Nógrád. 1981. április (37. évfolyam. 77-100. szám)
1981-04-01 / 77. szám
Mit akar a turista? Szezonkezdéskor az idegenforgalom és a kultúra Pályázati felhívás a marxizmus—leninizmus esti egyetemre A hetvenes években a nemzetközi turizmust legújabb kori népvándorlásnak nevezték a szakemberek. Volt is ebben sok igazság, hiszen a jó idő beálltával milliók keltek útra szerte a világon, hogy megismerkedjenek saját hazájuk, idegen országok .természeti és művészeti kincseivel, értékeivel. Az idegenforgalom, bár számos világjelenség, nemzetközi tényező nem kedvez neki, napjainkban is jelentős, szinte külön iparággá fejlődött. » Miért utaznak az emberek? Mivel akarnak megismerkedni? Természetesen egy-egy ország, vagy tájegység lehető legtöbb és legjellemzőbb látnivalójával. Figyelmét ezekre az útikönyvek, az utazási irodák hívják fel. A megyei idegenforgalmi hivatalok azok, amelyek iß feladatuknak tekintik a beutaztatást, vagyis saját régiójuk megismertetését a más tájról való bel- és külföldivel. Az idegenforgalmi kínálat rendszerint természettől fogva adott; meghatározzák az adott terület földrajzi viszonyai, történelmi múltja, fejlettsége. Ezek jelentik az alapot, amelyre építeni lehet, amelyek köré szervezhetők a másfajta — például kulturális — értékek, illetve azok bemutatása. Az idegenforgalom és kulijára kapcsolata, dinamikus kölcsönhatása ma már a legtöbbek előtt nyilvánvaló. Az idegenforgalom manapság nem egyszerű helyváltoztatást jelent, hanem célirányos tevékenységet. Hiszen egyetlen ember sem változtatja cél nélkül a helyét. Pihenni akar, szellemileg, fizikailag felfrissülni, regenerálódni, új ismeretekre, kulturális, művészeti élményekre szert tenni. Az idegenforgalomnak ezeket a .természetes emberi igényeket kell kielégítenie, szükség szerint újakat ébresztenie. Egyedül azonban képtelen megfelelni e feladatnak. Partnerekre van szüksége. A kulturális ágazatból: művelődés- ügyi osztályokról, megyei, járási művelődési központokból, múzeumokból. Ezt az egymásrautaltságot kezdik felismerni megyénkben is. A megyei idegenforgalmi szervek több éves törekvése, hogy a kulturális szervekkel kifejlessze . együttműködését, olyan kulturális — elsősorban kapcsolatáról esemény jellegű — információkhoz jusson, amelyeket beépítésre javasolhat az országos programokba, vagy amelyekre szűkebb körben szervezhet érdeklődőket, lassan beérik. A megyei idegenforgalmi hivatal vezetője szerint második éve •kapják meg a megyei tanács művelődésügyi osztályától az éves, válogatott rendezvényprogramot. • Ennek alapján ajánlják az idén a látogatóba készülőknek a bánki nemzetiségi találkozót, a hollókői Palóc szőttes kulturális napot, a palo- tási lovasbemutatót. Ide tartozik, hogy a hivatal ennél sokkal több rendezvényt kínál a turistáknak — például zenei bemutatókat, kiállításokat —, ezeket azonban jellegüknél fogva képtelen az országos kínálatba felvetetni. Kulturális rendezvényeink döntő többsége ugyanis csak szűk körű igényekre alapoz. Idegenforgalmi szempontokat nem vesz figyelembe. Holott a kulturális rendezvények a megye legjobb propagandájaként szolgálhatnának; olyan csalétkük amely a mostaninál több embert vonz, több emberben alakít ki pozitív képet megyénkről. A kulturális szervek, intézmények egyfelől dicséretet érdemelnek, hogy végül is megértették az idegenforgalom és a kultúra összefonódását, s hajlandóak az együttműködésre. Msáfelől azonban látnunk kell, hogy a lehetőségeken belül maradnak, korántsem mutatnak az elvártnak megfelelő igyekezetei. A kultúra munkásaitól joggal vár el az eddiginél több kezdeményezést, ötletet, aktivitást az idegen- forgalom. Az új lehetőségek felkutatásában és ajánlatában nem eléggé tevékeny az ágazat. Csak példaként említve; Pásztón az idén megpróbálkoznak a romkerti zenei programok szervezésével, erről azonban a megyei idegenforgalmi hivatal egyelőre semmit sem tud. Kisterenyén népkert pompázik, a salgótarjáni járás szabadtéri színpadot vásárolt, de nincs kihasználva egyik sem. Pedig itt is lehetne kereskedni! A folklór ma világviszonylatban «épszerű; Kisterenyén és környéken gyönyörű a népviselet, játékosak, nótásak az emberek. Hogy miért írom mindezt, gondolom, nem kell külön magyarázni. Az idegenforgalmi és köz- művelődési szakemberek együttműködése jelentősen javítható, mindkét féltől kezdeményezve. Egyelőre (talán mert ők elsősorban kereskedők?!) az idegenforgalmiak a kezdeményezőbbek. Ők tudják, hogy a megyének négy érdekessége hat az idegenre: a hegy, a vár, a gyár és folklór. Az utóbbi területén tehetnének az eddiginél többet a közművelődés dolgozói, szorosabban együttműködve az utaztatókkal, jó értelemben vetten akár meglovagolva a rádió és tévé népdalversenyének megyei eredményeit. Az idegenforgalmi hivatal igyekezete — úgy tűnik — már az idén kedvező változásokat hoz, s megyénk folklórját az idegenek jobban megismerhetik. A vendégek Hollókőn minden hónapban másmás, sajátos népszokásokat — például toll- vagy kukorica- fosztást — láthatnak, a szé- csényi háziipari szövetkezet asszonyai és Kelemen Ferenc segítségével pedig a szövés és a faszobrászat tudományába kóstolhatnak bele. E tervek egy részének ' megvalósulása azonban a személyi feltételek biztosításától is függ. A hivatal tárgyalásokat folytat Nyíregyháza egyik vegyes kórusával bánki vendégszereplésre. Ha „beüt” az elképzelés akkor más amatőr együtteseket is meghívnak a vízi színpadra. S viszonzásképpen talán a mi csoportjaink közül is eljuthat majd néhány távoli vidékekre. Mit akar a turista? —kérdezhetjük újra végezetül. Egyszerűsítve a választ: élményeket, ismeretet, amelyek közelebb viszik hozzá az adott tájat, az ott élő embereket. Ebben az élmény-' és ismeretszerző folyamatban játszhatna döntőbb szerepet a közművelődés nálunk is, annak ellenére, hogy tudjuk, nekünk nincsenek olyan atrak- cióink, mint Debrecennek a virágkarnevál, Egernek vagy Szentendrének a nyári színház. De van érdekes, gazdag, vonzó népművészetünk. S ne feledjük, egyszer Debrecennek, Egernek, Szentendrének is el kellett kezdenie a maga „atrakcióit”. Sulyok László Az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának Oktatási Igazgatósága az 1981—82-es tanévre felvételi pályázatot hirdet a marxizmus—leninizmus esti egyetem következő tagozataira és tanfolyamaira: a hároméves általános tagozatra Salgótarjánban, Balassagyarmaton, Pásztón cs Szccsénybcn; a hároméves szakosított tagozaton filozófia szakra Salgótarjánban, politikai gazdaságtan szakra Salgótarjánban és Balassagyarmaton, magyar munkásmozgalom 'története szakra Salgótarjánban; a továbbképző tagozatra, amelyen kétéves és egyéves tanfolyamok kezdődnek. Kétéves tanfolyam szerveződik a pártélet és a pártirányítás kérdéseiből Salgótarjánban és Balassagyarmaton. Egyéves tanfolyam indul gazdaságpolitikából Balassagyarmaton, magyar munkásmozgalom történetéből Salgótarjánban és Balassagyarmaton, a pártoktatás pedagógiájából Rétságon, a tömegpolitikai munka kérdéseiből Salgótarjánban és Pásztón. Az esti egyetem hallgatója az lehet, akit a pártszervezet és a munkahelyi vezetés javasol, és sikeres felvételi vizsgát tesz. Az általános tagozatra jelentkezőknek alapfokú, a szakosított és a továbbképző tagozatra jelentkezőknek középfokú politikai végzettséggel (illetve annak megfelelő ismeretekkel) kell rendelkezniük. Az esti egyetem valamennyi tanfolyamára gártonkívüliek is kérhetik felvételüket. A tanév szeptember 1-től június 30-ig tart. Hetenként egy alkalommal minden tagozaton kötelező foglalkozás van. A jelentkezéshez szükséges kérdőívet és a felvételi vizsgakérdéseket a járási és városi pártbizottságokon szerezhetik be az érdeklődők. A kitöltött kérdőívet, az önéletrajzot, valamint két darab saját névre megcímzett, bélyeggel ellátott borítékot a munkahely szerint illetékes járási, illetve városi pártbizottsághoz kell eljuttatni 1981. április 18-ig. A felvételi vizsgák ideje 1981. májas 11.— május 23-ig. Az eredményről a jelentkezők 1981. június 6-isf kapnak írásos értesítést. MSZMP Nógrád megyei Bizottsága Oktatási Igazgatósága Mit kínál Pásztó? Helyet kapnak az amatőrök is A kellemes tavaszi' időjárás beköszöntével megnövekedett a Mátrába irányuló közúti forgalom, melynek döntő része Pásztón keresztül bonyolódik le. Ezért is emlegetik a környéken gyakran — és némi büszkeséggel — a települést, úgy, mint a Nyu- gat-Mátra kapuját. Pásztó, az átutazóknak (természetesen a helybelieknek is) tartogat néhány látnivalót. A helytörténeti múzeumban — mely egy .középkori műemléki épületbein kapott helyet — a nagyközség múltjára vonatkozó emléktárgyak, használati eszközök, a régészeti ásatások során feltárt leletek láthatók — állandó kiállítás keretében. A múzeum előtt középkori rom- kert. kínálkozik megismerésre. A helytörténeti múzeum kiállítóterme meghatározott időközönként más-más képzőművészeti kiállítással várja az érdeklődőket. A kiállítóterem változó programját a Lovász József Művelődési Központban állítják össze. Áprilisban és májusban ifjú népművészek mutatkoznak tfe munkáikkal. A bemutató anyagát Székely Éva, a Népművészet ifjú mesterének és az általa vezetett díszítőművészeti szakkörnek az alkotásaiból válogatták. Kovács Béla szobrászművész kisplasztikái és érmei a nyári hónapokban, júniusban és júliusban kapnak helyet a pásztói múzeumban. Nyár végén — augusztusban és szeptemberben — Csohány-emlékkiállítást rendeznek, tisztelegve a helyi születésű, egy éve elhunyt nemzetközi hírű grafikusművész, CsQhány Kálmán emléke előtt. A már ismert művek mellett tíz olyan grafika is látható lesz, amelyik még nem szerepelt nyilvános bemutatón, s a nagyközség újabb tulajdonát képezi. ősszel Szentgyörgyi József grafikái szerepelnek, december 17-től pedig másfél hónapon keresztül — a hagyományoknak megfelelően — a pásztói járás amatőr képzőművészeinek friss munkáival ismerkedhetnek meg * múzeumlátogatók. A pásztói helytörténeti múzeum állandó és időszakos kiállításai keddtől péntekig 13“ 17 óra között, szombaton és vasárnap 10—13 óráig várják a közönséget. szlovák nemzetiségi házról A bánki Nógrád megye mintegy 25 községében élnek szlovákok. Hagyományaik, hajdani életformájuk, gazdasági, társadalmi viszonyaik bemutatására Bánkon rendeztek be falumúzeumot. A népszerű múzeumi kiállítóhelyről a megyében kiadott Múzeumi Mozaik legutóbbi számában dr. Zólyomi József, a balassagyarmati Palóc Múzeum igazgatója írt tájékoztatót, tekintettel az élénkülő turizmusra. Mint ismeretes, a község központjában levő, a századforduló népi építészetét őrző parasztházban létesített múzeum 1972-ben nyílt meg. Az apró poltári cseréppel fedett lakóházat az építés idejére jellemző (századforduló) bútorokkal, használati tárgyakkal rendezték be. A ház-pitvar-konyha-kam- ra alaprajzú elrendezésű lakóházba az udvarról nyíló, kisméretű pitvaron keresztül juthatunk be. Innen nyílik a szoba, amelyet tisztaszobának, háznak is neveztek. A konyhát szintén a pitvarból lehet megközelíteni. A sza- badkéményes konyhában csak a nyári hónapokban főztek, hetenként egyszer a kenyeret, itt sütötték a hatkenyeres kemencében. A kamra szintén a pitvarból nyílik. A kamrát követő helyiségben a XVII— XVIII. században megyénkbe települt szlovákok történetéről, hagyományaik, kultúrájuk továbbéléséről, ápolásáról lehet látni rövid áttekintést. Egyébként, a többi helyiség berendezése, tárgyai hitelesen vallanak a korábbi életformáról. Az évszázados együttélés, a kölcsönhatás, az azonos beszerzési tárgyak elhelyezését egységessé tette a magyarok és a szlovákok között. A bánki szlovák nemzetiségi házat, tavaly 2253 látogató kereste fel. (tóth) Magyar dokumentumfilm Autóversenyzők A száguldás, az autóversenyzés mindig hálás témája volt a filmeseknek. A közönség gyermeki csodálattal és áhítattal képes nézni a vásznon rohanó, szebbnél szebb kocsikat és utasaikat, a bátor, vakmerő autóversenyzőket. A róluk szóló filmek divatja elérkezett hozzánk is. Róna Péter rendező Dobál Sándor és Móri Sándor operatőrrel közösen elkészítette az első magyar „száguldás” filmet, az Autóversenyzőket, melyet a salgótarjáni November 7. Filmszínházban április 2—4 között, Balassagyarmaton, a Madáchban április 6—8-án vetítenek. A nézők archív felvételeken ismerkedhetnek meg a magyar autósport kezdeteivel; mai művelői — köztük Ferjáncz Attila — vallanak a sportág szépségeiről, s az alkotók bepillantást nyújtanak a Forma I-es kategória „műhelytitkaiba”. 4 NÓGRÁD - 1981. április 1., szerda Gyalogszerrel érkeztek kelt művek szűkös repertoárjának ismételgetése kissé elKettős „Történt pedig, hogy egy fiatal házaspár gondolt egyet, és elindult szerencsét próbálni. Addig mentek, mendegél- tek, míg egy faluba nem értek ...” — a mesékben valahogy így szoktak kezdődni az efféle történetek. A valóság persze általában sokkal prózaibb, ámbár.., Ágnes — Özdon szerettünk volna letelepedni, mert a férjem odavalósi. Az ígért feltételeket azonban végül is nem tudták biztosítani, így aztán más munkahely után néztünk. A pályázati kiírásokat böngészve, bukkantunk rá Cered nevére. őszintén szólva, először azt sem tudtuk, hol keressük a térképen, de mikor kiderült. hogy Ózdtól nem is esik messzire a község, nem teketóriáztunk sokáig. Vándorbotot vettünk a kezünkbe, és a domaházi dombokon keresztül gyalogszerrel indultunk el szerencsét próbálni... Mindez ’79 kora tavaszán történt. Fiatalok voltunk, és gyönyörű szépnek láttuk a világot ... — A „terepszemle” jól sikerült. A munkafeltételek kedvezőnek ígérkeztek, A portré Ceredről község és az itt élő emberek jó benyomást tettek ránk, és feltehetően mi sem keltettünk rossz benyomást az iskola vezetőségére, mert néhány le- vélváltá* után — hetvenkilenc augusztusában — Cered- re költöztünk. Én a napközisekkel foglalkozom, férjem pedig, aki matematika-ének szakos tanár, a felső tagozatosokat tanítja. Mire a férj — Farkas Lajos — beszélgetésünk színhelyére, az igazgatói irodába ér, már sok mindent megtudok a pedagógus házaspárról. Például, hogy Nyíregyházán ismerkedtek meg, mikor Lajos még főiskolára járt. Mégsem itt, hanem a nyíregyházi vegyes kar kötelékében jött létre köztük a szorosabb kötelék ... Aki valamelyest jártas á hazai* kórusmozgalomban, az tudja, hogy a nyíregyházi vegyes kar egyike az ország legszínvonalasabb énekkarainak, s mint Ágnes egy elejtett félmondatából kiderült, mindketten tagjai voltak az Angliát megjárt csoportnak is. így aztán nem csoda, hogy néhány hónappal munkába állásuk után Pálinkás Sán- dorné, a ceredi művelődési ház igazgatója „lecsapott” rájuk, és bevonta őket a köz- művelődési munkába. Ágnes általános iskolásokkal alakított egy néptánccsoportot, amely néhány KISZ- es fiatallal is bővült. Egyébként ő maga is rendszeresen el'jár Salgótarjánba, a megyei művelődési központ néptáncoktatói tanfolyamára. Igaz, néhány hete „már csak megfigyelőként”, mert a közeljövőben — két és fél éves Gábor fiuk mellé — kistestvért várnak. LAJOS — Nem tartom aktív embernek, magam, csak aktivi- zálhatónak — hárítja el szerény mosollyal elismerő szavaimat Farkas Lajos, aki — a katedrán kívül — felettébb szűkszavú ember hírében áll. — Persze azért örülök, hogy „aktivizáltak”, mert ez is egyik jele annak, amit kezdettől éreztem, hogy itt Ce- reden befogadtak, megbecsülnek bennünket. 1980 januárjában vettem át a Röpülj páva kör vezetését, de be kell vallanom, hogy az első négy próba után cserbenhagytam a csoportot. Bármily szépek is a helyi népdalok, az egyszólamban énekedvetlenített. Néhány hét múlva aztán ismét munkához láttam, de más úton indultam el... Most az asszonyoknak volt kissé furcsa a több szólamú művek tanulása. Legnagyobb örömömre azonban mára ők is érzik, hogy Maros Rudolf vagy Bárdos Lajos népdalfeldolgozásai, semmit sem vesznek el a népdal értékeiből, ugyanakkor változatosabbá, színesebbé teszik a repertoárt. A szövetkezeti kórusok gyöngyösi minősítő versenyére már ezekkel a müvekkel készültünk. Azt már a község népművelőjétől tudom, hogy Lajos a szolgáltató szövetkezet zabari asszonykórusának vezetését is elvállalta, és aktív szerepet vállalt a salgótarjáni zeneiskola ceredi tagozatának létrehozásában. Szó van arról is, hogy rézfúvósokat ő fogja tanítani, hiszen nemcsak mint karénekes, de mint hangszerszólista is szép sikereket ért el. Mellesleg az iskolában sem csupán a „kötelező óraszámban” foglalkozik a gyerekekkel. Diákjait sákkversenyekre készíti fel, és ő az ifjúsági Vöröskereszt tanárelnöke is. Ügy tűnik, a pályakezdő pedagógus házaspár első —gyalogos —. útja szerencsével járt. Nemcsak ők, a község vezetői is így érzik. Hja, előbb-utóbb a mesékben is minden jóra fordul., j Piatér Kárai/
