Nógrád. 1981. június (37. évfolyam. 127-151. szám)
1981-06-02 / 127. szám
Kohászok felajánlása Csőszködnek az energia fölött! Újult erővel az alapszervezet Amit tesznek, jól csinálják... — Eddig gyakran láttuk á gyárban mindenfelé, hogy az emberek tízóraiztak, de a csapból dőlt a víz, a gép forgott. a kemencében teljes ,,grafttal” égett a gáz. Most pedig, ha a társaság leül, akkor a felelős koma szétnéz, lekapcsolja a gépet, elzárja a csapot. Ezt a többi mindennap látja tőle, és előbb-utóbb szokássá válik akkor is, ha a felelős éppen nincs ott . . . CSÍNJÁN KELL BÁNNI? Ismerősnek tűnik a lózung: „Egy brigád — egy energiaőr”. Pedig nem a régi: idén februárban állt elő vele a Salgótarjáni Kohászati Üzemek energiafőosztályának egyik brigádja. — Már korábban, 1973-ban, meg 74-ben elnyertük a vállalat kiváló brigádja címet — közli Bar tus Pál előadó, a Jo-- liot Curie nevű csapat vezetője. — Azután is mindig erre a címre pályáztunk. De „csak” aranykoszorút értünk el. Idén februárban, mikor zajlott az elbírálás, éreztük, hogy valami jó kezdeményezés kell. Bejött: a Vállalat kiváló brigádja lettünk. A kezdeményezésnek egy, a vezérigazgatóhoz küldött levéllel adtak rangot. Miért volt szükség a levélre? — Mondták, hogy egy föntről kapott irányelv szerint idén csínján kell bánni a kezdeményezésekkel — így a brigádvezető — Seprényi Attilának támadt az az ötlete, hogy Írjunk a vezérnek. Seprényi Attila, az energia- főosztály csoportvezetője ötletgazdag ember: az előbb idézett jelszó is tőle származik, de módot lel a papíríontolga- tós aggályok leküzdésére is. — Láttunk a dologban rációt — mondja a megtermett férfi. — De néhányan azt hitték, hogy ez is csak egy a sok sablonos felhívás között. Mi azt gondoltuk, lehet belőle akár mozgalom is. Ha ezt nem értik meg, akkor írjuk le levélformában a vezérnek. De egyébként: ha egy vállalatnál elindul valamilyen kezdeményezés, akkor arról a vezetőket „illik” értesíteni. Ez így sportszerű! PISZKÁLOM AZ EMBEREKET . : I A „vezér” örömmel nyitott kaput az indítvány előtt. Február vége felé adták ki a Curie brigád fölhívását: minden csapatban legyen egy energiaőr, és a kollektívák — ameny- nyire képesek —, segítsék elő a vállalat 8 millió forintos energiatakarékossági tervének megvalósulását, gyorsítsák meg az „energiatakarékos szemlélet” kialakulását a gyárban, és így tovább. Ügy tetszik: szavukat nem pusztába kiáltották. Eddig a kevés híján másfél száz csapat közül negyvenkét kollektíva iratkozott fel az energia- takarékosok lajstromára. Bár az első negyedévi spórolásban a „mozgalomnak” még legföljebb töredéknyi szerepe lehetett, megemlítendő, fiogy a — hivatalos kimutatás szerint — megtakarított energiahordozók összértéke három és fél millió forint. — Hát kérem, tessék nézni — teszi elém Kovács Pál kovács a gázmegtakarítás feljegyzésére szolgáló füzetét. — Előírás szerint a kemence 640 köbmétert fogyaszthat nyolc óra alatt, ha mind a négy égő ég. De, ha odafigyelünk, gyakran elegendő, ha csak két égő működik. Ez 35—40 százalékos spórolás lehet. Brigádja, az üzemfenntartáA szécsényi II. Rákóczi Termelőszövetkezet földjein rendszeres a repülőgépes növényvédőéin A MÉM Nógrád megyei Agrokémiai Közös Vállalat helikopterével hatszázhúsz hektáron gomba- és rágókártevők ellen védekeznek. A képen: permetezöszerrel töltik fel a helikoptert. Növekvő áruforgalom A Szovjetunió és Laosz gazdasági és kereskedelmi együttműködésének alapjait még a népi demokratikus forradalom győzelme utáni első hónapokban fektették le. A szerződések értelmében beindított kedvezményes szovjet szállítások jelentős szerepet játszottak az ipari termelés stabilizálásában és a legégetőbb ellátási gondok enyhítésében. Már az együttműködés első évében Laosz 10,6 millió rubel értékű árut kapott, a szállítások 70 százalékát gépek és különböző berendezések alkották, a többi főleg hús- és halkonzervekből, valamint gyógyszerekből állt. Szovjet műszaki segítséggel 34 ipari és szociális létesítmény épült vagy épül Laosz- ban. Az elkészült objektumok közt van egy közúti híd a Nen-folyón, egy 8 ezer köbméter befogadóképességű kőolajtároló, továbbá autószerviz, kórház, szakrendelő és még jó néhány fontos létesítmény. si osztály Március 21. csapata szerszámokat kovácsol. Eddig is szerepelt vállalásukban takarékosság. — Ez igaz — bólint Kovács Pál. — De őszintén szólva, most jobban piszkálom az embereket, meg talán magamat is. Mert ez a brigádnak jó pont, a vállalatnak hasznos, és kell az energiaőr is. őt a többiek előtt bíztam meg ezzel a feladattal, odafigyel a témára... — Van egy „profi” energia- ellenőre is a gyárnak minden műszakban. Az igazgatónak írott levélben megemlítik, hogy néhol ezt az embert „ínzultál- ják”, ha föllép a pazarlás ellen. Maguknál vívott ki ellenszenvet az őr? — Nem. Érezzük: ránk fér néha a figyelmeztetés. Mert hajlamosak vagyunk például egész nap folyatni a csapot a hideg víz kedvéért. Pedig itt áll a hűtőszekrény, rakhatunk bele tejet, vizet. Mintha restellnénk kinyitni . . . VILLANYKÖRTE HELYETT Tavaly egy másik tarjáni gyér kissé túlbuzgóan takarékos brigádját „lámpaoldogató- ként”, „villanykapcsolgatóként” aposztrofálták az üzemiek. Kapott-e hasonló címkét az SKÜ-ben energiaőr? — Sző sincs ilyenről. Hiszen a túlzott lámpaoltogatás balesetveszélyt okoz. Evvel tisztában van mindenki. De nálunk, az edzőműhelyben sokkal nagyobb lehetőségek nyílnak a megtakarításra, mint amekkora egy-egy villanykörte lekapcsolásával elérhető — mondja Vezsenyi Sándor hőkezelő, a szerszámkészítő gyárrészleg Béke brigádjának energiaőre. A szakember táblázatok garmadáját borítja az asztalra, és szemlélteti: mi spórolható meg „tartalékhő” kihasználásával, „csúcsidő” elkerülésével és így tovább. Még további lehetőségek is adódnak az ő területén; érdemes velük foglalkozni. — Mindenhez kell kifutási idő. Már csak ahhoz is, hogy az emberek megértsék, miről van szó — meditál Seprényi Attila. — Ennek a kezdeményezésnek nagyobb haszna inkább csak jövőre áll össze, de már idén is mérhető lesz a hatása. A szakember hangjában a határozottság némi bizakodással elegyedik. Egy kezdeményezéshez az is, ez is — kell! Molnár Pál NEHÉZ-E PÁRTTITKÁRNAK lenni Alsótoldon, ezt kérdezték Kucsik Ervintől a pártalapszervezet vezetőjétől. A válasz egyértelmű volt: — Nehéz. Ebből a rövid szóból néma kilátástalanság csendült ki, hanem a valóság. Mert valóban nem könnyű a fiatal párttitkár helyzete. Elsősorban azért, mert alig másfél év van mögötte a pártmunkában. Aztán ahogyan maga is megfogalmazta, náluk az alapszervezet munkája megfakult az elmúlt évek során. — Parancsolgattak az embereknek. Elszakadtak a valóságtól, lejáratták magukat Ez aztán nyomott hagyott az emberek körében. Most pedig a párttitkárnak szinte elejéről kell kezdeni a munkát. A párttagság a titkár személyében jól választott. Kucsik Ervin felsőtoldi ember, az életnek az elején még, tele energiával. Meg hozzáértéssel is! Tudja, hogy a Cserhát-katlanban egy marék termésért háromszorosát kell dolgozni, mint másütt. Földműves ember volt a nagyapja, édesapja. Jómaga is már az iskolás éveiben a tsz-ben segítkezett. Aztán a tanulás évei után otthon maradt a közös gazdaságban. Volt növénytermesztési ágazatvezető, állattenyésztő, s amikor sor került a vezetőség újraválasztására, a párttagság egyöntetűen őt jelölte párttitkárnak. Ennek okét is megindokolta Kucsik Ervin. — Fiatalabb koromban is sokat forogtam a pártban... Akkoriban a felsőtoldi alapszervezet élén Hídvégi Ernő állott, aki most a járási párt- bizottság munkatársa. Jó tanítómesternek bizonyult! Ez látszik a párttitkár munkájából is. A pártalapszervezet az alsótoldi egyesült termelőszövetkezetben az élet- és a munka meghatározója lett. A párttitkár szakmai képzettségénél fogva jártas a termelési munkában. A párttagokat is arra ösztönzi, hogy példamutatóan járjanak élen az életben. Ennek aztán kihatása van a mindennapi termelésre. Éppen a közelmúltban történt, hogy takarmányt szállítottak a tehenészetbe és az úton elszóródott, mert gondatlanul rakták fel a szállító járműre. A tehenészet párttagjai szólították meg a mulasztókat. A traktorosok is ügyelnek a gépre, a munka minőségére. A párttitkár azt mondta: — A PÁRTTAGOKNAK ez a magatartása a közös gazdaságban ma már természetes. Ott vannak mindenütt a párttagok. Akkor is, amikor a gazdaságosabb munkáról tárgyalnak, akkor is, amikor meghatározzák a kiegészítő tevékenységet, de akkor is, amikor a bérkiegészítésekről folyik a vita. Vagy arról, hogy kit jutalmazzanak netán büntessenek meg. A párttitkárnak jó kapcsolata van a tsz elnökével, s más vezetőkkel egyaránt, hiszen maga is mezőgazdasági szakember. És hogy a párttitkámak menynyire figyelme központjában van a gazdálkodás, az is bizonyítja, hogy Kalász • Árpád költségelemző segítségével figyelemmel kíséri, miként alakulnak a termelési költségek. Nehéz gazdálkodni az alsótoldi mezőgazdasági üzemben. Hegy és hegy! Nehezen művelhető föld, de nincs más hátra, meg kell birkózni a nehézségekkel. Azt szokta mondani a párttitkár: — Apáink is itt éltek, nekünk is itt kell élni. És nem is akárhogyan. Egy időben a fiatalabb nemzedék szinte menekült a Cserhát katlanjából. Most megváltozott a helyzet. Egyre több új házat építenek. Helyben keresnek, munkát, ami azt bizonyítja, hogy változnak az életkörülmények a völgyön, öt községről van szó és a párttitkár azt szokta mondani erről: ahány község, annyi feladat hárul a pártalapszervezetre. Televannak tervekkel, mert alaposan megváltozik az élet. A Bükkel szemben, a Pelecke iránt egyre többen érdeklődnek az ország legkülönbözőbb részéből, hogy hétvégi házakat építhessenek. Azt a szép vidéket nem is lehet felejteni, ha egyszer levegőjébe szippant valaki. Cserhátszentivá- non is a kultűrházat rendezik. Óvodát építenek, meg az öregeknek napközit. Még arról is beszélgetnek, hogy a Szuhát nyári fürdőzésre ismét elfogják, mint valamikor régen. Kedvre derítőek ezek a tervek és látszik a titkár szemén is, hogy szívén viseli: % — Ha a pártszervezet kezdeményez, akkor valóra is válnak a tervek. Ilyen kezdeményezővé kívánja fejleszteni az alapszervezetet a párttitkár. Mert mondjuk meg ahogyan van: az elődök nem sokat tettek ezért! A tagok is elfásultak. Többük felett elszállt az élet. Kucsik Ervin azt mondta, hogy fiatalítanak. Tizennégy olyan ifjúról beszélt, akik érdeklődnek a párt iránt és tagok szeretnének lenni. — Ha egyesül a tapasztalat és az ifjú erő, akkor nem lehet akadály előttünk. NEM LESZ KÖNNYŰ a korábban megrontott helyzetet rendbehozni a Cserhát-katlanban. De olyan lelkesen dolgoznak a párttagok a titkár vezetésével, hogy leküz- dik az akadályokat. És ha ők, a pártalapszervezet tagjai akarják, akkor miért ne sikerülne? Mindenki látja már, hogy amit tesznek, a közösség érdekében teszik. B. Gy. Elemes villogó A moszkvai Emitron gyár a közelmúltban kezdte meg az Emitron zseblámpa gyártását. A hermetikusan zárt, törésálló polisztirol burkolattal ellátott új zseblámpával 100 méterre lehet világítani. A gyár másik új terméke elsősorban a gépkocsitulajdonosokat érdekelheti. Az Emitron—200 villogó lámpa a szovjet közlekedésrendészet által előírt frekvencián végzi a ki-be kapcsolást. A lámpához a gyár piros színszűrőt és kompakt kisállványt is mellékel, így baleset, vagy egyéb okokból történő leállás esetén az Emitron—200 jelzőlámpaként használható, fénye több száz méterről is észlelhető. E lámpák 1,5 V-os rúdelemmel működnek. Hány nap egy hét? IÁ nphánvvállalatnál megkezdődött a „visszaszámlálás”: III iiCIIÜIIfközeleg július elseje, az ötnapos munkahét bevezetésének első startja. Ettől az időponttól kezdődően azok a folyamatosan, illetve három vagy több műszakban termelő üzemek és gazdasági egységek számára nyílik mód a rövidített munkahét alkalmazására, ahol a fizikai dolgozók több mint fele ilyen munkarendben dolgozik. Nemrégiben a bányászszakszervezet tanácskozásán a bányaipari vállalatok szakszervezeti titkárai megállapították: az ágazat csak úgy tud eleget tenni a népgazdaság követelményeinek (az ország 25 millió tonna szenet vár az idén a bányászoktól), ha az ötnapos munkahét bevezetése következtében kieső munkaidőt korszerű munkarend megteremtésével és fejlett termelési technika alkalmazásával ellensúlyozzák. Ami a munkarendet illeti, mindez bizonnyal sok változtatást, alkalmazkodást igényel a közlekedési, kereskedelmi, egészségügyi és a szolgáltató vállalatoktól, valamint a kulturális és oktatádf intézményektől. Az ötnapos munkahét ugyanis szinte minden helyen megváltoztatja a munka kezdésének és befejezésének időpontját. Több okból is. Például a villamosenergia-fogyasztási grafikonok műszakváltás idején igencsak alábbesnek. Ez is egy tartalék-, illetve veszteségforrás a sok közül, s amelynek megszüntetését több vállalat a műszakok „átlapátolásával” tervezi. Ez azt jelenti, hogy egy-egy negyedórában a délelőttös műszak még, adél- utános már dolgozik. Mindez természetes „felborítja” a régi beosztást, s ezzel együtt a közlekedési menetrendet is. Ugyanez vonatkozik azokra a dolgozókra, akik eddig a 44 órás munkahétből ténylegesen (vagy inkább: hivatalosan) 41,5 órát fordítottak munkára, a többit, hetente 2,5 órát ebédeléssel töltöttek. Az ötnapos munkahét bevezetését követően (42 óra heti munkaidőt feltételezve) 44,5 órát töltenek majd a munkahelyen. Feltéve, ha az étkezés feltételeinek javításával nem rövidítik az ebédidőt. Ésszerű határokon belül persze; elvégre tíz percnél rövidebb idő alatt megebédelni lehetetlen. A Budapesti Közlekedési Vállalat igyekszik felkészülni a munkarend-változtatásokra: a várható igények összegyűjtése érdekében háromezer kérdőívet küldtek ki a vállalatokhoz, s ily módon az összes ötvennél több embert foglalkoztató céget megkeresték. S ha már a közlekedésnél tartunk, érdemes megemlíteni, hogy nemcsak a személyszállítás csúcsidőszakai változnak majd meg. A- árufuvarozás elé is fokozott követelményeket állít, hogy a rendelkezésre álló idő 26 nappal rövidül. Hogy a maradék időt a szállítási vállalatok jobban kihasználhassák, ehhez a termelő cégeknek is folyamatosabb, egyenletesebb termékkibocsátásra, kell felkészülniük. Az előbbiekben már szó esett a veszteségekről, a tartalékokról. Mint ahogy a munkaügyi miniszter egy tájékoztatón elmondta: a szabadság és betegség nélkül számított egész napos igazolt és igazolatlan távoliét miatt kieső munkaidő jelenleg átlagosan mintegy 3—5 százalék. További 10—15 százalékos veszteség származik abból, hogy a dolgozók ugyan megjelennek munkahelyükön, de a" munkaidő egy részében vezetési, szervezetlenségi hiányosságokból vagy fegyelmezetlenség miatt ténylegesen nem dolgoznak. Van tehát tartalék: a munkaidőalap egyötöde. Ez persze különbözőképpen oszlik meg a vállalatok közt, de már 2—3 százalékos tartalék kiaknázása is elegendő ahhoz, hogy az ötnapos munkahét bevezetésének sokat hangoztatott feltétele, az ötnapos munkahét önerőből való megvalósítása lehetővé váljon. A Pamuttextilművek gyáraiban intézkedési tervet készítettek a rövidített munkahét bevezetésére. A tolnai gyár terve egyebek közt a következőket hangsúlyozza: a tartalékok feltárásával mérsékelik az állásidőt és a veszteségidőt. Persze, akadnak olyan vállalatok, amelyek — átmenetileg — kényszermegoldáshoz nyúlnak. A Papíripari Vállalat kibővített szb-ülésén például elmondták: a munkások jelentős része dolgozik folytonos munkarendben. Az ötnapos munkahét bevezetését követően náluk 40 órára csökken majd a heti munkaidő. A kiesés pótlására 230 új dolgozóra és 18 millió forint többletbérre lenne szükség. Miután sem szakképzett munkaerő, sem ekkora összeg nem áll a vállalat rendelkezésére, átmenetileg a túlórák növelését tervezik. Ü7 ntnUSIflCmunkahéttel kapcsolatban nemcsak a He. UIIIC8|IIS©gazdasági vezetőknek, hanem a tanácsoknak, s a külöböző társadalmi szervezeteknek is akad teendője. A különböző helyeken hozott intézkedések összehangolása érdekében Bács-Kiskun megyében koordinációs bizottság alakult. Ily módon — a vállalati önállóság csorbítása nélkül — minden bizonnyal zökkenőmentesebb lesz az átállás, és kevesebb módosításra, változtatásra lesz szükség az első start, július elseje után. Molnár Patrícia NÓGRÁD — 1981. június 2., kedd 3
