Nógrád. 1981. június (37. évfolyam. 127-151. szám)

1981-06-24 / 146. szám

Idegenforgalmi kaleidoszkóp (2) Irány — a kemping Legyen akár hazai, akár külföldi a kiszemelt úti cél, fi tervezgetéshez a legelsők közt felmerülő kérdés: hol lógunk aludni? Egyre többen vannak — s tegyük rögtön hozzá, hogy nem csupán a gépkocsival rendelkezők kö­zött —, akik a kempingeket választják szálláshelyül. A jelenlegi szállodaárak mellett érthetően nő a sátoros turizmus vonzereje. (Tavaly közel 700 000 vendége volt a magyarországi kempingeknek). A másik szempont is fontos: az emberek szeretnének ki­szabadulni a városok kőren­getegéből, s a kempingek nyújtják leginkább a termé­szettel való kapcsolatot. Per­sze ez ma már nem jelent igénytelenséget: a legtöbb kempingben évről évre igye­keznek megfelelni a maga­sabb osztályba sorolás felté­teleinek. (A túlzsúfoltság el­kerülésére például megszab­ták, hogy a háromcsillagos kempingekben 60, a kétcsilla­gosokban 50, az egycsillagosok­ban pedig 40 négyzetméteres területet kell biztosítani ven­dégenként.) Hazánkban körülbelül 100 kemping működik — mintegy két tucat a Balatonnál. Ezek adják a kereskedelmi szállás­helyek egyötödét. Felszerelt­ségük az európai „középme­zőny’’ színvonalával azonos. A kempingekkel kapcsolatos Szervező, összefogó tevékeny­séget a Magyar Camping és Caravanning Club (MCCC) látja el. Ami munkájukból az érdeklődő turistákat leginkább érinti: a klub segítséget nyújt az előzetes helyfoglalásban, utazásokat, üdüléseket szer­vez kül- és belföldön egya­ránt, a nyári csúcsidőszakban pedig a sajtón át a NÖGRÁD- ban is minden hét végén nyil­vánosságra hozza, hogy melyik kempingben körülbelül meny­nyi szabad férőhelyre számít­hatunk. A MCCC tagjainak jelen­tős kedvezményeket ad: a hazai kempingeknél ez átla­gosan 30 százalékkal alacso­nyabb árakat jelent. A gyer­mek- és ifjúsági árszabás ked­vezménye elérheti az 50 szá­zalékot is. Kiváltható a nem­zetközi kempingigazolvány, amely az árengedmény mel­lett soron kívüli szálláshelyhez jutást is lehetővé tesz. A MCCC ügyfélszolgálati iro­dája Budapesten a VIII. kér. Üllői út 6. sz. alatt működik, vidéken a megyei idegenfor­galmi hivatalok adnak felvi­lágosítást, segítséget. (Szegő) A fizetésen túl Kedvezőbb munkakörülmények az iparcikkboltokban Tovább javítja dolgozói szo­ciális viszonyait, a munka- körülményeket a Nógrád me­gyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat. A VI. ötéves terv ideje alatt szociálpolitikai ki­adásokra több mint 14 mil­lió forintot szán, évente csak­nem 3 millió forintot költ el Ilyen célokra. Jócskán megemelte szociál­politikai ráfordításait a vál­lalat a legutóbbi öt évhez ké­pest: több mint 70 százalék­kal, azaz megközelítően 6 millió forinttal többet külö­nített el evégett. lemre fordítják. Csaknem hét­millió forintot szánnak a mun­kakörülmények javítására, a csúszásmentes padozat beépí­tésére, környezetvédelemre és tűzbiztonságra. Csaknem másfél millió fo­rintot költenek a dolgozók egészségügyi helyzetének ja­vítására. Az összeg jelentős hányadát a két év múlva Sal­gótarjánban létesítendő üzem­orvosi rendelő kialakításához tartalékolják. Az előző években a válla­lat anyagi terhei nem tették lehetővé a fiatalok otthonala­pításának támogatását. A mos­tani öt évben külön gondol­nak a családalapítókra: la­kásépítési támogatás címén 300 ezer forintos összeggel se­gíti őket a vállalat. Az előző tervidőszak kiadá­sainak kétszeresét, 600 ezer forintot költ el a Nógrád me­gyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat a dolgozók üdülési feltételeinek javítására. Az üzemi étkeztetésben részt ve­vőknek pedig csaknem két­millió forint összeg erejéig járul hozzá az ebéd árához. Társközségben élni A megye településszerkezetének hiva­talos és köznapi állandó jelzője az „aprófalvas”. Amikor jó néhány esz­tendeje az államigazgatási munka korszerű­sítésével, egymás után jöttek létre a községi tanácsok, sok helyen nem kevés meggyőzés­re, felvilágosításra volt szükség eloszlatni a kétséget, amelyek olyan kérdésekben kerül­tek felszínre, mint „mi lesz a mi falunk­kal?", „ki intézi a mi dolgainkat?”, „mi jut majd nekünk útjainkra, járdáinkra?”. A többség azonban belátta, az erők egyesítése újabb lehetőségeit adja, adhatja a fejlődés­nek, s attól sem kell félni, virágzó falvak „társközségi” státuszban elsorvadásra ítéltet­nek. Mindezt bizonyltja a megyei tanács végre­hajtó bizottsága által közelmúltban tárgyalt jelentés a társközségek társadalmi életéről. Két tucat faluban szereztek tapasztalatokat. Nem először, hiszen a társközségek hétköz­napjai, gondjai folyamatosan napirenden sze-. repelnek, s azóta már hasznosított javasla­tok születtek. Indokolt is a körültekintés, mert ezeken a településeken él minden ne­gyedik nógrádi, a 74 társközség jelene, hol­napja, nem csupán az ott levőknek nem le­het közömbös. A legfontosább, hogy a közös tanácsok nem kezelik mellékesen a társközségeket. Arányo­san fejlesztik, sikeres volt törekvésük az alapfokú ellátás biztosítására. Természetesen 'a fejlődés egyik helyen látványosabb, má­sutt kevésbé szembetűnőbb. Kétségtelen, hogy előnyt élveznek azok a települések, amelyek idegenforgalmi szempontból is megkülönböz­tetettek, mint például Bánk, Hollókő. A vá­ros közelsége, távolsága is érezteti szükség­letformáló hatását. Általában panaszra alig­ha lehet okuk a társközségekben élőknek, hiszen az anyagiak koncentrálása jobb lehe­tőségeket teremtett a gyarapodáshoz. Kor­szerűbb boltokat emeltek, új utcák, járdák létesültek, bővítettek közvilágítást, az óvodai igények zömmel helyben kielégíthetők. Az iskolák körzetesítése révén, amit néhol nem előzött meg kellő tájékoztatás, javultak az oktatási létesítmények tárgyi feltételei, szín­vonalasabb az oktató-nevelő munka, többen vehetik igénybe a napközis ellátást. Az ol­vasást szeretők rendelkezésére — szinte ki­vétel nélkül minden társközségben — ott áll ,a községi könyvtár. A kultúrházak, ha egyik­másik felújításra is 6zorul, kínálják magukat, hogy a falakat a helybenlevők tartalommal töltsék meg. Javult az egészségügyi ellátás is, bár a körzeti orvosi rendelők egy részé­nek felszereltsége alatta marad a követelmé­nyeknek. Gondért sem kell a közös tanács székhe­lyére menni. A rossz utakon zötykölődve mégis gyakran kényszerül utazni a társköz­ségben lakó. A település szerepköréből ere­dően érti és tudja, elsősorban a kielégítő alapellátásban bízhat. S joggal őrről AFÉSZ- re, iparcikk-kiskereskedelmi vállalatra, ha a háztájiban nélkülözhetetlen vegyszereket, műtrágyákat kénytelen 10—20 kilométerről arrébb beszerezni, vagy ha délben érkezik a tej, délután a kenyér. Igényli a kulturált sze­mélyszállítást, választékot (és elegendőt), húskészítményekből, minimális iparcikkeket, hogy ne kelljen jegyet váltania cérnáért, ce­ruzáért, csomagolópapírért. Ahogy szalad­nak az évek, változik a falvak képe, pendül az ott élők életszínvonala, úgy érlelődének eddig csak dédelgetett, jogos kívánságok. Napjainkban több helyen méltán vetik fel öregek napközi otthona létesítésének gondo­latát, az időskorúak szociális ellátása meg­szervezését. Jól tudják, mennyit engednek az anyagi lehetőségek, s ajánlják kezeiket, a társadalmi összefogást, amellyel már a ter- tervezés időszakában számolni lehet. A társközségeket képviselők ott ülnek a közös tanácsban. Sok a mérlegelendő szem­pont döntéseiknél, hiszen a meghatározó tár­sadalmi érdek mellett a településcsoport kö­zös és összehangolt érdekei kell, hogy vezé­reljék őket, végül társközség sajátos szem­pontjai. A tavalyi tanácstagi választásokon rátermett munkások, tsz-tagok, értelmiségiek kerültek a tanács testületéibe, akik az ér­dekek harmóniáját képesek megteremteni. Ennek tudatában érezhetik a társközségben élők, nem „mostoha gyerekei” a közös ta­nácsnak. S felvetik, hogy vannak saját gond­jaik, amiket akár önálló napirendként is •megvitathatnának, s milyen megtiszteltetés lenne a falunak, ha a közös tanács, a vég­rehajtó bizottság egy-egy ülését a társköz­ségben tartanák. Hely van hozzá! Az arányos képviselet még nem minden. A társközségek érdekeinek egyik hordozója a tanácstagi csoport. Bár munkájukat egyre inkább a tervszerűség jellemzi, tevékenysé­gükről még aligha lehet elégedetten szólni. A tanácsi bizottságokkal gyakran párhuzamo­san munkálkodnak, sokkal inkább pezsdítől lehetnének a helyi közéletnek. Miként a ta­pasztalatok igazolják, az évenként megtartott falugyűlések jelentik a társközségek köz­életének legszámottevőbb eseményét. Itt kap a lakosság tájékoztatást a közös tanács ter­veiről, korábbi elképzelések végrehajtásáról, s kap választ felvetődő kérdéseire. A helyi politika alakításához azonban nem elegen­dő egyetlen, s egyszeri információs csator­na. Több és gyakrabb tájékoztatást várnak a társközségben élők, mert a megfelelő is­meretek hiányában nem is várható el tő­lük. hogy javaslatokkal egy-egy feladat meg­oldási módszerének kidolgozásával lépjenek színre. A tanácstagokon múlik ez elsősorban, hogf alkalmanként — de legalább beszámo­lóikon — felkészülten lépjenek választóik elé. A falvakban sincs kis és nagy ügy. Le­gyen az hatósági bizonyítvány, építési enge­dély, akit érint annak az a legfontosabb, ör­vendetes tehát, hogy az ügyek jelentős részét helyben intézik, a tanácsi ügyintézők rend­szeresen látogatják a társközségeket. Miként a megyei tanács végrehajtó bizottsága látja: „erősödött a társközségi ügyintézés ügyfél- szolgálati jellege”. Megnyilvánul ez kulturál­tabb ügyintézésben, meggyőzőbb, körülte­kintőbb döntéseiben. Mindezek a közös tanácsok munkáját di­csérik, amelyek a , társközségekben lakókkal is széles körű kapcsolatokra törekszenek. Jó partnereket találnak ehhez a pártalapszerve- zetekben, Hazafias Népfront helyi bizottsá­gaiban, a Vöröskereszt, MHSZ szervezeteiben,' a szövetkezetekben. Közös a törekvés, hogy a társközségekben tovább javítsák az alapel­látást, korszerűsítsék az utak állapotát, gon­doskodjanak a meglevő intézmények kihasz­nálásáról, fejlesszék a tanácstagi csoportok munkáját, növeljék-a helyben intézhető ügyek számát. Hogy abban a folyamatban, amely a fejlett szocializmus építése során a város és falu közötti különbségek mérséklésére irá­nyul, egyidejűleg a falvak és falvak közötti egyenlőtlenségek szűnjenek meg jó néhány területen. társközség kifejezés így veszítheti el folyamatosan, ma még gyakran rossz ízét. M. Szabó Gyula Egyik legfontosabb feladatá­ul az üzletek szociális helyi­ségeinek felújítását, korszerű­sítését ismeri el a vállalat. Természetesen nem elsősor­ban az újonnan épült bolto­kat érinti ez, hiszen azokba eleve modern öltözőket, mos­dókat építettek be, hanem a minimális ellátottságú üzlete­ket, ahol igen nagy gondot jelent a szociális feltételek megteremtése. Öltözők, für­dők, mosdók, pihenőhelyiségek megépítésére illetve korszerű­sítésére több mint egymillió forintot költenek. Jelentős összegű kiadást jelent a vil­lamos berendezések érintés- védelmi felülvizsgálata és biztonságosabbá tétele is. A szociálpolitikai kiadások csaknem felét munkavéde­Lombikbébi A melbourne-i Viktória kórházban megszületett a vi­lág hetedik lombikban fogant gyermeke. Sharnát császár­metszéssel segítették a világ­ra 12 hittel idő előtt. Az 1,2 kilogrammos kislán" állapota kielégítő, bár — mint ez ko­raszülötteknél gyakori — tü­deje nem eléggé fejlett, így inkubátorban helyezték el, mesterségesen táplálják A szülők kérésére a kórház a k'Möny vezetéknevét nem kö­zébe. A házaspárfiak már van eg.v hároméves fia. A Vik­tória kórház rövi idő alatt a Világ vezető „lombikbébiköz- ponija” lett. — Apu, ez kvalc — mond­ta egyszer a hatéves fiam, és az asztalra buhantott egy fél­kilós macskakövet. A szigorú hangú megdorgálásnak> — hogy nem szép dolog meg­rongálni az úttestet —, sem­mi hatása nem volt, A fiam elhatározta, hogy köveket fog gyűjteni. — Honzik — fordultam hozzá kábé egy fél év múl­va — ez így nem mehet to­vább. Nézd csak mi lett a lakásunkból. Egy kőbánya! Ma reggel pedig anyádra esett egy földpát és csoda. hogy el nem veszítette a sze­me világát... De a fiú csak ezeknek a köveknek élt! Más gyerekek­nek görkorcsolya vagy vil­lanyvasút kellett, a mi Hon- zikunk pedig szakirodalomra kunyerált pénzt. Olvasni, igaz, még nem tudott, ezt mi csi­náltuk helyette. botladozva, meg-megakadva, a bonyolult, nehéz szakkifejezésekben. Ügy tűnt, hogy a nem egé­szen hétéves legényke megta­lálta az életcélját, ám egy­szer csak hirtelen minden megváltozott. Egy nap, ahogy hazaértem a munkából, egyetlen követ sem találtam a lakásban. Honzik az asztal­nál ült kezében egy posta bé­lyeggel, amit egy nagyítón keresztül vizsgálgatott és rö­vid. elragadtatott, kotkodá- csolásszerű hangokat halla­tott. E naptól kezdve a filatéli- áva! fertőződött meg a gye­rek. Most a lakás a postai bérmentesítési eszközök igája alá került„ Bélyegek voltak mindenütt és isten ments• hogy valamelyikünk megfe­ledkezvén magáról egy hirte­len mozdulatot tegyen! Mert akkor apró kis színes papír- darabkák. emelkedtek a leve­gőbe, Honzik pedig olyan or­Pavel fiozvald: A ff" , ff gyújtó dltást csapott, mintha a vi­lág vége érkezett volna el. Tizenkét éves volt, amikor egy hatalmas fekete bogarat hozott haza. Az anyja köve­telésén2. hogy azonnal dobja ki ezt a mérges pókot, míg el nem pusztítja vele az egész családot, Honzik az igazi gyűjtök megrendíthetetlen nyugalmával válaszolt. — Ne izgulj. Ez az új gyűjtőszenvedélyem kezdete. Ez egy közönséges szarvas­bogár gyönyörű példánya... ■ A lakás lassanként megtelt zörgéssel, zümmögéssel és röpködéssel. Nem lehetett le­ülni egy székre anélkül, hogy valami nyomban bele ne csimpaszkodott volna az em­ber puhább részébe az olló­jával, a felső> vagy alsó rá­gósával, vagy az isten tudja mijük volt azoknak a teremt­ményeknek. Fiunk az egész vakáció alatt és minden vasárnap a város környékén csatangolt egy lepkehálóval, meg egy egész hátizsáknyi skatulyával — amiket velünk ragasztatott este munkaidő után. Azt mondta, mindenkinek — ahogy tőle telik —• hozzá kell járulnia a tudomány fej­lődéséhez. Végül is belenyugodtunk. Persze sajnáltuk, hogy mások gyerekei úgy nőnek fel, mint a gyerekek: orvosi vagy könyvelői szakmáról ábrándoz­nak, a miénk pedig semmi másról nem akar hallani a bogarain kívül. Tizenhét éves volt< amikor mind a hétezer-háromszázti- zenegy bogár és lepke úgy el­tűnt, mintha egy varázspál­cával intettek volna be. He­lyettük az ajtóban ott állt a mi Honzikunk. A szeme ra­gyogott, mögötte egy szimpa­tikus sportdzsekis kis fruska állt. — Ismerkedjetek meg — szólt hozzánk Honzik —, ez Alena... — Az új gyűjtőszenvedély kezdete — súgta feleségem, és felsóhajtott. (Juhász László fordítása) Már Mátraverebély határában járnak a csőfektetők, akik a hasznosi tározótól Salgótarján felé viszik a vízvezetéket, s elkészülte után a megyeszékhely ivóvízellátásába kapcso­lódik be. A Közmű- és Mélyépítő Vállalat szakemberei üte­mesen haladnak munkájukkal. A településeken — figyelem­be véve a családi házak környékén levő kábel- és csatorna- hálózatot — csak lassabban dolgozhatnak, viszont a köz­ségek közötti részeken sikerül a tempójukat gyorsítani. NÓGRÁD - 1981. június 24., szerda 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents