Nógrád. 1981. július (37. évfolyam. 152-178. szám)

1981-07-22 / 170. szám

Járdák, parkok, játszóterek Közösen a közért „Déryné" árnyékában Egy társadalmi munkás portréja Szabó János Mindennapi életünktől hosz- •zú esztendők óta immár el­választhatatlan a fogalom, tár­sadalmi munka. Közösen, ösz- szefogva dolgoznak szocialista brigádok, kisebb-nagyobb kö­zösségek. A cél mindig egy, kevés pénzből, a két kezük munkájából — valamennyiünk hasznára — segíteni Salgótar­ján gyarapodását. Nem kell mindig nagy dologra, több milliós értékekre gondolni. Egy-egy sáros utcát járó, azt naponta szidó közösségek szí­vesen segítenek, ha kapnak járdalapot, építőanyagokat. A többi már az ő ügyességükön, rátermettségükön, lelkesedé­sükön múlik. A megyeszékhelyen sok mil­lió forint évente a végzett tár­sadalmi munka értéke. Mindez úgy jön össze, hogy a város sok-sok részén, utcájában ka­pát, lapátot, csákányt fognak az emberek és nekilátnak az elvégzendőknek... ☆ Szabó János, az Arany Já­nos utca 6. szám alatt lakik. Az AGROBER műszaki ellenő­re. A meglepő, hogy a Károly- aknai városkörzeti népfront- bizottság tagja. — Tulajdonképpen nincs eb­ben semmi meglepő — vála­szol kérdésünkre. — Igaz, hogy az Arany János utcában la­kom, de még négy esztendő­vel ezelőtt Károly-aknán vet­tem egy telket. Ott szeretnék tsaládi házat építeni. Mindez tulajdonképpen „bel- sődleges” lokálpatriótává tet­te Szabó Jánost. Elsősorban salgótarjáni állampolgár, az­után nyomban Károly-akna kö­vetkezik. — Miért? — Tagja vagyok a városkör­zeti népfrontbizottságnak és szeretném ezt a megtisztelte­tést nagyon komolyan venni. Ott nálunk a Virágos utcában sok-sok apró-cseprő, gyakran nagynak tűnő gond fordul elő. Tóth Pálné Ezeket segítek oldani. Most szeretnénk véglegesen rendbe­hozni az utat... Szabó Jánosnak igaza van. Főként fiatalok lakják ezt a lakótelepet, érthető, hogy fon­tos az út. Amikor ezelőtt négy­öt esztendővel megkezdődött a telkek parcellázása, erdős, akácos, gazos terület várta a leendő háztulajdonosokat. Ak­kor gondoltak egy nagyot és kitűzték az út nyomvonalát. Kiásták, lesalakozták, minden család kivette a részét a mun­kából. Aztán rájöttek, hogy sokat tehetnek a végleges út megépítésében. Űjfennt össze­fogtak, részben géppel, részben a hagyományos csákánnyal, la­páttal, ásóval, megcsinálták a nyomvonalat. Mindez azt je­lentette, hogy a salgótarjáni peremkerületi népfrontbizott­ságok versenyében ez év tava­szán 70 ezer forintot nyertek. Mindehhez közel 300 köbmé­ter földet mozgattak meg. — Mire költik? — Ugyancsak az útra. Jövő­re pedig szeretnénk megolda­ni a vízelvezetést, fásitani, szé­píteni, parkosítani. Tóth Pálné, Ibolya asszony a béke-telepi népfrontbizott­ságnak több mint tizenkét esz­tendeje tagja. Egyébként a Bá- thori István út 3-ös számú ház felügyelője. Róluk az a hír járja, hogy nem a hirtelen feladatokat szeretik, távol áll tőlük a mindenféle kampány- munka Ök a rendszeres, terv­szerű alapos társadalmi mun­ka hívei. — Vagyis? — Minden évben virágokat öltetünk, bokrokat, fákat. Az itt lakók kérés nélkül is ösz- szehordták a palántákat, azo­kat gondozzuk. Mindannyiunk szíve örül, amikor sok-sok vi­rág nyílik, mert olyan szép ez a mi telepünk itt a Napsugá­ron. Mindannyian egyformán felháborodtunk, amikor az ab­lakokból szemét, ételmaradék repült le. Talán ennek köszön­hető. hogy ez megszűnt. A náz Viszontlátásra! Beszélgetés a CSŰRI vezetőiével Amikor Fazekas Gyulával, a családi és társadalmi ün­nepeket rendező iroda — köz­ismert népszerű nevén CSŰRI — vezetőivel leültünk beszél­getni, arról kezdtünk szót vál­tani- hányféle ember mennyi­fele örömmel, gonddal — de mindenkor a segítés kívánsá- vai — fordul meg a hivatal­ban, a városi tanács földszin­ti traktusában. Van, aki le­ánya esküvőjét szeretné az irodával lebonyolíttatni, akad, aki újszülött gyermekét sze­retné ünnepélyes külsőségek között, hivatalosan elnevez.ni — és jönnek olyanok, akiket szomorúság, súlyos csapás ért, hozzátartozójukat veszítet­ték el. Az érkezők lelkiállapota — érthetően — sokféle, s az csak természetes, hogy az iro­da három munkatársának — a szervezési és módszertani, a gazdasági főelőadónak, va­lamint az irodavezetőnek — ezekhez az érzelmekhez, hely­zetekhez mindenkor igazodni kell. — Bizony nem lehetünk meg pszichológiai ismeretek nélkül — mondja Fazekas Gyula. — Gyakran kell hir­telen hangulatot váltanunk, hol sírnunk, hol nevetnünk. Érzék, tapintat, hivatásszere- tet nélkül ez nem megy. Mert nem titkolom, az a célunk, hogy ha egyszer valaki már igénybe vette szolgáltatásain­kat, az legközelebb is megke­ressen bennünket. Pokrivács László — Fotó: Gyurkó — körül még bőven lesz tenniva­lónk, most nyár végén, ősz elején. Metszeni a fákat, mert hatalmas lombjukkal már-már árnyékolnak. Továbbra is gon­dozzuk a virágokat, bokrokat, tisztán tarjuk a lakótelepet. Tulajdonképpen nem nagy do­log, de a mindennapok felada­tait hordozza. ☆ Az Eperjes-telepen. hivata­losan a Fazekas Mihály utcá­ban öröm látni a szebnél-szebb családi házakat. Az egyik ol­dalon megépítették a járdát, mindössze az utca végén há­rom ház előtt vár még tenni­való a családokra. Pokrivács László, a Stromfeld Aurél Gé­pészeti és Gépgyéríástechnoló- giai Szakközépiskola tanára, utcabizalmi-helyettes. — Hogy tizennégy esztende­je, mióta itt lakunk mi-minden változott, szinte elmesélni is nehéz. Képzelje el, olyan ká- tyús volt az utcánk, hogy ősz­szel, télen, tavasszal se men­tő, se szállítókocsi, se posta­kocsi nem tudott bejönni. Az­tán megépült az utunk, mi pe­dig melléje közösen járdát csi­náltunk. Sok földet mozgat­tunk meg, segítettek a gépipa­risták, főként azoknak a csa­ládoknak, ahol az idősebbek nehezen mozdultak. Föntről le­felé haladtunk sorba, senki nem nézte, pontosan hol a ha­tár az ő, vagy a .szomszédja háza között. A játszótér is a kis közösség munkáját dicsé­ri, persze a gyerekek örülnek a legjobban. — Tervek? — Nekünk csak szólni kell és megyünk. Virágot szeret­nénk ültetni, gyümölcsfákat, aztán következik a szennyvíz- levezető csatorna megoldása, Biztos vagyok benne, az is si­kerül... — cse — Amint hirtelen fintoromat látja, gyorsan hozzáteszi: — No nem kell semmi rosszra gondolni. Mert volt már, aki viccelődött ezzel... De az élet, tudomásul kell venni, ilyen, örömöt, bánatot egyaránt tartogat az embe­reknek. s a mi irodánk mind­kettővel foglalkozik. Fazekas Gyula negyedik évtizedének derekán járó fi­atalember. Az emberekért végzett munkával még úttö­rő-. majd KISZ-es korában je­gyezte el magát, nem vélet­len hát, hogy helyét az iro­dánál találta meg. A szerve­zési és módszertani feladatok tartoztak hozzá kezdetben, 1974. januárjától, aztán 1978- ban a CSŰRI vezetője lett Azt szeretné, ha ügyfeleik minden tekintetben elégedet­tek lennének Ezért tehetsége szerint igyekszik a lehető leg­többet megtenni Az állami­lag szervezett családi és tár­Talán maga Kalocsay Gyu­la is sajnálja, hogy a címben szereplő Déryné szót idézőjel­be kell tenni, mivel régi ba­rátja a kultúrának, szívesen, sokat olvasó ember, negyed- százada könyvtáros. S ha olyan környezetben él, bizonyára megpróbálkozott volna az amatőr színjátszással is. mert tevékeny, talpraesett, vállalko­zókedvű. Perszo mindez csak ,.ha”. vagyis feltételes mód, Kalocsay Gyulát pedig sokkal inkább a valóság érdekli, fog­lalkoztatja, mintsem az el­vonatkoztatott ábrándkép. Ám, hogy mégis köze van Déryné­hez, vitathatatlan. Háza alig száz méterre áll. régi könyv­tárától a Déryné Művelődési Házban, melyet hajdanán a déli városrész egyik legked­veltebb művelődési, szórakozó­helyeként tartottak számon. Az épületben most vegyesipari javító működik, év végén jár le a szerződése. Mi lesz az­után? Ki tudja, sokan csak só­hajtoznak, de jó lenne egy­szer még ott táncolni, színhá­zat. mozit nézni! Tudiák. erre ma. pénzszűkében, aligha van reális remény. És mégis... A bányagépgyár forgácsoló műhelyének művezetőjét szor­gos munka közben találom. Szombaton lesz óvónő leánya lakodalma, s a rokonság né­hány férfitagjával az alkalom­ra készülődnek. Fából száraz­alját készítenek, hogv legyen — eső esetén is — hol főzni a vendégseregnek. Más, lehet, szóba sem állt volna velem, Kalocsay Gyula azonban szí­vesen tessékel beljebb a le­bontásra ítélt kolóniái házba. A könyvtáros otthon sem ta­gadja meg magát: vitrinjei, szekrényei, polcai tele olvas­nivalóval, regényekkel, lexi­konokkal, helytörténeti kiad­ványokkal. Az utóbbiak között még 1929-es kiadású is talál­ható. — Lokálpatrióta érzelmei­met igyekeztem a család tag­jaiba, a lányomba is beültet­ni — mondja. — Hogy milyen sikerrel? A lányom férjhez megy. költözik Hatvanba. Szavában nincs keserűség, tudja ez az élet rendje, a fia­talok életét a szülő erőszakkal nem irányíthatja. Kalocsay Gyula 1945. május 8-tól dolgozik a bányagép­gyárban. Ez a második mun­kahelye, itt volt tanuló, itt sza­badult fel az esztergályosszak­mában. A családban egyébként szinte hagyomány a gyárhoz való kötődés. Itt élte dolgos éveit az édesapja, itt dolgozik felesége, az egyik húga, a só­gora. Felnőtt fejjel végezte el a gépipari technikumot 1967- ben, s három év múlva mű­vezetőnek nevezték ki. — Megbecsülik? Furcsán mosolyog. — Közismert — feleli —, hogy anyagilag országosan nincs megbecsülve a művezető. Mindenért felel, két felől no­szogatják. A felelősséggel nlrtJ csen arányban a fizetés. Erköl. csileg azonban semmi panasz. Tavasszal én is megkaptam a Kiváló dolgozó kitüntetést. — Hallottam, kitüntették már társadalmi munkáért is. — Két éve. a Salgótarjánért végzett társadalmi tevékenysé­gért. — Mit tett érte? — Ügy gondolom, eddigi munkámat Jutalmazták vele. Tizennyolc éve vagyok tanács­tag. szervezem az embereket. Hajdan mi, lakók építettük a játszóteret, a járdát. Ma ne­hezebb a szervezés: megválto­zott a környék, változnak az emberek. A munkahelyen könnyebb az ember helyzete. A „Vili. pártkongresszus” Szo­cialista Brigádot patronálom, forgácsolók. Minden játszóté* ri eszközt megcsinálunk; téeszeknek javításokat Is el­végzőnk. Az idősebbek még most is elég jól mozgósíthatók. — Említette, hogy a műve­zető mindenért felelős. Nyil­ván a környezet tisztaságáért, a rendért is? — Természetesen. Ezzel nincs is baj. Május elsejére megnyertük a műhelyek kö­zötti versenyt. Persze, hogy rend és tisztaság legyen, ah­hoz először magunknak és magunk körül kell rendet ten­ni, s csak utána követelni már soktól. (ok) , Mindennapi melegünk Nyáron a téli hónapokért... Életünk, kényelmünk lát­hatatlan résztvevői — mond­hatnánk úgy is, szolgálói — a meleget szállító csőrendsze­rek. A föld alá bújva hozzák- viszlk az új és elhasználódott meleg vizet, a forró gőzt. Ter­mészetesnek vesszük, hogy amikor bejönnek a hidegek, kényelmes, meleg lakásban ébredünk, oda térünk haza. Egy mozdulattal elfordítjuk a fürdőszobában, vagy a kony­hában a piros gombbal jel­zett csapot és máris folyik a meleg víz. Ahhoz, hogy ez valóban így történjék majd a mínusz öt­hat, vagy akár tízfokos hi­degben is, sokaknak kell dol- gozniok. Tervszerűen, alapo­san, folyamatosan, hogy ak­kor se legyen gond, amikor hull a hó. Csőke Béla, a Sal­gótarjáni Ingatlankezelő Vál­lalat főmérnöke adott tájé­koztatót a tennivalókról, fel­adatokról. Mindarról az ezer­nyi átalakításról, cseréről, ellenőrzésről, amely már a nyár elején megkezdődött. Közel háromezer lakás A vállalat közel háromezer — pontosabban 2845 — la­kás távhőellátását és meleg­az elmúlt esztendőkben sokat fejlődött. A pezsgős koccin­tás, a virág, az ízléses élő versmondás általános szokás­sá lett, Az iroda szolgáltatá­sai egyre kulturáltabbak. — Bizonyára ennek is kö­szönhető — és természetesen a változó, fejlődő szemlélet­nek —. hogy esküvőink egy évtized alatt megduplázódtak, hasonlóképpen a névadóké. Tízéves az Iroda, s tavaly 236 esküvőt, 479 névadót és 370 társadalmi gyásszertar- tást rendezett Rendezvénye­inken körülbelül 80—100 ezer ember fordul meg évente át­lagosan. Nem csekély szám, különö­sen nem. ha elégedettek, hi­szen az iroda hírét szétviszik környezetükben. Az egyik főelőadó esküvő •'ievében tárgyal, befeie'ődött a megbeszélés. Az ifjú hölgy .viszontlátással” köszön. Lá­tom az arcokon, hogy itt ezt nagyon jólesik hallani. víz-szolgáltatását biztosítja. Mindehhez szorosan idetar­tozik, hogy hatvanhárom köz­épület, és huszonöt ipari üzem melegvíz- és fűtési gondja is rájuk hárul. Mindez tervszerű munkát követel, ezért — az ötéves terv alapján — minden év­ben külön is meghatározzák a tennivalókat, méghozzá üze­mekre, brigádokra, sőt nem­egyszer egy-egy dolgozóra ér­vényesen. Amire forint kell... — A távfűtési telephely bő­vítése tulajdonképpen az el­múlt esztendőben befejező­dött. Az idén megoldották a műhely korszerűsítését. A gyakorlatban ez annyit je­lent, hogy az anyagszállítás, technológiai sort alkot. Az építőknek még annyi dolguk van, hogy év végéig elkészí­tik az útburkolatot, jövőre pedig a labor- és szivattyú­raktárt, valamint a kerítést. Mindezekkel a munka alap- feltételeit tulajdonképpen megteremtik. Nem csekély pénzért, több mint hat és fél millióért. Hogy a szolgáltatás valóban üzembiztos legyen, hat oszt­rák gyártmányú gömbcsapot szereltek be a gerinchálózat­ba. Forintban több mint hét­százezret vitt el, de megéri, mert meghibásodás esetén módot nyújt a szerelőknek arra. hogy a gerinchálózatból mindig csak egy-egy szakaszt zárjanak el, ott, ahol javíta­ni kell. A város többi részén továbbra is van fűtés. Talán a laikusnak keveset mond, de fontos, hogy megrendeltek két nagy teljesítményű hőcserélő­betétet két és fél millióért, ezek tartalékul szolgálnak bármi baj esetén. Az is a biz­tonságot szolgálja hogy a kö­vetkező esztendőtől VEGY- ÉPSZER-termékeket hasz­nálnak, amel/ mindkét vál­lalatnak kölcsönös előnyöket biztosít A gerincvezetékben négy helyen cserélték ki az elhasználódott csöveket. így a Malinovszkij úton, a csil­tosítónál és a Rákóczi út 2—* 10. szám között. Mindezek költsége félmillió forint. Tervszerű megelőzés Július elején a szerelők módszeresen hozzáláttak a szokásos karbantartáshoz. Negyvenöt höközpontban cse­réltek szelepeket, tolózárakat, hőcserélőket, nézték át a szivattyúkat. Ahol szükséges­nek látszott, kicserélték az alkatrészeket, újakat tettek a helyükbe, ha forintban szá­moljuk, közel egymilliót köl­tött a vállalat ezekre. Az üzembiztonság alapját tulaj­donképpen a hőcserélők je­lentik. Az öt hőcserélő üzem­kész, megfelelő állapota kö­vetelmény. ezért negyedéven­ként tisztítják, mossák vala­mennyit. Célszerű takarékosság Fűteni kell, de nem min­degy, mennyiért és miként Nagyon rossz, ha a lakásban dideregnünk kell, de fölösle­ges pocsékolás, ha az ablako­kon, ajtókon keresztül az ut­cát melegítjük. Ezt a célt szolgálja az a közös kísérlet, amelyet a budapesti műszaki főiskolával közösen folytat­tak, hogy miként lehet job­ban megvédeni a melegvíz- hálózatot. Mert a csőben keringő víz nem egyszerű csapvíz. Ah­hoz, hogy jól szolgálja a fű­tést, automatikusan szabá­lyozni, vegyszeresen kezelni, más módon is védeni kell. A tapasztalatokat természete­sen felhasználják. Emellett megállapodtak a Nógrád me­gyei Szolgáltatóipari Vállalat­tal. elvégzik a távfűtött laká­sok hőszigetelését. Az Ingat­lanosok folyamatosan dolgoz­nak a „hőtérképek” készíté­sén, amely az egyenletes fű­tést teszi lehetővé. Éjjel csök­kentik a meleget, mert még aludni is kellemesebb úgy. A hivatalokban, közintézmé­nyekben szabad szombaton, vasárnap fölösleges a nagy melee, az úgynevezett ..tem­peráló” fűtést alkalmazzák. Ez történt távfűtési „fron­ton”, reméljük, télen sem csa­latkoztunk, amikor olyan jól­esik a meleg . . . sadalmi ünnepek színvonala (k 1) lagházaknál, az Állami Biz­cse — '

Next

/
Thumbnails
Contents