Nógrád. 1981. június (37. évfolyam. 127-151. szám)
1981-06-12 / 136. szám
Figyelem! Fegyelem? Fegyelmi... (III.) F#§J meg, ha tudsz' TANÚ J * voltam az esetne*.. aaiiKor az egyik étteremben a vendég fizetni szándékozott A felszolgáló udvariasan letette elé a számlát. A fiatalember — a vendég — korántsem megszokott módon átfutott a számokon, majd közölte, hogy rosszul adta ösz- sze az oszlopokat. A pincér tíz forinttal elszámolta magát. — Bocsánat — korrigálta tévedését a felszolgáló és letett az asztal sarkára egy fém- tizest, majd hátat fordított a vendégnek. Elmentében fogai közül szűrte a szót: — Az ilyen sóher alak minek jár vendéglőbe? Mesélem a történetet dr. Ferenczi Árpádnak, a Bör- zsönyvidéki Egyesült ÁFÉSZ j ogtanácsosának. — Előfordult már ilyesmi, a rétsági járás egységeiben is. Amellett, hogy megkárosítják a betérőket, még kínos is, hiszen rontják az étterem, az ÁFÉSZ hírnevét. — Hogyan védekezik a szövetkezet? — Belső ellenőreink járják a másfél száz egységet. Ugyanezt teszik a területi ügyintézők és gyakran jönnek a területre a megyei tanács kereskedelmi felügyelőségéről. Emellett a helyi tanácsok szakemberei rendszeresen ellenőriznek. — Ez elegendő? — Nem mindig. A Börzsönyvidéki Egyesült ÁFÉSZ-nál 1980-ban 13 figyelmeztetést, tíz fegyelmit, tizenhat kártérítést és szabálysértési bírságot szabtak ki. A tíz fegyelmiből kettő elbocsátással végződött. Mindkét vendéglátós esete emlékezetes. Egyiküket a nagyoroszi fagylaltmérgezésben találták bűnösnek. Másikuk a kisecse- ti kocsma vezetője volt. Ügy vélte, rá nem vonatkozik az alkolholos italok árusításának korlátozása. Nála már hajnalban ihatták a bort, a pálinkát. Még az ellenőröknek is mért- akik aztán megindították ellene az eljárást. — Felszolgálóink, bolti eladóink, felvásárlóink legtöbbje tisztességes munkát végez. De nem vagyunk egyformák. Van, akit a gyors meggazdagodás hajt, semmi más. ök aztán mindent megpróbálnak — csóválja fejét a jogász. — Hogyan lehetne ennek elejét venni? — Az ellenőrzés nem elegendő. Maguk a vásárlók is segíthetnek ebben. A boltokban ellenőrizzék a mérést, az árakat, számoljanak utána az eladóknak. A vendéglőben hasonlítsák össze az étlap árait a számlán szereplő összegekkel. Ha bármi problémájuk van, kérjék a vásárlók könyvét és jegyezzék be panaszukat. önmagukon és rajtunk is segítenek. Ha kényelemből eltűrjük, hogy megrövidítsenek bennünket, néhány forinttal, csupán a csalók járnak jól. ÍGY IGAZ! A történelbeli fiatalember sem reklamált tovább. Zsebbre tette a 10-est, és kiballagott az étteremből. Pedig ha szóvá teszi... akkor felelősségre vonhatják a rosz- szul számoló pincért. De nem tette. A véletlen rigy hozta, hogy a buszon mellém került egyik vendéglátós ismerősöm. „Csá- linger” vagyok, mondaná, azaz felszolgáló. — Az úgy van apukám, hogy amikor én kiviszem a palinak a sört a placcra, már rajta van a hivatalos feláron felül egy kettes. Erre még ugye jön a jatt. Ha nagyobb a fogyasztás, akkor befér a számlába, pár pluszforint is Magyarul, ha négyen ülnek az asztalnál, és megisznak 2 kör sört, akkor minimum van rajta egy húszasom. Ez a bolt. — És ha hívják a főnököt? — Egyedül nem lehet csalni apukám. A főnököt különben is én hívom ki az irodából, közben megmondom neki, hogy mennyiért mértem azon az asztalon a sört. Kész, Nem lehet megbukni. Legföljebb ha ellenőr vagy szakmabeli ül az asztalnál. Na de arra kevés az eséiy, meg orrom is van az ilyesmihez. — És az étel? — Egy adagból két adag. Ilyen egyszerű! — Sose buktál még meg? — De, egyszer. Na de apukám, ha évente egyszer meg- bukok és megbüntetnek pár ezresre, akkor mi van? Tizenkét hónap alatt csak összejön annyi, hogy kifizessem! — De hát ez csalás! Nem szégyelled ? — Miért szégyellném? Fogjon meg, aki tud! — Mennyit keresel egy hónap alatt? — A fene tudja. Sokat. Majd bolond leszek megmondani. — Vállalnád ezt a beszélgetést akkor is, ha a neved leírnám? — Letagadnám, mint a pinty. Széttipornának a szakmában. Hisz más is csinálja. Nekem pedig kell a pénz. Ferenczi Árpád jogtanácsos megnyugtatni igyekszik: — Akit efféle csaláson fogunk, azt alaposan megbüntetjük. Másodszorra pedig már véglegesen elküdjük a szakmából. Oda vissza nem kerülhet többet. FÖLTEVE persze, ha elkapják. De nem mindig sikerül. Talán ha segítenénk, mint annyi másban kellene... Pedig érdekünk! (Vége) Hortobágyi Zoltán Nem mellékes a melléküzem Sok szó esik mostanában a mezőgazdasági termelőszövetkezetek ipari tevékenységéről, egyéb kiegészítő munkáiról. Bár a kiegészítő tevékenységből származó jövedelem csökkenti az időjárástól is függő mezőgazdasági termelés kockázatát, nem minden gazdaságban van lehetőség ipari, illetve szolgáltató vállalkozásokra berendezkedni. Csak egy példát említve: a bedolgozást, a kooperációs alkatrészgyártást sok esetben a gyáraktól való távolság, a drága szállítás miatt nem lehet vállalni. Az országban megyénként, illetve megyecsoportonként változik a melléktevékenység „sűrűsége”. Például Pest megyében a téeszek árbevételének átlagosan 70, Komáromban 50 százaléka származik kiegészítő tevékenységből. A téeszek 12 százaléka Pest, Komárom és Veszprém megyében működik; ezekben a gazdaságokban az árbevétel több mint 33 százaléka származik kiegészítő tevékenységből. (Országos átlagban az összes árbevétel 20 százaléka ered ezekből a vállalkozásokból. Ennél kevesebb csak Baranya, Győr, Szolnok és Tolna megye téeszeire jut.) Ez az arány azért is elgondolkoztató, mert számítások szerint azokban a gazdaságokban, ahol az ipari, illetve szolgáltatói tevékenység árbevétele meghaladja a 30 százalékot, ott gyakorlatilag kizárt a mezőgazdasági üzem vesztesége. Az ismert összefüggés alapján — a kiegészítő tevékenységből származó jövedelmek nagy részét a mezőgazdaság fejlesztésére fordítják —1 minél kifizetődőbb a kiegészítő tevékenység, annál jobban emelkedik az egy hektárra jutó alaptevékenységből származó árbevétel. Bármennyire is kifizetődő volt a gazdaságokban a melléktevékenység, a népgazdaságban csak akkor nyert polgárjogot, amikor kiderült, hogy e tevékenység fejlesztésére az iparnak épp olyan szüksége van —, ha más szempontok miatt is —, mint a mezőgazdaságnak. Ez a szükség: a háttéripar, pontosabban az alkatrész-, részegység-, félkészter- mék-gyártás fejletlensége. Közismert, hogy a hazai gyártás híján importálni kényszerült alkatrészek nehezítik, vagy éppen gazdaságtalanná teszi sok késztermék exportját. A téesz-melléküzemek háttériparrá való előléptetése több annál, mint lehetőségek puszta felkínálása. Ahhoz például, hogy a melléküzemek egyáltalán tudják, mivel foglalkozzanak —, mikor milyen alkatrészeket gyártsanak például — az érintett iparágaknak cikklistákat kellene összeállítani és azokat közreadni. Sőt: elsősorban az ipari vállalatoknak kellene szervezni az ipari igények és a melléküzemek lehetőségeinek összehangolását, a technológia és alapanyagok beszerzését, a késztermékek értékesítését. Minden bizonnyal felül kellene vizsgálni néhány adózási előírást is. A különösen fontosnak ítélt alkatrészek, részegységek gyártásánál is ugyanolyan munkadíj-adóked- vezményt lehetne alkalmazni, mint például a zöldség és bogyós gyümölcsök termesztésénél, vagy a szőlő- és gyümölcstelepítéseknél. És ezzel még csak egyetlen akadály gördülne el az iparral összehangolt „melléktevékenység” útjából. B. P. Hz idei költségvetésről A Mongol Népköztársaság ez évi terve szerint a szocialista népgazdaság várható bevétele 4330.5 tugrik lesz. A költség- vetési bevételek nagyobb részét a közoktatás, a közegészségügy további bővítésére, a bérek és a nyugdíjak emelésére, lakásépítésére fordítják. Kulturális célokra 1830 tug- rikot költenek, a tavalyinál 8,9 százalékkal többet. Az ország honvédelmi kiadásai viszont nem emelkednek. Jelentős összeg jut a béremelésre. Tovább folytatódik a nagyarányú lakásépítkezés. Így 1981-ben 21 ezer ember költözhet új otthonba. A párt és a kormány intézkedései nyomán 1981-ben a dolgozók átlagos jövedelme várhatóan 6, a fogyasztási alap pedig 5.5 százalékkal növekszik az elmúlt évhez viszonyítva. Az állam a most elkezdődött ötéves tervben 7,2 milliárd tugrikot tervez a szociális és kulturális kiadásokra, másfélszer annyit, mint az előző ötéves terv alatt. Ügy véltem, valamiképp izgul a Nagy öreg, hiszen nyugdíjba vonulása óta, aminek éppen tíz esztendje, első alkalommal látogat el a bányába. Mégpedig nem is akármelyikbe: a Nógrádi Szénbányák szorospataki aknaüzemébe, ahol az öccse, a jó nevű brigádvezető, a Kazinczi Gábor, a 42. számú front mestere. Mondom, Kazinczi b. Lászlón, aki a nógrádi szénbányászok közül — ha jól emlékszik e sorok papírra , vetője — másodikként kapta meg 1956- ban, Rákosi jelenlétében a Kossuth-díjat; egyébként hatan részesültek ebben a magas kitüntetésben — látszott a leszállás előtti felfokozott várakozás minden velejárója. A bizalom alapja a kifogástalan munka Vigyáznak az ügyfél pénzére az AFIT-nál? — Hozzám csak panaszokkal jönnek, így hát egyértelműen nem tudok arra a kérdésre válaszolni, hogy az utóbbi egy évben többen dicsérik-e, vagy szidják a salgótarjáni AFIT-ot. Ráadásul még egy éve sincs, hogy átvettem az üzem vezetését — kezdi a beszélgetést Eged Sándor, az üzemegység vezetője. A hozzám fordulók — amit ön is hallott az előbb — megtudhatják, mi illeti meg őket, és mi nem. Eddig jogos panasz nem volt, ami kifogás felvetődött, azt rend- betettük. Előfordult, hogy az egyik nyugdíjas autótulajdonos panaszkodott arra a művezetőre, aki a következőket mondta neki: ha nincs megelégedve a munkánkkal, akkor ne hozza ide a kocsiját. Ha ez igaz, akkor a művezető rosszul képviseli üzletpolitikánkat, amivel nem értek egyet. ☆ — Mi az, ami önnek jelenleg gondot okoz? — Engem elszomorít, hogy a javításokból adódó bevételeink az első negyedévben csaknem 200 ezer forinttal maradtak alacsonyabbak, mint az elmúlt év azonos időszakában. Mivel magyarázható ez? — kérdi szinte önmagától majd így folytatja. Talán azzal, hogy kevesebb pénzük van az embereknek, és tőlünk is csak kisebb javításokat kérnek, amit tudnak, azt otthon maguk is elvégzik. — Túlszámlázásra, esetleg a gyengébb minőségű munkára, vagy egyébre az előbbi kapcsán nem gondol? — Az árhatósági ellenőrzés szerint túlszámlázás nem történt. El nem végzett munkáért nem vettünk fel pénzt. Jómagam elég gyakran, váratlanul és kiszámíthatatlan időközönként ellenőrzőm a. számla összegét és az elvégzett munkát. Ügyfelet károsító számlázást nem tapasztaltam. Olyan viszont előfordult, hogy dolgozóink közül esetenként elfelejtették rávezetni a munkalapra az elvégzett munkát. Ami pedig a minőséget illeti? Március elsejével bevezettük a minőségi premizálást. Ennek alsó határa 200, a felső határa pedig 800 forint havonta. A csoportok csak akkor kapják meg, ha kifogástalanul dolgoznak. Amennyiben közülük bármelyik felületesen végzi a munkáját, akkor az egész csoporttól megvonjuk a minőségi prémiumot. — Ki ellenőrzi tételesen az elvégzett munkát és annak minőségét? — A nemrég beállított független meósok, a számla alapján. Véleményük, észrevételük mindenféle tekintetben mértékadó. — összejátszás, vagy elnézés veszélye nem foroghat fenn? — Eddig még ilyet nem tapasztalhattam. Egyébként jelenleg olyan belső átszervezés folyik, minek eredményeként tovább kívánjuk javítani a munka szervezettségét és á minőségét. ☆ — Mondana néhány szót az alkatrészellátásról? — Általában rossz. A gondok ugyancsak differenciáltan jelentkeznek. Például a Trabantnál és a Zsigulinál viszonylag elfogadható. Olyan időszak még nem volt, hogy mindent lehetett kapni. Az AUTÓKER megrendeléseinkből vajmi keveset teljesít. Januárban és februárban alig kaptunk valamit. Márciusban javult az ellátás. Ügy segítünk magunkon, hogy amit lehet, a kiskereskedelmi vállalatoktól vagy maszekoktól szerezzük be. Ha már itt tartunk, hadd mondjam el, hogy alkatrészeket mi nem árusítunk. Ami van, az nekünk is szükséges ügyfeleink kívánságainak a teljesítéséhez. ☆ — Beszéljünk a borravalóról és arról, jó-e, ha a kocsi- tulajdonos a műhelyben „ellenőrzi” az általa kért munka, illetve szolgáltatás elvégzését. — Igazgatói utasítás írja elő, hogy borravalót elfogadni nem szabad, és nem lehet az ügyfélnek a munkahelyen tartózkodni. Az előbbiekkel maximálisan egyetértek. Meggyőződésem, hogy a borravalótól nem lesz jobb a kocsi. A kért munka mielőbbi gyors és pontos elvégzése, a hiba okainak mielőbbi feltárása érdekében viszont szükségesnek tartom, hogy az ügyfél addig ott legyen a műhelyben, amíg a szerelőnek elmondja problémáját, illetve rávezeti a műszakiakat a hiba, vagy hibák lehetséges okaira. Utána felesleges az ott-tartózkodás. Mert csak zavarja a dolgozót. Ha felvilágosításra van szüksége, forduljon az ügyfélszolgálatot ellátó dolgozóhoz. ☆ — Mivel tudná bizonyítani, hogy az ügyfél pénzére vigyáznak, az esetleges visszaéléseket szigorúan büntetik? — Nemrég az egyik szervizmunkást azonnali hatállyal elbocsátottam, mert készre jelentette az olaj- és szűrőcserét, de nem végezte el. Egy másik fegyelmi ügy most van folyamatban. A jövőben is hasonló határozottsággal lépünk fel azokkal szemben, akik a tisztességes dolgozók munkáját tisztességtelenül befeketítik. Meg vagyok győződve, hogy a döntő többség felelősségteljesen végzi a munkáját. Legutóbb kilencen kapták meg a Kiváló dolgozó oklevelet. Kilenc brigád nyerte el a Szocialista brigád cím fokozatát, az üzemegységek között folyó versenyben — kilenc van —, pedig az 1980. évi eredményeink* alapján elnyertük a harmadik helyet. A lakossági szolgáltatások minél jobb kielégítése érdekében bevezettük a gyorsszolgálatot. Vállaljuk a műszaki vizsgára való felkészítést. Rövidesen beindítjuk az alváz- és üregvédelmi szolgáltatást. A jövőben a garancialevél bevezetésére gondolunk. ☆ Az üzemvezető által közölteket megbeszéltem több autótulajdonossal. Közülük többen javasolták, hogy a számlára olvashatóan írják rá annak a dolgozónak a nevét, aki a munkát elvégezte. Hogy ne általában szidják az AFIT- ot, hanem csak azt, akit illet. A rossz munkáért a második esetben csak 50 százalékos bért fizessenek. A harmadik esetben pedig ingyen kötelezzék a kért munka elvégzésére. Hasonló módon kellene megoldani a minőségi ellenőrök bérezését is. Befejezésül a bizalomról csak annyit: miként másutt, itt is csak kifogástalan munkával lehet megszerezni és megtartani. —venesz— Fűtésre és hűtésre egyaránt használhatók azok a berendf zések, melyeket esztendők óta jó minőségben gyárt a ház: piacra a FÜTŐBER nagybátonyi gyára. Iparcsarnokok, m« zőgazdasági épületek, nagyobb légterű helyiségek szellőzti tése, és hidegben meleg levegővel való ellátása biztosíthat a segítségükkel, melyek sorozatgyártásában — képünkön - Maczák József lakatos is részt vesz.- kj Testve Érthetően egyébként, hiszen az az ember, aki Nógrádban fő terjesztője volt a híres-nevezetes Sztahanov-mozgalom- nak meghonosítója az úgynevezett csillés mozgalomnak, és élenjárója a gyorsvágathajtás- nak, még nyugdíjas korában is, érdeklődő mindennapjait a mostani bányászoknak szenteli. És itt dolgozó öccsének... Korholón, meg elismerőn is. Mert bántja, hogy jelenleg amikor csodás gépek segítik a lent levők munkáját; szinte eltűnt már csákány-lapát-ké- zifúró, nem tudják utolérni az ő hajdani vágathajtási teljesítményüket. Mikor még csak r n é z é s • úgy kézzel nem kevesebb, mint 150 métert hajtottak ki egy hónap alatt. Most meg a száz métert is álomhatárként emlegetik, s félkézen megszámolhatok azok a csapatok, amelyek ezt a közelmúltban túlszárnyalták. Nagyapja, apja is bányász volt a hajdani Kossuth-díjas- nak, aki jómaga 33 kemény esztendőt töltött el a föld alatt a mizserfai bányáknál. — Tudja, a fegyelem, a rend, az egymás megbecsülése és nem utolsósorban a példamutatás, a termelés érdekében mindent megtenni akarás meghozza az eredményeket. Legalábbis nálunk, akkor így volt. De hát a mostaniak sem alábbvalóbbak csöppnyit sem, mint valaha mi voltunk! Tudom, átmenti gondok majd mindenütt lehetnek, ám ezeken mielőbb túl kell lenni. A leszállásra várakozó bányászok szájaíze szerint beszélhetett az öreg, mert szavaira. helyeslőén bólogattak. Láttam, fénylőbb fény villant meg bányászsapka siltje alól kinéző szeméből... —karácsony— NÓGRÁD - 1981, június 12., péntek 3
