Nógrád. 1981. június (37. évfolyam. 127-151. szám)

1981-06-06 / 131. szám

Fények és árnyak A második vonal interjú Jobbágy Károly költővel A kinti vakító május végi ragyogás ellenére láthatóan a költő jól érzi magát a könyv­tár hűvös félhomályában (az épület előtti lombos fák miatt az íráshoz még lámpát is kell gyújtani . . .). Ez megszokott, kedves környezet számára Ba­lassagyarmaton és Budapes­ten egyaránt. Gyarmaton a gyakori visszalátogatások, Pesten a munkahely, az Eöt­vös Gimnázium könyvtára te­szi azzá. A hatvanesztendős Jobbágy Károly, Balassagyarmat szü­löttének életében rendhagyó, váratlan nap volt ez. Olyan ünnep, amire nem is gondolt: meglepve és kis tétovasággal mozog levegőjében. A város díszpolgárává avatta őt, a szerény középiskolai magyar- orosz tanárt, könyvtárost, aki mellékesen (?) verseket ír 18 éves kora óta, kilenc kötet költője, két József Attila-díj tulajdonosa, megkapta a Nóg- rád megyei Madách-ösztöndí- jat is (az elsők között). Ám úgy tűnik, a felfelé szárnyalás helyett az elbi­zonytalanodás korában jött ez a szép elismerés, a kibo­csátó vidék tiszteletadása. — Sokat járt Nógrádban, számos író-olvasó találkozó vendége volt az elmúlt évti­zedekben. Mit nyújtanak ön­nek ezek az ankétok? — Amikor hívtak a megyé­be. sosem mondtam nemet. Kedves számomra ez a vi­dék. De tapasztalatom: régen sokkalta szorosabb volt a kapcsolat az író ember és a közönség között. Ma a tele­vízió leköti és befolyásolja az embert — az számít rangos költőnek, akirő' ott is hall... Nem olyan elmélyült az olva­sás, a felületes átfutás a vers­nek pedig végképpen nem kedvez — Mint könyvtárosnak is hasonló tapasztalatai vannak? — A könyvtárba azok jön­nek be, akik igazán érdeklő­dőek; én szívesen segítek még tágabbra nyitni a kapukat, de az érdektelenséggel viszont nehéz felvenni a harcot Visz- szatérve a verselésre, a költé­szet világára: sokféle ízlés, sokféle vers van ma már — lehetetlen egy költemény­ből megítélni, jó művész lesz-e valakiből, vagy sem Számom­ra a harmónia a legfonto­sabb. Valamikor a költészet­ről azt hittem, hogy jobbá le­het tenni vele az embereket — ma már nem vagyok ilyen merész . Az én költői ér­tékeimről lehet vitatkozni, van, aki nem tartja semmire, amit Csináltam, mert túlságo­san földhözragadt, realista Hallottam egy gondolatmene­tet: azokban a versekben, me­lyeknek „elmondható a tar­talma”. messze jár a költészet. Akkor én mit tettem a költészet asztalára? — Nem túlzott pesszimiz­mus ez? — Nézze, én sokat megél­tem, sokat megláttam és meg­írtam; van egy olyan érzé­sem, már nincs mit írnom és nincs kinek. Hogy ez csupán hullám völgy-e? Nem tudom... — Műfordítóként is sok kö­tetben rábukkanhatunk nevé­re. Most milyen munkával foglalkozik? — Jövőre jelenik meg egy antológiái szovjet háborús költők verseiből. Nemrég moldáviai verseket fordítot­tam. Beszélgetésünk közben ér­zem. sürget az idő, a városi tanács dísztermében hamaro­san kezdődik az ünnepség. A borús gondolatokra szinte vá­laszként jönnek az életigenlő, derűt, harmóniát sugárzó verssorok — ez is Jobbágy Károly! A minden elismerést megérdemlőén szerkesztett műsor, Kenyeres Zoltán iro­dalomtörténész értékelő, buz­dító szavai, a várostól kapott ..születésnapi ajándék”, a dísz­polgári oklevél mind-mind további alkotásra serkentenek. A fényeknek és árnyaknak egyformán versben a helyük! G. Kiss Magdolna Évezredes városok homoktemetője Az Arai-tenger és a Tien- egy kupolás mecset maradvá- san hegység között elterülő nyai, és olyan utcák, amelye- Kizil-Kum sivatag fokozatosan két két-három szobás házak feltárja titkait. Az alma-atai szegélyeztek, belsejükben tég- archeológusok a homokréteg lalap alakú tűzhelyekkel. Sok alatt felfedezték Keder ősi kerámiai tárgyat, üvegkészít- török település romjait. ményt és számos VII—VIII. — Keder városa a VI. szá- században készített és eddig zadtól a XII. századig léte- ismeretlen érmét is összegyűj- zett a Szír-Darja folyó völ- töttek; ritkaságszámba megy gyében. Arab nyelvű feljegy- a lófejű griffmadarat ábrá- zésekből tudunk róla, a többi zoló szív alakú lenyomat is. között Makdiszinek, a híres A kederi ásatások a kazah- X. századi történészek mun- sztáni sivatag szélén állami káiban is találunk reá vonat- határozattal létrehozott otrari kozó utalásokat — tájékoztat védett régészeti terület részé- Kemal Akisev akadémikus, ■ a vé váltak. Otrar városa szin- Kazah Tudományos Akadé- tén a szovjet régészet új fel­írna történelmi, archeológiái fedezése. A kéziratos emlékek és etnográfiai intézetének szerint ezredévünk elején fon- munkatársa. tos ipari és kereskedelmi köz­Az első ásatások eredmé- pont volt. 1219-ben azonban a nyei alapján feltételezhető, mongol-tatár hordák szinte hogy a város egy nagy kitér- teljesen lerombolták, Napja- jedésű, földművelő oázisokat ínkra mindössze egy öteme- összefogó terület fővárosa volt. letes ház magasságú, 20 hek- A várszerű települést a jelek tárnyi domb maradt belőle, szerint a hódítók a XII. szá- A szovjet tudósok számítá- zadban felégették. sai szerint a domb alatt levő Keder városközpontjában romok teljes feltárásához jelentős kulturális intézmé- majdnem egymillió köbméter nyék romjai maradtak fenn: földet kellene megmozgatni, s Költözött a könyvesbolt ennek nagy részét alaposan kai gyűjteményt is sikerült meg is kellene rostálni. A összeállítani. Ez (más leletek- Kazah Tudományos Akadé- kel együtt) megerősítette az mia munkatársai már meg is alma-atai tudósoknak azt a kezdték ezt a munkát, s ed- feltételezését, hogy a közép- dig Otrar 20 városnegyedét korban Otrar jelentős keres- sikerült feltárniuk. Több mint kedelmi központ volt, s rajta ezer különböző építmény ma- haladtak át a Közel- és Kö- radványai kerültek felszínre, zép-Keletet, Közép-Ázsiát és a többi között a városi víz- az euro-á'zsiai nomád törzse- vezeték, amely több mint két összekötő karavánutak. 8—10 évszázaddal ezelőtt Keder és Otrar feltárásának épült kerámiából. további munkálatai minden A feltárások során három- bizonnyal sok újabb megle- ezer érméből álló numizmati- petéssel is szolgálnak majd. Harmadik hónapja fogadja a vásárlókat Balassagyarmat főutcáján, a Rákóczi úton, a Balassagyarmat és Vidéke ÁFÉSZ átalakított 19. számú könyvesboltja. Régi vágya teljesült ezzel mindazoknak, akik úgy vélték (s ezt töb­ben szóvá is tették), hogy a megye második városának la­kói érdeklődésükkel, forin­tokban is kimutatható igé­nyeikkel „rászolgáltak” egy korszerű, az eddiginél na­gyobb könyvüzletre. Az új­jávarázsolt boltot március ló­én — minden különösebb megnyitóünnepség nélkül — adták át rendeltetésének. Az első három hónap for­galma igazolni látszik a dön­tés helyességét. Bár a köl­tözködés átmenetileg forga­lomkiesést okozott, áprilisban a bolt összforgalma már 50 ezer forinttal nagyobb volt mint a bázisévben. Az eladótér immár 80 négy­zetméterre bővült, lehetőség nyílt áttérni a böngészés­re is alkalmat adó önki- szolgáló rendszerre. A jóval áttekinthetőbb pultokon sza­kosítva sorakoznak a kiad­ványok. A raktárhelyiségek, a ko­rábbinál 500 ezer forinttal magasabb értékű készlet tá­rolását tették lehetővé, így egyidőben 1 millió 800 ezer forint értékű könyv és hang­lemez várja a vásárlókat. Az új üzletben műsoros kazettá­kat is árusítanak, és termé­szetesen bővült a hanglemez­választék is. Akik netán nem tudnak választani a lemezek közül, azoknak egy Tesla gyártmányú sztereo lemezját­szó s^gít a döntésben. Arányait tekintve az ér­deklődés változatlanul a gyer­mek- és ifjúsági, valamint szépirodalmi művek iránt a legnagyobb, de örvendetesen nőtt a kézikönyvek, szak­könyvek iránti kereslet is. Bronzkori agysebészet A Krím-félsziget északi ré­szén érdekes felfedezést tet­tek az ukrán régészek. Egy bronzkori temetkezési hely feltárásakor olyan férfi csont­vázára bukkantak, akin nem sokkal halála előtt koponya- lékelést végeztek egy kismé­retű kovakés segítségével. Már a kőkorszakban is haj­tottak végre ehhez hasonló műtéteket, elsősorban kőből készült nyílhegyek segítsé­gével. Az adott esetben vi­szont a trepanálást (lékelést) ipás, sokkal kevésbé traumati- záló, bár jóval munkaigé­nyesebb módon végezték el. Ráadásul a bronzkori sebész tisztában volt az anatómiával is — helyesen választotta meg a trepanációs nyílások helyét. Sajnos, a műtét nem mentet­te meg a páciens életét: a csontok állapotából arra le­het következtetni, hogy a be­teg néhány héttel a műtét után meghalt. 4 NQGRÁD - 1981. június 6., szombat » 21. — De, de, nagyon jópofa mintája van. Honnan szerezte? — Innen a Vörös vári úti MÉH-telepről. Tudja, mi ez? Szövőgyári szívópapír. Ezt teszik a szövetek alá, amikor festik az anyagot. Nagyon jó, impregnált papír ez, még majd le is lehet mosni. És tudja, mennyiért adják? Négy forint nyolcvan fillér kilója! Negyven forintért adtak egy egész szobára való tapétát. Hát hülye lennék kész tapétát venni, amikor annak nyolc-tíz forint métere, és csak hatvan centi széles! — Ha jaj, nekem mondja? Tapétázta tni kellene már ná­lunk is, csak még nem tudtam rászánni magam a rumlira. De megkérdeztem már bent a filmgyárban egy szakembert, egy díszletezőt, hogy mennyiért csinálná meg a nagyszobát. Azt mondja, hogy baráti alapon, de úgy, hogy az anyagot is ő adja, háromezer forint. — Tudja mit keres azon a pofa? Annyit! Hát az egy fillért se ad az anyagért, kilopja a film- gyári tapétát, aztán megcsinálja egy nap alatt. A rendetlen­séget otthagyja magának. Mert az a nagy meló, a ki-be pa­kolás, meg a rumli két napig. Akkor inkább megcsinálom magam, és kerestem háromezer forintot. Tudja, meddig ke­resek én a gyárban háromezret? Majdnem egy teljes hói napig! Pontosan háromheti fizetésem. Ezzel a beszélgetéssel indult reggel a barátkozás. és a fil­mes addig nézegette Szigetvölgyi Károly ügyködését, amíg maga is megfogott egy-egy papírcsíkot, tartotta, hogy ne kunkorodjék föl méretre vágás közben, s szinte észrevétlenül együtt láttak a szoba kitapétázásához. Persze, maga' a tapé­tázás még odább volt egy kicsit. A plafon eredetileg is csak meszelve volt, s az új me­szeléshez Szigetvölgyi már előző este lemosta szappanos vízzel a mennyezetet. Aztán várt egy órát, és teddihenger­rel egyszer átfestette. Hanem reggelre kiderült, hogy itt-ott foltos lett a fal,, és gondolta, hogy mielőtt a tapétázáshoz kezdenek, még egyszer áthúzza az egészet. Csakhogy hiába , száradt egy egész éjszakán át, a beton nem szívja be a me­Közművelődés és film Epilógus a XXI miskolci filmfesztiválhoz (II.) A fesztiválon a Magyar Te­levízió mellett öt stúdió — a Híradó- és Dokumentumfilm. a Népszerű-Tudományos és Oktatófilm, a Katonai, a Pan­nónia és a Balázs Béla Film­stúdió — képviseltette ma­gát filmjeivel. A verseny­program nem adott módot egy-egy stúdió műhelymun­kájának áttekintő bemuta­tására Épp ezért a stúdiók vezetői sajtótájékoztatókon, majd információs vetítése­ken igyekeztek átfogóbb ké­pet nyújtani az elmúlt két évben végzett munkájukról. Sajátos fórumot biztosított az alapjaiban egyező. ám részletkérdésekben eltérő né­zetek konfrontációjára a „Filmmel a közművelődésért” jelszó jegyében rendezett an­két. Az MSZMP Borsod me­gyei Bizottságának székhá­zéban tartott tanácskozást —. mint azt az egyik felszólaló szellemesen megjegyezte —. nem lehetett az „el nem kö­telezettek tanácskozásával" összetéveszteni, de az is ter­mészetes hogy filmművé­szek esetében az elkötelezett­séget elsősorban az alkotáso­kon lehet és kell számonkér- ni. Maradjunk mi is a filmek­nél. mégpedig az információs vetítéseken bemutatott fil­meknél ! Előre kell bocsájta- nom, hogy az átfedések miatt nem volt alkalmam vala­mennyi vetítésen részt ven­ni. így például a kihelyezett vetítésekre sem jutottam el, jóllehet a megye különböző községeiben rendezett vetí­tések és ankéto^ bizonyára reálisabban tükrözték a fil­mek fogadtatását, mint a miskolci Róna Sándor Megyei Művelődési Központba meg­hívott „fesztiválközönség” visszhangja. Legátfogóbb betekintést talán a Népszerű-Tudományos és Oktatófilm Stúdió nyúj­tott műhelyébe. Informáci­ós vetítései jól illusztrálták a stúdióban folyó sokrétű mun­kát Voltaképp ez a stúdió szolgálja legközvetlenebbül a tágabb értelemben vett közművelődést, hiszen túl a természet-, vagy a társada­lomtudomány köréből vett konkrét témák megfilmesí­tésén, az esetek többségében nemcsak a tudás gyarapítá­sát, hanem a tudat formálá­sát is vállalják. A szemléletformálás szán­déka még olyan alkotásban is tetten érhető, mint Schul­ler Imre „Város a völgyben” című munkája, amely Salgó­tarján építészeti fejlődését mutatja be. Schuller Imre régi ismerője, barátja me­gyénk székhelyének (csak­nem fél tucat filmet forgatott már a városban), ezúttal ta­lán érzelmi kötődése is sze­repet játszott abban, hogy a film narratív kísérőszövegé­ben szubjektív hangot ütött meg. Hangjából nemcsak az elismerés, de az aggodalom is kicsendül, amikor a termé­szet és művi (építészeti) kör­nyezet harmóniáját félti a közeljövő városrendezési ter­vei láttán. Filmjét már csak azért is szükséges lenne Salgótar­jánban mielőbb bemutatni, mert végtére is az. hogy Sal­gótarján építészeti együttese a jövőben megőrzi-e méltán kivívott rangját, elsősorban a mi felelősségünk. Az a filmtrükk. amellyel a rendező szinte tökéletes illú­ziót keltve láttatja a jövő Sal­gótarjánét, a stúdió másik nagy egyéniségének, Bodros- sy Félix rendező-operatőr ta­lálmánya A kopírozás új technikájáról van szó. s en­nek mikéntjét ugyancsak lát­hattuk az információs vetí­tés két rendkívül szórakoz­tató és érdekes filmjében a ..Nemlétező várak” és a „Filmkozmetika” című rö­vidfilmekben. A legnagyobb érdeklődés idén is a Balázs Béla Stúdió összeállítását kísérte, amely —, úgy tűnt — kissé mél­tatlanná vált „régi jó híré­re”. Magyarázat persze bő­ven akad, hiszen az új' ve­zetőség súlyos gazdasági ne­hézségekkel küszködik. Ám épp ezért meglepő, hogy a stúdió legutóbb készített két filmje (Sólyom András: Zuárd és Xantus János: Női kezekben) kisjátékfilm. ami köztudottan jóval költsége­sebb, mint a stúdió korábbi profilját jellemző dokumen­tum- és szociofilmek. Ráadá­sul mindkét új film csalódást okozott. A „második vonathoz" tar­tozó filmek sorsa — színvo­naluktól függetlenül — egy valamiben közös. Nevezetesen, hogy a fesztiválokat leszá­mítva még mindig ritkán ke­rülnek reflektorfénybe ezek az alkotások. A forgalmazá­si csatornák szűkössége foly­tán (|iiy korántsem tölthetik be rnaradéktalanul hivatott funkciójukat, amely — köz- vetve-közvetlenül — a köz- művelődést szolgálná. Pintér Károly szét, s ahogy másodszor ráment a hengerrel, az új festék tenyérnyi darabokban szedte le az előző esti réteget. Ahol viszont megmaradt, táskásodó vastag rétegekben állt a festék. Hát ez így nem maradhat, le kell mosni az egészet, megvárni, míg teljesen kiszárad a beton, s úgy rámenni egy vékony, de teljesen fedő réteggel. Ez pedig két-három nap időveszteség. Egye meg a fene, legföljebb előbb kitapétáz­nak. Végül is, a filmes tanácsára, aki nem tartotta helyes­nek a sorrend fölcserélését, mondván, hogy ha tapétázás után festik le a mennyezetet, tönkreteszik az új tapétát — szóval a rendező tanácsára szereztek egy korongecsetet, és nagyon híg, szinte vizes mésszel széthordták az egyenetlen­ségeket. Ehhez a művelethez már a filmes is átöltözött s tizenegy órára, amikor végeztek az undok betonmennyezet­tel, már egészen természetes volt mindkét férfi számára, hogy együtt fognak a tapétázásba, s abba se hagyják, amíg nem végeznek vele. Most, délután fél háromkor már tökéletesen kialakított munkamódszerrel és munkamegosztásban dolgoznak: a ren­dező ruhakefével viszi fel a csirizt a tapéta csíkokra, azután szakszerűen háromrét hajtja a papírt, úgy, hogy a ragasz­tós részek feküdjenek egymásra, és félreteszi őket puhulni egy felfordított heverőre. A villanyszerelő onnan visz be egyet-egyet a szobába, mindig a legállottabbat választva ki, s nagy ügybuzgalommal, műgonddal, ügyelve a minták egye­zésére is, száraz ruhakefével simítja fel őket a falra. Valika közben folyamatosan főzi a háztartási keményítőt, ez a leg­alkalmasabb tapétázóragasztó, és bontogatja a sörösüvege­ket, főzi a fekete kávét. Hiába, száraz itt a levegő, mert az ablakot nem lehet kinyitni a frissen föltett tapétára, s az ember állandóan csak inna. — Te. Sanyikám, ha ezt befejezted, ne kenj be többet — mondja Szigetvölgyi a rendezőnek. — Már csak az ablak körüli rész hiányzik, azokat a tapétákat meg külön kell kimérnünk. De előbb pihenünk egy kicsit. A Vali csinált valami szendvicset, aztáh megiszunk egy-két üveg sört. Meg elszívnék már nyugodtan egy cigarettát is, mert így mindig kialszik a számban a bagó. Kezet mosnak a fürdőszobában, s mikor leülnek egy betétjétől megfosztotta ágykeretre, elégedetten nézegetik a szépen száradó mennyezetet, meg a frissen tapétázott fala­kat. Most érzik csak. hogy azért elfáradtak egy kicsit. — Te Karcsi, én nem is tudtam, hogy te az Izzóban dolgozol. Azt hittem, hogy a HK1 villanyszerelője vagy — Á, fenét. Ez csak a mellékkeresetem itt a házban. Húsz éve vagyok az Izzóban technikus. Most a kontroli- műszeresek csoportvezetője. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents