Nógrád. 1981. május (37. évfolyam. 101-126. szám)

1981-05-06 / 104. szám

Ötvenegyezer jajkiáltás A gyártelep raktára előtt a mindennapi élet zajlott. Szállítómunkások, tehergépkocsik rakodtak. A ci- pekedő emberek egyike megbotlott, elvesztette egyen­súlyát, s a zuhanó láda tompa reccsenéssel a lábára esett. Amikor leemelték róla, az összefutott emberek elborzadtak a nyílt csonttörés láttán. Telefon, mentő, kórház. Üzenet a családnak, szomorúság. A baleset okaként a véletlent je­lölték meg a jegyzőkönyvben ... Vannak vállalatok, ahol szinte nem múlik el hét, hogy Ilyen „véletlen” ne történne. Az állami iparban, építőipar­ban, szállításban és hírközlésben a múlt esztendőben 51 ezer üzemi balesetet jegyzett fel a statisztika, ötvenegyezer eset­ben hangzott fel a sérült jajkiáltása. A valóságban ennél többször —, amelyekről ha tehetik, egyik-másik vállalatnál mélyen hallgatnak —, de ez egy más kérdés. Az okok nem újkeletűek. Szervezetlenség, fegyelmezet­lenség, a különböző rendszabályok ismételt megsértése, kö­telező óvintézkedések elmulasztása, felelős emberek torz szemlélete, vagy közönye, a beosztott dolgozók lezsersége, hogy csak a legfontosabbakat jelezzük. Ez a felsorolás azt a benyomást keltheti, hogy az okok természete miatt, gyors javulás nem remélhető. Ebbe még akkor sem lehetne bele­nyugodni, ha valóban nem látszana lehetőség a kedvező fordulatra. Az igazság azonban az, hogy — alaposan szem­ügyre véve a balesetek jellegét — nem kilátástalan meg­oldást találni a helyzet lényeges javítására. A vizsgálatok nemegyszer megállapították már, hogy az üzemi balesetek több, mint fele az anyagmozgatás közben történik. A nehéz fizikai munkát igénylő rakodás és belső anyagmozgatás a legtöbb vállalatnál sok-sok „lelkizés” el­lenére még mindig elmaradott. Sok helyen jellemző még a kézi munka, a nyers fizikai erő alkalmazása. Egyes ipar­ágakban a munkások egyharmada csak anyagmozgatással foglalkozik. Az emberek életének és testi épségének féltése mellett ezeknél a vállalatoknál a munkatermelékenység színvonala is cselekvést sürget! Többször rendeztek már nálunk kiállítást a szállítás kis- gépesítéséről, és balesetvédelmi újításokról. Az itt látottak minden alkalommal meggyőzhették a laikusokat és a szak­embereket arról, hogy ahol őszintén könnyíteni, segíteni, változtatni akarnak, ott ezt nem túl nagy erőfeszítéssel, nem túl nagy költséggel meg is tehetik, és meg is teszik. Ezt bizonyítja az is, hogy tavaly mintegy 13 ezerrel keve­sebb volt az üzemi balesetek száma, mint 1975-ben. A sok helyen alkalmazott eszközök nagy többsége egy­szerű, közülük sok házilag is olcsón elkészíthető megoldá­sokon alapszik. Szinte kivétel nélkül valamennyire az a jellemző, hogy nemcsak biztonságosabbá, hanem lényegesen könnyebbé és termelékenyebbé teszi a munkát. A hordó­görgető és -fékező berendezés alkalmazásával például elejét lehet venni a gyakran előforduló kéz- és lábsérüléseknek, s ugyanakkor lényegesen gyorsabbá válik ez a munka. Eh­hez hasonlóan sok veszély elkerülhető a lánckesztyűk al­kalmazásával, vagy a hordószállító targoncával, amelyre egy ember könnyűszerrel ráhelyezheti, és rögzítve, bizton­ságosan szállíthatja a nehéz hordókat a szűk üzemi uta­kon. A savballont szállító és buktató kocsi használatának je­lentőségét könnyen megérti az, aki csak valamelyest ismeri ezt a rendkívül veszélyes munkát. Sok helyen már alkal­mazzák, de még vannak helyek, ahol nem fedezték fel. Folytatni lehetne a sort az univerzális — a ládák és kannák továbbítására egyaránt alkalmas — targoncával, a hidrauli­káival ellátott kézikocsival, amellyel nemcsak szállíthatók a 3—1 mázsás munkadarabok, vagy szerszámok, hanem fel is emelhetők a munkapadra. Úgyszintén a termékeket több emelet magasságból biztonságosan továbbító görgőcsúszdá­val, vagy a lépcsőn járó kézikocsival, nem is szólva az elektrohidraulikus rakodógépről, amellyel 15 perc alatt könnyen, baj nélkül megrakható egy teherkocsi ládákkal, vagy hordókkal. Jól ismert eszközökről szóltunk, „csak” mindenütt alkalmazni kellene ezeket. | iután e célra szükség esetén hitelt is kérhetnek, mi­ért ne kötnék össze a két nagy szociális és gazda­sági feladat megoldását a vállalatok? A cél: a lehe­tő legkisebbre csökkenteni az anyagmozgatás közben be­következett baleseteket, és sokszorozni a rakodás, szál­lítás, anyagtovábbítás termelékenységét. Az emberiesség követelménye és az ésszerű gazdasági érdekek találkozása révén mind a két cél elérhető egy és ugyanazon módszer­rel. A személyi jövedelmeket a következő években csak szerény mértékben emelhetjük, de a munkakörülmények erőteljes javítására a föld alól is elő kell teremteni a szük­séges összegeket. Figyelmességből és gondosságból pedig minden mennyiségben jutnia kell e célra. Gy. Z. Biztató kezdet a kövesdi bányában öt kőbányát fog össze az Északkő Pestvidéki Kőbá­nyák nógrádkövesdi körzeti üzemvezetősége. A keszegi bá­nya a DCM irányítása alá tartozik, helyette ide került a karancsi üzem. Az idei esztendőre vonat­kozó tervezés előtt piacku­tatással igyekeztek felmérni a várható vevői igényeket a kőbányák. A piaci jelzések azt mutatták, hogy idén a ta­valyitól valamivel kevesebb útépítésre lehet számítani, így gondot okoz majd a bá­nyákból kitermelt zúzott kő értékesítése. Éppen ezért az elmúlt évi kőtermeléstől cse­kélyebb mennyiséget irá­nyoztak elő az idén. A nógrádkövesdi bányától ebben az évben 530 ezer tonna zúzott kőt várnak. A szobi bánya terve 480 ezer tonna, a karancsié 10 ezer 400 tonna útépítési zúzott kő. Sóskútról 104 ezer tonna fa­lazóblokk és mészkőpor, Le­ányvárról pedig 70 ezer ton­na mészkőőrlemény és mész­kőliszt kerül ki az idén. A várakozásoktól jobban sikerült az első negyedév a bányákban, meg az értékesí­tést tekintve is. A vevői igé­nyek nem sokban térnek el az eddigitől. Kőre változat­lanul szükség van, legfeljebb összetételében kell jobban igazodni a kereslethez. Az üzemigazgatóságnál összesen 4,4 százalékkal haladták meg az első háromhavi tervet, 12 ezer tonnás többletet adva. Az előnyszerzésben a kövesdi kőbányászoké a legnagyobb érdem: csaknem 9 ezer ton­nával tetézték meg negyed­évi tervüket. Egyenletesen dolgoztak, kiegyensúlyozott volt az irányítás, s — bár úgy tartják, nem illik mindenkor az időjárásra hivatkozni —az első három hónapban az idő­járás is kedvezett a kőbá­nyának. Nagyrészt a sok év óta is­mert, megszokott vevők je­lentkeztek a kőért: sorukba iratkozott fel a Betonútépítő, az Üt-Vasútépítő Vállalat, a KPM Közúti Igazgatóság, a Budapesti Közterületfenntar­tó Vállalat. Az igazi szezon a kőbá­nyákban még csak most kö­vetkezik, ennek megfelelően számították a tervet is. A második negyedévben 138 ezer tonna zúzott kő lesz a kövesdi kőbányászok adagja. A sikeres évkezdést igazolja a kövesdi bánya eredményes­sége is. A kő kitermelése veszteséges tevékenység. A kövesdiek is arra számítot­tak, hogy az első negyedév­ben hárommillió forint lesz veszteségük — ehelyett mind­össze a fele lett, ami feltét­lenül a jó gazdálkodást iga­zolja. Vízmű központ Dejtáron Épül a Nyugat-Nógrád tér­ségi vízmű dejtári központja, ahol a körzetben levő 29 kút- ból napi 14—15 ezer liter vi­zet fogadnak. Itt végzik majd a savtalanítást, a vas- és mangánszennyeződéstől való tisztítást is. Az egészséges ivóvíz innen a tereskei csúcs­ponti tározóba kerül, ahon­nan 22 település ellátását biz­tosítják. Ugyancsak a dejtá­ri kutakból küszöbölik ki Ba­lassagyarmat vízhiányát is. A gerincvezeték elkészülte után az idén szeptemberben — a tervek szerint — már be­kapcsolódik a város ivóvíz- hálózatába a térségi vízmű két kútjának hozama, mely tisztítás, szűrés nélkül is fel­használható a háztartásokban. — kulcsár — helyre került az elismerés Halfarmok a Dnyeper partján Herszon közelében átad­ták rendeltetésének Ukrajna egyik legnagyobb haltenyész­tő telepét ahol távol-keleti növényevő halak: fehérainúr- §s tőpontyikrák keltetésével foglalkoznak. A tervek sze­rint a telepről évente 30 mil­lió példányt engednek a sza­bad vizekbe. Az új létesítmény üzembe helyezésével fontos lépést hajtottak végre a Dnyeper al­só szakaszának és a Fekete­tenger északnyugati részé­nek védelmére, s a halállo­mány növelésére irányuló program megvalósításában. A program keretében építik fel az új, tőkehalak tenyész­tésére specializálódott tele­pet. Ebből az üzemből éven­te 4 millió példány kerül a természetes vizekbe. Terve­zik egy évi 40 milliós kapa­citású tenyésztelep kialakí­tását is. Szuh Vilmos arcán nem kis izgalom tükröződött, amikor az MSZMP Központi Bizottsá­ga kongresszusi oklevelének átvételére készültek. A szűk kis irodahelyiségben szinte forr a türelmetlenség, ahogy a beszélgetés lassan megindult. — Jó helyre került az ok­levél — mondta Telek Imre, az AGROFIL főmérnöke, részben, hogy oldja a fe­szültséget. — Olyan emberek, olyan kollektívája kapja, akikre mindig lehetett számí­tani, bármilyen nehéz felada­tot kellett megoldani. Szuh Vilmos, a „November 7.” Szocialista Brigád vezető­je így mutatta be „csapatát”: — Több mint tíz évvel ez­előtt alakult a brigád tíz fő­vel. S ebből a tíz emberből nyolc most is itt dolgo­zik. Ez nem kis szó. — Nem bizony, építőipari vállalatnál meg különösen nem az. Hogy csinálták? — Tettük a dolgunkat — szólt közbe Makó Sándor, aki kilencedik éve tagja a bri­gádnak. — Szakmai hozzáér­tés, összetartás, meg lelkiis­meretesség. Ez kell ahhoz, hogy a társaság hosszú életű legyen. Elvetették a napraforgót a palotási termelőszövetkezetben, ahol a jótékony tavaszi eső már nagyon hiányzott. Ké­pünk Kisbágyon határában készült, az erő- és munkagépek munkájuk végeztével új táblához vonulnak. _ kJ _ Tak ács Péter művezető is a fiatalabb generációhoz tarto­zik. Építőipari pályáját is itt kezdte, mint a „November 7.” tagja. Ahogy mondta, innen nőtte ki magát művezetőnek. — Gondolom, sokan irigylik most, hogy ilyen brigádnak lehet a főnöke? — A kitüntetésre gondol? — Arra is, meg arra is, hogy jó lehet olyan emberek­kel együtt dolgozni, akik nem okoznak fejfájást a vezető­jüknek. — Hát, ami azt illeti, ezzel valóban nem sok gondom van. Azért akadnak még tartalékok a mi munkánkban is. Arról beszélt, hogy a fiata­labbaknak, akik nemrégiben csöppentek az építőiparba és a brigádba, fel kell venniük a tempót, azt a tempót, amely egyre gyorsabbá válik, és amellyel lépést kell tartani. Mert, aki egyszer lemarad, az behozhatatlan hátrányba ke­rül. Bulyovszky Lajos főműve­zető is a lépéstartás mellett tette le a voksot: — A mércét ezután még magasabbra kell állítani. S ez nemcsak a „November 7.”-re vonatkozik, hanem az egész .AGROFIL-re. A szocialista versenymozgalom olyan erő, amelyből lehet még mereget­ni. A magas kitüntetést elnyert brigád ebben is élen járt. Pél­damutatásukkal elősegítették a mozgalom erősödését, kiszé­lesedését, s ezzel nem utolsó­sorban a vállalat eredményes­ségét. Pedig nagy változások történtek ez alatt az építő­iparban. A mezőgazdasági jel­legű épületek — istállók, mag­tárak, gépszínek — helyett la­kóházakat, középületeket kel­lett építem, s ennek a maga­sabb színvonalú építési tech­nológiának elsajátítása nem volt könnyű feladat. A dolgo­zók nagy részét át kellett ké­pezni, bevezetni és elsajátíta­ni az új technológiát és az eddiginél nagyobb teljesítmé­nyű, korszerűbb gépeket kel­lett beállítani. — Nem féltek az újtól, az ismeretlentől ? — Nem — válaszolta Szuh Vximos. — A vezetőink nem árultak zsákbamacskát Meg­mondták, mit várhatunk a 'magasabb képzettségért, a jobb munkáért, a határidők pontos betartásáért, őszintén megmondom, nem kis pén­zekről volt szó. — Csak pénzről? — Nemcsak arról. Ez önma­gában még kevés lenne ahhoz, hogy a vállalat dolgozóinak fele törzsgárdatag legyen. Az erkölcsi elismerésen, értéke­lésen túl, biztosították a meg­felelő szociális körülményeket, étkezési lehetőségeket és min­den igényt kielégítő a mun­karuha- és védőeszköz-ellá­tás. Ez nagy szó. mert az épí­tőiparban ezek megvalósítása még mindig sokkal nehezebb, mint egy gyárban, vagy üzem­ben. Szó volt a vállalati üdülte­tésről, és arról is, hogy az AGROFIL igyekszik segíteni dolgozói lakásgondjainak megoldásában. — Több mint tíz év alatt ju­tottak el oda, hogy átvegyék az egyik legnagyobb kitünte­tést, amit szocialista brigád elérhet. Az eddig megtett út eredményes volt. Mik a távo­labbi terveik? — kérdeztem Szuh Vilmost. — Nehéz tíz esztendő volt, de megérte. Bízunk benne, hogy a most kiérdemelt kitün­tetést hamarosan újabb köve­ti. Terveink? Megkezdődött a salgótarjáni SZOT-bázis épí­tése. Járt már arra . . .? A vasszerkezetét mi készítjük. A csaknem 50 milliós beruházás átadására 1982. végén kerül sor . . . Háromszoros aranykoszorús szocialista brigád. 1980-ban el­nyerték a Szakma kiváló bri­gádja és több alkalommal a Vállalat kiváló brigádja címet. A mostani, a Központi Bizott­ság kongresszusi oklevele is valóban jó helyre került. Zilahy NÓGRÁD - 1931. május 6., szerda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents