Nógrád. 1981. május (37. évfolyam. 101-126. szám)

1981-05-31 / 126. szám

Folytatta munkáját a KISZ X. kongresszusa (Folytatás a 2. oldalról.) Vitákban tisztáztuk . ezeket a kérdéseket. Az ifjúság so­raiból a jelenleginél szélesebb körű KISZ-tagságra van szük­ség. Az az egészséges, ha a KISZ minél több fiatalt tö­mörít, hogy kommunistákat neveljen belőlük. A szocialis­ta építés kezdeti időszakában, Magyarországon volt egy hi­bás felfogás, amit úgy nevez­hetünk, hogy kommunista gőg. Voltak olyan párttagok, akik mindenkinél különbnek tar­tották magukat. Ez hiba volt, és ilyenre nincs szükség sem a pártban, sem a KISZ-ben. Meg kellett magyarázati, hogy minden ember pártonkívülinek születik és azután lesz vala­milyen úton-módon kommu­nista. E tekintetben tehát az emberek egyformák. De amikor a KISZ a párt­nak utánpótlást nevel, akkor gondoljon arra, hogy mégis van valami, ami cgak a kom­munistát jellemzi. Ez pedig alapvetően az, hogy a kommu­nista a szocializmus, a kom­munizmus eszméjére teszi fel az életét, és számára a közös­ség érdeke és boldogulása, a dolgozóosztályok és a nagy közösség, a nemzet felemelke­dése a legfontosabb. Hazánkban a szocialista köz­gondolkodás tért hódít, erősö­dik a szocialista öntudat és áldozatkészség. Erről tanús­kodnak a szocialista brigád­mozgalom és a munkaverseny eredményei is. De ezzel egy­idejűleg — aminek bizonyos társadalmi okai is lehetnek — erősödött az egyéni gyarapo­dásra való hajlam, az önzés. Ugyanaz az ember néha a kol­lektívában szocialista módon, a saját szűkebb körében vi­szont egoista módon gondol­kodik. Amikor társadalmi, kö­zösségi célokról és érdekek­ről van szó, bizony «akadnak, akik megkérdezik: mit kapunk érte? Ez így nem jól A kom­munista számára az eszme és a közösség az elsődleges, és annak rendeli alá saját egyé­ni érdekeit, . céljait, életmód­ját, életstílusát. Erre kell ne­velni azt a fiatalt, akiből azt akarjuk, hogy valóban kom­munista legyen. Remélem, hogy a KISZ a továbbiakban Is ennek szellemében végzi munkáját. Az ifjúság életkörülményei és életszínvonala elválasztha­tatlan a nép életkörülménye­itől és életszínvonalától. Ma­gyarországon az életszínvonal nem alacsony és az életkörül­mények nem rosszak. Ezt álla­pítják meg a külföldiek is, aki*'. szép számmal jönnek- HSmnek s egyöntetűen azt mondják, hogy nem élünk rosszul. Ez vonatkozik a fia­talságra is, hiszen van enni­valója, tud öltözködni, van munkája. Nem akarom a kapitaliz­mussal Ijesztgetni az Ifjúsá­got, mert hazánkban soha többé nem lesz kapitalizmus. De a fiatalok utaznak és' lát­nak eleget, s nézzék meg, ho­gyan élnek kortársaik a tőkés­világban. A munkanélküliek között igen magas a fiatalok aránya, s munka nélkül nincs igazi élet. A mi fiataljainknak biztosított a munkalehetőség, és ha dolgoznak, akkor megfe­lelő bért kapnak, amiért vá­sárolni is tudnak. A fiatalnál a műveltség megszerzése nem ugyanazt je­lenti, mint a felnőtt ember­nél. Számára a tanulás egy. életre szóló beruházás, amely- lyel a saját jövendőjét építi. Hazánkban az általános isko­la nyolc osztályát az adott korosztály szinte teljes egészé­ben elvégzi. Középfokú kép­zésben a megfelelő korosztály 96 százaléka részesül, ami­hez mindjárt hozzáteszem, hogy a középiskolai tanulók száma most a hétszerese, az egyetemi és a főiskolai hall­gatóké pedig csaknem a tíz­szerese annak, amennyien a Horthy-rendszerben voltak. Ez is mutatja, hogy ifjúságunk birtokába veszi a műveltsé­get, a kultúrát. Mint tudják, a pártkong­resszus is foglalkozott az if­júság problémáival. Ezek kö­zül kettőt említenék: az egyik a lakáskérdés, a másik a pá­lyakezdés. Mindkettőt napi­renden tartja a párt, a kor­mány és a társadalom, és mindnyájan javítani szándé­kozunk a helyzeten. De a lakásgondokról szólva azért ne felejtsék el, hogy a tanácsi lakások 57 százalékát ifjú házasok, fiatal családok kapták. Ot év alatt 200 ezer fiatal család költözött új la­kásba. Mindemellett jogos igény, hogy javuljon a helyzet, s üdvözlöm a KISZ-nek azt a szándékát, hogy maga is pró­bál kezdeményezni. Nem is­merem annyira a mai ifjúság gondolkodását, mint maguk a fiatalok. De annak idején szó­ba sem kerülhetett, , hogy mindjárt kétszobás, összkom­fortos lakásban induljon a családalapító fiatalember éle­te. Akkor az volt a fiatal vá­gya — talán még most is az —, hogy akármilyen kicsiny, de saját otthona legyein, aho­vá, mint fiatal házas haza­mehet. Ezt kell nekünk min­denekelőtt elősegítem többfé­le módon és formában, mert ez jogos igény. De ezeket a jogos igényeket is helyesen kell értelmezni. Elhiszem, hogy egy fiatalem­ber önálló komfortos lakást szeretne, autóra és külföldi utazásra vágyik. Ezek jogos igényei lehetnek egy fiatalem­bernek, de ne felejtsék, hogy ezt így egycsapásra egyetlen társadalom sem tudja megad­ni. Lehetetlenség, hogy mi egy fiatalembernek, húsz- vagy huszonegy éves korára garan­táljuk a lakást, a gépkocsit, a külföldi utazásokat. Nem mondhatjuk neki: ,,ülj be testvér a készbe, éljen a szo­cializmus”. Ez így nem megy, ezért neki is kell valamit ten­nie. A jogos igényeket számon tartjuk, ég azok teljesítésére törekszünk. Ezért dolgozik a párt, a kormányzat és a tár­sadalom is. Egészében . véve — azt hiszem — ifjúságunk helyzete, jelene elfogadható, jövője szép és biztos. Ifjúságunk erkölcsi, politi­kai állapota megfelelő. A fia­tal korosztályok óriási több­sége tanul, dolgozik. Részt vesznek a szocialista munka­versenyben és brigádmozga­lomban, önkéntes építőtábo­rokban. Itt már szóba hozták a védnökségeket, amelyek na­gyon fontos segítői a szocia­lizmus építésének. Megemlí­tem Paksot, bár sok miás pél- (Sa is van a jó vállalásokra. Pasztuhov elvtárs is szólt ar­ról, hogy fiataljaink Uszty- Ilimszkben az orenburgi veze- tép építésében is becsületet szereztek a magyar névnek. Sót, van olyan tapasztalat, hogy a magyarok külföldön jobban igyekeznek és a nem­zet becsülésére többet adnak, mint itthon. A világban sok­felé dolgoznak magyar mun­kások, és általában dicsérik a munkájukat. De .jó lenne, ha itthon is mindenütt ugyanezt tehetnénk! Eleget tesznek a fiatalok honvédelmi kötelezettségeik­nek is. És ez nagyon fontos, mert megfelelő színvonalon kell tartani hazánk és a szoci­alista országok védelmi erejét. Nem engedhetjük meg, hogy a kapitalisták fölénybe kerül­jenek és a maguk akaratát erőszakolják rá az emberiség­re. A népek már tudják, hogy mit várhatnak a kapitalizmus­tól és az imperializmustól. Mindent meg kell tennünk és meg is teszünk a megfelelő színvonalú honvédelemért. A fiatalokat is ilyen szellemben kell nevelnünk. Minél erő­sebb védelmi képességünk, annál inkább elejét vehetjük az • imperialisták mindenféle vérmes reményeinek és ka­landor akcióinak. Ez is a béke szolgálata és védelme! Mindent összevetve én a szerény megfogalmazás hive vagyok: az ifjúság általános helyzete, anyagi, erkölcsi és politikai állapota jobb még lehet, rosszabb ne legyen so­ha! A KISZ feladatai között az első helyre teszem az eszmei­politikai nevelést, tudományos világnézetünk, á marxizmus —lenipizmus terjesztését és a párt politikájának megvaló­sítását. Sok vita volt annak idején a pártban is arról, hogy mikor erős a párt, és milyen szerepe van ebben a taglét­számnak. Mi úgy véljük, hogy a párt ereje valamely terü­leten — bár nem teljesen füg­getlen a taglétszámtól — el­sősorban ott mutatkozik meg, ahol politikája érvényesül. Ez bizonyos értelemben az'ifjú­sági munkára is érvényes, vagyis a KISZ a maga jó munkájával is elősegítheti, hogy a párt politikája minden kérdésben és mindenhol meg­felelően érvényesüljön. En­nek érdekében elveink, rend­szerünk, eszméink mellett ki kell állni. A KISZ-kongresszua elé terjesztett Jelentés és az el­nöki megnyitó is említést tett arról, hogy a tanácskozást megelőzően helyenként éles, élénk viták voltak. Itt ho­zom szóba azt a jelenséget, hogy a párt politikájának he­lyeslése, a széles körű egyet­értés nyomán a felnőttek egy része elszokott a vitától, attól, hogy szembeszálljon a zavaros .nézettel, rámutasson az igaz­ságra. Vitatkozni és érvelni kell A felnőttek és a fiatalok ha­tározott kiállására van szük­ség, a helytelen nézetekkel vi­tatkozni és velük szemben ér­velni kell. Ezek között talál­ható olyan, ami a nyugati vi­lágból származik, tőlünk ide­gen, Sőt esetenként ellenséges. A fiatalokat különösképpen segíteni kell abban, hogy is­merjék fel az ellenséges, an- tikommunista, antiszocialista nézeteket. Hiszen előfordulhat, hogy valamely nézet ellensé­ges tartalmát az a fiatal sem ismeri fel, aki azt terjeszti, hát még az, aki hallja. Meg kell tanulni szilárdan kiállni és vitatkozni, érvelni és meg­győzni. A tanulás, a munka, a hon­védelem, a művelődés, a sport nem csak a társadalomnak, hanem elsősorban magának a fiatalnak az érdeke. Hallani olyan esetről, hogy a tizen­éves gyerek kijelenti az ap­jának, nem tanulok neked to­vább. Az ilyen fiatalnak meg kell magyarázni, hogy végső soron nem az apjának, nem a pártnak, nem a KISZ-nek, ha- nem elsősorban saját magának tanul. S nem csak a társada­lomnak, hanem önmagának is dolgozik, saját jövőjét is építi. Ugyanígy a honvédelmi köte­lezettség becsületes teljesí- sével saját életét és jövőjét is védelmezi. Az eszmei, erkölcsi nevelés­ben nagy szerepe van a csa­ládnak, az iskolának, a társa­dalomnak, amibe természete­sen beleérteni a pártot és a KISZ-t Is. Amikor az ember világra jön, nem több, mint agy természeti lény. Ahhoz, hogy emberré váljon, hogy az emberi magatartási norlnákat megtanulja, a társadalom ha­tása szükséges. Az első, aki neveli, tanítja, a szülő;'a má­sodik a tanító és a tanár; a harmadik a KISZ, a párt, a felnőtt-társadalom, az idősebb nemzedék. Az embereket szo­cialista öntudatra, hazafiság- ra és internacionalizmusra, a munka megbecsülésére, poli­tikai és erkölcsi igényességre, bátorságra kell nevelni. A fia­tal ebben az értelemben le­gyen „idealista”, és harcoljon az eszmék tiszta érvényesü­léséért. Később rá fog jönni, hogy ez nehéz dolog; sokat kell érte küzdeni. A nevelésben nagy a példa ereje. Mert ha valaki nem úgy él és nem úgy cselekszik, ahogy azt hirdeti, akkor sza­vának nincs hitele. S rend­kívül fontos nevelési módszer, hogy a fiataloknak feladato­kat adjunk, s bízzunk ben­nük. Ha a fiatalemberben ambíció van, arra építeni le­het, mert többre képes, mint az előző nemzedék. Már az indulásnál nagyobb az alap- műveltsége, több az ismerete, a tárgyi tudása. Kedves elvtársak! A KISZ X. kongresszusának eredményes, jó munkát kí­vánok. Úgy gondolom, hogy miként a párt XII. kong­resszusa, az országgyűlési és tanácsi választások, majd a szakszervezeti és a népfront­kongresszus, akként a KISZ X. kongresszusa is bizonyítja belső helyzetünk szilárdságát, ifjúságunk tettrekészségét és újabb lendületet ad a szocia­lista építéshez. Amit eddig itt láttam és hallottam, az biz­tató. A pártszervezetek eddig is segítették és a jövőben is segíteni fogják a KISZ mun­káját! Államunk, az egész társadalom is támogatja a KISZ nemes célkitűzéseit. Az idősebb generációnak nagy öröm, hogy méltó nemzedék állt, s áll a helyére. Az MSZMP Központi Bi­zottsága nevében kijelent­hetem — s gondolom, Lázár elvtárs is egyetért vele —, hogy a KISZ a jövőben is biz­ton számíthat a pártra és a kormányra a magyar ifjúság nemes céljainak valóra vál­tásában. Azt kérem a Kom­munista Ifjúsági Szövetség •tisztségviselőitől, KISZ-tag- jaitól, valamennyi fiataltól; hogy dolgozzanak becsülettel; s bízzanak abban, hogy a szo­cializmus és a béke győzni fog. A magyar nép ennek je­gyében él és dolgozik, s ifjú­ságunknak is ezek az eszmék teremtik meg a boldog éle­tet (MTI) Hostyánszky Jánosné, Négrád megye küldöttének felszólalása Közös célokkal, közös tettekkel Szombaton 18 órakor kapott szót Hostyánszky Jánosné, a Kisterenyei Általános Iskola tanára.) — Valamennyien értjük és érezzük politikai jelentőségét és súlyát annak, amikor a KISZ és az úttörőszövetség kapcsolatát ma a felelősség és a bizalom szavaival illetjük — mondotta bevezetőjében Hostyánszky Jánosné, me­gyénk küldötte. — Meggyőző­désem, hogy ezt a kölcsönös bizalmat és felelősséget hasz­nos útra valóként vihetjük magunkkal innen a kongresz- szusról. Jóleső érzéssel dol­gozhatunk, mert látjuk, hogy a KISZ testületéi és szerve­zetei számítanak a mi mun-' kánkra: kisdobosaink, úttö­rővezetőink tenniakarására, lelkesedésére. Ügy érezzük, hogy a közös célok és felada­tok megvalósításában a két szövetség önállóan és felelős­séggel végzi munkáját. — Valamennyien tudjuk — folytatta mondanivalóját —, hogy minél gazdagabb és sok­színűbb a kisdobosok és az út­törők élete, minél nagyobb a közösségek összetartó ereje, annál többet vihetnek maguk­kal gyerekeink a középiskolá­ba, a munkahelyre, a KISZ- be... Tények bizonyítják, nagy felelősségünk van abban, hogy az általános iskolából kikerülő gyermekek megtalálják he­lyüket életük következő állo­másán. Feladatunk: úgy le­gyenek cselekvő részesei az if­júsági mozgalomnak, hogy vi­gyék tovább ötleteiket, vi­dámságukat, játékos kedvüket, a mozgalom szeretetét. Mind­ezek a KISZ—úttörő testvér- kapcsolatok feladatait is je­lentik, s ez nemcsak kitűnő nevelési lehetőség, hanem nagy felelősség is. Ügy ér­zem így válik egyértelművé az a felhívás, amely nálunk, Nógrád megyében Így hang­zik: Közös célokkal, közös tettekkel: előre! Beszéde további részében a mozgalom személyes példa- mutatásának fontosságáról szólt, megemlitv|e az” ifjúve­zetői munka jelentőségét, s hangsúlyozva, hogy az ifive­zetők, azok a KISZ-fiatalok, i . * • . akik nemrég még úttörők vol­tak, akik ma is őrzik emlé­keikben, munkájukban az út­törőélet élményeit, szépségeit. De ami talán fontosabb: nem csak őrzik, hanem át is tud­ják adni élményeiket. Az ifi­vezetői munka fontosságát ép­pen az adja, hogy olyan út­törővezetői munkát látnak el, amelyben egyszerre vannak jelen a két mozgalom legérté­kesebb tulajdonságai, jel­lemzői. — Felelősségteljes felada­tunknak valljuk — folytatta —, hogy a gyermekekkel tu­datosan kell megismertet­nünk és gyakoroltatnunk 'mindazt, amit a KISZ ad és vár. De a mozgalom sem me­het el szó nélkül amellett, s nem is várhatja, hogy a teg­napi úttörőből egycsapásra felnőtté váljék valaki azál­tal, hogy felvették az ifjúsá­gi szövetség soraiba. Akiknek tegnap még gyermekként fog­ták a kezét, annak ma és hol­nap is szüksége van az okos, tanácsot adó jó szóra, az el­igazításra, ugyanakkor a vi­dámságra is. Amikor a gye­rekek befejezik az általános iskolát, né szűnjenek meg számukra azok a. kedvelt for­mák, például, az úttörő-, a néptánc- ’ és a színjátszó­együttesekben, amelyek a KISZ-életet is gazdagíthatják. Könnyebben találhatja meg a 14 éves a helyét, ha az alap­szervezetekben továbbélnek az úttörőhagyományok, a já­tékok, ha mód és lehetőség van a vidám, a szórakoztató munkaformák folytatására, ha a KISZ-szervezet nem csak a tanulásban, hanem a szabad idő eltöltésében is segítőtárs. Beszéde befejező részében az iskola és a mozgalom ne­velési szerepéről, felelősségé­ről beszélt Hostyánszky Já­nosné, majd így fejezte be mondandóját: — Űttörőszö­vetségünk három nap múlva ünnepli megalakulásának 35. évfordulóját. Kisdobosaink, úttörőink nevében köszönöm a születésnapi ajándékot, a játszóterek, a sportpályák épí­téséhez nyújtott segítséget, melyek biztosítják az önfeledt mozgás, a játék örömét. Sze­retnénk, ha az ifjúkommunis­ták segítségével tovább ja­vulnának a kisdobos-, az út­törőmunka feltételei, ha az ifivezetők még több segítsé­get kapnának munkájukhoz... mert közös felelősség ez, hi­szen olyan úttörőmozgalom fejlesztéséért fáradozunk, ahol a munka nem csupán úttörő- vagy KISZ-es feladat, hanem társadalmi ügy! ☆ A KISZ X. kongresszusa ma a vezető szervek megválasztá­sával fejeződik be. lubomir strougal I HÉTFŐN HAZÁNKBA ÉRKEZIK Lázár Györgynek, a Magyar Népköztársaság Mlnlsztertaná-' csa elnökének meghívására június 1-én, hétfőn baráti Iá* togatásra hazánkba érkezik Lubomir Strougal, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság szövetségi kormányának elnö­ke. (MTI) Az SKP Marxista Kutatások Alapítványának küldöttsége hazánkban Az MSZMP KB Társada­lomtudományi Intézetének meghívására május 25. • és 30. között hazánkba látogatott a Spanyol Kommunista Párt Marxista Kutatások Alapítvá­nyának küldöttsége Jósé San- dovalnak, az SKP KB tit­kárának, az alapítvány elnö­kének vezetésével, akit a 4. oldalon mutatunk' be. A kül­döttség megbeszéléseket foly­tatott a két intézmény tudo­mányos együttműködéséről. A spanyol vendégek ellá­togattak tudományos és okta­tási intézményekbe, ahol mű­velődés- és oktatáspolitikai, gazdaságtörténeti kérdésekben tájékozódó jellegű megbeszélé­seket folytattak, Jártak Nóg- rád megyében is. A küldött­séget fogadta Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságé- . nak tagja, á Központi Bizott­ság titkára. Ziaur Rahman meggyilkolása Meggyilkolták Ziaur Rah- mant, Banglades elnökét. A merényletre európai idő sze­rint szombatra virradó éjjel, Chittagong kikötővárosban, eddig ismeretlen körülmények között került sor. Az 1936-ban született Ziáur Rahman hivatásos katonaként kezdte pályafutását. A tiszti­iskola elvégzése után csapat- szolgálatot teljesített, majd 1970- ben Chittagongban ez- redpárancsnokká nevezték ki. 1971- ben később ő olvasta fel a rádióban a Banglades füg­getlenségét meghirdető nyilat­kozatot.. A fiatal független ország so­rozatos belső hatalmi harcai során 1975-ben meggyilkolták Mudzsibur Rahmant, Bang­lades első elnökét. Ziaur a kö­vetkező időszakban háromta­gú katonai adminisztratív ta­nács tagjaként vett rész az ország vezetésében. 1977 ápri­lisában lett az ország elnöke, tisztségében népszavazás is megerősítette. Az országban 1978-ban megalakult Nemzeti Párt elnöki tisztét is ő töltöt­te be. Az első hivatalos közlemé­nyek szerint „hitetlenek” kö­vették el a gyilkosságot. A merénylet után Abdusz Szattar, az ország Legfelsőbb Bíróságának elnöke vette át ideiglenesen az államfői tisz­tet, aki a nap folyamán rádió­beszédben ad majd tájékoz­tatást a helyzetről. Az ország­ban negyvennapos nemzeti gyászt rendeltek el. r NÓGRAD - 1931. május 31., vasárnap 53

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents