Nógrád. 1981. május (37. évfolyam. 101-126. szám)
1981-05-19 / 115. szám
fi* ISBK8 ■r 'iPft'.j fSiÉS? f tSSÜEN •isais HM a mtm HU KSfifö M fSBM tms ■ 1EH iSfiKh BM 1XK2 SS Bi vr y m m%. m ■M %■> i . V ■■ W B IBI H S lrtH fan m mm at 1 1 m 1 ■» » m t m SSi'S IS « «V aa art m. n mx T T lelőtt! Erőszak minden mennyiségben Sajnos nem újkeletű felfedezés, hogy a televízió naponta szállítja nézőinek az időszerű véres eseményeket, s ezek már oly^n természetes tartozékaink, mint gyermekeknek az estéli mese, felnőtteknek a híradó. A legaktuálisabb erőszakos, háborús cselekményekről éppen ez utóbbi műsortípus tájékoztat, de besegít számos dokumentumfilm, összefoglaló a világ „forró” tájairól: Libanonból, Észak-írországból, az iraki—iráni határról, Olaszországból és megannyi helyről, legutóbb éppen a Vatikánból (SIC!) Csodálkozhatunk-e azon, ha ilyen a világhelyzet, hogy a tévénkben sugárzott filmek, sorozatok, tévéjátékok — kizárólag művészi produktumokra gondolok — ugyancsak az erőszakot választják témául? Aki némiképp is járatos a művészetben, nem hiszem, hogy csodálkozik: jól tudja, a művészi alkotások sohasem választhatók el koruktól, nem függetlenek annak eszméitől, törekvéseitől, hangulataitól, erkölcsi eszményeitől, normáitól. Ez esztétikai törvény- szerűség. Ám, hogy az erőszakból mit és mennyit látunk, politika. Tehát lehet helyes vagy helytelen. A múlt hét tévéprogramjában tallózunk. Csütörtöki főműsorban láthattuk az angol „Űj” Scotland Yard bűnügyi filmsorozat Ijesztgetés című epizódját, szombat este az amerikai Petrocelli krimisorozat A kettős bűn című darabját. Aligha érdemes több szót is vesztegetnünk rájuk: nemigen sorolja senki a műfaj igazi értékei közé, mondjuk az Agatha Christie-műből készült, A vád tanúja mellé. Mégis említem, mert közelebb visznek mondandómhoz: az amerikai filmek feltűnő nyereségéhez, „rámenősségéhez”, amely még az olyan Vidám szórakoztató rajzfilmekre is rányomja bélyegét, mint a közkedvelt Frédi és Béni, avagy a két kőkorszaki szakisorozat, a gyerekek számára készült — szintén rajzban — A kengyelfutó gyalogkakukk legújabb kalandjai. Ezekről főcím nélkül is tudná a néző, hogy az óceán túlsó felén rajzolták őket, pontosan a már említett esztétikai törvényszerűség okán. Az amerikai filmesek ragyogóan értik a mesterségüket, jól értenek a pénzcsináláshoz, de művészi érzék és Persze, a kérdést meg lehet értékteremtés dolgában sem úgy is közelíteni: hadd nézlebecsülendők. Televíziónk azonban mintha az utóbbiról nem akarna tudomást venni. Az USA-filmgyártás igénytelen fogyasztásra szánt tucattermékeivel árasztja el a honi nézőt. Csak elvétve tálal fel „ízletes” csemegéket. A jó öreg Billy Wilder sorozatának darabjai között is zömmel formailag avult, dramaturgiai patentokból építkező, álproblémákkal küszködő, érzelmes „álomgyári” meséket látunk, semmint a Legénylakáshoz hasonlatos szókimondó, értékes műveket. A vasárnapi Sabrina című filmjét még az ifjú és bűbájos Audrey Hep- bum, meg az érett, rokonszenves Humphrey Bogart játékáért sem volt érdemes megnézni, annyira felesleges időtöltésnek hatott. Igaz, ebben nincsen erőszak, de ez a látás- és ábrázolásmód, kifejezőeszközrendszer a hollywoodi filmek másik jellemző, nagy vonulatába tartozik, érdemel említést. zék gyermekeink ezt a sok sületlenséget, bunyót, meg pofá- raesést, legalább idejekorán megtanulják, az élet nem fenékig tejfel, s fel tudnak készülni a fogadására. Magam azonban szívesebben mutatnék be nekik szelídebb szellemű és megoldású filmeket, hiszen épp elég feszültség, izgalom, erőszak vesz körül bennünket a valóságban, válik láthatóvá a róla készült dokumentumokban. Nem hiszek abban, hogy az erőszak ábrázolása — közvetlenül — erőszakossá teszi az embert; abban viszont igen, hogy idegi megterheltségét fokozza, ha rendszeresen ilyennel ostromolják az agysejtjeit. Visszakanyarodva a rajzfilmekre, kétségtelenül rengeteg E ponton lép be újra a politika: a művészet- és a műsorpolitika. Az előbbi nem - a mi dolgunk: minden ország olyan filmet csinál, amilyet m akar. Pontosabban amilyenért emiatt a közönsége fizet. Az viszont már a mi számlánkra íródik, mit mutatunk be mindezekből, melyek hatnak művelődéspolitikai céljaink, emberötletet, szórakoztató, hatásos eszményünk teljesebb kiforelemet tartalmaznak, de egy- től-egyig —, mint a játékfilmek — agresszívek. Igaz, az alkotók rendszerint szolidárisak a „kisemberrel”, a gyengébbel, s a nagyhangú, sanda lelkületű fickók, állatok esemálásának az irányába, lyek gátolják. A magyar filmrendezők — osztom véleményüket — gyakran hibáztatják a televíziót, mert bóvlijaival lerombolja mindazt az esztétikai értéket, igényt, amelyet a néző évek tében teremtmények, sokkal során az iskolában, filmklu- több durungot, bunkót kap- bókban és egyéb helyeken mának a fejükre. A „gyalogkakukkban” alattuk robban fel gának megszerzett, kialakított Nem lepne meg, ha egyszer a tojásgránát, rajtuk gázol át Pedagóguskörökben hallanék a vonat, esnek le a szakadék- hasonlóan kárhoztató véle- ba. Egy idő után azonban mindez epésen nevetséges, inkább felpiszkálja az embert, mint lélekben felszabadítja. ményt — természetesen egy másabb. sajátos szemüvegen keresztül nézve. Sulyok László Kulfúránk északi követe Rövid sétaútnyira Helsinki központjától, a Paasivuorí utcában modern épület ötlík a finn fővárossal ismerkedő idegen szemébe. A kapunál réztábla: Magyar Kulturális és Tudományos Központ. Űj az épület és új az intézmény: tavaly november végén nyílt meg. Gáti Tamás igazgató a nyitás utáni napokról mesél. A vendéglátó örömével magyarázza, mit tudnak kínálni a látogatóknak. A háromezer kötetes könyvtár polcain sűrű rendben sorakoznak a történelmünket, kultúránk múltbeli és mai alkotásait, tudományos eredményeinket, mindennapi életünket, hazánk idegenforgalmi nevezetességeit, tájegységeink népművészetét bemutató magyar és más nyelvű kötetek, folyóiratok, újságok. Egy másik he. / t *«( iiim tó Íj ® 13« 41J “ mm iw ki | « ff« m.£ ni E i1** A magyar kultúrközpont épülete Helsinkiben Megjelent a Nemzetközi Szemle ország példamutatóan fejlő- Magyar Társaságra, amelynek dő kulturális és gazdasági központja ugyanebben az épü- lyiségben a muzsika kedvelői kapcsolataira. A turisztikai letben van. Egyes kiállításo- tallózhatnak több , mint ezer érdeklődés felfelé ível: éven- kát a fővároson kívül is be- lemez között, a komoly zené- te 20—30 ezer finn keresi mutatnak majd. Támaszkod- tő! a népdalokon át a beatig fel Magyarországot. „Front- ni szeretnének a magyar vá- A nyelvi laborban audiovízuá- áttörés” tehát aligha vár az rosokkai — köztük Salgótar- lis eszközökkel egyszerre ha- intézetre, dolga inkább az jánnak — testvérvárosi kaptán tanulhatnak magyarul, eddigi ismeretterjesztés, felvi- csolatot ápoló tizenöt finn vá- Hamarosan saját filmgyűjte- lágosítás gazdagítása. Ezt szol- rosra. Tervezik, hogy felve- ménye is lesz az intézetnek gálják a rendezvények. Gáti szik a kapcsolatot a helsinki Nem hiányzik a kényelmes Tamás nemzetiszínű szalagos iskolákkal. Termeiket fölajánl- társalgó, tanácskozószoba, kon- kartonborítót mutat. Ebbe fűz- ják oktatási, célokra, például cert-, illetve előadóterem sem, ve terjesztik a havi műsort, arra, hogy egy-egy magyar sőt még kis konyha is van, Idén még öt koncertet szer- tárgyú zeneórát, földrajzórát ahol adandó alkalommal ma- veznek magyar művészekkel, az intézet falai között tartsa- gyaros falatokat sütnek, főz- főképpen a Bartók-év jegyé- nak meg a tanárok. A Kodály nek. Az otthonos légkört ben. Nem maradnak ki a Társaság máris jelentkezett, árasztó pasztell színek, a fa- programból a folklórműsorok. A Helsinkibe látogató maiakat rfés a polcokat díszítő Ifjúsági, művészeti, gazdasági, gyár turistának sem haszonmagyar képzőművészeti alko- külpolitikai kérdésekről tér- tálán betérnie az intézetbe, tások kellemes harmóniát te- veznek előadásokat, s bizo- sok Finnországra vonatkozó remtenek. nyára érdeklődést keltenek a hasznos tanácsot kaphat. És A helsinki magyar központ- grafikai, fotóművészeti kiál- azt sem érdektelen látnia, ról igazán elmondható, hogy lítások, akárcsak az irodalmi miként munkálkodnak kultúrégi hagyományra, széles szel- műsorok, például a Déry-est. ránk északi követei a két ro- lemi" bázisra építheti munká- A propagálásban számítanak kon nép közötti ősi szálak szóját — gondoljunk csak a két a rendkívül népszerű Finn— rosabbra fűzésén. L. Z. Gyarapodnak művészeti értékeink Művelődéspolitikánk szer- csényben, nem is beszélve a emelkedik a Beszterce-lakóte- ves részét képezik a képző- két városról, Balassagyarmat- lepen készítendő Barátság és iparművészeknek szóló ról és Salgótarjánról. kútja, melyet Jan Kubicka megbízatások, a tőlük való vá- a megyeszékhely képző- szlovákiai művész készít a sáriások. Általuk gazda- művészeti értékeinek gyara- testvérvárosi kapcsolatok godnak művészeti értékeink, podását elősegítő terv — öt- egyezménye alapján. Művét lesz szebb környezetünk. Ma éves időszakra — elkészült a várhatóan 1985-ben helyezik már több településünkön lát- Képző- és Iparművészeti Lek- e' a városrészben. Közeleb- hatunk ismert művészek ál- torátussal egyetértésben. megvalósulásnak szánják tál készített alkotásokat; pél- Még az idén megvalósul A Táncsics Mihály dombordául Rétságon, Pásztón, Nagy- szabadság fája című szobor- művének avatását ^ a róla el- bátonyban, Kisterenyén, Szé- park-kompozíció a Tarján nevezett _ szakközépiskolában, __________________________, vendéglő melletti emlékfánál, Elkészítésére egyébként páK iss István szobrászművész lyázato-t írnak ki a tavaszi tártársadalmi munkájában. A alkotói köréből, s várhakertet Danyi Gábor tervezte, tóan két év múlva az elkép- Szatmári Béla, a salgótarjáni zelés megvalósul. Változatlanul széles körű érdeklődés kíséri a lengyelországi eseményeket. A Nemzetközi Szemle minap megjelent, májusi számában részletes összeállítást találunk, amely az ország helyzetével, a Lengyel Egyesült Munkáspárt tevékenységével, a lengyel kommunistáknak a júliusra tervezett rendkívüli kongresszusra való készülődésével foglalkozik. Értékes elemzést olvashatunk Kína belpolitikai és társadalmi problémáról, különös tekintettel azokra a nehézségekre, amelyek a „négy modernizálás” terveinek módosításához vezettek. A most induló „Fejlődő világ” — Üj gazdasági rend — „Világgazdaság” című összeállítás a harmadik világ égető gondjait, fejlődésének kilátásait tárgyalja. Dokumentumokat találunk a Szovjetúnió gazdaságának célkitűzéseiről, cikkeket Pakisztán helyzetéről és a kolumbiai demokratikus erők harcáról. A közelmúlt politikai merényleteinek fényében különösen időszerű és érdekes a terrorizmusról és az amerikai bűnözésről közölt tanulmány. építész-iparművész az épülő uszoda számára készít falburkolatot. Még az idén elkezdik a Gorkij-lakótelepi játszótér kialakítását Bobály Attila pedagógus művész és Danyi Gábor tervei alapján. Bobály Attila díjat nyert a fiatal művészek fórumának két évvel ezelőtti pályázatán. Terveik véglegesen a jövő évben valósulnak meg. Az öt évre szóló képzőművészeti beruházások közül kiJelentős vállalkozásnak ígérkezik a zeneiskola 1982— 1985 közötti belsőépítészeti átalakítása. A terveket Homoki József végzi, aki elismerést vívott ki a Bányász Művelődési Ház átalakítási terveinek elkészítésében. S két művész alkotásait helyezik el az intézményben: Janzer Frigyes szobrászművész Kodály- portréját és a helyben élő Mészáros Erzsébet iparművész textíliáit. %♦> ♦% *i* *i* ♦♦♦ ♦;> «5* ♦> ♦> V *> ♦♦♦ ♦> ♦> ♦> *1* ♦> *1* ♦> ♦> ♦> *1* *1* v ♦> *1* v <♦ ♦> ♦> ♦> v ♦> v *!• •!* *!' ♦> v v v ♦> ♦> ♦> ♦> < > *!• ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> A nagyszoba, noha házgyári lakásméretekhez képest* igazán tekintélyes, huszonkét négyzetméteres alapterületével nagynak csak a többi helyiség mellett nevezhető. De talán szerencsés arányai teszik kellemesen emberi méretűvé: egyik oldala négy méter hosszú, a másik öt és fél, s a három nagyméretű ablaktábla, amely derékmagasságtól fölfelé teljesen elfoglalja a bejárati ajtóval szemben levő falfelületet, kitágítja és nagyobbnak mutatja a szobát, mint amekkora. Az összefüggő falfelületek, a két ajtó, s a széles ablaksor elhelyezése persze a szoba berendezését is meghatározza, vagyis, variációs lehetőséget nemigen enged. így majdnem minden lakásban ugyanott található a könyvespolc (szekrényfal, üveges vitrin), a heverő (sarok-ülőgarnitúra, dupla sezlon), az íróasztal (ebédlőasztal, komód), a televízió, a rádió. Bármely lakó bármelyik idegen lakásban vakon eligazodhat. S minthogy egy-két kivételtől eltekintve a százharminckét család egyszerre költözött be a házba, s akkor az új lakás miatt meg a méretek miatt is új bútorodat kellett vásárolni — a berendezési tárgyak típusra, mihőségre, színre csaknem mindenütt egyformák. Világosak, fényesek, szögletesek. 4 NOGRÁD - 1981. május 19., kedd (Most zárójelben ugyan, de talán nem bántóan idegen anyagként idekívánkozik egy rövid idézet Kövesi Péter „Panelház és napvárta” című, 1978-ban megjeleni szak- tanulmányából : „A természettel való szerves kapcsolat lazulása gondol - kodásunkban is szervetlenüléshez vezet. Minden szervetlen forma között is a legszervetlenebb a négyzet es a belőle építhető négyzetraszter, a lét legalacsonyabb, ásványi szerveződésének a jele. Nem véletlenül lett a négyzetháló minden régi kultúrában a minden irányú teljes gátoltság, a lezártság, a halál, a sötétség jele. Hogyan uralkodhat el mégis ez a jel a mai emberi világunkon?” Szerencsére a mi panelházunk lakóinak döntő többsége ezt nem érzi, nem tudja; szeretnek itt élni, szeretik a lakásukat. Sokan pontosan úgy, ahogy az autóikat is; legszívesebben nem is laknának benne, csak javítgatnák és csinosítgatnák, hogy aztán szigorúan csak zokniban lépve a szobába, megmutathassák ismerőseiknek. Szerencsére, mondom, mert mi is lenne az országgal, ha megéreznék és megtudnák a fenti idézet igazságait! NEGYED NYOLCKOR LÉP KI A LAKÁSBÓL A TANÁR, pontosan negyed nyolckor, mint mindig, ha első órája van. Ezekből a „pontosan negyed nyolckor” és „mint mindig” kifejezésekből akkurátus emberre lehet következtetni, holott, ha igazán pedáns, jó hivatalnok lenne, legalább hétkor kellene elindulnia. Ahhoz, hogy átérjen Budára a Villányi útra, a félórához mindig kell egy kis szerencse is, és ő ezt be is kalkulálja. A szerencsefaktort, ahogy mondani szokta. „A szerencsefaktort soha nem lehet számításon kívül hagyni”. És ha meggondolja, minden oka megvan rá, hogy a szerencsét mint valós kategóriát kezelje, mint a szükségszerű, és véletlen kiegészítőjét. Harmincéves, van egy háromszobás szövetkezeti lakása a hetedik emeleten, s ez még akkor is nagy dolog, ha ez a három szoba csak egy plusz két fél, s a birtokos személyrag — tudniillik, hogy lakása — csak ötvenéves korában, valamikor az ezredforduló táján lesz pontos kifejezés. Ugyanis akkorra fizeti ki a beköltözésekor, 1972 májusában megállapított kétszáztízezer forintot, amely már most, hét év elteltével is valószínűtlenül csekély összeg egy lakásért. Ebből is kifizetett már havi törlesztésként a hét év alait körülbelül harminckétezer forintot, harmincezret egy összegben a beköltözéskor, s ugyanakkor a teljes vételárból — pontosabban a beugróösszegből — hatvan ezret elengedtek a vállalat két gyerek miatt. S minthogy ezt félig teljesítették, a kisfiúk már csaknem ötéves,- így már csak valami kilencvenezerrel tartozik az államnak, amit húsz évig kell még töriesztenie. De a kilencvenezer forint és a húsz év pillanatnyilag olyan összeg és olyan sok idő a harmincéves tanár szemében, hogy föl sem tudja fogni. Így nem is törődik vele. Csak a havi kiadásokra gondol, a két feladóvevényre, amelyeken a számlatulajdonos neve és címe alatt ez áll: „Országos Takarékpénztár XIII. kerületi fiókja. Szőv. lakás vételár hátr. szia.” — erre háromszázhetven forintot kell fizetni. A másikon pedig: „Üzemeltetés Árpádhídfő 11 lak- szöv. Budapest” —, s ez száztíz forint egy hónapban. Összesen négyszáznyolcvan forint. És ennél ma már egy hasonló minőségű tanácsi lakásért is többet kell fizetni. Tizenegy évvel ezelőtt, amikor fölépült a dán panelhá”, ennek az egy plusz két fél szobás szövetkezeti lakásnak 145 ezer forint volt a teljes vételára, és huszonkétszer forintot kellett beköltözéskor kifizetni. A fönnmaradó százhuszon- háromezer forint törlesztésére pedig harmincéves hitelt kaptak a tulajdonosok. Az, hogy a három-négy év alatt is tetemesen megemelekedett lakásárak ellenére a tanár szinte forintra ugyanannyi törlesztést és közös költséget ffzet, mint az őslakók, úgy fordulhat elő, hogy a népszaporulat serkentésére bevezették a születendő gyerekek utáni harmincezer forintos kedvezményt, na meg hogy ő már induláskor is tízezerrel többet fizetett. Csakhogy mi lett volna akkor, ha véletlenül nem találnak egy ilyen szerencsés cserelehetőséget. vagy ha az eredeti lakók nyerészkedni akartak volna a cserével — amire igazán lett volna lehetőségük —, s nem a tanács útján intézik el, hivatalos árfolya« mon?! Talán még mindig egy szobában laknának! (Folytatjuk)
