Nógrád. 1981. július (37. évfolyam. 152-178. szám)
1981-07-26 / 174. szám
Nemzetközi művésztelep, Salgótarján (I.) Ritva Kosonen Szolid évad Amint nézem a születő rézkarcot, középpontjában egy vén, töredezett ágú fenyővel, — valamilyen madár ül az ágon —, távlatokat érzékeltető hangulatával, a nagy sikerű gyermekkönyveiről is ismert finn költő, Kirsi Kunnas Hajnali dal (Laulu aamulle vuo- ren laelta) című versének kezdő sorai jutnak eszembe: *Megemelkedik lassankint a hegy, jenyves borítja vállát. Ködben úszik a tó ezer szigete. Álmában partra veti fejét a hullám." (Ford.: Jávorszky Béla) Ritva Kosonen, a Salgótarján testvérvárosából Vantaaból érkezett grafikusművész azzal a szándékkal jött ide, hogy elsősorban rézkarcokat készítsen. A munkát már az első napokban megkedzte. Vantaaban született, 1955. március 14-én, képzőművészeti főiskolai tanulmányait Helsinkiben végezte 1977—1981. között. Fiatal művészről lévén szó. önálló kiállítása még nem volt. de művei számos tárlaton szerepelnek főként Finnországban, de külföldön is. Többi között, Helsinki, Valkea- koski, Vaasa közönsége találkozhatott már műveivel, Helsinki több galégriájában is. S kiállított már Stockholmban is Egy gyermeke van, aki most egyéves, és bár nem mondRitva Kosonen ja talán egy kicsit a szauna is hiányzik. A nemzetközi grafikai művésztelep, amely idén a platói úgynevezett piros iskolában kapott helyet, bizony nem kínál szaunát. A munka mindenesetre derűssé teszi Ritva Kosonent, aki szeretne sokat dolgozni. Annál is inkább, mert korábban hazautazik, július 31-re tervezi az indulást. A hatalmas, hűvös terem egyik sarkában ül közel az ablakokhoz munkaeszközei társaságában. Karcolt tájai azt a sajátos hangulatot árasszák, amely oly jellemző erre az északi országra, s amelyben a tavak, az erdők, a gránit, az éghajlat s természetesen az emberek kapnak meghatározó szerepet. A fiatal művész ugyanakkor a modern grafika irányzatait is ismeri és alkalmazza s azokon a lapjain a század civilizációjának a kérdései merülnek föl. Említi, hogy szívesen készít akvarelleket is. Ezek általában a finn .tájat, s a benne munkálkodó embereket ábrázolják. Egyiken téli tájban kis faházat látni. A fából való építkezés ősidőkre nyúlik visz- sza Finnországban Századokon át ez volt a középületeknek, péládul a templomoknak is építőanyaga, de az akvarellen látható ház testvéreivel ma is lehet találkozui országszerte. Ezeknek a házaknak célszerűsége és nemes szépsége nemcsak a külsőben nyilvánul meg, hanem a belsőépítészetben és a tárgyi kultúra gazdagságában is, amely hagyomány szintén századok távolában nyúlik vissza, jóllehet tökéletesen kielégíti a modem idők kívánalmait, amint azt például a mai finn belsőépítészet, fa- és üvegművesség, vagy a textil- művészet világraszóló híre is igazolja. Egy másik finn költő, Pcntti Saarikoski így kezdi Fahangon (puun aalella púidén) című versét: „a fák világából felénk nyújtja ágát egy fenyő a szoba padlóján kuporgok és új ábécéken töröm a fejem". Ritva Kosonen ugyan nem a padlón kuporog, a keze alatt születő rézkarcon azonban szintén egy fenyő nyújtja felénk az ágát. Északi vén fa, amely által a fiatal művész üzen. Tóth Elemér Egyetemi színpadok Amatőrök és hívatásosak — Moszkvai bemutatkozás Rockopera Odesszában — Esztétikai nevelés Ma a Szovjetunió minden fel sőoktatási intézményében működik színházi stúdió, van, ahol több is. A színjátszó körök ifjú amatőr művészeit hivatásos színészek és rendezők készítik fel az előadásokra. Az elmúlt években Moszkva színházi életének kiemelkedő eseménye volt az egyetemi szimpad társulatának bemutatkozása a Művész Színházban és a moszkvai városi tanács akadémiai színházában. Roman Biktjuk rendezésében Vlagyimir Tyendrajkov „A vizsga utáni éjszaka” .című darabjával hódította meg a közönséget az egyetemi társulat. Sikert aratott másik előadásuk is, amelyen a fiatal dramaturg Ljudmila Pet- rusevszkaja ’ „Zenei leckék” című művét állították színpadra. A darabban az amatőrök mellett, szerepet kapott Valentyina Talizina is, az akadémiai színház tagja. Az amatőr színjátszók gyakran lepik meg újdonságaikkal a közönséget és a szakmát. Odesszában például zenés ifjúsági színházat alapítottak a fiatalok, s a rockopera meghonosításával kísérleteznek. Szimfonikus zenekaruk szakmai körökberí is elismert, pantomimegyüttesük színvonalas produkciót nyújt. Repertoárjukon Makszim Gorkij „A lány és a halál” című elbeszéléséből írt egyfelvonásos darab és az „Aelita hangja” című rockopera szerepel, amelynek librettóját Alekszej Tolsztoj „Aelita” című tudományos-fantasztikus regényéből Írtak. Az egyetemi színjátszók társadalmi jelentősége nagy, mondják a hivatásos művészek. Ilja Rudberg, a moszkvai állami egyetem esztrád- studiójának vezetője például így nyilatkozik: „Amikor a nézők látják, hogy a színpadon lámpalázas egyetemisták játszanak, akik legbensőbb érzéseiket és gondolataikat osztják meg velük, a nézőtér és a színpad között valamivel több keletkezik a puszta esztétikai kapcsolatnál.” Alekszandr Szobogyin dramaturg így fogalmaz: „Az egyetemi színpadok elsődleges célja, hogy elősegítsék a felnövekvő értelmiség szellemi fejlődését, választ adjanak a hallgatók esztétikai kérdéseire és a színházművészet segítségével bemutassák a legfontosabb társadalmi, erkölcsi és esztétikai problémákat.” Bayreuthban — Á rizikó engem sohasem nyomott — mondotta Wolfgang Wagner, Richard Wagner unokája, a múlt évi sajtókonferenciáh, az ünnepi játékok megnyitása alkalmával Bayreuthban. Nyugodtan és derűsen válaszolt az újságírók kíméletlen, vádló kérdéseire, amelyek a világpletykát, megbotránkozást kiváltó Tetralógiát támadták. A 105 éve fennálló Festspi- elhausban az utolsó öt esztendő alatt a jubileumi Ring előadásainak modern rendezése, értelmezése. atmoszférája okozott világraszóló tiltakozást. Értelmi szerzője a francia Patrice Chéreau volt, aki addig párizsi lokálok műsorait rendezte, és először találkozott Wagner zenevilágával. Kitűnően megértették egy. mást Pierre Boulez karmesterrel, akiről ugyanakkor a kritika megállapította, hogy korunk legjobb Ring-dirigense. öt éven keresztül kísérte a zenerajongók őszinte felháborodása a közös produkciót. Hatására finomították a műveket, a közönség is engedékenyebbé vált, és 1980-ban befogadta a szokatlan koncepciót! Így történhetett meg, hogy a záróelőadáson. Az Istenek alkonya befejezése után tapsvilágrekord született! Másfél órán át tartő szüntelen lelkesedés, lábdobogás tett pontot a közönség és az alkotók viszályára. X művészek százegyszer léptek a függöny elé, és köszönték meg az óvációt. Rádió- és televíziótársaságok is rögzítették a teljes programot, és most már a képernyőn, az éter hullámain folytatja viharos útját Wotan népe. Ezen a nyáron szolidnak ígérkező évad elé tekintenek Bayreuthban. Július 25-től augusztus 28-ig a Trisztán és Izolda, A nürnbergi mesterdalnokok, A bolygó hollandi, a Lohengrin és a Parsifal előadására kerül sor összesen harminc alkalommal. Az ünnepélyes megnyitón a felújított Trisztán és Izolda szerepel a programban, a dirigens Dániel Barenboim, rendezője, díszlet- és kosztümtervezője Jean-Pierre Ponnelle. A címszerepekben René Kolló és Johanna Meier. Ebben a műben született meg a végtelen dallam, a jövő zenéje, amikor a zene nemcsak illusztrálja, követi és kifejezi a cselekményt, hanem tökéletesen azonosul vele. Amikor a szerző befejezte ß komponálását, kétségbeesve kérdezte: „hol van az a színház, amely ezt a tébolyult micsodát előadja?” Saját korában lehetetlennek tartották a mű színpadi megjelenítését. Hangverseny Wagner sírjánál Wolfgang Wagner a Persifal egyik jelenetét rendezi, Siegfried Jerusalem és Dunja Vejzovio (Parsifal és Kundry) hallgatja instrukcióit A legnagyobb kritikus, az idő oszlatta el Wagner kételyeit. Wolfgang Wagner nerdezé- sében — a díszleteket is ő tervezte — mutatják be A nürnbergi mesterdalnokok felújítását. Karmester is debütál Mark Elder személyében. Hans Sachs Berndl Wikl, Walter Siegfried Jerusalem Bayreuthban már sok sikert aratott művészek, Éva szerepében Mari Anne Häggander mutatkozik be. A mesterek között a budapesti Operaház magánénekese, Sólyom Nagy Sándor is énekel, Hermann Őriéiként vonul be a Festspielhaus történelmébe. A kórusban az idén is számos magyar művész működik közre, Békás Janka, Békás János, Markó Éva, Galambos László, az Operaház tagjai. Az ünnepi játékok repertoárjának legkiegyenlítettebb produkciója a Parsifal. Szintén Wolfgang Wagner nevéhez fűződik a rendezése, a díszletek tervezése. Az utóbbi N ógrád megye első hírlapja Losoncon jelent meg 1846-ban. Jelenleg egyetlen egy. példányát sem ismerjük. Meglétére csak közvetett bizonyítékokat tudunk felsorakoztatni. Ezek közül a első a legjelentősebb egy 1851-ben megjelent híradás a Losönczi Phoenix című könyvben. Az antalógiát (háromkötetes volt) Vahot Imre szerkesztette azzal a céllal, hogy az eladásából befolyt összeget az 1849. augusztus 8-án elpusztított város megsegítésére adja. Az első kötetben jelent meg Je- sZenői Danó tollából a „Lo- soncz története” című tanulmány, amelyben az alábbi sorok olvashatók: „Midőn a belső élet rugékonyságái'ól szó tétetik, meg kell említenem, miként ’846/47. évben hetenként egyszer megjelent hírlapja is volt a város czí- meréből vett »Pelikán« név alatt, amelyben a társas élet viszonyai, s a város ügyei irányadólag tárgyaltattak. Ezen lap fél évnél tovább tartotta fel magát, s különösen a társadalmi ferdeségek ellen ió sikerrel küzdött.” Minden további más forrás ezt a szöveget veszi át és közli több-kevesebb változtatással. Így például a közismert Borovszky-féle megyetörténet, Az első hírlap Nógrádban vagy az új, négykötetes megyei monográfia is. Szólnunk kell röviden arról a városról, amelyben a Pelikán megjelent, mert nem tekinthetjük véletlennek, hogy ott és akkor jött létre ez a hírlap. Az 1846-ban felvidéki utazásra induló Vahot Imre gu- nyoros megjegyzésekkel bőven ellátott útinaplójában így mutatja be a várost: „Lo- soncz legszebb városa Nóg- rádnak, de azért még korántsem következés, hogy Losoncz szép, csinos város legyen... Losoncz inkább jó és hasznos város". A találó megállapítást tényekkel tudjuk alátámasztani. A megye második legnépesebb városa. (A megyeszékhely Balassagyarmatnak körülbelül ötezer, míg Losoncnak csak négyezer lakosa volt). Jelentőségében azonban mesz- sze felülmúlta a megyei feudális hagyományok konzerválójaként közismert Balassagyarmatot. Losonc kimondottan polgárváros. Rendkívül jól szervezett, hatásosan működő tanács irányította életét. A lakosok döntő számban mesteremberek, kereskedők. Gabonapiaca orszá8 NÓGRÁD - 1981. július 26., vasárnap gos jelentőségű, az alföldi szállítmányok innen kerültek el a felvidékre, a bányavárosokba. Gyapjúvásárai is egyre híresebbek lettek. 1843- ban alapították a takarék- pénztárat, 1845-ben a bőrgyárat. Mindkettőt részvénytársasági alapon. 1844 óta kisdedóvóia volt több felekezeti iskola is működött, de igazán híressé a líceum tette, amely évszázados múltra tekintett vissza, s ekkor már természettudományi jogi tanszéke is volt. 1833-tól kaszinó is van a városban. Tagjainak száma 1847-re már elérte a másfél százat. A kaszinójának saját épülete volt, benne biliárdszoba, társalgó, kártyaterem, olvasószoba, stb. Könyvtára rendelkezésére állt a nem kaszinói tagoknak is. Mindezeken túl volt egy ol- vásóegyelete az evangélikus egyháznak és tevékenykedett egy rövid életű nyelvművelő társaság is. A felsorolt tények hathatósan bizonyítják, hogy a gazdasági életben és gondolkodásmódban jelenlevő polgári szellem a helyi hírlap- írás meglétét is hitelesíti. A lapról tehát 1851-ben jelent meg az egyetlen eddig ismert leírás. Ez bizonyító erejű dátum, hiszen mindössze négy-öt évvel vagyunk azután, hogy a Pelikán rövid útját befutotta. Ekkor viszont nem lehetett valótlant állítani, hiszen a kortársak éltek, s a hamisság ellen szót emeltek volna. Különösen a balassagyarmatiak, akiknek viszonya a losonciakkal soha nem volt túl egyértelmű. A másik bizonyítékunk maga a szerző, Jeszenői Danó. Igazi nevén Jeszenszky Dánielnek hívták. Vele találkozunk még a megyei sajtótörténetben, tehát vonzódása a sajtóhoz nem egyszeri, s feltehető, hogy a Pelikánnak szerzője is volt. 1824. január 1-én született Losoncon. Iskoláit a városban, majd Pozsonyban végezte, s itt együtt tanult és lakott Petőfivel 1842/43-ban. 1848-ban letette az ügyvédi vizsgát, majd megyei tiszteletbeli aljegyzővé választották. Részt vett a szabadságharcban nemzetőr főhadnagyként, annak bukása után Balassagyarmaton folytatott ügyvédi gyakorlatot. A Pelikánnal kapcsolatban másik név is felbukkan. Egy 1847-es visszaemlékezés, amely csaknem szó szerint átveszi az i851-es Jeszenői-féle leírást, hozzáteszi még, hogy a Pelikán szerkesztője Benyiczy Mihály volt Ez a név ismeretlen a megyei történetben, A lapot nem nyomdai úton állították elő. Elképzelhető, hogy kéziratos volt, de még inkább az, hogy kőnyomatos sajtón készült. Nógrád megyében nem volt tipográfiai műhely egészen 1848-ig. A kiadványok nagy részét a Trattner, majd a Trattner— Károlyi nyomda állította elő. Így például a híres Mocsáry- féíe megyei monográfiát is. 1839-től kezdve a Beimel nyomdában készítették a megyei közigazgatási élethez szükséges nyomtatványok döntő többségét. Összességében a Pelikánról az alábbiakat állapítottuk meg: 1846—47-ben jelent meg, körülbelül fél évig működött, hetente egyszer adták ki, elsősorban politikai lap volt, s a helyi és az országos eseményekkel egyaránt foglalkozott. Szerkesztője Benyiczy Mihály, egyik szerzője Jeszenszky Dániel. Nyomdája bizonytalan. Feltevéseink a kéziratos előállítástól a nyomdai készítésig terjednek. B elitzky János nyugalmazott múzeumigazgató közlése alapján tudjuk, hogy 1945-ben Losoncon egy példánya még fellelhető volt. Azóta arról sincs semmi hír. Lehet, hogy örökre le kell mondanunk e nevezetes nógrádi sajtótermék kézhezvételéről ? Praznovszky Mihály évek legnagyobb ajándéka; stabil közönségsiker kíséri és cserébe a legmélyebb benyomást nyújtja Horst Stein dirigálásával. Jövőre tervezik a felújítását, amikor bemutatásának 100. évfordulójára emlékeznek. 1882-ben búcsúzott a Festspielhaus színpadától Wagner, a Parsifal utolsó előadásán a harmadik felvonás előtt vette át a pálcát a mű dirigense, Hermann Levi kezéből, és ő vezényelte tovább. Unokája, Wolfgang Wagner készül a jubileumi Parsifal rendezésére. Negyedik éve, hogy A bolygó hollandit és hajóját alaposan megtépázta a modern rendezés viharos szele. Harry Kupfer rendező, Peter Sikora díszlettervező — mindketten a drezdai opera tagjai — mozdították ki a művet eredeti koncepciójából. Idegen tengerre, idegen kikötőbe navigálták. Zátonyra ugyan nem futottak, csak kidobálták a süllyedő hajóból a feleslegesnek tartott nehezéket, mint például a mű alapgondolatát. Nincs megváltás, látomás az egész történet, egy skizofrén fiatal lány tébolya. A címszereplő az utóbbi évek nagy felfedezése Bayreuthban, a fekete bűrű Simon Estes hatalmas oi-gánummal, és alkattal rendelkező énekes. Sentát — híven a modern felfogáshoz — Lisbeth Balslev alakítja. A szokatla.1 produkciónak sikere van. A Lohengrin titkait nem illik kutatni, bár a közönség, a kritika megkérdőjelezte Götz Friedrich rendező, Günther Uecker díszlettervező elképzeléseit. Több éve szerepel az ünnepi játékok programjában, és talán botrányos Ringen edződött közönség érzékenysége eltmopult, amikor a hattyú helyett ezüst korong jelent meg a színpadon, az ifjú herceg bádogöltönyben, fejdiszben, s inkább a művészek teljesítményére, a kórus nagy élményt nyújtó jelenlétére figyelt Siegfried Jerusalem, a címszereplő, Peter Hofmann, Karan Armstrong Elza és egy sor kiváló művész produktumát élvezte. Hagyomány Bayreuthban,' hogy minden évben az ünnepélyes megnyitó nem a Fest- spielhausban kezdődik, hanem a Wahnfriedben, Wagner egykori villájának kertjében, Wagner és Cosima sírjánál. Évente egyszer koszorúkkal övezik az egyszerű sírdombot, amelyet máskor csak a látogatók szerény virágai díszítenek. Erdőst Mária
