Nógrád. 1981. április (37. évfolyam. 77-100. szám)
1981-04-29 / 99. szám
Á magyar tudomány nemzetközi kapcsolatai Láng István, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárhelyettese M agyarország tudományos kutatási kapacitása még 1 százalékát sem teszi ki a világ tudományos potenciáljának. Nyilvánvalóan következik ebből, hogy az alapvetően új felfedezések döntő többsége nem nálunk születik meg, hanem külföldön. Ugyanakkor az is tény, hogy társadalmi életünk legkülönbözőbb területein (termelés, oktatás, szolgáltatás, kultúra stb.) a világon meglevő új ismereteknek jelentős részét hasznosítjuk. További gazdasági, technikai és kulturális előrehaladásunk egyik lényeges tényezője az lesz, hogy milyen módon tudjuk fenntartani, megőrizni és továbbfejleszteni azt a széles körű tudományos, műszaki és kulturális nemzetközi kapcsolatrendszert, ami az utóbbi 10—15 év alatt kialakult. Ezt a kedvező irányú folyamatot a szocialista országok összehangolt politikája segítette elő, amely a békés egymás mellett élés és együttműködés kölcsönösen előnyös elvét igyekezett a gyakorlatban megvalósítani. A hazai tudományos élet nemzetközi kapcsolatainak fejlődését nagymértékben meghatározta az MSZMP Központi Bizottságának 1969-ben hozott állásfoglalása a tudománypolitika irányelveiről. Ez a dokumentum egyértelműen megfogalmazta, hogy a nemzetközi tudományos kapcsolatok fejlesztését általános tudományos érdekeinkkel összhangban kell folytatni. A szocialista országokkal és különösen a Szovjetunióval, elsődleges jelentőségű a kapcsolatok tartalmi fejlesztése, hiszen a közös társadalomépíté- si célkitűzéseken túlmenően gazdasági és kulturális együttműködésünk is igényli a tudomány közvetlen részvételét. Az elvi állásfoglalásoknak megfelelően igen jelentős mennyiségi és minőségi fejlődésnek lehettünk tanúi. Nemzetközi tudományos kapcsolataink az elmúlt évtizedben jelentősen bővültek. Kedvezően hatott ezek kibontakozására a nemzetközi helyzet alakulása, illetve a szocialista országok gazdasági együttműködésében bekövetkezett fejlődés. A tudományos célú kiutazások száma az utóbbi években elérte a 20 ezret, ami azt jelenti, hogy a hazai kutatóintézetekből, egyetemekről és a vállalatok fejlesztőlaboratóriumaiból a tudományos kutatók és oktatók egy- harmada fordul meg évente külföldön. Ismervén több európai ország hasonló adatát nyugodtan állíthatjuk, hogy ez az arány nemzetközi mércével is igen magas. Napjainkban minden európai országban széles körű érdeklődés kíséri, miként érvényesülnek a helsinki értekezlet záródokumentumának ajánlásai az együttműködés fokozásáról. A magyar tudományos kutatási bázis adatai azt mutatják, hogy a Magyar Népköztársaság kormánya nem csak szavakban, hanem a lehetőségek megteremtésével is segíti a tudósok, szakemberek» kutatók kapcsolatainak szélesítését, a személyes és az intézményes együttműködés fejlesztését. A szocialista országokkal folytatott együttes tudományos kutatómunka többféle szervezeti rendben valósul meg. Kétoldalú kormányközi megállapodások vannak az egyes baráti országokkal a műszaki-tudományos, illetve a kulturális és tudományos együttműködésre. Ezek az egyezmények elősegítik az adott két ország gazdasági kooperációját, illetve a szocialista társadalom építésével járó sajátos oktatási, közművelődési és kulturális feladatok teljesítését. Az egyes minisztériumok, tudományos akadémiák, tudományos egyesületek szövetségei, egyetemek, kutatóintézetek, közvetlen megállapodásokat is kőinek kutatók, oktatók cseréiére, konkrét tudományos problémák vizsgálatára. A KGST-n belül többoldalú tudományos-műszaki együttműködési egyezmény van, amely több ország közös érdekeinek megfelelően kutatómunkát fog össze, illetve összehangolja az olyan tudományszervezési intézkedéseket, mint pl. licencvásárlás, műszergyártás, együttes fellépés nemzetközi szervezetekben stb. A szocialista országok tudományos akadémiáinak vezetői, a hatvanas évek második felében állapodtak meg abban, hogy az akadémiai kutatóintézetek is részt vesznek többoldalú együttműködésben. A természettudományok és a társadalomtudományok aktuális problémáinak közös vizsgálatával, az elért eredmények együttes hasznosításával foglalkoznak az erre a célra létrehozott nemzetközi kollektívák. Több nemzetközi továbbképző intézetet is létrehozlak a szocialista országok tudományos akadémiái, pl. a Matematikai Továbbképző Központot Varsóban, a HŐ- és Tömegátadási Kutatóközpontot Minszkben, illetve az Elektronmikroszkópiái Központot Lipcsében. A tőkésországok kormány- szerveivel szintén kötöttünk műszaki-tudományos vagy kulturális és tudományos együttműködési megállapodásokat. Ennek keretében általában szakemberek kölcsönösségi alapon álló tanulmányútjait irányoztuk elő. Évente több száz magyar állampolgár utazik ily módon külföldre. A hasznos ismeret- szerzésen, metodikai továbbképzésen túlmenően konkrét kutatómunkát is végeznek, és egyúttal hozzájárulnak a magyar tudomány nemzetközi hírnevének növeléséhez, a hazai kutatási eredmények elterjesztéséhez. Az Intézményes kapcsolatok keretébe tartozik a többi állami, vagy magánalapítvánnyal (USA, NSZK, Japán) való olyan konkrét együttműködés, ahol igen szigorú szerződéses feltételek szabják meg a kutatás célját és végrehajtási módozatait. Számos fejlődő országgal is tart fenn aktív kapcsolatot a magyar tudományos élet. Ezek hozzájárulnak a fejlődő országok önálló nemzeti tudományos kutatóbázisainak létrehozásához és fejlesztéséhez, tudományos szakembereik képzéséhez és továbbképzéséhez. A kapcsolattartásnál a tisztán tudományos jellegű együttműködés fejlesztése mellett törekszünk a gazdaságilag is előnyös tudományos együttműködési formák bővítésére. A nemzetközi tudományos együttműködés nem öncél, hanem eszköz és módszer ahhoz, hogy eredményesebb legyen a tudományos kutatás, a műszaki fejlesztés, illetve ezek segítségével hatékonyabb legyen a termelőmunka. A társadalomtudományok esetében a kutatási eredmények hasznos hozzájárulást adnak a politikai döntések megalapozásához, illetve kulturális oktatási és művelődésügyi irányelvek, rendelkezések kidolgozásához. Magyarország olyan természeti, gazdasági adottságokkal rendelkezik, amelyek igénylik az igen aktív nemzetközi kapcsolattartást a társadalmi élet nagyon sok területén, a tudománytól a kereskedelemig. Az izolálódás, a befelé fordulás a fejlődés fékje volt a múltban is és méginkább az lehet a jövőben. Az aktív és nemzetközi együttműködésre jó példa az atomfizikusok, atomerőművi mérnökök közös munkája, amely már az ötvenes években elkezdődött és jelentősen járult hozzá ahhoz, hogy a nyolcvanas évek közepén hazánkban is működhet nukleáris erőmű. A számítástechnika ma már ott van társadalmi életünk legkülönbözőbb területein, a népszámlálástól kezdve a repülőhelyek foglalásáig. Külföldről átvett tapasztalatok nélkül nem jutottunk volna el idáig. De hozzá tehetjük, hogy számos részterületen mór önálló magyar eredmények is születtek az atomreaktorok egyes technikai mutatóinak továbbfejlesztésében, illetve számítás- technikai berendezések gyártásában. Számtalan hasonló példát lehetne még megemlíteni a természettudományok, a műszaki és agrártudományok területéről is. A magyar gyógyszeripar fejlettségét nagymértékben a kémiai, a biológiai és az orvostudományok nemzetközi kapcsolatai alapozták meg. A társadalomtudományok területéről a közgazdaságtant, a nyelvészetet, a történettudományokat, a jogtudományokat, az irodalomtudományt és a szociológiát emelhetjük ki, ahol a kölcsönös tapasztalat- csere és együttmsűkcidés eredményei könyvekben, publikációkban láttak napvilágot. 1956. március 26-án írták alá a szocialista országok képviselői az első közös kutató- központ megalapításáról szóló egyezményt. Az intézmény céljául azt tűzték ki, hogy a részecskefizika, a magfizika és a neutronfizika területén közös kísérlet; és elméleti kutatásokat végezzenek. Az erők egyesítése olyan nagyberendezések, gyorsítók, reaktorok építését és használatát tette lehetővé, amelyek létrehozása kis országok száméira megoldhatatlan feladat lett volna. A Dubnái Egyesített Atomkutató Intézetben az elmúlt 25 é,v alatt számos kiemelkedő tudományos eredmény született, új kutatási irányok jöttek létre. A kutatómunkában aktívan részt vettek a magyar fizikusok, vegyészek éh mérnökök is. önállóan vagy széles körű nemzetközi kollektívák tagjaként több kutatócsoport dolgozott éveken át Dubnában, tevékenységükkel nem csak a dubnai intézet eredményeihez járultak hozzá, hanem segítették a hazai kutatások fejlődését is. Dubna a részt vevő országok kutatóintézetein kívül szoros kapcsolatot tart fenn a világ legjelentősebb kutató központjaival. Ez a nemzetközi jelleg egyik legvonzóbb vonása az intézet tevékenységének, ami az ott dolgozókat a világméretű tudományos munkamegosztás közvetlen részesévé teszi'. S okszor használjuk ma ezt a kifejezést, hogy belső tartalék. Ezen még feltáratlan anyagi vagy szellemi kapacitást értünk. Nemzetközi tudományos kapcsolataink vonatkozásában viszont még nyugodtan beszélhetünk külső tartalékról is, hiszen a kellő következetességgel, előrelátással szervezett nemzetközi kapcsolatok valóban hatalmas tartalékot tudnak mozgósítani. Mint azt az Űttörősarok indításakor Is megírtuk: a rovat legszorgalmasabb tudósítói a nyáron a Nógrád Szerkesztőség és a megyei úttörőelnökség által rendezett sajtótáborban vehetnek részt, A napokban tisztázódott az időpont és a helyszín. Eszerint 30 pajtás, július 14—21. között a salgóbányai nemzetközi úttörőtáborban vehet részt, csehszlovák és finn pajtások társaságában. Akiknek kedvük van, szeretnének ott lenni a táborban, azok írjanak rendszeresen az Űttörősaroknak, tudósítsanak az iskola eseményeiről, életéről! Ezek után, korább! ígéretünkhöz híven, közöljük azok nevét és címét, akik eddigi tudósításaikkal gazdagították a rovat munkáját. Ezt köszönjük meg azzal a könyvjutalommal, amelyet a napokban postázunk címűkre, a következő pajtásoknak: Becsó Zsolt — Pásztó, Gárdonyi Géza út 5. Csonka Piroska — Salgótarján, Zöldfa út A/l. Dohor Anikó — Karancskeszi, Szécsényi út 58. Kádárkúti Enikő — Pásztó, Damjanich út 28. Kotroczó Róbert — Nádújfalu, Rákóczi út 10. Kukucska Erika — Vanyarc, Általános Iskola, Mihalik Judit — Mátraverebély, Általános Iskola. Mocsári Nóra — Rétság, Általános Iskola. Sándor Júlia — Salgótarján, Zöldfa út A/l. Singlár Katalin — Cered, Petőfi út 66. Tóth Szilvia — Mátraszőlős, Hévíz út 11. Zsidai Erika — Karancskeszi, Széchenyi út 81. Eddig ők voltak a jutalomra érdemesek, de természetesen mások leveleit is köszönjük. Remélhetően szorgalmuk nem apad el, s legközelebb őket is jutalmazhatjuk az újabb levélírókkal együtt. Most pedig nézzünk néhány krónikát a legfrissebb postából! PEZSGŐ ÉLET AZ ÜJ SULIBAN Legalábbis erre utalnak azok a sorok, amelyeket Pusztai Péter és Andrea, valamint Varga Tímea vetett papírra. Bizonyára a többiek nevében is írt az ötödikes Pusztai Andrea: — Szép, új iskolánk van, nagyon szeretjük és igyekszünk megbecsülni. Mi gyerekek is sokat tehetünk azért, hogy a jövő tanulói is otthon érezhessék magukat. Az aulában kiállítást rendeztünk gyermekrajzokból, minden osztályteremben színes képek és rajzok díszítik a falakat. Az ablakban és az asztalokon virágok nyílnak, a polcokon a tananyaghoz szükséges kellékek találhatók. Még két ünnepségről, s játékdélutánről számoltak be a pajtások, azzal zárva soraikat, hogy szeretnék, ha hagyománnyá válnának az ilyen rendezvények ebben a haNemrég került sor a félévi ellenőrző munka elvégzésére a Volán 2. számú Vállalat salgótarjáni központi telepének tanműhelyében. Az I—II—III. osztályos autószerelő-, karosz- szérialakatos-tanulók az első félévben tanult gyakorlati munkáról adtak számot. A képen Sándor László és Ifi József másodikos autószerelőtanuló Warsawa-motor szelcp- hézag-állítását végzi. NÚGRAD - 1981. április 29., szerda Betétkönyv művelődési házra Sok, vagy kevés huszonöt- millió forint? Alapos, átgondolt tervezéssel éppen elegendő. Szécsényben ugyanis ekkora összeggel gazdálkodhatnak a nagyközségi tanácsnál ebben az évben. Nézzük, mire fordítják a temérdeknek látszó forintot? A huszonötmilliót az intézmények, létesítmények fönntartása és a munkabérek emésztik föl. így például utakra, hidakra 718 ezer forint jut az idén. Ebből az összegből 107 ezer forintot forgalombiztonsági feladatok megoldására terveztek. Szociális gondozásra, segélyekre 1981-ben több mint egymillió forintot használnak föl, egészségvédelemre, a körzeti egészségügyi szolgálatra 1 millió 200 ezer forintot fordítanak majd. A legnagyobb összegért a kulturális ágazat „jelentkezik", közművelődési célokra a fenntartási költségek több mint 48 százalékát költik, azaz összesen 12 millió 157 ezer forintot. A napközi otthonos óvoda 3 millió 205, az általános iskola 4 millió 653 ezer, az iskolai napközi otthon 2 millió 656 ezer forintjába kerül az államnak. A tavalyinál több jut a könyvtárakra, az elmúlt évi 480 ezer forinttal szemben az idén 501 ezer forintot terveztek erre. Fejlesztési célokra 1981-ben megközelítőleg 7 millió forintot irányoztak elő. A kiadások között szerepel a már tavaly befejezett 22 lakás hiánypótlási munkálataira elkülönített összeg. A nagyközségben folytatódik a telepszerű, többszintes lakásépítés. Az új otthonok a Rákóczi úton épülnek majd, ehhez a terület előkészítése az első lépés. Az idén kívánják megoldani a szeméttelep gondját, a tanulmánytervet a NÓGRAD- TEHV szállítja. Elkészül a Kun Béla és a Szántó Kovács János utcák ivóvízhálózata 600—600 ezer forintért. Az utóbbi utca útburkolatának megépítésére megyei keretből biztosítottak külön 600 ezer forintot, a megrendelt munkálatokat a megyei tanács útkarbantartó költségvetési üzeme végzi el. Ebben az ötéves tervben szeretnék fölépíteni a szécsé- nyiek új művelődési házukat, amihez a nagyközség lakói forintjaikat is fölajánlották. Az önkéntes hozzájárulások ösz- szegét az idén körülbelül 300 ezer forintra tervezik. Ezt a pénzt tartósbetétként kívánják elhelyezni, s minden bizonnyal évenként szépen gyarapodik. Az építkezés megkezdésekor nyilván sokan ajánlanak majd föl társadalmi munkát, ahogyan azt eddig is tették. gyománnyal még nem rendel-' kező iskolában. Hát, a jelek arra utalnak, a hagyományteremtés jó úton halad.RÉTSÁGI ARANYÉREM Iskolatársa sikeréről tudósította a rovatot a Rétsági Általános Iskola nyolcadik osztályos tanulója: Rózsa Zsófia.' Mint írja a közelmúltban a Pécsett megrendezett országos közlekedésbiztonsági versenyen részt vett a rétsági Várszegi Tamás is. Szorgalmas felkészülésének! eredménye sem maradt el: a háromnapos verseny Végén aranyérmet ítélt neki a zsűri,’ s ezzel kiérdemelte a nemzetközi versenyen való részvételt, amelynek a helyszín* Prága. Várjuk a rétságiak tudósítását erről az eseményről is! ELSŐBBSÉG AZ ÚJAKNAK! „Nem tudjuk, mi lehet ai oka annak, hogy az utóbbi időkben csak az újabb tudósítók levelei jelennek meg az újságban. Mi is sok levelet küldtünk és hiányoljuk, hogy nem kapunk helyet...” — írja a salgótarjáni Budapesti úti Iskolából Sándor Júlia és Csonka Piroska. S azért is idéztük e „ledorongoló” soraikat, mert mások esetében szintén előfordul hasonló. Nem titkolt célunk, hogy e rovat keretében, a szűkre szabott terjedelemmel a leggazdaságosabban bánjunk, vagyia friss, szélesebb kört érintő dolgokról szóljunk. Ezért ia örülünk, ha egy-egy újabb iskolából írnak a diákok —, mint például ezúttal a besz- terce-lakótelepiről, valamint a rétsági iskolából, ahonnan Rózsa Zsófia személyében újabb tudósítót köszönthetünk. Természetesen ez nem jelenti a „régiek” lebecsülését, hiszen éppen a ti esetekben könyv- jutalommal honoráljuk mindkettőtök szorgalmát! Javaslataitok, beszámolótok eljut a megyei úttörőelnökségre, ahol a gyakorlati munkában hasz* nosítják. Ne keseredjetek tehát el, ha nem tudunk minden esetben mindenkinek helyet szorítani -* az írás nem „száll” el, megmarad. SAJTÓFIGYELŐ- SZOLGÁLAT VANYARCON És akkor folytassuk a sort szintén „műhelytémával”, a vanyarci Kukucska Erika levelével: — Jól halad a sajtófigyelő- szolgálat munkája — írja. — A pajtások naponta hozzák az új, érdekes cikkeket. Két felelősnek az a dolga, hogy állandóan cserélje, rendezze az újsághíreket. Munkájukat igen buzgón végzik. A faliújság az Érdekességek a nagy világból címet kapta. Sok érdekesség kínálkozik elolvasásra... nagyon jó szünetben látni, hogy nem mennek el a faliújság előtt úgy, hogy egy pillanatra ne állnának meg előtte, böngészni a sok érdekes hír között. Nekünk pedig öröm ilyen híreket olvasni, a korábbi ígéretünkhöz híven megerősít" jük, hogy a közeljövőben személyesen is ellátogatunk a vanyarci pajtásokhoz. Azért, hogy elbeszélgessünk a közös lehetőségekről, a munkáról, a tanulásról, az úttörőéletről. HUMOR ÉLÖVILAGÖRÁN Még egy levélbe olvassunk bele, a mindig érdekesen-hu- morosan író nádújfalui Kotroczó Robi beszámolójába, amelyben, egyebek között egy viccnek is beillő sztorit találhatunk. Íme közreadjuk. Az élővilágóra közepén a tanárnő feleletre szólítja az egyik diákot. — Na, Ferikém, mond meg szépen, mije van a káposztának? — Becő, becő — súgják többen is, de alig hallhatóan, mire Feri magabiztosan válaszol} — Tanárnő kérem, a káposztának beceneve van.
