Nógrád. 1981. július (37. évfolyam. 152-178. szám)
1981-07-02 / 153. szám
Filmjegyzet Eényei József: Magyar írók perei 2. Mindhalálig zene ' A Kabaré rendezőjének, Bob Fossénak új filmje életrajzi ihletésű. Főhőse Joe Gideon maga is koreográfusrendező, s külső megjelenésében is emlékeztet Fosséra A személyes mozzanatot azért tartom szükségesnek kiemelni, mert elsősorban ez eredményezte a film szug- gesztivitását, magával sodró lendületét. A halállal való szembenézést nehéz elképzelni annak, akinek még nem adatott meg ez a borzongató, félelmetes érzés. Fosse a halált hívja fel egy táncra, csillogó, zenétől harsogó színpadán Gideon ötvenes évei elején jár, energikus, népszerű művész. Üj darabja próbáján százával nyüzsögnek a fiatal táncosok, mind abban a reményben, hogy bekerülnek a mester társulatába. Mi is itt találkozunk vele. A tisztelő és vágyakozó tekintetek között két aggódó arcot is felfedezhetünk: Gideon elvált fe- leségéét és lányáét, Michelle- ét. ök tudják, hogy a férfi jó ideje orvosságokon él. Gondtalan mosolya elővará- zsolásához alkoholra is szüksége van, s szabályos időközönként be kell vennie a szemcseppeket. Aggódnak miatta, mert nekik kettőjüknek ő nemcsak táncos-zenés rendező. A volt feleségnek a legőszintébb barátja, akivel a magánéleti és szakmai problémákat egyaránt meg lehet beszélni, Michelle-nek pedig apa, aki kell, hogy tanítgas- sa, vicceljen vele, s mindig ott legyen, ha kell. Joe-nak —, mint általában — most is csak néhány perce van számukra, tévéfilmje vágására siet. A próba tánca közben felvett lendület hajtja nap nap után, de néha egy különös látomás figyelmezteti, hogy ideje lenne lefékeznie egy kicsit. Elbűvölő menyasszony-fehérruhás lányt lát maga mellett, de megfoghatatlanul, aki, mint valami élő lelkiismeret az életéről faggatja Gideont. A férfi emlékeiből így bukkannak fel azok a képek, melyeknek leginkább megkegyelmezett az idő: az első bátortalan lépések a művészi pályán, a család, szerelmek, a munka. Az angyali nővel folytatott beszélgetéseket szereti, mert sok kedves régi dolgot juttat eszébe, de az önmagával való szembesítés egyre inkább közeledik a, jelenhez, s elkerülhetetlenül felmerülnek a jövő kérdései is. Néhány percre, vagy órára lehalkul számára a zene, csillapodik a feszes ütem, de ezt Joe nehezen viseli. A próbák és előadások kavargásában talál újra magára igazán. A komoly figyelmeztetés szívroham formájában érkezik. Ám Gideon erre is sajátságosán reagál. A műtétet show-műsor- nak képzeli, ahol az orvosok és ápolók táncolva és énekelve végzik munkájukat. A végső, igazi nagy mutatvány pedig a halál tánca. Itt Gideon megsokszorozódik: ő fekszik az ágyban, melyet körülvesz a látványos forgatag, ö ül a magas rendezői székben, irányítva az egész mutatványt, s közben figyelve a sápadt haldoklót, egyben ő is a nagyjelenet egyik nézője. Számára így természetes az elmúlás —, ahogy élt. őszintén, bátran, álkönnyek kísérete nélkül. A néző mégis el- érzékenyül, amikor meglátja Michelle könyörgő, csillogó szemeit: „Apa, ne menj el!” Mert hiába lenyűgöző és csodálatos mindaz, amit látunk, nem tudjuk így felfogni a halált. Akinek ez leginkább sikerült, az tudott azonosulni Fosse felfogásával. A film jellegéből adódóan feliratos, hiszen a mozgás mellett lényege a zene, az ének. Az angolul kicsit is értőknek épp ezért külön élvezet figyelemmel kísérni a gyakran párhuzamosan folyó dialógokat, ami újabb réteget jelent az eszközrendszerek sűrűjében. A főszerepet játszó Roy Scheidert nemrég a Sheila meghalt és New Yorkban él című amerikai filmben láthattuk. Ezúttal Fosse mellett sokkal több lehetőséget kapott, hogy képességeit csillogtassa. S még egy kis adalék: Michelle, a bájos, ügyesen táncoló kislány magyar származású — Erzsébet Földi. — ko — Ősztől 14 helyen Gyerekeknek, pedagógusoknak: ötnapos munkahét A népgazdaság rendjét követve 1982 szeptemberétől minden oktatási intézményben áttérnek az ötnapos munkahétre. Ez persze nem megy megfelelő előkészület, kísérleti kipróbálás nélkül: ahogy a 11 napos ciklus bevezetése előtt, úgy most is néhány intézményben már korábban rátérnek erre, felmérik a legjobb megoldást, tapasztalatokat gyűjtenek. Nógrád megyében 14 oktatási-nevelési intézményt kértek fel erre: három óvodát, hét általános és négy középfokú iskolát. Az iskolánál arra törekedtek, hogy minden típusból szerepeljen egy-kettő, és össze tudják hangolni a tevékenységet a település üzemeivel, művelődési intézményeivel. Így szerepe] az intézmények között a pásztói Dózsa és Kun Béla iskola (az egyik körzeti, nagyközségi, a másikban kisegítő iskola is működik), Salgótarjánból a Budapesti úti (nagy létszámú városi) Balassagyarmatról a Bajcsi iskola, amely ezenkívül körzeti feladatot is ellát, a kisebb iskolák közé tartozó mátramindszenti, a szlovák nyelven is oktató nőtincsi, valamint a varsányi körzeti kisiskola. A középfokú intézmények közül a pásztói Mikszáth Kálmán Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola, a kisterenyei gimnázium, a 211. számú salgótarjáni 1SZI és a 209. számú nagy- bátonyi ISZI (az utóbbiban már az idei tanév második felében kezdték) vesznek részt a ki- leti év munkáidban. A közelmúltban tájékoztató megbeszélésre hívták össze a vezető óvónőket, iskolaigazgatókat, igazgatói munkaközösség-vezetőket, a pedagógusszakszervezet, az úttörőszövetség, a közművelődési intézményhálózat képviselőit. Sok dolgot meg kellett vitatni ahhoz, hogy ősszel bátran kezdhessék a „próbaévet”! A kísérletben résztvevőknél más lesz a tanév rendje, mint a többieknél. Ha a kronológiai sorrendet akarjuk betartani, először azt kell megemlíteni, hogy az iskolai óra- tervkészítés (ami nyári munka. ..) milyen gondokat, feladatokat hoz. Két változatot ajánlottak — az egyik szerint évente kétszer kell tantárgy- felosztást és órarendet csinálni, a második típusban háromszor. A legtöbb iskola mégis az utóbbit találta jobbnak — a kísérlet során elválik, ki döntött jól. 190 tanítási nappal számolnak, 38 hétre terveznek — a tudományos munkatársak, oktatásügyi szakemberek a külföldi tapasztalatokat is figyelembe vették, igazodva az új tantervek bevezetéséhez, amikor javaslataikat kidolgozták. Alapelvnek számít, hogy a tanterv módosítása nélkül, a tanulói terhek növelését elkerülve és a pedagógusok jövedelemcsökkenését „kivédve” tervezzék meg a munkát. A cél: szabadidő-növekedéssel járjon az ötnapos iskolai hét bevezetése. Ennek viszont sokféle következménye, feltétele van — nagyobbak lesznek az igények a művelődési intézményekkel, a fiatalokat foglalkoztató mozgalmi, társadalmi szervekkel szemben. Megnő természetesen a család felelőssége is — a pedagógusoknak még inkább szükségük lesz a tartalmas, nevelési értékeket hordozó együttműködésre, a pedagógiai kultúra gazdagítására. Bizonyára sokakban felmerül: de mi lesz azokkal a gyerekekkel, akik szüleire nem érvényes az új munkarend, hét végén is dolgoznak rendszeresen? A szombati ügyeletet igények szerint kell biztosítani számukra — hangzott el a tanácskozáson. A résztvevők közül többen kértek szót, kifejtették véleményüket, az aggályaikat sem titkolva. Nem lesz könnyű dolog megoldani az egyenletes terhelést mind az öt napra. Alaposan át kell gondolni az utaztatás, étkeztetés, napközis órák rendjét. A tanóra védelme az eddiginél is fontosabb; tanítási idő alatt csak a hosszabb, komplex továbbképzéseiére mentesíthetik a pedagógusokat, a szakmai munkaközösségi foglalkozásokat, tantestületi értekezleteket órák után kell szervezni. A 14 intézmény „próbaéve” csak akkor lehet hasznos, ha tájékoztatást kapnak a kísérletből kimaradók is, a tapasztalatokról, ha a felügyelet folyamatosan figyelemmel kíséri, segíti a munkát. És nem utolsósorban meg kell említeni a nyitott iskola nevelési céljait, a szabad idő tartalmas eltöltését segítő intézmények, szervek, tevékenységét: igényesebb, színesebb programokat várnak tőlük! Csak így nyer a gyerekközösség, az óvoda, iskola az ötnapos munkahéttel. G. K M. 4 NŰGRÁD - 1931. július 2., csütörtök Futás a halálba Janus Pannóniusnak valóságos pőre nem volt. Nem idézte színe elé számadásra sem egyházi, sem világi hatalom, nem állt bírák előtt sohasem. Mégis vele kell kezdenünk a magyar írók pereiről szóló sorozatot, hiszen csak azért nem fogták el, azért nem került börtönbe, mert elmenekült Mátyás király leszámolásra készülő hatalma elől. Társát az ösz- szeesküvésben, Vitéz Jánost Mátyás kétszer is elfogatta, s csak igen szigorú egyezség megszületése után engedte szabadon. Mátyás azonban feltehetően tudta, hogy az ellene irányuló politikai összeesküvés igazi szellemi atyja, gondolati összetartója, s szervezője nem az idős esztergomi érsek volt, hanem a pécsi püspök, akinek humanista szellemiségétől, természetbe vágyakozó szelídségétől — és természetesen rendi érdekeitől is — távol álltak a király csehországi hadjáratai. Nem valószínű hát, hogy Janusszal is egyezséget kötött volna, mint ahogy azt sem feltételezhetjük, hogy Janus bármilyen alkuba is belement volna, hogy kétes értékű szabadságát Mátyás király által biztosíttassa. AZ ELÉGEDETLEN KÖLTŐ Janus Pannonius tulajdonképpen sohasem érezte magát igazán jól magyar fölMindez azonban legfeljebb Janus keserűségét, rosszkor- érzetét indokolná, nem az összeesküvést. Ahhoz más, személyes indítékok is hozzájárultak. Ezek közül kétségkívül talán az a legfontosabb, hogy Hunyadi Mátyás és két korábbi legfőbb tanácsadója, Vitéz János és Janus Pannonius között a viszony elhidegült, Mátyás önállóbb politikát akart, új tanácsadókat keresett. Egyelőre nem rendelkezünk megfelelő adatokkal arról sem, hogy nem ebben az időben mentik-e fel Janust szlavóniai bánsága alól. A befolyáscsorbulás tényei kétségtelenek, a szász herceg egyik ügynökének 1471. szeptember 14-i jelentése szerint Mátyás az országtanács egyik ülésén arcul is ütötte Vitéz Jánost, az idős érseket, miután az nyíltan szembefordult a király csehországi hadjáratával. AZ ÖSSZEESKÜVÉS A szembefordulásnak mind Janus, mind Vitéz János, mind a főpapok és főurak részéről az erkölcsi tényezők mellett anyagi okai is voltak. Mátyás ugyanis csehországi hadjáratához elsősorban onnan vette a pénzt, ahol volt: a főpapoktól, főnemesektől. Egyes adatok szerint Janus a főpapok megsarcolása miatt a pápához is A Mongol Népköztársaság területén a szakemberek becslése szerint több mint 500 különféle gyógyhatású növény tenyészik. Közülük mintegy 400-at igen jól lehet hasznosítani a modern gyógyászatban, a megelőzésben, különféle betegségek gyógyításában. A Mongol Tudományos Akadémia egyik kutatóintézete éppen ezeknek a gyógynövényeknek a ma embere érdekében való felhasználását készíti elő. C. Kajdav doktor, az intézet igazgatója így nyilatkozott erről: „Népünk gazdag hagyományainak felhasználása a köz- egészségügy szolgálatában jelentős feladat. Az intézetünk létezése óta eltelt hat év alatt a kutatókollektíva oontosan analizálta és tanulmányozta a különböző gyógynövényeket, foglalkozott a belőlük kinyerhető gyógyanyagok előállításádön. Közéleti sikereket igen szép számmal ért el. Mátyás bizalmasa, kancellárja, itáliai követe lesz, megkapja a pécsi püspökséget, sőt egy időben szlovéniai bán is. Janus azonban nem elsősorban közéleti sikerekre vágyott, az Itáliában tapasztalt irodalmi-művészeti, szellemi légkört, atmoszférát nem találta idehaka. Az irodalomnak közönsége, megbecsülése alig Volt. „Kinek írok? — kérdezed Vitus —, hisz’ nincs, aki olvas, nincs, aki hallgat! Magamnak írok, Vitus és a múzsáknak!” — írja egyik epigrammájában 1464 körül. Jellemző adalék: itáliai követségéből hazatérve is visszavonul újonnan szerzett könyveivel Pécsre, Magyarország déli kapujába, ahol egyébként is szívesen tartózkodott, közel az imádott tálján földhöz. Elégedetlenségét, keserűségét fokozta betegsége is, újra és újra elöntötte a láz, s ez hangulatát jelentősen befolyásolta. Idegenkedett a háborúskodástól is. A török ellen képzelte volna el talán az egyetlen igazságos háborút, a pápától is a török elleni háborúhoz akart segítséget szerezni. Magyarországon írott epigrammái közül talán az a kettő a legszebb, amelyeket a háborúk ellen, a békességért írt 1469 után. Mars istenhez békességért című versében írja: fordult segítségért, bár a pápai legátus „kiadta” őt ez ügyben Mátyás királynak. Való igaz, anyagilag is, hatáskörvesztésben is Vitéz Jánost érte a súlyosabb sérelem, mégis, már Bonfini is úgy ítélte meg, hogy az ösz- szeesküvés lelke, szervezője, összetartója Janus Pannonius volt. Azzá tette következetessége, kitartása, megvesztegethetetlensége, mindenre elszántsága. Az összeesküvők 1471 tavaszán kezdtek szervezkedni. Bonfini tanúsága szerint alig volt főrend, aki nem , vett részt ebben a mozgalomban, s a 75 vármegye közül mindössze 9 engedelmeskedett Mátyásnak. Mi volt a céljuk? A magyar trónra Hunyadi Mátyás helyett a tizenkét éves lengyel királyfit, Káz- mért akarták ültetni, akinek még törvényes joga is volt erre a címre, lévén Albert magyar király unokája. A „személycsere” mögött nyilván az a szándék munkált, hogy a gyermek király helyett a tényleges hatalmat a főpapok-főrendek gyakorolják, miután Mátyás erőskezű férfi királlyá érett. Nem vitás: mai szemmel nézve az összeesküvés retrográd, az erős központi hatalom megtörésére irányul, a főrendek jogainak védelmére. Janus számára azonban valószínűleg a magyarországi sorsával való teljes elégedetlenség nak technológiájával és számos gyógynövény monográfiáját készítette el. Az intézet főleg négy fő problémakörrel foglalkozik: részletesen tanulmányozza a mikrobiológiai környezetet, a keleti gyógyászatot. keresi az aktív hatóanyagok kinyerésének lehetőségét az itt található gyógy- füvekből, és előkészíti a régi orvosi feljegyzések mai nyelvre fordítását.” A kutatóintézet igazgatója többek között elmondotta még azt is, hogy milyen nagy gonddal tanulmányozzák az ősi népi gyógyászat emlékeit. Az intézet gazdag könyvtára sok anyagot őriz erre vonatkozóan. Itt található többek között az egyedülálló értékű „Dzsiud-zsi”, a legrégibb orvosi leírások egyike, amely igen súlyos betegségek gyógyításának „titkait” tartalmazza. kifejezésének egyetlen lehetséges útja volt ez az ösz- szeesküvés, politikai szempontok benne legfeljebb a sértett főpap, s nem a költő szintjén munkáltak. Mátyás az összeesküvőkkel az érett politikus, a fölényes diplomata módszerével bánt el. Bonfini írja róla: „Mint egy művész a maga szerszámát, úgy kezeli a kormányzás művészetének minden eszközét; mesterien ért ahhoz, hogy az erőket egymással szembe eressze és, hogy az ő nyeresége, mely a közjóval összevág, csorbítatlanul megmaradjon”. Az ösz- szeesküvés hírére Mátyás j Budán termett, s a főurakat „nyájassággal, kitüntetésekkel, adományokkal” kezdte lábukról levenni. Még a lengyel királyi udvarba is küldött követet, s feleségül kérte a lengyel királylányt, Hedviget. Kázmér szeptemberben hadüzenetet küldött Mátyásnak, amelyre az az országgyűléssel válaszoltatott, s a választ már tíz főpap és harminc főúr írta alá, a király diplomáciai manővereinek eredményeként. Kázmér seregei október 2-án megindultak, azonban igen lassan haladtak, s Mátyás közben erőt, híveket, sereget, támogatókat gyűjtött. Valóságos blokád alá vette Esztergomot, Vitéz János „székhelyét”, s ígéret? tel, blokáddal egyezségre bírta. A BUJDOSÁS Janus nem • egyezkedett. Betegen feküdt Pécsett, s hiába ígért a király bűnbocsánatot az összeesküvésben résztvevőknek, ha hűségre hajlanak. Janus még Vitézt is vissza akarta tartani a béküléstől. Vespasiano da Bisticci írja: „A pécsi püspök, ki Itáliában nevelkedett, s jobban ismerte az emberek csalfaságát, mint az érsek, aki nagyon jóhiszemű ember volt, több ízben üzent az érseknek, hogy ne bízzék a királyban, aki őt be fogja csapni”. Janus kétszáz fős csapatával Nyitrára ment, amelynek várába Kázmér serege is megérkezett. A lengyel királyfi azonban csakhamar sorsára hagyta a várat és szinte futott kifele az országból Mátyás seregei elől. Janus is elhagyta Nyitrát és dél felé vonult, Pécs irányába. Mátyás azt hitte, nyugatra menekül, 1472. március 25-én fel is szólította Erneszt és Albert szász hercegeket, hogy amennyiben náluk tartózkodik a pécsi püspök, fogassák el és küldjék haza. Janus azonban Pécs irányába ment, még mindig reménykedett, bízott abban, hogy délen újra szervezheti au összeesküvést. Megerősítette a pécsi várat, hogy ellenálljon a királyi sereg ostromának. Szervezett, készülődött, hogy vagy ellenáll és győz, vagy szeretett Itália iába menekül. A menekülés ösztönét —, mint egyetlen lehetőséget — az erősítette meg benne, hogy Mátyás 1472 február végén cselvetéssel elfogatta és őrizet alatt tartotta .Vitéz Jánost. Huszti József szerint ipég március közepe előtt megindult Laibach felé, Velencét tekintve végső úticélnak, ösz- szegyűjtötte kincseit, értékeit, s végképp távozni kívánt ebből a hideg hazából. s visszatérni a fény, a művészet földjére. Gyönge egészségi állapotát azonban az izgalom, az utazás körülményei tovább rontották, s nem tudta folytatni útját. ösz- szeesküvő társai, a Thuz-test- vérek Zágráb melletti birtokán, Medveváron keresett menedéket, március 15-én már itt van. Megírja itt egyik legszebb —, s utolsó — epigrammáját, mintegy leszámolásként egész életével: „Hírnevemet testemmel a gyászos perc elorozta: tgy halmozz, nyomorult, kincseket, ócska vagyont”. Március 27-én meghalt. Egyesek sokáig mérgezésről beszéltek, de ezt semmi sem támasztja alá. Lelki és testi gyötrelmei okozták halálát, így menekült meg. így futott a halálba a világi per elől az első nagy magyar költő, a latin nyelven verselő humanista: Janus Pannonius. „ ... Te szörnyű vérivó, halottra éhező, Te férfiromlás, asszonyoktól átkozott, Szegénynek kincset adsz, kifosztasz gazdagot, Te békegyűlölö, vad éhhálás szülője, Szerzője rettenetnek, pánik indító, Atyánk, kíméld megfáradt pannon népemet!” Gyógynövények
