Nógrád. 1981. július (37. évfolyam. 152-178. szám)
1981-07-26 / 174. szám
Vendégfogadó Idegenforgalom és közművelődés A iái szépsége kárpótol mindenért? Ne firtassuk igaz-e a mondás, hogy „jobb adni, mint kapni", és azt se, hogy vendégeskedni jobb-e vagy vendégeket fogadni. Egy biztos; ha már vendégül látunk valakit, igyekszünk mindent megtenni azért, hogy vendégünk jól érezze magát Rokonok, ismerősök, barátok esetében ez nem is okoz különösebb gondot. Más azonban a helyzet, ha vendégünk fizet azért, hogy jól érezze magát... — Ma éjszaka — július 22- tarjánban városnéző sétákat én — hányán alszanak Nóg- szervezünk. Bánkon fürödni rád megyében az önök ven- is lehet, Diósjenőről pedig dögéiként? csak egy ugrás a Duna-kanyar. — Háromszáztizennyolcan — mondja rövid számolás után Szert Sándorné, a Nóg- rád megyei Idegenforgalmi Hivatal vezetője. — Sok ez vagy kevés? — A megyében összesen 550 szálláshelyünk van, de további 330 fizetőférőhely és mintegy 700 sátorhely felett diszponálunk — Hogyan oszlik meg ez a népes vendégsereg? — Nógrád éveken keresztül „kiránduló” megye volt. A vendégek legfeljebb egy-két napot töltöttek itt, és az átmenőforgalom sem éreztette hatását a szálláshelyeken. Mára némileg változott a helyzet. A kirándulók mellett egyre többen jönnek üdülni a megyébe. Vendégeink 10—15 százaléka üdülővendég, a nyári hónapokban ennél is több. A diősjenői kemping egész nyáron 10—12 napos turnusokra érkező ifjúsági csoportokat fogad, Bánkon 10 szoba, Hollókőn 13 férőhely, Ereszt- vényben •— a Hotel Salgóban — pedig 30 férőhely van fenntartva kimondottan üdülővendégek számára. — Véleménye szerint mi a legfőbb vonzereje Nógrád megyének? — Az üdülnivágyók általában a fürdőhelyeket keresik. Mi ezzel nem szolgálhatunk. De a táj szépsége kárpótolja a vendégeket. A Börzsöny csakúgy mint a Cserhát vagy a Karancs kiválóan alkalmas túrázásra. — A természet adta lehetőségeken kívül mivel töltjietik szabad idejüket az üdülővendégek? — Autóbuszos kirándulás keretében bemutatjuk megyénk nevezetességeit, Salgó— Tételezzük fel, hogy egy üdülővendég már élt ezekkel a lehetőségekkel. Bejárta a n *gyét, ellátogatott az összes múzeumba, és még mindig van néhány napja. Szeretné tartalmasán eltölteni az időt, de történetesen esik az eső... — Erre ebben az évben még nem tudtunk gondolni. Diósjenőn a kempingben hetente van diszkó (kizárólag üdülőknek), a Hotel Salgóban hetente egyszer filmvetítés. Az Eresztvényben üdülőknek a megyei művelődési központ rendezvényeit szoktuk ajánlani, Bánkon — jó idő esetén — a víziszínpadon tartanak hangversenyeket és újabban filmvetítéseket. Sajnos, ezek az alkalmak valóban elég ritkák. Jó ha a vendégnek — kéthetes üdülése során — egyszer alkalma nyílik részt venni ilyen rendezvényen. — És Hollókőn? — Talán Hollókő a legellá- tottabb ebből a szempontból. Itt úgynevezett „hobbi üdültetési formát” is bevezettünk ebben az évben. Jelenleg egy francia csoport a palóc folklórral ismerkedik. Találkoznak a Röpülj páva nyer. tes asszonykőrussal, a Nógrád táncegyüttes vezetői pedig palóc táncokra tanítják külföldi vendégeinket. Az Országos Idegenforgalmi Hivataltól — „Idegenforgalmi termék” címen — kértünk és kaptunk anyagi támogatást, melyből fafaragó eszközöket és szövőállványokat vásároltunk. A vendégek ezeket is használhatják. Eresztvényben szeptembertől kondicionálótermet nyitunk, és terveink között szerepel egy szauna megépítése is. — Az üdülővendégek többsége pihenni, kikapcsolódni akar. A „mozgó turistákkal” ellentétben, ők elsősorban helyben szeretnének minél több élményt szerezni — és nem csak Hollókőn. Kulturális programokból azonban úgy tűnik nincs nagy választék. — Ml csak azt tudjuk kínálni, ami van. A megyei tanács művelődési osztályától idén megkaptuk a megye kulturális rendezvényeinek listáját. Az Országos Idegen- forgalmi Hivatal azonban csak három Nógrád megyei programot talált érdemesnek arra, hogy felvegye eseménynaptárába: a bánki nemzetiségi napot, a palotási lovasbemutatót és a Palóc szőttes kulturális napokat. Ezekre külön is szervezünk csoportokat. — A látványos — és persze költséges — programokon kívül a vendégek közérzetét „apróságokkal" is kellemesebbé lehetne tenni. Mivel az üdülővendégek érkezéséről hónapokkal előtte tudnak, érdemes volna a művelődési intézményektől segítséget kérni a szabadidős-programok összeállításához. — Gondoltunk erre, sőt meg is kerestünk néhány intézményvezetőt ilyen igénynyel. Azzal hárították el kérésünket, hogy az ő feladatuk nem a turisták, hanem a helybeliek művelődési alkalmait megszervezni. A kiscsoportos foglalkozások viszont — s a művelődési házak programjában ezek vannak túlsúlyban — az idegenek számára érdektelenek. Meglehet, hogy ez mindenekelőtt szemléletbeli baj, de kétségtelen, hogy kifejezetten az üdülővendégek számára szervezendő programok a közművelődési szervektől csakúgy mint tőlünk, pluszenergiát követelne. ☆ Nógrád megyének nincsenek jelentős idegenforgalmi hagyományai. Vannak viszont mesz- sze földön híres természeti szépségei. Mégsem hisszük, Hogy elegendő lenne kizárólag erre hagyatkozni. Lehet, hogy a Nógrád megyében készült fényképek önmagukban nem, de az üdülővendégek élmény- beszámolóik során egész biztos, hogy másról is beszélnek. Egy országnak, de egy megyének sem mindegy, hogy vendégei milyen véleménnyel térnek meg onnan. Pintér Károly Kisfaludy-premier Egerben Csalódások Viselik az ősi neveket Palóckutaiás az Alföldön A palócok, e jellegzetes néprajzi csoport tagjai az Északi-Középhegységben, aa Ipoly és a Sajó mentén, valamint a Zagyva felső folyásánál élnek. Származásukról nincs hiteles forrás, egyes feltevések szerint a tatárjárás során Magyarországra költözött kunok, mások szerint a honfoglalók egyik csoportját alkotó kabarok képezték kialakulásuk mrgvát. Egyik sajátosságuk, hogy nem ragaszkodtak előbb említett települési területükhöz, hanem az évszázadok folyamán „kirajzottak” az ország más vidékeire, így a Nagy-Alföldre is. A szolnoki Damjanich János Múzeumnak ez adta az indítékot arra, hogy palóckutatást végezzen azokban az alföldi községekben, ahol nagyobb számban élnek bevándorolt palócok. A kutatást dr. Szabó László kandidátus, a múzeum tudományos főmunkatársa vezette, színhelye először Jászdózsa volt, majd újabban—.az eddiginél alaposabban — a Tisza menti Csé- pa községben vizsgálódtak. A kutatások során megállapították, hogy a török időkben elnéptelenedett Csépát a XVIII. század elején Nógrád megyéből, Szécsény környékéről idevándorolt palóc kis- nemesség telepítette be újra. Az etnográfusok arra is keresték a választ, mit őriztek meg az ideköltözöttek a palócvidék kultúrájából, jellegzetes szokásaiból. Az eredmény azt mutatja, hogy Csé- pa az elmúlt évszázadok alatt tipikus alföldi falu lett. A palócok gazdagon díszített, tájak szerint változó népviseletének nyoma sincs. Népi hagyományaikat, hiedelmeiket, ősi eredetű népdalaikat viszont a többi magyar etnikai csoporthoz képest jobban őrzik. Gyakori a palóc eredetű név is, minta Kanyó, Czuc/■ Tercsi, Botka, Palotai stb. A palóc nyelvjárást azonban már csak az idősebb nemzedék használja. A faluban egyikmásik portán a sublótok mélyén még megtalálhatók a féltve őrzött nemesi levelek, megsárgult birtokjogi okmányok. A református vidékre települt palócok megőrizték katolikus vallásukat, megtartották a palócságra jellemző ünnepi szokásokat, családi örömünnepeket és temetkezési formákat. Szívesen fogyasztják a palóc ételféléket, hagyományosan kiskovászké- szítéssel sütik a ropogós héjú, dombos kenyeret. Jellegzetes palóc ritmusban szöve- gezik meg és adják elő a falucsúfolókat. összefoglalóként elmondható, hogy Csépa, a kis tiszazugi mezőgazdasági település lakóinak többsége még ismeri származását, történeti múltját, de ma már — főleg a fiatalok — csak alföldi mivoltukat hangoztatják. A nagy-alföldi palóckutatás során értékes néprajzi anyag gyűlt össze. Ennek közkinccsé tételére a Szolnok és a Heves megyei múzeumi igazgatóság közös kiadásban „Csépa és a palócság” címmel még ebben az évben kötetet jelentet meg'. E. S. A kisebb Kisfaludy, a poéta Sándor öccse, Károly ifjúkori, több éves tévelygések után a színház és a literatúra szerelmeseként a magyar irodalom márványtáblájába véste nevét. Drámáit, vígjátékait nemrégiben Győrben mutatták be, „megvágva” egésszé sűrítve a híresneves kolozsvári rendező, Harag György elképzelései szerint. Kisfaludy-művet tűzött az Agria Játékszín idei műsorára Valló Péter, az egri nyári színház művészeti vezetője is. Ügy látszik hát, hogy a reformkor szellemi pezsdü- lésre, társadalmi, nemzeti fejlődésre áhítozó szerzője szokásba jött. Megítélésem szerint nincs ebben semmi cso- dálnivaló. Kisfaludy Károly színpadi művei alakíthatók úgy — kiváltképpen a Csalódások —, hogy valami fontosat közöljenek történeteikkel, ábrázolt világukkal, a mának. Valló Péter rendező is erre gondolhatott, amikor a darab mellett döntött Ezt sejtetve, ő úgy fogalmazza meg a műsorfüzetben, hogy a nyári színház varázsát nem kis mértékben az jelenti, miként simul egymásba, összegezőéhk, erősíti egymást a környezet és az előadás, a hely szelleme, hangulata és a játék hangulata; valamint: az Agria tovább kívánja folytatni erőfeszítéseit a maga önálló, értékes színházi létének megteremtéséért. A szándék helyes és nemes voltát sem jogunkban, sem szándékunkban nem áll megkérdőjelezni, ellenkezőleg: teljes egyetértéssel fogadom. Egy dolgot azonban szükségesnek érzek megjegyezni: e szándék megvalósításának még csak az elején tart a második évadja új hangiját, értékeit kereső Agria. De az első lépések reményekre jogosítok. A Csalódások — a színház igazi premierje, hiszen a vár Tömlöcbástyáján játszott Len- key tábornok felújítás volt — sikerültebb és sikeresebb előadás — a nézőtéri sorok erről egyértelműen informálnak —, mint az esztendővel korábbi Gyilkosok. Mert ez a vígjáték, mintha jobban illenék a líceum udvarához meg az Egerbe látogató közönség igényéhez, ízléséhez. Nem kívánok a könnyed időmúlatás szószólója lenni, de azt hiszem, a közönség joggal várja el a színházaktól, a művészektől, hogy nyáron megnevettessék. Természetesen nem ripacs módra, bohóckodva — arra ott a cirkusz —, hanem tartalmasán, ízlésesen, igényesen, Valló Péter ez esetben megfelel a várakozásunknak: munkáját műgond jellemzi, mint művészeti vezetőt pedig a helyes arányok megtalálása, azaz a dráma és vígjáték egymáshoz párosítása, lehetőséget teremtve ezzel a választásra, szélesebb közönségrétegek megnyerésére. A rendezőnek van érzéke a „monumentalitáshoz”, Erről már szolnoki rendező korában meggyőződhettünk, amikor az általában elhagyott előjátékkal vitte színre Shakespeare Makrancos hölgyét. Tavaly a líceum, kőszínháznál sokkal terjedelmesebb színpadát népesítette be a darabból kiköÉberwein Róbert látványos díszlete jó játékteret tott. biztosi« Mokány és Vilma lugasbeli csevegése (Huszár László és Sze« mes Mari). (Szántó György felv.) vetkeztethető, hozzá illő alakokkal, töltötte meg élettel, levegővel, hangulattal. Most, ugyanezt láthatjuk a Csalódások színpadán: egy uradalmi kúria elevenedik meg csudabogár népével. Nemesek, földesurak, bimbózó hajadonok, pártában maradt vénlányok, szolgák, gazdasági cselédek, cigánymuzsikusok, vagyis, mindazok, akik megtalálhatók voltak — lehettek egy múltszázad eleji birtokon, epeked- nek, örülnek, sírnak, bosz- szankodnak. A tipikusnak mondott sárba-borba fúlladt magyar világ idéződik meg előttünk, hangoskodó vagy szelíd tehetetlenségével, boldogulni vágyó igyekezetével. Változásért kiabál itt minden — ahogyan Kisfaludy is szerette volna —, a változásnak azonban egyelőre nincsenek megfelelő szellemi vértezett- ségű, energikus emberei. De a darab megírása idején, 1828- ban már születőben vannak, elkezdődött a reformok kora. Valló Péter nyilván