Nógrád. 1981. június (37. évfolyam. 127-151. szám)
1981-06-14 / 138. szám
Á szülőföld vonzásában Réti Zoltán művészetéről Remény— őszre Nógrád megye festője. Nemcsak azért, mert itt él, hanem sokkal Inkább azért, mert képein — a hovatartozás belső törvényszerűségével — a nógrádi táj, a palóc vidék népének, Réti szűkebb pátriájának élete, érzelem- és gondolatvilága jelenik meg. Hogy e táj szülötte, abból természetszerűen adódott, hogy mondanivalóit is magával hozta, s azokról az emberekről beszél vonalaiban és színeiben, akikkel együtt él, akikkel azonos sorsot vállalt. Vízfestményein azt is bebizonyította, hogy az ákvarell távolról sem „szalonművészeti kategória”, s a papír felületéről is felénk tudja sugározni a művek belső tartalmát. Magas szinten bontotta ki a palóc népre jellemző színvilágot, a tömör, a mély hangulatú barna és vörös színeket. Erre utal nemrég elhunyt nagy grafikusunk Csohány Kálmán is, a Med- nyánszki-teremben elmondott megnyitó beszédében, nagyra értékelve Réti Zoltán kolorit ját: „Barnái, vörösei tömören ülnek a késői őszi erdőn. Kékjeit a tavaszi, s nyári égről kölcsönözte, szürkéiben pedig már feloldódnak az erdő felől gomolygó télele ji ködök, s lombtalan fák.” (1977) Réti Zoltán Nagyorosziban született 1923-ban, Kora gyermekévei Érsekvadkerten teltek el, míg iskoláit Balassagyarmaton, Miskolcon és Egerben végezte. Festészeti tanulmányait a képzőművészeti főiskolán fejezte be, de a zene is mindig vonzotta, s a kettő mélységes kapcsolata festészetében és grafikájában is gyakran megnyilatkozik. • Részlet a szerzS május 21-én - Tokajban elhangzott megnyitó —< beszédéből. Réti Zoltán: Hazafelé Témaköre elsősorban szőkébb hazájának, Nógrád megyének szépségeihez, hangulatához, atmoszférájához kapcsolódik, önvallomásában ezt írja saját magáról: „Bármerre fordulok, nemcsak a jelent látom, hanem az elrohant évtizedeket is. A dombokhoz és vizekhez, az utcákhoz és terekhez, s az itt élő emberekhez kötődöm minden idegszálammal. Ha hívtak máshová, mindig találtam kifogást; sokfelé jártam itthon és külföldön, de visszatérés után a hazai tájnak elültem a legjobban.” —jg> Réti Zoltán azonban nemcsak festő, hanem muzsikus is, mégpedig a balassagyarmati zeneiskola igazgatója. Kórusokat vezényel, s több hangszeren játszik. Könyvet írt a tragikus sorsú hegedűvirtuózról: Rózsavölgyi Márkról, — akinek szobrát Veszély Jelena mintázta, míg portréját Réti Zoltán festette meg. Mint karnagy és Rózsavölgyi Márk monográfusa is kiemelkedő érdemeket szerzett. A zene szeretetét, a házi muzsikálás öröméi nemcsak családjában tudatosította, hanem növendékeiben is. A mostani tárlat Réti Zoltán 39. egyéni bemutatkozása, és művészetének jelentős állomása. Néhány hét múlva pedig két akvarellje szerepel a Londonban megnyíló akva- rellművészeti anyagban. Egyéni tárlataiból emeljük ki Miskolcon a Szőnyi István-, Budapesten a Fényes Adolf-teremben, Debrecenben a Csokonai klub rendezvényét, a budapesti Med- nyánszky-termi, a kaposvári Képcsarnok tárlatait. A számos elismerés közül csak kettőt említsünk meg, az Apáczai Csere János-díjat 1975- ből, s a salgótarjáni Pro Arte kitüntetést 1979-ből. Művészetéről nagy elismeréssel írt Martyn Ferenc Kossuth-díjas művészünk is, aki Réti sokoldalúságát a reneszánsz mesterekéhez hasonlította, kiemelve festői hangvételének, s magatartásának nemes egyszerűségét és temészetességét, festői meggyőződésének hitét és biztonságát, s magas szintű grafikai tudását Az sem véletlen, hogy a tárlat rendezőjének, Tenkács Tibor festőművésznek a személyében két fanatikus ember szövetségét könyvelhetjük el: Tenkács Tibort, mint Tokaj művészeti mozgalmainak nesztorát, több száz kiállításának rendezőjét és kezdeményezőjót, s Réti Zoltánt, mint az észak- magyarországi képzőművészeti kultúra reprezentását. Dr. Tóth Ervin művészeti díjas T fi A te művészeted egy végtelen sugár E véges föld felett..." írja Szobrász bátyámhoz című versében Ferenczy Teréz, a tragikus sorsú költőnő a múlt század derekán. Bátyja — valójában nagybátyja — Ferenczy István volt, a XIX. század első felének legnagyobb magyar szobrásza, a magyar művészettörténetnek ra^ndoróig kimagasló óriása. R&naszombat élete két fő eseményének színhelye. Itt született 1792. február 23-án és itt is halt meg 1856, július 4-én. Ami a két dátum között van, az szinte sziszifuszi küzdelem a magyar szobrászat megteremtéséért, általában a magyar nemzeti művészet kibontakoztatásáért. S mindezt az anyagi és társadalmi lehetőségek számára kedvezőtlen viszonyai között kellett végigharcolnia. Apja műhelyében kezdetben ő is a lakatosmesterséget tanulta, de mestermunkáját már Bécsben készítette, ahol mellesleg a Képzőművészeti Akadémiára is járt. Innen négyévi tanulás után gyalog Rómába ment, s a kor nagy szobrászainál, Canováná! és Thorwaldsennél tanult. Első jelentős hazaküldött műve, a Csokonai-mellszobor azonnal és osztatlan sikert hoz számára. S mindezt csak fokozta a közismert nevén csak Pásztorlánykának nevezett csodálatos alkotása. 1824-ben, amikor végleg hazatér, egyöntetű öröm fogadja. Lázas készülődések évei ezek. Most szerveződik az új magyar irodalom. Kazinczy vezetésével az Auróra folyóirat mellett nő ki egy új nemzedék, amely irodalmi síkon előkészítője a reform- mozgalmaknak, megteremtője a magyar nemzeti irodalomnak. Ferenczy Istvánra mindez a művészetben várt S ő tudatosan mindvégig kitartott elhivatottsága mellett. Anyagi áldozatokat sem kímélve, szobrászműhelyt létesít új szobrászokat nevel. Megtalálja a ruskicai márványt mint a legmegfelelőbb hazai szobrászati nyersanyagot Szervez és agitál. Tele van ötletekkel, de kétségbeesve kell látnia, hogy sem anyagi, sem társadalmi erők nem állnak rendelkezésére tervei végrehajtásában. 'Kezdetben bőven kapott megrendeléseket. Elkészítette Kazinczy Ferenc, Ürményi József mellszobrát, nagyszerű síremlékeket és emlékműplasztikákat formált, mint például Esztergomban a Szent István vértanú oltára, a Kulcsár-síremlék stb. 1938-ban élete fő művére készül, a Mátyás-emlékmű megmintázására. Egyes részeit elkészíti ugyan, de a teljes, nagy munka elvégésére már nem futotta az anyagi támogatásból. Kiderült az is, fel- készültsége sem lesz elég a monumentális mű elkészítéséhez. Több éves fárasztó, keserves küzdelem után végleg lemondott tervéről. Tehetsége még utoljára fellángol, elkészíti Kölcsey mellszobrát s ezután visszavonul Rimaszombatra. Szülővárosában magányosan, visszahúzódva élt. Érméket mintázott, egy-két vázlatot formált s egy örökmozgó gépezeten törte a fejét. Tragikus alakja lett a magyar képzőművészetnek. Állhatatos küzdelme a magyar klasz- szicista szobrászat megteremtéséért önmagában végül is sikerrel járt. * Őszinte szobrászatot akart, 8 NÖGRÁD — 1931. június 14., vasárnap valódi, Igazi érzéseket meg- mintázni. Monumentalitásra törekedett, de magára hagyatva, nem fejlődhetett eleget. Rimaszombaton pedig már sem kedve, sem ereje nem volt újrakezdeni a küzdelmet Rábukkant viszont egy fiatal kőfaragósegédre, akinek tehetségét felismerte, magához vette s három évig tanította. Ennek a tanítványnak a neve Izsó Miklós volt Ferenczy Istvánt elsősorban a bevezetőben említett unokahúga, a Szécsényben élt Ferenczy Teréz köti Nógrád megyéhez. A fiatalon meghalt költőnő mindvégig rajongással tekintett nagyhírű rokonára, küzdelmét, mellőzteté- sét, bukását szinte saját tragédiájának is érezte. A szobrászt szinte teljesen elfeledték halála után. Csak a századfordulón kezdődött meg újrafelfedezése, akkor ismerték fel, mit is jelentett a magyar művészetnek. Halálának 130. évfordulójára a rimaszombati Tompa Mihály klub (a CSEMADOK csoportja) ünnepélyes megemlékezéssel adózik a város nagy szülöttje emlékének. Ferenczy Istvánt Rimaszombaton temették el. A főtéren levő, XVIII. század vé gén épült református templom kriptájában van a sírja. Márványszarkofágja felett egyik csodálatos alkotása, az Eüridiké készteti néma áhítatra az oda betérőket. A templom falában levő emléktábla Vaszary László műve. Mi nógrádiak gyakorta megfordulunk Rimaszombaton. Ha még eddig nem is, de most szánjunk rá néhány percet s keressük fel Ferenczy István sírját s áldozzunk emlékének küzdelmes élete felidézésével. Praznovszky Mihály A Salgótarjánban működő Nógrád táncegyüttesnek minap átadták az Országos Béketanács emléklapját, ezzel is elismerve, többi között, azt a tevékenységet, amelyet ez az együttes 1979-től a néptánc észak-magyarországi művelésében, egyúttal a népek közötti barátság szorosabbra fűzésében betölt. A megyei József Attila Művelődési Központban lezajlott az együttes évadzáró előadása is, s megkezdődött az újabb feladatokra való felkészülés. A Nógrád táncegyüttes — gondban címmel 1981. január 1-i lapszámunkban írtunk cikket az együttesről. Lássuk, mi történt, esetleg mi változott azóta? Először néhány szót az örömökről. A Békéscsabán januárban megrendezett ötödik országos szólótáncfesztiválon Mlinámé Kolarovszki Mária elnyerte az örökös aranygyöngyös szólótáncos címet. (Mlinár Pál, az együttes művészeti vezetője és koreográfusa, aki vezetőségi tagja az Amatőr Néptáncosok Országos Tanácsának is, s feleségével együtt a népművészet ifjú mestere már korábban megkapta az örökös aranysarkantyús szólótáncos címet.) Az együttes áprilisban a Szovjetunióban, Ke- merovóban és Novokuznyeck- ben lépett fel, s bár a KISZ által „szervezett” út igen sok — szervezetlenségből adódó — zökkenővel járt, a közönség- siker nem maradt el. Megtisztelő az is, hogy az együttest számos ünnepi alkalmi fellépésre kérik fel — az utóbbi pár hónapban 22 fellépésük volt —, ez azonban nem 22 önálló műs t jelent, hanem többnyire csak tizenöt perces fellépéseket, amelyekre viszont szintén csaknem annyi időt igénylő felkészülés szükséges, mint egy önálló teljes műsor előtt. Megfontolandó tehát, hogy mi a több, mi a nógrádi közönség számára hasznosabb, az önálló műsorok-e, vágy a „töredékes” ünnepi fellépések ilyen nagy számban? Kevésbé sikerült az együttes szereplése februárban a szolnoki országos néptáncfesztiválon, amelyre szinte az utolsó pillanatban kapták a meghívást. A koreográfia is az utolsó percekben készült. A táncos felkészülés sem lehetett a legsikeresebb. Az együttes bemutatkozott a szakmának. A következőkben gondosabban készülnek a hasonló szereplésekre, s ehhez több időt is igénybe vesznek. (Egyébként a Művelődési Minisztériumon és a Népművelési Intézeten keresztül már márciusban kaptak egy értesítést a törökországi bursai XX. nemzetközi néptáncfesztiválon való részvételre. A fesztivál június 26-tól július 1-ig tart. Erre az útra is rendkívül nehézkesnek látszik még mindig a megyei szervezés.) A legnagyobb gond azonban változatlanul a megfelelő próbaterein hiánya, ám lyet januári cikkünkben ia szóvá tettünk. Ez minden színvonalbeli előbbrelépésnek is akadálya lehet, s gondokat okoz a tervezett néptánciskola indításában, az utánpótlás nevelésében.- írásunk januárban a Próbateremre várva alcímet viselte. Sajnos, ez még mindig érvényes. Tegyük azonban hozzá, hogy remény van a megoldásra is. A Nógrád táncegyüttes átmenetileg megkapta a salgótarjáni Bányász Művelődési Ház nagytermét, de itt még nem próbálhatnak, fürdési lehetőség hiánya miatt. A bánya dicséretet érdemel, hiszen jelentős anyagi áldozattal zuhanyozó konténer vásárlását is elhatározta, de ez még nem érkezett meg, így próbálni itt nem tudnak. Vál- tozatlannul több próbahelyen folyik a munka, szűkös és alkalmatlan körülmények között. Megoldás lehet a volt zeneiskola épületének e célra történő hasznosítása, a jelenlegi tervek szerint ősszel már itt kezdheti munkáját a Nógrád táncegyüttes. Reméljük, ez a terv már valóra is válik. S ez a hely a mozgáskultúra fejlesztését szolgáló táncos székház lehet,' megindulhat a várt néptánciskola is. Mind az együttesnek, mind pedig a város, a megye közönségének kívánjuk ezt, s ebben a reményben várjuk az őszi hónapokat T. E. 1 0 J T V A versek, regények, novel- láskötetek mellett az irodalmi ismeretterjesztés öt .kiváló művel jelentkezett az ez évi ünnepi könyvhéten. A Miért szép? című összeállítás már fogalommá vált könyvkiadásunkban, s meg-megjelenő köteteit általános érdeklődés fogadja. A múlt századi, külföldi, majd századunk első felének líráját bemutató kötetek után (mely utóbbi ösz- szesen négy kiadást ért meg) napjaink költészetének bemutatására vállalkoznak legkiválóbb költőink, irodalomtörténészeink. A Miért szép?-kötetek sohasem a „vájtfülűek” kedvelt csemegéjévé akarták tenni magukat. Verskedvelőknek szólnak, olyanoknak akiket megkap egy-egy vers, s szeretnének kicsit közelebb kerülni hozzá — nem irodalomtörténeti mélységgel, csak a teljesebb megértés igényével. A kötet négy Illyés-verssel kezdődik, s egy Bello István- költeménnyel fejeződik be. A Koszorú kétségtelenül az utóbbi évtized egyik legnagyobb verse, a „szél-kasza- bolta magyar nyelv” apoteó- zisa, himnusz a magyar nyelvhez; ahhoz a nyelvhez, mely évszázadokon át, elnyomott rétegek, osztályok dadogásában, szétszórt és elszakadt honfitársaink emlékezetében, ajkán él és elpusztíthatatlan: „összemosolygás nyelve, a titkon ösz- sze-világló könnyek nyelve;a hűség nyelve; a föl nem adott hit tolvajnyelve... kassai zugárus, bukaresti cselédlány, bejrúti prostituált szülehívó nyelve... ” Tüskés Tibor vállalkozott arra, hogy ezt a gyönyörű, mindannyiunk számára szóló hitvallást megfejtse. Helyt kaptak a kötetben Zelk Zoltán, Vas István, Weöres, Benjámin László, Csanádi Imre, Kormos István, Váci Mihály, Juhász Ferenc, Garai Gábor, Nagy László és a napokban tragi-\ kus hirtelenséggel elhunyt Kossuth-díjas nagy költőnk Pilinszky János versei, illetve a hozzájuk kapcsolódó elemzések is. A legfiatalabb nemzedéket Orbán Ottó, Tan- dori Dezső, Ágh István és Bella István képviseli. Versbarátok iránymutató és igazító kalauzát tarthatja kezében az olvasó a Gondolat Kiadó jóvoltából. Rába György, mint költő helyt kapott a Szép versek antológiában, de irodalomtörténészként és versfordítóként is ismert. Most századunk egyik nagy szellemi alakjának költészetéről írt monográfiát. Babits Mihály lírájának első nagyobb szakaszát vizsgálja 1903-tól 1920- ig. Az induló Babits a tudatállapot egy-egy metszetének tekintette verseit,, hisz filozófusnak indult, s lett a XX. századi magyar literatúra Ady és József Attila után egyik legnagyobb hatású alkotója, s nemzedékek nevelője. Rába György filológiai alapossággal mutatja .be az induló Ba- bitsot. Babits költészetének ez a vizsgálata arra hív, hogy az alkotót és művét másnak olvassuk, mint' korábban: érzékletesnek, nem pedig dekadensnek, ihlető filozófiai kérdésekkel szemhatárunkat tágítónak, nem pedig a formával öncélúan játszónak, életre nyitottnak, nem pedig a világtól idegennek, a közösségi sors iránt érzéketlennek” — írja a kötet ajánlásában a Szépirodalmi Kiadó. L ukácsy András, neves irodalomtörténész ezúttal komolytalan könyvet írt a líráról és a játékosságról. Kiment a ház az ablakon... címmel magyar és nemzetközi példákon mutatja be, „hogy a vidámság, a gondtalan kedély, a tréfás kedv, a csúfolódás, vagy akár csak egy képtelen formai ötlet is lehet versírásra indító alkalom mindenkor”. Lukácsy András nagy gyűjtőmunkát végzett. Verses vagdalkozáso- kat, lírai gorombaságokat, paródiapárbajokat, költői versenymutatványokat gyűjtött egybe. Rendkívül szórakoztató például az úgynevezett alkalmi költészet némely darabja: „A házasság mondatában / Főmondatot a férj képez, / A nő, mint egy mellékmondat / Alkalmazkodik férjéhez”. Az érzéki múzsa című fejezetben néhány erotikus verset is találunk, másutt ivódalokat, de megszólt menyecskékről, kigúnyolt férfiakról szóló dalocskákat; is. A dilettáns költők bökver- seiből ugyancsak bő válogatást ad Lukácsy, hisz’ volt miből válogatnia. Kosztolányi Dezsőnek nevezetes „blőd- li”-gyűjteménye, ebből is válogat a szerző. Neves költőink, íróink (Kormos, Lator, Abody, Örkény) szintén gyűjtötték a dilettáns verseket, s számtalan jó „sztorit” mond el ez ügyben a beavatottak ben- sőségével Lukácsy András. Az egyedülálló gyűjtemény szórakoztató, s a líra sokoldalúságát, humorát, játékossá-; gát bizonyítja. Az Európa Kiadó számos irodalmi kistükröt jelentetett meg: a keleti finnugor népek, a tamil, vagy például a szlovén irodalom kistükrét. Ebben a külön névvel el nem látott sorozatban jelent meg egy nagyon szép és tartalmas összeállítás Az orosz irodalom kistükre Ilariontól Ragyis- csevig címmel Iglói Endre válogatásában. A kötet a Xlj századtól a XVIII. század vé-; géig mutatja be az óorosz,' illetve a régi orosz irodalmat, részben új, eddig nem publikált szövegeket, vagy mind ez idáig le nem fordított egyházi, népköltészeti remekeket. Az Ének Igor hadáról már megjelent nálunk,' de sok, évszázadokkal ezelőtt keletkezett világi, egyházi elbeszélés nem, melyek nélkül az orosz irodalom igazi ismeretéről aligha beszélhetünk. Tolsztoj írja: „Ahhoz, hogy megértsük az orosz nép titkát, s nagyságát jól és alaposan meg kell ismernünk múltját”. Ehhez ad felmérhetetlen segítséget a gazdag kötet Iglói Endre tartalmas bevezető tanulmányt és jegyzeteket írt a műhöz, s ugyanő készítette el az ismertető szöveget is. A vaskos válogatást számos színes és fekete-fehér illusztráció díszíti.' A francia esszé klasszikusai után (Ima az Akropoliszon) most a német esszé klasszikusaiból ad érdekes válogatást az Európa Kiadó Kultusz és > áldozat címmel. Az összeállításban magától értetődően a XIX. század szerepel a legnagyobb hangsúllyal, hiszen e kor volt a német esszé aranykora. Les- singtől Brechtig oly remeklést olvashatunk a kötetben, mint például Stefan Zweig Jaurés, vagy Karl Kraus Heine és következményei, Robert Musil A matematikus ember, Sigmund Freud Katharina. Magyar vonatkozású Hermann Wendel Petőfiről szóló rövid tanulmánya. GONDOLATOK Az a legfontosabb adottság, ha helyesen látjuk minJ den dolog végét. (Platon) Magának feje van? De hiszen a gombostűnek is van. (Swift) Egyszer minden ellenségünk meghal. De mikor? (Paul Valery) A lehető legtöbbet akarjuk kapni és a lehető legkevesebbet akarjuk adni, aztán a végén azt mondjuk, hogy az élet kijátszott bennünket. ■ (Antoni Lesníewski)
