Nógrád. 1981. július (37. évfolyam. 152-178. szám)

1981-07-02 / 153. szám

Olcsó légkondicionálás ' Az iparosított építés egyik i— nálunk is terjedőben levő — formája a könnyűszerke­zetes technológia. Áruházak iskolák, óvodák, bölcsődék, irodák készülnek így. Számos előnye mellett azonban min­den ilyen technológiával ké­szült épületnek van egy hát­ránya is: ha nyáron —, vagy az átmeneti évszakokban — a külső hőmérséklet közelít a 30 C-fokhoz akkor odabent már túl is lépte e határt. Vagyis a legtöbbször valami­lyen módon szellőztetni, hű­teni — közhasználatú idegen szóval: klimatizálni — kell a könnyűszerkezetes épületeket Régóta ismert és elterjedt klimatizálási mód, hogy a helyiségbe mesterségesen hűtött külső levegőt áramol­tatnak be. Ennek csak egy hátránya van, túl drága. Nem csak a megépítése, ha­nem az üzemeltetése is, hi­szen a gépi hűtéshez energia kell, ez pedig napjainkban' egyre többe kerül. Pedig az ilyen munkahelyeken dolgo­zó emberek közérzetét, telje­sítményét, ronthatja és ja­víthatja is a környezetük hő­mérséklete. Ezért dolgoztak ki egy olcsóbb eljárást az Építéstudományi Intézet mun­katársai, dr. Részegh Csaba tudományos tagozatvezető irá­nyításával. Az eljárás neve: adiabatikus szellőztetési rend­Ügy találták, hogy 70 száza­léknál húzódik a felső határ, ezen túl már kellemetlen a bent tartózkodóknak. Az in­tézet szentendrei hőérzet-la­boratóriumában a kísérleti alanyok irodai munkát vé­geztek. A helyiség — a mun­kahely — hőmérsékletének és páratartalmának változtatása közben mérték .többek közt az alanyok figyelmének, re­akcióidejének, vérnyomásá­nak. pulzusának változását, testük hőmérsékletét és ned- vességleadását (az izzadást) is. A háromszáz kísérleti sze­mély vizsgálata során több ezer adat gyűlt össze. Ezek feldolgozása még folyik, né­hány eredmény azonban máris kimutatható. Az adia­batikus szellőztetésű helyisé­gekben a dolgozó emberek kellemesen érezték magukat — úgymond jó volt a szub­jektív hőérzetük —, amit az is bizonyít, hogy 10 százalék­kal nőtt a teljesítményük, a munka során elkövetett hi­bák aránya pedig ugyaneny- nyivel csökkent. A viszonyí­tás természetesen a klimati- zálatlan helyiséghez mérten értendő. Az adiabatikus szel­lőztetési módnak akusztikai előnyei is vannak. Ennek hiá­nyában ugyanis nyáron fo­lyamatosan nyitva kell tarta­ni az ablakot, ami ugyan —, mint láttuk — nem csökken­ti számottevően a belső hő­mérsékletet. bejut viszont a külső zaj. Ez a városokban lökésszerű, és addig fokozód­hat, hogy például az iskolai osztályteremben nem lehet érteni a tanár szavát. A be­mutatott szellőztetést alkal­mazva nem kell ablakot nyit­ni, a rendszer alapzaja pe­dig a gondos kivitelezéssel minimálisra csökkenthető. N. G. szer. E rendszer olyan, hogy a külső tiszta levegőt — a he­lyiségekbe juttatást megelő­zően — vízfüggöny előtt ára­moltatják át Ha odakint mondjuk 28 C-fok a hőmér­séklet, akkor természetes szel­lőzés esetén például egyköny- nyűszerkezetes iskola tanter­mében 32 C-fok körüli ér­ték mérhető. Sima gépi szel­lőztetéssel odabent is meg lehet közelíteni a külső hő­mérsékletet, míg egy órán­ként ötszörös légcserés adia­batikus hűtéssel 27, tízszeres óránkénti légcserével pedig 25 C-fokra csökkenthető a belső hőmérséklet. E rendszer beszerelése fele annyiba, üzemeltetése pedig egyharmadába kerül a ha­gyományos, gépi hűtésű kli- matizálás költségeinek. Minthogy a lehűtött le­vegő nedvessé válik, a ku­tatóknak azt is meg kellett határozni, hogy mekkora le­het a helyiségbe juttatott le­vegő relatív nedvességtartal­ma. Ennek megállapítására számos fiziológiai, pszicholó­giai vizsgálatot is végeztek. Üjabb szakmát sajátított el a balassagyarmati kábelgyárban Pásztor László géplakatos, amikor tavaly munkája mellett a tömlőzőgépmunkás-végzettséget is megszerezte. Jelenleg kor­szerű gépsort irányít. Segítségével a hazai iparnak erős­áramú szigetelt kábelt készít. Igazodtak a piaci lehetőségekhez A gazdálkodás sikerei és árnyoldalai a kohászoknál A napokban ülést tartott a gondolt gazdálkodásra. A vi- tosságán a kovács üzemekben! Salgótarjáni Kohászati Üze- szonylag kedvező árbevétel, a a hengerműben és Kistere­mek pártbizottsága. A napi- megfelelő mértékű költség- nyén. rend tulajdonképpen a VI. öt- csökkentési törekvésekkel pá- A munka elemzése során éves gazdasági, fejlesztési, rosulva az eddigiekben ked- felmerült, hogy a készletek munkaerő- és bérpolitikai, il- vezően alakította a vállalati alakulásában kisebb-nagyobb letve szociálpolitikai terv nyereséget. Egész évre 200 hullámzások tapasztalhatók, megtárgyalása, volt, de ennek millió körüli tiszta nyereséget amelyek kedvezőtlen hatással részeként felmérték a VI. öt- várnak, de az első öt hónap lehetnek a vállalati eredmé- éves terv indulásának eddigi eredménye már 100 millió fo- nyekre. Az alapanyag-ellátás- tapasztalatait. rint körül volt, féléves szin- ban elmaradások és jelentős Ürmössy László, a vállalat ten pedig mintegy 110—112 túlszállítások váltakozva for- vezérigazgatója előterjesztésé- millió forintos nyereséggel dúlnak elő. A legfontosabb ben elmondotta, hogy 1981 számolnak. berendezések üzemidő-kihasz­első öt hónapjában mennyi- A gazdálkodás során to- nálási körülménye és eszköz- ségben és értékben egyaránt vábbra is figyelnek a költség- hatékonysága nem mindenben 98 százalék felett teljesítet- csökkentés és a készletezést kielégítő. Növekedtek a vá- ték a terveket. Alapos mér- javító tényezőkre, amelynek ratlan meghibásodások a hen- legelésnek vetették alá a gaz- előterében az anyag- és ener- germűben, a kovácsüzemek- dálkodás és a kereskedelem giafelhasználást kell állítani, ben, de nem kielégítő a hely­lehetőségeit, s miután az Az eddigi intézkedések kedve- zet a kistérényei esősoron exportértékesítésben bizonyos, ző eredményt hoztak, hiszen sem. Nagyobb körültekintés- keresethiány és alacsony ár- vállalati szinten az anyagta- sei kell végezni a munkaerő szint volt tapasztalható, ezért karékosság 7,2, az energiata- belső átcsoportosítását, mert főként a belkereskedelmi igé- karékosság pedig 5,1 millió kevésbé fontos munkaterüle- nyek fokozott kielégítésére, forint megtakarításhoz veze- teken kisebb hatékonyságú vagy, ahol. erre lehetőség volt, tett. Ezek az összegek meg- gépek mellett gyakran a ter­előszállításokra törekedtek. A felelnek az időarányos taka- vet meghaladó teljesítések ta- belföldi kereslet egyelőre le- rékossági követelményeknek, pasztalhatók. Ugyanakkor kötötte a vállalat gépkapaci- Különösen elismerésre méltó többet kell törődni a szóvál­tásait, így az exportrendelés- a huzalmű alapanyagcsök- tató területek, a karbantar- állomány visszaesése nem kentő tevékenysége és az ener- tás, a szerszámgyártás, az okozott végletes gondokat. A giamegtakarításban elért ered- energiaellátás, termelékenysé- második fél évben viszont ménye. De a többi részleg is gi színvonalával. Ezeken a szükségessé válik az export- figyelemre méltó javulást ért helyeken gyakran a hagyo- termelés fokozása, különösen el a rezsi- és segédanyagok mányos módon mérik a lét- a hidegszalag, a kovácsoltáru megtakarításában. számigényt, mindent kézzel és a hegesztetteső-gyártás- A szervezési intézkedések akarnak megoldani, s ahol ban. jól egészítették ki az üzemek lehetséges, ott sem töreked­Felhívta a figyelmet, hogy és a szocialista brigádok költ- nek automatikával. mechani- a jövőben is nagy gondot kell ségcsökkentő törekvéseit. Ja- zálással elvégezni a feladato- fordítani a figyelmes és át- vítani kell a munka folyama- kát. Mára télre készülnek! Takarmánybetakarítás a megyében Befejeződött a megyében a lucerna első kaszálásának be­takarítása, sőt több nagyüzem­ben megkezdődött a másodiké is. A csaknem hatezer hektár lucernaterület a termelőszövet­kezetekben a tavaszi aszályos Időjárás miatt nem örvendez­tette meg különösebben hoza­mával a termelőket. A kaszá­lás utáni csapadék viszont a minőségének nem használt a legtöbb közös gazdaságban. A felmérések szerint az el­ső kaszálás az éves tervezett szükséglet egyharmada, a kí­vánatos 50 százalékos arány helyett, azaz kevés. A gazda­ságok ezen a nitrogén-vissza­pótlás növelésével tudnak se­gíteni, hogy a későbbiekben a termésmennyiség növekedhes­sen. A felemelt műtrágyaadago­kon túl a termelőszövetkeze­tek többségében kaszálják a rétek fűtermését és a szoká­sosnál is nagyobb gondot for­dítanak a legeltetésnél a tapo- sási károk csökkentésére. Az utóbbi években egyre inkább terjed a villanypásztor hasz­nálata, bár az lenne a jő, ha még több helyen alkalmaznák az ügyes berendezést, amely- lyel jelentősen növelhető a takarmánytermő terület eltar­tóképessége, csökkenthetők a költségek. A takarmánynövény-ter­mesztés alól felszabadult terü­leteken ajánlatos a szuperko­rai kukoricafajták vetése, mert ezek még az első fagyok előtt megfelelő termésémennyiséget biztosítanak. A szükséges ve­tőmag rendelkezésre áll a gaz­daságoknak. Az aratás megkezdésétől nagy figyelmet kell fordítani a szalma betakarítására, hiszen napjainkban már többféle mó­don — viszonylag elfogadha­tó költséggel — lehet belőle ér­tékes takarmányt előállítani. A napokban megkezdte munkáját az a nagy teljesítmé­nyű Hesston takarmánybeta­karító gép is, amelyet nemré­giben vettek át Nézsán. A gép négy környékbeli terme­lőszövetkezetben könnyíti meg és gyorsítja a betakarítást úgy, hogy a takarmány minő­sége is javul. Útoniá aro Kollár István rétegződései A felsőpetényd „bicskabá­nyákról” először Révai Zol­tántól, a mai, nagyléptékű bányaüzem vezetőjétől hal­lottam. „Jó régen ismeri itt a hegy körül az ember a kü­lönleges értékű tűzálló agya­got. .. Valamikor ezen a kör­nyéken sorra nyíltak a bics­kabányák, amolyan kis üze- mecskék... ” Hogy miért ép­pen bicskabányák voltak azok a kezdetleges vágatok? Ta­lán a kitermelés „színvonalá­ra” utal a mindmáig fenn­maradt elnevezés. xxxxxxxx Kollár István állami díjas vájár éppen ma 24 esztende­je vette kézbe először a föld alatt a lapátot. Azóta egy­folytában a hegy gyomrában dolgozik. Vájár, munkacsa­pat-vezető, a kiemelkedően magas "kitüntetést tavaly vet­te át a Parlamentben ünne­pélyes keretek között Aczél Györgytől... De ennek is hosszú sora van. A véletlen úgy hozta, hogy éppen akkor irányították a külszínre egy-két napos mun­kára, amikor felkerestük. A külszíni munkahely megkö­zelítését nem minden gépko­csi bírja erővel. A terepjáró meg éppen most indult az udvarról egy csapat műszaki egyetemistával, ők még távo­labb mennek, oda, ahol a legérdekesebb képét mutatja a megbontott hegy, ahol . a geológiai mérések, gyakorló kutatások a legtöbb izgal­mat ígérik. Várni kell hát. amíg egy teherautóval Kol­lár István teér a bányaüzem központjába. Hogy kerül a föld alatti munkás a föld felszínére, a külszíni mun­kahely hatalmas, napsütötte horpadásába? „Olyan, kővel megrakott rétegekhez ért a külszíni fejtés, amelyet csak robbantásokkal lehet tovább művelni. Most egy-két napig Kollárékra is fent van szük­ség! ők készítik elő és vég­zik el a robbantásokat, hogy azután a gépek eredménye­sen tudjanak dolgozni” —, mondja a rövid várakozás szünetében Révai Zoltán. XXXXXXXX Az életben a megrendezet- lenség mutatja meg mindig a legteljesebben a rendet. A krónikás akaratlanul csöp­pen bele egy fontos ügy bo­nyolításába. Magas, energikus ember az orvos, aki pontos leírását adja Révai Zoltán­nak egy beszerzésre javasolt NDK-beli EKG-berendezés- nek... „Jobb, mint a svájci és olcsóbb is. Meglesz har­mincezerből, ez a pontos ne­ve, az egész könnyen besze­rezhető és ha itt lesz, nem kell az embereknek a drága időt a távoli rendelőkben töl­teni. . ” A legutóbbi szűrés hozzávetőleg húszezer forint termeléskiesést okozott, vagy talán többet is. De az ember, a bányász, ő a legfontosabb itt, ahol bizony kevés fiatal nyitogatja a felvételi iroda ajtaját. Mondják: máshol is megkereshet annyit a fiatal, mint itt a föld alatt... Hiá­ba nem veszélyes üzem az agyagbánya, mégiscsak a föld alatt kell dolgozni. XXXXXXXX Kollár István hogy kezdte? „Romhányiak vagyunk. Apám Kétfiodonyban szol­gált a földesúrnál. Nagy csa­ládból való volt, bátyámat, nővéremet meg engem ke­mény munkával tartott fenn. Ott jártunk iskolába is, a bátyám huszonötben én hu­szonkilencben születtem. Mi­lyen volt a gyerekkorom? Semmi szépre nem emlék­szem belőle. Csak arra, ahogy apánk agyonfagyva Bodonyból hazaért, jégcsapok rezegtek a bajuszán... Nem emlék­szem semmi szépre abból az időből... ” XXXXXXXX István fiának Moszkvicsot vett. Most is a romhányi bá­nyászkolóniában laknak. Ott. ahol a háború utáni évek­ben lakást kapott Kollár Ist­ván. A lakást szépen átala­kítgatták, a fiú is velük él. a kerámiagyárban gépbeál­lító lakatos, szakmája sze­rint autószerelő, nemrégiben szerelt le a katonaságtól a tényleges idő után. „Az én életem úgy kezdő­dött, mint sok más romhá­nyi emberé. Mint a bátyámé és a nővéremé. Mindketten előttem már az akkori cse- répkályhagyárban dolgoz­tak. Negyvenhétben én is oda­mentem utánuk. Vonzó volt az a gyár akkor is, hiszen heti kereset volt, biztos ke­nyér. Először fát kellett ha­sogatni, csillén behordani a kemencékhez, aztán előbbre­léptem. Agyagőrlő, majd ke­mencerakó, végül égető let­tem. Az égetéshez már na­gyon kellett érteni, pontosan annyit és olyan fát kellett adagolni a tüzelésnél, ami a megfelelő hőmérsékletet nyújtotta. Gyönyörű termékek voltak azok! Aranybarna, zöldbarna, vörösbarna kály­hacsempék. .. ” XXXXXXXX Katonaság, azután 1954-ben Salgótarjánban a háromhóna­pos pártiskola. Három évig, ötvenhétig a rétsági járási pártbizottságon volt instruk­tor, hét község tartozott hoz­zá; nehéz politikai munka volt. Tele olyan buktatóval, amelyet csak a realitás irán­ti érzékkel, törekvéssel le­hetett elkerülni. Mindvégig — a mai napig a helyén ma­radt tulajdonképpen, hiszen a felsőpetényi ásványbánya Lenin Szocialista Brigádjá­nak vezetője (A népköztár­saság kiváló brigádja!), az üzemi pártvezetőség tagja hu­szonkét éve, ötvennyolctól munkásőr és tagja a járási pártbizottságnak... XXXXXXXX Kollár István emberi érté­kei, energiái azokban a ré­tegekben élnek, amelyeket a társakkal töltött esztendők raktak le benne, egymásra préselve jót és rosszat, derűt és leküzdött, közösen legyűrt gondot, napfényt és félho­mályt, ólomnehéz éveket, birkózást tűzzel, emberrel, agyaggal, kővel, változó élet­tel. De soha nem egyedül. „Az indoklás az volt, hogy a magas kitüntetést a brigád­mozgalomban eredményesen letöltött húsz év után kapom Soha nem felejtem, amikor a vezérigazgatónk, dr. Gagyi Pálffy István közölte velem itt az irodán a jó hírt, aztán meg, amikor megérkezett a hivatalos értesítés az ünnep­ségről a Parlamentbe... Ak­korra megcsináltattam a bá- nyász-diszegyenruhát. azóta mások is megrendelték, mert itt kevesebb bányásznak van I meg, mint a szénbányászok körében. Volt ott egy szénbá­nyászbrigád is, kollektív ki­tüntetést kaptak, messziről észrevettük egymást az ün­neplőruhás tömegben... Hogy mi a titka a mi brigá­dunknak? Nincs titok. Sor­rend az van. Első a munka, aztán a közösség olyan érte­lemben, hogy mi mindenben együtt élünk, együtt érzünk, gondolkodunk és cselekszünk is egymásért. Szóval, min­denben együtt vagyunk. Eny- nyi az egész." XXXXXXXX Az első brigádvezetőt, Sző­lőst Lászlót (nyugdíjas már) a mai napig emlegetik. Ami­kor 24 éve Kollár István nem ismeretlenként itt munkára jelentkezett, akkor is a régi elvtársai segítették. Bevették a csapatba. Az első napja a föld alatt azzal telt, hogy a bányamesterrel körbejárt három munkahelyen. Aztán azt mondták neki: „lapátol­jál egy kicsit... ” A mai bri­gád (éppen a fele cserélődött ki közben) Kosik János, Ban­der Ferenc, Antalics János, Sztanó Imre, Termán Ká­roly. .. „Mind jó munkás" — így vélekedik Kollár István. Hogy a nyugdíj is eljön? „Hanem főnök! De jó vága­tot lehetne ott fent nyitni... " — mondja Révai Zoltánnak. Mindkettőjük arca csupa de­rű. T. Pataki László NÚGRÁD — 1981. július 2., csütörtök 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents