Nógrád. 1981. május (37. évfolyam. 101-126. szám)
1981-05-10 / 108. szám
Előrecsomagolt hús is kapható az élelmiszerüzletben. Egy hónap alatt 350 ezer forintot árulnak a keresett cikkekből Álig találni már régi épületet Szuhán. Nagy az építkezési kedv a községben Takaros házak, tiszta porták a jellemzőek errefelé Májusfa — libák — tavasz A hosszú községet, az emelkedő utcasort ki ne érezné jobban, mint a helybeli postás, Szabó Vilmosné, aki naponta járja végig a lakókat megtö- Negyvenkét kisgyermek elhelyezése biztosított a jól felsze- mütt táskájával relt óvodában 'irniJT Mesélik, hogy amikor a NÖGRÄD jó néhány évvel ezelőtt Szuhán úgynevezett „falunapot” tartott — a legnagyobb esemény az volt, hogy megkerült a helybeli „teke- nőc". A páncélos béka, valamelyik gyerek kedvence (tudni vélik: az a gyerek ma már szakmunkástanuló» géplakatos) kiszökött az utcára és elindult a saját feje után á déltengeri mocsarak felé. Kereste is az egész falu, de a fele biztosan, már, aki akkor tájt otthon tartózkodott. Ez is teljességgel érhető, hiszen Szuha egyik mindmáig virágzó legendája éppen arról szól: a megye leghosz- szabb utcájú községe a nagy múltú településen járható végig. Igaz, nem igaz, ki tudja anélkül, hogy lemérte volna az összes többit is? Kétségtelen — a Kossuth utca nem zsákutca, nem is rövid, a krónikás magánmérései alapján három és fél, négy kilométer hosszúnak mutatkozott néhány nappal ezelőtt. Azonban ez sem végleges adat, hiszen már ma is a községtáblán túlra kúsztak az új házak a Mátra felőli végén Szuhának... És ha nincsenek is „világrengető” események Szuhán, annál több a „belső történés”, amelyet néhány értékes állandóság tesz igazán széppé, fontossá, értékelhetővé. Az egyik maga a környezet, a táj, a Mátra közelsége —-, mindez lehetne olyan eíőnyis, amely az öreghegy déli oldalán az újkori felvirágzásában, az üdülőkörzet iránti fokozott állami és magánfigyelemben és persze a pénz odaáramlá- sában is nyakon csíphető — sokkal könnyebben, mint a szuhai teknőc... Mátramind- szent a közös tanács székhelye, oda tartozik közigazgatási szempontból a mintegy 815 lakost egyesítő — nagyobb részt bányászok —község a természet ölén, de ebből a szempontból nézve igazán fel nem fedezve, igazán ki nem aknázva másként is, mint a közeli hétvégi telkek, házak által! Ami Diósjenőn, Nógrád kétségtelenül legsikerültebb módon kialakított üdülőterületén tiszta nyereség (nem elsősorban a pénzre kell persze gondolni most sem!), az itt alig ismert, vagy pontosabban inkább ismeretlen. Diósjenő a zsúfoltságot elkerülve szó szerint hatalmas tömegeket vonz, tart el hét végeken maga is gazdagodva, gyarapodva bolthálózatban, vendégváró ég -fogadóhelyekben és így tovább... De a figyelem, a megyei gondoskodás is megtalálja a jene! tó környékén a maga céljait. És persze az ottani érvénnyel működő, anyagiakat, szakértelmet szervező Dunakanyar £ Intéző Bizottság is, amelynek itteni megfelelője valahol Egerben székel. Vajha „átlátnának" a Mátrán a hivatalosak, vajha ellátnának idáig a megyeiek is, hogy bebizonyosodjék mindenki által: ér annyit ez a táj kicsit zordabb fenségével, mint a „gályái oldal", a régtől fogva felkapott mátrai terület. Majd SZUHA eljön ennek is az ideje. Mármint annak, hogy nagyobb pezsgést, nagyobb jelentőséget nyújt maga az ember természet, utáni fokozódó vágyával, akárcsak ennek a kis községnek is. Csak ne legyen későn a felismerés! Csökkent a lakosság lélek- száma — mondják a tanácsi kirendeltségen, ahol az egykori kisbíró lányával, a hivatalsegéddel, a tanács alkalmazottjával, Csikány József- névéi és a fogadónapot tartó mindszenti tanács igazgatási főelőadójával, Kiss Gyuláné- val beszélgetünk. Mindszenthez tartozik még Mátraalmás is. dé á szuhaiak földrajzi értelemben véve talán előnyösebb helyzetben vannak, mint a székhelyközség. „Büszkék is arra, hogy az ő falujukon át lehet menni, hiszen Mindszenten nem vezet út touóbö... És hogy éppen a Mátrán át vezet itt a szuhai út... " — mondják nevetve. De azon már mosolyogni sem nagyon tudunk, hogy az utóbbi években, vagy tíztizenöt szuhai költözött munkahelyéhez közel Nagybá- tonyba, Salgótarjánba és hát a születés is kevés: kevés hát, ha éppen azok költöznek el innen, akiknek gyereke van, vagy még lehetne. Marad az idősebbje, aki akkor is két végén égette a gyertyát, amikor még nem volt nyugdíjas, mert eljárt a bányába (mostanában elsősorban a ménkesiben dolgoznak a szuhaiak), majd meg a szabadságát is a legkeményebb munkára, az alföldi „felvállalásokra” fordította. „Az idősebbek, meg a fiatalabbja is, most is eljár rendszeresen, itt ez már régi hagyomány, igaz, egy időben megyei tanácsi rendelet korlátozta az Alföldre eljárást, de hát ott is várják a dolgos kezeket, ott is szükség van rájuk... ” -Amíg bírják szusszal, amíg erő van karban, lábban, törzsben és erős szándék az emberben, hogy ezáltal is többre vigye... No, a falun azért mindenképpen meglátszik ez a sokoldalú munkaszeretet, gyarapodási vágy. Kevés olyari községe lehet a megyének, ahol ilyen sok hivalkodás nélküli, mégis széjí, változatos portát találni. Van azért megtartó ereje is Szuhának, s ebben nyilván szerepe lehet a .sok mindent pótló tájnak, de meg annak is, hogy gyerekei mostanra a körzetesítések keretei között megnyugtató helyzetbe kerültek; iskolabusz szállítja őket Dorogházára, Nemrtibe, Mátramindszentre. Az iskolával kibővült lehetőségű szuhai óvoda még mátraalmási gyerekeket is befogad és így is fel tudnak venni minden jelentkezőt. Társközségként nincs is panasza különösebb a szuhaiaknak; két jó élelmiszerboltja közül az újabb, a falu közepe táján havonta 350 ezer forint körüli forgalmat bonyolít és nincs panasz az áruellátásra sem. Pedig a húsboltot nemrégiben megszüntették, akkor sok mendemonda szólt arról, hogy majd fagyasztott húst kapnak előrecsomagolva — ennek éppen az ellenkezője történt! Van iriss hús a hét második felében elég az élelmiszerkisker- boltban... A zöldséges külön boltot tarthat fenn Szuhán; az italboltnak itt sem kell lehúzni a redőnyét az érdeklődés hiánya miatt; van postafiókja; körzeti rendelője és olyan jól szervezett egészség- ügyi hálózata, amely bizony még a régi, legendás, sok évtizedet ezek között a mátrai emberek között szolgáló „doki bácsinak” (nemrégiben ment nyugdíjba, helyére a lánya állt, dr. Mihók Olga), dr. Mihók Jánosnak is köszönhető. Heti két alkalommal helyben rendelés, azután a Volánnal közösen kialakított járat, amelyet „egészségügyinek” is neveznek. Tulajdonképpen munkásjárat, bányászokat, szállít, azután a körzethez tartozó községekből szépen összeszedi a betegeket, akik így kerülnek a mindszenti körzeti rendelőbe heti egy alkalommal a felülvizsgálatra. De a fodrászt azt nagyon nélkülözik a szuhai lányok, asszonyok! „Ez a téma lassabban halad, mint a szuhai tekenőc" — mondják a boltbeliek. Másként pedig Szuhának mindenre van embere, akik győzik lelkesedéssel. szeretettel társaik iránt. Neveket is mondanak: Szabó József „tanító bácsi” (így mondják), Lenkey Károlyné (Marika néni, a kultúros), Fehér Kálmán, Bakos Gyula, Tóth Imre tanácstag, Pádár Mátyás, Kim Tiborné... A sor hosszú, mint a szuhai utca. T. Pataki László Képek: Kulcsár József Hajdú Gábor, aki a ménkcsí bányába jár dolgozni, itt alapított új otthont Kukucska Lászlóné boltvezető: „Az a fodrász mégiscsak jó Pádár Judit óvónő, szívesen dolgozik Szuhán. Még a máfe lenne a faluban!” raalmási négy kisgyermekre is ő vigyáz az oviban
