Nógrád. 1981. június (37. évfolyam. 127-151. szám)

1981-06-03 / 128. szám

Nyár a televízióban (Új sorozatok, műsorok — a kánikula jegyében) Zenei krónika Sikerre? szerepelt a salgó­tarjáni bányász férfikar a május 23—24-én Dorogon ren­dezett országos bányászkó- rus-találkozón. Mintegy 12 énekkar szerepelt a találko- lón. A nyitóhangversenyen egyesített énekkarok énekel­tek tömegdalokat, népdalfel­dolgozásokat, míg a vasárnap délelőtti programban önálló műsorokat adtak a kórusok, melynek során minősítették is az énekkarokat. A salgótarjáni férfikar az utóbbi időben létszámgondok­kal küzdött — és küzd ma is —, ennek ellenére nagyon in­tenzív munka folyt a kóru­son belül. A munka gyümöl­cse beérett, mert a létszámá­ban kis együttes így is ki­tett magáért. A minősítést végző zsűri, melynek tagjai Nagy Olivér, Lénárt Elek, Turcsányi Emil ismert szak­emberek voltak Tóvizi Sán­dor és Marosvölgyi Károly mellett, akik a bányászszak­szervezetet képviselték, elis­meréssel nyilatkoztak a mű­sorösszeállításról és a produk­cióról és „Aranykoszorú dip­lomával" minősítést adtak a kórusnak. Így az együttes megvédte a következő há­rom évre korábbi fokozatát. A minősítésen túlmenően közönségsikere volt az ének­kar hangulatos előadásának. A Virág Lászlóné zongora­kíséretével és Virág László vezényletével előadott mad­rigál. Bartók-feldolgozás, a Lóránd- és Karai-művek a szépszámú hallgatóság tetszé­sét is elnyerték. A pedagóguskórusok veze­tőinek országos továbbkép­zését idén júniusban Salgó­tarjánban rendezik meg. A kórusvezetőknek a zeneisko­la ad otthont. Az előadók között szerepel ifj. Bartók Béla. Fasang Árpád zene­szerző, Makiári József kar­nagy, Durkó Zsolt zeneszer­ző, Tóthpál József, a KÓTA titkára, Reményi János kar­nagy. * Megdöbbenéssel vettük a hírt, hogy Lisznyai Szabó Gá­bor zeneszerző, orgonamű­vész, karnagy, pedagógus má­jus 22-én, 68 éves korában meghalt. Az alig két hónap­ja elkészült salgótarjáni ze­neiskolai orgona avatására a városi tanács felkérésére Or­gonaszonátát írt Lisznyai Sza­bó Gábor, mely az avatás al­kalmával és annak májusi is­métlésekor el is hangzott. A bemutatón még a szerző is megjelent. A mostani alka­lomra írt orgonamű érdekes­sége volt, hogy az utolsó té­telben — a bányászmúltú vá­ros iránti tiszteletből — a Bányászhimnusz motívumait használta fel Imitációként. Gazdag életművet hagyott hátra Lisznyai Szabó Gábor — különösen énekkari mű­vei voltak szakmai körökben ismertek — és ennek egy da­rabkáját városunkra hagyta. Talán ez volt utolsó alkotá­sa? * Nagyon hasznos és kedves szokás a zeneiskolákban, hogy azok a növendékek, akik ma­gasabb fokon folytatják zenei tanulmányaikat — zenemű­vészeti szakközépiskolában, zeneakadémián, tanárképző­ben — időnként visszaláto­gatnak abba a zeneiskolába, ahol kezdték zenetanulásu­kat. Ilyenkor hangversenyen mutatják be, mennyit fejlőd­tek az évek során. Ez a hall­gatóságban helyet foglaló ta­nulókat is serkenti és a volt tanárok számára is öröm lát­ni, mennyit fejlődtek egykori tanítványai. Az elmúlt napokban Feke­te Anita (cselló) és Polgár Bertalan (trombita), a mis­kolci Bartók Béla Zeneművé­szeti Szakközépiskola tanu­lói, a salgótarjáni zeneisko­la egykori növendékei adtak sikeres hangversenyt Gombás Ferencné szakközépiskolai tanár zongorakíséretével. Érett muzsikálásuk meggyőz­te a hallgatókat — tanáro­kat és növendékeket —, hogy a szorgalmas gyakorlás előbb- utóbb meghozza az eredményt. Szép tónus, muzikális formá­lás. helyenként virtuóz játék jellemezte produkciójukat. Néhány év múlva bizonyára ők is öregbítik — sok kitűnő volt salgótarjáni zeneiskolás­hoz hasonlóan — az iskola jó­hírét. Kutasói kalandozás Kétszobányi történelem KI hinné, hogy az aprócs­ka cserhátvölgyi faluban, Ku­tason az egyik porta mini- múzeumnak is beillik. A régi falak értékes, múltat idéző darabokat rejtenek! Nem messze a buszmegálló­tól fekszik Szita Andrásék háza. Ami az épületről már a kerítésajtónál kiderül:hősz- szabb, nagyobb, mint a meg­szokott palóc házak, a veran­dán körben szép faragott fa­korlát fut és a vastag falak több helyiséget is sejtetnek. Szita Andrásné, született Veres Sarolta konyhája még nem árul el semmit: jól fel­szerelt, a látogatásunkkor ép­pen az új tűzhely sütőjét pró­bálja ki a háziasszony. Mára szobájukban megragadja a szemet néhány darab: képek, a régi időkből származó port­rék, egy szép tükör a falon, apró használati tárgyak a ko­módon. A középső fertályon a helyiség egyik részében még megszokott bútordarabokat látunk, ám a másik falon ré­gi fegyverek borítják be a felületet. Az igazi meglepeté­sek a ház túlsó végében vár­nak! Egy múlt századi szalon fo­gad — az egykor csodaszép ülőgarnitúra minden darabja gobelinnel díszített, igazi ké­zimunka! Kár, hogy az enyé­szet itt-ott kikezdte az érté­kes kárpitozást. Az ülések hu­zata helyenként felfeslett —, vajon helyre lehetne-e állíta­ni? Nem fogott viszont iga­zán az idő a fából készült fa­ragott bútorokon. A polcos vitrin, a sok értéket rejtő va­dászszekrény valódi mester­munkák. A falon körben ké­pek a XIX. század emberei néznek ki a keretből. Veres Pálné is a rokonsághoz tarto­zott, az egyik ős vette felesé­gül. Honnan mindez, a minimú­zeum? Sárika néni miért őrzi így ezt az együttest? — A lánykori nevemet mondtam, Veres Sarolta va­gyok. Veres István százados, 1848-as katona az apám nagy­apja volt, így családi örökség mindez. A Veresek régóta itt éltek — szép kúriájuk is volt a faluban. Az már nem áll. A kutasói tetnetőben az egyik márvány sírkövön 1837-es dá­tum van felvésve — a ház, amelyben lakunk, még régibb. Dédapámat 1849-ben 12 évre ítélték — aztán hat év múlva amnesztiával szabadult. Fele­sége nem várta meg. Hozzá­ment egy idegenhez. A képe­ken a szépapák családját fes­tették meg. Az a vaskályha ott és a másik szobában nem­csak mutatós, régi darab, bele is lehet gyújtani még... Az „idegenvezetőben” a jo­gos büszkeség egy kis szomo­rúsággal keveredik, ahogy körbevezet, mindent megmu­togat, mindenről mesél vala­mit. Büszke lehet arra, hogy megőrizte ezeket a darabokat. De aggódik: mi lesz a sorsuk? — Nekünk értékes mindez, az emlékek, a családi vonat­kozások miatt. De azt hiszem, másoknak is mondhat vala­mit, jó lenne valahogyan hasz­nosítani. Mi lesz, ha megha­lunk? Jogos a kérdés. Azt hi­szem, megérné szakemberek­nek is megnézni a kétszobá­nyi történelmet — ők talán válaszolhatnának a kérdésre! — gkm — Közeleg a nyár és vele a té­vések nagy dilemmája: ma­radjon minden a régiben, avagy a késői sötétedésre való tekintettel kezdődjenek később a műsorok, változzon, avagy ne változzon a tévéhíradó és nyomában a többi adás kezdé­si időpontja? . . .Nos, az idén a vitát megspórolhatjuk: a te­levízió vezetősége, széles körű vizsgálódás eredményére ha­gyatkozva, úgy döntött: sem­mi sem változik. Nem lesz té­vés nyári „időszámítás” — el­sősorban abból kiindulva, hogy azért a közönség nagyobb ré­sze mégsincs állandó jelleg­gel szabadságon ... Így az­tán az ún. főműsorok kezdési ideje érintetlen, legfeljebb a műsorszerkesztőségnek lesz több baja, ha a különböző idő­beosztású nézőrétegeket külön nyári kínálattal szeretné meg­lepni. Mindenesetre azt a progra­mok kiválasztásában jól tud­ják az illetékesek, a tévé leg­főbb vonzereje nem is a mű­sorkezdés, hanem a műsor. így aztán eltökélt szándékuk, hogy konkurrenciát csinálnak a re­mélhetőleg igazán kánikulai napoknak, strandnak, sétának, mozinak, szabadtérnek, hogy ki-ki maga döntse el, mivel is töltse szabad idejét. Azt máris örömmel jelenthetjük, a nagy­érdemű publikum igényeihez igazodva több lesz a kimon­dottan könnyed, szórakoztató produkció, ami persze, nem je­lenti egyáltalán azt, hogy csak csupa csacskaságot sugároz­nak. Miközben ismét képernyőre kerülnek az elmúlt tévésévad legnagyobb sikerei — erre te­remt jó alkalmat a veszprémi tévétalálkozó, s nyomában a 2. programban az ismétlések lán­colata — számos érdekesnek ígérkező premierre is számít­hatunk. Műsorra tűzik többek közt Galambos Lajos Fegyver- letétel, Kurucz Gyula Négy csend között a hallgatás, Sza- konyi Károly Megy a gyűrű, Film Rljechlnrftl Oroszország fehér hava cím­mel új filmet mutattak be a szovjet mozik. Az alkotás a nagy orosz sakkozóról, a ko­rábbi világbajnokról, Alek- szandr Aljechimről szól. A szocialista forradalom után nagyravágyó tervei miatt elhagyta hazáját, később azon­ban megbánta elhatározását. Miután 1946-ban Mihail Bot- vinik ellenében elnyerte a vi­lágbajnoki címet, vissza akart térni a Szovjetunióba. Hirtelen halála azonban megakadályoz­ta ebben Az új film a Fehérek és fe­keték című regényből és az azonos című színdarab alapján készült. Mindkettőt a híres szovjet nagymester, Alekszandr Kotov írta. Erdélyi Sándor' Abban az egyetlen pillanatban, Bárány Tamás Brutus című írásának adaptációját. Ki járt jobban? címmel új dokumentumműsor térképezi fel hazánk falusi lakosságánál? azt a részét, amely az elmúlt két évtizedben városban, vagy falun új munka- és életkörül­mények közé került. Ugyan­csak a valóságfeltáró munkák sorában vetítik majd a követ­kező hetekben a Budapest tit­kai, a Demokrácia gyermekci­pőben, a Nyáron is szeretnék iskolába járni, a Szorító, című produkciókat, s a Legszemé­lyesebb közügyeim• sorozat is folytatódik, a Bánki Donáth Műszaki Főiskola igazgatóját bemutató epizóddal, a Magyar tudósok sorozatban Falusné Szikra Katalin áll a kamerák elé. A filmműsorokban szerepel a western nagymesterének, John Fordnak szentelt sorozat, ame­lyet az Ítélet című csehszlovák folytatásos film követ. Jack London nyomán forgatták NSZK—román koprodukcióban az Aranyásók Alaszkában cí­mű 4 részes kalandfilmet, s ugyancsak nem lesz hiány iz­galmakban a szintén több ré­szes Fekete macska bandája című szovjet filmben sem. A helyszíni közvetítések so­rában találjuk a nyáron meg­rendezésre kerülő szovjet— magyar barátsági fesztivál koncertjeit. S, ha már a nem­zetközi kapcsolásoknál tar­tunk, szólnunk kell a sport- programról is. A többi között átveszi a Magyar Televízió a wimbledoni nemzetközi tenisz- versenyt. a kajak-kenu világ­bajnokság, a Clermont-Fer­rand vívás, kard egyéni, csa­patdöntők, a bukaresti Uni­versiade, a baráti hadseregek nyári spartakiád, az oslói kö­töttfogású világbajnokság stb. legfontosabb összecsapásait, viadalait^ A fiatalabb korosztálynak sem kell — az Esti mese ma­cijával ágyba bújnia. Június­tól a maci is új „formában” jelentkezik. Filmet láthatnak az úttöi ószövetség megalaku­lásáról. Észak-Amerika indián­jairól stb. Megismétlik A nagyenyedi két fűzfa és a Va­káció a Halott utcában című nagy sikerű tévéprodukciókat, s a miskolci színház előadásá­ban felvételről követhetjük nyomon Lúdas Matyi kaland­jait. A zenebarátoknak — két kü­lönböző kategóriában — ismét mód nyílik a drukkolásra. Az Interfórum sorozatban most is fiatal, pályakezdő muzsikusok állnak dobogóra, s ugyancsak sok új névvel — és remélhető­leg tehetséggel — találkozha­tunk az idei táncdalfesztiválon is. A nyár újdonsága még, hogy keddi napokon a 2-es prog­ram a hazánkban nyaraló kül­földi turisták szórakoztatását is célul tűzi: így nemcsak orosz, angol és német nyelvű híradás szerepel a kínálat­ban, hanem olyan felirato­zott, vagy idegen nyelvű alko­tások peregnek, amelyek ha­zánk természeti szépségeit, kulturális örökségünket, vagy idegenben is elismerést ara­tott tévé játékainkat ismertetik meg az itt vendégeskedő nya­ralókkal. Ásatás Csákváron A Vértes alján elterülő Csákvár község római kori elődje Floriana közlekedési cso­mópont volt: itt találkozott a Sa- variából Aquin­cumba vezető ha- diút, a Gorsium- ból Brigetiő (ószőny) felé ve­zető útvonallal. A közelmúltban egy építkezés meg­kezdésekor a Fe­jér megyei Mú­zeumok Igazga­tóságának régé­szei az MTA ré­gészeivel közö­sen megtalálták az egykori római település temető­jét. Igen gazdag a leletanyag, szá­mos római kori edényt, haszná­lati eszközöket, ékszereket hoz­tak felszínre és eddig csaknem száz sírt tártak fel a régészek. A képen: sírok fel­tárása. 18. — Jézusisten! Még mindig nem vitték kórházba ezt a kisgyereket?! Mire vár?! Azt akarja, hogy itt fulladjon meg a folyosón?! Erről az utolsó mondattól azt hitte, hogy csak gon­dolja, de miután rájött, hogy el is hangzott, zavartan sze­retné visszaszívni, ezért aztán sokkal együttérzőbb hangon folytatja. — Látta a gyerekorvos? Mit mondott? Mit adott neki? Az asszony úgy válaszol, mintha eddig aludt volna. — Igen, kint volt a doktor úr... megvizsgálta Andre­át. . — És nem mondta, hogy be kellene vinni? — Nem engedem! A kórházba nem engedem! Oda nem! A tanárnő látja, hogy Hankóczynéval úgysem lehet most értelmesen beszélni, vesz egy mély lélegzetet és miközben kifújja a levegőt, odaszól az értetlenül álló férfinak. — Na, gyere, hívd fel a kórházat, aztán majd meglát­juk. A dédi nyit ajtót, Gergő már az asztalnál ülve ebé­del, de a másik három teríték még érintetlenül áll. A tanár egyenesen a szobába megy. kikeresi a kórház telefonszámát. s miközben tárcsáz, és várja, hogy fölvegyék a kagylót, kiszól a feleségének — Te, hogy is hívják azt a nőt itt a hatodikon? — Endrődi! 4 NÓGRÁD - 1981. június 3., szerda , — Ja igen, kösz’! — Halló! Kórház? Jó napot kívánok, Endrődi doktornőt kérem a gyerekosztályról. Igen várok, köszönöm. Hosszas kapcsolgatások után egy ápolónő szól bele a kagylóba, s miután a tanár neki is elmondja, hogy kit ke­res, Teréz nővér megkérdi, hogy mit mondhat, ki keresi a doktornőt. Erre a tanár is bosszúsan bemutatkozik, de hoz­záteszi, hogy a doktornőnek valószínűleg semmit nem mond ez a név, csak egy házban laknak, mindenesetre küldje a telefonhoz, mert sürgős segítségre van szükség. Még behal­latszik a telefonba, ahogy az ápolónő távolodva kiabált va­lakinek: Doktornő! Egy csinos barna férfihang keresi! — Halló, tessék! Endrődi doktor! — Kezicsókolom— valószínűleg nem tudja a neve­met, de... — Dehogynem! Gergő apukája és a dédi unokája — neveti el magát a nő —, a hetedikről, nem? Csak nem tör­tént Gergővel valami?! — Nem, dehogy! Itt a folyosón a Hankóczyék kislá­nyáról van szó! Azt hiszem, elég rossz állapotban van. — Ja igen, akik fölöttünk laknak. Reggel fölmentem hozzájuk, mert teljesen beáztatták a hálószobát, de azt mondta az asszony, hogy csak a teát öntötték ki a gyere­kek, és ne haragudjak. Azt, hogy valamelyik is beteg, egy szóval sem említette. — Hát igen, a tea, az lehet. Merthogy egész éjjel pá­rologtatták. Fullad a kislány. — Fullad? — Igen, állítólag asztmás. — Orvos látta már? — Igen, úgy tudom, hogy sürgősen kórházba utalta, de az anyja nem hajlandó bevinni. — Miért? — Isten tudja. — Most milyen állapotban van? A tanár elmondja, hogy ő mit tapasztal, milyennek látja, de ugye ebből ö következtetéseket nem vonhat le. — Na, jó —, dönt gyorsan a doktornő —, be tudja most hozni? — Hát... megpróbálom.., — Rendben van! Negyedóra múlva várom! Viszontlá­tásra! A tanár leteszi a kagylót és kimegy a konyhába. Za­vartan áll meg a küszöbön, mert a nagyanyja kimerte már a levesét és mindkét asszony arra vár csak, hogy ő is asztalhoz üljön. — Na, mi van, mit intéztél? — kérdezi a felesége, aki most már a kanalát is belemeríti a tányérba. — Te, be kéne vinnem most ezt az Andreát. Azt mond­ja a doktornő, hogy negyedóra múlva legyek ott vele... Megnézi, hogy mit tud rajta segíteni... Persze dühös, hogy miért nem szóltak neki már reggel, amikor be is nézett hozzájuk, és beszélt Hankóczynéval. — Miért, miért?! Mert az a Zsuzsi nem egészen nor­mális! — szól közbe a nagyanyja, aki most inkább azért mérges, hogy az unokája nem tud megebédelni. Aztán majd csak melegíthetik neki az ételt, ami már persze nem olyan lesz, mint most frissen. — Ez a fejébe vette, hogy a kórházban megölik a gyerekét, azért nem akarja. Én nem is értem, hogy egy fiatal, világot járt pesti nő butább le­gyen, mint egy falusi öregasszony! — Na jó, hát akkor induljatok — szólal meg a tanárnő is, és miközben egy alig észrevehető fintorral elmosolyodik, egy pillanatig arra gondol, hogy talán azért ilyen szolgá­latkész most a férje, mert így lovaglás színben tüntetheti fel magát a fiatal özvegy előtt. De máris elhessenti magá­tól ezt a rosszindulatú feltételezést, feláll az asztaltól és int a tanárnak. — Gyere, segítek bepakolni őket a kocsiba. Én most erélyesebb lehetek Hankóczyéval, mint te. Aztán majd utána megebédelsz. Csak siess haza. Az asszony most is a folyosón szaladgál a már teljesen áléit kislánnyal, és amikor meglátja a tanár házaspárt, mintha csak rájuk várt volna, segélykérőén áll meg előttük. — Jöjjön, Zsuzsika, most bemennek szépen a kórházba —, mondja neki határozottan a tanárnő, és Hankóczyné most ezt is békésen veszi tudomásul. Lemennek a liften, a fiatalasszony még segédkezik a kocsi körül, megfogja a gyereket, amíg az anya is beszáll, azt1 * a Trabant hátra­menetben kitolat a parkolóból. Mielőtt -lég kiérnének a bekötő útra. a tanár felnéz és látja, hogy a felesége moz­dulatlanul áll azon a helyen, ahol Andreát beadta a kocsi­ba, s összehúzott szemmel ingatja a fejét (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents