Nógrád. 1981. június (37. évfolyam. 127-151. szám)
1981-06-14 / 138. szám
Tervtárgyaló közgyűlés után Hogyan tovább Útkén? Erre a kérdésre válaszolt a litkei termelőszövetkezet közgyűlése, amikor elfogadta, s ezzel határozattá emelte a közös gazdaság VI. ötéves tervét. Már jóval ezt megelőzően — a munkahelyi tanácskozásokon, a küldöttgyűléseken is — támogatták a vezetőséget az elképzelések, célkitűzések helyességéről, így a közgyűlés már csak a pontot tette fel az i betűre. Ól és kedv Bozsik Béla, a termelőszövetkezet elnöke az alábbiakban foglalja össze a főbb célokat: — A fő profil az elkövetkező években is az állattenyésztés marad. A sertéságazatban a két legfontosabb tennivaló a szaporulati mutatók javítása és a takarmányozási költségek csökkentése, s ezzel a gazdaságosság javítása. Az idén egyébként tovább gyarapodik a háztájiba kihelyezett hízólétszám. Az állatok táppal történő ellátásáról is a szövetkezet gondoskodik, és csak a leadáskor kerül sor az elszámolásra. Ennek a módszernek előnye, hogy mivel a legtöbb háznál az ólak már megvannak — ehhez csak kedvre van szükség az ezzel foglalkozni szándékozók részéről. — Mintegy negyven' százalékkal bővül 1985-re a tehénlétszám is, s akkorra az állomány fele tej hasznú, a másik fele pedig húshasznú lesz. — Honnan biztosítják a nagyobb állománynak a megfelelő mennyiségű és minőségű tömegtakarrnányt ? Azonos clapok _ A tartást - és takarmányozást elsősorban a legelőre alapoztuk. Ennek érdekében ipar megkezdtük az intenzív gyepgkzdálkodást. Háromszáz hekáron befejeződött a gyepterület gépi tisztítása, műtrágyázása, ■ ez jelentősen hozzájárul a terméshozamok növekedéséhez, a beltartalmi értékek javulásához. — Milyen változások lesznek a növénytermesztésben? — Az alapok azonosak maradnak. Elsődleges feladat az állatállomány takarmánnyal való ellátása, majd amennyiben a belvizes területek rendezése megtörténik, a felszabadult területeken _ a gabona — elsősorban a búza — termőterületének növelése a cél. A meliorációs munkák már tavaly elkezdődtek. Az idén 3 millió, utána 1985-ig évi 5—5 millió forintot fordítanak erre a célra a litkei termelő- szövetkezetben. A komplex melioráció magába foglalja a meszezést, a vízrendezést, valamint a táblásítást. — Az alaptevékenységen kívüli tevékenység árbevétele fejlődött Litkén is a legdinamikusabban az elmúlt esztendőkben^ Hogyan tovább? — Melléküzemági tevékeaységünket a tervek szerint öt év alatt 40 százalékkal növeljük. Ennek megfelelően új létésítményeket állítunk üzembe, és bővül az ebben az ágazatban foglalkoztatottak létszáma. Két éven belül elkészül az lpolytamóci szerelő- csarnokunk, ahol 25—30 fő végzi a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárnak a tűzhelyalkatrészek gyártását, illetve a késztermékek összeszerelését. A BRG-vel való együttműködésünket is továbbfejlesztjük, 1984-től új üzem kezdi meg működését Egyhizasgergén. Mennyit markolnak ? Józan, reális tervek születtek ezúttal Litkén. Nem akarnak túl sokat markolni. De amit kitűztek maguk elé, szeretnék maradéktalanul megvalósítani. A terv — a tagság és a vezetőség közös terve — a közgyűlés után törvénnyé vált, amelyet végre kell hajtani. Ismerve az eddigi eredményeiket, hozzáállásukat, ezért Litkén mindent meg is tesznek. SEHahy Tamás Minőséget vizsgál A megbízható minőségű termékek biztosítják a jövedelmező, hosszú távú értékesítést a balassagyarmati kábelgyárban. A szigorú szabványelőírásoknak megfelelően gyártják a hazai és külföldi vevők számára a korszerű gépsorokon termékeiket, melyek gyártásközi ellenőrzését folyamatosan végzik. Járja István művezető •— képünkön — is részt vesz a meózásban. A minőségi követelmények egyikét, a vezetékek menetemelkedését rendszeresen vizsgálja. Pártszervezeteink a bürokrácia ellen Ifovác olFan “"^r akad, aki tne IXtr Ttia tudna valamiféle bosszúságot felidézni, ami hivatalos 'ügyeinek intézése közben érte. A hivatali munka bürokratikus vonásai bizony gyakorta megkeserítik egyi- künk-másikunik életét. Érthető hát, hogy e jelenségek ostorozása szinte napi téma a hétköznapi beszélgetésekben csakúgy, mint a nyilvánosság hivatalos fórumain. S eközben egyre gyakrabban fogalmazódik meg az a kérdés is: kik és mit tehetnének ellene? A tekintet — természetese» — mindenekelőtt a hivatali munka „első vonalában” tevékenykedők, vagyis a lakosság ügyeinek közvetlen intézői felé fordul. Jó néhányan hajlamosak csakis őket hibáztatni minden bürokráciáért. S noha ez a legkevésbé sem jogos vagy igazságos, azért az sem vonható kétségbe, hogy az ügyintézők munkastílusán, felkészültségén, lelkiismeretességén, felelősségvállaló hajlandóságán is múlik, hogy elégedetten vagy bosszúságtól eltelve lépünk-e ki a hivatal ajtaján. Ha pedig ez így van, akkor nyilvánvalóan a hivatalokban dolgozó kommunisták, az ott működő pártszervezetek számára sem lehet közömbös az ügyintézés színvonala. Felelős és rangos pártfórumok, így a XII. kongresz- szus határozatai egyenesen kötelezik őket arra, hogy munkálkodjanak az ügyintézés gyorsabbá és egyszerűbbé tételén, lépjenek fel a bürokrácia ellen. E határozatok arra a felismerésre épülnek, hogy az ügyintézés minősége ma, nálunk politikai kérdés. Nem egyes személyek — ügyfelek és tisztviselők — viszonyára hat ki csupán, hanem befolyásolja a lakosságnak a szocialista államról, a népi hatalomról alkotott véleményét, ahhoz fűződő viszonyát Ebből adódóan a pártszervezeteknek elsőrendű politikai kötelességük a bürokratikus jelenségek elleni céltudatos és állandó küzdelem, a gyors és pontos ügyintézés előmozdítása. Sok mindent tettek már és tehetnek még az érintett pártszervezetek ebben a tekintetben. Első helyen a hivatal légkörének, az ott dolgozók szemléletének alakítása említendő. Ha valahol, a mostanában sokat emlegetett emberi tényezőnek Itt valóban kulcsszerepe van. A pártpolitikai munka sokat tehet az olyan hivatali közszellem meggyökereztetéséért és állandósításáért, amelyben a tisztviselők a szó legnemesebb értelmében vett szolgálatnak, a lakosság szolgálatának tekintik foglalatosságukat. Sokat tehet a meggyőző, nevelő munka azért, hogy az ügyintézők ne a kényelmesebb utat keressék, ne a felelősség áthárítására fordítsák energiájukat, hanem azt vizsgálják, miként lehet egy-egy ügyet az érintettek és a tágabb közösség érdekeit egyaránt szem előtt tartva, a lehető legjobban megoldani. A hivatali munkának megvan a. maga rendje és szabálya. Amit a társadalmi élei némely más területén joggal kárhoztatunk, s vetünk el a „hivatalnoki munkastílus” bírálandó megnyilvánulásaként, az a hivatal tevékenységében nemegyszer az egyedüli helyénvaló eljárásmód. A pártszervezet természetesen nem léphet fel az Ilyen eljárásoki ellen, de meg kell különböztetnie az előírások pontos betartását, azok lélektelen, gépies kezelésétől. Ezen . a területen is igaz, hogy az ered-' ményes munkának feltétele a szűkebb és tágabb érdekek gondos egyeztetése. Aligha le-, hét vita tárgya, hogy a közérdek a búrokra^ tikus jelenségek leküzdését igényli. Ám lé-' nyegében ilyen irányba mutat az ügyintézéssel 'foglalkozók közvetlen érdekeltsége is,' Aki ismeri a hivatali munkát, az tudja, hogy a bürokráciától sokszor maguk a tisztvise-j lök is szenvednek, s nemegyszer több fejfájást okoz nekik, mint az ügyfélnek. Igaz; a bürokratizmus spanyolfala némelykor segít elfeledni egyes ügyintézők lustaságát, hozzá nem értését, felkészületlenségét. A nagy többségre azonban nem ezek a tulajdonságok jellemzőek, ők nem érdekeltek egy efféle spanyolfal létében. Viszont az ő nyugalmunkat ,'is gyakorta felbolygatja, ha önma-’ guk vagy kollégáik hosszadalmas körűimé^ nyeskedésre kényszerülnek, ha emiatt hH ányzik a sikerrel végzett munka öröme. Épp ez az érdekeltség ad alapot sülhöz; hogy a pártszervezetek következetesen és határozottan lépjenek fel akkor is, amikor az adott hivatal keretein túl levő tényezők! váltják ki a bürokráciát. Felelős testületek) nyilvánosan is szóltak már arról, hogy a bürokratizmusnak ma nálunk egyik számotteJ vő forrása a rendelkezések elburjánzása, sí jogi túlszabályozottság, ami a tisztviselőket gyakran bürokratikus lépésekre kényszer rítl. Az irányító politikai fórumok változásokat sürgetnek e tekintetben is. E változásoké nak fontos részesei a hivatali pártszerveze-J tek, amikor a maguk tapasztalatait elemezve feltárják a bürokratizmust „felülről” kiváltó okokat, s jelzik a véleményüket a döntésre illetékeseknek. E jelzések révén a hivatali pártszervezetek a maguk'közvetlen működési területén túlmenően Is közreműködhetnek az igazgatási munka korszerűsítésében. SHErtfívr a bürokratizmus elleni küzde-’ ti Uy y lem ne egyszeri kampány le-j gyen, hanem a hivatal életének! állandó eleme, ahhoz az szükséges,1 hogy e törekvés az egész ottani kollektíva ügyévé yáljék. Ebben a pártszervezet eleven politikai, szervező, meggyőző munkája nagyon fontos szerepet tölt be. Az ész-' szerű, egyszerű, korszerű ügyintézésnek a mi viszonyaink között ez a politikai tevékenyé ség nélkülözhetetlen mozgatója és ösztöné zője. Gyenes László Régi fajták, új értékek A magyar állattenyésztés a ma már többnyire csak idegenforgalmi prospektusokon ^átható szürkemarha, racka juh és a mangalica sertés tenyésztésére alapozódott. Ezek az igénytelen, kishozamú fajták a mai állattenyésztési feltételek között nem felelnek meg a nagyüzemi termelés követelményeinek. Előnyük azonban, hogy a betegségekkel szemben ellenállóak. A legutóbbi leltár szerint Magyarországon szürkemarhából 850 tehén és 50 bika van. Az 50 darab mangalicát 7 év alatt sikerült meghatszorozni. A 42 bivaly 90-re gyarapodott és az 1200 racka Juh 2000-es nyájjá bővült. A nem éppen rekordszámba menő állománygyarapodás annak a következménye, hogy például nemcsak úgy általában racka juhra, hanem fajtatiszta rackaállományra volt, illetve van szükség. És az úgynevezett visszakeresztezés, a „rossz vér” kiszűrése nagyon aprólékos' munkát igényel. A 7 éve tartó munka tovább folyik. A hortobágyi szürkemarhagulya vértisztasága már kialakult, de az álB arna, bajszos, napsütötte képű fiatalember. Angyal Lászlónak hívják, a Nógrád megyei Tanácsi Építőipari Vállalat csőszerelő- részlegének építésvezetője. Higgadt, meggondolt beszédű. Szavainak egyhangú ritmusa elandalítaná az embert, de, amit mond, arra érdemes figyelni. — Az állami építőknél kezdtem, de nem biztattak előmenetellel, ezért hamarosan átjöttem Ide, a tanácsiakhoz. Ennek most már majdnem tizenöt éve. Mint építésvezető, a salgótarjáni csillagházaknál debütáltam. Szép munka volt, most is jó ránézni. A csőszerelés különben az építkezés egyik legigényesebb része. Pontatlanság, tömítetlenség nem fordulhat elő. Ráadásul az új építészeti elvek a gépészeti részt a lehető legkisebb helyre igyekeznek összezsúfolni az épületben, hogy a legkevésbé legyen útban, ez külön bonyolítja a dolgot. Mi szereljük a fűtést, a vizet, csak a villanyt nem. Vagyis mi tesszük bele a házba a lelkét. — Hogy az a nagy pontosság bejön-e mindig? A szocialista brigádok eleve vállaljak, hogy hiánypótlás nélkül adják át a munkát. Sok létesítménynél sikerül is, mint például a teijáni G 14-es jelűnél. Ami Ezután se leszek más ember a minőséget illeti, egyébként is elegáns helyen szerepel a tanácsi építő, nálunk Inkább a határidőkkel volt baj. De újabban abban is kezdünk rendbejönni. Többször megdicsérték a munkánkat Írásban Is. Ez már valami, nem? Papíron van, megmarad. — Jaj, esküdni mertem volna, hogy a fegyelemre rákérdez! Mert, aki építő, az már lógós. Szeret tintézni, ugye? Nem, nem sértődtem meg, hiszen mindig a kirívó kevesekből általánosítanak az emberek. Tény, hogy nálunk nincsenek zárt kapuk, nem működnek blokkolóórák, s ebből némelyek azt gondolják: szabad a gazda! Mások meg úgy vélik, hogy fölhajtanak pár pohárral, és akkor majd jól megmondják a magukét! Hát, nem kell ahhoz inni, szóból ért az ember. Akikkel évek óta együtt dolgozom, azokkal nincs ilyen afférom, tudják, hogy allergiás vagyok a linkségre. Aki meg nem ért a szép szóból, kap egy-két fegyelmit. Ha az se használ, mehet, amerre a szeme lát. — Nem, felhevülten, forró fejjel nem lehet az ilyesmit elintézni. Igaz, a sző elszáll, de sértő éle megmarad, s, aki a gorombaságot kapja, az valami módon mindig igyekszik revansot venni. Különben sem vagyok ideges természetű. Azt mondta egyszer a főnököm: jó neked, Laci, ha tényleg Ilyen nyugodt vagy, nemcsak mímeled! Nem rágok be egykönnyen, amint mondani szokás. Ha mégis kihoznak a sodromból, elég, ha otthon kimegyek a kertbe, piszkálgatom a veteményt, pátyolgatom a fáimat, vagy barkácsolok valamit a fiammal. A zöldnél, a jó levegőnél, a gyerek beszédénél nem kell jobb villámhárító, levezet az minden feszültséget. Családi' házban lakom, szeretem, ha föld van a talpam alatt, nem flaszter, ez már maga is nyugtat. — Sikerek? Voltak és remélem, lesznek is még. Amiért évek óta hiába hadakoztam, most megvan: értékes, ügyes gépeket kaptunk segítségül. Menetvágót' például, ami megtízszerezi a hatékonyságot. Az emberek is megértették, hogy a gép a legfőbb segítőtársuk, Egyikőjük sem próbálta bizonygatni, hogy semmitérő masinák, nem érdemes vesződni velük. — Igen. A csapatom nagyszerű. Negyvenen tartoznak a kezem alá, sok a megbízható, jó kollégám, akik az emeltebb hangért sem sértődtek meg. Mert néha azért oda kell csapni az asztalra. Ez amolyan célirányos kiabálás, ami nem bánt meg olyan embert, aki maga is a jót akarja. Mondjak valamit? Megkerestek engem két cégtől is, hogy mennék át hozzájuk. De nem. Jó tiz évem van abban, hogy ilyen ez az együttes, amilyen, hogy évek ,óta elsők vagyunk gazdaságosságban, hogy hitünk van. Ilyen csapattól ugyan minek válnék meg? Meg aztán engem ez a munka kielégít. Itt mindig van valami új, ami sarokba teszi a rutint, Anyagilag sem állok rosszabbul, mint másutt áll- nék, hát bolond volnék más munkahely után kujtorogni. Akkor már inkább itt fektetem szép vállalkozásokba a fölös energiámat. Nincs igazam? — Hogy a közérzetem milyen, az már ebből is látható. Egészen jó, Ha tartósan távol kell lennem, hiányérzet kínoz, jönnék már vissza. Olyan munkahelyre meg nem siet az ember; ahol utál lenni. F.z, gondolom, magától értetődik. — Ja, hogy mit éreztem, amikor megtudtam, hogy kitüntetnek? Mit mondjak? Először is meglepődtem. Az ember dolgozik, hajt, de valahogy nem gondol arra, hogy ezért egyszer érmet akasztanak a nyakába. Egyszer voltam már kiváló dolgozó, de csak úgy simán. Nem szerepelt előtte az a szó, ami most: az építőipar... Másodszor arra gondoltam, hogy az én , remek csapatom nélkül megfeszülhettem volna az erőlködéstől. Az eredmények nem igazoltak volna. Egyik művezetőm is kitüntetést kapott. Ez már nem lehet a véletlen műve mégsem. Harmadszor meg, ahogy a hírt meghallottam, valami úgy űzött belülről, hogy na, most ülj le, Angyal Laci, és hányjad-vassed meg magadban ezt a tizenöt évet. Furcsa szerzet az ember, nem? Soha nem jutott még eszembe, hogy ilyesmin gondolkozzak, s most ez is megvolt, Persze, ezután sem leszek azért más ember, legfeljebb jobban iparkodok, ha tudok, mert a kitüntetettekre odatapad a többiek szeme. Hogy mit produkál, jó helyre ment-e az elismerés. — Igen. Ennyi. Mást erről nem tudok mondani. Szerintem már ez is sok volt. Szendi Márta lomány tébécés. Eltelik 4 W Is, mire — szaknyelven szóH va — mentesíteni tudják a betegségtől az állományt A rackának is kell még vagy 4—5 év, mire a nemesítéssel foglalkozó genetikusok munkához láthatnak. Ami már „bevethető”, az a mangalica. Ebből a fajtából persze, nem a göndör szőrt, hanem a csontszilárdságot akarják át- örökíttetni, ami a teljesen zárt, levegőt, fényt mesterségesen pótló istállók számára kitenyésztett sertésfaj tákból ugyancsak hiányzik. A téliszalámi-gyártásra legalkalmasabb sertésfajta „előállításához" is mangalicát kell felhasználni. A téliszalámi-gyártás eddigi minőségi gondjai ugyanis részben nyersanyagproblémákból adódtak. Néhány tsz-ben és a Magyar Tudományos Akadémia martonvásári kísérleti gazdaságában á magyar tarka szarvasmarha keresztezési kísérleteihez már használják a szürkemarhát. Ez a fajta ugyanis kitűnően örökíti tovább a termékenységet, a jó — napi 1200—1300 grammos — súlygyarapodást. Tovább sorolva a kínálko-’ zó gazdasági lehetőségek listáját, az ugyancsak őshonosnak számító cigája juh kétszer annyi tejet ad, mint a magyar juhállományt alkotó merinói fajta. A juhtej, illetve a belőle készült kaskavál- sajt Iránt külföldön nagy és mindén jel szerint tartós a kereslet. A gyapjastársaságnál ma^ radva: a racka juh bárányán nak prémje a perzsabundé- val azonos minőségű szőrmét ad. A nem őshonos, de Magyarországon mintegy 200 éve élő juhfajtának, a diktá- nak pedig olyan hosszú gyapja van, hogy évente kétszer lehet nyírni. Kül- és belgazdasági okokból egyaránt kedvező lenne e fajta gyors szaporítása. B. P. r NÓGRÁD - 1981. június 14., vasárnap
