Nógrád. 1981. június (37. évfolyam. 127-151. szám)

1981-06-14 / 138. szám

Á képzőművészet és a társadalom IsIPíÍMC 16_án és 17"én tartja közgyűlését a tegnépe­I8B»Siw® sebb művészeti szövetség, a Magyar Képző­éi Iparművészek Szövetsége. Képzőművészetünk szakmai, társadalmi szervezetének ma rbár több mint ezer tagja van, s ez a taglétszám a hivatásukat foglalkozásszerűen gyakorié magyar képző- és iparművészek mintegy negyede. Elvben ez s> testület képzőművészeti életünk legkvalifikáltabb képviselőit tö­möríti. A szövetségi tagság ma is szakmai rangot bizto­sító állapot és elsősorban vidéken eredményez megnő- vekedett presztízst, jár együtt még bizonyos fokú egzisz­tenciális előnyökkel is. Egy-egy helyi tanácsnak, a helyi társadalmi mecenatúra képviselőinek még ma is támpon­tul, bizonyos eligazításul szolgál, hogy illetékességi terüle­tén melyik képzőművész rendelkezik szövetségi tagsággal, és melyik nem. Minden ilyen esetben azonban feltételezhető a kölcsö­nösség. Azaz, hogy nemcsak egy testülethez való tartozás hitelesítheti tagja: szakmai rangját, de megfordítva is, a tagság szakmai művészi képessége, tevékenysége biztosít­hatja végső .soron a testület rangját. Véleményem szerint e túlságosan is felduzzadt szövet­ségi taglétszám bizonyos fokig szakmai, művészetszemlé­leti nivellálódást eredményezett az elmúlt években és nem utolsósorban azzal járt együtt, hogy az eredményesebb szervezeti szakmai munkát is gátolta. Az elmúlt években minden erőfeszítés ellenére sem alakulhatott ki a szövet­ségen belül' olyan szervezeti élet, szakmai, elméleti mun­ka, amely meghatározó jelentőségű lehetett volna képző­művészeti életünk fejlődése szempontjából. A több mint ezer szövetségi tagnak csak elenyésző hányada volt aktív és az aktív kisebbségben sem mindenkor azoknak a mű- vészetezemlélete érvényesült, akik igazán konstruktív mó­don befolyásolhatták volna képzőművészeti életünk belső fejlődését, a képzőművészet és a mai magyar társadalom szervesebb, intenzívebb kapcsolatának megteremtését. E magas taglétszám és a szövetség belső, időnként par­tikuláris érdekeket kifejező tagozódása így is csak ritkán tette lehetővé, hogy fontos kérdésekben mértékadó és oly­kor irányt szabó testületi állásfoglalások szülessenek. Ilyen vélemények megszületéséhez, az elmélyültebb és psszefo- gottabb szakmai munka fettételeinek megteremtéséhez el­engedhetetlenül szükséges bizonyos belső szervezeti át­rendeződés is a szövetség életében. E belső átrendeződést szükségessé teszi a képzőművészet időközben átalakított, vagy napjainkban átalakulóban levő társadalmi intézmény­rendszerének struktúrája is, amely azzal a reménnyel biz­tat, hogy eredményesebb kereteket teremt az úgynevezett partnerkapcsolat tartalmasabbá válásának is. Ez a partner- kapcsolat azt jelentené, hogy képzőművészeti életünk szak­mai, társadalmi szervezete mindenekelőtt szakmai kérdé­sekben, de a területet érintő művészetpolitikai' döntések­ben is megalapozott, ennek következtében figyelmen kívül nem hagyható testületi állásfoglalásokkal segítse művészeti életünk állami irányítását. A szövetségi közgyűlés elenged­hetetlen és felelős kötelessége, hogy a maga részéről min­dent megtegyen, hogy a partnerkapcsolat lehetőségei va­lódi tartalommal realizálódjanak. A fentebb már említett partikuláris belső széttagolt­ság, a szövetségi tagság aktivitásának hiánya, az olykor testületi véleményként feltüntetett csoportérdekek érvé­nyesülése mellett a szövetség lehetséges szerepének betöl­tését külső tényezők is akadályozták; nevezetten, hogy mű­vészeti életünk irányításának egyes intézményei — és itt országos hatáskörű intézményekre és a művészetírányítás helyi szerveire egyaránt gondolok — sokszor még a meg­alapozott szakmai véleményeket sem vették figyelembe, a szövetséggel, mint testülettel kiépítendő partnerkapcsolat helyett munkájukban kényelmesebbnek tartották az eset­leges személyi kapcsolatok felhasználását. Ezek a jelensé­gek kétségtelenül demoralizálták az érdemi testületi, szö­vetségi munkát, ugyanakkor azt is látni kell, hogy nem utolsósorban a testület megosztottsága, a belső szakmai, ideológiai munka hiányosságai tették lehetővé, hogy egyes intézmények a különböző szakmai véleményekkel mani­pulálhassanak. * K OTÜlf»•cAffínolfnem leh<ft feladata tagjainak ér­H «fc«““t«M»S|IICRdekképviselete. Hiszen ezt az ille­tékes szakszervezetnek kell ellátnia, igenis feladata azon­ban a művészek érdekképviselete helyett a művészet, a társadalmilag hasznos és hasznosítható művészet érdekei­nek képviselete. & a képzőművészet társadalmi haszno­sításában ma nagyon nagy és nemegyszer nagyon nehéz feladatok várnak a művészek szakmai, társadalmi testü­letére. E feladatok sorába tartozik nem utolsósorban vizu­ális környezetünk alakítása, a társadalom vizuális i közgon­dolkodásának fejlesztése, a közönség és a mai magyar kép­zőművészet között meglevő feszültség feloldása, legalábbis csökkentése, a társadalmi, közösségi tudat formálása e mű­vészeti ág sajátos eszközeivel. Rideg Gábor Bordi András festményeiből rendezett kiállítást a Nemze­ti Galéria. Reprodukcióink a kiállításon készültek. , A festő arcképe MunkáslányfeJ Barátok Igazgató, karmester Beszélgetés Pál Tamással ' Pál Tamás Llszt-dljas kar­mestert nem kell bemutatni a zenét kedvelő közönségnek. Pályafutását korrepetitor­ként kezdte a Magyar Állami - Operaházban, ahol később karmesterként működött Itt lehetősége nyílt a széles ská­lájú operai és balettrepertoár dirigálására. 1975-ben azon­ban sorsfordító évhez érke­zett. Az ország zenei életé­ben akkor már rangos helyet kivívott szegedi szimfonikus zenekar élére hívták meg kar­mesternek. Budapest vonzá­sát felcserélni vidékkel nem kis dolog, akárhogy nézzük is,. Hiszen a művészek több­sége igyekszik feljutni az or­szág szívébe. Pál Tamás ezt a Tisza-parti várost válasz­totta otthonául, amely szín­házkultúránk, operai, prózai, zenés és táncos kínálataival óriási értékeket nyújt évről évre a nagyszámú közönség­nek. Felvállalta a város mű­vészeti életének jobbá téte­lét, nem kímélve erejét, ener­giáját. — Milyen feladatokat lát el jelenleg Szeged művészeti életében? — Igazgatója vagyok a sze­gedi Nemzeti Színháznak. Sajátságos színházzal rendel­kezünk, amely három tagoza­tos, hiszen egyaránt játszunk prózát, operettet és operát. Ugyanakkor művészeti veze­tője a szegedi szimfonikus zenekarnak, s a szegedi ze­nebarátkórus művészeti ta­nácsadó posztját is ellátom.-- Mi az igazgató terve? — Igazgatói munkám az egész színház életére vonat­kozik- Célom az opera társu­latát minden tekintetben fej­leszteni. A prózai társulatot pedig a jelenleg} válságból kihozni, A város vezetőségé­nek segítségére minden te­kintetben nagy szükségünk van, hisz’ köztudott, hogy színházunk évek óta felújítás alatt , áll. Egy, számunkra át­alakított moziban játszunk, nem túl előnyős környezet­ben. De dacolunk a lehetősé­gekkel. Egész sor olyan mű­vet mutattunk már be azon a tenyérnyi színpadon, amely valójában .nem alkalmas nagyopera! produkciókra, így például ebben az évben került sor a Trubadúrra, a nyáron pedig megelőztük a Simon Boccanegra budapesti premierjét, a mű szegedi be­mutatójával. — Mik lesznek még a 21 fő* operatársulat ez évi felada­tai? — A tavasszal három egy- fel vonás os ősbemutatójára készülünk. Kovács András — Amerikában élő magyar ze­neszerző Médea, Sztravinsz­kij Csalogány és Szőnyi Er­zsébet—Szakon yi Károly Jól Ismert színpadi művéből ké­szült Adáshiba című kisope­ráját tűztük programunk­ra. A nagy munkát több he­tes NSZK-beli—holland—bel­ga vendégszereplés előzi majd meg, ahol 21 alkalom­mal lépünk fel külföldi kö­zönség előtt. — Munkájának másik fele a nagy múltú szegedi szim­fonikus zenekar irányítása, ■ Budapesttel sem szakított, hiszen számos operai, filhar­móniai, rádiós és televíziós meghívásnak tesz eleget. — Igen. A napokban hív­tak meg zenekarommal ven­dégszerepelni a rádióba, ahol a Hangverseny délidőben adá­sa keretében Csajkovszkij Hegedűversenyét és XX. szá­zadi műveket adtunk elő. Nem egy lemezt készítettünk már el a hanglemezgyártó vállalat felkérésére. A Fil­harmóniai Társaság tavaszi és téli bérletsorozatában he­lyet kapott zenekarunk, amely feltétlenül megtisztel­tetés, s egyben létkérdés is, hiszen lehetőséget kapunk a bemutatkozáson túli tapaszta­latcserére. Feladatunk azon­ban zenekarunkkal elsősor­ban a szegedi közönség szol­gálata, s a zenei igények fej­lesztése. A napokban dirigál­tam egy Bohémélet-előadást az Erkel Színházban. Tavasz- szal saját társulatommal ad­hatjuk elő a Pataky István Művelődési Házban a Szök- tetés a szerájból című Mozart- operát, a Travlátát és a Bo­héméletet Nem vagyok hivatott Pál Tamás karnagy művészi mun­káját értékelni, de visszate­kintve Szeged városának el­múlt ötesztendős választékos és magas színvonalú zenei fejlődésére, csak annyit mond­hatok : személyében nagysze­rű művészt nyert a szegedi közönség. Bodor Éva ROZSA ENDRE: PRELUDIUM Emlékek, vakrepülétben. Pókháló döcctn: a csapda,.. Hogy verde» a lepkéi Bögöly döng. És nem menekülhet az ég sem: ráng egy pocsolyába ragadvaI ♦ **»* *1* *1* *1* *1* *1* *1* *1* *1* *1* *1* *1* *** *1* *♦* *•* *•* *•* *•* *** *** *** *** *** *** *** *** *** '** *•* *♦’ *1* *1* ♦♦♦ ♦♦♦ *** *** *** *♦* *1* *** *1* *1* *1* *1* *•* *1* *1* *** *** *** *** *1* *1* I tétel: kérdésekben. _ — Ó, de aranyos..: Mennyi idős a pici? Már hathetes...? — Szervusz, papa kedven­ce. ., Tudsz már beszélni ? Igen, .Hát ez nagyszerű.,, Meg tudod mondani a bácsi­nak, hogy hány éves vagy? Még nem.., Dé majd jövő­re. ., — Ez már igen. Nagycso­portos lettél. Gratulálok. És hány éves is vagy? Három... Hű a mindenít, tgy öregszik ez a kisfiú.., — ... és mi akarsz lenni, ha-nagy-leszel? Űrhajós. De hát annak sokat kell ám ta­nulni. És te szeretsz tanul­ni? Igen. Ez nagyon szépdo- lag. Meg, hogy piros pontjaid is vannak már, ez meg egye­nesen pompás ... Nagyra nőj, kislegény... — Hány éves vagy, kisfiam? Hát igen, szaladnak az évek, tegnap még pólyás voltál, most meg már felsős... Nem vagy babonás? Ne is legyét. A tizenhárom szerencsét hoz minden tizenhárom éves gye­reknek, mert megélte és meg­érte a tizenharmadikát... Bez­zeg a mi időnkben... De hagy­juk ezt. Tanulj jól, az. a lé­nyeg­— És mégis, mi akar len­ni? Jó, tegeztek, Mi akarsz tenni? Igen, most kell dőnte- ned, most, tizennégy éves ko­rodban hogy mi legyen belő­led ötvenéves korban... Tes­sék most már leszállni a föld­re, itt légy űrhajós... Hogy tengerész? Jó, majd berende­Elmúlás két tételben zek neked egy külön kis ten­gert, te leszel a kapitány és a matróz is... Nem tréfálok... Dönteni kell ebben a kor­ban. .. — Helló, öreg? Látod ott azt az öreglányt? Na pattanj fel és add át a helyed... Nem vagy olyan csoroszlya még, igaz? Miért ne tegezhetnélek? Ajaj, oda ne rohanjak... Ti­zenhét éves vagy... Na és az­tán, leszel te még több is, ha megéred. — Kérem a pontos adatait, fiatalember... Hány éves? Huszonegy... Igen. Katona volt? 1— Könnyű magának, uram, maga még fiatal... Maga előtt jóformán ott áll az egész élet... Igen, Az egész, Mert mindig az az egész, ami előt­tünk van. Előttem is van egy egész élet, csakhogy az én egészem negyede sincs már a magáénak, uram.. • Nem ér­dekes? Két egész és a kettő mégsem egészen az.., Mennyi idős is maga? Harmincöt? Én csak önven szeretnék lenni újra... ötven. De hát, ami mögöttünk, van, az már sose tesz előttünk... — Kezicsókolom, Jóska bá­csi? Miért ne mondjam, hogy Jóska bácsi? De hát Jóska bácsi hozzám képest bácsi, még ha férfi is... Én tizennyolc vagyok, míg Jóska bácsi... Mennyi is? Na látja. A lá­nya- lehetnék... Ne mondjon Ilyet, ipert elpirulok... Hogy mit tetszik mondani? És, ha anyukám megtudja. Vagy apu­kám? — Jaj, de édes az unokája..; Mennyi idős? Hát én még ilyen fiatal nagyapát nem is láttam-,, Bizisten. Akár a maga gyereke is lehetne. Mi­ért, hallottam már olyat.., Szervusz te kis aranyos, ké­zi tcsókolom, ,. Különben hogy tetszik lenni? — Hé, öregúr... Mennyi idős is maga? Hatvan? Ak­kor jól bírja magát, kár el­mennie még nyugdíjba... — ,,,mi van, fater? Nyüzs- günk, nyüzsgünk még, a te­mető meg csak üres? Pedig magának a jó. Ha kimegy a kripták közé, nem is kell ha­zajönnie. .. Tiszta spórolás,., Mai fiatalok? Mai vén skatu­lyák, azok amilyenek. J. Jó, jó, nyugodjék békében.., II. tétel: pozíciókban. — Ahá, maga az új kollé­ga. Hogy mit nézek? A tojás­héjat a hátán... Azt. Mert ismerem én az effajta fiatal diplomásokat. ‘Azt hiszik, hogy mindent tudnak, és egy frászt se tudnak. Nagy a mel­lény, kicsi az agy, Nagy száj, semmi szerénység és tiszte­let. .. No, göndom tesz rá, hogy beosztottamként meg­tanulja tisztelni a gyakorlatot, a feljebbvalót, meg . a magya­rok istenét,.. Hát eszerint, fiatalúr.:! Pardon; kolléga úr.,. — Kedves előadó kartárs, nem vitatkozni akarok, bár azt Is megtehetném, éveim és hivatali gyakorlatom alapján, csupán arra akarom felhívni a figyelmét, hogy.., Igen, tu­dom, hogy maga már öt éve... De maga is beláthatja, hogy én meg éppen huszonöt, s így igazán lehet véleményem, ha egyetért vele az előadó kar- társ. — Szeretném jelenteni az osztályvezető elvtársnak, hogy az MND per 567980 számú Elv. jelű és rám szignált akta' ügyében eljártam, és egyben azt is jelenthetem, hogy jó­formán nem is kellett eljár­nom. . Amit ön előre meg­mondott, az jóslatnak is be­vált volna, osztályvezető elv­társ, annyira telibe találta, annyira világossá tette az ügyet, hogy... — ... Főosztályvezető elv- társ, engedje meg, hogy szü­letésnapja alkalmából,,, Hogy honnan tudom? Már megbocsásson, ha egy olyan embernek a beosztottja, mint ön, még arra sem képes, hogy megtudakolja, mikor van az ön nagyrabecsült születésnap­ja, akkor egyszerűen meg sem érdemli, hogy az ön beosz­tottja légyen.., Egyszóval fő­osztályvezető elvtárs, enged­je meg, hogy... — Igenis, igazgató elvtárs. ,J Természetesen, igazgató elv­társ. ,. Hogy tetszett monda­ni? Csak azért kérem, hogy Ismételje, hogy jól bevéshes­sem tanulságot adó szavait az emlékezetembe,.. Otthon min­dig el szoktam mondani, igaz­gató elvtárs, el én mindig a gyerekeknek, hogy miket is hallok bölcsességet az igaz­gató elvtárstól.., Csak sajnos, olyan ritkán van alkalmam önt meghallgatni, az ön uta­sításait végrehajtani, hogy... Ugyan már? Nyugdíj? Hiszen igazgató elvtárs még olyan fiatalos, friss, telve lendület­tel, ötlettel, leleménnyel... Hol az a fiatal, aki akár csak az árnyékába is léphetne az igazgató elvtársnak.,. — Te, ki ez az öreg hapsi? Minden héten látom, hogy ide-oda lötyög a folyosón, de senki nem áll vele szóba... Hogy a volt igazgató? Jó, ki gondolta volmj, hogy ez a ko­pasz ürge igazgató is volt valaha.., Na, mit mondtam, itt van megint, a láb alatt.,. Mi van, faterkám? Lötyögünk ide, lötyögünk oda, a dolgo­zókat feltartjuk.,, Hiszen te­le van magával a folyosó, a temető meg üres... A karmester leteszi a pál­cát. A zenekar eljátszotta a Sors szimfónia utolsó tételét is... In aeternum. Gyurkó Géz» NÓGRÁD - 1981. június 14., vasárnap s

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents