Nógrád. 1981. július (37. évfolyam. 152-178. szám)
1981-07-28 / 175. szám
Mi vá’ozc" a I*.G ben? Nem panaszkodhatunk... . mondja, s egyúttal értékeli is az első fél évben végzett munka eredményességét K'ug Nándor, a Budapesti Rádiótechnikai Gyár salgótarjáni gyáregységének igazgatója. Szűkszavú bevezetője sokféle gondolatot indít el az emberben. sok mindent sejtet, s ta'án közel jár az igazsághoz, ha olyasfajta változásra gondol, aminek meghatározó szerepe volt a mostani derűs, optimista vélemény kialakulásában. AZ ÚJ MUNKASZERVEZÉS ELŐNYEI — Szervezettebben dolgozunk mint korábban — veszi vissza a szót a gyáregység igazgatója, majd így folytatja: — Már az év elején pontosan ismertük lehetőségeinket, adottságainkat, hogy milyen alkatrészek hiányzanak, s várhatóan mikor érkeznek be. Például január első munkanapján már azzal számoltunk, hogy a rétegáramkörök nem érkeznek meg a szükséges időre. A Gamma Művek szállítókészsége pedig arra kény- szerített bennünket, hogy tudomásul vegyük: ha tőlük várjuk a kvarckristályok szállítását, akkor nehéz helyzetbe kerülünk. Ezért központunk időben gondoskodott az importról, hogy ily módon viszonylag folyamtossá tudjuk tenni termelésünket. Mindezek ismeretében, az előbbiekre alapozva, új munkaszervezést, a gant diagrammos rendszert vezettük be. Ezt a termelési programozási módszert a szerelő területen alkalmaztuk oly módon, hogy előzőleg összeválogattuk az azonos felépítésű készülékeket ily módon megvalósítottuk a sorozatgyártást. Ehhez a munkaszervezéshez és tempóhoz igazodott az előkészítő üzemrész is. Az új módszer előnye, hogy megköny- nyíti az ellenőrzést is. Azóta mindig tudjuk hol tartunk, mi az amit még el kell végezni. Ügy is mondhatom, hogy a gant diagrammos módszer alkalmazása szemléletessé tette a termelés folyamatát. — Nem volt ellenlábasa az új módszernek? — Nem. De egy-két hétig azon vitatkoztunk, hogy melyik módszert alkalmazzuk. Amit most gyakorolunk, az niég nem az igazi... — Mivel tudná bizonyítani az előbbi módszer életrevalóságát? — Minden olyan terméket, amit programba vettünk, készre szereltük. Ezen kívül a rendkívül sürgős jelzéssel ellátott készülékeket is készre gyártottuk. Ennyi tartalék került a felszínre az új módszer bevezetésének eredményeként, — mondja Klug Nándor. Ugyanakkor elősegítette a tudatos irányítást, hozzájárult a szűk keresztmetszetek gyorsabb feloldásához. Mindez kevés volt ahhoz, hogy kiküszöböljék a túlóráztatást, amit viszont nem a szervezetlenség ellensúlyozására használtak fel. A kedvező eredmények elérésében segítettek a megyén belüli kooperációs partnerek, ahonnan megfelelő mennyiségben és minőségben szállították az ott gyártott alkatrészeket. győzték arról, hogy a normarendezés igen humánus volt. A dolgozók nemcsak elérték a régi teljesítményt, hanem már túl is szárnyalták azokat. — Mennyivel növekedik egy- egy dolgozó bére? — Személyenként és évenként legalább 2400 forint emelkedést jelent. A fizikai dolgozókon kívül emeltük a közép vezetők bértét is, méghozzá jelentősen, 4—500 forinttal. De még mindig nem érik el i legjobb dolgozókét! Anyagi érdekeltségük fokozása érdekében a lehetőségekhez képest, emeltük a termelésirányítók prémiumát. AZ ÖNÁLLÖ elszámolás ÚTJÁN JELENTŐS BÉREMELÉS — Fokozta a munkakedvet, formálta a jó hangulatot az 1980. évi sikeres munka után járó, 1979. évit jóval meghaladó nyereségrészesedés, s az idén végrehajtott 9,5 százalékos bérfejlesztés — sorolja a jelenlegi előnyös helyzetetki- váltó tények közé az előbbieket Klug Nándor. — A bér- fejlesztésre szánt összeget differenciáltan osztottuk szét. Az átlagnál többet kaptak a szakmunkások, a tmk-ban, a szerszámműhelyben dolgozók és a meósok. Az előbbiek mindany- nyian órabérben dolgoznak. A teljesítménybéreseknél emeltük alkategóriabéreket, melynek s»án egyes munkákat átsoroltunk. Volt ahol alacsonyabbra vettük a kifizethető bért, a döntő többségénél azonban emeltük a kategóriák értékét. Ezzel egyidőben normakarbantartást hajtottunk végre. A mértékéről kezdetben vitatkoztunk a szakszervezeti bizalmi küldöttértekezlettel, a tények azonban őket is megKétfejű borjú A hír nem „kacsa”: kétfe- jű borjú született a veszpré- mi állatkórházban. A tehenet kényszerellés miatt vitték be az állategészségügyi központba a balatonkenesei Egyetértés Tsz-ből, s a „császármetszés” után az utód, a bikaborjú két fejjel került napvilágra. A veszprémi állatkórház orvosai a sikeres műtéti beavatkozás után is úgy vélték, hogy a kétfejű borjú csak néhány óráig élhet, de a jóslat nem vált be. A két fejjel született állat már két napot is túlélt és anyjával együtt hazaszállították Balatonkenesére. Az előbbieken kívül az üzemrészekben bizonyos fokú átcsoportosítások történtek. Ezek mellett jó irányba terelte a termelést és gazdálkodást az az intézkedés, mely szerint az üzemeknek meghatározott költségekkel kell gazdálkodniuk. Ezek az előírások a fajlagos energiafelhasználásra, az általános költségekre, a maximális selejtre, a bérszínvonal betartására, a felhasználható túlórákra stb. irányultak. — Ezzel egy lépést tettünk az önálló elszámolási rendszfr bevezetése felé. A közvetett irányítás előbb említett módszereinek első eredményei már jelentkeznek. A selejtkár egymillió forinttal kevesebb, mint egy évvel korábban. Csökkent a gáz- és a vízfelhasználás. Ügy látom, hogy az önelszámolási módszer kiszélesítésének megvannak a további feltételei — állítja Klug Nándor. Az első fél év tulajdonképpen a próbálkozások ideje volt. Ez alatt bebizonyosodott, hogy a közgazdasági szemléletet lent, az üzemekben, a közvetlen termelésirányítóknak, minél előbb meg kell tanulni. CSAK ANYAG LEGYEN A második fél évben erőteljesebb tempót kell diktálniuk, mert negyvenmillió forinttal szükséges növelniük a termelést, ami jó félhavi teljesítésnek felel meg. A siker döntő feltétele a folyamatos anyagellátás. Ha ez meglesz, akkor is szükség lesz bizonyos túlórákra, de remény van arra is, hogy az év végéig 14,7 százalékkal termelnek majd többet mint, 1980-ban, és teljesítik a számukra előírt nyereséget is. (venesz) Napjaink I niiMi már vagy másfél évtizede, hogy az 0rszág0i; járva nagy vitám volt egyik megyében a fogyasztási szövetkezet elnökével, arról: Mi egy ÁFÉSZ-bolt- vezető legfontosabb tulajdonsága, képessége? Partnerem így érvelt: a leglényegesebb a politikai érzék és megbízhatóság. Hiszen, ha a különféle hiánycikkek miatt a vásárlók reklamálnak, meg kell tudnia magyarázni, mi miért nincs. Az érvelés — önmagában — logikusnak tetszett, mégis annak a vélekedésemnek adtam kifejezést, hogy jobb lenne a szakmai hozzáértést részesíteni előnyben, s ez esetben netán kevesebb lenne a hiány, több az elégedett vevő, vagyis a boltvezetők inkább kereskednének, semmint magyarázkodnának. Nos, kétségtelen, az 50-es évek végén, a 60-as évtized elején még a politikai kész- ség_ volt a legfontosabb tulajdonság a vezetők megítélésében. Később mindinkább előtérbe került a szakmai hozzáértés is. Majd a 70-es években nélkülözhetetlenné vált mindaz, amit korszerű vezetői ismereteknek nevezünk. Ami nem jelenti azt, hogy az előbbi kettőre már nincs szükség. Inkább úgy mondanám: a politikai elkötelezettség és a szakmai biztonság olyan magától értetődő alapkövetelmény, mint a diáknak az írás-olvasás, vagy az egyszeregy elsajátítása. A sokat emlegetett vezetői hármas követelmény közül az első kettő az alap, ami nélkül szóba se jöhet egy vezető rátermettsége, s a harmadik milyensége dönti el, hogy különféle feladatokra alkalmas-e az illető. Napjainkban ugyanis már koránt sem elég az, hogy például megfontolt, széles látókörű, az emberi kapcsolatokat teremteni képes, megfelelő mérlegelés után határozott döntésre kész legyen egy vezető. Az irányító posztokon olyan személyiségekre van szükség, akik gyorsan felismerik a problémát, alkalmazkodni képesek a körülmények hirtelen változásaihoz, s nem fogynak ki az ötletekből, a legváratlanabb helyzetben is támadnak sikerre vivő elgondolásaik, divatos szóval: kreatív elmék. Külföldi kísérletek bizonyították, hogy egy-egy vállalat — gazdasági egység —eredményességét nemcsak az alkalmazott műszaki megoldások (termelési, szállítási, csomagolási stb. technológia), a piackutatás és a fejlesztés összehangolása, a dolgozók szak- képzettség szerinti összetétele, a gazdálkodási módszerek milyensége jellemzi, hanem legalább 40—60 százalékban a vezetők kvalitása, rátermettsége. Ma, amikor szűkében vagyunk a pénzügyi lehetőségeknek, korlátozottak beruházási eszközeink, takarékoskodnunk kell anyaggal, energiával, s ráadásul kvalifikált munkaerőben sem dúskálunk, egy_ re sürgetőbb a személyzeti és kádermunka tartalékainak kiaknázása. Kétségtelenül megnőtt a személyzeti munka, a vezetőképzés becsülete, rangja. Nem véletlen, hogy ma már nagyvállalatainknál többnyire a személyzeti és szociális igazgató vezetője hatáskörébe tartozik a vezető beosztásúak kiválasztása és felkészítése. A Minisztertanács Tanácsi Hivatala háromévenként továbbképzést szervez a tanácsi apparátus vezető beosztású dolgozóinak. Az iparban közismert és nem jelentéktelen hagyománya van az országos vezetőképző központ különféle tanfolyamainak, rendezvényeinek. Több nagyvállalatnál — házon belül — úgynevezett vezetői készséget fejlesztő foglalkozások látogatására kötelezik ■'vezető beosztású munkatársaikat. Ezeken a munkahelyi életkörülményeit utánzó, de valójában mesterségesen felépített szituációkkal, esettanulmányok megoldásával és egymás viselkedésének, magatartásának sokoldalú, őszinte elemzésével igyekeznek lefaragni a résztvevők negatív tulajdonságait, kifejleszteni a hasznos emberi és vezetői képességeket. A MÉM mérnök- és vezetőképző intézete a korábbi komplex vezetőképzés helyett szakmai céltanfolyamokat indított. Az idén az energiatakarékos növénytermesztési és a talajerő-gazdálkodás, ezeknek a sajátos mezőgazdasági témákra orientált tanfolyamoknak a két változata, a következő oktatási évadban már 15-félét terveznek. Egyszóval az állami, a gazdasági, a társadalmi élet legkülönbözőbb területein sokféle kezdeményezés tapasztalható, amelyek más-más módszerekkel ugyan, de egy célt szolgálnak: a mai fokozott követelmények közepette helytálló vezetői típus felkészítését. A vezetőképzés —, bármilyen fokon —i nálunk ma még nem jár diplomával. Talán azért is okoz gondot sok esetben, hogy olyan embert bíznak meg egy-egy intézmény, hivatal, vállalat vezetésével, aki a saját szakmájában kiváló, esetleg magas tudományos fokozat tulajdonosa, de vezetői judicium, kedv és alkalmasság híján jobb lett volna, ha hagyják kutatói, konstruktőri munkát végezni, mert, mint vezető előbb-utóbb lehetetlenné válik, megbukik. Nem általános még az a gyakorlat is, hogy a gazdálkodó egységek átfogó káderfejlesztési terv szerint gondoskodnának a folyamatos vezetői utánpótlásról. Valljuk be, sok vezető még a nyugdíj- korhatár küszöbén sem adja át feladatait annak, aki nyomába lép. (Nem beszélve arról az ismert jelenségről, amikor némely igazgatónak, osztályvezetőnek egyéb gondja sincs, csak az, nehogy nála magasabb képzettségű, tájékozottabb, rátermettebb legyen valamelyik közvetlen munkatársa, mert ez „veszélyezteti” saját pozícióját.) A vezetés iránti követelmények-’ kel, tehát úgy általában tisztában vagyunk, a vezetői munkának — a fokozott önállóság, a változó gazdasági körülmények, a társadalmi és üzemi demokrácia érvényesüléséből fakadó — növekvő jelentőségével mindenki egyetért, A személyzeti munka mindennapi gyakorlatában azonban jócskán vannak még tennivalók,’ Vajda János B gépipar eredményei A gépgyártás a bolgár ipar jelentős ágazata lett az elmúlt, VII. ötéves tervben, 1976 és 1980 között. Az iparág részesedése a korábbi 9,5 százalékról 1980-ra 12 százalékra emelkedett. Az iparág termelésének növekedése azonban minőségi változásokat is hozott. Megkezdték a beruházási nehézgépgyártást és a nagy termelékenységű automata gépek előállítását. Gyártanak újabban automata vezérlésű gyártósorokat. numerikus vezérlésű szerszámgépeket, ipari robotokat, manipulátorokat. A korszerűsítés a hagyományos gyártmányoknál is érvényesül. Az elektromos targoncák tervezői a közelmúltban új, minden eddiginél hatékonyabb típus mintapéldányát mutatták be. Középkori olvasztókemence A szász-svájci Biela völgyében régi hagyományai vannak a vasolvasztásnak. Kutatóknak sikerült itt az utókor számára megmenteniük egy középkori olvasztókemencét.’ Ez ma már a kohászat műszaki emléke. A csaknem 10 méter magas berendezést 1410-ben említik először az iratok. Ahol nem mindegy, mit tesznek a tűzre Száműzött olajkályhák Karancslapujtői termelőszövetkezetben a múlt esztendőben több mint öt és fél millió forintot tett ki az energia- költség. E tetemes összeg az idén a tervek szerint hétmillión felülire növekszik. Annak ellenére, hogy a közös gazdaságban példamutató erőfeszítéseket tesznek és tettek ennek mérséklésére. Erről szól Gergely Sándor, elnök. Kéznél van a hulladék — Négy éve hulladék fa felhasználásával üzemeltetjük az évi hatezer köbméter fa szárítására alkalmas nagy teljesítményű szárítón hat. Két évvel ezelőtt száműztük a gazdaságban fellelhető összes olalykályhát, benzines járműveink zömét gázolajosra cseréltük és folytathatnám tovább a sort. A „Karancs” termelőszövetkezetben csak a hulladék fa felhasználásával 126 ezer liter tüzelőolajat takarítottak meg, nem beszélve az egyéb, takarékosságot célzó intézkedéseik hasznáról. — Mondhatná bárki, köny- nyű helyzetben vannak, kéznél van a hulladék. — Meg tudnám számolni az egyik kezemen, hány helyen használják ki a lehetőségeket a nagyüzemek. Igaz, ebben nagy szerepe van azoknak az elavult, korszerűtlen, rossz hatásfokkal működő tüzelőberendezéseknek, amelyekben korántsem egyszerű dolog egyik napról a másikra hulladékot égetni olaj, vagy szén helyett. Íme az első ok, miért is nem hulladék fával tüzelnek a fafeldolgozó telepek többségében, ami ugyebár egyébként kézenfekvő lenne hiszen a tüzelőanyag „útba esik jövet, menet”. „Agyonfóradt olaj" Karancslapujtőn nem csak a hulladék fát használják fel a lehető leggazdaságosabban, hanem a forgácsot és a fűrészport is, amelyet alomként terítenek a szarvasmarhák alá, megtakarítva a szalmát, amelyet megetetnek az állattal. A szalma takarmányozásra történő felhasználásával egyéb, drágább takarmányokból kevesebbet kell termeszteni, így azok helyett árunövényeket vethetnek. Aki tudta követni a láncolatot, annak elárulhatjuk, ez nem sokáig lesz így, mert a termelőszövetkezet szakemberei már újabb módosításokon törik a fejüket. — AGROFA rekonstrukciójával a fafeldolgozás kapacitása tovább bővül, és már most vizsgáljuk annak a lehetőségét, hogyan lehetne a fűrészport is nagyüzemi módon tüzelésre felhasználni — fűzi tovább a gondolatsort Gergely Sándor. — Jelenleg az tűnik a legmegfelelőbbnek, ha a fűrészport fáradt olajjal keverve hurkaformára préseljük és úgy égetjük el. Azt már mondani sem kell, hogy ehhez természetesen úgynevezett „agycnfáradt olajat” használna«, amelyet már legalább egyszer regeneráltak — magyarul felújítottak — és még egyszer erre nem alkalmas. 'A tervek sorában szerepel egy olyan vegyes hasznú, fatüzelésű szárító építése is, amelyben nemcsak az AGROFA faszükségletét szárítanák, hanem alkalmas lenne szemes termények — elsősorban gabonafélék szárítására is. Ezzel meg lehetne valósítani az egész éves állandó kihasználását is, ami nagymértékben csökkentené a költségeket. Nyáron amikor rövidebb ideig kell a fát szárítani, jutna idő a termények szárítására is. Nem csak a „falóra"... Hogy a szárító sem külön- épületbe kerül, hanem egy felszabaduló, használaton kívüli istállóban kap helyet, azt már talán említeni sem érdemes. Karancslapujtőn jó lóra tettek, amikor megoldották a hulladék fával az értékes tüzelőanyagok pótlását, de hogy nem csak egy lóra tettek, azt jól bizonyítják az aláb 4 adatok is. Hulladék fával tüzelni nem a legkorszerűbb módszer, de haszna százezrekben mérhető Az egy normálhektárra ju- ezer liter benzinnel szemben ban mi az az energiaracionató gázolaj-felhasználás a ko- az idén hat hónap alatt alig lizálási program, akiknek az rábbi 8 literről hatra csők- tízezer litert használtak fel. a dolguk, azok tudják mic kent, ami 25 százalékot je- Ha nem is tudja mindenki cselekszenek, lent. Az egy tonnakilométerre pontosan a közös gazdaság- Zilahy Tamás jutó üzemanyag-felhasználás is 11 százalékkal csökkent és a ) ™ tavaly első félévi mintegy 15 | NOGRAD — 1981. július 28., kedd •