elgondolkodtatni szándékozott bennünket, arra késztetni egy kicsit, szálljunk magunkba, s magatartásunkból, viselkedésünkből — ha az egyén által úgy ítéltetett: szükséges — irtsuk ki a parlagi vagánysá- gol, tunyaságot, cselekedjünk. Ez lenne a Csalódások mai lét- jogosultsága. Sajnálatos azonban, hogy kevéssé érezzük ki az előadásból ezeket a jelenhez szóló gondolatokat. A rendező főként a külső megjelenítésre összpontosít, ezt tökéletesen meg is alkotja, ám megfizeti árát. szándéka, üzenete erőtlenebb lesz. Az 1830-as években a legnépszerűbb Kisfaludy-színda- rab egyes szerepeiben hajdani színjátszásunk színe-virága fellépett. Olyanok, mint Kán- torné, Szentpéteriné, Fáncsy, a Petőfi által versben megörökített Megyeri. Az egri előadás színészei is nevesek: Reviczky Gábor, Szombathy Gyula, Inke László, Huszár László, Miklósy György, Szemes Mari, Tímár Éva, a fiatalok közül Szirtes Ági, Tóth Éva és Balkay Géza. Inke László, Huszár László remek karaktert formál Lombai inspektorból, illetve a tohonya Mokány földesúrból. Szombathy Gyula Kényesi bárója, Tímár Éva vénkisasszonya telitalálat — mindent el tudnak játszani. Szemes Mari magával ragadóan vérbő (társalkódó- nő), Miklóssy György bűbájos mackó (kertész), Reviczky Gábor elegáns Elemir grófot formál. A fiataloknak még szokniuk kell a műfajt, a szabadtért. v Az Agria Játékszín szombaton búcsúzott, fejezte be idei évadját. Figyelmünk most más szabadtéri látványosságok — főleg a szegedi — felé fordul. Az új élmények mellett is őrizzük azonban az Agria előadásainak néhány szép pillanatát. Hasonlókra számítunk jövőre is — akkor ismét érdemes lesz elrándulnunk. az Agriára. Sulyok László Szlovák Képzőművészek Szövetsége Julius Lőrincz-cel a Szlovák Képzőművészek Szövetségének elnökével, a Nemzeti díjas művésszel készített interjút az ORBIS sajtóügynökség riportere. — Milyen szerepe van a szövetségnek a képzőművészet népszerűsítésében? — A művészet ma kitör a műtermek, a kiállítások falai közül, otthonossá válik az üzemekben, gyárakban, tudományos intézményekben. A képzőművészek elképzeléseit, törekvéseit emberközelben lehet megvitatni. Arra törekszünk, hogy az üzemekben művészeti bizottságokat hozzunk létre. Jó a kapcsolatunk a tömegszervezetekkel. Mindezek révén közelebb kerülünk az emberekhez, s hatásosabban tudjuk megoldani az esztétikai nevelés feladatait A közvetlen találkozások révén a közönség megismeri a művészek elképzeléseit, s azok jobban érzékelik kortársaik kívánságait és igényeit. — Milyen anyagi eszközökkel támogatja a szövetség a művészeket? — ösztöndíjakat biztosítunk a szövetség tagjai alkotó- tevékenységének kibontakoztatásához, Tanulmányutakat szervezünk azoknak, akik a szlovák nép életét, munkáját ábrázoló műveket készítenek, vagy több ilyen tematikájú kiállításon vesznek részt. A közelmúltban politikaipla- kát-kiállítást, a termelőszövetkezeti mozgalom eredményeit bemutató tárlatot, valamint a szlovák nemzeti felkelés 60. évfordulójával kapcsolatos kiállítást rendeztünk. A fennállásának hatvanadik évfordulójához közeledő Szlovák Képzőművészek Szövetségének elnöke ezután elmondta, hogy a szlovák művészeknek szoros a kapcsolata a szocialista országok alkotóival, a hasonló szövetségekkel, amit bizonyítanak a testvéri országok művészeinek Kassán megrendezett bienná- léi is. Tankönyveic A Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat — amely eddig a helyi napilapon kívül főleg statisztikai íveket, kisebb helyi kiadványokat készített — először nyomtat tankönyveket, tizenöt kiadványt — átlagosan ötezres példányszámban —, melyek között van a hatodik osztályos orosz nyelvkönyv, egy neveléstörténeti tanulmánykötet és a külkereskedelmi főiskola egyik jegyzete. A nyomda jövőre már kétszer annyi tankönyvet készít, mint az idén, négy év múlva pedig — az 1983-ban kezdődő rekonstrukció eredményeként — jelentős részt vállalnak a tankönyvnyomtatásból. NÓGRÁD - 1931. július 26., vasárnap
