Nógrád. 1981. július (37. évfolyam. 152-178. szám)

1981-07-26 / 174. szám

Lukács István: „Igénylik a ve- Akár a megújuló falu jelképe Is lehetne a gyönyörű gátőr-- cetek a szépet!" ház. Tisztaság, rend, csillogó udvarok — a veceiek mindig is igényelték a szépet., Akár a megújuló falu jelké­pe is lehetne az a gyönyörű lakóház, ami nem régóta ma­gasodik Ipoly vécé szélén. Ahogy Drégdlypatánk felől, a kocsiútnak keskeny, járdá­nak meg széles KPM-üton be­érkezik a vendég, rögtön meg­fogja a szemét aZ új gat&'ház. Minden a helyén: hatalmas ab­lakok, barnára pácolt ajtók il­leszkednek a napon vakító fa­lakba, az épület pedig a táj­ba. Ám persze, nem ez az egyet­len látnivaló tpolyvecén. Mos­tanában — értendő ez alatt a legutóbbi öt esztendő — meg­újult az építési kedv az ezer­lelkes kisközségben. A kedv megvolt korábban is. csak a lendület hiányzott. Némi bi­zonytalanság érződölt a hetve­nes évek elején, amikor' Dré- gelypalánkkal és Honttal ösz- szekapcsölódott a sorsuk, de aztán a kezdeti bizonytalansá­got fölváltotta a bizonyosság: jó a közös tanács. Munka­hely híján Jobbára a közigaz­gatási határokon kívül talál­lak és találnak kereseti lehe­tőséget a helybeliek. így az­tán reggelente jó néhányan kelnek korán, hogy Balassa­I fontosabb dolog, hogy itt har­madannyiért kaptam meg a telkei, miftt a városban kap­tam volna. Meg aztán.., csön­des kis falu ez, jobb szeretek itt élni, ez az igazság. Sinkó Sándor akkor épp mentén. De ha bekacsint va­laki a kerítéseken, ott is ugyan­ezt láthatja. — Dolgos nép a vécéi — mondja Demé Lajos tanácsel­nök a lokálpatrióta elfogultsá­gává!, hisz maga is idevaló. Sinkó János rábólint. — A na­pi munka mellé fölvállalják az emberek felesbe a szamócát a téesztől, a kertben krumpli, ribizli. Munka van vele bőven, de megéri. — Törődnek egymással az emberek — veszi ét a szót egyedül dolgozott a házon, de Sinkó János. — A falugyűlé- töle is, másoktól is tudjuk: seken nem férünk el a ku.l- Ipolyvecén kalákában épülnek túrban, mondandó mindig az otthonok. A szülők, testvé- akad. rek, távolabbi rokonok, jő- Amit évek óta szóvá tesz- barátok segítsége nélkül nehe- nek — magunk is tapasztal- zebben jutnának előre a fíata- tűk a dolog igazságát —, hogy lók. Sándor már sokuknak az Ipolyvecét Drégelypalánk- visszasegített és még sokuk- kai Összekötő egyetlen, riad­nak fog, hiszen szakmája sze- rágszíjszéles út rettenetes ál- nnt burkoló, márpedig a mai lapotban van. Keskeny is, tö­lakásokból nem hiányozhat a csempe, a melegpadló. Villanásra jutott eszünkbe: milyen tiszta, emberi dolog ez a kaláka. Csak ott élhet, ahol szoros kapocs léket. Hiába a a megbecsülés, a tisztelet és szeretet szálai nem fonódnak »Évtizedek óta vagyok itt tanácstag, boldogan tekint szét a szemem, mennyi mindennel gazdagodtunk azóta". gyarmatot Budapestet tdejé- szorosra Bárha sok Ipolyve_ ben elérjék. Sokan a megy« ^ sok kalákánk leggazdagabb termelőszövet­kezetében, a „tőkeerős” Szon- ,' cübari, megint mások pedig a hasonló nevű Ipari szövetke­zetben kezdik naponta a mű­szakot. „A fajú külső képe Is sze­génységről tanúskodott. A há­zak zöme vályogból épült, a ^ helyiségek szűkek, alacsonyak, árutAztán Ut redezett is, korszerűtlen is. Pedig ez az egyetlen köldök­zsinór, ami az utak érrendsze­rébe kapcsolja a falut. Ha úgy tetszik, még csoda, hogy köti íz embe- 0 Vérellátás nem akado- K «low*« U« zik... A falugyűlésen elmondják szuKseg, na Rz emogrek; a kPM pedig tu­domásul veszi, Talán ha ten­ne is valamit,,,' A másik köldökzsinór a vasutakhoz köti a falut, ugyan­........................ ......... is a vonat a fő közlekedési e szköz. Vagy tálén a gépko- — Hol van már a Hangya cs*? Ki tpdja? Számtalan 2si- Szövetkezet olajpadlós, rozo- Süli, Wartburg, Skoda éli az ga boltja? — nevet fölszaba- udvarokon, a garázsokban, dultan Sinkó János a falu sze- Nincsenek már távolságok... relmese, aki már 30 éve ta­nácstag. — Nézzenek csak kö- rül! Két szép üzletünkre nem lehet panasz, a hússzék heten- Mi is hoztunk hát magunk- te kétszer kap mindenféle kal Ipolyvece hangulatából? földesek voltak, kis ablakok­kal." — jegyezte le majd tíz évvel ezelőtt a két világhábo­rú közötti időszakról falu kró­nikájában Deme Lajos akkori iskolaigazgató, ma a közös ta­nács elnöke. Legelőbb, a fölszabaduló,s Után, a Szabadság telep arca kezdett formálódni. A szűk házakból két-háröm szobás tágas otthonokba költöztek az emberek. Ma pedig már van a műve­lődési házunk. Még magam is hordtam a gerendát, amikor építettük! Hétfőnként van mo­zi, a könyvtár ad olvasniva­lót, a ^ fiatalabbaknak ott a klub. Óvodánk, iskolánk rend­ben Hát lehetünk elégedet­lenek? bennünket az Vezetékes Ivóvize van a köz­A jószágokhoz mindennap többször visz az út. Ipolyvece Nógrád megye azon kevés kisközségei közé tartozik, amelyiknek vezetékes szólítja az idevalókat, a szere* ivóvize van! Már a társulati tét hazahozza. Fiatalok, Idő- harminc szebbnél-szebb épü- hozzájárulást is kifizették a sebbek egyaránt otthon érzik let áll az új lakótelepen — falubeliek! Majd minden ház- magukat. mert az! —, csupa korszerű ban ott a víz, s ha nem is Hogy sok meg a földút? Ap- családi ház. Portalanított úton az épületen belül, de legalább ránként javítanak azon is. Le­járnak a „telepiek”, villany, az udvaron. Lukács István, a hetne több rendezvény a mtl- víz várja az építőket. " közös tanács műszaki főelő- velőclési házban? Majd jobban A Csokonai utcában Sinkó uőója nem véletlenül mondta, odafigyelnek._ A kenyér sok- Sándort munkában ' találtuk, hogy fürdőszoba nélkül nem szór száraz, íztelen? Szóvá te- Az övé a legfrissebb falak épít már senki, Mert igényes szik, intézkednek. Hanem egyike, épphogy tető alatt a emb€rck élnek itt. Igénylik a mindez alig érne _ valamit ház. A 30 éves fiatalember Szépet, a hasznosat, a kényei- azoknak, akik elkívánkoznak. Balassagyarmatra jár be na- mest. Den"em kívánkoznak! m itt szándékozik*6 Például a tis2ía “*«■ Nincs viSgÍT - lehet enné?“™­szemét, eldobott újságpapír, gyobb biztosítéka a jövőnek? — Innen húsz perc alatt te.1es2acskő. Virágok minden- Képek: Kulcsár József bejutok a városba — sorolja felé, gondozott fák az utak H. Z. az érveket. — A másik, ennél Megcsapott „„ , . , . egészséges lokálpatriotizmus se8nek minden portan ott az szele Ahogyan a település ké- egészséges ivóvíz, pe is mutatja, Ut nem csu­pán beszélnek a szőkébb pát­ria szeretőiéről, hanem tesz­nek is érte. A jól fizető helybeli és tá­volabbi munkahelyek nem sza­kítják el a szülőföldtől a fo­lyóparton megkapaszkodott kis falu lakóit. Ha kenyér el­Az óvodásoknak nagyszerű he­lyük van — büszkélkedik De­mo Lajosné. Ha már harminc szebbnél .szebb épület áll az új lakótelepen. Homokvár épül az ovi kertjében, amíg szüleik a környék üzemeiben dolgoznak, ők gouA> (alanui töltik napjukat.

Next

/
Thumbnails
Contents