Nógrád. 1981. július (37. évfolyam. 152-178. szám)

1981-07-26 / 174. szám

Nyári porlya - délidőben (I.) Mit eszik a vendég? NYÄR VAN. Igazi kániku- vesbetétnek használják. Olcsó ételeket tejtermékből is ki le­het hozni, csakho'^v ehhez lé­nyegesen több hűtőre lenne szükség, s azt aligha tudnák beszorítani az iciri-piciri hát­só térbe. Még a helybelieknek is új­donság — éppen egy hónapja adták át — a Mackó büfé. ép­la, felüdülést hozó záporokkal fűszerezve. Tikkadt turisták bámészkodnak a tűző napon, s alig várják, hogy betele­pedhessenek egy-egy hűsebb étterembe. Ebédért, hűtött ita­lért és persze a lelkiismeretes városnézésbe belesajdult lá­bakat pihentetendő. Legutóbb a megyeszékhely Életrevaló ötlet volt az szivében, a legforgalmasabb helyeken található étkezőket jártuk körül — étlapnéző por­tyán. Mit kap Salgótarjánban az éhes vándor a pénzéért? "Vajon sikerül-e a hozzánk lá­togatók szívéhez a hasukon át is utat találni? A városközpontnak Is köz­pontjában levő vendégfogadó a Karancs bisztró, vagy ipar szállítóinak meg égnek meredt a haja a sok visszáru­tól. Ez bizony így igaz. Csak­hogy a sötét, rideg, régi he^ lyiségben aligha volt kedve a vendégnek hozzá, mo^t me rőben más a helyzet. Érde­mes volna meditálni kicsit az ötlet továbbfejlesztésén is: el­kelne itt bizonyára a gyü­pen csak vegetáló tejbüfé át- mölcsrizs, a puding és más, alakítása, szépen sikerült a tejes, könnyű finomságok, me- kivitelezés is. Most öröm ide ivekhez másütt nem jut hoz- belépni, már csak azért zá a vendég. Nem fizetne rá mert vele végre igazi réggé- a vendéglátó vállalat sem, hi- lizőhelyhez jutott a 'áros. szén már az első hónapban Nyolcféle, gusztusos majo- 200 ezer forintos forgalmat ahogyan mondják: a törzsvendégek a kiskarancs. Vas­nézes sáátát. kaszinótokat, sonkatekercset, rántott halat, felvágottat, péksüteményt, számtalan cukrászsüteménvt kínálnak a vitrinek. Az eladó­térben meleg vizes kézmosá­csinált a Mackó, több mint dupláját a réginek. S végül még az sem lehe­tetlen, hogy idővel vacsorázó­hellyé léphet elő a vonzó bü­fé, első jelei máris észreve­úthoz, buszhoz menet-jövet s* lehetőség, kézszárító. Reg- hetők. Minden híresztelés el­.'.11______Tr _________________— Ppllt VÍJ Cfv 0 7 űhórlot Irmiofn Iflnopo iirtiro«ít> n mnrtTrri« /»tro út baesik. Kora reggeltől va­csoráig zsong-zsibong a nép­szerű bisztró. Vendégei napi 20 ezer forintot hagynak ben­ne, fele szilárd alakban, fele cseppfolyósán csúszik le a tor­kukon. Kétezerre taksálják a gelit vagy az ebédet követő nassolás után gyümölcslevet poharazhat a vendég. És saj­nos tömény szeszt is, ami se­hogyan sem illik ide. Félő, hogy a féldecizés idővel rá­nyomja bélyegét a most rend­naponta betérők számát, csak kívül kellemes helyre. reggeliből elfogy száz, hét vé­geken háromszáz adag. Garai Nándorné üzletvezető friss étlapot tesz elénk. A ko­rábban szokásos állandó étla­pot nem szerették, únták a vendégek. A mostani kínálat a mindenki által ismert, meg­szokott ételekből áll össze. Meglehetősen kevés a főze­lékféléből készült könnyű étel, noha az ember azt gon­dolná, 30 fokos hőségben ezek fogynak jobban. — Nem így van — cáfolja a feltételezést az üzletvezető­nő. — Próbálkoztunk példá­ul Zöldséges köretekkel, nem ment. Rendszeresen a nya­kunkon maradt, a vendég ide­genkedett tőle. Sőt régebben a hidegkonyhai választék is bővebb volt, mint most, csak a legismertebbeket fogyaszt­ják belőlük. Szimpatikus jelenség vi­szont, hogy olcsóságuk mellett sem erőltetik a tésztaféléket, ezeket legfeljebb köretnek, le­— Nincs is különösebb igény rá — mondja az üzlet­vezető Varró Jánosné. — Egy lenére ugyanis a magyar gyo­mor is szeret kicsit megpi­henni éjjel... Innen már csak rövid séta a Beszterce étterem, ahol a napi étlapok rendszeresen a zömmel drága, de finom és kü­lönleges szlovák nemzeti éte­lekkel kezdődnek. Legalább hétfélével, köztük a kedvelt Bacsaszelettel, melyet beveze­hónap alatt tíz liter konya- tése óta a háziasszonyok is elké- kot, ha szétmértem. Az szin­te semmi. Ha a konyak nem. a tej, tejeskávé, kakaó annál job­ban összeférne a Mackó kíná­latával. Ezek viszont nem kaphatók. — Kaphatók éppen, csak egy kicsit körülményes — magyarázza Varróné. — Mert mit csinálnék, ha maguk most azt kérnének? Leültetném, ad­nék egy újságot, nézegessék kicsit és átszaladnék a bolt­ba, tejet venni. A tejipar leg­kisebb szállítmánya is sok ne­künk. Tárolni sem tudnánk. HIÁNYOZNÁK A BÜFÉ­szítenek otthon. Hoffmann Pál üzletvezetőnek nem csak arra van gondja, hogy a szlovák specialitások állandóan kap­hatók legyenek, hanem arra is, hogy körük idővel cseré­lődjön, ne unja meg őket az igényes vendég Főzelékfélékből azonban itt is silány a választék. Több étlap tanúsága szerint napi egyféle főzeléket kínálnak, azt is általában a hagyományos módon, rántva, habarva elké­szítve. Nehezen kedvelik meg a vendégek a könnyebb ételeket véli az üzletvezető. —Leg­BoMog vendégségben '6.) Puzsnag, fandarazat A néhány őszét szó közül, amelyeket magyarra fordít- tattam, a fenti kettőt minden cél nélkül jegyeztem fel a noteszomba. És most szüksé­gem van rájuk. Puzsnag azt jelenti, hogy köszönöm, fan­darazat pedig, hogy viszont­látásra. És én valóban kö­szönettel tartozom, amiért be­lekóstolhattam Oszétiába, amelyről korábban őszintén szólva azt sem igen tudtam, hogy létezik. A fandarazat is fontos szó, mert valóban na­gyon szeretnék Oszétiába visszamenni, hogy többet is­merjek meg belőle, hogy megismerjem, amit a rövid vendégség tapasztalatai alap­ján legfeljebb sejthetek. Szeretném tudni például, hogy Koszta Hetagurovot mi­ért éppen úgy örökítette meg a szobrász, ahogy táncolni lát­tam az oszétokat? Az láttam, hogy valamiféle méltóságot ad az embernek, ha az alkarját vízszintesen tartja a mellkasa előtt, de vajon miért éppen ezt a mozdulatot rögzítette a A „Holtak városa” tam lépten-nyomon az utak mentén különféle síremlé­keket, hogy egy, a Honvédő Háborúban elesett névtelen katona emlékpadján miért hívogatja az arrajárót a meg­tyültek be a hegyi szelek, mű. miává téve a halottakat. Ha­sonló sírokat láttam egy Dzvigis nevű ősi falucskában is, amely a maga száz lakójá­val a IX. században jókora táncospárt formázó gyermek- bontott, de csaknem teli pezs- településnek számíthatott, s BÖL a tejtermékek. Legalább- többen úgy vannak, hogy in is nekünk, az üzletvezetőnek kább csak egytálételt kémek, ugyanis más a véleménye: de az jegyen tartalmas, ne Már tejbüfé korunkban sem éhezzenek meg utána egyha- kellettek senkinek. Retteg- mar. tem a KÖJÁL-tól, mikor ta- a kisebb gyomrúakra akis­iáinak lejárt szavatosságú ke- adagos ételekkel számítanak, fírt, joghurtot, egyebet. Atej­Ismét „terem" kecsege a Drávában A Dráva halállományának gazdagítására néhány évvel ezelőtt háromezer kecsegét helyeztek a folyóba a baranyai horgászok. A Felsőszentmár- ton környéki csendes, nevelő ágakban „elvetett” ivadék megnőtt, a drávai horgászok negyven centiméter hosszú és csaknem egy kiló súlyú ke­csegét fogtak mostanában. A kecsege őshonos a folyóban, régen nagy mennyiségben fog­ták a halászok, és messzi pia­cokra is eljutott a jó ízű, szálka nélküli hal. A víz szennyezettsége és a tömeges halászás folytán azonban igen megcsappant az állomány, s az utóbbi időben már ritka zsák­mánynak számított a drávai kecsege. ezekből viszont négyféle sze­repel az étlapon. NEHEZEN HONOSODIK MEG az úgynevezett korsze­rű, egészséges táplálkozás. Erősen tartják magukat a ré­gi szokások. Ezek megingatá­sához nem elegendőek a pil­lanatnyi nekifutások. Hosz- szabb és kitartóbb csatákra kell berendezkedni. Szendi Márta keramikus? És miért büszke minden kaukázusi tánc, hogy miközben szinte feszül a rit­mus a táncolóban, s minden ütemre lép a láb, lassan jár a kéz, moccanatlan a csípő, egyenes a hát és fenn a fej?! Én nem a profikat, nem az Alán táncegyüttest láttam (noha tudom róla, hogy siker­rel vendégszerepeit Indiá­ban és Csehszlovákiában, Vi­gősüveg és az üvegpohár? Ki tette oda őket? És ki tett vi­rágot a mi kopjafáinkhoz ha­sonlító, de kőből való, s 1875- ből származó, faragott őszét síremlékekre, kinek fontos az általa nem ismert hősök irán­ti tisztelet? És miért? Azt történetesen tudom, hogy az Alán Birodalom ide­jén miért éppen a hegyek amelynek leomlott jelző-, harci- és lakótornyai között az új házakban ma mindössze három család él. Innen na­ponta négyszer jár a busz a viszonylag közeli színesfém­bányánál épített iskolához, bolthoz, de az mégsem fért a fejembe, hogy mi vonzotta ide a.mai lakókat, akiknek — ha már itt telepedtek le —, vajon mi okuk lehetett arra, etnamban, Burmában, Malay- sziklás oldalába temették el hogy ne használják fel a ház­siában és Jugoszláviában, Málta szigetén, Nepálban és az NDK-ba is, és szívesen megnézném a táncukat), de azt hiszem, hogy nagyobb él­halottaikat az itt élő emberek, és garázsépítéshez a régi Hallottam a közmondást, köveket? Azt megtudtam, amely szerint a legelő tehén hogy az évezredes építmé- lába alatt a föld értékesebb, nyékét különleges — mészkő- mint a tehén maga, s amint porból és tojáshéjból kevert, ményre nem számíthatok, mint e közmondásból is következik, esztendőre elásott — ragasz­amit egy banketten a végzős orvostanhallgatók önfeledt tánca láttán kaptam. Kiperdült egy fiú középre, egyedül rótta- ropta, szinte sétálva kerin- gett-forgott, a többiek körbe állva ütemre tapsoltak neki, s csak miután kiválasztotta a partnerét, engedtek mellé még egy fiút, hogy megkezdődhes tóanyag tartja össze, amiért is az ősi falak kellően ellen­állók lehettek a háborúval, a rombolással szemben, de a békében magának teremtő embertől őket nem a ragasz­tó, hanem valami mélyebb és az ősi temetkezési szokásnak rendkívül praktikus oka volt, nevezetesen az, hogy termé­keny föld roppant kevés van a hegyek között. Azt is értem, hogy minden prakticizmus el­lenére a hajdani alánok csó­nakba tették a halottakat, erősebb kötődés mentette meg. akiknek ugye az öröklét vizén Sok mlnden kavargóit még - - - még at kellett kelmók. Meg- bennem amikor e2v Lős hai! sék egy szaporább, játékosabb értettem és átéreztem az elő- £alon a’ gépk0Csivezető a Iá- vetélkedő, az alig mozgó, de ^ök iránti tiszteletet, amikor vol} repüiőtérre vitt, s — minden porcikájával táncoló SX-^rSzáiá?£ ™után -az abIaktörl6t kel16 leány kegyeiért. Szeretném beillő épületek őrzik az elte- megfejteni, hogy mitől érzi- metetteket, s még ablakok is tudja a sajátjának az ősi tán- vannak a sírokon, amelyeken keresztül annak idején ételt adhattak be az elhuny­taknak, s amelyeken ke­resztül évszázadokon át fü­cot a mai srác. Aztán szeretném tudni azt is, hogy ászét földön miért lát­sebességűre állította — a kö­vetkezőket jegyezte meg: „Látja? Esik! Oszétia meg­könnyezi búcsúzó vendégeit”. Aczél Gábor — Vége — Vízirigók . a zuhatag mögött A lillafüredi Palota Szálló szomszédságában, a vízesés mögötti sziklahasadékok rej- tekén az idén ismét fészkel a Bükk egyik ritka madara, a vízirigó. A huszonöt méter magas 6zirtről lezúduló Szinva pa­tak az utóbbi időkben több alkalommal csakhogynem el­apadt, vize alig-alig csurgott, ezért a vízirigók elköltöztek innen, utoljára vagy tizenöt éve fészkeltek a zuhatag mö­gött. Pálmaiéért az üzemeiében Donyeck számos ipari üzemében a városi botanikus kert munka­társainak segítségével üvegháza­kat építettek fel. Majd 1300-féle egzotikus növény jelent meg a műhelyekben, az irodahelyiségek­ben. A növénynemesítési módsze­rek segítségével zárt helyen si­került megtelepíteni a pálmákat, banánt, kávécserjét és más, a tro­pikus és szubtrópikus flóra jel­lemző fajtáit. A donyecki ipari üzemekben az üvegházak alapte­rülete már több mint 100 ezer négyzetméter. nrATr tapogatózás kéz- Diákok? Munkások? Kifutók? DETE kedves ismerősöket, lakótársakat, útitársakat, más témáról faggatott riportala­nyokat kérdeztem meg, az ő fiuk, lányuk hogyan éli át a nyári szakmai gyakorlat he­teit. Mit jelent szakmailag, anyagilag a vakáció beosztá­sában ez az időszak? Egy őszinte vallomással kell kezdenem: előítélettel, negatív feltételezéssel vágtam neki a kérdezősködésnek. Azt hi­szem nem alaptalanul... „Amikor mi voltunk úgyne­vezett nyári gyakorlaton, az Nyári gyakorlatról — több színben ják, ezekkel a szegény tanú- az üzem igényeinek megfele- Hogy milyen munkát ad ez a lókkal csak a hajat söpörtetik lően teljesítette, önállóságot gyári, nyári óvoda? össze, maximum egy hajmo­sást bíznak rájuk, ez a szak­mai gyakorlat csúcsa. Van benne valami — de bonyolul­tabb a dolog ennél. Ha jön tanúsított — ami viszont nem Az a legnagyobb gon­— Vigyázat, csalok! — a következő riportalanyom nem szakmai gyakorlatát tölti a balassagyarmati kórházban, hanem már dolgozik. Friss még az érettségi papírja az egészségügyi szakközépiskolá­ból, eddig minden nyarán va­lamilyen gyakorlaton részt vett, így illetékes az ügyben Horváth Judit. — Két hete dolgozom, a fér­fi idegosztályon, itt szeretnék szakosodni. Első után körze­volt tapasztalható a műhely dunk, hogy nem lehet tuda- ti orvos mellett voltunk két néz, magában felméri: vajon milyen határig tudjuk ellátni, kiszolgálni? Annak nincs ér­sással, ágytálcipeléssel. Azt éreztük: ez az egészségügy — jobb, ha most eldöntjük, me­gyünk innen vagy mara­dunk?. ..” „A szakik örültek nekünk — az unalmasabb,mechanikusabb esett le a szívemről: a főnök­munkákat ránk bízták, elküld- nő maga látta el a vendéget.” tek cigiért, kajáért — azért végül is csak megismertünk * •& egy-két munkafolyamatot, megtudtuk, mit lehet itt dol­gozni és keresni. Mit mondha. tok mást még a gyaksiról ?...’ hétig, másodikban szakrende­lőben, harmadikban már a kórházban folyt a nyári gya­korlat. Megmondanám, ha nem így lenne, de az a véle­ményem (a többiektől is ezt hallottam) — sokat ér a életével és az itt folyó mun- tosan tervezni a munkát — kákkal kapcsolatosan”. (Lesz a felszerelés hiányzik, a gyerek­----- ------„ ------- — .— gond a beilleszkedéssel, ha anyag igen vegyes — kiscso­m ajdnem egyenlő _ volt bilimo- egv vendég, a főnöknő ránk- végzés után idepályázik a fia- portos óvodástól harmadikosig talember...) minden korosztály képviselte­Izgalmas kérdés a gyakor- ti magát — játék az van, amit lat alatti magatartás, a mun- hoznak magukkal. A nyári telme, hogy erőnket mégha- kához és a munkatársakhoz munka legnagyobb haszna nyári gyakorlat, rengeteget ladó munkát kapjunk. Volt való viszony megítélése. Köz- szerintem a fegyelmezés, a tanulunk. Elfogadnak, befo­olyan eset, amikor nagy kő hely már: a leendő munkások- i dre nevelés gyakorlása.” ról van szó! „Munkatársaihoz Tünde csak aznap kezdett, való viszonya kielégítő, a amikor találkoztunk. De volt munkához való viszonya vál- ott még három kislány —egy tozó volt.” (Puff neki — va- nyolcadikat végzett és két má­jón tőle maradhatott a munka sodéves középiskolás —, akik- ^ k nyírit Is. másra?) „Figyelmeztetés után ről nem éppen hízelgő véle- tenclat A noverek es kifogás nem merült fel.” rnényt hallottam. (Az egyik . . . , ,,, , „Csendes, halk szavú, véle- kislány közülük is csak egy „Hordtuk a téglát, falaztunk szakig gykorlátát, egy ke- ményét nehezen mondja el. napja van itt). A korábbi óvó­Salgótarjáni Kohászati Üze­mek. A gépipari szakközépis­kolások többsége itt töltötte (no, nem átvitt Anyám moshatta munkaruhát.., Nem az ele­mes építkezés manőverei a lényegesek, hanem a hagyo­mányosé, ehhez viszont na­gyon kell a gyakorlat,' csak így tudjuk elfogadni a melót. Ez igaz. A többi ismeret benn van a tananyagban, megtanul­ható. Kutyára elfáradtam, mi­értelemben). rek hónapot. Erről igazolóla- Magatartása példás, munkatár- nőjelöltekkel ’ összehasonlítva a malteros Pot kapnak, minősítést — saival szemben tisztelettudó_ jmre Éva és CsiLlik Enikő azaz jegyet és értékelést. A lapokat böngészve első­ként a beosztás rubrikáját né­zegetem figyelemmel. Ami variálódik: segédlettel, fel­ügyelet alatt önállóan, beoszt­va, beosztva, de önállóan. És a gyakorlat vezetőjének véle­ménye: „Munkáját meglehe „Szorgalmas, szeret dolgozni, nem kell számára biztatás. Az idősebb szakmunkások ta­nácsait megfogadja.” nevét említették szeretettel — igencsak sokat üldögélnek, ma­gyarán lustának tartják őket. A játékok híján még többet gadnak minket — azt szeret­nék, ide jöjjünk vissza, miért is zárnának el a szakmai fel­adatoktól? — gyakorolhatjuk az injekciózást, kötözést, elő­készítést, vizsgálati asszisz- az orvo­sok egyaránt segítenek. Van­nak itt olyan fiatal ápolónők, akiket a suliból ismerünk, is­kolatársak voltunk. Ez sokat jelent! Erdős Józsefné főnővér és Koncsekné Korponai Mária valamikor szintén az iskola növendéke volt. Látják a kü­, „ , . . lönbséget is — és az új gya keltene foglalkozm a gyere- korlat hasznát! kekkel, hogy ne unatkozzanak „Az iskolánkat, a Szántót kérték jel, hogy néhány dió­kor vége volt egy napnak, de tősen kényelmesen végezte; a kot biztosítson a BUFI-óvodá —. us------------. "--J .......... -- ’ hoz a nyárra. Nekem egy he­a zt hiszem, megérte a fárad ság. No, nem anyagilag, mert amit kaptunk, az kajára volt éppen elég.” „Van, hogy a kívülállók sajnálnak minket: azt mond­NoGRAD - 1981. július 26., vasárnap keze alól kikerülő munka azonban megfelelő volt.” „Szakmai ismerete, jó felké­szültsége tükröződött mun­kájában, szorgalmas, munka­szerető fiatalember, önállóan, saját elgondolásai szerint tel­jesítette a rá bízott feladato­kat.” „A kiadott feladatokat — NINCS KADERGON- DIJNK — irigyelnek is érte ligetes környéken a más kórházakban, hogy alig „pótóvónővel” ját- van üres ápolónői állásunk. Hogy a gyakorlat valóban gyakorlat legyen, a hivatásra — de ez valahogy elmarad... A vörös salakos pályán, a bokros, felnőtt szanak leginkább a kicsik, a tem van hatra a IV-es óvó- lányok egy-két virágkoszorút — dában a szakmai gyakorlat- megfonnak, de ezen túl ke- készítsen fel, az évközben ból, itt leszek két hétig, ez Veset foglalkoznak a gyere- megszervezett elméleti isme- is beszámít.” kekkel. Kár — még ha szak- reteket a munkában kamatoz­Varga Tünde szeptember- mailag nem is tökéletesek a tathassák — ez a cél. Úgy ben már negyedikes lesz a feltételek, lehetne haszna — látszik egyre jobban sikerül balassagyarmati szakközép- gyakorlati — az itt töltött he- elérnünk! iskola óvónőképző tagozatán, teknek! G. Kiss Magdolna

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents