Nógrád. 1981. június (37. évfolyam. 127-151. szám)

1981-06-06 / 131. szám

Lakossági szolgáltatások — zökkenőkkel Salgótarján város és járás ipari szolgáltatásokban való részesedését vizsgálta nemré­giben a járási-városi Népi Ellenőrzési Bizottság. Szem­ügyre vették az ellenőrök többek közt azt is, hogy a területen dolgozó vállalatok, szövetkezetek, hogyan veszik ki részüket a lakossági szol­gáltatásokból. A Nagybátonyi Pentamer Ipari Szolgáltató Szövetkezet a legutóbbi öt évben az autó­javító tevékenység fejleszté­sére összpontosított. Erre a célra saját fejlesztési alap­jából négy és fél millió forin­tot fordított, ehhez egymilió forintos szolgáltatásfejlesz­tési támogatást is kapott. A beruházás eredményeként 30 ezer üzemórás javítási kapa­citás jött létre, ezt azonban alig 80 százalékban használ­ták ki. A vonzáskörzetben ugyanis két hasonló jellegű fejlesztés valósult meg (a pásztói és szécsényi AFIT- szerviz), melyek az igények egy részét elvonták. Ezen túl a javítás minősége, a szemé­lyi feltételek és az akadozó anyagellátás is ludasak a szolgáltatás lemaradásában. A mostani öt évre a javítások összetételének korszerűsítésé­vel, a gyorsszolgáltatással és a festési bérmunka bevezeté­sével iparkodik a szövetkezet meglevő kapacitását teljeseb­ben kihasználni. A Salgótarjáni Szolgáltató Szövetkezetnél a fodrászat képviseli a lakossági szol­gáltatás nagyobb arányát, s ez évek óta dinamikusan fej­lődik. Az órásrészleg mun­káját gyakran akadályozza az alkatrészhiány, de kijut eb­ből a hagyományos és az ipari szolgáltatást végzőknek is. Profilváltozással járó át­szervezésen esett át az utób­bi öt évben a Nógrád megyei Szolgáltató Vállalat: 1978-tól kijelölt szolgáltató vállalat­ként működik. A hagyomá­nyos szolgáltatások biztosítá­sa végett három egységet lé­tesítettek, Salgótarjánban fo­gyasztási és lakossági építő­ipari karbantartó tevékeny­séget vezettek be. Szolgálta­tásból eredő árbevételük ta­valy az 1976-osnak több mint kétszerese volt. Eredménye­sen próbálkoznak a bedolgo­zói rendszerrrel, mely külö­nösen faluhelyen mellékfog- lalkozásúak alkalmazásával elégíti ki a lakosság szolgál­tatáséhségét. A VI. ötéves tervben 42 millió forintot fordít a vállalat fejlesztésre, ez az összeg több mint két­szerese az előző öt évinek. A GELKA-szerviz a megye minden községét bekapcsolta tevékenységi körébe — a rendszeres túrajáratok bőví­tésével, a lakosság szabad idejéhez rugalmasan alkal­mazkodva, nyújtott műszak­ban törekszik az ellátási színvonal javítására. A beje­lentett panaszokat harminc napon belül rendezi, vitás esetekben a márkaszervizek illetve a KERMI véleményé­re támaszkodik. A GELKA egyik gondja, hogy igen kevés cserekészü­lékkel rendelkezik, s így — bár e szalgáltatást meghir­dette — nem minden esetben tud a javítás idejére másik készüléket adni. Az anyag- és alkatrészellátási zökkenők több ízben meghiúsítják a vállalási idő betartását. A mostani ötéves tervben új szolgáltatásként bevezeti a GELKA a gázszerelést. Az AFIT VI. számú sal­gótarjáni autójavító üzeme a legutóbbi öt évben 25 és fél millió forint állami támoga­tással 80 ezer normaóra több­letkapacitást hozott létre. Idetartozik a 15,6 millió fo­rintos beruházással megvaló­sított pásztói részleg is, mely 30 ezer órás kapacitással toldja meg a salgótarjáni üzem teljesítőképességét. Ha­sonló gondokkal küzd az AFIT, mint a nagybátonyi Pentamer: a megvalósított beruházásokat alig több mint 80 százalékban tudja kihasz­nálni. Jövedelmezősége mesz- sze a tervezett alatt maradt. Tetézi a gondot a szakmun­káshiány: jóllehet tanmű­helyt tart fenn, az utánpótlás mégsem megoldott. Élénk a munkásmozgás, erősen érvé­nyesül a kisipar elszívó ha­tása. Hátráltatja a szolgáltatá­sok minőségjavítását, hogy az egyébként is közepes műsza­ki színvonalúnak tekinthető salgótarjáni üzemben az egyes műszerek pontatlanok. A komplett elektromos mérőpad évek óta üzemképtelen. A festőműhelyben fél éve nem működik a vízszivattyú. A haszonjárművek javítására szolgáló helyiségben nincs megoldva a füstgáz elszívá­sa. Tetejébe rendkívül egye­netlen és kiszámíthatatlan az anyagellátás (az üzem idei első negyedévi igényét március végén elégítették ki), s ez nagyban hátráltatja a javítókészséget. Vályi, a vájár: Itt kell boldogulnunk! Kilencszázkét méter a föld alatt, félig szénben, félig ho­mokiján. Egyévi munkája a kányási bányaüzem Április 4. brigádjának. Nem mondhatja a tizenkét bányász, hogy munkájuk kellő elismerés nélkül maradt: az ágazat ki­váló brigádja lettek 1980-as ténykedésük alapján. Alkal­masint érdekes kérdés, hogy tömérdek jó bányászcsapat közül miképp lehet kiemel­kedni; mitől lesz jobb egyik kollektíva — ha valóban jobb — a többinél. SZAKAD A LÁNC — Attól, hogy a kapott fel­adatokat igyekeznek minél e'őbb megoldani; nem kere­sik a kifogásokat, öntevéke­nyek, találékonyak, semmit nem kell a szájukba rágni — sorolja a csapat erényeit Sza­bó Imre elővájási körletveze­tő — Ha jól értem, ez olyan, mintha sajátjuknak tekinte­nék a bányát. — Igen — bólint a szak­ember. — ök innen akarnak megélni. Elvárják, hogy a jó munkájukért jó bért kapja­nak, és ezt meg is kapják. Adnánk itt minden csapatnak nagy pénzt, de hát nem mind­egyiknek olyan a teljesítmé­nye. — Nekik mindig „olyan”? — Mindig a jók között van­nak, Nem mondom, hogy min­denkor ők az elsők, mert itt egy egészséges verseny fo­lyik De egyenletes, jó telje­sítményt nyújtanak. Tavaly például több mint kilencszáz métert hajtottak ... — Az tényleg nagy lejsz- tung? — Nagy, nagy — bólogat határozottan a körletvezető. — Ilyen körülmények között nagyon nagy. EIMCO rakodó­juk van, ez jó. Kaparóra ra­kodnak. De a kaparószalag régi, elhasznált; ez a homokos termelvény erősen koptatja. Gyakran szakad a lánc, lyukad a teknő. Mégis idén nyolc­száz méter vágathajtást vál­laltak; ez a legnagyobb fel- aján'ás Szükség lesz a telje­sítéséhez néhány szabad szombat végigdolgozására — amiért természetesen pénzt kapnak. De nem mindegyik brigád áldozza fel könnyen a pihenőidejét. VISSZARABOLT BILINCSEK A szerző kintjártának nap­ján épp ilyen szombati rá­adásműszak gabalyintotta össze a munkarendet: a csa­patból egyedül Vályi László vájár volt elérhető. — Egy újságíró szinte min­dig jó brigádokkal találko­zik. Az lehet az érzése, hogy kizárólag remek csapatok ténykednek a megyei bánya- vállalatnál. — Az elővájási körlet fő­bizalmija vagyok, így jól is­merem a többi brigádot is — mondja Vályi. — Természe­tesen nem csak jó csapatok vannak: nem mindenkinek jó a munkához való hozzáállása. De ez legtöbbször nem az ember hibája, mert a bányász az mind jól akar dolgozni. Hanem sok minden elveszi a kedvüket. Például nem a leg­jobb itt a műszaki kiszolgá­lás. önálló elszámolású egy­ség lettünk, így rengeteg anya­got a már felhasználtak visz- szarablásával szerzünk meg. Ezek a csavarok, bilincsek, ugye, nem kezelhetők olyan könnyen, mint az újak. Eze­ken kívül elkeseríthetik az embert a geológiai viszo­nyok ... — Mindezekkel a maguk brigádja is szembetalálja magát. Mégsem az elkedvet- lenedésről híresek. — Én magam húsz éve va­gyok bányász, a többiek is régóta vájárok. És azok is akarunk maradni. Így hát meg vagyunk kötve, mert ezt a szakmát máshol nem foly­tathatjuk. Itt kell boldogul­nunk! Ezért az itteni viszo nyokhoz alkalmazkodunk, ezeken próbálunk úrrá lenni. VAN FELELŐS... Az adódó gondok megszün­tetéséhez nem csupán a ge­ológiai viszonyokkal kell meg­birkózni, hanem az emberi baklövések ellen is — ha van­nak ilyenek — érdemes föl­lépni. Nyílik-e mód erre? — El kell jutni arra a szintre egy bányásznak, hogy a főnökének is meg merje mondani, mi a baj. Nem az asztalt verve, hanem higgad­tan. Mert, ha például az utánpótlás elakad, azért van felelős. Nem a közvetlen fő­nök ugyan, de meg kell ta­lálni. Vagy a megrendelés ment el későn, vagy az anyag- szállítással maradtak le és így tovább. Az ilyeneknek mi isszuk meg a levét. Maga nem is tudja, hogy mi néha nagyon sokat szenvedünk. Előfordult, hogy mert nem volt elég talpfa a sínhez, csil­lék helyett mi hordtuk kéz­ben a felszerelést száz méter­ről a munkahelyre. Az ilye­neket el lehetne kerülni. A csapat huszonhárom éves múltra tekint vissza. Már csak két alapító van a bri­gádban, a többi tag később került be. — Nehéz bejutni — állítja Vályi László. — Itt dolgozni kell, méghozzá keményen. A műszaki időt ki kell használ­ni, mert minden percre meg­van a kiszabott teljesítmény. Előfordult már, hogy valakit bevettünk a brigádba, de egy hónap múlva kint találta ma­gát, mert nem tudott alkal­mazkodni. Itt nein ijedünk meg ráadásmunkától. Idén az első két hónapban fenntartá­si munkát végeztünk, erre az időre tehát nem jutott méter­teljesítmény. Pedig a terv és a vállalásunk együtt több mint nyolcszáz méter. Ezt tíz hónap alatt kéne elérnünk. Nehéz lesz. Június végére a 250-nél szeretnénk tartani. Közbejött néhány akadály, de még mindig bizgat bennünket a dolog. Kevés idő van rá, de azt hiszem, megpróbáljuk el­érni. Molnár Pál Hatékony gazdálkodás = hatékony gondolkodás Mi van a kerítésen belül? Veszteségfeltárás saját erőből Az igen szűkre szabott fej­lesztési lehetőségek a salgó­tarjáni öblösüveggyár veze­tőit is arra kényszerítették, hogy jobban nézzenek szét saját portájukon, s belül ke­ressék a fejlődés biztosításá­nak lehetőségét. Vagy, ahogy ma divatosan mondjuk: az intenzív lehetőségek felkuta­tására és kihasználására épí­tették fel hatodik ötéves ter­vüket. Ez azt jelenti, hogy a fejlődés 50—60 százalékát új beruházások nélkül, belső intézkedésekből garantálják. — Mit jelent ez a gyakor­latban — kérdeztem Kecskés Lászlótól, a gyár igazgatóhe­lyettesétől. — Már a múlt évben há­rem részterület szakembe­reiből álló csoport — team — különböző felméréseket vég­zett, amelyek megmutatták munkánk gyengeségeit, elénk tárták azokat a veszteségidő­ket, amiknek a megszünteté­sével sokat nyerhetünk. De erre az útra kényszerített ben­nünket a gazdálkodás felté­teleiben bekövetkezett, tő­lünk sokkal többet követelő változás is. Ezért az idén az egész gyárat átfogó vizsgá­latok beindítása mellett dön­töttünk. öt fő témában öt csoport tevékenykedik. A munkálatokkal kapcsolatos karmesteri szerepre a gyár szervezési osztálya vállalko­zott, akik' munkájukba be­kapcsolják az érdekelt szak­területek vezetőit — vála­szolja Kecskés László. — önként adódik a kérdés: mennyiben különbözik, mi­lyen sajátosságai vannak a mostani veszteségfeltáró munkának az előzőkkel szemben? — Először; az objektivitás megőrzése céljából a külön­böző szakterületekről nem vonunk be minden munkatár­sat. Másodszor: csak átfo­gó vizsgálatokkal foglalko­zunk. A részleteket, illetve az azzal kapcsolatos feladato­kat a vizsgálat alapján tesz- szük meg. Harmadszor: a ta­pasztalatok alapján, ahol mód van rá, a csoport tagjai javaslatot tesznek a folyamat gyors helyesbítésére. Elkép­zeléseinket megtárgyalta a gyár pártbizottsága és a vég­rehajtó bizottsága is. To­vábbfejlesztésre alkalmasnak és megfelelőnek találta. — Mire számítanak a fel­mérések hasznosítása során? — Hogy évenként két-há- rom millióval csökkentjük a termelés költségeit, oly mó­don, hogy növeljük a haté­konyságot, szervezettebbé tesszük a munkát, növeljük a jó árukihozatalt, csökkentjük a selejtet, javítjuk a munka­idő-kihasználást — Minden újjal kapcsolat­ban bizonyos fokú és fajta ellenérzés is kialakul. Talál­koztak-e ilyennel? , — Az érintett területek ve­zetői nagy megértéssel fogad­ták döntésünket és szükség- szerűnek tartották. Ügy lát­ják, hogy a feltárt tények, jelenségek segítenek nekik a korszerűbb vezetési és irá­nyítási módszerek kialakítá­sában De szükség van erre azért is, mert a jövőben még tovább növeljük az üzemek önállóságát és anyagi érde­keltségét. Az általános egyet­értésen kívül egy-két helyen felvetették, hogy a mostani igen széles termékskála meg­nehezíti majd a korszerűbb módszerek alkalmazását. Er­re a következőket tudom vá­laszolni: — Az ésszerűség ha­táráig szűkíteni fogjuk a ter­mékskálát, ugyanakkor nö­velni a gazdaságos sorozat- nagyságot. • — Ebbe az irányba ösztö­nöznek az eddig tett intézke­dések? — Igen. Ennek szolgálatá­ba állítjuk a módosított anya­gi érdekeltségi rendszert is. A második fél évtől kezdve, akik a gyártásban és feldol­gozásban a teljesítmény alap­ján kapják fizetésüket, azok részére megnöveltük a moz­góbérkeretet. Egyúttal emel­tük a követelményeket is. Míg korábban abban voltak érdekeltek, hogy mennél több árut vegyenek át tőlük, most a mozgóbér kifizetésének fel­tétele a jó árukihozatali mu­tató teljesítése. Nem kis pénzről, másfél-két millió fo­rintról van szó. Hogy melyik kollektíva, milyen összeget kap, illetve milyenek a lehe­tőségeik, azt az üzemvezetők döntik el. Ugyanakkor ők is anyagilag érdekeltek a köve­telmények teljesítésében. — A közölt elképzelések sokat ígérőek. De mi van ak­kor, ha a társüzemek tovább­ra sem javítják majd mun­kájukat, azaz nem• igazodnak a nagyobb követelmények­hez? — Az ő anyagi érdekeltsé­güket is összekötöttük a ter­melőüzemekével. Például, ha a tmk-sok miatt magas a gépállás, akkor nem kapnak mozgóbért. Emiatt egy kicsit már most is berzenkednek, de tudomásul kell venniük, hogy a reájuk bízott eszközök ered­ményes működtetéséért el­sősorban ők a felelősek. Meg kell változtatni gondolko­dásmódjukat, hogy gazdál­kodni tudjanak. — Amit, itt bent sikerült megoldani, azt tovább lehet-e gyűrűztetni a megrendelők­nél? — Az eddig tett intézke­désekkel együtt kialakítot­tuk elképzeléseinket mind a belföldi, mind pedig az ex­portáló külkereskedelmi vál­lalatokkal szemben. Ezt. kö­zöltük velük. Ennek megfe­lelően az árkalkulációnál és a sorozatnagyság növelésé­nél figyelembe veszik kíván­ságainkat, a különböző üz­leti tárgyalások során. — Elárulná, hogy miért bel­ső erőkkel oldják meg a vesz­teségfeltáró munkát, ami­kor manapság divat külföldi munkaszervezőket alkalmaz­ni. — A helybeliek előnyben vannak. Minden véleményt — egyetértőt, módosítót, ellenke­zőt feljegyeznek. Ebből már most látszik, hogy nem vál­lalkoztunk könnyű felada­tok elvégzésére. Egyet azon­ban jóleső érzéssel elmondha­tok : eddig még senki sem lé­pett fel a változtatás szüksé­gességével szemben. Csupán olyan aggályokat fejeztek ki, olyan kérdésekre kértek vá­laszt,' amiben, vagy amikben nem látnak tisztán, nem tud­ják, hogy az új helyzetben mi lesz a feladatuk stb. Az­tán' azok, akik a témákat fel­dolgozzák, amikor találkoz­nak a gondokkal, egyúttal vállalkoznak azok megoldá­sának elősegítésére. Hangsú­lyozni kívánom, hogy a‘ mi módszerünk nem új. Viszont nagyon örülnék, ha a feltá­rások segítségével a fizikai dolgozók által felvetett prob­lémák mielőbb megoldódná­nak. Mert vallom; hatékony gazdálkodás csak hatékony gondolkodással lehetséges — állította határozottan Kecs­kés László. Szavainak igazságát a gya­korlat már számtalanszor be­bizonyította. (venesz) Új rekuperátor- család A Kohászati Gyárépítő Vál­lalat szakemberei a kis telje­sítményű kemencékhez is ki­fejlesztették a távozó füstgáz hőértékének egy részét újra­hasznosító berendezést. A re- kuperátort nagy teljesítményű kemencékhez — külföldi koo­perációk keretében — már régóta gyártják. A korábbi berendezéseknek az alkalma­zási területét azonban beha­tárolta, hogy költségeik nem állnak arányban a kisebb mé­retű kemencék füstgázából visszanyerhető energiával. Az új rekuperátorcsalád segítsé­gével azonban a takarékosság­nak ez a módja a kisebb ke­mencéknél is megoldható. A család tagjait úgy alakították ki, hogy azok teljesítménye igazodik a különféle gáz- és olajtüzelésű égőkéhez. Egy-egy ilyen berendezéssel a távozó füstgáz hőértékének 30—40 százalékát újrahasznosíthatják a kemencébe befújt levegő előmelegítésére. Az ily módon megtakarított energiával 3—4 hónap alatt megtérül a kis- rekuperátor ára. fi Kanlinapartheid «V Sok brit vállalatnál az ét­termi étkezések alkalmával mindig szigorú osztályok sze­rinti szétválasztás van. A független „munkakutató inté­zet” jelentése szerint a 208 megvizsgált magán- és állami vállalatnál ebédkor az alkal­mazottak és a munkások 58 százaléka ebédel elkülönítve. A „kasztrendszerű” ebédelte­tés élén a jelentés szerint a kingstoni British Aerospace állami konszern áll, nem ke­vesebb, mint 5 különválasz­tott étkezőhelyiséggel. Sok vállalatnál ezenfelül a mun­kásoknak rövidebb az étkezé­si idejük, mint az alkalma­zottaknak. a fémipar Két százalékkal túlteljesítették idei első negyedéves terme­lési tervüket a Balassagyarmati Fémipari Vállalat dolgozói, s összesen 75 millió forint értékű terméket gyártottak. Je­lentős volt az alumíniumból készült bányatámok idei ér­tékesítése. A biztosító rendszerekbe beépített támjaik után fokozódott az érdeklődés. A hazai mellett továbbra is szá­mítanak jelentős külföldi piacokra. Ebben az esztendőben csak a biztonsági berendezésekből 110 millió forint érték­ben szállítanak vevőikhez. — kulcsár —

Next

/
Thumbnails
Contents