Nógrád. 1981. június (37. évfolyam. 127-151. szám)

1981-06-04 / 129. szám

Lazar Mojszov Budapesten Kádár János fogadta Lengyel kormányülés Szaporodnak a gazdaságban Jugoszláv—magyar pártközi megbeszélések voltak Budapesten (Folytatás az 1. oldalról.) Imre, a KB osztályvezetői, Szépvölgyi Zoltán, a Főváro­si Tanács elnöke, a KB tagjai, Ballai László, a KB osztály- vezetője. Jelen volt Simon Pál, hazánk belgrádi és Mi­lan Veres, a Jugoszláv Szo­cialista Köztársaság buda- , pesti nagykövete. Délután az MSZMP Közpon­ti Bizottságának székházában megkezdődtek a magyar—jugo­szláv pártközi megbeszélések. A magyar tárgyaló csoportot Kádár János vezeti. Tagjai: Korom Mihály, Gyenes And­rás, Berecz János és Simon Pál. A JKSZ Lazar Mojszov vezette tárgyaló csoportjának tagja Bosko Krunics, Vlado Janzsics és Milan Veres. Kádár János szerdán este vacsorát adott vendége Lazar Mojszov tiszteletére. A két tárgyaló csoport tagjain kí­vül a vacsorán részt vett: Óvári Miklós, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Maróthy László, Győri Imre, Szépvölgyi Zoltán, Ballai László, valamint a budapesti jugoszláv nagykövetség vezető diplomatái. A szívélyes, baráti hangula­tú vacsorán Kádár János és Lazar Mojszov pohárköszöntőt mondott. Gustáv HusáK részvételével Választási nagygyűlés Prágában Gustáv Husák, a CSKP KB ság képviselőivel a hét végén főtitkára, Csehszlovákia köz- tartandó országos választások társasági elnöke szerdán dél- alkalmából. Az új prágai mtí- után Prágában nagygyűlésen velődési palota 3000 személyes találkozott a fővárosi lakos- kongresszusi termében lezaj­lott választási nagygyűlésen 'részt vettek a csehszlovák po­litikai és társadalmi élet más vezető személyiségei is. Gyászünnepség Pekingben Szerdán délután tartották meg a ' központi gyászünnep­séget Szung Csing-ling asz- szony, Szun Jat-szen özve­gye, a Kínai Népköztársaság tiszteletbeli államelnöke el­hunyta alkalmából. A kínai országos népi gyűlés épületé­nek dísztermében lezajlott szertartáson mintegy tízezer ember volt jelen, köztük az elhunyt rokonai, valamint a Kínai Kommunista Párt és a kormány vezetői. A gyász­ünnepségen Hu Jao-pang, a Kínai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának főtitká­ra elnökölt, s a gyászbeszé­det Teng Hsziao-ping, a KKP KB alelnöke mondta. Teng Hszlao-ping méltat­ta az elhunyt politikus és közéleti személyiség érde­meit és életútját. Rámutatott, hogy Szung Csing-ling egyike volt a Kínai Népköztársaság megalapítóinak, s nemcsak a kínai nép, hanem a világ­közvélemény is úgy tartja meg emlékezetében, mint nagy hazafit, demokratát, internacionalistát és kom­munista harcost. Mint mon­dotta. Szung Csing-ling min­den körülmény közepette ki­tartott töretlen forradalmi el­vei mellett. Jelentősen hoz­zájárult a kínai forradalom és az építés ügyéhez, nem­zetközi téren bátran és ered­ményesen küzdött az agresz- szív háborúk ellen, védelmez­te a békét, fellépett a társa­dalmi haladás, a népek és országok közötti baráti kap­csolatok fejlesztése érdekében. (MTI) Bevezetőül Gustáv Husák a küszöbönálló általános vá­lasztások jelentőségével fog­lalkozva rámutatott: a válasz­tások fontos állomást jelente­nek a szocialista demokrácia fejlesztésében, lehetővé teszik, hogy a lakosság még fokozot­tabban és tevékenyebben ve­gyen részt az ország irányítá­sában, a közügyek intézésében. Mint elmondta, az utóbbi he­tekben rendezett választási gyűléseken az állampolgárok milliói támogatásukról biztosí­tották a CSKP politikáját, nemrég tartott XVI kongresz- szusának határozatait, amelyek alapul szolgáltak a helyi vá­lasztási programok kidolgozá­sához is. A prágai nagygyűlésen a csehszlovák főváros választó- polgárainak képviselői felszó­laltak. (MTI) a Libanoni KP főtitkárát Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára szerdán a KB székházában fo­gadta a küldöttség élén ha­zánkban tartózkodó Georges Haouit, a Libanoni Kommunis­ta Párt főtitkárát. A szívélyes, elvtársi légkörű találkozón véleménycserét folytattak a nemzetközi élet időszerű kérdéseiről, a közel- keleti helyzetről, valamint a két párt kapcsolatáról. Kádár János, az MSZMP, a magyar nép szolidaritásáról biztosí­totta a Libanoni Kommunista Pártot és minden libanoni ha­zafias erőt a belső reakció és az izraeli beavatkozási kísér­letek elleni harcában. A találkozón jelen volt Jo­seph Bouakl, a Libanoni Kommunista Párt Politikai Bi­zottságának tagja és Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. VNA-közlemény Dunai Péter, az MTI tudó­sítója jelenti: Hanoiban a VNA hírügy­nökség útján szerdán hivata­los állásfoglalást hoztak nyilvánosságra annak kap­csán, hogy a közelmúltban egyes nyugati hírügynöksé­gek találgatásokat közöltek a vietnami csapatok részleges kivonásáról Kambodzsából. A VNA-t felhatalmazták an­nak közlésére, hogy a vietna­mi csapatok kambodzsai je­lenlétét a kínai fenyegetés te­szi indokolttá, a katonák ot­tani állonjásoztatását a két ország kormányai között kö­tött egyezmény határozza meg. Ha a kínai fenyegetés megszűnik. Vietnam és Kam­bodzsa megállapodik egy­mással a csapatok kivonásáról. A vietnami erők egy ré­szét visszavonják Kambod­zsából, ha Thaiföld felhagy valamennyi, Kambodzsa-el- lenes tevékenységével. Ez a többi között azt jelenti, hogy nem engedi át területét „me­nedékként” a Pol Pot-marad- ványoknak és más reakciós khmer csoportoknak, meg­szünteti fegyverrel és élel- rrvzerrel való segítésüket, le­fegyverezi azokat, egymástól elkülönített táborokban gyűj­ti össze a szóban forgó erő­ket. és végül valamennyi me­nekülttábort áthelyezi a ha­tárkörzetekből máshová. Ez a vietnami álláspont — fog­lalja össze a VNA-közlemény hozzátéve — mindenfajta et­től eltérő híresztelés, értel­mezés alaptalan. Reagan — kísérőzenével Az amerikai külpolitikai vo­nalvezetés támadó kedvű és kártékony fordulatai nehéz helyzetet teremtettek a nem­zetközi kapcsolatok területén. Weinberger amerikai hadügy­miniszter nyíltan kimondotta, hogy Washington a katonai fölény megszerzésére törekszik a Szovjetunióval szemben. Leonyid Brezsnyev Tbilisziben mondott beszéde erre mérték­tartó és egyben erőről tanús­kodó választ adott. Számos jel mutat arra, hogy Washington agresszív politikája magát az amerikai szövetségi rendszert is súlyos próbatételek elé ál­lítja. Ennek a próbatételnek szin­te szimbóluma volt Schmidt nyugatnémet kancellár és va­lamivel korábban Szuzuki ja­pán miniszterelnök washingto­ni látogatása. Ami az európai szövetségi szisztémát illeti, ott a fő problémát a közép-ható­sugarú atomfegyverek nyugat­európai állomásoztatásának erőszakolása jelenti. Az ezzel kapcsolatos NATO-határozat immár másfél esztendős. Ak­koriban az amerikaiak ezt tak­tikai okokból kényetlenek vol­tak összekapcsolni azzal az ígérettel, hogy a rakétafegy­verek rendszerbe állításával párhuzamosan tárgyalásokat kezdenek a Szovjetunióval. A nyugat-európai politikába ez­ért ez a döntés „kettős hatá­rozat” néven vonult be. A határozat két oldalát azonban másképpen értelme­zik Washingtonban és más­képpen Nyugat-Európában. A Reagan-rezsim óriási nyomást fejt ki a közép-hatósugarú ra­kéták állomásoztatásának elfo­gadtatására, s e nyomás min­denekelőtt az NSZK-ra, mint stratégiai kulcsállamra nehe­zedik. Ebben a vonatkozásban a Thatcher miniszterelnök asz- szony által vezetett brit kor­mány az amerikaiak készséges „másodhegedűse”. A szociáldemokraták által vezetett nyugatnémet kormány és személyesen Schmidt kan­cellár számára a kettős hatá­rozatnak ez az egyoldalú értel­mezése súlyos veszélyeket tar­togat. Mindenekelőtt azt, hogy az amerikai nyomás következ­tében veszendőbe mehetnek az úgynevezett „keleti politika” és az ezzel kapcsolatos sokol­dalú nemzetközi politikai és gazdasági megállapodások eredményei. Ez pedig a kibon­takozó gazdasági krízis körül­ményei között megterhelést je­lentene az NSZK számára. Washingtoni útjáról a kan­cellár csak egy meglehetősen homályos ígérettel térhetett haza. Reagentől ígéretet ka­pott arra, hogy a belátható jövőben megkezdődhet a szov­jet-amerikai tárgyalások a közép-hatósugarú, úgynevezett „eurorakéták” ügyében. Ezért az ígéretért viszont a kancel­lárnak nagy árat kellett fizet­nie: újra leszögezte, hogy az NSZK a maga részéről hajlan­dó a „kettős” határozat raké­tatelepítési rendszerének elfo­gadására. Washingtonból Schmidt egyenesen Párizsba repült, hogy találkozzék az újonnan megválasztott francia elnök­kel. Mitterrand ezúttal első ízben fogadott hivatalba lépé­se óta magas szintű politikust. Schmidt Reagan üzenetét vit­te magával. Ennek szövege nem ismeretes —, de a kiszi­várgott hírek szerint az ame­rikai elnök Mitterrand-t.ól hoz­zájárulást vár az eurorakéták politikájához. Az új francia elnök maga is, Schmidthez hasonlóan, nehéz döntések elé került. » Néhány bét o'-'Wa nemzatavűlés’ vá­lasztásokon kellene megszilár­dítania pártja helyzetét. Egy­felől érdeke gazdasági és pénz­ügyi szempontból az amerikai és francia nagytőke bizalmá­nak megszerzése — másfelől viszont gondolnia kell arra is, hogy részbgn a baloldali, rész­ben az amerikaiaktól bizonyos függetlenséget igénylő gaul- leista szavazatok nélkül a szo­cialisták nem szerezhetnek parlamenti többséget. Az amerikai agresszív kur­zust kísérő politikai nyomás az Egyesült Államok két leg­fontosabb európai kontinentá­lis szövetségesét tehát igen nehéz és feszült helyzetbe hoz­ta. Más természetű, de talán még látványosabb a japán po­litika krízise. Szuzuki minisz­terelnök látogatása után lto, az akkori külügyminiszter úgy értelmezte a közös közle­ményt, hogy az amerikaiakhoz fűződő szövetség politikája egyben a japán katonai ki­adások nagyszabású emelését is jelenti. Amikor emiatt Ja­pánban politikai botrány tört ki. Szuzuki lemondásra kény­szerítette saját külügyminisz­terét. A japán politikai válság «»ásodik szakaszát Reischauer 2 NÖGRÁD — 1981. június 4., csütörtök a negatív jelenségek A lengyel gazdaság együtt­működésében, a piaci ellá­tásban tovább tartanak, sőt, szaporodnak a negatív je­lenségek — állapította meg keddi ülésén a lengyel mi­nisztertanács. Az ipari ter­melésben nem sikerült meg­állítani a csökkenő tendenci­át, a korábbinál alacsonyabb szénkitermelés miatt hiányok mutatkoznak az idar ^iergia- ellátásában. Komoly mérték­ben csökkentek az exportle­hetőségek, s nyomukban a valutabevétel, ami korlátoz­za olyan nyers- és alapanya­gok importját, amelyekre pe­dig nagy szüksége lenne szá­mos vállalatnak és a belső pi­acnak. Az alapvető élelmiszerekre bevezetett, majd kiterjesztett jegyrendszer működését me­net közben tökéletesíteni kell, s ebben a lehetőségekhez ké­pest figyelembe veszik a la­kosság észrevételeit Az ellá­tás biztosításának alapfelté­tele azonban az, hogy terv­szerűen menjen végbe a me­zőgazdasági termények fel­vásárlása. A hús esetében ko­moly gond, hogy a múlt év hasonló időszakához viszo­nyítva 25 százalékkal csök­kent a szarvasmarha- és a sertésfelvásárlás. A lakosság pénzjövedelmeinek emelke­dése és az árumennyiség csök­kenése miatt „naponta egy- milliórd zlotyval nő a keres­let és a kínálat közötti rés”. Az ülésen, amelyen Wojci- ech Jaruzelski kormányfő el­nökölt, hangsúlyozták, hogy ilyen körülmények között kü­lönösen nagy szükség van a szaktárcák operatív, kezde­ményező tevékenységére. A kormány ..számít arra, hogy a lakosság munkakezdemé­nyezésekkel, társadalmi akti­vitással hozzájárul a nehéz­ségek leküzdéséhez és együtt­működik a fegyelem, a köz­rend javításában is”. Mint közölték, a válságból való ki­út a szejm legközelebbi, jö­vő keddre kitűzött ülésének fő témája lesz. A kormányülés résztvevői áttekintették az állami vál­lalatokról és az állami vál­lalatok önigazgatási rend­szeréről szóló törvényterveze­teket is. ___ T ámadják az iráni elnököt Abol Hasszán Baniszadr irá­ni államfő szerdán pártosság­gal vádolta azt a háromtagú döntőbizottságot, amelyet Kho­meini ajatollah nevezett ki az államfő és az iszlám köztár­sasági párt közötti nézetelté­rések elsimítására. Baniszadr a vádat kifejtő levelét Esraki Hodzsatollisz- lámhoz, Khomeini vejéhez in­tézte. ' (Esraki az államfőt kép­viseli a bizottságban). A „triumvirátus” szóvivője kedden bejelentette: „eljutot­tunk odáig, hogy megmond­hatjuk a népnek, leik a felelő­sek a jelenlegi feszült helyze­tért, és átadhatjuk az aktákat az ügyészségnek”. A bizottságnak az lett volna a feladata, hogy minden egyes esetben eldöntse az államfő és az iszlám köztársasági párt­hoz tartozó miniszterelnök kö­zötti vitás kérdéseket. Iránban névlegesen az államfő testesí­ti meg a végrehajtó hatalmat, a kormány és a parlament azonban az iszlám köztársasá­gi párt ellenőrzése alatt áll és a párt befolyása érvényesül az igazságszolgáltatásban is. A bizottság megalakulásáig maga Khomeini kényszerült arra, hogy a vitatott ügyekben állást foglaljon, és az ajatollah az esetek többségében a poli­tikai és gazdasági tapasztala­tokkal rendelkező államfőnek adott igazat. A döntőbizottság megalakításával egyidőben az idős főpap arra intette az or­szág vezetőit, hogy egyik se avatkozzék a mások dolgába, volt tokiói amerikai nagykö­vet egy nyilatkozata robban­totta ki. Ebben azt állította: „szóbeli megegyezés” van ér­vényben Tokió és Washington között. Eszerint Japán engedé­lyezi, hogy atomfegyvereket hordozó amerikai hajók és re­pülőgépek „látogatást tehet­nek” japán kikötőkben és re­pülőtereken, illetőleg áthalad­hatnak azokon. A japán kor­mány évek óta azzal hitegette a közvéleményt, hogy Tokió ilyen látogatást, vagy áthala­dást nem engedélyez, s hogy Japán területén „nem jelen­hetnek meg” atomfegyverek. Az Ito-affér miatt egyébként is súlyos helyzetbe került ja­pán kabinet pozícióit ez az újabb botrány szinte a vég­sőkig megingatta és ma már nem tartják lehetetlennel?, hogy az ügy Szuzuki bukásá­hoz vezethet. Júliusban a kanadai Ottawá­ban szokásos csúcsértekezle­tükre ülnek majd össze a hét vezető tőkéshatalom politiká­jának irányítói. Az agresszív amerikai roham egyik „ered­ménye”, hogy a legfontosabb szövetségesek, az NSZK, Fran­ciaország és Japán vezetői sú­lyos politikai feszültség köze­pette, meggyengült pozícióval indulnak majd Ottawába. — i. e. — és a vezetők ne egymással vi­tatkozzanak, hanem munkál­kodjanak az ország javára. Figyelemmel kellett lenni arra is, hogy az idő tájt már javában folyt az iraki—iráni háború, és az iszlám köztár­saság alkotmánya, valamint Khomeini döntése értelmében Baniszadr lett a fegyveres erők legfelsőbb parancsnoka, A döntőbizottság eleinte több ízben az államfőnek adott iga­zat. Később ez egyre ritkáb­ban fordult elő, mígnem a keddi nyilatkozat jószerével vádemeléssel fenyegeti meg Baniszadrt. Behesti ajatollah, az ország legfőbb bírája már a múlt héten az alkotmány megsértésével vádolta meg az államfőt. Ügy tűnik, Baniszadr megbízottja immár nem, tud ja érvényesíteni akaratát a bi­zottságban. Az iszlám köztársasági párt számára kezd sürgőssé válni a belpolitikai helyzet tisztázása, hiszen az ország lakossága mind jobban belefárad a há­borúba és egyre türelmetle­nebbül várja a belpolitikai zűrzavar megszűnését is. Egye­lőre azonban még Khomeini mögött áll, és a miniszterel­nökkel, valamint a párt többi vezetőjével szembeni elégedet­lenség még nem kapott nyil­vánosan hangot. Ugyanakkor a jelek arra utalnak, hogy Baniszadr meg­elégelte a támadásokat és im­már nem kíván kitérni a konf­rontáció, sőt az esetleges el- ítéltetését követő leváltás elől sem. (Amennyiben a legfel­sőbb bíróság kötelességmulasz­tásban elmarasztalja, Khomei- nire vár a feladat, hogy levált­sa az államfőt). Baniszadr maga ismételten kijelentette már: „Irán az egyetlen ország, ahol az ál­lamfő egyszemélyben az ellen­zék vezetője is”. Amennyiben „felmentik” felelősségteljes tiszte alól, minden valószínű­ség szerint teljességgel az el­lenzék megszervezésének és vezetésének szenteli magát. (MTI) Bangladesi jelentés Szerdán felújította munká­ját a bangladesi nemzetgyű­lés ülésszaka, amelyet Zia- ur Rahman államfő meg­gyilkolása miatt szakítottak félbe. A parlament az 1981—82-es pénzügyi évre szánt költség- vetési tervezet mellett való­színűleg megvitatja az ál­lamfő halála utáni új helyze­tet is. A kormány szerdán két ka­tonai bíróságot állított fel, hogy folytassák le a lázadó tisztek elleni eljárásit, és hoz­zanak ítéletet ügyükben. A hivatalos statáriál.is eljárás megkezdésének időpontját egyelőre nem közölték. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents