Nógrád. 1981. május (37. évfolyam. 101-126. szám)
1981-05-17 / 114. szám
I \ A munka finnepén avatták Romhányban az új mozgalmi házat, amelynek tágas helyiségeiben kapott helyet a tízezer kötetes könyvtár és az ifjúsági klub. Május negyedikén kölcsönözték az első könyveket, s azóta a 36 fős klub is rendszeresen, péntekenként .rendezvényeket tart. Az általános iskolások színjátszócsoportjának próbalehetősége is megoldódott a helyi tanács mellett felépült intézményben. A közeljövőben Kisecset, Kétbodony, Szente és a romhányi iskola könyvtára is körzetileg idetartozik majd, melynek irányítását Varga Attila látja el. Képünkön a Torzsa testvérek, Sarolta és Péter válogatnak az új könyvtárban. — kulcsár — Újra másfél millió a cél Kitüntetett moziforgalmazók A Nógrád megyei Moziüze- mi Vállalat, dacolva a mozi" látogatást nem éppen kedvezően befolyásoló változásokkal, szokásokkal, eredményesen tartja meg közönségét és immár egy évtizede minden esztendőben országosan az elsők között található. A múlt évben is sikerült teljesíteni mindazokat az előírásokat, melyeket a Művelődésügyi Minisztérium film-főigazgatósága, valamint a filmművészek és Filmalkalmazottak Szakszervezete határozott meg a Kiváló vállalati cím elnyeréséhez. A cím odaítélése azonban egyéb szabályoktól is függ, így a megyei moziüzemi vállalat az idén nem nyerte el ezt a legmagasabb országos forgalmazási kitüntetést, viszont birtokába jutott a filmfőigazgató és a szakmai szakszervezet titkárának elismerő okleveléhez. A moziforgalmazók hosszú ideje átgondolt műsorpolitikával, propagandatevékenységgel, a hagyományos mozihálózat kiszélesítésével — például ovi- és iskolai mozival — kiemelkedő ereményeket érnek el a politikailag fontos filmek bemutatásában, a magyar és a szocialista országok filmjeinek forgalmazásában, látogatottságában. Rendszeresen kapcsolódnak a különböző állami és társadalmi szervek, üzemek nagyobb lélegzetű kulturális rendezvényeihez, önállóan kezdeményeznek, igyekeznek megtalálni a változott körülményekhez igazodó legkedvezőbb forgalmazási formákat. Legújabban a Színészek a pódiumon sorozatról szólhatunk. A megyei moziüzemi vállalat dolgozói idén is feszített tervet vállaltak. Űjra elszeretnék érni, sőt túlszárnyalni a másfél milliós nézőszámot. Az első negyedév mérlege bíztató: a nézőszámot párezer fővel túlteljesítették. A múl évi jó teljesítmény elismeréseképpen az elmúlt hetekben többen kaptak értékes kitüntetést, pénzjutalmat. A Művelődés kiváló dolgozója miniszteri kitüntetésben részesült Ondrék Zoltánná etesi üzemvezető és Kator Miklós palotási üzemvezető gépész. Szintén miniszteri kitüntetést— Kiváló munkáért- ot — vett át Petykó Anna Balassagyarmaton és Kiss Benedek Gábor SzurdokpüsA vállalat kiváló dolgozója lett: Grolyó István romhányi és Szlobodnyik András terényi üzemvezető-gépész, Jéger István, a salgótarjáni November 7 Filmszínház főgépésze, Jacsiánszki János szügyi gépész, Durnyik Sán- domé karancssági takarítónő, Szerencsi Zoltán nyomdai gépmester és Óvári Ilona pénzügyi előadó. A több mint félezer dolgozót foglalkoztató vállalat dolgozói közül sok százan vesznek részt a szocialista munkaversenyben. Hosszú időn át kiemelkedő teljesítményt nyújtott a bárnai filmszínház kollektívája, melynek tagjai kiérdemelték a brigádmozgalom arany fokozatát. Ezüstöt nem nyertek, viszont bronz fokozatban négy mozi dolgozói részesültek: Karancsla- pujtőn, Magyarnándorban, Nógrádon és Ecsegen. Szoci- álista brigádzászlót szereztek Cered és a salgótarjáni November 7 Filmszínház mozisai, Palotás és Ipolytarnóc kollektívája Szocialista Brigád címet nyert. Buják, Ri- móc, Varsány, Rákóczi-bánya- telep dolgozóinak tevékenysége a Kiváló munkabrigád cím elnyeréséhez volt elegendő. Szolnok szívében: Nógrád megyei napok SZOLNOK SZÍVÉBEN — az ugyancsak impozáns Pelikán Szálló tőszomszédságában — két éve adták át a megyei művelődési és ifjúsági központ modern, „minden igényt kielégítő” épületét. A korszerűen felszerelt intézmény azóta valóban igyekszik eleget tenni a legszélesebb közönségigényeknek. A művelődési és ifjúsági központ bejáratát nem őrzi porta, ellenben a társalgónak is nevezhető hatalmas előcsarnokban nyitott információs pult, jegypénztár és alkoholmentes büfé fogadja az érkezőket. Az intézményt tehát nemcsak határozott céllal kereshetik fel a városlakók. Betérnek az előcsarnokba azok is, akik kulturált körülmények között szeretnének társalogni, olvasni, vagy egyszerűen csak arra kíváncsiak, hogy milyen kulturális esemény várható a művelődési központban vagy a megyeszékhely más közművelődési intézményeiben. A művelődési központ aznapi programjairól az információs oszlop tájékoztat, műsorkezdés előtt pedig kellemes női hang tudatja hangszórón keresztül az előcsarnokban tartózkodókkal, hogy hol, mi látható. Naponta több kisebb-na- gyobb rendezvény közül válogathatnak az érdeklődők, melyek olykor párhuzamosan zajlanak a földszinti és az emeleti klubtermekben, illetve a nagyteremben. Ez utóbbi — tekintettel arra, hogy a városban önálló színházépület is van — elsősorban pódiumjel- legű műsoroknak, filmvetítéseknek ad helyet. A folyosók vitrinjeiben többféle kiállítási anyag cserélődik, emellett az intézménynek van önálló galériája is. ☆ A Nógrád megyei napok rendezvénysorozatáról mégsem a művelődési és ifjúsági központban, hanem már a város terein, forgalmas utcáin látott ízléses megállítótáblákról értesültünk. A művelődési központ — mint a megyeszékhely kulturális életének központja — érthető módon fontos feladatnak tartja a megfelelő propagandát. Mint ahogy fontos feladatának tartja az ország más megyéiben található testvérintézményeivel való kapcsolatot. Ennek keretében számos találkozót, tanácskozást tartottak már Szolnokon, és a kitekintést szolgálják azok a rendezvénysorozatok is, melyek egy-egy megye művészetének, kulturális életének bemutatását tűzik célul. MINT ARRÓL lapunkban is beszámoltunk május 11-én Nógrád megyei napok kezdődtek Szolnokon, melynek előkészítéséhez a salgótarjáni József Attila Megyei Művelődési Központ nyújtott segítséget. A rendezvénysorozat megnyitója alkalmából népes Nóg- íád megyei delegáció utazott az alföldi megyeszékhelyre, hiszen számunkra is megtisztelő lehetőség „bemutatkozni” akár bel-, akár külföldön. A Nógrád megyei napok valóban széles skálán ad betekintést a Palócföld kulturális életébe. Népművészetünk értékei mellett ma élő iparművészeink alkotásai reprezentálják megyénket. A kiállítások, s egyben a rendezvénysorozat ünnepélyes megnyitása után filmen és — folklórműsor keretében — „élőben” is élvezhette a közönség a nógrádi tájakat, illetve a Palócföld néptáncait, népdalait. A színvonalas műsorban a hollókői asz- szonykórus, a rimóci pávakör, a karancskeszi Kanalas együttes, a palotási gyermek-néptánccsoport, valamint Holecz Istvánná és Sipos Józsefné népdalénekesek szerepeltek. (Sipos Józsefné egyenesen Budapestről, a televízió stúdiójából érkezett „az utolsó pillanatban” Szolnokra.) ☆ A műsor után a művelődési és ifjúsági központ előcsarnokában sokan megálltak a „vidiatéka” előtt. A képernyőn Salgótarjánt bemutató hangosított diasorozat kockái peregtek — alighanem még több érdeklődőt csábítva az emeleti helyiségek Nógrád megyét bemutató tárlatainak megtekintésére. (Az iparművészeti kiállítások 'mellett egyébként a Nógrád megyei fotóklub is elküldte Szolnokra néhány — Salgótarjánról készített felvételét.) AZ INTÉZMÉNY előtt az öcsödi asszony kórus tagjaival találkoztunk. Ök Szolnok megye csücskéből autóbusszal jöttek el, hogy megnézzék a „Röpülj páván” szerepelt nógrádiak műsorát. Mint mondották; „Nem szégyen tanulni a jobbaktól!” Legközelebb talán őket is viszontláthatjuk Salgótarjánban, a Szolnok megyei napokon. — tér J Álba Regia-napok Videoton intérjazz fesztivál A jazzmuzsika kedvelőinek Székesfehérvár különösen kedves városnak számít. Az egykori Alba Regia a hatvanas évektől kezdődően rendszeresen fórumot ad a jazz- nak, ennek az ízig-vérig huszadik századi művészetnek, közönségét e sajátos zene szeretetére neveli. (Itt működik az ország egyik legjobb jazzklubja!) Az improvizatív zene értői bizonyára örömmel hallják, hogy az ősi városban ismét megrendezik a Videoton intérjazz fesztivált! Az Álba Regia-napok keretébe illeszkedő koncertsorozat május 27-én, szerdán kezdődik. A hazai avantgarde jazzegyüttes, a Saturnus, és egy régi ismerős: Bosko Petrovic vibrafonos, ezúttal big band- jével. A szerdai koncert „titokzatos ismeretlenje” a moszkvai Kadamsz nevű zenekar. A másnapi, 28-i hangversenyen két világhírű művész szereplése jelent majd bizonyára nagy élményt. Kitűnő zongoristánkkal, Csík Gusztávval fog muzsikálni Niels-Henning Oersted Pedersen dán zenész, aki Oscar Peterson bőgőseként tett szert világhírnevére a legutóbbi években. A tradicionális jazz kedvelőinek Memphis Síim néger énekes-zongorista neve ismerősen cseng, de nem kevésbé ismert (és joggal népszerű!) a Benkó Sándor vezette dixieland band is, akik szintén 28-án este muzsikálnak. A rock jazz híve! ezen az estén a Jazz Q (Prága) együttesnek tapsolhatnak. A pénteki, utolsó esten Art Pepper és Albert Mangels- dorff jelentik a szenzációt. Az utóbbi jól ismert hazánkban, pozánszólóinak hihetetlen virtuozitására feltehetően most is sokan lesznek kíváncsiak. A jazzmuzsika értői számára Art Peppert nem kell bemutatni az altszaxofonosok között igen előkelő hely illeti meg, már közel harminc esztendeje koncertező művész. A Sun Ship együttes (Lengyelország) a fiatalok körében ismert. A néger Horace Parian Louis (USA) először szerepel hazánkban, zongorajátékát nagy várakozás előzi meg. I* *1* *1* *1* *1* *1* *1* *1* *Z* *1* »I* *1* *1* *1» *1* *1* *1* *1* *1* *1* *1* *1* *1* *1* *1* «J* *1* *1* ♦♦♦ *1* *1* ♦♦♦ *1* *1* *1* *1* *1* *1* ‘I* ♦♦♦ *1* *1* *1* ♦♦♦ *1* *1* *1* ♦> 4. Fél hat után néhány perccel jön ki a kapun a „bolond Moszkvicsos”. Gyalog indul a megálló felé, s nemcsak ma, mindig, esőben-hóban egyaránt. Isten tudja, mikor megy el mégis az öreg 407-es Moszkviccsal, mert délutáni rendes programja, amikor megérkezik, óvatosan betolat a parkolóba, és hosszadalmasan beáll mindig ugyanarra a helyre: pontosan hetedik emeleti lakásának ablakai alá. Most, ahogy ház előtti járdán elindul az Árpád-híd felé, s a. közönséges olajfestékkel pirosra kent Moszkviccsal egy vonalba ér, megtorpan és szögletes félfordulattal megáll, szemben a kocsival. Egy darabig a tetejét vizsgálgatja, majd mindkét térdét beroggyantva s hunyorítva hozzá, átnéz az első és hátsó szélvédő üvegen. Ezután leguggol, de annyira, hogy feje a térde közé kerül, s elnéz a kocsi alatt. Itt valami nem tetszik neki, mert guggolva jobbra is, balra is tesz néhány lépést, és hosszan vizsgálgatja, hogy az első kerekek pontosan egy vonalban vannak-e a hátsókkal. Aztán megnézi még, hogy mindkét oldalról egyenlő távolságra áll-e a mellette levő autóktól —'valamiképpen nem kerültek-e hozzá közelebb az éjszaka —, zsebkendőjével megtö- rölgeti a külső visszapillantó tükröt, s végre elindul a Váci úti villamosmegálló felé. Amúgy jó megjelenésű, negyvenöt év körüli férfi, a nagyobbik lánya nyáron ment férjhez. A házban- mindenki csak a Moszkvicsáról ismeri, semmi többet nem tudnak ró4 NÓGRÁD - 1981. május 17., vasárnap la, pedig ő is „őslakó”. Állítólag bérelszámoló valamelyik kispesti gyárban. Hát lehet, hogy nem egészen komplett szegény, de a fizetések kiszámolását biztosan nem szokta elhebehurgyáskodni. Csak győzzék kivárni. Amikor a „bolond Moszkvicsos” után háromnegyed órával, az UL-es Trabantos siet végiga járdán, rövid ujjú kockás ingben, vállára terített drapp kardigánnal, s aktatáskáját lóbálva futólépésben igyekszik a hídra, a 84-es busz megállója felé — azaz egész pontosan 6 óra 16 perckor ragyog fel először a nap. Igaz, magát az égitestet a szemben levő ház még eltakarja, de elég alacsonyan lehet, ha a panelház Váci úti frontjának csak a negyedik emeleti szélső ablakában tükröződik. Onnan ragyog vissza a parkolóra, de egy pillanat alatt felszikráztatja az autók szélvédő üvegeit, krómozott fémrészeket, s szinte komikus, ahogy világítani kezd tőle a távolodó UL-es kopasz fejebúbja. A LARSEN-NIELSEN TÍPUSÚ DÁN PANELHÁZ tizenegy évvel ezelőtt épült; 1968 október végétől november közepéig költöztek be a lakók. Tízemeletes, emeletenként tizenkét lakással, vagyis tizenegy szintjén összesen százharminckét lakás van. Ha családonként — vagy lakásonként — átlagosan csak négy embert számítunk, akkor is ötszázhu- szonnyolcan élnek egy körülbelül hétszázhetven négyzetméternyi földterületen. Majdnem annyian, mint egy kisebb magyar faluban. S mintha egyetlen parasztház udvarán. Kétféle lakás van a házban; a nagyobbak az úgynevezett egy plusz két félszobásak, és a kisebbek a másfél szobásak. A nagy lakások alapterülete ötvenhat négyzetméter, a kicsiké negyvenkilenc. Egyszóval csupa kis lakás. * r A házon nincsenek erkélyek: a körülbelül negyvennyolc méter hosszú, tizenhat méter széles és harminc méter magas gyufásdobozt, amely mintha az egyik foszforos oldalán állna, csupán a liftakna és a lépcsőház osztja egy kisebb és egy nagyobb téglatestre. A hatalmas szürke tömböt tizenegy vízszintes fényszalag futja körül, ezek az épület egyetlen díszei: a függőleges tengelyük körül kifordítható, egymásba érő ablakok. Végül is nem kellemetlen, nem riasztó vagy barátságtalan látvány ez az épület. Azáltal pedig, hogy a lakók teljesen önkényesen, kiki a saját ízlésének, bútoraik huzatának vagy szobáik harmóniájának megfelelően tűzpirostól sötétbarnáig a legkülönbözőbb színekre festették az eredetileg fehér fényvédő függönyeiket, a ház úgy néz ki messziről, mint egy poentilista festmény. Vagyis az ember, sarkallva esztétikai hiányérzetétől, ott változtat, ahol s amint lehet. És ez akaratától függetlenül még városképi léptékben is érvé- , nyesül. „Nem tudják, de teszik” — idézhetnénk most az idevonatkozó tételt. A háznak két bejárata van a liftakna két oldalán, s a lépcsőházból jobbra-balra egy rövidebb és egy hosszabb folyosó nyílik. A rövid folyosón egymással szemben két-két nagy lakás, balra a hosszabb folyosón ugyanígy négy-négy kicsi. A szembenéző lakások tükörképei egymásnak, s egyikből a Dunára, másikból a Váci útra látni. S minden emeleten ugyanígy. A maga nemében a másfél szobás a jobb lakás. Na persze, a maga neméiben! Mert ott a félszoba legalább szobaméretű, alapterülete négyszer három méter, s valahogy be is lehet rendezni. A fürdőszoba például jóval nagyobb, mint a nagy lakásokban, igaz ugyan, hogy éppen ezért ott van bent a WC-kagyló is, és nincs külön éléskamra. Na meg a * „gardrobfolyosó” egy méterrel rövidebb. Ezzel az egy méterrel — amely persze a lakás teljes szélességére értendő — hosszabbak, illetve nagyobbak az egy plusz két félszobás lakások. A többi helyiség méretei, a nagyszobáé, a konyháé, az előszobáé azonosak. A másfélszer másfél méteres előszobából — belépőből! — jobbra nyílik a konyha, szemben a nagyszoba. A konyha kétszer másfél méteres cső, ennek a szélességéből még fél métert levesznek a beépített bútorok: a mosogató, a konyha- szekrény, a gáztűzhely, a frizsider.. Marad az egy méter keskeny folyosó. De még ide, az üresen hagyott falra egy lecsapható asztallapot kellett szerelni — ez nem volt benne a lakás vételárában, átadás után járták végig az asztalosok a családokat, hogy aki kéri, annak néhány száz forintért fölszerelik, s persze mindenki akarta —, mert enni is kellene valahol. És ha magukban vannak, akármilyen zsúfoltan is, de elkínlódnak valahogy az egyméteres csőben a keskeny asztallap körül reggeli, ebéd, vacsora idején, ám ha vendég érkezik, a nagyszobában kellene teríteni. így aztán az ebédvagy vacsoravendég szinte ismeretlen fogalom ebben a házban. (Folytatjuk)
