Nógrád. 1981. július (37. évfolyam. 152-178. szám)

1981-07-17 / 166. szám

Fél év az exportban Biztató kezdet — némi elmaradás A BRG gyáregysége egyházasgergei részlegében tizenötféle alkatrészt készítenek. Képünkön Pál Tiborné munka közben. — Fotó: Gyurkó P. — Ez jellemzi annak a három salgótarjáni jelentős üzemnek az exporttevékenységét, ahon­nan az alábbiakban kívánunk tájékoztatást adni. DICSÉRETES EREDMÉNYEK A Budapesti Rádiótechnikai Gyár salgótarjáni gyáregysé­gének kollektívája az előze­tes számítások szerint 99,9 százalékban tett eleget szer­ződéses kötelezettségének. Ez azt jelenti, hogy az exportra gyártott URH rádiótelefonok zömét a Szovjetunióba szállí­tották. De jeletős az a meny- nyiség, amit a Német Demok­ratikus Köztársaságba küld­tek. A szocialista országok közül a megrendelők listáján szerenel még Csehszlovákia, Bulgária, Kuba. Az előbb gyártott készülékeket megis­merték Angolában is. Az elért eredmények azért Is dicséretesek, mert az idén a bázishoz képest 11 száza­lékkal kell többet termelni a kollektívának, oly módon, hogy az export 24 százalékkal emelkedjék. Ennek a feladat­nak az első fél évben eleget tettek, vagyis 263 millió fo­rint értékben álítottak elő exportképes termékeket. A végzett munkának azon­ban van két szépséghibája. Az egyik: saját értékesítésű programjuktól valamelyest elmaradtak. A második: az FM 0,5, típusú kézi rádiókhoz a Híradásipari Kutató Inté­zet nem tudott elegendő mennyiségű speciális áram­kört biztosítani, mert ennek a gyártása jelenleg csak la­boratóriumi szinten folyik. Az exporttevékenység bőví­tése érdekében mintaszállít­mányokat küldtek a tőkés­piacokra. Ezek között talál­ható egy korszerűbb típus is, aminek a O-szériáját a buda­pesti testvérgyárral közösen állították elő. TERVEN KÍVÜL — TÖKÉSPIACRA Az év eleji bizonytalansá­gok után, valamint a megle­vő gondok ellenére sikeresen teljesítette az első féléves ex­porttervét a VEGYÉPSZER salgótarjáni gyárának kollek­tívája. Sőt, a tervezettnél jó­val nagyobb eredményt értek el. A 75 milliós első hathavi előirányzatukat 102 millióra teljesítették. Ebből az összeg­ből szocialista piacra, a Szov­jetunióba a tervezett 53 millió forint helyett 84 millió forint értékű proowert, mérőállo­mást, turbinás áramlásmérőt és gázmérő állomást szállítot­tak. E szép teljesítmény elle­nére sem teljes az öröm, mert a Szovjetunió műanyaggyá­rába szükséges berendezések közül viszont a hőcserélőkből a kívántnál kevesebbet szál­lítottak, mert az importanyag későn érkezett be. Tőkésexportra készáruter­melést nem terveztek. Soron kívül az angol Kent cégnek három hónap alatt leszállítot­ták azokat a részegységeket, amelyek a nagyméretű olaj­mérő állomáshoz szükségesek. Ezért a termékekért 850 ezer forintnak megfelelő dollárbe­vételt értek el. Egyébként a tőkésexport a szolgáltatások­kal együtt eléri a 14 millió forintot ELLENTMONDÁSOS A salgótarjáni öblösüveg­gyár kollektívája az első fél­évi termelési, értékesítési elő­irányzatát jelentősen túlszár­nyalta. Az exporttervtéljesí- tés viszont ellentmondásos ké­pet mutat. A gyárral üzleti kapcsolat­ban álló FERUNION és a METRIMPEX külkereskedelmi vállalatok az eredeti elképze­lésnél többet értékesítettek a tőkéspiacokon a háztartási, a minőségi és a laboratóriumi üvegekből. Ez azonban nem volt elég ahhoz, hogy az Artex bonyolításában levő csillár­üvegeknél jelentkező elma­radást ellensúlyozzák. Emiatt a gyár dollárbevétele csak­nem háromszázezerrel volt kevesebb az első fél évre ter­vezettnél. Hasonló a helyzet a szocia­lista exportnál. Itt továbbra is tisztázatlan a kontingensek egy része, s ezért 400 ezer rubellel kevesebb áru került ki a megrendelőkhöz, illetve mint, ahogy év elején ezt el­képzelték a gyár vezetői. Az exportra biztosított ka­pacitás nem ment veszendő­be, mert olyan termékeket ál­lítottak elő, amit belföldön szívesen vásároltak. Ez utób­bi azt jelenti, hogy a terve­zetthez képest húsz százalék­kal növelték a belföldi ellá­tásra szánt termékek mennyi­ségét. Politikai érettséggel nem mondhatnánk. Éppenséggel hogy elkényeztet bennünket a kor, amelyben élünk. Mint a hetvenes évek vége, úgy immár a nyolcva­nas évtized eleje is nap mint nap újabb és újabb terhelési próbának teszi ki közérze­tünket, a közhangulatot. A „mindnyájan a piacról élünk” régi igaz­sága valahogy új tartalommal telítődik; a fogalom valamennyiünk fejében kiszélesedik; kimondásakor a világpiacra is gondolunk; egyre inkább megtanuljuk érettebb fejjel látni a kettő összefüggését. S ha egy ma­gyar háziasszony fejében a sertéskaraj vá­sárlásakor bármily homályosan, de ott mo­toszkál, amit a tévében hallott, példának okáért a kőolaj magas és a magyar henge­reltacél alacsony áráról, akkor e kétszere­sen is kedvezőtlen információ mögött azért van valami kedvező: a realitások értő tudo­másulvétele. Nem könnyű világosan látni az összefüg­géseket, hisz bonyolult folyamatok korát él­jük. Míg nagyon sok termelő- és szolgál­tató üzem és intézmény hirdetőtábláin kinn van még a felvételre keresettek megsárgult listája, a krónikus és megoldatlan munka­erőhiány dokumentuma; addig másutt, nem kevesebb helyen már a legkörültekintőbb gondoskodással irányítanak át különböző részlegeket új, sokkal hasznosabb munkakö­rökbe, vagy képezik át őket a termékvál­táshoz igazodva, s csökkentik ésszerűbb mé­retűvé az adminisztratív és alkalmazotti létszámot. S míg a tévé képernyőjén figyel­jük mondjuk az angliai munkanélküliek spontán pusztító dühkitöréseit; itthon válto­zatlan biztonságérzettel, más irányú aggo­dalommal inkább azt számoljuk: miért nem gyorsabban bontakoznak ki a kedvező nép- gazdasági folyamatok, miért nem nagyobb ütemben javulnak a termelékenység, a gaz­daságosság, a hatékonyság mutatói. Sok ezres létszámú nagyüzemek kollektívái­nak hűségét immár évek óta próbára teszi a korábban megszokott nyereségrészesedés elmaradása, de a dolgozókat nemcsak a csa­lád jövedelmének beosztása foglalkoztatja, hanem még jobban az, hogy a vállalat mi­kor és hogyan tudja visszafizetni mondjuk a felvett exportfejlesztési kölcsönt, s mikor kezdenek beérni a korszerűsítés gyümölcsei. És közben a legfontosabb tényről sem fe­ledkeznek meg: arról, hogy —, ami a csa­lád és a vállalat biztonságának is egyaránt alapja — a népgazdaság külgazdasági egyen­súlyának romlását végül is mégiscsak si­került megfékezniük az utóbbi két évben, 1979—80-ban, s rengeteg nehézség közepette, óriási erőfeszítések árán, a jövőre nézve is igyekszünk ezt az egyensúlyt megtartani, megteremteni. Két, látszólag szerény, de a világgazdasá­gi helyzetet ismerve nagyon nehéz és élet­bevágóan fontos célt tűzött ki az MSZMP Központi Bizottsága 1978 decemberében, amit aztán a XII. kongresszus a következő öt év­re szóló gazdaságpolitika tengelyébe helye­zett: megteremteni az említett egyensúlyt; s megőrizni-megtartani az eddig elért átla­gos életszínvonalat. Az eddigi tényekre ala­pozva bízhatunk benne, hogy sikerül elér­nünk ezt a kettős célt. Kétségtelen: roppant bonyolult folyamatok közben, komoly erő­feszítésekkel, minőségileg új feladatok tel­jesítésével és nem kevés nehézség elviselé­se árán... Pedig a gazdasági helyzet csak az egyik oldala a közhangulatot, a politikai-társadal­mi közérzetet befolyásoló tényezőknek. A má­sik oldal: naponta zúdulnak ránk a világ- politikai, a nemzetközi helyzet éleződését jelző információk. Senki sem lehet közöm­bös az enyhülési folyamat korábban elért eredményeinek megcsapppanásával, a fe­szültségek fokozódásával, a hidegháború visszatérésének veszélyével szemben. Érzé­keny aggodalommal, de józanul reagál köz­véleményünk túlnyomó része ezekre a ve­szélyekre. Ezek hatására inkább szilárdul, erősödik bennünk a bizalom szocialista kül­politikánk helyessége iránt; az a meggyő­ződés, hogy internacionalizmusunk egyúttal nemzeti érdekeink legigazabb szolgálatával esik egybe; hogy a szocializmus hatalmas erői melletti elkötelezettségünket jelenti, mert minden történelmi tapasztalat ezt iga­zolja. Szorongató gazdasági problémák és fe­szültségekkel terhes nemzetközi légkör: e két tényező szorításában lehet csak igazán értékelni azt a tényt, hogy hazánkban egész­ségesen kiegyensúlyozott a politikai közhan­gulat, rend, nyugalom, belpolitikai stabili­tás a jellemző. Aki folyamatosan figyelemmel kíséri a nyugati burzsoá propaganda rólunk szóló — pontosabban ellenünk szóló — és az utób­bi években ismét kiélezettebben ellensége­sebbé vált hangját, az tapasztalhatja: mint mondanak csődöt időről időre „jóslataik”. Minden várakozásuk ellenére a világgazda­sági válság hatását nem könnyen, de viseli népgazdaságunk, sőt, javult az egyensúlya, stabilitása, a kíméletlen verseny inkább a korszerűség és rugalmasság irányába kény- szerített bennünket. Miközben új és új ifjú generációk váltak és válnak felnőtté, népünk egésze is, mond­hatjuk: felnőttebbé vált. Érettebbé. Igen, po­litikai érettséggel képes reagálni a kor ki­hívásaira, a nemzetközi imperializmus ál­tal mesterségesen szított feszültségek veszé­lyeire; számolni a történelmi, világpolitikai realitásokkal; elutasítani a szocializmus el­len irányuló minden zavarkeltő igyekezetei. Képes éretten reagálni a másik kihívására is, a világgazdaságéra: talpon maradni egy könyörtelen versenyben; sok évszázados gyö­kerű elmaradottság tehertételeivel is előre­haladni a korszerűsödés meredek, de egyet­len lehetséges útján. C_ a politikai érettség szocialista társa- dalmi fejlődésünknek olyan teljesít­ménye, amelyet méltán becsülhetünk nagyra, s amelyet nem nélkülözhetünk sem szocia­lista vívmányaink védelmében, sem pedig szocialista országépítő munkánk még követ­kezetesebb folytatásában. Koncz István Fokozni az exportot Szerződés készül az Inter- vest Külkereskedelmi Fej- lalattal és a sárvári barom- invest és a Villányi Borgaz- lesztési Betéti Társulást; a fi-feldolgozó vállalattal már dasági Kombinát között: á 90 jelenleg 45 betétest számláló megkötötték a szerződést 90, millió forintos megállapodás új intézőién;/ elsőrendű cél- illetve 20 millió forint érték­olyan beruházást tesz lehető- ja az volt, hogy vállalkozásai ben. Ebből az összegből a vé, amelynek segítségével a révén fokozódjék a magyar szobi vállalatnál nagy kapa- jelenleginél 16 ezer hektoli- vállalatok exportképessége, citású gyümölcssűrítményt terrel több bort állít majd A társulás — melynek készítő üzemet létesítenek, a elő a kombinát. A külkeres- alaptőkéje közel másfél mii- sárvári baromfi-feldolgozóban kedelmi vállalatok fejlesztési láárd forint — ebben az év- pedig jelentősen bővítik a alapjainak koncentrálására ben kezdte meg exportfejlesz- a hűtőház beíogadóképessé- még 1980 szeptemberében tő tevékenységét. A szobi gét. Mindkét vállalatnál ug- alakították meg az Interin- gyümölcsfeldolgozó közös vál- rásszerű növekedésre számí­tanak a beruházás nyomán. Helyszíni jelentés Megérte a második külszín Szántó József, a Nógrádi Szénbányák második számú, homokterenye-kőtetői kül­színi fejtésének bányames­tere, aki már az ezt megelő­zőnél, a kazári „napfényes bányánál” is felelős pozíci­ót töltött be, elégedett. Mert a június nyolcadikén hivata­losan megnyitottnak nyilvá­nított új szénnyerőhelyen jól alakulnak a dolgok. — Őszintén be kell valla­ni: mi magunk, bányászszak­emberek sem hittük volna, * hogy a meddőletakarítást, a nyitóárok előkészítését az al­vállalkozó: a Hajdúszoboszlói Állami Gazdaság kelet-ti­szántúli aglomerációs főmér­nökségének dolgozói, a rossz időjárási viszontagságok kö­zepette is, ily rövid idő, a megszabott határ előtt elvég­zik. Pedig nem kis munka várt reájuk. Rövid hónapok alatt több mint négyszázezer köbméter földet hordtak el az új szénmező fölül, s emí- gyen sikerült biztosítaniuk at onnani szénelszállítást és -termelést. Gépmonstrumok dübörög- : ek most szinte éjt nappalé téve Homokterenye utolsó és Mátranovák első házai fölött, a meredélyen. Lánctalpasok, Rába-Steigerek völgyet betöl­tő zúgását röpíti szét a szél, amelyet — mások mondták — még Nádújfaluban és a Ko­váktól távoli Nyírmed-pusz- tán is hallani. — A környéken — mondom Kertész Róbert bányamérnök­nek, aki a Nógrádi Szénbá­nyák területi főmérnöke, a széntermelési osztály fő­munkatársa —• megszűnt a nyugalom, de vélem, ez a vál­lalatiakat megnyugtatja... — Értem a célzást... Va­lóban, esetenként a vállalati eredmények elérésében, a mélyművelésű aknaüzemek lemaradását sikerült a kül­színiek termelvényével pó­tolni. Nagy szó volt ez, ám most már azt várjuk el a két külfejtéstől, hogy a lenti bá­nyák teljesítményét még meg­tetézzék. Ez reális elképzelés. Hiszen a kőtetői külfejtésen, a ku­tatások eredményei szerint nyolcszázezer-egymillió ton­nányi, gazdaságosan kibá­nyászható szén van, ráadásul könnyen lefejthető. így az is valós lehet, hogy még ebben az esztendőben a két külfej­tésről kétszázezer tonnás „küldeményt” adjanak fel a nagybátonyi szénosztályozó­ból, ám, miként a szakembe­rek ezt lehetségesnek tartják, a népgazdasági igények függ­vényében nagyobb teljesít­ményre is képesek lehetnek. — Megindulásunktól júni­us végéig több mint harrpinc- ötezer tonna szenet bányász­tunk ki — mondja a bánya­mester —, s ez csupán a sze­rény kezdet volt. Húsz nap alatt most még többre nem futotta. Ám hangsúlyozom: ez csupán a szerény kezdet... A három-négy, helyenként ötméternyi vastagságú szén fölül pirkadattól a természe­tes világítás megszűntéig (fogalmaznak így, hivatalo­san), folyik a meddő letaka- rítása. A holdkráternek is be­illő, a tájba vájt „sebhely” legmagasabb pontjáról a két tiszántúli: Sztarna Tihamér, a generálkivitelezők munka­vezetője és Sinai János bri­gádvezető, tizenegy nagy gép parancsnoka szemléli a mun­kálatokat. — Őrülünk — mondja a munkavezető —, hogy siker­rel teljesítjük vállalt kötele­zettségeinket. Ebben benne foglaltatik munkásaink jó hozzáállása, kipróbált, „harc­edzett” gárda van itt Nóg- rádban — és egy-két kivé­teltől, segített az időjárás is. Tavasz kezdetén ugyan voltak nagy hóesések, a minap is szinte felhőszakadás-szerű esőt kaptunk, de ezeken ha­mar túltettük magunkat. — Soha rosszabb ne le­gyen! — mondja a brigádve­zető, aki tizenhetedik éve jár­ja már „géptársulatával” az országot. — Eddig minden kedvezően alakul és itt a maguk Nógrádjában jól is érezzük magunkat. Hiszen mi sem csak dolgozunk... Ám­bár a koszt lehetne jobb; ed­dig itt a homokterenyei biszt­ró főztjét ettük, de egy bü­dös húsos ebéd után „át­nyergeltünk” Mátranovákra, ahol kollégáink, a Ganz- MÁVAG vasasai is étkeznek Persze, ez más lapra tarto­zik. .. El kell még monda­nom, hogy kitűnő kapcsola­tokat építettünk ki az itt szé­kelő Zagyvavölgye Tsz ve­zetőivel, szakembereivel, akikkel kölcsönösen segítünk egymáson. Hol ők, hol mi adunk a másiknak nehézgép­alkatrészeket, szervezzük meg a gyors javítómunkát. Hatalmas földnyeső gép hántja mellettünk a földet, de lesimított nyoma után cso­daszépen csillog a szén. Ki­emelünk egy szénrögöt, s né­zegetjük Kertész Róberttel. — Ezt már kokszolhatni is lehetne, hiszen legalább négy- és fél, ötezer kalóriás. Per­sze —, sajnos —, nem ez a jellemző. Itt — magyarázza — a felső rész 3600 kalória körüli, de a lentebbi kettes- hármas telepi szén is megha­ladja a 2600-as régi haszná­latú fűtőérték-jelölést. A kettes számú külfejtésen a szén jövesztését és szállí­tását a Volán 2. számú Válla­lat gépei végzik. — Korrekt, megbízható, al­kalmazkodó partnerek — mondja Sztarna Tihamér, min­dig bizton lehet rájuk szá­mítani. Miként — ezt Szántó Jó­zsef ígéri: a megfelelő meny- nyiségű, jó minőségű kőtetői szénre is... Karácsony György Az Interinvest hamarosan a Richards Finomposztógyár­ral is szerződésre lép — en­nek értelmében a vállalat 50 millió forintot kap beruhá­zásaira. Az előzetes számítá­sok szerint az Interinvest ál­tal támogatott beruházások­kal több millió dollárral meg­növekszik az elkövetkező évek ben az érintett vállalatok ex­portteljesítménye. II hütőlpar csúcsszezonja Éjjel-nappal fagyasztják a gyümölcsöt és más terményeket; a hűtőipar üzemeiben teljes kapa­citással folyik a munka a fel­dolgozóvonalakon. Jelenleg a bor­só, a málna, a meggy és a ri­bizli tartósítása adja a legtöbb teendőt. A mezőgazdasági üze­mekből beérkező szállítmányokat három műszakban dolgozzák fel. Jó termés ígérkezik zöldbabból, most indul a tartósítási szezon. A zöldbabot a kukorica követi, ez manapság már igen keresett ter­méknek számít, ezért több he­lyen bővítették a feldolgozóka­pacitást. Zalaegerszegről például kétszer annyit adnak, múlt ta­valy; összesen 250 vagonnal. A fejlesztés eredményeként a székes- fehérvári hűtőházban új „kelbim­bóvonalat” állítottak be. Miskol­con új meggy és szilva „magozó­vonal” segíti a tartósítást. Győr­ben — egyelőre kísérleti jelleggel — a még jobb minőség érdeké­ben a málnát közvetlenül a sze­dés után, a földek mentén szá­raz jéggel hűtlk. NOGRAD - 1981. július 17., péntek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents