Nógrád. 1981. június (37. évfolyam. 127-151. szám)
1981-06-12 / 136. szám
Kiváló pedagógusok Nógrádból Követelni és szeretni Novgorod, a múzeumváros Korábban Kiváló tanító, Kiváló tanár címmel tisztelték az ország pedagógusainak legjobbjait — egy ideje Kiváló pedagógus kitüntetést adnak át. Az elnevezés különbsége több formainál. Idén megyénkből a pedagógusnapon hárman vettek részt a parlamenti ünnepségen, hogy átvegyék ezt a szép elismerést. Lendvai Ferenc vezető szak- felügyelő, a Jobbágyi Általános Iskola tanára. Beszélgetésünkkor az izgatott legjobban, vajon miként kapott helyet a szakfelügyelői munka egy, a gyerekeket nagyon szerető „igazi tanáregyéniségnek” tartott pedagógus életében? Ám rá kell jönnöm, nagyon hamis, hibás a kérdésfeltevés, hiszen a felügyelet is csak azok számára hivatás, azok tudnak a pályán sokat nyújtani, akik a pedagógus munkájának minden nehézségével, minden értékével tisztában vannak. Akik az iskolát sosem tekintették hivatalnak, ahova bejár az ember órákat adni. Ha ismeri valaki megyénk általános iskolai hálózatát — ahol az összevont osztályok, kisiskolák éppúgy megtalálhatók, mint az 500 fölötti diáklétszámú nagyok, ha tudja, személyi és tárgyi feltételeik mennyire eltérőek, ha van fogalma -arról, milyen alacsony szintről indult a szakosan adott órák arányának mutatója, sok volt a képesítés nélküli, azt is látja, nagy munka várt a szakfelügyeletre. — Mosonmagyaróvárról kerültem Nógrádba; először Nagylócon tanítottam a földrajz-biológia szakommal 1949-től. Tizenegy év múlva lettem szakfelügyelő. Így ebben a „szakmában” is már a huszadik évet töltöttem tavaly. Hetente három napot tanítok a jobbágyi iskolában. A többi a felügyeleté. Gondolkodtam már sokat azon, miért szeretem ezt csinálni — a lényeg talán az, hogy legyenek jó. pályájukat szerető nevelők. Enélkül semmit nem ér a mi munkánk sem. Nem' hiszem, hogy túl optimista lennék, amikor azt mondom: a többség ilyen! — Szigorúnak tartja magát? Hogy érzi vannak-e haragosai? — Nem hiszem, hogy szigorú lennék, és haragosaim talán csak a hanyagok között vannak. Kell a következetesség, de a bírálatnak Segítő szándék, javaslat nélkül semmi haszna. iMolnár Ferenc igazgató- helyettes, a balassagyarmati Balassi Bálint Gimnázium tanára sem tölti közvetlenül munkája nagyobb részét neveléssel-oktatással. Mégis azok közé tartozik, akiket emlegetnek a volt tanítványok. — Ügy érzem meghatározó volt a pályámon, hogy 1954- ben, amikor végeztem, a Balassiba kerültem matematika—fizika szakos tanárnak. Szerencsésnek tartom magam ezért — itt nem lehet nem dolgozni! Az „öregek” türelemmel, szeretettel neveltek bennünket — a mostani kollégák is ilyenek. Szívesen átadják tapasztalataikat azoknak a fiataloknak, akik igazán nevelni, oktatni akarnak. Ha nincs helyettesítésre szükség, mostanában kevés órában tanítok — ezt sajnálom is. hiányzik a gyerekközösség. Aki szereti ezt az iskolát — legyen diák vagy tanár — abban biztosan egyetért, hogy követelni kell! Egy-egy érettségi találkozón derül ki, hogy az itt kapott indíttatás mit ért. „Magányos farkasként” biztosan nem tudtam volna annyi jól helytálló, értékes fiatalt elindítani; szerénykedés nélkül mondom, hogy a kitüntetésben a társak munkája is benne van. Dr. Dohány Irénről, a salgótarjáni Bolyai Gimnázium tanáráról többen mondták: ..Nem kell félni, nem tudós- kodó tanár. . .” Találkozásunk erről teljesen meggyőzött. Csak a beszélgetést volt nehéz abbahagyni a pedagógia ezer ága-bogáról... Sok olyan témát felvetett, ami ebben a keretben el sem fér. más formát követe! magának. — Huszonöt éve tanítok. Húsz éve ebben a városban. Kémia—biológiai szakot végeztem a debreceni egyetemen. Ott védtem meg a dok- torimat is a 10—18 éves gyermekek testi és pszichológiai fejlődése témájáról. Mindig osztályfőnök voltam — emlékszem számos kitűnő osztályra, amelyikből sok vegyész, orvos, tanár került ki. De nem esett ki az emlékezetemből sok gyenge diákcsoport sem: az egyik például 2,5-es átlagú volt. Az elmúlt héten tartották a 15 éves érettségi találkozójukat. Hallgatva életútjuk történeteit, amiben családról, munkáról esett szó. újra megerősödött bennem az érzés: nem csak a kitűnőekkel érdemes foglalkozni, hanem minden gyerekkel, segíteni kell Őket abban, hogy akarjanak kezdeni valamit magukkal. A személyiségüket, világnézetüket formálni ínefn direkt módon!) a tananyaggal és az őket érő hatások figyelésével együtt lehet. — Felnőtteket is tanít és szívesen. Miért? — Ez egyfajta kapcsolattartás a várossal, felnőtt lakóin keresztül; a pedagógia közművelődéssel keveredik benne. Igényesebb, műveltebb emberek kellenek mindenhol. Megszerettem ezt a várost — itt vannak jó barátaim, jó kollégáim. Szívesen megteszek mindent a pályán, ami tőlem telik. a. k. m. Nógrádi múzeumok nyári eseményei A Nógrád megyei éves kiállítási programok szerves részét jelentik évek óta azok a tárlatok, amelyeket a megye múzeumaiban rendeznek s élénk érdeklődést váltanak ki a közönség körében. Méltán, hiszen e kiállítások a hazai művészettörténet nagyjainak életművét mutatják be, vagy egy-egy tájegység népművészetéből adnak ízelítőt és így tovább. Az idei nyári múzeumi kiállítási program ugyancsak gazdagnak és változatosnak ígérkezik. Salgótarjánban, a Nógrádi Sándor Múzeumban csaknem egész nyáron át várja az érdeklődőket Csohány Kálmán emlékkiállítása, amelyről a korábbiakban már beszámoltunk. Szintén ebben a múzeumban nyílik meg június 13-án Feledy Gyula, Kossuth- és Munkácsy-díjas grafikusművész kiállítása. A tárlatot dr. Miklós Pál művészettörténész, a Budapesti Iparművészeti Múzeum főigazgatója nyitja meg. Közreműködik a megyei József Attila Művelődési Központ kamarakórusa, Gúthy Éva vezetésével. Feledy Gyulát erős szálak fűzik Nógrád megyéhez. Többi között rendszeres szereplője a salgótarjáni tavaszi tárlatoknak. E kiállításon több mint félszáz egyedi rajzot láthatunk majd, köztük a 18 lapból álló Hollókői Piéta című sorozatát. Jelentős eseménynek ígérkezik az a kiállítás, amelyet június 19-én, Szécsényben, a Kubinyi Ferenc Múzeumban rendeznek Mihályfi Ernő Nógrád megyének ajándékozott hagyatékából. Itt az értékes XX. századi anyagból mutatnak be válogatást, festményeket és grafikákat. A balassagyarmati Palóc Múzeum ad otthont a Szentes és környékének néprajza című tárlatnak, amely június 24-én nyílik meg. Az egyéb nyári múzeumi események között említjük a fiatalok honismereti táborát, amely — mint már korábban hírt adtunk róla — június 29-től július 8-ig várja a fiatalokat. Salgótarjánban pedig július 15-től augusztus 15-ig ad otthont kül- és belföldi művészeknek a nemzetközi grafikai művésztelep. A novgorodl fellegvár Szófia-székesegyházának ikonjai I Megjeleni a Palócföld 3. száma Az 1100 éves Novgorodot' méltán nevezik Oroszország múzeumvárosának. Története bővelkedik nevezetes eseményekben, amelyek az orosz állam létrejöttével és megerősödésével, az orosz nép nemzeti öntudatának, kultúrájának és művészetének fejlődésével íüggnek össze. Novgorodban az óorosz építészet sok nagyszerű emléke és a monumentális festészet számos alkotása maradt fenn a XI—XII. századból. Sok száz könyv, sok ezer tanulmány foglalkozik a város történetével, művészi nevezetességeivel. Szovjet történészek, régészek, restaurátorok, művészettörténészek dolgoznak fáradhatatlanul Novgorod régi emlékeinek tanulmányozásán, feltárásán és restaurálásán. A város neve — szó szerint új város — még sohasem fejezte ki olyan pontosan elnevezésének lényegét, mint napjainkban. A három és fél évtizeddel ezelőtt romjaiból újjászületett Novgorod ma valóban új város. Történelmének, anyagi kultúrájának, művészetének emlékeit helyreállították. Évente sok százezer turista és kiránduló érkezik ide a Szovjetunió távoli vidékeiről és a világ sok országából. Novgorod vendégei mindenekelőtt a fellegvárba, az állami múzeumba látogatnak, és megtekintik a városban és környékén levő, helyreállított székes- egyházakat, templomokat. Megjelent a Palócföld című társadalompolitikai, irodalmi és művészeti folyóirat idei harmadik száma Salgótarjánban. Jellegének megfelelően egyik leggazdagabb rovata ezúttal is a Változó valóságunk. Műfaját tekintve a rovat valamennyi írása riport, egy kivétellel. M. Szabó Gyula Egy üggyel kevesebb címmel írt riportot, amelyben a dolgozók leginkább „kis” ügyeinek intézését vizsgálja, több helyszíni- tapasztalat alapján. ÁFÉSZ-demokratizmus címet Viseli Kelemen Gábor riportja, amelyben a szövetkezeti demokratizmus kérdéseit taglalja, ugyancsak közvetlen élmények és beszélgetések kapcsán. Többi között rámutat számos formalitásra. Regös Molnár Pál, Mondd, mit tehetnék című írásában a köz- életiséggel kapcsolatos kérdések boncolgatására vállalkozott. Beszélgető társai a világban elfoglalt helyükről, munkájukról vallanak. Lantos László rövid riportja közvetett módon szintén e kérdéskörhöz csatlakozik, címe Égy munkadarab sorsa. A riportok után közli a lap Kulin Ferenc Kazinczy emlékezete című írását. Ez Losoncon hangzott el 1981. február 23- án, a CSEMADOK Kazinczy- ünnepségén. A szépirodalmi rovat Zonda Tamás, Madár János, Endrődi Szabó Ernő verseit és Onagy Zoltán Kérjük — mibe kerül Eridanusban 1300 szó? című prózai írását közli. A Hagyomány rovatban olvassuk Kerényi Ferenc Bér- czy, Madách, Balassagyarmat címmel egy irodalomszociológiai elemzés vázlatát és Von- slk Ilona Két 1936-os bevásárlási könyv című írását. A Körkép közli Molnár Zsolt A második évtized küszöbén című jegyzetét a tizenegyedik salgótarjáni tavaszi tárlatról. P. Szabó Ernő Kő, virág, madár címmel Csohány Kálmán emlékkiállításáról ír. Könyvrecenzióval Pösa Zoltán, D. Rázz István, Laczkó Pál, Zalán Tibor és Dérczy Péter jelentkezett. Az e számban közölt rajzok Pető János munkái. 28. Megnézném én azt magamnak! — Aztán azt mondja: Na jól Van, ezt majd megbeszéljük máskor. Itt van nálam Ábrahám elvtárs. Most csak azt mondd meg, hogy van-e nektek ilyen meg ilyen lakásotok. Rendben van, akkor azt mi kapjuk meg. De még ma! Odamegyek és megnézem. És küldd oda velem az osztályvezetőt is! Ezt a mondatot már a tanárházaspár is hallja, s mert a dédi színes előadásában értesültek az előzményekről, most érdeklődve állnak a hallgatóság közé. — Akkor aztán beültünk a párttitkár kocsijába, egy ilyen új Volgába, és egyenesen a tanácshoz hajtottunk. Ott már a lépcsőn várt bennünket a tanácselnök is meg az osztályvezető is, mind a ketten velünk jöttek. Ide a Pozsonyi útra. De az osztályvezető olyan kisfiú volt, hogy meg se mert mukkanni. Elől ült a sofőr mellett, de hátra se fordult Azon látszott, hogy már kaphatott egy kis fejmosást! Hobó barátom, hát persze! Hát hol élünk?! Csak a tanácselnök mutatta a rajzokat, hogy melyik lakást kérem? Van egy a másodikon, egy a kilencediken, meg egy, a tizediken. A kilencedik emeleti a Dunára néz, a másik kettő a parkra. Azok a jobbak, azt mondja, mert nem olyan huzatosak. De 4 NÓGRÁD -> 1981. június 12., péntek persze választhatok. Na hát aztán én se vagyok hülye, persze hogy a Dunára nézőt választottam. Pedig azt már biztosan odaígérte valakinek, mert nagyon rá akartak beszélni a másikakra! — Na és mekkora? Szép? — Hát, kérem szépen, ez már akkora, amekkora kell egy családnak. Három és fél szobás. Rendes nagy előszoba, egy tűrhető konyha, Mégiscsak nyolcvanegy négyzetméter ugye, ez meg itt csak 56 Huszonöt négyzetméter már számít valamit. És hát hogy van az megcsinálva, barátom! Szóval hát nem ám úgy, ahogy ezekét átvettük! Hogy hát ez is rossz, meg az is rossz, meg szakadt a tapéta, de csak írjuk össze a hibákat, aztán majd jönnek a szerelők! Ha ideérnek! Hogyne! Az kérem tip-top! Kész! És tudják, mióta? Egy hónapja! Üresen! A többi lakásban már régen bent laknak, ezek meg csak várnak valakire. Az anyjuk jó Istenit! — Nem épül több is ilyen? — szól ki a fehér 1500-as Lada tulajdonosa egy bakra állított piros Skoda alól. — Ilyen? Dehogynem! — Ábrahám most széttárja a karját, s ebben már benne van a jólértesültek ama büszkesége is, hogy lám ő már valami olyasmit is tud. amit csak kevesen, és hogy ő ezt most megoszthatja a körülötte állókkal. És pont a fehér Ladást világosítja fel, aki hiába sofőr a pártgarázsban, s igazán fontos elvtársakat szokott furíkáztatní, akiktől sok mindent megtudhat, de ezt a Pozsonyi úti építkezéseket most mégis ő tudja a legjobban, hiszen a tanácselnök az egész beépítési tervet kiteregette előtte. — Itt, kolléga, végig az Árpód-hídig ilyen házak fognak épülni! Végig az Elektromos Sporttelepig, meg mögötte is, itt a pályaudvar meg a gyártelepek helyén! Ó, egy egész új város lesz itt, majd meglátják! És csupa olyan újfajta panelház minden emeleten két-két ilyen nagy lakással! (Néhány hónapja hallottam a rádióban egy vítaműsort. Valahol a műsor közepén kapcsoltam be a készüléket, amikor egy fiatal építész, föltehetően válaszul valakinek, azt bizonygatta, hogy jó, igaz hogy nem szépek ezek a lakótelepek, itt-ott lehet, hogy elrontják a .városképet, de mégiscsak rengeteg embert juttatnak új lakáshoz. Gyorsan és viszonylag olcsón. Ha szűkén is, de emberi körülmények között élnek, sokaknak először van fürdőszobájuk, önálló WC- jük is. És most ez a legfontosabb! Erre egy idősebb kollégája, hogy ez igaz, s a városképeit talán még föl is lehetne áldozni ideig-óráig a kulturált lakásviszonyokért, bár a jövő nemzedékeinek izlésrombolá- sáért, falanszter jellegű életmódjáért sem szívesen vállalná a felelősséget. Hanem ami a környezetpusztítást, hovatovább ősi települések holdbéli tájjá változtatását illeti, azt már megbocsáthatatlan merényletnek tartja. Mert ezeket a panelházakat ötven évre tervezik, de mondjuk, hogy 70 évig még állnak, hanem utána elemeire omlanak, hatalmas paneltáblákká, amelyeket semmire nem lehet már tovább felhasználni. S ami a nagyobb veszély: eltüntetni sem lehet őket. Budapest egyszercsak egyetlen óriási panel- halommá válik, s legfeljebb a szuper-termeszek áldásos tevékenységében bízhatunk, amelyek fölzabálják, fölemésztik az ember, által már eltüntethetetlen vasbeton hegyeket. Vagyis úgy lehet, hogy egyszer még borzalmas árat fizetünk ezekért az olcsó lakásokért! Döbbenten hallgatam a vitát. Én nem értek ehhez, de mi van akkor, ha az idősebb építésznek lesz igaza?! — És mibe kerül egy ilyen nagy lakás. Ábrahám elvtárs?! — érdeklődik most még élénkebben a Ladás úgy, hogy hanyatt fekve félméternyit kijjebb kúszik a Skoda alól. — Szövetkezeti lakás ez is, úgyhogy a vételára Így a tanácson keresztül háromszáznyolcvankilencezer forint. Mert amúgy az értéke egymillió. Kerek egymillió! — Mennyi beugrót kell fizetni? — Beugrót, minek? Hát befizettem én már ide 63 000 forintot! Ezt leadom a tanácsnak, azt meg megkapom helyette. Levonnak kopásra 16 000-et, (je 47 000-et akkor is beszámítanak! Aztán meg kapok még 140 000 Ft szociális segélyt, ugye gyerekenként 30 000-et, meg 20 000-et a feleségemre, merthogy gyesen van, és ezt is leszámítják. Úgyhogy marad csak valami 200 000 Ft törlesztés. Na de 35 évre! Hát mit érdekel az már engem?! (Folytatjuk)
