Nógrád. 1981. június (37. évfolyam. 127-151. szám)
1981-06-04 / 129. szám
A salgótarjáni Bolyai János Gimnázium kórusa hosszú évek óta jó teljesítményt nyújt a fellépéseken — melyek viszonylag sűrűn adódnak! Egy-egy tanévben általában 15—20 alkalommal lépnek fel. A repertoárjuk gazdag. Tavaly megyén belül az Éneklő ifjúság zsűrije nekik ítélte „Az év kórusa” címet. A negyedikesek ballagásával 18 kedves kórustagtól búcsúznak. EJőzetes a salgótarjáni járásból csapat ezer úttörője táborozik Tizenhét Az úttörők és kisdobosok életében egyik legizgalmasabb és legmaradandóbb élmény a nyári táborozás. Június elején már izgatottan várják a tanév befejezését, az utolsó tanítási óra végét jelző csengőszót. Ez számukra nemcsak a tanév vége, hanem a boldog, szép élményeket nyújtó vakáció kezdete. A pedagógusok, úttörővezetők már elkészítették a gyermekek nyári táborozási programját. Ezért a megye legnagyobb járásában felkerestük Vincze Béla járási úttörőelnököt, s érdeklődtünk az úttörők és kisdobosok nyári táborozási programjáról. A salgótarjáni járási úttörőelnök elöljáróban elmondta, hogy az 1979-es úttörővezetői konferencia jelentőségének megfelelően foglalkozott az úttörők és kisdobosok nyári táborozásával. Ez a fontos tanácskozás határozatban rögzítette, hogy a járási elnökség és a csapatvezetőségek nagyobb gondot fordítsanak a táborozási lehetőségek bővítésére. A korábbi évek tapasztalatait felhasználva, a járási elnökség együttműködési szerződést kötött Szolnok és Hajdú megye több iskolájával, illetve úttörőcsapatával a cseretáborozás biztosítása érdekében. Szolnok megyében — többek között — Jászapátin, Tiszafüreden és Szolnokon, Hajdú megyében Hajdúszoboszlón, Hajdúnánáson táborozhatnak nógrádi úttörők. Nagy segítséget jelent a cseretáborok szervezésében a szorospataki úttörő-váltótábor. Az együttműködő megyék hét úttörőcsapatának mintegy 400 úttörőjét tudják fogadni ebben a szép környezetben épült táborban. Vincze Béla elismerően szól a salgótarjáni járás üzemeinek, vállalatainak, szocialista brigádjairól, a községi tanácsokról, miután segítségükkel felépült a váltótábor. Ez teszi lehetővé, hogy a hegyvidéki járás úttörői, kisdobosai eljuthatnak olyan táborokba, ahol kedvükre fürödhetnek. A KISZ salgótarjáni járási bizottsága a SZISZ rimaszombati bizottságával kötött együttműködési megállapodást. Az ebben foglaltak szerint a nyáron Csehszlovákiában a jelsavai pionírtáborban 30 salgótarjáni járási úttörő tölthet el vidám két hetet. A ceredi úttörőcsapat 72 ta|Ja Káptalanfüreden, a megyei úttörőelnökség táborában nyaral. Az itteni pajtásokat nagy üröm érte, mert a „Kiváló úttörőmunkáért” kitüntetést megkapták, s ezért a Balaton partján táborozhatnak. A járási úttörőelnökség szervezésében 110 úttörő a salgóbá- nyai úttörő-váltótáborban őrsvezető- és rajtitkárképző-tan- folyamon vesz részt. Megyei és járási szervezésű táborok mellett jelentős számban üdülnek úttörők főleg Csillebércen és Zánkán. Ezekben a táborokban úttörő-tisztségviselők képzése, a különféle versenyeken díjat nyert úttörők üdülése zajlik. A kisdobosok és az ötödikes pajtások közül kevesen jutnak el központi szervezésű táborba. Ezért az úttörőcsapatok több helyen segítenek a napközis táborok, foglalkozások programjának kidolgozásában. Sok művelődési ház is dicséretes nyári programot szervez a járásban. A járási művelődési osztály is felhívta a könyvtárak figyelmét a nyári gyermekprogramok szervezésére. Egyáltalán nem közömbös, hogy az úttörők és kisdobosok mivel töltik el a nyári programot. Az üzemek, vállalatok, intézmények szakszervezeti bizottságai is szerveznek az úttörő- és kisdoboskorosztályú gyermekeknek üdülést, táborozást. Itt kell megemlíteni azt a nagyszerű, a gyermekek személyiségét fejlesztő szép táborozási programot, amit a Nógrádi Szénbányák évek óta az üdülőiben megold. De szólni kell arról is, hogy a SZOT- beutalókkal nyaraló szülőknek is egyre több lehetőségük van családi üdüiésre. Eddig is minden évben úttörők. kisdobosok százai, ezrei töltöttek felejthetetlen napokat nyári táborokban. így lesz ez az idén is — mondta befejezésül Vincze Béla. — Salgótarjáni járási úttörőkkel lehet majd találkozni a Balaton partján, az Alföldön, a Mátra és a Bükk fennsíkjain. Táboroznak hegyvidéken, vízparton, laknak sátorban, turistaházban, átalakított iskolában. Mindenütt szövődnek az új barátságok, fejlődik a gyermekek közössége. gy. 1. Győri könyv Kisalföldi Könyvesházak Tartalomban gazdag, külsejében elegáns könyvet készítettek Győrben az idei ünnepi könyvhét tiszteletére Kisalföldi Könyvesházak címmel, a Győr-Sopron megyei Tanács kiadásában. A kötet tanulmányokat tartalmaz a Győr-Sopron megyei könyvkultúra történetéből. Abból az alkalomból adták ki, hogy az ünnepi könyvhét országos vidéki megnyitóját május 30-án Győrben rendezték meg. Több tárlatot is nyitottak e napon, például a Xantus János Múzeumban a Győr-Sopron megye könyvritkaságaiból. a városi könyvtárban a Szép Magyar Könyv 1980 című kiállítás nyílt meg. A Kisalföldi Könyvesházak szerkesztője Zöld Ferenc, a táj könyves múltjának minden bizonnyal legjobb ismerője, amint ez a kitűnően szerkesztett kiadvány is bizonyítja. Biztos kézzel —, s mondhatni szerelmes szívvel — gyűjtötte csokorba a Kisalföld és környéke múltjából rhindazon jellemzőket, nyomdák, kiadók, könyvkereskedők stb. történetét, amelyek alapját jelentik a könyves jelennek és jövőnek is. Bizonyára sokak számára meglepően gazdag ez a múlt. Hiszen például Győrt, a vizek városát a köztudat általában „kalmár város”-ként szokta nyilvántartani, napjainkban pedig elsőként inkább — bár nem kizárólag — ipari termékeit emlegetik. Pedig, amint azt ez az áttekintés is igazolja, a magyar könyvkultúra Győr-Sopron megyei szelete szintén gazdag, oly annyira, hogy további feltárása szintén sok örömöt és meglepetést ígér. Mi ez a szerkesztő által „vázlatosnak” nevezett kötet, amely szerintünk ebben a formájában is imponálóan bőséges könyv- és kultúrtörténeti adalékokban. A szerkesztő szerint: „Nem monográfiát, jegyzetekkel ellátott, tudományos igényű tanulmányt tart kezében az olvasó —, csupán a Kisalföldi Könyvesházak vázlatos históriáját. S e házakba nyomda, kiadó, könyvkereskedő, könyvkötő, rézmetsző, kártyafestő éppúgy beletartozik, mint a kedves honatya, a nemes mecénás, a könyvtáros, a tragikus sorsú költő, s a régi, elsárgult újságok dokumentumértékű száz meg ezer lapja is”. Tegyük hozzá, bár valóban hiányoznak bizonyos. a szerkesztő által emlegetett apparátusok, a könyv összeállítója és szerzői alapos munkát végeztek, s a tájegység könyves múltja feltárásának alapjait rakták le e karcsú kötetben. A könyv tudományos hitelességéhez sem fér kétség. Kik a szerzők? A kötetet Zöld Ferenc Nyomdák, kiadók, könyvkereskedők Győrött című igen mély tárgyismeretről árulkodó tanulmánya vezeti be. Ez az áttekintés a győri vonatkozású kódexektől az írók, fordítók, mecénások hosszú során át napjainkig dolgozza fel mindazokat, akik a magyar könyvkultúra és írásbeliség fejlődését segítették működésükkel. Külön szól, többi között, a nyomdászokról és nyomdászdinasztiákról, híres és jellemző kiadványokról, Sándor Istvánról, az első magyar bibliográfusról, a Magyar Könyvesházról, amelyről a mostani kiadvány is nevét kapta, s 1803-ban jelent meg Győrött Streibig József betűivel, a győri könyvkötésről, az első győri könyvkereskedőkről, a periodikákról, a Magyar Tanácsköztársaság győri kulturális politikájáról és kiadványairól, s a felszabadulás utáni törekvésekről. Hiller István tanulmánya, az Adatok Sopron és környéke nyomdászatának történetéből szintén alapvetőnek számít a soproni nyomdászat folyamatos feldolgozása szempontjából. E témakörben nem az első tanulmány, de mindenképpen továbblépést jelent, mindenekelőtt adatainak bőségével és gondolatgazdagságával. Tuba László Huszár Gál könyvnyomtató tevékenysége Magyaróváron címmel hazánk első vándornyomdájának történetéről szól, amelyet Huszár Gál, a harcos és tudós prédikátor Magyaróváron kezdett működtetni a XVI. században, a mohácsi vész után. Németh Attila a győri Corvinát mutatja be. Ez egy Firenzében írt latin nyelvű pergamen kódex 1467- ből. A mű Blondus Flavius F orloviensis munkája, Róma régiségeit tárgyalja. Pernesz Gyula az olvasómozgalom Győr-Sopron megyei hagyományairól értekezik a kötet zárótanulmányában. A kötet tipográfiai megformálása Grausz Pétert dicséri. Tóth Elemér > •:* v ♦> v 1 ■ « * *•* »:♦ ♦> ♦> ♦> .w 19. Ahogy a Váci útról balra fordulva rátérnek a Róbert Károly körútra, akkor jut eszébe a tanárnak, hogy a doktornőt még nem is látta a kórházban, nem látta munka közben, és hogy éppen ma reggel gondolt rá, vajon milyen lehet fehér köpenyben, magas szárú vászoncipőben, amint, mondjuk injekciós tűt szúr valamelyik kisgyerekbe. Ő irtózik a fényes csipeszektől, fogóktól, tűktől, rosszul lesz a vér láttán —, s talán éppen ezért mindig valami kíváncsi borzongással vonzódott az orvosnőkhöz. Hogy tudják csinálni?! És a hullák, a boncolás! Nem is érti. A kórház udvarán különálló kis emeletes épület a gyerekosztály. A doktornő már a verandaszerű bejárat lépcsőjén áll, ott várja őket, s amint feltűnnek a keskeny ösvényen, szélesen elmosolyodik. Itt, szemben a kora délutáni nappal, hunyorogva és szélesen mosolyogva, rövid fehér köpenyben még sokkal vékonyabb és kislányosabb. mint odahaza. a panelház környékén Kó'zeledve hozzá, a vékony köpeny mögül áttűnik a melltartó és a kis nadrág körvonala Amint átveszi Hankóczynétől a gyereket, hirtelen elko- morodik, aztán még valami biztatásféle mosolyt erőltet az arcára, besiet Andreával a folyosóra, s onnan az üvegfallal elzárt belső helyiségbe, A tanár és Hankóczyné eddig követi. de itt bezárul előttük az üvegajtó, s a doktornő eltűnik a szemük elől Az asszony, aki mindeddig halkan nyögött, vagy sóhajtozott, most hangosan felzokog, kiabálni kezd a kislány után és egyre erősebben rángatja a zárt ajtó gombját. Hosszú és kínos percek után nyílik az ajtó, s Hankóczyné már a tenyérnyi résen is be akar rontani De egy erős. magas ápolónő útját állja, s rövid dulakodás után leülteti az ajtó előtti asztalhoz, két oxigénpalack közé — Itt marad, érti?! — kiabálja az ápolónő. — Vagy legjobb, ha hazamegy! Magára itt most nincs szükség! És csak zavarja a munkánkat! — A kislányomhoz akarok menni! Látni akarom a kislányomat! Mit csinálnak vele?! Egy lépést se megyek nélküle! — Akkor meg üljön itt szépen és maradjon csendben! A tanár egyre kínosabban érzi magát, s mert amúgy sincs már itt több dolga, és végül még azt gondolhatják, hogy ő a gyerek apja —, hát úgy dönt, hogy gyorsan távozik. Még a főporta előtt is azzal a rossz érzéssel megy el, hogy hátha hallották az előbbi jelenetet, és most mindenki őt figyeli. Tehát felgyorsítja a lépéseit, és végül szinte futva megy a kocsijához. Miközben az ajtózárral küszködik, mert idegességében először a slusszkulccsal akarta kinyitni, észreveszi, hogy a házban lakó Idősebb professzor jön kifelé a kórház kapuján. A tanár körülnéz, hogy hol áll a prof Volkswagenje, de mivel nem látja sehol, az öregúr pedig a trolimegálló felé indul, így utánaszól. — Jó napot kívánok, professzor! Csak nem gyalog? Az orvos odafordul, megismeri a fiatalembert, és nyájasan kezet nyújt a tanárnak. — Jó napot kívánok, mi újság van? — Semmi különös, professzor úr, kérem. Itt voltam a kórházban, egy kisgyereket hoztam be a házból. — A professzor úr kocsi nélkül jött? — Igen, igen, szerelőnél van az autóm. Meg aztán nem is nagyon szeretek már a városban vezetni. Tudja, egyre jobban zavar a városi forgalom. — Én is éppen hazamegyek, szívesen elviszem. Noha. -z csak Trabant... — Köszönöm, köszönöm, nagyon jó lesz. És mi az, hogy csak?! Nagyon jó, megbízható autó az, kérem! Először nekem is az volt. A Dózsa György út és Lehel utca kereszteződésénél már kifogynak az autóstémából, s minthogy még mindig piros a lámpa és hogy ne üljenek olyan kukán, a tanár megkérdezi • — Hogy tetszik lenni? — Hát. csak olyan nyugdíjasán — Nyugdíjasán?! — Igen. bizony Elmúltam hetvenéves, nincs tovább! — Hetven?! Én legfeljebb hatvannak hittem — mondta a fiatalember, s ezt komolyan is gondolja A prof teljesen ősz hajú de egyenes tartá.sú erős ember, akár tiz évig is elvezethetné még a tanszéket — Nem. nem. tanár úr! Kilences vagvok. Májusban voltam hetven Vége. menni kell. — De azért bejár továbbra is nem szakadt el a kórháztól — Hát. igen., bejárók. De ez már nem olyan... ez már nem én vagyok. Tudja, én már csak olyan mementó vagyok itt. Olyan... Olyan... És a professzor most szeretné valahogy érzékletesen megmagyarázni a harmincéves tanárnak, hogy milyen is az, ha valaki csak mementó az egykori munkahelyén. Hogy mit jelent nyugdíjasként bejárni oda, ahol negyvenöt évig aktív volt. Cselédkönyves, majd kinevezett orvos, tanársegéd, főorvos, adjunktus, tanszékvezető, intézeti igazgató. Abszolút szakmai tekintély —, most legfeljebb elnézik neki, hogy véleményt mondjon valamiről. — Ugye. tanár úr. maga humán szakos? — Igen, magyar—történelem. — Nagyon jó. Akkor megért) majd, hogy mit akarok mondani. Tudja, van nekem egy festő barátom, 44-ben együtt voltunk Esztergom-Táborban munkaszolgálatosok. Két éve, amikor a szombathelyi kórházban tartottam egy előadást, megtudtam, hogy ez a festő éppen a közeli művésztelepen tartózkodik Szerettem volna meglátogatni és a kórház igazgatója ki is vitt szívesen Egyszer csak megálltunk az országúton, és azt mondja az igazgató: tessék nézni, professzor úr, az ott a rumi vasútállomás. Csak öt éve szűnt meg itt a vasút. — Hát az valami szomorú látvány volt. Az autóúttól negyven-ötven méterre ott áll az emeletes állomásépület Még mindig tekintélyes, még mindig a legmagasabb ház a faluban, de földszinti ablakai kitöredezve, a forgalmi iroda ajtaja leszakítva És körülötte a többi MÁV-épület ugyanígy áll. Az elhagyott raktár a rámpán, az elgazosodott fűtőház a másik oldalon. Előtte a magas, kürtő alakú csőkút, ahol a mozdonyok szoktak vizet venni. A több mint százéves falak, tetőszerkezetek és cserepek még sértetlennek látszanak, és még legalább száz évig tudnának szolgálatot teljesíteni, de mert öt éve nem járt ott a vonat, már megkezdődött, a pusztulásuk. A sínpárak helyén csak gazos, kavicsos préri van és már alig lehet elképzelni, hogy itt valaha milyen élet és nyüzsgés lehetett. Hintók oarasztszekerek, bátyus kofák igyekeztek ide, várakoztak az állomás körül, s rajzottak szét naponta többször Is Mert Rum községnek és a környező falvaknak több mint száz évig ez volt a világ közepe! Innen lehetett eljutni Szombathelyre, Budapestre Bécsbe, Párizsba, vagy akár Amerikába is! Fontos volt. élet volt körülötte, éltek a falak is. mert. generációkon keresztül emberek ezrei igazodtak hozzá Még az időt is aszerint mérték, hogy mikor érkezik ide. vagy mikor indul Innen egy-egy vonat. A hat húszas, a déli. a fél nyolcas Emlékszik még ezekre a fogalmakra, tanár úr? Amikor a harangozó is ezekhez igazodott. s csak akkor indult fel a toronyba, ha már látni lehetett a közelgő mozdony’ füstjét? — Most meg. csak azért, mert a vonat már nem arra jár. az erős falak, a jellegzetes ká-u-ká kincstári épületek romlani kezdenek És öt-hat év múlva azt se fogják tudni, hogy hol volt az állomás. 4 NQGRÁD - 1981. június 4., csütörtök (Folytatjuk!
