Nógrád. 1981. június (37. évfolyam. 127-151. szám)
1981-06-16 / 139. szám
Gépek között, aratás elölt Ludányhalásziban Szorosi szituációk Nehéz idők krónikája AZ AZOTT ATYAFI úgy ugrál előttem az úton a sűrű záporban, hogy alig tudom eldönteni, merre kerüljem ki a kocsival. Próbálok a háta mögött elmenni, arra tán kisebbet tud szökellni. A hátán egy kötetnyi fű, hadonászik szabadon maradt kezével és szidja az égieket. — Mi a baj? — tekerem le az ablakot. — A nyavalyába ezt az esőt. Egy hete ahányszor kimegyek ezért a kis fűért, mindjárt rákezdi. A nyulak meg lassan ordítanak odahaza az éhségtől. A frászba is, hogy nem tudott egy hónappal ezelőtt esni — törülgeti a szemébe csurgó égi áldást. Fölvenném szegényt, de ebben némileg akadályoz a ka- zalnyi vizes fű. A ludányhalászi termelő- szövetkezet majorjában, aki tehette, a tető alá húzódott a zápor elől. Igaz, a gépek legtöbbje amúgy is a műhelyben állt, csupán a kombájnok, egy-két önjáró fűkasza és a szénabetakarító Hamster kocsik áznak odakint. — Elég nagy esemény errefelé az eső — mondja Puszta Mihály műhelyvezető, aki beosztottjaival együtt szemléli a most már csepergőre fordult időt. Bent a műhelyben éktelen csengéssel-bongással igazgatnak egy elgörbült traktoralkatrészt a jókora kalapáccsal. A szerelők a Nógrádi Sándor Szocialista Brigád tagjai éppen tizenhármán vannak, igaz a vezetőjük — Horváth Lajos — most éppen beteg, így az összlétszám némiképpen szerencsésebbnek tűnik. — Nem babonásak? — Van nekünk egyéb bajunk is, minek még tetézni — mondja Pintér György, az egyik szerelő. — Nocsak? — csodálkozom. — A, különben én nem sokat tudok a mostani dolgokról — legyint lemondóan. — Miért nem? — Betegállományban voltam, több mint két hónapig. Gyomorfekély, mondták az orvosok. — Persze — mondom nagy együttérzéssel — a sok traktorozástól, a rázkódástól, a rendszertelen étkezéstől. — Egy fenét — feleli tömören — a főnököm idegesített agyon. Nézek csak Puszta Mihály- ra, mit szól a panaszhoz, ö meg elneveti magát. — Látja ilyenek ezek. Mindig a tréfálkozás. Már megint kezdi. A körülöttünk állókból is kirobban a nevetés. Róka János még hozzáteszi: — A műhelyfőnök is közülünk való. Néhány éve még együtt dolgoztunk a gépeken, meg a földeken is, amikor arattunk. — Milyen aratásra számítanak az idén? — kérdem. — Korai lenne még — óvatoskodnak többen is. Majd Puszta Mihály hozzáteszi: — Ha nem kapunk meg addig néhány fontosabb alkatrészt a kombájnokhoz, akkor elég neA kezdeményezők szorongása Iparvállalati igazgató barátom panaszkodik, hogy bajba került. „Kifogott” ugyanis egy ragyogó exportüzletet. Halálra fogják magukat keresni rajta. Amiért is az igazgató két hete nyugtátokat szed, altatóval alszik. Szorongása nem múlik. A jó üzlettől „illenék” megnyugodni, „illenék” feldobódni, ehelyett szorong. Vajon miért? ö így magyarázta: Először is attól szorong, hogy hazánkban a magas nyereség minden illetékesnek és illetéktelennek gyanús, a kis nyereség viszont nem. A minisztérium, a tanács, a népi ellenőrzés, a revizorok hada mind azt fogja vizsgálni, honnan ez a rendkívüli siker. Már az is szorongást kelt, ha az ember felhívja magára a figyelmet. Persze eljön majd az idő, amikor annak a vállalatnak, iparosnak lesz becsülete, aki sok adót fizet és nem annak, aki következetesen „feji” az állami költségvetést. Most még azonban az látszik becsületesnek, aki alamizsnáért könyörög. Mint ahogyan ma annak a vállalatnak van becsülete, amelyik derék kisdobosként folyton túlszárnyalja önmagát, javítja mutatószámait és nem annak, amelyik az eszközállományához képest magas nyereséget hoz. Nem csoda, ha szorongás fogja el a vállalat vezetőit egy jó évben, hiszen meglesz ennek a böjtje: a kiugróan magas eredményeket jövőre nem lehet túlszárnyalni; következésképpen nem emelkedik a bérfejlesztési mutató, nem lesz béremelés. Miközben ma learatjuk a jó termést, túlfeszített bázist teremtünk magunknak jövőre. Nem csoda, hogy sok vállalat úgy próbál megszabadulni a szorongástól, ha a jó üzletet nem vállalja, az egyszeri, nagy eredményt hozó szervezést, tartalékfeltárást elhalasztja. Más lenne a helyzet, ha a különhasznot, egy kis anyagi és erkölcsi elismerés ellenében simán befizethetné az állami költségvetésbe, kihagyva a nyereségnek ezt a részét az érdekeltségi alapok képzéséből éppen úgy, mint a következő év bázisából. Szabályozott piacgazdaságban maga a piac is hozhat rendkívüli különnyereséget, amelyről a vállalat nem „tehet”. Miért ne kezelhetné ezt az „ajándékot” külön? Máris megszűnne a szorongás. Kiskereskedelmi vállalatoknál attól van gombóc a vezetők torkában, hogy a realizált, a tényleges árrés magasabbra kerekedik, mint az irányárrés. Azonnal „Elkapják” őket, mondván: becsapták a vevőt, emelték az árszínvonalat. Pedig a tényleges árrés csak azért lett nagyobb, mert a nagykereskedelem, az ipar árengedményt adott. S hogy a vevő is jól járjon, árengedményt ad a kereskedelem is. Az árszínvonal emelkedése persze az egész lakosságot érinti, míg az árengedményt csak egyesek élvezik. Viszont jöhet a revizor, nem lesz baj. Az éves mérleg pedig szolid árpolitikáról tanúskodik. Megszűnhetne a szorongás másképp is: a kereskedelmi vállalat a jó beszerzési ármunkából származó árréstöbbletet befizethetné a költségvetésbe. Mondjuk egyfolytában a vállalatoknak, hogy kockáztassanak, kezdeményezzenek. Aztán, ha tíz kezdeményezésből kilenc sikeres, egy pedig nem sikerül; a sikerekért nem dicséri senki, ellenben a kudarcért elmarasztalják a vállalatot. Csoda-e, ha a kockázat egyúttal a szorongás kockázata is? A vállalatok vezetőit még akkor is elfogja a szorongás, ha véletlenül több jelentős újítás befut. Hiszen az újítási d'íjat onnan kell fizetni, ahonnan az év végi nyereségrészesedést. Jelenleg sem az újítás, sem a többletteljesítmény egy ponton túl nem önfinanszírozó: nem hozza .létre ellenértékének teljes forrását, fedezetét. Azt azért ne higgyük, hogy a szorongás csak a vezetők „kiváltsága”. Szorong az újító, hogy az újítási díjjal megrövidíti társait. Szorong a „mániákus” túlteljesítő, hogy munkatársai kinevetik, a lelkesen dolgozó, mert könnyen strébernek nézik. Sok minden jót lehet tenni a társadalomért. De a legnagyobb jó az lenne, ha a kezdeményező embert nem Ic-Sc-tetné szorongásra a kezdeményezés fogadtatása. Ez nemcsak a dolgozók egészségét javítaná, hanem az egész gazdaságét, az egész társadalomét is. Dr. Pirityi Ottó héz. Házilag mi sem tudunk mindent előállítani. ITT IS SOKAT KELL barkácsolni, s ez nem válik javára sem a munka gyorsaságának, sem a biztonságnak. Télen még csak-csak akad idő az alkatrészgyártással pepecselni, de nyáron a földeken, amikor minden óra számít, aligha. A legkevesebb baja ezzel valószínűleg Pintér Györgynek lesz, aki egy vadonatúj E—516-os „nyergébe szállhat” az aratás kezdetén. — Most fejeződött be a továbbképzésem is, mert ehhez a géphez még a szervizmesteri képesítésem sem volt elegendő. — Akkor nem lesz nyáron pénzszűkében — célzok a kombájn közismerten nagy teljesítményére. — Várjuk csak ki a végét. A régi géppel is learattam öt vagonnal naponta, ha az elnökkel fogadtunk, még hatot is. Barnáira sült társa — Puszta András — szintén a brigád egyik legjobb dolgozója. Tanult mesterségére nézve pedig kovács. Méghozzá mezőgazdasági kovács. — Árulja már el, mit csinál egy mezőgazdasági kovács a mai — többé-kevésbé — korszerű gép között? — Hát ami igaz, az igaz, ló csak három pár van a szövetkezetben, így a patkolás nem ad egész évre munkát. Inkább a gépek körül serény- kedek... Látszik rajta, hogy valami piszkálja még, csak nem tudja, mondja-e vagy se. — Mintha nem lenne túlságosan megelégedve... — Ez az! — böki ki hirtelen. — Az órabérünk se túl magas, 18 forint, no meg ez a „gyere ide, fogd meg, hagyjad” megy egész nap. Mire megfogok valamit, már ereszthetem is el. Tiszta szerencse, ha nem esik a lábamra! Ha innen elmegyek, soha nem teszem be a lábam mezőgazda- sági üzembe! — fogadkozik nagy felindultan. Pedig tizenhatodik éve csak ott dolgozik. Próbálom enyhíteni: — Jobb munkaszervezéssel javítani lehetne ... — ... lehetne, ha valaki előre megmondaná, melyik gép mikor döglik le a határban — vág közbe. — Nem, ez ilyen szakma. Univerzális emberek kellenek, akiknek ráadásul az idegeikkel sincs baj. NEM KÖNNYŰ KENYÉR a mezőgazdasági gépszerelőké. Télen a nagyjavítások, tavasszal, ősszel a talajmunkák végzésénél van rájuk szükség, nyáron pedig az aratásnál nélkülözhetetlenek. Ha esik, ha fúj, s a munkaidő nem nyolc óra... Ezt ők is jól tudják. Ehhez mérten igyekeznek is. Zilahy Tamás A Nógrádi Szénbányák szorospataki aknaüzemének dől- termelést irányító műszaki álgozgitól azt várták 1980-ban, hogy 285 ezer tonna szenet küldjenek felszínre. Eredeti —, mert fél évtől csökkentett, úgynevezett operatív terv szerint dolgoztak —, szakmai tervüket nem tudták teljesíteni: esztendő végére 50 ezer tonnával maradtak le. Idei szakmai tervük 240 ezer tonna, s a számok június közepén 15 ezer tonnás eltérést mutatnak. Mínuszban. Keresem az aknaüzem vezetőjét, ám, mint mondják, néhány napja betegállományban van és Zsidai László főmérnöknek sem —, akivel hosszan váltjuk a szavakat — kipihent az arca. „A sok sikertelenség mindenkire rányomja a bélyegét” — mondrendezés nem a megfelelő körülmények között üzemel. Napi 40—50 vagon helyett mindössze 25—35-öt termel. S bár látszólag minden adott: 90 méteres homlokon haladhat előre a front, a széntelep vastagsága 180—190 centi- méteres, jó minőségű, hoszja. A fentebb leírtak után az szú ideje mégsem tudunk egysem lep meg, amikor eléggé ről a kettőre jutni”, rezignáltan ejti ki a monda- Kérdenem sem kell, miért, tot: „Sajnos, nálunk immár mert mondja a talán okokat, meglehetősen hosszú ideje nem rózsás a hangulat”. lományra is. Sajnos, hiába volt az a sok tanfolyam .. Vezetési gondok is vannak Szorospatakon, senki sem tagadja. Néhány jó szakember már korábban megvált az üzemtől és a főmérnök szerint az 1979-ben kiemelt középszintű vezetők és aknászok helyét nemigen tudták pótolni. Főként ennek tudható be a gyakori kapkodás, amely ugyan a termelés növelése érdekében történik, de — kevésszer vezet eredményre. „Baj az is — magyarázza tovább a főmérnök — és napról napra szinte megoldhatatlan gondot okoz, hogy a létszám elengedhetetlenül kevés az üzemelés szempontjából létfontosságú helyek Pedig év elején, s még rá nem kaptak, csak május kö- egy-két hónapra úgy tűnt: zepén érkeztek meg, s jelenA berendezéshez év elején fenntartására. Évek óta tűz- létfontosságú alkatrészeket oltómunkát végzünk, s néhány idén jól alakulnak a dolgok. Az első fél évre négy frontleg is gond az előtolóhengevágatunk ezért néz ki mint ahogy... ” — Persze, sokat ront úgy, az rek cseréje. Közben vágatot is eredményeken bosszankofejtést terveztek, s valameny- harántoltak, nehéz geológiai nyit üzemeltetni is tudták. De nem úgy, ahogy várták. Nemigen tudták tartani a haladási sebességet, s a frontváltásokat nem tudták a tervezett időben végrehajtani. Munkahelyszámokat sorol a főmérnök: 43., 45., 42., és 40. számú frontok munkáját elemzi, s mint végkövetkeztekörülmények között, és így a front teljesítménye hosszú ideig szinte egyenlő volt a nullával: február végétől május elejéig mindössze hardik a főmérnök —, hogy esetenként fellelhető egyes aknászok és körletvezetők felelőtlensége.— És a felelősségre vonás? — Nevetséges, hiszen nincs mine métert tudtak, előre ha- teljesítmény, nincs prémium, ladni. A megnövekedett nyo- nem lehet mit elvonni. Más másnak a meghibásodott biz- meg... — legyint, tosítóberendezés nem tudott ellenállni, omlás omlást kötéséből kiviláglik: minden vetett. De nagy baj volt az — Végül is mi lesz Szorospatakkal ? — Egy dolog bizonyos: embaj, termelési lemaradás leg- is, hogy a kisegítő, szállító- béreink akarnak dolgozni, jól főbb okozója ezen utóbbi és egyéb berendezések gya- keresni... Ügy vélem, a frontfejtés. Pedig sokat reméltek tőle. Vadonatúj, az egyik legkorszerűbb, ŐR—4 típusú biztosítóberendezéssel látták el korta okoztak üzemzavart, 40-es front lefogyása, vala- tarhosszabb-rövidebb ideig tó állásokat. — És — töpreng Zsidai László —, jelentős summába került, pontnál meg kell említeni a s az akkor az egyik legvehe- szubjektív tényezőket. Mert a részben konstrukmensebbnek kikiáltott bri- sok hiba gádot „telepítették” oda. Eleinte azt hitték, emlékszem, sok vita is folyt arról, ezen a fegyelmezetlen munkahelyen kellene-e adódott. Sajnálattal üzembe helyezni, de aztán va- megállapítanunk, hogy lakik győztek. És most mondmint a 42-es és az 51-es frontok sikeres beindítása, beüzemelése után változik majd azt hiszem, ennél a a helyzet, de ez csak augusztus elejére várható. De valamivel önkritikusan számolni kell: a tervszerűséget az eltudciós problémák miatt követ- következendőkben sem kezett be, ám tudjuk: javuk ' juk biztosítani. kezelésükből Tiszteletre méltó a beisme- kell rés, az azonban tudott: a hi- az bák, melyeket gyakorta em- utóbbi évek technikájához berek okoznak, önmaguktól ja a főmérnök: „Az eddigi még nem tudtak hozzánőni az nem oldódnak meg... tapasztalatok szerint a be- emberek és ez vonatkozik a Karácsony György Hová megy a sok anyag Harminc év a rakodótéren Aki nem járatos a Salgó- —■ Mennyi huzalanyag hagy- gozni. De ő itt érzi jól ma- tarjáni Kohászati Üzemek hu- je el naponta a leadóállo- gát. Azután van egy fiunk, zalműi rakodóterén, az igen- mást? Zoltán, aki négy évvel ezcsak elámulna azokon a vas- _ Változó, de napi 300_ előtt szerzett mérnöki diplohe gyeken, amelyek Özdról és 400 tonna általában kimegy mát- Az asszony is meg én is a Szovjetunióból érkeznek, innen. Havonta 7—8000 tonna azért dolgoztunk, hogy Zoli Ezek közel 1 tonnás karika- vashuzalt mozgatunk meg és zavartalanul tanulhasson. A súlyok. Három hatalmas moz- készítünk elő az üzem igényei matematika volt a mindene, gódaru pásztázik a hosszú szerint. dróthegyek között, hogy a le- _ Menn í lehet most a Örülök, amikor másoktól hallom, hogy a Zoli gyerek nagydolgozik. — Most zavartalanul folyik a munka. Minden bizonnyal adóállomás dolgozói a termelő- megmunkálásra váró huzal- szerű mém°k. Az ÉMÁSZ-nál üzem programja szerint rend- készlet? — szerezzék minőség és méret- J. , , vastagság szerint a megmun- , 0rltloI<Írn, ezer « ..-..„uc kálásra váró anyagokat. Lan- tonna felett. Most különösen nyugodtan hajtja le a fejét, tos András csoportvezető 30 uiennyisegu huzalt kap- — Valóban, nyugodtan tééve dolgozik a rakodótéren, de 0zdl'01 es a Szovjetunió- rek; haza. Van egy kiskertem, most is hitetlenkedve mond- .ifi,. partnervallalatok Újabban melegággyal kísér- ja: eloszallUasokat végeznek, de jetezem. Kialakítottam egy — Nem tudom elképzelni, , p, gyorsan, mert a hu- 20 négyzetméter területű fó- hová megy ez a rengeteg za mu gfpei valósaggal zabaljak az alapanyagot. — Tízezer tonna? Ez óriási mennyiség! Aztán fejben drótanyag, amit innen napról napra az üzembe továbbítunk. gyorsan liás melegágyat, és nagy örömmel gondozgatom, ápol- gatom a konyhakerti növényeket. — Itt a kemény vashegyek számításokat végzünk és kidé- között dolgozik, odahaza meg rül, hogy több mint ezer tíz- a törékeny palántákkal? tonnás vagonra való a jelen- — Igen! Azok valóban na- legi készlet. Most már nem ár- gyón törékenyek. A paradi- tana néhány napig szünetel- csőm- és paprikapalánták olya- tetni a szállítást, mert a kész- nők mint a harmat. Valami letgazdálkodás szigorú elvei különleges minőséget várok könnyen hátrányos helyzetet tőlük. Felemelő öröm lát- teremthetnek, ha a gazdasá- ni. hogy napról napra milyen gos körforgás mértékénél ma- szépen fejlődik a saláta és a gasabb a készlet értéke. A ra- többi fóliás növény. Persze, kodótér dolgozói tisztában azokat is felelősséggel és lel- vannak a gazdaságosság köve- kiismeretesen kell gondozni, telményeivel. Azért szorgal- Valósággal megpihenek közöt- mazzák a leadóállomás pon- tűk. És ezt szó szerint kell ér- tos munkáját, nehogy a gé- teni. Mert azt sem szeret- peknek egyetlen percet is áll- ném, ha bármelyik munka- niok kelljen az anyag kése- társam itt akarná kipihenni delmes leadása miatt. magát az üzemben. Itt min— Három hónappal ezelőtt dennek megvan a maga szi- bajban voltunk — mondja La- gorú rendje és fegyelme. így katos András —, mert mind van ez a személyes kis csa- a három daru elromlott. Szólt ládi életünkben, de a nagy is a telefon percről -percre, családban is. Az itteni mun- Sőt, az üzemből személyesen kánk sikerétől függ, hogy az is jöttek a nyakunkra, hogy egész ország miként tud holmi van? > De nem tehettünk doigulni és előrehaladni. A róla. Akkor nyugtalanul men- mi személyes munkánk fon- tem haza, mert szeretem, ha tos része a nagy egésznek, körülöttünk mindig minden a ® Lantos András csoportveAz automatizálás az öblösüveggyártásba is betört. Ám a keresett, jól fizetett kelyhek, üvegtárgyak a továbbiakban is kézi erővel készülnek. Szájjal kell fújni az értékesebb poharakat, vázákat, kancsókat. Képünk a salgótarjáni öblös- üveggyárban készült, ahol a külföldi piacok megtartása érdekében továbbra is eredményesen dolgoznak az üvegfúvók a kemencék mellett. legnagyobb rendben van. — Hol lakik? — Zagyvarónán. — És a család? — A feleségem ott néz ki zető hangsúlyozott szavaiból egyértelműen kicsengett, hogy a saját 30 esztendejének szorgalmasan és felelősséggel végzett, mind a kilencezer munkanapját nagyon is fontos és a leadóház ablakán. _ Együtt felelősségteljes résznek érzi az dolgozunk egy műszakban. országos egészben. Közel 20 eve. Időközben bebehívogatták az irodába dől- Orosz Béla
