Nógrád. 1981. június (37. évfolyam. 127-151. szám)
1981-06-24 / 146. szám
\ Hajnali frisseségű lírai világ Kiuchi Aya kiállításáról Színes japán szőtteseket, a művekből áll, jóllehet erre ve az idő gyűrődéseit, a vi- Kiuchi Aya Iparművésznő az alkalomra Japánból is ér- lág különböző tájain a kö különleges textiljeit élvezhe- keztek alkotások, ti a nógrádi közönség június A salgótarjáni tárlat, amezös emberi sors alakulását az évezredek, az évszázadok és 20-tól július 12-ig Salgótar- lyet a későbbiekben Hatvan az évszakok váltakozásában — jattban, a megyei Józseí Attila városában is bemutatnak, a mindenkor erős szellemi híd Művelődési Központ üvegcsar- japán—magyar kulturális kap- lehet a népek között. Az nokában. csolatok további erősítését is emberiség érdeke, hogy ezek Amint azt Losonci Miklós szolgálja, egymás értékeinek a hidak létezzenek, építsék a művészettörténész, aki a sál- mélyebb megismerése által békét. Az asahikawai múzeum gótarjáni kiállítást is megnyi- a népek közeledését segíti. Bakallár József által készített timpanonján a Cserhát lágy hullámai gyűrűznek, mert a hullámzás nem csak a tengerek, hanem domb- és hegyvidékek tulajdonsága is. Kiuchi Aya pedig éppen Budapesten mondta el egyszer, hogy munkásságában milyen nagy ösztönző erőt jelentett Bartók Béla művészete. A kiállításon, amelynek mé. rétéi nem nagyok, hajnali frisseségű lírai világ tárul elénk. A műtárgyak, a szőttesek, a gyermekjátékok, a nyakkendők stb. színei, formái, képi nyelve nemes egyszerűségükben hatnak, nincs bennük semmi felesleges. E tárgyakat szemlélve a népművészet egyénivé válásának is tanúi lehetünk. S külön figyelmet érdemel az a csodálatra méltó érzékenység, a művészi érdeklődés tágassága, amelynek következtében Kiuchi Aya a hétköznapok minden pontját művészetté emeli. Hiszen manapság a világ néhány pontján éppen az iparművészet válságáról szoktak beszélni, s Magyar- országon is súlyos gondokkal küszködünk környezeti kultúránk alakításában. Eltömetotta, közölte: „Kiuchi Aya az Külön öröm Nógrád megyé- gesédett tárgy világ vesz kö- ainuk Bartókja, aki a megta- ben, hogy bár Hokkaido szi- rül bennünket, alacsony szín- iáit forrásból nem zenéhez, gete földrajzilag távol van vonalú a kínálat, elvétve akad hanem a hallatlanul finom tőlünk, az ott levő asahikawai műgondról és ízlésről tanús- yukara őri kéziszövéshez me- Kogeikan homlokzati mozaik- kodó munka, és így tovább, rít.” Kiuchi Aya művészete ját a cserhátszentiváni Bakai- Kiuchi Aya és műhelye ezzel az egész világon ismert, 1962 lár József festőművész készí- szemben otthon van a világ- óta Tokióban, Barcelónában, tette. Ebben az intézményben ban, szinte páratlan ízléssel, Kiuchi Aya Párizsban szerzett díjakat őrzik Kiuchi Aya műveit, műveivel. Magyarországon a A kiállítás megnyitóján szombathelyi fal- és tértextil- Losonci Miklós által felvetett a hétköznapokat biennálékon is részt vett, imponáló formabiztonsággal a és arányérzékkel hozza létre megszépítő, Budapesten önálló kiállításon mutatkozott be, ahol a japán- ainu-gilják-orocsi hagyományok szövéstechnikájával nagy közönségsikert aratott. A gondolat mély igazságát bi- az ünnepek fényét is emelő zonyítja ez is, amely szerint a műveit. Azzal találta meg felnépművészetben mind a Cser- adatát az emberek között, hogy hát-hegység szelíd vidékén, életük megszépítésére törek- mind pedig a hatalmas Csen- szik, igaz, hatalmas japán kézdes-óceán tájékán évezredek szombathelyi múzeum több tömörülnek végső soron azo- munkáját őrzi, a salgótarjáni nos igazságokat őrizve. Ez- kiállítás egy része is ezekből által a népművészet — őrizműves hagyományra támaszkodva, de egyéni látással és alkotó erővel. Tóth Elemér Szent Iván napja Finnországban A természeti népek nagy hozzá tesz egyet-egyet. Vas és A napfény, madárdal, vl- ünnepe Szent Iván napja: — Zala megyében is egész éven rág, gyümölcs utáni vágy június 24-e —, a nyári nap- át készülnek a legények a életformáló erő a finnekben.' forduló. Régi pogány szokás tűzgyújtásra öreg seprűk gyűj- Mennyi válogatottan szép szerint tüzet gyújtottak ilyen- tögetésével. zöldség, gyümölcs a finn piakor szerte a világon, északon, Suomlban nagy csendben cokon, már Szent Iván éje és délen, finnek, angolok és veszi körül öreg és fiatal a előtt görögdinnye, s szinte olaszok, oroszok és franciák, máglyát, falun-városon. Nem nemzeti eledelül: paradicsom! hogy fényével meghosszabbít- szervezik, de rend van, és És virág épp úgy, mint misék az attól kezdve rövidülő különös áhítattal nézik a lo- nálunk, vagy még több és napot. Csak a Hortobágy kör- bogó lángot azon az esten, szebb talán. A mezei virá- nyékén nem ünnepük, ki tud- amire annyira vártak, mert gok, a pipacs, szarkaláb; ja, miért nem? De a Dunán- a napot, a fényt hozta el szá- gyöngyvirág nagyobbra nő, túlon lehántják a nyírfa kér- munkra, s amitől ugyanakkor mint a mi rétjeinken, erdő- gét, botokra tűzik és Iván- búcsút kell mondaniuk. Észak- Inkben. Hiába hűlnek le az nap előestéjén meggyújtva ra. a Lappföldre mennek éjszakák még nyáron is gyak- járják vele a falut. Sok helyt ilyenkor, ahol amint temegy ran alig a fagypont fölé, napfelújítják napjainkban a tűz- a nap nyomban fel is kel. A közben átmelegszik a vékony ugrást (milyen szépen megír- rövid alig kéthónapos nyár termőföld alatti gránit, s a ja Móra Ferenc Négy apá- delelője ez. kísértetiesen kö- pára és a sok fény gyorsan nak egy leánya című regényé- zeledik az ősz. Kegyetlenül neveli a növényeket. Á bur- benl). Finnországban a leg- szép ünnep Juhani ünnepe, gonyát június végén vetik, s öregebb belvízi hajót vízre vagyis Jánosé; innen a finn már augusztus elején felsze- bocsátják ezen az esten, fel- neve: János napja. De Szent- dik. A vetés beérik hat hét díszítik nyírfaágakkal, s így ivánéj még Shakespeare-nél alatt. vonulnak az ünnepi mág- is. A sovány föld. a végtelen lyához. A finnek számára a nap- szürke tél, a szigorú törtéA Seura Saarin — a békés- fóny többet jelent, mint szá- nelmi sors szerénységre szok- ség szigetén — állítják a leg- munkra. A nap, a fény utá- tatta a finneket. Hosszú év- nagyobb máglyát. Ahol nem- n' vágyakozás áthatja egész századok tették a kenyeret csak a világ legszebb falu- életüket, kultúrájukat. Mert nemzeti eledellé. Boltokban, múzeuma van, de Kekkonen hiába olvad el a főváros ut- e]gre készítve, szárítva, tl- elnök háza is. Tizenkét ha- cá>n- járdáin a jég. mert alul- -.enötféle kapható ma Is. talmas, kiöregedett, bekátrá- r^l fűtik, hiába még a lappok Éhínség idején, s ez bőven nyozott bárkát raknak gúlá- vigassága is színekben, sár- volt, 1542—45-ben, 1601—1602- ba, s meggyújtják este tíz óra gákban, kékben, vörösben, ben, 1555—57-ben, 1867—68tájban. Világos van ilyenkor hiába a fényt befogadó nagy ban, hogy csak néhányat em- még. hiszen ezen az esten a ablakok a régi parasztházakon iftsünk, halomra pusztult az nap alig pihen és be sem sö- a napot pótolni nem lehet, ember, fenyőkéreggel pótol- tétedik. A vízen csónakok szá- D<;'re menekült nagy írójuk, ták az árpalisztet s erdei bo- zai, s a tűz közelében nép- Mika Waltarj Is regényeiben, gyókkal, sóskával, borsóval ünnepély. Másutt már kora s ha másképp nem tehette, hát sokszor. És számolva a mér- délután ég a tűz. Nem mindé- Rómában és Egyiptomban ke- gezés veszélyével is: pelyvá- nütt szokás már, hogy öreg resett példát. Furcsa ellent- Val, szaimával, 1918-ban pe- csónakot áldozzanak fel po- mondás:^ az európai turisták jig lenmaggal. Hogyne magány módra. Egyik helyen ki- vándorlása feltűnően meg- ra(jt volna meg még a mai sebb pásztortűz ég, másutt nőtt Északra. így Finnország- életben is az éltető napfény egész éven át gyűjtik a szá- ^a:.. a finnek naposabb ünnepe. Szent Iván napja, ' , , , égtálat keresnek pihenésre, és nem7Pt? ünnennpw ráz ágat torony formájú áll- a lányok szívesen mennek ványra téve, s aki arra jár, férjhez is déliekhez. Koczogh Ákos Szécsényi Honismereti Híradó Vihar Béla Változatok a szülőföldre című verse szól így: „Szécsény, szülőföld.,.. Nézem partodat... körüs körül sugárzó változat..." E ,»sugárzó változat", Szécsény múltja és jelene, amelynek jobb megismerését szolgálja a szécsényi Honismereti 36. Kardosék pontosan a tanárházaspár fölött laknak, de kettővel följebb; közöttük vannak Ákoskáék, akit Szabikné szívesen örökbe is fogadna, mert a szülei, a rikácsoló és kora hajnaltól fuldokló mérnök, meg a késő estig lófráló fiatalasszony nem nagyon törődnek a kisfiúval. Amikor Kardos János fotóriporter erőltetetten lezser, kissé szögletes mozdulatokkal kinyitja a bejárati ajtót, bent- ről nagy hahota fogadja az érkezőket. A nagyszobában An- náék és Kardosné éppen egy konyakosüveget akarnak elrejteni, s feltűnő mozdulatokkal kapkodják föl a dohányzó- asztalról a kis poharakat, dugdosva őket a hátuk mögé meg a blúzukba. Ebben Anna férje, a komoly és megfontolt mérnök-közgazdász a legleleményesebb, szájába kapja a stampedlit, de úgy. hogy csak a kehely van a szájában, a pohár üvegszára meg az ezüst talp kilóg a fogai közül Ettől a látványtól robban ki a nőkből a nevetés, a mérnök pedig, minthogy a pohár aljából egy-két csepp konyak a torkába csorog, olyan fuldoklásba kezd, hogy majdnem elharapja az üveget. — Akik váratnak magukra, azok nem kapnak piát! — bugyborékolja Kardosné. de közben fel-felvisítva, kinyújtott mutatóujjával bökdös a fuldokló és görnyedező mérnökre. — Jól van, Jól, isten nem ver bottal — mondja a tanár, és közben nagyokat csapkod a mérnök hátára. Az végre abbahagyja a köhögést, állkapcsa ellazul annyira, hogy szájából ki tudja ejteni az öblös poharat, ami az asztal sarkának koccan, s onnan két darabban esik a szőnyegre. Kardosné rémülten néz a törött pohár utárí, majd kínos mosolyba merevedik, s ettől a tanárból robban ki a nevetés. De annyira, hogy amikor leguggol a cserepekért, nem tud megállni a sarkain, hanem hátra gurul, s elfekszik a szőnyegen. Ott rázza tovább a fékevesztett röhögés, hanvatt- fekve, már a könnyei is csorognak, s maga sem érti, hogy miért, nem bírja abbahagyni ezt az időtlenséget. Talán a mai nap lótás-futás, idegességei és feszültségei jönnek ki most belőle. — Jézusom, mit fog szólni az édesapám?! — sápad el Kardosné —, ha meglátja, hogy eltörtünk egyet a készletből! Abból, amit tőle kaptunk pont most a házassági évfordulónkra. Hát tudod, Janikám, hogy ő is csak nemrégen kapta egy svájci vezérigazgatótól geschenkbe. Ennek igazi ezüst a talpa! — Igazi ezüst vezérigazgatót geschenkbe! — csapkodja most már térdeit is a tanár, miközben még mindig a szőnyegen fekszik. — Józsikám, akkor harapj már el még egyet, ha ez egy igazi svájci geschenk! Erre aztán a két asszonyból is felgurgulázódik a nevetés, ■mitől Kardosné kis híján komolyan megsértődik. — Olyan hülyék vagytok, igazán! Hát most ml van ezen nevetnivaló? Amikor tényleg a svájci vezérigazgatótól kapta az apukám! — Hagyd már abba, fiam! — szól a fotós a feleségére — Hát nem veszed észre, hogy mindenki kiröhög a hülyeségeid miatt?! Szokj már le erről az ,,apukám így, az én apukám úgy”-féle szövegről! Ügy viselkedsz, mint az óvodás! „Az én apukám messzebbre tud pisilni, bee!” — Te csak ne merészelj így beszélni az én szüléimről, Janikám, jó?! Nagyon szépen megkérlek! Te nagyon jól tudod, hogy mi mindent köszönhetsz nekik! Mert az én szüleim, akik... A fotós, ahogy mondani szokták, erre már felkapja a vizet, semmi nem idegesíti Jobban, mint amikor azt kell hallania, hogy hány inget vagy nyakkendőt kapott az apósától, s most olyan hirtelen fordul szembe a feleségével, hogy az szokása ellenére félbehagyja a megkezdett mondatot. — Na mi van, most családi veszekedésre hívtatok meg bennünket? — kérdezi a tanár felülve, de még mindig a szőnyegen. — És különben is, hol van a teám?! — És a konyakom?! — toldja meg a tanárnő. — Egy ilyen kis műveszekedéssel csak ne akarjátok elterelni .a figyelmemet a konyakról! Vagy lesz pia, vagy egy szót se beszélhettek ma a síelésről! Na, választhattok! —Igaz is, hát nem a síszállást kell megbeszélnünk? — Úristen! Már megint a síelés! — sóhajt fel nevetve Anna. — Hát erről nem volt szó. Jóska! Szóval te ezért cipeltél ide. Ha tudom, át se jövök. Előttem többet nem beszélhettek síelésről! Én januárig meg fogok őrülni a ti sítudásotoktól, ha már szeptember közepén elkezditek megtárgyalni. Aztán majd úgy csúsztok le egy vacak kis buckáról, mintha betojtatok volna, vagy görögdinnye lenne a lábatok között! * Ezen Anna is, a tanárnő Is csúfondárosan felnevet. — TI csak hallgassatok — feleli Kardos lecsillapodva —, majd csak akkor kritizálhattok bennünket, ha egyszer ti Is fölcsatoltak egy lécet. De amíg csak hómamáskodtak a felvonó aljában, addig ne cikizzétek a jövő síbajnokait. Ezzel aztán helyreáll a rend, elhelyezkednek a szivacsbe- *tétes ülőgarnitúrán, a dohányzóasztal körül, s Kardosné kissé körülményesen előadja, hogy mit írt Kamzikovának Nizna Bocára. Kellene három szoba kilenc fő részére, január 3-tól 10-ig. S lehetőleg a tavalyi árakon. A síelés az utóbbi négy-öt évben vált jórványszerü divattá Magyarországon De minthogy hó és síelésre alkalmas terep az utóbbi négy-öt évben sem lett több mint korábban volt, Igv ennek a mindinkább státusszimbólummá váló divatnak vagy szenvedélynek is elsősorban gazdasági okai vannak. Mert meg kell venni a sífelszerelést, aztán ha már kiadott érte annyi pénzt az ember, akkor azt ki is akarja használni. Vagyis nem elég csak a hét végeken síelni, ki kell venni legalább egy hét szabadságot Akkor meg már érdemes elutazni valahová, ahol megfelelő siterepek vannak, s ahol december közepétől március végéig megmarad a hó Ilyen helyek pedig leközelebb csak az Alacson.VfTátrában vannak És családos embernek kivált, ha gyerekei is vannak, ajánlatos autóval utazni téli üdülésre, s vonat- vagv autóbuszút, esetleg néhány átszállással is tarkítva beláthatatlanul nehézkes, és fáradságos a rengeteg léli csomag, a sílécek, és a botok meg az elcsomagolhatatlan bakancsok miatt. Legjobb tehát, ha kocsija is van a síelőnek. t (Folytatjuk) Híradó is, a Hazafias Népfront nagyközségi bizottsága, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum baráti köre szécsényi helyi csoportja és a nagyközségi művelődési központ honismereti munkabizottságának kéziratos közös kiadványa. A híradó már harmadik évfolyamába lépett, felelős szerkesztője Antal Károlyi felelős kiadója Tóth Endréné. Legutóbbi száma a múlt évi második szám- honismeret! kiadványról lévén szó, közleményeinek nagy része változatlanul időszerű, bár szívesen lapozgatnánk valamivel „frissebb” száínot is. A korábbi számokra is jellemzően a híradó Krónika rovata mindenkor a leggazdagabb. Egyik legérdekesebb közlemény itt Sümegi János visszaemlékezése A földosztásról a szocialista nagyüzemig címmel, hiszen — mint köztudott — a második világháború után a parasztság életében legna- nagyobb történelmi esemény volt az általános földosztás, illetve a szocialista nagyüzemek megalakulása. Sümegi János visszaemlékezésében végigkíséri e folyamatokat, azok helyi lezajlását, egészen a közelmúltig. Dr. Prdznovszky Mihály a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeum tevékenységét elemzi. Pillantást vet a múzeum megalakulásénak előzményeire. ismerteti az intézmény tevékenységét. Ezt teszi írásában Rácz András is az EL7.ETT szécsényi gyárával, s Kocsis László a szécsényi mozi működésével kapcsolatban. Krafft János a helyi Palóc Skála Aruházat mutatja be. Király Boldizsár a szécsényi társulásos taka-mánykeve- rő üzemről, Ágoston László a korszerűsödött vasúti forgalomról, Kovács György a tavaly 'augusztusban átadott új általános iskoláról ír Miskolczi Istvánná az ugyancsak nemrég átadott új posta tevékenységét ismerteti. A további közlemények szintén hasznosan gazdagítják a kiadványt, növelik a későbbiekben is dokumentatív értékét. Évfordulókhoz kapcsolódnak azok az írások, amelyek — Antal Károly tollából — a szécsényi országgyűlésről, továbbá a szécsényi születésű Szontágh Pálról, Velics Antal orvosról és orientalistáról, Komjáthy Jenő költőről, Benczúr Gyula festőművészről, Kardos István színházi újságíróról. Hegedűs Ármin építészről emlékeznek meg röviden s az életükre, munkásságukra vonatkozó tömör dokumentációval kísérve. Izgalmasak azok a közlemények, amelyek honismereti értékkel is bírnak. Hogy ezek közül is említsünk néhányat, például több mint egy évtizede jelent meg a FAO 1 forintos bélyege, amelyen idős Szabó István, Kossuth- díjas szobrászművész Kenyérszelő című szobrának ra jza látható. Ugyancsak több mint félszáz éve, 1930 decemberében gyűlt ki a villany először Szécsényben, vagy az 1905-ben, épült szécsényi községházáról szóló közlemény és így tovább. A híradó a továbbiakban adalékokat közöl Szécsény múltjából. Itt külön figyelmet érdfemel Belitzky János tanulmánya Szécsény 18481 49-ben címmel, amelynek első részét adták eddig közre. Olvasmányként is érdekesek azok a közlemények, amelyeket Antal Károly közöl a régi könyvekben és újságokban tallózva. Könyvajánlás egészíti ki a híradót, amelynek címlap- és szövegközi rajzait Szőllősi Mária készítette. Ezek a rajzok Szécsény környéki szuszékre és guzsaly- ra faragott minták. T. E. HUMOR — Doktor úr, a sógorom máibeteg. és ön megtiltotta neki a trombitálást Ugyan miért'’ — Azért, mert közvetlenül alattam lakik! '£r A házaspár leadja a rendelést az utazási irodában: — Külön szobát és külön tengert kérünk! ☆ A fiatal feleség mondja a férjének: — Ide figyelj, drágám, ezzel a gáztűzhellyel jó vásárt: csináltunk. Három hete gyújtottam még a lángot, és meg ma is ég!