Nógrád. 1981. április (37. évfolyam. 77-100. szám)

1981-04-29 / 99. szám

Vizet visznek igyekezve Belső erőből magasfokú szervezettséggel CSOPORTKÉP.. Vagy tu­catnyian álltak a fényképező­gép elé, ebédszünet után, elé­gedetten. ök az utazóbrigád. Túrabrigád, vándorbrigád. Emelkedett szóhasználattal élve: missziós brigád. Viszik a jó ivóvizet a falvakba, s mihelyt az általuk épített erezetben megindul szüntelen útjára a legpompásabb ital, ők, tucatnyian szedik a sátor­fájukat. Elvégezték dolgukat, másik községben ütnek ta- nyát. Ott már várják őket az i emberek, kiknek poharába még az udvaron ásott kútból Csobog a víz. Ez a kép a Nógrád megyei Víz- és Csatornamű Vállalat Lenin Brigádjáról készült. Arról a komplexbrigádról, melynek párját ritkító sikeré­ről most már — három arany­érem és két Vállalat kiváló cím után — az Országos Víz­ügyi Hivatal Ágazat (Szakma) Kiváló brigádja címe is tanús­kodik. A fotós Nógrádkövesden kattintottá el gépét. Ott épít most vízmüvet a komplexbri­gád — átfúrva utakat, áthi­dalva patakokat, mélyfúrású kutakkal, medencékkel, szi­vattyúházzal és 14 kilométer hosszú vezetékkel. Távvezér­lés, automatika működteti majd az egész bonyolult rend­szert. REGGELEK ES ESTEK. Naponta utazik a 12 férfi a távoli faluba Salgótarjánján- ból, Somoskőújfaluból, Vizs­lásról, Rimócról. Vizsláson csörög legkorábban az óra, Sa­lamon Istvánnak szól. Megká­vézik, a kisbusz a ház előtt áll. Kicsit melegíti a motort, majd indul: először Budait és Kazinczit veszi föl, majd sorra elkocsizik a többiért. Persze, pontosan tudja mindőjük, mi­kor fékez a jármű háza előtt, akkorra már a kapu előtt áll. Késni nem lehet, Kövesd messze van és a munka hét­kor kezdődik. Másfél óra hosszat pörög­nek a kerék alá a kilométerek. A pilóta éber, de mögötte gyű­rött arcú, ágymeleget őrizge­tő emberek bóbiskolnak. Né- hányan csendben beszélget­nek, s ahogy fogynak az utak, ébredezik, frissül a többi. Este nyolc óra, amikor Sa­lamon István benyit a kiska­pun. Feküdni készülő fiától elbúcsúzik, aztán maga is nyu­govóra tér. Hat éve már, hogy így tel­nek napjai, így a többié is. Ki tudja, meddig még? Nyug­díjig bizonyára, hiszen kitart addig a megye közművesítése — vélekedik a pilóta, s így gondolják a többiek is. Ezért a világosodástól — sötétedés­ig tartó úton — telepen töl­tött napokért vajon lehet-e eléggé megfizetni őket...? A MEGBÍZHATÓSÁG. Még szürkék a fellegek az égen, amikor a kövesdi telepen el­osztják az aznapi munkát. Legtöbbször már csak folyta­tása ez a buszon megtartott guruló brigádértekezletnek, hamar megvan hát. Majd in­dul ki-ki megjelölt helyére, ami a falu legkülönbözőbb pontjait jelenti. Ezért kulcsszó náluk a megbízhatóság. Ennyi felé hogy is ellenőrizhetné buz­galmukat Pacsmár Tibor bri­gád- és munkavezető? — Ellenőrizhetné, ha na­gyon ráérne, de minek? — kérdez vissza magától értető­dő természetességgel Varga István gépkezelő, aki most tíz­perces mozgófilmen örökíti meg a társaság mindennapjait, s aki mindennemű tanácsko­záson a brigád félhivatalos szóvivője. — Elég, ha másnap reggel számon kéri, ki mit vég­zett. Hát égjen a bőr az em­ber képén maga és a többiek előtt? Meg aztán hadováin! is bajos, hiszen Tibor sem mai gyerek a szakmában, nem lehet őt átejteni. Itt nincs gyárkapu, kerítés, legalábbis kívül, láthatóan és tapinthatóan nincs. — Bévül viszont mindenki­ben lennie kell. Muszáj! — mondja Balázs János. — Tud­ja azt mindenki jól, meddig mehet el. Eltekereghetne, be­térhetne a kocsmába egykrig- li Sörre, szemébe húzhatná a sapkáját... És a bérét ki ke­resse meg helyette? Külön­ben is, minket már önállóság­hoz szoktattak, mert rászol­gáltunk, nem élünk vele visz- sza. A bizalom szálai szövevé­nyesek. Mint finom háló át­szövi a 12 embert — minden­kitől mindenkihez vezet. A brigadéros nyugodtan elmehet tárgyalni a tanácsra, a társu­lathoz, Budai István helyettes séfnél jó kezekbe hagyja dol­gait. De Budai is nyugodtan mehet a dolga után, nem volt még példa rá, hogy bárki is kihasználta volna a főnökök távollétét. A bizalom jó. Tartást ad az emberek. Érte legalább úgy érdemes iparkodni, mint a pénzért. Ami egyébként elég szép summa, hiszen a vándor­brigád jó másfél ezerrel töb­bet keres, mint régi kényel­mes helyén, a központi tmk- műhelyben. — Csakhogy ám pénzzel nem lehet mindent megfizetni — ez Szellő István vélemé­nye, s buzgón helyesel a töb­bi. — A mi cigányéletünket, sem. Az, hogy nálunk nem kell senkit noszogatni, folyvást a körmünkre nézni — öntudat kérdése. Írja csak nyugodtan, nem kell azt szégyellni! Erő­sebb alap az bárminél, job­ban lehet rá építeni, mint pénzre, kényelemre, csak le­gyen! A FALU SZEME. Bárho­Aztán látják ám, hogy egy hétnél tovább árok-gödör ta- karatlan nem marad: teteje művesen elegyengetve, még az idén ültetett díszcserjék is sértetlenül állnak. Ha valaki­nek sürgős, áthidalják udva­rához az árkot, bemehessen rajta a lovas fogat, összetűzni ilyen apróságok miatt minek is kellene? De az már nem kicsiség, hogy telepről-telepre kíséri őket a falu bizalma. Dejtáron az óvodai fűtés beüzemelésé­re kérték őket, segítettek a községi könyvtár építésében is. Bercelen vízvezeték-hálózatot választottak szét a csökkent- látók intézetében. Sok és jó gépük van, elvileg bármit el­végezhetnek velük, s a jó szándék sem hibádzik. Meg­esett, hogy éjfélkor szálltak buszra Dejtáron, mert meg­eredtek az ég csatornái, a fel­hőszakadás, a brigád legna­gyobb ellensége, lemosta a föl­det az útra, s azt úgy ott nem hagyhatták. A falu látja mindezt, és megnyugszik. Pedig nem is mindenütt tudják, hogy a vi­zesek régi jó szokása határ­idő előtt átadni a munkát — legkevesebb négy hónappal. Méghozzá nem is akárhogyan, hiszen a berceli és a dejtári, összesen 35 millió forint érté­kű vízműt egyetlen fillér hi­ánypótlás nélkül adták ki a kezükből. Bartos Pál nógrádkövesdi tanácselnök nem is csinál tit­kot abból, hogy tájékozódott a Lenin Brigád felől: — A hátuk mögött is csak jót mondtak rájuk, eddigi ta­pasztalataim még jobbak. Hallatlanul jól indultak, ^ tem­pósan haladnak. A határidőt — úgy magamban — máris előre hoztam... ZÁRT KÖR. Mint éjjeli lepkét a lámpa fénye, úgy vonzza a telepi munkásokat a sikerszériás brigád. Ajánl­koznak rendre-sorra, belépné­nek ők is. A Lenin Brigád azonban úgy határozatt: tenni­valóikhoz elegen vannak így is. Meg aztán, járja csak vé­gig a többi is az utat, ízleljék meg a lemondásokat, áldozato­kat, legyen részük a örömök­ben is. A dicsőség is úgy ér csak valamit, ha nem készen pottyan az ölükbe. Zárt a kör, de nem elzár­kózó. Segítségét felajánlotta már a Mikszáth Kálmán Bri­gádnak. Annak a kollektívá­nak, melynek két tagja is Munka érdemrendes (Pacsmár Tibor és Budai István), köte­lessége mások útját egyenget­ni. Példát nem csak mutatni, hanem követését segíteni is kell. Ha szomjas is, nem iszik még a kövesdi vízből a brigád. Bércéiről hozatják, a „saját­jukból”. S mire itt is egész­séges, jó ízű víz folyik a csapokból, addigra ők már Nagyorosziban lesznek..., Szendi Márta vá betették lábukat, megriadt a falu apraja, nagyja. így volt ez Mátraszelén, Szirákon, ahol debütáltak, meg Szur­dokpüspökiben, Dejtáron, Ber­celen. Futótűzként terjed szét a hír: megjöttek a vizesek, összetúrnak mindent! Hogy járunk be az udvarra, hogy hordjuk be a tüzelőt? Szovjet segítséggel A legutóbbi plovdivi vásáron 164 millió devizáiévá értékű megálla­podást írtak alá a Szovjetunió és a Bolgár Népköztársaság képvi­selői. Bulgária ennek alapján kü­lönféle energetikai, kohászati, gép­gyártási, papíripari gépeket, kulcs­ra kész objektumokat importál a szovjet partnertől. Ez a szerződés —- már első szakaszában •— 20—25 új üzemmel gazdagítja a bolgár ipart. Ä megállapodás a korábbi jó gfizdasátfi kapcsolatok alapján uületett éa előrevetíti a Jövő kedvező távlatait. Míg a VII. öt­éves tervidőszakban (1976—80) ki­lencven ipari objektumot adtak át rendeltetésének szovjet segítség­gel, a nyolcadik ötéves terv (1981 —85) százra tervezi ezt a számot. Szovjet tervek alapján a Szovjet­unió műszaki-technika segítségé­vel épül meg az új tervidőszak­ban a többi között a koszteneci papír- és cellulózkombinát, bővül a dimitrovgrádi vegyipari kom­binát, a szilisztrai erdőipari üzem és jelentősen növekszik a kapaci­tás az energetikai, a vegyipar és a gépipar területén. A Velveta bársonya A bársonyt valaha előkelő főurak viselték, nemhiába ne­vezték „királyi anyag”-nak. Az ősi időkben a mesés Kelet őrizte szövésének titkát, a XII. században azonban már itáliai szövőműhelyekben is készítet­ték. A palermói takácsok si­kerének láttán másutt is pró" bálkoztak a szövésével. A régi krónikák tanúsága szerint Közép-Európában az első bársonyszövési kísérletek a XVIII. századra tehetők. Ekkoriban kezdték el az észak-csehországi Varnsdorf- ban a lenvászonszövő manu­faktúrákban a bársonyos ta­pintású fátyolszövetek készíté­sét. Száz évvel e kísérletek után, 1877-ben a varnsdorfi üzem már 650 dolgozót fog­lalkoztatott, és évente 300 000 méter flórtextílát exportált. A századfordulóra pedig a gyár már az Osztrák—Magyar Monarchia országait, és a kör­nyező államokat is ellátta bár­sonyszövetekkel. A II. világ­háború után az első cél az volt, hogy újra elérjék a há­ború előtti színvonalt. A cseh­szlovák textilipar államosítá­sa után, 1945-ben Velveta né­ven megalakult az az új ál­lami vállalati amely a régi hagyományok alapján ismét felvirágoztatta az iparágat. Az ország minden részéből összegyűjtötték Varnsdorfba, a Velvetába a legjobb szak­embereket, és új, igényes ter­melési technológiát dolgoztak ki. A speciálisan e célra al­kalmas csehszlovák gyártmá­nyú automata szövőgépek al­kalmazásával, a technológiai folyamatok korszerűsítésével az utóbbi évtizedekben elér­ték, hogy ez a nagyüzem lett Európa nem csak egyik leg­jobb textilgyára, de a leg­nagyobb is, amely flórszöve­teket — úgynevezett Manches- ter-szövetet, bársonyt, kord­bársonyt, düftint — állít elő. A gyár termelését gazdag színskála és bő választék jel­lemzi. A bársonykelmék kö­zött nyomott — gépi és film­nyomott — mintás anyagok is találhatóak. A választékra szükség is van, hiszen a bár­sony — már köznapi viselet­ként — most éli reneszánszát. Bársonyszöveteit a Velveta 45 országba exportálja. Olyan termékeket, amelyek nyereségesek A SALGÖTARJÄNI Kohá­szati Üzemekben 19 üzemben végeztek számvetést az eddigi munkáról Ezúttal nem egy­szerűen mennyiségi szemlélet­tel vizsgálódtak, hanem a gazdálkodás hatékonyságának és gazdaságosságának lehető­ségeit keresve szigorú hang­vétellel tekintettek előre is. A vállalat első negyedéves mennyiségi előírásait 98,1, ér­téktervét pedig 98,7 százalék­ra teljesítette. Ezek a számok azonban még nem érzékelte­tik eléggé, hogy minden üzem olyan termékek előállítását szorgalmazta, amelyeknek ár­fekvése és nyeresége a koráb­binál kedvezőbb volt. Ennek következtében az első ne­gyedévben stabil pénzgazdál­kodási helyzet alakult ki a vállalatnál. Ennek a stabili­tásnak az ad különös hang­súlyt, hogy közben a külföldi árak gyors változásai során egyik-másik exporttermék nem érte el a gazdaságosság megkívánt mértékét. A hengerműnél az elmúlt évi tényszámhoz viszonyít­va 891 tonnával kell többet termelni. S mindezt a folya­matos termelésre való átállás körülményei között. Az igé­nyekhez mérten ezúttal több volt a termelési tanácskozás kritikai eleme is. Mint terme­lőgátló körülményt említették, hogy a Rau-Böing kemencé­nél nehézségek támadtak a polírkefék hiánya miatt. Emel­lett gondjaik voltak abból is, hogy a hőkezelt termékek ha­sítása vontatottan halad. A Delemonti kemencénél sem tudtak minden esetben olyan gyártmányokat programozni, amelyekkel tételes rendelése­ket képesek kielégíteni. Ezt részben alapanyag-, részben pedig hengerlési kapacitás gá­tolta. Ugyancsak felmerült, hogy az elmúlt hónapban a kikészítés területén gyakran kellett átcsoportosítást végez­ni, részben a változó gyárt­mányösszetétel, részben pedig a pántolószalagok nem eléggé rendszerezett hasítása miatt. Közösen vették sorra a gaz­dálkodás legapróbb tényezőit is, hogy mind a hazai, mind a külföldi piacokon pontos ha­táridőre és jó minőségben tudjanak megjelenni. Gazda­ságos és versenyképes termé­kek előállítására törekszenek, s emellett a második negyed­év során 48 tonnával kell többet termelniük, hogy a részfeladatokat is maradékta­lanul megoldják. A huzalmű fémbevonó és C02-es üzemében megnyug­vással beszéltek arról, hogy mind a mennyiségi , tervet, mind az árbevételt 100 száza­lék felett teljesítették. A ter­melékenységi mutatók a bá­zishoz viszonyítva 4,1, míg az egy órára eső tonnakihozatal 7 százalékkal emelkedett. Igen kedvező, hogy a hatékonyság javítása érdekében sikerült a kedvezőbb árfekvésű termé­kek arányának növelése. A CQj hegesztőhuzalból a meg­emelt termelési feladatot is mintegy 3,8 millió forint ér­tékkel túlteljesítették. A minőségi mutatók vizsgá­lata során szó esett arról, hogy valamennyi gyártmánynál csökkentették a munkáséinj tét, amiből köze) 40 ezer forint eredmény származott. Ugyan­akkor jelentősen mérséklődött a felülethibás másodosztályú termékek részaránya, ami hozzávetőlegesen 100 ezer fo­rint árbevétel-növekedést je­lent az üzemnek. Az intézke­dések hatására az anyagbetét is kedvezően alakult. Ennek következtében a C02 hegesz­tőhuzalnál és a tűzihorgany- zott huzalnál mintegy 24 ton­na anyagmegtakarítást értek el. Az ilyen irányú törekvé­seket a második negyedév fo­lyamán tovább kell folytatni, A gazdálkodás hatékonysá­gának állandó és folyamatos növelésével tovább akarják növelni az üzem eredménye­it. További lehetőségeket lát­nak a termékszerkezet kor­szerűsítésére, a tőkésexport gazdaságosságának javítására, a munkaerő célszerű foglal­koztatására, illetve a takaré­kos gazdálkodás általános el­veinek érvényesítésére. GYARRÉSZLEGI szinten fő­leg a rúd-, a cső- és a C02 he­gesztőhuzal termelését szeret­nék fokozni. Ezek azok a ter­mékek, amelyek jövedelme­zőbbek a vállalat számára. Ugyanakkor hozzálátnak a második fél évben bevezetés­re kerülő ötnapos munkahét feltételeinek megteremtéséhez. Ek pedig abban áll, hogy a ki­eső 9,7 százalékos időalapot belső erőből, magasabb fokú szervezettségből pótolni kell. Szállítók Számos figyelemre méltó eredményt értek el megyénk közúti szállítással foglalkozó Vállalata, a Volán 2. számú Vállalat emberei a tavalyi kongresszusi munkaverseny- bén. A mozgalomban — töb­bek közt — kiemelt helyet kaptak az anyag- és energia­megtakarításra vonatkozó vál­lalások. Takarékosság, munkavédelem A csapatok fölajánlásaiban főként az új és használt anyag, valamint a benzin és a gázolaj megtakarítására irá­nyult a figyelem. Jelentéke­nyen előmozdította az üzem­anyaggal való spórolást a ta­valy júniustól bevezetett na­pi operatív ellenőrző rendszer, illetve a megtakarítás premi­zálásának kísérleti alkalma­zása. Fontos vállalások voltak a versenyben azok, amelyek á munkakörülmények javítását, a szociálpolitikai előirányza­tok teljesítését szolgálták. Ki­váltképp a munkavédelemben volt eredményes a halesetek versenye megelőzésére irányuló tevé­kenység: az 1976-tól 1980 vé­géig terjedő időszakban felé­re csökkent az üzemi balese­tek száma. Évről évre több kommunis­ta műszakot és közhasznú tár­sadalmi munkát végeznek a vállalat emberei. Tavaly a kommunista műszakokon vég­zett munkáért járó bérfel­ajánlás summája négyszázhet­venezer forintra rúgott. A la­kóterületeken teljesített tár­sadalmi munka ideje elérte a tizenháromezer órát. Ezalatt óvodákban, bölcsődékben, szo­ciális otthonokban, valamint a vállalat baglyasaljai sport­bázisán oldottak meg sokré­tű feladatot a dolgozók. Komplex csapatok A munkaverseny legna­gyobb sikerét — mint már hí­rül adtuk — egy MÁV—Vo­lán komplexbrigád érte el. Űj vonás a mozgalomban, hogy megjelentek a Kohász— Volán, a Kőbánya—Volán és a FIM—Volán komplexbrigádolc is, és sikerrel veszik az aka­dályokat. NÖGRÁD - 1981. április 29., szerda $

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents