Nógrád. 1981. június (37. évfolyam. 127-151. szám)
1981-06-26 / 148. szám
Temp^fOcny „Félidő" a regionális vízmű építésében Finn fiatalok a magyarokról Hová tűnt a régi rokonság? Már évekkel ezelőtt megszületett a terv, amelynek alapján megoldódik majd Nógrád megye nyugati részének ivóvízellátása. A több mint kilencven kilométeres vezetékhálózat lefektetéséhez az első kapavágást 1977-ben végezték el. Az előzetes számítások szerint a rendszerben — a munkák első szakaszának befejeztével — jövő év második felében kellene megjelennie a víznek, míg a vízműrendszer teljes kiépítésének végső határideje 1983. Az építők azonban több mint féléves tempóelőnyre tettek szert. A regionális vízmű huszonegy község és Balassagyarmat gondjait oldja meg. A beruházás összes költsége 380 millió forint, ebből mintegy 200 millió már „földben” van: több mint negyven kilométer csövet fektettek le, műtárgyak készültek el, a befejező munkálatokat végzik a víztárolókon. A kivitelezésben részt vevő hét vállalat munkáját — sikerrel — a Nógrád megyei Beruházási Vállalat koordinálja. Hetente találkoznak a generálkivitelező, a tervező és a lebonyolító képviselői, akik a helyszínen döntenek a fölmerült gondok megoldásában, lerövidítve a hosszadalmas levelezéseket. A jól szervezett együttműködés eredményeképpen — ha a mostani ütemet tartani tudják — a tervezettnél korábban elkészülhet ez a fontos beruházás. A regionális rendszer „táplálékát” a Dejtár környéki kutakból nyerik, melyek közül kilenc már elkészült. Gond, hogy azok a szivattyúk, amelyek a kutakból a vizet kiemelik még nincsenek az országban — tőkésimportból szerzik be. Ha idejében megérkeznek, akkor minden adva ahhoz, hogy év végére Balassagyarmat, Dejtár,- Patak, Érsekvadkert és Rétság jobb Vízhez jusson. Dejtárra ideiglenes jelzőirányító központot telepítettek, így hát ez sem akadálya az üzemeltetésnek. A végleges, a teljes rendszert ellenőrző központ építése tart, a nemrég telepített konténer csak annak elkészültéig szolgál. Dejtár, Patak és Érsekvad- kert már kész a víz fogadására. Ezekben a községekben elkészültek a vezetékek fektetésével — a vízműtársulatok tehát teljesítették feladatukat. Rétságon szervezik a társulatot. A járási székhely csőhálózata elavult, ha a nagy nyomású víz megérkezik még több törésre lehet számítani, mint eddig. Vitázik a KPM és a kivitelező, mert Bánk és Romhány között a csöveket az út és a padka alá helyeznék. Ezt az elfogadott szabványok — a NOMBER szakemberei szerint — lehetővé teszik, de a KPM engedélye mindeddig nem érkezett meg. Jó ideje folyik a huzavona a dejtári kutak védősávja kialakítása körül. A termelőszövetkezetek legelőterületéből körülbelül 150 hektárt igényelnek az illetékesek — megegyezés nehezen születik. Mindent egybevetve:a több mint féléves tempóelőny biztató. Ha a kivitelezők és alvállalkozóik együttműködése továbbra is megfelelő lesz, akkor ez év végéig az érintett települések egy része — jóval határidő előtt — megfelelőbb ivóvizet kaphat. Ez pedig azt jelentené, hogy e fontos beruházás a tervezettnél hétnyolc hónappal Hamarább elkészülhet. A felét exportálhatnánk Háromnapos tanácskozást tartottak nemrégiben Keszthelyen a mezőgazdaság kemi- zálásáról. A résztvevők előadásokat hallgathattak meg a növényvédelemről, a műtrágyázásról és a környezetvédelemről. A legújabb kutatások kimutatták, hogy az elkövetkezendő 20 évben 80 százalékkal nőhet a növények terméshozama. A jelenlegi 1 tonna /főre eső szemtermés az ezredfordulóra megkétszereződhet. Ebben az esetben hazánk élelmiszer-szükségletét a megművelt terület 50 százalékáról kielégíthetnénk, a többit tehát exportálni lehetne. Ennek a termésnövekedésnek — többek között — előfeltétele a talaj minőségének megőrzése, illetve javítása, a műszaki állomány fejlesztése, kemikáliák optimális felhasználása és nem utolsósorban a dolgozók anyagi érdekeltségének fokozása. Az elmúlt tíz évben megnégyszereződött a mezőgazdaság növényvédőszer-felhasz- nálása. Legnagyobb mennyiségben gyomirtó szert, rovarölő szert, valamint gombaölő szert használt fel mezőgazdaságunk. A növényvédőszer- forgalom évente 6—7 százalékkal nő, a felhasználás 1,5—2 százalékkal. A BVM és a többi növényvédőszer-gyár- tó vállalat a hazai hatóanyagú szerek gyártásának továbbfejlesztésére törekszik, az összforgalomban ezek aránya Tizenötszörösére nőtt a szakmunkások aránya a Váci Kötöttárugyár pásztói gyáregységében az elmúlt öt esztendőben. Ehhez jelentősen hozzájárul, hogy az üzemben lehetőséget biztosítanak a munka melletti tanulásra. Az idén tizennégyen tettek elméleti és gyakorlati vizsgát szakmai végbizonyítványuk megszerzésére: anyagismeretből, gyártástechnológiából, szakrajzból bizonyították felkészültségüket. Képeink a szakmunkásvizsgán készültek. 1985-ben már csak 90 százalékot tesz ki. Több gondot kell fordítani a meglévő szerek további javítására, mert egy új termék kifejlesztése 15—20 millió dollárba kerül. Jelenleg egy termésidőszakban átlag 1,8-szor védekeznek a kártevők és kórokozók ellen, ez azonban kevés: legalább 3,4-szeres átlagot kellene elérni, Az egy hektárra jutó átlag 5,1 kg-os növényvédő szer mennyiségét pedig legalább 5,3 kg-ra kell növelni. Nagyobb figyelmet kell fordítani a házikertekre, mert azok fele elhanyagolt, s az innen kirajzó kártevők csökkentik a nagyüzemi védekezés hatásosságát. Néhány éve a közvéleményt erősen foglalkoztatja a balatoni vízszennyeződés kérdése. Bár csökkent a növényvédő- szer-szennyeződés a Balatonban, még mindig az „eltűrt” szinten van. A szennyeződés további csökkentése érdekében minden lehetséges intézkedést megtettek, s kéthetenként ellenőrzik a víz minőségét. K. J. A rosszmájúak szerint, — olvasom egy útikönyvben —, a magyarok és a finnek hajdanán együtt barangoltak, „ott messze valahol”, aztán egy útelágazáshoz érkeztek, s mindazok, akik tudtak olvasni az útjelző kiírásait követve Finnországba, akik pedig nem igazodtak el az íráson, azok a Kárpát-medencébe jutottak. S miközben a Kárpátok bércein hegynek fölfelé kutyagoltak minden ... a magyar nők egy kicsit kövérek. szókezdő finnugor és finn „p”-ből a lihegés során „ph”, majd „f” lett. Ezért mondják a finnek: pää (fej), puoll (fele), puu (fa), stb. Meglehet, ebből a mendemondából egyszemernyi sem igaz, annyi azonban bizonyos, ha manapság találkozunk finnekkel, s azok beszédében az ősanyanyelv gyökereit keressük, hát bizony nagyon kell a fülünket hegyezni, hogy valamicske rokonságot fölfedezzünk. Jómagam a napokban a Nógrád megyében tartózkodói finn ifjúsági delegáció néhány tagjával tettem egy próbát. Az állítólag közös hangzású öt legismertebb szót idéztem nekik, remélve, hogy ezzel is bebizonyosodik az uráli rokonság máig élő ténye. Az öt szó mindkét nép nyelvében „ugyanúgy” hangzik, s jelentésük is hasonló, ezek: kéz (käsi), víz (vési), száz (sata), hal (kala), menni (menna). Nos, közülük csak kettőt ismertek föl finn vendégeink. .. Azért valami közös vonásnak, tulajdonságnak mégiscsak kell lennie, véltem, s erről faggattam néhányukat. Raung Mäkinen, a csoport vezetője, a Vantaai városi Tanács kulturális ügyeivel foglalkozó dolgozója szerint jóval több a hasonlóság magyarok és finnek között, mint a különbség. — Külsőre egyáltalán nem lehet megállapítani ki melyik nemzethez tartozik — mondta —, noha általában rólunk V ajon mi az oka annak, hogy az emberek egyre érzékenyebben reagálnak kisebb-nagyobb közösségüket sújtó sérelmekre? Persze az önmagától követelő ember joggal kérheti számon másoktól a lélektelen bürokratizmust, a társadalmi tulajdon megkárosítását, a hatalommal való visszaélést. És méltán tarthatja kivetnivalónak a munka nélkül szerzett jövedelmeket. Ha kevesek fogalmazzák is meg önmaguknak, sokan érzékelik, hogy a gazdasági helyzet javítása nem megy a társadalom ellenőrzése nélkül. Igen. mintha múlóban lennének az ellenőrzéssel kapcsolatos korábbi félreértések, miszerint igenis mindent, a legapróbb részletekig ellenőrizni kell. Aligha szükséges bizonygatni, hogy ez a fajta eljárás az alkotószellem rovására megy. A másik véglet szerint a belső ellenőrzés képes felügyelni a közélet és a vállalati gazdaság tisztaságára; az ellenőrzés külső formáira igazán nincs szükség. Talán vitatkozni sem érdemes ezen. Anélkül, hogy csorbítanánk a belső ellenőrzés szerepét, tekintélyét, hadd tegyük hozzá, hogy a kívülről jövők — ez a dolog terméEllen szete — más optikán keresztül vizsgálják a számukra idegen környezetet. Feltárhatnak olyasmit is, amit a belső ellenőrzés netán soha nem vesz észre, mert természetes jelenségeknek tartja. És lehet ez jó, terjesztendő gyakorlat is, hiszen az ellenőrzésnek soha nem a bűnösök kutatása az elsődleges célja, hanem a jelenségek magyarázatának kutatása, az okok keresése, értékelése. A z állami ellenőrzésen belül nagy szerepet vállal az előbbi feladatokban a népi ellenőrzés alig néhány száz függetlenített munkatársa és több tízezres társadalmi munkása. Aki évek óta figyelemmel kíséri tevékenységüket, tapasztalhatja, hogy milyen változatom. munkamódszerekkel dolgoznak, ám az eszköztár gazdagítása nélkül aligha növekedett volna meg az elmúlt években a népi ellenőrzésnek a társadalmi-gazdasági folyamatokra gyakorolt hatása Márpedig ennek vagyunk tanúi, és ezt többek között elősegítette az is, hogy együttműködnek a párt-, az állami, a az a vélemény, hogy szőkék, magasak vagyunk. Csak végig kell nézni rajtam... — Valóban Raung se nem szőke, se nem magas, az említett jelzők tehát nem illenek rá. S miközben keresi a formai hasonlóságot és különbséget, némi tétovázás után egy kritikai észrevételt is tesz: — Ami azt illeti, a magyar nők egy kicsit elhízottak. Kövérek... Folytatná, de eszembe jut Reguíy Antal hajdani útirajza, s megemlítem Raungnak, hogy Reguly tapasztalatai szerint viszont: „a finn lányok többnyire szépek, néha-néha azonban olyan erősek és kövérek, hogy félni lehet tőlük.” Beszélgetésünk másik résztvevőjére, a húszesztendős Tarja Turunenre persze ez nem illik, hiszen közepes termetű, törékeny, karcsú „női alkat”, ö a magyar ismerőseit barátságosnak, közvetlennek tartja, s noha először jár magyar földön, eddig csak kellemes benyomásai vannak. Tarja egyébként tanuló, s ha minden sikerül, akkor vizsgái után egy színház ruhatervezője lesz. így érthető, ha nálunk járva elsősorban az öltözködési kultúrát, a népi hagyományokat kíséri nagy 1 Tarjának csak kellemes benyomásai vannak a magyarokról. lódtak a finn fiatalok, nagy elismeréssel beszéltek a klub-kvartett valóban színvonalas és izgalmas műsoráról, „cserébe” egyikük egy kis finn operaízelítőt adott, azz- tán megindult a barátkozás, az ismerkedés, a kapcsolatteremtés. Egyhetes ittlétük alatt gazdag programban válogathatnak. Nem csak a megyeszékhely intézményeivel, gyáraival, kulturális életével ismerkedhetnek meg, hanem fölKi a finn és ki a magyar? figyelemmel, s azon sincs csodálkoznivaló, hogy honi társainak ajándékként kézimunkákat és ruhanemű holmikat vásárol. ☆ A barátság mélyítésének kiváló alkalma volt a kedd esti magyar—finn baráti találkozó, amikor a megyeszékhely alig félesztendős magyar-finn baráti körének vendégei voltak az északi fiatalok. Jelenleg mintegy hetvenfős a baráti társaság, s zömük már járt a távoli országban. Mások pedig remélik, hogy egyszer ők is megismerkedhetnek személyesen a finnekkel — Finnországban. Most azonban a vendéglátó szerepében kínálkozott erre remek lehetőség. Nem is. csakeresik Nógrád megye más tájait is. Sőt ellátogatnak a szomszéd megye „fővárosába”, Egerbe, s még elutazásuk előtt Budapesten töltenek néhány napot. ☆ A közel ötmilliós lakosú Finnország Vantaa városának küldöttei ismét öregbítették a két nemzet, a két város barátságát. Immár hagyomány- nyá válik, hogy évenként egy-egy csoport fölkerekedik, s ellátogat a testvérvárosba. És ha már az uráli rokonságra, s a szavakra olyannyira nem is „emlékszünk”, a barátságra, a kapcsolatra, egymás megismerésére szükség van. Hajdanán is volt, s remélhetően a jövőben is lesz. Tanka László őrzés társadalmi és a tanácsi szervek, ennélfogva több figyelem jut az ellenőrzésre. A népi ellenőrzés jelentős szerepet vállal az állami ellenőrzések központi és területi koordinálásában. -A közös munka nem volt eredménytelen. Csökkent az indokolatlan párhuzamosság, az átfedés, a terven felüli vizsgálatok száma. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság tavaly öt jelentést terjesztett a Minisztertanács elé, további vizsgálatait más állami irányító szervek hasznosították. Feltétlenül emeli a népi ellenőrzés rangját, hogy munkájával segíti a kormányt, területi bizottságai pedig a döntések előkészítésében, meghozatalában a helyi államigazgatásnak nyújtanak segítséget Tavaly „csak” 19 központi témavizsgálatra került sor, de azok mindegyike nagy horderejű volt. És tegyük hozzá — hatásos. Mert például a lakossági áruellátás immár országos méretű ismételt figyelemmel kísérése nyomán kiadott kezdeményezések meghozták a javulást: csökkent a hiánycikkek száma, jobb lett az ellátás. T agadhatatlan az is, hogy például az iskolai oktatás feltételeinek vizsgálata szerte az országban mozgósítóan hatott; ahogy néhány éve lehettünk tanúi az óvodaépítésben mutatott társadalmi összefogásnak, hasonlóan kezd kibontakozni egy iskolát segítő akció is. Szólhatunk a tömegétkeztetés helyzetét megmozgató országos vizsgálatról és, hogy vegyünk példát a gazdaság szférájából is, a népi ellenőrzés folyamatosnak mondható vizsgálatai nyomán javulás tapasztalható a vállalatok energia-, anyag- é’s üzemanyag-gazdálkodásában. Sokoldalúan bizonyítható persze, hogy az eddigi eredmények főként a kiugróan pazarló, gondatlan felhasználás visszaszorulásából, tehát jórészt az egyszer fellelhető tartalék kiaknázásából származik. Ezek a tartalékok kimerülőben vannak, s így a népi ellenőrzésnek más, új utakat- módokat kell ajánlania ott, ahol nincs előrelépés. F. Gy. NÓGRÁD - 1981. június 26., péntek 3
