Nógrád. 1981. május (37. évfolyam. 101-126. szám)
1981-05-19 / 115. szám
Együttműködés a meSléktevékenységben Átcsoportosítás alulnézetből Járt utakról járatlanra Megyénk kedvezőtlen természeti adottságai a legjobban a mezőgazdaságban éreztetik hatásukat. Nem véletlenül kereste több termelőszövetkezet már évekkel ezelőtt is azt a lehetőséget, amely segíti a gazdaság munkáját, biztonságot nyújt és nem utolsósorban lehetővé teszi a gépesítés, korszerűsítés során felszabaduló munkaerő más területen történő felhasználását. Az alaptevékenységen kívüli munka jelentősége az utóbbi években rendkívüli módon megnőtt. Ebben közrejátszott a gazdasági szabályozók módosítása, a termelőszövetkezetek állami támogatásának megváltozása és nem utolsósorban a mezőgazdasági üzemek vezetőinek szemléletében bekövetkezett változás. SOKAT JELENT Míg 1975—80 között az alap- tevékenység árbevétele 144 százalékkal növekedett a megye termelőszövetkezeteiben, addig az alapon kívüli tevékenységé 226 százalékkal, s tavaly már megközelítette az egy és negyed milliárd forintot, az idei tervek szerint pedig várhatóan meghaladja a másfél milliárdot. Ebben sokat jelent az az együttműködés amely az ócsai Vörös Október és négy nógrádi termelőszövetkezet — a nő- tincsi, a varsányi, a kállói és az alsótoldi — között jött létre. Részben már tavaly, részben az idén, az év elejétől. A TOT és a MÉM felhívására elsőként az ócsaiak reagáltak és siettek a kisebb, gyengébben gazdálkodók segítségére. Cseh Adolf, a Nógrád megyei TESZÖV titkára így vélekedik: — Az ócsai Vörös Október a termelőszövetkezetek közötti országos rangsorban a második helyet foglalja el és tavaly év eleji közeledésünkre igen pozitív választ adott. A kapcsolatfelvételt a TOT is messzemenően támogatta. így minden reményünk megvan arra, hogy az 1981-es évbéna szövetkezetek közti együttműködésben jelentős fejlődés lesz. Ez az együttműködés — termelési értékben számolva — 1982-re mintegy 400 millió forintot jelent a négy termelő- szövetkezet melléktevékenységében. GAZDASÁGI társaság Nem túl szép, de mindenesetre olyan elnevezés, amely- lyel érdemes megbarátkozni, mert minden valószínűség szerint az eddignél gyakrabban fogunk vele találkozni. A kállói Vörös Csillag Termelőszövetkezet főkönyvelőnője, Szomszéd Jánosné ezt mondja az év elején született „házasságról”: — A két közös gazdaság közti együttműködés egyelőre két évre szól. Ez idő alatt Budapesten végzünk építési-szerelési munkát 400 fővel. Az idei árbevételi tervünk megközelíti a százmillió forintot, a tervezett nyereség pedig 15 millió forint, amely 50—50 százalékban oszlik meg a két tsz között. Még áprilisban jártunk Kálién, de az első 4 hónap alatt már csaknem kétmilliós nyereség jelentkezett az együttműködésből. Annak ellenére, hogy sok volt még a befejezetlen munka — épülettartozás, bővítés, átalakítás és egyéb — amely addig csak vitte a pénzt. Hogy a melléktevékenység ilyen arányú növelése mit jelent a kállóiaknak? A tervek szerint 100 millióval több árbevételt a tavalyinál és csaknem 5 millióval több nyereséget az 1980. évinél. S ez nem kis dolog. A gazdasági társaság négyszáz dolgozója továbbra is az ócsai termelőszövetkezet tagja, a kállóiak csupán az igazgatótanácsban képviseltetik magukat, illetve az egyezség szerint ötmillió forintért vásárolnak a munkához szükséges fogyóeszközöket, anyagokat, az ócsai Vörös Október Termelő szövetkezettől. A főkönyvelőnő szerint — aki a GT igazgatótanácsának tagja — a társaság eddig jól funkcionál. A Pest megyei szövetkezet igazán segítőkész, korrekt partnernek bizonyult. Mi csak bízhatunk benne, hogy a másik félnek is ez a véleménye a kállóiakról és a kapcsolat így valóban tartós marad. Baleseti üzemrész: a daraboló A pásztói szerszám- és készülékgyárban következetesen azon fáradoznak, hogy minél kevesebb dolgozót érjen baleset. Nemcsak azért, mert ez termelési kiesést jelent, hanem elsősorban a dolgozók testi épségének- és megvédésének érdekében. A fáradozásnak, a felvilágosító nevelő munkának, a rendszeresen megtartott munkavédelmi oktatásnak, az első negyedévben jelentkezett a kedvező eredménye. A balesetek és a kiesett munkanapok száma kevesebb, mint egy évvel ezelőtt. A balesetek üzemrészenkénti előfordulása viszont az előző időszakhoz képest a mostani negyedévben megváltozott. Amíg tavaly az első negyedévben az öntödében csak egy balesetet jegyeztek fel, addig az idén kettővel iratkoztak fel a listára. A forgácsolóknál „ragaszkodtak” az előző évi tényszámhoz, a lakatosoknál és a tmk-ban viszont ez évben balesetmentesen dolgoztak. A termelési csoport viszont nem kívánt elmaradni az öntödétől. Az anyagcsoport és a tanműhely is balesetmentesen zárta az első negyedévet. Megváltozott a balesetek jellege is. Amíg tavaly a kézsérülés volt az első helyen, addig az idén a lábsérülés került az első helyre. A balesetek zöme a 20—30 év közöttiek csoportjában fordult elő, akik egy, illetve három éve dolgoznak a gyárban. A csökkenés ellenére sem ütötte fel a fejét az önelégültség káros szelleme. A tények figyelmeztetnek. Űjabb konkrét feladatokat kell elvégezni a jelenleginél kedvezőbb folyamat kibontakoztatása érdekében. Különösen a fiatal és kevés gyakorlattal rendelkező szakemberekkel kell rendszeresen, következetesen foglalkozni. A statisztika még arról is tudósít, hogy minden évben van egy úgynevezett „ügyeletes baleseti üzemrész”, ami lerontja a korábbi eredményeket. Az idei első negyedévben a darabolóüzem vállalta magára e nem éppen dicséretes szerepet. Mélyfúrási program A kőolaj- és földgázkutatás mélységi rekordját az USA tartja, adói már 9680 méterre sikerült lehatolni a földkéregbe. A Kola- félszigeten folyó, évék óta tartó „SG—3*» mélyfúrás nem szénhidrogén-kutatással áll összefüggésben, hanem a földkéreg átfúrását tűzte ki célul, és már túlhaladta a tízezer méteres mélységet Közép- és Nyugat-Európában is folynak a földkéreg összetételének alakulását, a geotermikus e^e gia potenciált, a földrengésén vulkáni tevékenységet vizsgáló, a nyersanyagforrások felkutatását szolgáló mélyfúrások. Közülük az NDK-beli „Mierow—1.»* a legmélyebbre, 8066 méterre; osztrák szakemberek 7544, olasz geológusok 7100, francia kutatók 6900 méter mélyre hatoltak le a földkéregben. Az NSZK-ban pillanatnyilag tizenhét helyen végeznek 5000 méteren túli kutató mélyfúrásokat. Ebből tizenkét mélyfúrás a szénhidrogén-kutatással kapcsolatos, öt pedig kifejezetten a geotudományok kérdéseire igyekszik választ adni (közülük 6773 méterrel a legmélyebb a Bréma melletti „Lilienthal Z—1”). E kutatófúrásokkal legalább 10 000 méter mélységig szeretnének lehatolni. MEDDIG NYÚLIK A GUMI? Az alsótoldi termelőszövetkezet — az ócsaiak másik Nógrád megyei partnere sem az élvonalat képviseli szűkebb hazánkban. A főbb termelési tényezőktől elvárható és a tényleges bruttó jövedelem aránya alapján a megye 37 termelőszövetkezete közül az eltelt Öt év átlaga alapján az utolsó helyre esélyes az idén is. Hacsak...? Hacsak nem segít a GT Al- sótoldon Herczeg Vincével, a gazdasági társaság vezetőjével találkoztunk, aki éppen gumiügyben járt Alsótoldon. — Évente 60—80 tonna — háziasszonyok által jól ismert — háztartási befőzőgumit „szerelnek” egy dekagrammos műanyag tasakokba. Hamarosan az egész országba innen szállítják a PIÉRT-en keresztül a befőzés eme nélkülözhetetlen kellékét. A tervezett árbevétel 42 millió forint és ennek mintegy 15 százaléka a nyereség. Hogy ez a több mint 6 millió forint, illetve ennek fele mit jelent az alsótoldiak- nak, azt jól szemlélteti az a tény, a tavalyi összes nyereségük alig haladta meg a kétmilliót. Alsótoldon egyelőre még nem a legjobb körülmények között végzik az ott dolgozó asszonyok ezt a munkát. Hamarosan elkészül azonban az új épület, ahol a jelenleginél lényegesen kedvezőbb munka- feltételeket tudnak részükre biztosítani. Ez egyébként a feltétele annak, hogy az ócsaiak tovább bővítsék velük ezt a gyümölcsözőnek ' ígérkező kapcsolatot. Azaz, ha a nógrádi partner is megfelelőnek bizonyul, tovább nyúlik a gumi... S erre a megyeieknek van nagyobb szükségük. Zilahy Tamás M., W M. A1LUTJL Iliéini? Menni, vagy maradni? Ki tudja, ki kockáztat többet, az- e, ki járt utat járatlanért el nem hagy, vagy inkább, aki mellőzi az áloműző meditációt, és gondtalanul, könnyedén nekivág az újnak? Miután többeket kifaggattam, magamnak is feltettem a kérdést: mit szólnék ugyan, ha közölnék egyik napról a másikra, hogy más munkakörben van szükség rám? Hát. . . derűs perceket nem szereznének vele, annyi biztos. Mert, ki mondja meg, mi bújik az ismeretlenségben, jót, vagy rosszat tartogat? Márpedig ma éppen olyan Időket élünk, amikor gyakran kényszerül járatlan útra lépni az ember. Gazdasági körökben ezt így mondják: alkalmazkodva a változó igényekhez, munkaerő-átcsoportosítást hajtunk végre. Üzemen belül, üzemek vagy éppen vállalatok között. Az ilyetén döntések szükségszerűek és célszerűek. De mit jelentenek vajon az embernek, akit „átirányítanak?” Danyi Attila fiatal üzemvezető a VEGYÉPSZER salgótarjáni gyárában: két éve bízták rá a szerelőüzem 83 munkását. Mindenképpen házon belül van a témában, hiszen annak idején őt magát is átcsoportosították” — a szerkesztési osztályról a közvetlen termelésbe. — Nem állítom, hogy féltem az ajánlat elfogadásától, inkább furcsa volt nekem elgondolni : hogyan fogok én ott foglalkozni az emberekkel? — emlékszik vissza az elhatározást kívánó időkre. — Tartottam tőle: elfogadnak-e egyáltalán főnökül, nem fognak-e majd a dörzsöltebb szakik átverni? Az átverés aztán — igaz, apró ügyecskében — be is jött annak rendje és módja szerint, de gyorsan okultam belőle. Most, ha valaki azt mondja: „nem lehet ezt a munkát annyi időn belül elvégezni!”, azt v válaszolom, utánanézek még egyszer, negyed óra múlva megmondom, lehet-e, vagy sem.” Egyébként ebben a gyárban jó szakemberek verődtek össze, nem utaznak arra, hogy betartsanak a másiknak. — Vezetői tapasztalatai szerint kik mozdulnak a gyárból könnyebben, a jó vagy a gyengébb szakemberek? — Inkább az utóbbiak, akkor, ha másutt több pénzt, vagy időbéres munkát ígérnek. A jobbak már nem szívesen Társadalmi akciókkal a tervért Immár évek óta az ifjúsági mozgalom programja élén állnak a gazdasági építőmunka tennivalói, s minden túlzás nélkül állítható, hogy a megye közel 19 ezres KISZ- tagsága tevékenyen kiveszi részét a gazdasági teendőkből. Számos forma kínálkozik erre, s többségük jól bevált, hasznosan kapcsolódik a helyi, valamint az országos irányelvekhez, tervekhez. Legtöbben a brigádmozgalomban vállalnak feladatokat. Jelenleg Nógrád megyében több mint 12 ezer fiatal tagja valamilyen, a munkaver- seny-mozgalomban részt vevő közösségnek. Vállalásaik főként az exporttervekre, a jobb minőségre, a szállítási határidők betartására, az újításokra és a különböző társadalmi munkaakciók szervezésére irányulnak. Kiemelkedő munkát végeznek a többi között a Salgótarjáni Kohászati Üzemek, a Nógrádi Szénbányák, a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat ifjúsági brigádjai. Az újítómozgalom legfrissebb hajtása a több helyütt sikerrel bevezetett „Egy brigád, egy hasznosított újítás” elnevezésű akció, melynek eredményeként az utóbbi években huszonöt százalékkal emelkedett a beadott pályamunkák száma. A mezőgazdasági üzemek KISZ-szervezeteinek az idénymunkák jelentik a legfőbb tennivalót, az itt dolgozó fiatalok elsősorban a takarékosságra, a jobb minőségre, a gépek karbantartására, a munkakörülmények javítására tesznek vállalásokat. Gyakorta „bábáskodnak” egy-egy társadalmi munka létrejötténél KlSZ-szerveze- tek. Így például a megyei KISZ-bizottság védnökségével készülő Észak-nógrádi Regionális Vízmű építésénél eddig több mint ezer fiatal vállalt társadalmi munkát, s az órák száma meghaladta a harmincezret! Ugyancsak jelentős társadalmi munkálatokat végeztek a salgótarjáni síküveggyár, az SKÜ kisterenyei gyára, a FIM romhányi gyárának, valamint a balassagyarmati kábelgyárnak a KISZ-esei, munkájukkal nagyban segítették a helyi beruházások megvalósulását. A lakóterületi fiatalok pedig községük szépítésébe, a parkosításban, járdák építésében és a közművesítésben segédkeztek. Egy fölmérés szerint a társadalmi munkaórák száma a dolgozó fiatalok körében megközelíti a 610 ezret, míg a tanulóknál meghaladta a 300 ezret. adják fel itt szerzett érdemeiket, s az élvezett otthonosságot. Az új helyen legalább egy év kell, hogy gyökeret ereszthessenek, ha sikerül egyáltalán. Danyi Attila meggyőződéssel vallja, hogy az üzemen belüli átcsoportosítások sima ügyek, semmi gonddal nem járnak. De még az üzemek közti cserék sem. A munka jellege hasonló, s nem olyan nagy ez a gyár, hogy ne ismernék a másutt dolgozókat is. Kétéves gyakorlatában sűrűn folyamodott pedig ilyen intézkedéshez — egyedi gyártásnál ebben semmi különös nincs —, de soha panasszal, ellenkezéssel nem találkozott. Pál Lászlót egy hatalmas rektifikáló kolona tetején guggolva találom Hegeszt. Létra támaszkodik a monstrum tartály oldalához, azon lépked lefelé. Egyike azoknak, akik belekóstoltak mostanában az átcsoportosítás ízeibe: a lakatoscsoportból hegesztőmunkára tették. — Nekem kifejezetten jól jött — mondja elégedetten a fiatalember. — Két szakmám van, de a hegesztést jobban szeretem, ez volt a dolgom az NSZK-ban is. Maradnék örömmel. — KIN MŰLIK? — Gondolom, az üzemvezetőn. ö dönti el, kit hová rak. — Az nem úgy van — ingatja a fejét Danyi Attila. — Rajtad múlik. Ha nemcsak szeretsz hegeszteni, hanem elsőosztályú a munkád, akkor maradhatsz. Nekünk is úgy jó. Faggatom Pál Lászlót, melyik az a hely, amit nem fogadnak el a gyárban. — Csak irodára ne küldjenek! — sóhajtja. — Akkor inkább mennék a munkakönyvemért. Itt nyugodtan, kedvvel dolgozok, nem viszek haza idegességet. Meg az se jó, ha túl gyakran mozdítják az embert: idő kell a kéznek is, míg megszokja az újat. Egy kis csendért az udvarra megyünk Vanya Gyula villanyszerelővel. Jól járunk, mert nem csak egymás szavát értjük végre, hanem a közeli akácosokból áradó virágillatot is beszippanthatjuk. Ámbár Vanya Gyula nem sokat vet most a tavasz illatos üzenetére, neki van keseredve. — Amikor visszajöttem az NSZK-ból, visszavettek korábbi helyemre, a villanyszerelő-műhelybe, mert rendelet van rá. De nem sokkal rá megmondták, fölöslegben vagyok ott, áttesznek előrajzoló- nak. Kár is kérdezni, mit szólt hozzá, rá van az írva. — Csinálom, mert kell, de nem szeretem; nem ez a szakmám, és nem is hiszem, hogy valaha megszokom. Annyira távol áll tőlem, meg képzettségemtől, hogy művész se tudja azt lezongorázni. Látszik rajta, sokat tűnődött már ezen. Mire e beszélgetésre sor került, már majdnem végleges elhatározásra jutott. Úgy gondolja, ha a gyárban nem kerülhet vissza tanult szakmájába, elmegy inkább. Ugyanennyi pénzért is, csak a munka legyen reá szabva. Schreng Tamás meg olyan ember, aki a jó csapatszellemet értékeli sokra. Ha az megvan, bármi munkával megbarátkozik, leszámítva a köszörülést, mert annak a temetésére hívás nélkül is elmenne. A fiatal lakatos számára nem jelent megrázkódtatást az áthelyezés, pedig harmadik munkahelye a mostani, az elő- rajzolás a gyárban. — Megszűnt a proovergyár- tás, feloszlatták a hitelesítőket is. Jönni kellett — mondja magától értetődő természetességgel. — Szóltak nekem is, nézzek körül, milyen munkát fogadnék el szívesen. Az elő- rajzolás nékem megfelel, kellettem is, hát itt vagyok. Eddig is jó társaságban dolgozott, s ezt most sem nélkülözi, tehát elégedett. Igaz, kevesebb a pénze, de ezt is megokolja tárgyilagosan, mintha nem is róla, másról volna szó. — Amott a pótlékok nyomták meg a keresetem. Az elő- rajzolást nem pótlékolják. Tehát reális a mostani bérem. íme a munkaerő átcsoportosítása — alulnézetből. \ Az áthelyezett emberek öröméről, gondjairól, vajúdásairól nem készülnek statisztikák, különben is a pszichológus eszejárása kellene az érzelmi grafikon meghúzásához. És hol vannak még ma a pszichológusok a ‘gyárakból?... — PEDIG NEM ALÁBECSÜLHETŐ termelési tényező a munkás viszonya munkájához. Nemcsak az embernek, a gyárnak sem mindegy hát; találkozik-e az ' áthelyezett kedve, ambíciója az új munkakörrel. Ha így van, akkor igazán sikeres a döntés. Szendi Márta Évente közel száz darab futódarura szerelendő, különféle teherbírású emelőberendezést gyártanak a Ganz-MÁVAG mátranováki gyáregységében. A képen Balogh Imre és Cze- ne Róbert az emelőberendezést szereli. — BL _ NÓ GRÁD - 1981. május 19., kedd ?
