Nógrád. 1981. július (37. évfolyam. 152-178. szám)

1981-07-17 / 166. szám

A balatonfüredi színház A színház korabeli képe Színészeink a múlt század első felében sanyarú viszonyok közt tengődtek. Adóságokkal küszködő vándortársulatok járták az országot, amelyek a kisebb helyeken egy-két napig, a nagyobbakom ugyanannyi hé­tig, vagy hónapig vendégsze­repeitek öltöző nélküli csűrök­ben, vendéglőkben. Sínház- épülettel csak Erdély rendel­kezett, Kolozsvárott, és 1828- tól Miskolc. Legnagyobb üdülőhelyünk Balatonfüred volt. 1821-ben a nádor felesége is ott nyaralt, s ez még jobban divatba hoz­ta Füredet. Nyaranta több ezer vendég kereste fel, nemesi tár­sadalmunk színe-java, amely a magyar színészet felkarolá­sát hazafias kötelességének érezte. Teátristáink minden nyáron ellátogattak ide pár hétre, az előadásokat deszká­ból összetákolt fészerben tar­tották, amely esős időben be­ázott, napsütéskor tűrhetetle­nül forró volt. A színészek eb­ben a fészerben laktak is, olyan nyomorúságos körülmények közt, hogy sokszor az évad közepén felbomlott a társu­lat. Kisfaludy Sándor, a kor egyik legünnepeltebb költője, megfordult, olasz, francia, né­met színházakban is, s így jól látta a hazai viszonyok tűrhetetlen voltát. Ezért 1830- ban a nyaralók közt gyűjteni kezdett az állandó füredi szín­ház építésére. Beadványt in­tézett Zala megye közgyűlésé­hez (Füred akkor Zalához tar­tózott), ebben előadta: minden hazafi kívánja, hogy a színé­szek ne nyomorogjanak „silány deszkákon, kitéve a szél és eső alkalmatlanságainak, sőt né­ha veszedelmének.” Párhuza­mot vont köztük, s a német színészek 'közt „akik roppant palotákban kevélykedve lép­delnek, s a királyi városokat még jobban elnémetesítenék, ha lehetséges volna.” A megye pártolta a tervet, A tervezést és a munkála­tok vezetését Fülöp József veszprémi postamester vállal­ta magára, mégpedig ingyen. Nem volt színházi szakember, ezért Komlóssy Ferenc szín- igazgató, aki ebben az időben Zalaegerszegen játszott, társu­latát pár hétre otthagyta, és Füredre utazott, hogy tanácso­kat adjon a belső berendezés­re. Sok kelléket maga készí­tett el. Az alapozást már 1830 őszén elkezdték és a munka 1831 július 3-án olyan állapotba ju­tott, hogy megnyithatták a színházat. A teljes befejezésre csak a következő években ke­rült sor. A mai körtemplom környé­kén foglalt helyet az épület, és 400 személyt tudott befo­gadni. Balatonra néző, görö­gös stílusú homlokzatát hat jón oszlop díszítette — Feste- tich herceg ajándéka —, az oszlopok fölött felírás: „Ha- zafiság a nemzetiségnek” Győr, Sopron, Zala, Vas és Veszprém megye már koráb­ban létrehozott jó erőkből álló vándor-társulatot, „Dunántúli színjátszó társulat” névvel. Ennek vezetője Komlóssy Fe­renc volt, főigazgatójává Kis- faludyt nevezték ki. Az el­ső években ez a húsztagú tár­sulat játszott Füreden. Tagjai közt találjuk Baranyi Pétert, Lendvay Mártont és későbbi feleségét, Hivatal Anikót, Komlóssynét, Pergő Celesztint. A megnyitó előadásokon a Kisfaludy által írt prológot a színigazgató szavalta el, a vé­gén Kisfaludyra nézett, s a következőket mondta: „Éljen, akire gondolok, de akit meg­neveznem nem szabad, mert megtiltotta.” A közönség nem törődött a tilalommal, és vi­harosan éljenezte kedves köl­tőjét. A prológ utón Karl Töp­fer németből átdolgozott víg­játékát adták elő „Magyar hölgy” címmel. Valószínűleg Kisfaludy szerénysége nem engedte meg, hogy a megnyi­táskor valamelyik színdarabja kerüljön színre. A társulatnak különösen ka­póra jött a füredi színház meg­nyitása. Minden évben a két nyári hónapot vészelték át a legnehezebben, ekkor csak gyér közönség gyűlt össze. Most ez teljesen megváltozott, mert a Balaton mellett július-augusz­tusban állandó nézőkre ta­láltak. Komlóssy utóda később Latabár Endre lett, a híres színészdinasztia alapítója, majd a kiváló Shakespeare- színész, Molnár György. 1844-ben a zárt színház mellé egy nyitott, arénaszerű színpadot építettek, és nagy forróságban itt tartották az előadásokat. Zivatar idején gyakran megtörtént, hogy a szabadban elkezdett előadást a zárt színházban folytatták. Mind a fedett, mind a nyi­tott színház a hatvanas évek elejére annyira megrongáló­dott, hogy alkalmatlanná vált előadások tartására. Ezért 1861-ben egy új fedetlen színház készült, s a régit 1878-ban lebontották. A első világháború óta nem tartottak rendszeres színi előadásokat a savanyúvizes fürdőhelyen. Ennek főoka, hogy az 1861-ben készült színház is düledezni kezdett, és nem építettek helyette újat. Balatonfüred nyári élete azóta tovább fejlődött, min­den évben a szakszervezeti beutaltak és nyaralók tízezrei keresik fel, sok a beutalt a szívkórházban is, de egyre több a panasz, hogy kevés a kulturális program. Különö­sen esős időben hiányzik ez nagyon, önkéntelenül felve­tődik a kérdés: nem lehetne új színházat építeni, s ott nyáron állandó előadásokat tartani? Vértessy Miklós A honismeret haszna Tábori tapasztalatok A FIGYELMES újságolvasó szinte naponta találkozik újabb és újabb ifjúsági tábor hírével: úttörő-, vájtó-, olva­só-, nemzetiségi tábor. Mind­ezek között megkülönbözte­tett figyelmet érdemelnek a honismereti táborok. Ezek az egy-kéthetes táborok komplex formában próbálják a szülőföld ismeretét, szerepét átplántálni a fiatalokba. Tevé­kenységük szorosan ráépül a szocialista hazafiság támasz­totta követelményekre, alapo­zói a honismereti mozgalom­nak. utánpótlás-nevelői az azt irányítóknak és tevékenyen végzőknek. Jól kiegészítik az iskolai történelemtanítást, amennyiben az általános, az országos események mellett rá­irányítják a figyelmet a szű- kebb szülőföld történetére, annak élmény- és érzelemfor­máló hatására. Nógrád megyében tartották jó másfél évtizeddel ezelőtt az első országos ifjúsági honis­mereti tábort, amely azóta is „járja” az országot. Hatodik éve pedig már saját, Nógrád megyei tábor is működik ugyancsak váltakozó helyszí­nekkel és témákkal. A hatodik megyei ifjúsági honismereti tábor megrende­zésére ebben az évben Szé- csényben került ser a KISZ Nógrád megyei bizottsága és a Hazafias Népfront megyei bizottsága támogatásával. Szervezője és irányítója ezút­tal is a Nógrád megyei Mú­zeumok Igazgatósága volt. A honismereti tábor az idén tartalmában megújult, s úgy tűnik, szerencsés módon. A korábbi évektől eltérően nem vegyes témában dolgoztak a diákok, hanem szaktábori rendszerben, azaz, csak egy területre koncentrálódott a munkájuk: a régészetre. En­nek több előnye is lett. A tá­borba azonos érdeklődésű fia­talok jöttek össze, s ez előse­gítette a közösségi munka ki­alakulását. Könnyebb volt a közös szakmai programok szervezése is. Ugyanakkor egy kiemelt kutatási feladat el­végzéséhez koncentráltabb se­gítséget adtak. S nem utol­sósorban nem kötötte le a teljes múzeumi szakember- gárda idejét a tábor idősza­kára. (Mindamellett a tábor­lakók egy csekély töredéke kapcsolódva a szécsényi Ku- binyi Ferenc Múzeum profil­jához, külön feladatot kapott, amely a középréteg-kutatás­hoz kötődött.) A RÉSZTVEVŐK ezúttal is középiskolások voltak Salgó­tarján, Balassagyarmat, Pász­tó, Nagybátony iskoláinak ta­nulói. örvendetes tény, hogy nagy részük már korábban is járt a honismereti táborok valamelyikében. (Akadt, aki­nek ez volt az ötödik megyei honismereti tábora!) Ugyancsak örvendetes tény, hogy ebbe a . táborba szinte teljes egészében azok jöttek, akiket érdekelt a téma, s nem, akiket kijelöltek az is­kolában, mint kipipálandó feladaton résztvevőket. Már évek óta hadakozott a múzeu­mi szervezet az ilyen felfogás ellen, s úgy tűnik, sikerrel. A tudatos válogatáshoz, il­letve részvételhez az is hoz­zájárult, hogy a tábort meg­előzően két alkalommal ösz- szehívták a jelentkezetteket, s számukra előkészítő fog­lalkozásokat tartottak a cso­portokat irányító muzeológu­sok. ☆ A régészeti tábor munkája az immár harmadik éve folyó ültetés-tetői ásatás folytatása volt négy régész irányításá­val. Feladatuk egyrészt a neolitikus telep kiterjedésé­nek megállapítása, másrészt a középkori temető további feltárása. Mindkét feladatu­kat sikerrel teljesítették. Újabb három, többé-kevésbé jó állapotban levő középkori sírt tártak fel. Az új kőkori telep több gödrét sikerült ki­ásni, amelyekből értékes lele­tek kerültek elő. Így többek között egy festett arcos edény perem-nyak töredéke, Több, szépen díszített zselizi kultú­rából származó edénytöredék, valamint hőbalták, pattintott obszidián és koga eszkö­zök, számtalan állatcsont Különleges értékű egy kismé­retű agyag állatfigura, amely feltehetően edénydísz lehetett. A régészeti munkát végző fiatalok derekasan dolgoztak, hiszen az ásás. lapátolás mel­lett a tűző napsütéssel is meg kellett küzdeniük. Sőt, még a délutáni-esti szakmai vitákra is maradt erejük. Ha nem is lesz mindegyikükből régész, akkor is értő segítői lesznek a régészeti munkának, társa­dalmi bázisává válnak a le- letbe.ielentő hálózatnak, s se­gítségükkel egyre kevesebb pótolhatatlan tárgy kallódik majd el. A középréteg-kutató cso­portban részt vevő öt diák a tíz nap alatt számtalan kilo­métert utazott és gyalogolt a megye településein. Feladatuk volt a kijelölt falvakban az egykori nemesi kúriák és kas­télyok felkeresése és azok fel­mérése. Valamennyi kúriáról részletes leírást, rajzot, vala­mint fekete-fehér és színes fotókat készítettek. Ezek ter­mészetesen nem mérnöki pontosságúak, de nem is ez volt a cél. Munkájuk során a múzeumi adattárba került 21 felépülés 50 lakóépületének részletes leírása. Egyik-má­sik épületről lehet, hogy ez volt az utolsó jelentés, olyan elhanyagolt állapotban talál­ták őket. Mindezek mellett, ahol jártak, megtekintették az egyéb műemlékeket is, és olyan helyekre is eljutottak, ahová a tábor nélkül aligha. A HATODIK megyei ifjú­sági honismereti tábor szak­mai szempontból tehát ered­ményesnek bizonyult. A részt vevő fiatalok ismeretei szülő­földünkről bővültek, értői és segítői lesznek és lettek nem­csak a megyei múzeumügy­nek, de az egész honismereti mozgalomnak is. S ez a tá­bor másik hasonlóképpen fontos eredménye. Praznovszky Mihály , Magyar filmek nemzetközi fesztiválokon A szicíliai Taorminában július 21—30-a között rendezik meg a nemzetközi film- fesztivált, amelyen Almási Tamás Balla­gás című alkotásával vesz részt a hazai filmgyártás. A nyári fesztiválok sorát a locarnói szemle folytatja, amelyet augusz­tus 3—9-e között tartanak. A rendez­vénysorozat versenyprogramjában Bódy Gábor Psyché című filmjét, az informá­ciós műsorban Szabó István Mephisto cí­mű alkotását, a Filmkritikusok Nemzet­közi Szövetsége —a FIPRESCI — sorozatá­ban pedig Gál István Cserepek című pro­dukcióját vetítik. Ugyancsak augusztus elején gyermek- és ifjúsági filmfesztivált rendeznek az olaszországi giffoni Valle Pianában, amelyre nyolc animációs rö­vidfilmet küldenek a hazai alkotók. mindenkit adakozásra szólított fel, és a létesítendő színházat Kisfaludy igazgatása alá ren­delte. A megyei gyűjtés nem zárult nagy eredménnyel, de jelentős összeget adtak a szom­szédos Arács földesurai, és mégtöbbet a veszprémi kápta­lan. A tihanyi apátság, Füred földesura ingyen telket aján­lott fel e célra. Bizonyságot tett hazafias érzelmeiről a helybeli jobbágyság: száz lo­vas- és ezer gyalogosnap­számmal szolgálta az építke­zést. Aforizmák Mindenki azon igyekszik, hogy maga szabja meg az uralkodó széljárást — éppen ezért senki sem tudja ponto­san megjósolni a várható időt. (Grönlandi meteorológusok közhelye) Az élettapasztalat poggyá­sza különösen azért alkalmas —, mert nem kell megőrzőbe adni. (Tranzitutasok bölcsessége) ........................................................................................................................................... I N yáron egyszerű?... Alig van még egy község Nógrádban, ahol olyan fluk­tuáció lett volna a művelő­dési ház vezetői állásában, mint Ecseg. Visszaemlékszem olyan időszakra, amikor há­rom év alatt heten próbál­koztak (de közben még jó időre üres is volt a hely. Az­tán nemrégiben végre úgy tűnt, megoldódik a problé­ma: a faluból elkerült, köz­gyűjtemény-kezelői osztály­ban végzett fiatal vállalta az állást. Sok jó kezdeményezés­ről hallottunk, úgy látszott, sínen lesz az ügy —, de most újra (átmenetileg) vezető nél­kül van a ház, az ok: gyer­mekgondozási, szabadság. A közművelődés irányítója je­lenleg Cserenyi Sándorné kör-- zeti könyvtáros. — Nyáron nagy a csend itt is, csökken a látogatók szá­ma. Felnőttekre alig-alig szá­NOGRAD — 1981. július 17., péntek míthatunk. Ebben a körzet­ben hagyománya van sok­féle háztájis munkának — a fóliázástól a nyúltenyésztésig, aki nem termelőszövetkezeti tag, hanem Pásztón, Pesten dolgozik, eljáró, az is szabad idejét jórészt ezzel tölti. — Ehhez azonban szakis­meretekre van szükség — gondolom, a mindennapok művelődéséhez ez hozzátar­tozik. — Igen, rendszeresek a szakcsoportülések — a zöld­ségesek, nyúlások, uborká- sok összejárnak. A mezőgaz­dasági könyvnek is van ke­letje. — A könyvtár körzeti fel­adatokat is ellát. Ez milyen munkát ad? — Fontos, hogy ..forogja­nak a könyvek”, mindenhová eljussanak az újabb kiadvá­nyok is. Csécsén és Kozárdon kéthavonta tartunk letéti cse­rét. Amikor elviszik a friss könyveket, ott külön polcra kerül, hadd csábítsa az olva­sókat az újdonság. — És ez mennyire sikerül, milyen eredményeket értek el? — Ecsegen 312 olvasónk van, Csécsén 136, Kozárdon 165. Többet mond talán a forgalomról, hogy a székhély- községben 3159 látogató 4145 az unalomtól, ott kötetet vitt haza, Kozárdon szét, a vakációhoz 413 látogató 749 könyvet köl­csönzött. Érdemes belátogatni — ren­dezett, kulturált a könyvtár- helyiség, folyóiratok között is válogathatnak. Látszik, hogy Cserenyi Sándorné szereti birodalmát — egyébként a végzettsége neki is a pásztói gimnázium közgyűjtemény­kezelői oklevele. Kérdezőskö­döm tőle a „szomszédvárról”, a művelődési házról is — ám nem sok biztatót tud mon­dani. — Rendezvényei* jóformán egyáltalán nincsenek azóta, hogy üres az állás. Legutób­bi nagyobb megmozdulás a sokat emlegetett művelődé­si nap volt. Ez egy nagyon értékes, hasznos forma — az emberek igényeihez igazodó, minden korosztálynak nyújt valamit. És maguk a részt­vevők, több szerv képviselői dolgoztak a sikeréért. Ezen­kívül egy-két bál. az úttö­rők kulturális seregszemléje... Nyáron egyszerű, a falusi gyerekeket nem kell félteni a termé- számukra nem oly annyira szükségesek a kulturális programok, mint városban, lakótelepen lődör­gő társaiknak — vélik so­kan. Nem tudok ezzel száz százalékban egyetérteni — különösen azért, mivel falun is egyre inkább „hozzászok­tatták” a fiatalokat a szabad idő kulturált, hasznos eltölté­séhez. És ha megszokja az ember a jót... Inkább szur­kolunk azért, minél hama­rabb legyen újra gazdája a háznak, folytatódjék a körze­ti művelődés összefogására irányuló munka. És ne csak a lakosokért — a lakosság­gal együtt, ahogy a művelő­dési napon történt! G. K. M. A Szegedi Szabadtéri Játékok színhelyén, a Dóm téren teljes műszakban dolgoznak a díszletkészítők. A nyitó elő­adást július 18-án tartják, Glinka Ivan Szuszanyin című operáját mutatják be. Tanfolyam táncoktatóknak Német színpadi koreográfiá­kat ismernek meg a magyar- országi német nemzetiségi táncegyüttesek oktatói —, mintegy ötvenen —, s szín­padi mozgást, megjelenítést, műsorösszeállítást is tanul­nak. A Magyarországi Néme­tek Demokratikus Szövetsé­gének kezdeményezésére jú­lius 20. és 26. között Tatán fováobképző tanfolyamon vesznek részt a szakemberek. Előadásaikra, tapasztalatcse­réjükre, táncbemutatóikra NDK-beli szakmái megfigye­lő érkezik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents