Nógrád. 1981. június (37. évfolyam. 127-151. szám)

1981-06-24 / 146. szám

i Nócrrád Tudomány és gyakorlat Vállalati mankók nélkül testvérmegvéie .Tonna- milMáidok a Kuznyecki- medencéből A Kuznyecki-medence (Kemerovo megye) Nyugat- Szibéria déli részén terül el. Körös-körül hegyek, évszá­zados (ák és szénnel, vasérc­cel, ásványi kincsekkel meg­rakott vagonoszlopok. Ez az ország egyik legnagyobb vas- és acélgyártó központ­ja. A Kuznyecki-medencében kitermelt kokszolható szén segítségével itt olvasztják a Szovjetunióban előállított acél minden harmadik ton­náját. A második világhá­ború éveiben minden máso­dik szovjet harckocsi itt ké­szült. A Kuznyecki-meden­cében előállított fémből épí­tették a Varsói Kultúra és Tudomány Palotájának vá­zát, több új budapesti hi­dat. az asszuáni duzzasztó- gát armatúráját, a Buenos Aires-i villamossíneket. Az itt található szénbá­nyák jelentősége az utóbbi években különösen megnőtt, mivel a Szovjetunió európai részén levő készletek kezd­tek kimerülni. Külön előny, hogy itt nem kell mély bá­nyákat építeni. A szénva- gyonhoz külszíni fejtéssel le­het hozzájutni. Még ilyen messziről. a Kuznveczki- medencéből is gazdaságos a szénnek az európai terü­letekre szállítása. Megéri tehát, hogy jelen­tős eszközöket fordítsanak a Kuznyecki-medence fejlesz­tésére. Itt hatalmas, 725 milliárd tonnányi kokszol­ható szénkészlet rejtőzik. Hosszú évek kitermelése so­rán mindeddig 3 milliárd tonnát hoztak felszínre. A Kuznyecki-medence adja a Szovjetunió egész szénter­melésének egyötödét. Nem­sokára pedig a felét! Ezért dolgoznak a szibériai tudó­sok is. A hidrodinamikai in­tézet nemrég kísérleti kipró­bálásra adott át a Kuznyecki- medence bányászainak egy nagy teljesítményű hidro- kombájnt a szénfejtési mun­kához. Ennek a kombájnak nincs párja a világon. Két és félszer termelékenyebb, mint bármely hasonló gép, és ugyanilyen mértékben csökkenti a munka önkölt­ségét. A bányászati kutató- intézet tudósai új gépesített támfákkal kísérleteznek és tovább dolgoznak a jővő automatizált bányáinak ter­vein. A Kuznyecki-medence Szi­béria területének mindössze két százaléka. Ennek elle­nére itt él a szibériai lakos­ság 14 százaléka. Az egész országhoz hasonlóan azon­ban itt is munkaerőhiány van. A vezetők egyik leg­fontosabb feladata, hogy megtartsák a szakembere­ket. A Szovjetunió legnagyobb bányájában, a Raszpadszka- jában több mint 4 ezren dolgoznak. Az emberekről való gondoskodás nemcsak abban nyilvánul meg, hogy a bányászokat különleges Diesel-vonat viszi munka­helyükre. A vonat végállo­másától a dolgozók közvet­lenül a bányába szállnak alá, ahol a legkorszerűbb gépekkel fejtik a szenet. A bányának külön kertésze van, és így az öltöző-, vetkő­ző- és váróhelyiségekben mindenütt télikertet ren­deztek be. A Belovszkaja erőmű víz­tárolóját haltenyésztésre használják. A hallal a kör­nyékbelieket látják el. A Kuznyecki-medencében min­denütt új lakóházak, üdülők épülnek. Leninszk-Kuznyeck- ben országszerte ismert tor­napalota működik, ahol töb­bek között Marija Filatova a Világ Kupa védője, két­szeres olimpiai bajnoknő ■portpályafutása indult. J. T. Új gépek, eljárások a mezőgazdaságban Háromszor annyit dolgozom, mint korábban A tudomány hatása a me­zőgazdaságban elsősorban az iparszerű termelésben jelent­kezik. A növekvő árutermelés, az egyre magasabb fokú gé­pesítettség — sőt egyes terü­leteken az automatizáltság — a hozamok, a termelési rend­szerek számának növekedése, a komplex technológiák kiala­kulása, a termelés szervezett­ségének növekedése, mind a tudomány — és alkalmazásá­nak — eredménye. Természetesen az egyes ágazatokban ja legújabb kutatások alapján történő eljárások, technológi­ák, módszerek bevezetése el­térő. És eltérő a termelés eredményességére gyakorolt hatásuk is. Jó példa erre több megyei termelőszövet­kezet 10—15 évvel ezelőtt át­adott — korszerű — tehené­szeti telepe, amely már ak­kor sem tette lehetővé jól ter­melő tejelő tehenek tartását, ma pedig egészen egyszerűen gátja a fejlődésnek. Az új növényfajták nagyobb termőképessége, betegségek­kel, időjárási szélsőségekkel szembeni ellenállóképessége szintén a tudomány eredmé­nye. De több éves, vagy évti­zedes nemesítői munka kellett az intenzíy állatfajták kite­nyésztéséhez is, csakúgy mint az általuk felhasznált tápok, koncentrátumok kikísérletezé­séhez, a takarmányozási-tar­tási technológiák korszerűsíté­séhez. Gyakran találkozunk vi­szont olyan jelenségekkel is, amelyek látszólag ellentéte­sek a legújabb tudományos vívmányokkal, illetve azok gyakorlati megvalósításával. Az utóbbi években terjedő­ben van egyes állatfajok — például a szarvasmarha — természetszerű tartásához való visszatérés. De a természet­hez közeledést tapasztalhatjuk egyes élelmiszer-tartósítási fo­lyamatok esetében is. Egyre gyakrabban kerül szóba a régi — de jól bevált — napon tör­ténő szárítás, a vermes táro­lás, a füstölés vagy éppen az erjesztés. S amit készülnek felváltani, talán korunk egyik legnagyobb vívmánya, a mély­hűtés, amely napjainkban a legdrágább tartósítási módnak bizonyul. A tudomány átvitele — gyakorlatban történő apró­pénzre váltása távolról sem mindig zökkenőmentes a me­zőgazdaságban. Az elmúlt években például a termésát­lagok gyorsabbban nőttek, mint az alkalmazott betaka­rítógépek kapacitása. Néhány esztendővel ezelőtt az állat- tenyésztőknek volt állandó témája, hogy a tejhasznú ke­resztezés következtében a tehenek gyorsabban adták a tejet, mint ahogy a fejőgép képes volt fejni. Ezeken az ellentmondásokon szerencsére jórészt túl vagyunk, bár egyes területeken újabbak jelent­keztek. így azt a véleményt kell leszűrni, hogy a mező- gazdaság gépesítése az utób­bi évek minden igyekezete el­lenére sem — éri el azt a színvonalat, amelyet a terme­lés színvonala megkíván. Ha pedig eléri, mindennaposak a gondok az alkatrészellátással, a szervizeléssel, azaz a tudo­mány és a technika legújabb vívmányai gyakorlati hasznuk mellett meglehetősen sok fej­fájást is okoznak alkalmazóik­nak. A megyében is terjedőben van az energiatakarékos ta­lajművelés, gabonatárolás, a hulladékenergia hasznosítá­sa, amelyeknek bevezetése ki­vétel nélkül a termelés gazda­ságosságára hat. Jó példával járnak elől a szécsényi terme­lőszövetkezetben, ahol lényegé­ben új alapokra fektették az állattenyésztést, az egyik leg­korszerűbb módszert alkalmaz­zák a burgonya mozgatásában — hiszen a konténerek al­kalmazása ma még nem mond­ható általánosnak — említeni lehet a biogázos kísérleteket, vagy a silókukoricafajta-össze- hasonlító kísérleteket. A drégelypalánki és a nóg­rádi termelőszövetkezetekben a bogyósgyümölcs-termesztést és -feldolgozást emelték magas szintre, míg a pásztói közös gazdaságban a gabona nedves tárolása számít olyan új tech­nológiának, amelynek haszna máris jelentkezik a gazdálko­dás eredményességében. Sajnos még mindig egye­dül álló a megyében a cere- diek által alkalmazott hulla­dékhő hasznosítása, amelynek során a tej hűtéséből szárma­zó energiát fordítják fűtésre és vízmelegítésre. A tudomány alkalmazásá­nak másik példája a berceli termelőszövetkezet vezetés­szervezeti rendszere, amelyet a Gödöllői Agrártudományi Egyetem munkaszervezeti in­tézete „szabott testre” a Nóg- rád megyei nagyüzemnek. Ugyancsak rendkívül hasz­nos eszköz a juhok vemhesség- vizsgálatához használt ultra­hangos műszer, amelynek al­kalmazásával a tenyésztési színvonal — és ezzel együtt az ágazat gazdaságossága — fo­kozható. A termelési rendszerek je­lentősége is évről évre növek­szik a megyében és ma már alig akad mezőgazdasági nagy­üzem, amely ne volna tagja legalább egy rendszernek, amely számos előnyt tud biz­tosítani elsősorban az általa megkövetelt magasabb színvo­nalú termelés révén. A tudomány és technika felhasználásának számos for­mája, lehetősége van me­gyénk mezőgazdaságában, s alkalmazása elsősorban a ve­zetéstől, annak színvonalától, igényességétől is függ. Erre mind több gaz­daságban jönnek rá, amit jól szemléltet többek között a MAE Nógrád megyei szervezet által rendezett csaknem tucat­nyi bemutatón, tanácskozáson tapasztalt érdeklődés, aktivitás. Az igény megvan tehát, s bízni kell, hogy a mezőgazdasági üzemek megerősödésével, hely­zetük stabilizálódásával mind több helyen a képesség is meg lesz a tudomány legújabb vív­mányainak alkalmazására. Zilahy Tamás Ofszetfényképészek A Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat termékei cgyrészét ofszet eljárással gyártja Ba­lassagyarmaton. A technológia első lépcsője a másolandó eredetiről a szerelt filmek el­készítése. melyeket ofszet lemezre másolva nyomtatnak. Képünkön Barna Alfréd és Huty- tyán Andrásné ofszetfényképészek a nyomóforma előkészítésén dolgoznak, s exponált, előhívott filmlemezek minőségét ellenőrzik. Már a versenytárgyaláson is határozott, energikus asz- szony benyomását keltette Szoták Pálné, aki a somlyó- bányatelepi 12-es italboltot oályázta és kapta meg szer­ződéses üzemeltetésre. Tele volt tervvel, bizakodással. Azóta csaknem három hó­nap telt el. Most ismét felke­restem, hogy megtudjam: bé- váltak-e reményei? Boldo­gul-e a saját lábán állva, a vállalati mankók nélkül? Otthon, a nyári konyhában találom. Míg gyorsan összeüti a családnak az ebédet, gyes­en levő lánya áll helyette az italbolt pultja mögött. Han­gulata meglehetősen leko­nyult. Őszinte asszony lévén, nem is takargatja az okát: — Rengeteg bajom van az ■ áruszállítással. Hétfőn rendel­tem a bort, az üdítőt, s tes­sék, ma péntek van, még min­dig nem kaptam meg. Sörből is keveset küldenek. Egysze­rűen nem veszik figyelembe, hogy nekem itt nem csak a négyszáz telepi családot kell ellátnom, hanem még kétszer ennyi telkes gazdát is. Havi 44—48 hektó sört mérek, de el kelne a duplája is. Azért egy nagy siker már a háta mögött van. Bevezette a csapolt sör árusítását, s ez­zel egyenletesebbé vált az el­látás. — Egyelőre a raktárhelyi­ségben tartom a hordókat, de megoldom hamarosan, hogy a pincéből csapoljak. Szóltak ugyanis a vendégek, hogy nem eléggé hideg a sör. — A versenytárgyalás után azt mondta, hogy a fagylalt árusítását is bevezeti... — Röstellem, hogy még min­dig nem sikerült. Főleg a gye­rekek kérdeznek rá gyakran, mikor jöhetnek már fagyiért. Mostanában láttam egy remek kis hűtőládát, ami nekem megfelelne, megszereztem már a címet is, ahonnan beszerez­hetem. Ha gombócos fagyit nem is, de Leó jégkrémet tarthatnék benne. Nem véletlenül gondolkodott annyit ezen a vállalkozáson Szotákné. Bizony, nincs köny- nyű dolga. — Háromszor annyi a teen­dőm, mint azelőtt — aztán sorolja is: — Eddig csak oda­szóltam a vállalathoz, miből fogytam ki, több gondom az árura nem volt. Most meg mehetek utána magam. A nyitvatartási idő is duplája a réginek, most már reggel ki­lenckor nyitunk és este ki­lencig szolgáljuk ki a vendé­geket. Az adminisztráció sem kevesebb, legfeljebb valami­vel ritkábban kell csinálni. — És megéri legalább? — A forgalom szépen emel­kedik. Eddig, pedig már 11 éve vezetem a boltot, a havi 170 ezer forintos forgalom volt a csúcs. Idén májusban 222 ezer forintosat csináltunk. — Saját maga is a várako­zásnak megfelelően keres? Széttárja karját, felvonja vállát, az egész asszony egy nagy tanácstalanság: — Higgye el, fogalmam’ sincs. Eddig még a korábbi keresetemnek megfelelő ősz- szeget se vettem ki a kasszá­ból, forgatom azt is. A fér­jem jövedelméből élünk, s ez így lesz még addig, amíg a vállalattól átvett készletet ki nem fizetem. S hogy tulajdon­képpen mennyi az a pénz,' amit kivehetnék? Az most már hamarosan kiderül: meg­várom, míg letelik a három hónap, aztán egy nyugodt na­pon leülök számolni. Majd ak­kor ugrik a majom a vízbe...’ — S ha az eredmény nem lesz jó? — Most már mindegy —i legyint rá Szotákné. — Há­rom évig mindenképpen csi-i nálnom kell, még ha megüd- vözülök is a kíntól. A szerző­dés ennyi időre szól. Átballagunk az italboltba! Délidő van, odabenn jó pár vendég iszogat. Rövidet, sört. Az egyik asztaltársaság mun- kásruhát visel, s azon bizony lehetne egy sort meditálni,1 hogy itt van-e a helyük, vagy másütt. De ez nem az üzlet­vezető dolga. — Ezt a hűtővitrint már azóta építtettem be a pult­ba — mutatja Szoták Pálné. — így fölül több a hely, job­ban fémek a korsók. Még a nyáron kimeszelek, s leg­alább a raktárhelyiség falát lambériával boríttatom be. Csúf ez a szürke mozaiklap, ha tiszta, akkor is piszkosnak tűnik; veszek rá valami mu­tatós műanyagpadlót. Persze mindent a család segítségével oldok meg, így gyorsabb, ol­csóbb. Kimegyünk a hátsó ajtón.’ övig érő gazt lenget a széli — Jő volna végre elkeríttet- ni ezt a kis udvart, szeretnék egy kerthelyiséget berendez­ni. Felásnám, virággal beül­tetném, kellemes volna itt ül­dögélni. Csakhát egy házban vagyunk a kultúrral, neki fi­zetek lakbért, úgy gondolom, a kerítés az ő dolga volna. Meg a pince rendbehozatala is. Mert a legutóbbi esőzéskor is harmincöt vödör vizet mer­tünk ki belőle a lányommal, ötletben most sem szűköl­ködik az újdonsült szerződé­ses boltvezető. Az eladótérbe beállította saját kisképemyős tévéjét, esténként nézhetik a vendégek. Behozta otthonról a magnót is, szólhat a zene. A bejárati ajtó elé pedig hoza­tott már rönkfákat, hangula­tos asztalt, padot alakít ki belőlük. — Hogy aztán jót csinálok-e magamnak, vagy sem, ki tud­ja? — minden jel szerint eb­ben az egyetlen kérdésben bi­zonytalan csupán. A vendégeknek mindeneset­re kedvükre van az üzletve­zető ügybuzgalma. Legalább­is ezt mutatja a szépen felfe­lé ívelő forgalom, ami a sze­mélyes boldogulásnak is for­rása. Szendi Márta r O * r i • ft tr I) '1**1 rias vízi erőmű Brazíliában Brazíliában a Rio Grande lia, melynek kiterjedése folyamon, Agua Vermelha melletti vízi erőmű 10 milli­árd kilowattot szolgáltat éven­te a brazil hálózatnak. A gi­gantikus vízi erőmű hat turbi­nája egyenként 240 000 kW teljesítményű. Az erőmű duz­zasztógátjának hossza 2500 mé­ter, magassága 63 méter. A gátrendszer 6 milliárd köb­méter víztömeget tart vissza, ennek az óriási vízmennyi­ségnek az ereje hajtja a tur­binákat. A brazíliai Sao Paulo szö­vetségi állam végezte a be­ruházásokat, brazil, valamint francia nagyipari vállalatok közreműködésével. Sao Paulo állam energiaszükséglete éven­te 10 százalékkal növekszik a mezőgazdaság és az ipar fej­lődése miatt. A dél-amerikai kontinens legjelentősebb állama Brazí­f NÓGRÁD - 1981. júi 8 513 844 km\ Nemzeti jöve­delmének jelentősebb része az iparból, kisebb része pedig a mezőgazdaságból származik. Igen jelentős a bányászata, fejlett a vas- és a színesfém- kohászata, az acélgyártás, a vegyipar, a textilipar és a műszálgyártás. Az utóbbi év­tizedben nagyot fejlődött au­tóipara, élelmiszeripara, gyógy­szeripara. Ennek a fejlődő országnak energiaproblémáiról az euró­pai sajtóban is egyre többet olvashatunk. Brazíliában megélénkültek azok a kísér­letek, amelyek során növényi termékekből próbálnak alko­holt előállítani. Mindez a jö­vőben talán segít a gépko­csik energiaellátásában. Az országnak azonban jelentős a villamosenergia-igénye. Bra­zília kiaknázatlan vízi energiá­ban is gazdag ország. 24., szerda %

Next

/
Thumbnails
Contents