott törvény révén lehetőség nyílt arra, hogy megszüntessék az ille­gális terhességmegszakításo­kat és megszervezzék a mo­dern családtervezés alapjait. Az harmadát pedig magánorvo­si rendelőkben végezték el. 1980-ban Lengyelországban 690 ezer gyermek született. A születések és élve születések számát tekintve az ország Európában az első helyet fog­lalja el. Az utóbbi hónapokban újra felvetődött a kérdés: eltöröl­jék, vagy érvényben hagyják a törvényt? A minimális kö­vetelés: az első terhesség A tapasztalatok azonban a megszakításának tilalma, a törvényt igazolták. Érvénybe maximális követelés: tiltsa- lépése óta ugyanis kifejezet- nak be minden óvóeszközt, s ten csökkent a művi vetélé- szüntessék meg a családter­sek száma. 1967-ben például vezést. Lengyel egyházi körökben természetesen, igen nagy vi­tákat, sőt bizonyos mérvű el­lenállást váltott ki a törvény bevezetése. arV''ZVVVXAWVO/VO/\/0/\/0/\/0/VVUO/V\/\/0/VO/V'\A/'\/\/'\/\WVO/VO/VO/VV\/0/VO/\/'VVVVOAWVVV\/^^ Hajdan a zólyomi átjáró védelmére épített, a második világháborúban lebombázott Végles vára után nem sokkal kis kitérőt tehet az utas Gyet- vára, amely a szlovák tele­pesfalvak közé tartozik. Fara­gott faházait ma is őrzik csakúgy, mint a népviseletet, a folklórt. Itt született Miku­lás Palkó szobrászművész, 1941-ben. Nemzetközi művésztelep, Salgótarján (II.) Mikulás Palkó amint azt annak megfogalmazta, elnöksége tatás eszközével, ugyanakkor rendszeres nem szakad el a valóságtól és A pozsonyi képzőművészeti fórumot jelent a kisplasztikái szívesen alkalmaz költői jel­főiskolán 1965-ben fejezte be tanulmányait, 1978-ig a besz­tercebányai pedagógiai főis­kolán tanított, jelenleg is Besztercebányán él, ahol nap­jainkban 17 képzőművész dől- nulmányozására. alkotások széles körű bemu- képeket. Amint a modern tatására, a műfaj értékeinek szlovák festészetben is jelen megismertetésére, a világ kü- van a mély kontaktus a falu lönböző országaiban dolgozó életével, a népművészet és művészek eredményeinek ta- folklór hagyományával, úgy — Te vagy az, Feri? — Itt nem lakik Feri! — Akkor mellé ment. — Mellé bizony! — Halló, tűzügy?! — Nem. — Lucifer karfással szeret­nék beszélni! — Mondottam, ember, küzdj és bízva telefonálj! Tormai László fiiOGRAD — 1981. július 28., kedd gozik A hazai kiállítások és pá­lyázatok rendszeres résztve­vője, pályamunkái több al­kalommal nyertek díjat. Egyé­ni kiállítása volt Pozsonyban és Besztercebányán 1976-ban. Részt vett több FlCEM-kiál- lításon Lengyelországban, Franciaországban és Portu­gáliában. Művei számos kül­földi kiállításon szerepeltek, így például a Szovjetunióban, Lengyelországban, Magyaror Palkó Szántó és Üdvözlet a szántónak című, 1979-ben szü­letett műveivel szerepel a kiállításon. Harmadik éve nem tanít. Kisplasztikák és érmek mel­lett architektúrával és monu­mentális szobrászattal foglal­kozik. — Fával, cementtel és be­tonnal dolgozom legszíveseb­ben — jegyzi meg. Munkásságával külső és Mikulás ő sem szakadt el a falu él­tető levegőjétől, bár a folk­lórral és a népművészettel közvetlenül nem él. Például a már említett Szántó és az Üdvözlet a szántónak mint­egy jellemzi ezt a művészi felfogást, a barázdából fel­röppenő madár jelképével gazdagítva. De a Lepke, a Tavaszi han­gulat, az Apa csakúgy ehhez a vonulathoz tartozik, mint azok a művek, amelyek gon­dolata az emberrel és kör­szágon, az NDK-ban, Auszt- óelső terek alakításában vesz nyezetével foglalkozik, azzal - — - - részt. Műveivel, köztéri al- a veszéllyel, amely a termé­riában és Olaszországban. A csehszlovákiai résztve­vők között szerepelnek művei az V. budapesti nemzetközi kisplasztikái kiállításon is, amely június 20-tól, szeptem­ber 27-ig tekinthető meg a kotásaival Besztercebányán, szeti világ pusztulásával fe- Zolyomban, Bózsahegyen túl nveeet az éltető vegetáció több faluban, így szülőhelyén sorvadásával. így végső’soron Gyetván is találkozhat az ér- az emberi életlehetőségek ro- deklődő. hamos szűkülésével. Komoly Mikulás Palkó, művészeté- figyelmeztetés ez. De —, mert emlékeimet dolgozzam fel. Mikulás Palkó Mikulás Palkó művészetében — tavasszal a fecskék gyér számban jönnek, ősszel vi­szont megszaporodva távoz­nak e tájakról. Azon legyünk, hogy így is maradjon mindig. Mit csinál a szobrászmű­vész a grafikai művésztele­pen? — Rajzokat, vázlatokat ké­szítek — mondja. — Paganini és Van Gogh foglalkoztat, vázlataim ezzel kapcsolato­sak. Terveim között szerepel, hogy a későbbiekben gyetvai Műcsarnokban, Ez a kiállítás, ben bátran él az elvonatkoz- létezik ez a lírai gondolat is Tóth Elemér

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents