Nógrád. 1981. április (37. évfolyam. 77-100. szám)

1981-04-28 / 98. szám

Egy siker velejárói — A sikerről egy möndattal Is be lehet számolni — így az igazgatónő. — De abban nincs benne, hogy mennyi kicsi és nagy gonddal, bajjal kell meg­küzdeni mindennap; mennyi veszekedés, kiábrándulás jár a végül sikeresnek értékelt munkával. ti n Dicsőséglista helyett Kiváló vállalat kitüntetést kapott a Salgótarjáni Ruha­gyár — hangzik az „egy mondat”. Hivatalosan a kerek évfordulóhoz kapcsolódó mun- kaversenyben elért eredmé­nyekért illeti meg őket a díj. Valójában viszont bajos és fölösleges kiszakítani egy évet az esztendők sorából. 1976 óta ,évről évre több mint tíz százalékkal gyarapították _ ár­bevételük összegét, _s az úgy­nevezett „hatékonysági mu­tatójuk” — mint mondják — még ettől is jobb volt. Lehe­tőség nyílt jelentékeny bér- fejlesztésre is — tavaly ki­lenc százalékkal bővült a fi­zetésre fordított pénz. A „dicsőséglistához” hozzá­tartozik, hogy mind Nyugat­ra, mind Keletre — lehetősé­geikhez képest — jelentékeny kivitelt bonyolítanak le. Ezenkívül az itthoni — ve­lük szemben támasztott — igényeket is kielégítik: fő­ként gyermekruhából. Üj el­járásokkal, beruházással pró­bálják követni, a könnyűipar fejlődését. A mostani siker elérésében fontos része van például a három nap híján ke­rek esztendeje átadott balassa­gyarmati üzemháznak, amely­ben — hatásos technológia se­gítségével — a korábbinál egyötöddel nagyobb termelé­kenységet értek el. M/ lehet mérvadó? — A minőség, az ár és a határidő betartása, ami ma az exportpiacon mérvadó — hallom Hajas András terme­lés-előkészítési osztályvezetőt. — A szalagvezető ezek közül a minőségért és a határidő betartásáért tehet sokat. „C szalagnak” hívják a gyárban azt a két gépsort, amelyen a legtöbb kivitelre szánt termék készül. A sza­lagvezető Berta Sándornét arról faggatom, tényleg hoz­zájárulhat-e ő a minőség job­bításához. — Azzal, hogy ha nem jó az áru, visszaadom annak, aki varrta. — Ez nehéz lehet... — Ha kétszer foglalkoznak ugyanazzal a darabbal, ' ke­vesebbet keresnek. De van, amikor hamar megértik, hogy a hibát nekik kell kijavítani. — ön megérzi a fizetésén, ha több a hibás termék? — A saját fizetésemen nem érzem meg. De hát jobb ér­zés, ha tudom, hogy amit a szalagon varrnak, az kifogás­talan. Ezért nemcsak vissza­adom az árut. Ha van időm, leülök, bemutatom, hogy egy . új fazont miként érdemes varrni. — Mit tehet a határidő be­tartásáért? — Voltak olyan esetek, hogy egy munkával idejében nem lettünk volna kész. Benn kel­lett maradnunk. Most olyan szalagom van, hogy néhány asszonyt agitálnom is kell. De legtöbben megértik, hogy túl­órázni esetenként muszáj. — Miként érvel az „agitá- láskor”? — Egyszerűen megmondom, hogy a vállalat milyen rosz- szul járna, ha késne a szál­lítással. — .Nehéz lehet majdnem harminc asszonyt vezetni.-.. — Sokszor nagyon elfárad az ember. Ha rossz napjaik vannak, és nem megy a mun­ka. Biztatni kell őket, hogy muszáj sietni, mert a másik utánuk dolgozik, nem marad­hat le egyikőjük a másikuk miatt. Fizikailag sem könnyű. Mindig előfordul egy-egy gép­hiba. Szükséges egy-egy al­katrészcsere. Nincs időm meg­állni. Piti Jánosné harmadik éve vezeti a Nagy Október brigá­dot. Állítja, hogy ő mint bri­gádvezető szintén tehet vala­mit a munka javításáért. — Elbeszélgetni.,. Ha va­laki hibázik, megszólítjuk. Mindent megbeszélünk. Együtt keressük a módját a javításnak. Van amikor nem kell szólni, jönnek maguktól. Hozzám fordulnak, hogy mit fogunk csinálni, milyen lesz a fazon. Nem sikerül minden — Mikor nehéz a brigád­vezető sorsa? — Amikor nem úgy sikerül egy munka, ahogy szeretnénk. Akkor alig várjuk, hogy már a következő fazont csináljuk. Vagy amikor vállalunk vala­mit, a teljesítés meg nem ha­lad. De sok az öröme is a brigádvezetőnek. Amikor ér­zi, hogy a kollektíva össze­tart. .. A másik gépsortól ránk mu­togatnak, amikor beszélünk. „Bizonyos fokig nehezebb helyzetbe kerülhet, aki sok műveletet el tud végezni — így Hajas András. — öt ülte­tik rá a nehéz műveletekre. Vagy gyakran kell neki vál­tani.” — Nagyon jó, ha valaki mindent megcsinálhat — ál­lítja Szládik Istvánná varró­nő. ö az univerzális szakem­berek közé tartozik. — Az ember segíthet, ha a határ­idő szorít. Ha én elvégeztem a rám váró műveleteket, át tudok ülni másik gépre, hogy az ottani elmaradást behoz­zam. — Ez önnek is előnyös? — Nem mindig kellemes, ha egy műveletbe beleszokok, és váltanom kell. Emiatt a ke­resetben is lehet kiesés. — Ezért van a célprémium — segíti ki munkatársnőjét Hajas András. És az osztály- vezető átad egy üzenetet is: Piti Jánosné, a brigádvezető elfelejtette megmondani, hogy nagyon örülnek a Ki­váló vállalat címnek és min­dent megtesznek, hogy jövőre is sikerüljön e címet elérni. Mit mondhat erre a zsurna­liszta: az optimizmus tulaj­donképpen egészséges emberi tulajdonság! Molnár Pál STÉSZ-munka ipari üzemekben Több fontos rekonstrukció­val, felújítással foglalkozott idén az első negyedévben a Salgótarjáni Tervező és Épí­tőipari Szövetkezet. E mun­kájukat a megyeszékhely kü­lönböző ipari üzemeiben vé­gezték. FELŰJlTÁS, BŐVÍTÉS Évek óta munkaterülete a STÉSZ-nek a salgótarjáni bá­nyagépgyár. Jelenleg is átla­gosan húsz emberük dolgozik az OBV-üzemben. Legfonto­sabb feladatuk a görgőcsar­nok elkészítése: e munkát viszonylag számottevő beru­házásból finanszírozza az építtető. A már álló, befedett csarnokban az első negyed­évben a térburkolás volt a legjelentősebb mukaművelet. Dolgoztak még a fűtés és légtechnika kialakításán, a sűrítetüevegő-hálózat kiépí­tésén. valamint a gyár egy másik részében: a szerszám­műhely felújításán. Sok apró feladatot oldottak meg a STÉSZ emberei a Sal­gótarjáni Kohászati Üzemek­ben. Teendőik köZül kiemel­kedik az exportraktár bőví­tése és részbeni felújítása. Az első három hónapban ala­poztak, illetve a tetőtartó vá­zat készítették el a szövetke­zetiek. Ezen kívül a gyár szögcsomagolójának a födém­jét cserélték ki. Szakiparosokat kötött le a VEGYÉPSZER salgótarjáni gyárában elvégzendő feladat. Ebben az üzemben szociális épületek egy részét kellett — bizonyos mértékben — rendbehozniuk. ÜJ HOMLOKZAT! Tetőt újítottak fel, csőve­zetéket szigeteltek a szövet­kezetiek a salgótarjáni öb­lösüveggyárban. Az Írószer Szövetkezet épületén viszony­lag sok a teendőjük: reno- válniok kell. Az első három hónapban a homlokzatot tet­ték rendbe, és ablakokat cse­réltek kt. Két szék közül — hová? i CSALÓDOTT ÄBRÄZATOT ölt, ki két szék közül a pad alá esik. Valami ilyes­mi történt a FIM Widenta romhányi gyárának kétszáz szervezett dolgozójával. Gaz­daváltást helyeztek kilátásba a gyári szakszervezetnek, ehe­lyett azonban egyszeriben gazdátlanná vált. Lóg a leve­gőben, nem tartozik sehová. S hogy ennek Romhányban egyáltalán nem tapsolnak, azon igazán nincs mit csodál­kozni. • Kövessük sorjában a mind­eddig terméketlen eseménye­ket. A tavalyi választások előtt a Widenta budapesti gyára — korábban műhelybizott­ságként odatartoztak a rom- hányiak — úgy tájékoztatta a romhányi gyár szakszerveze­tét, hogy a jövőben, hasonló­an a tolmácsi gyáregységhez az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének megyei bizottságához kerül át. A választásokat már ennek megfelelően bonyolították le: nem bizalmiak és főbizalmi, hanem szakszervezeti bizott­ság mellett voksoltak. Amint azonban megindultak a vál­tozással kapcsolatos esemé­nyek, mindjárt kátyúba is re­kedtek: a szakmai szakszer­vezet megyei bizottsága ugyan­is nem fogadta az új alap­szervezetet. Az újonnan választott szak- szervezeti bizottság titkárát, Nagy Lászlót hiába keressük a présműhelyben, másik mű­szakban dolgozik. Vasas Ist­ván pártitkár azonban kész­séggel kitálal: — Működik az új testület, nem ez a baj. Csak éppen fe-> leslegesen dolgoznak a bizott­ság tagjai. Segítséget, útmu­tatást senkitől sem kapnak. Fel kéne mór készíteni meg­bízásuk teljesítésére az új tisztségviselőket, de az okta­tással nem foglalkozik senki. Nem mi találtuk ki, hogy a megyéhez tartozzunk, de ha már így döntöttek, — előnyös ez számunkra vagy sem — rendbe kell tenni végre a dol­got! Gyökér István gyárigazga­tó elsősorban azért bosszús, mert nem tapasztal semmi ko­moly szándékot a rendelkezést illetően. — IFJABB NAGY Józseffel, az építők szakszervezetének megyei titkárával nem tudunk dűlőre jutni — háborog. — Kértünk már segítséget a já­rási pártbizottságtól is, máig azonban semmi érdemleges nem történt. Ügy vélem, két­száz szervezett dolgozóval nem lehet így bánni. Panaszt kell tennünk ahhoz, hogy in­tézkedjenek végre?! A rétsági járási pártbizott­ságon is úgy látják, hogy rá­érősen foglalkoznak a romhá- nyiak hovatartozásának ren­dezésével. — A megyei szakszervezeti bizottságon elzárkóznak ' — mondja Paulinyi János politi­kai munkatárs. — Nem tudom miért. Talán, mert építőjelle­gű tevékenység folyik ott? De hiszen a tomácsiak nem ki­mondottan építők! Ifj. Nagy József, az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dol­gozók Szakszervezetének me­gyei titkára jól ismeri a rom- hányiak panaszát, hiszen jócs­kán tárgyalt már ez ügyben. — A gyáregységi, telephelyi szakszervezeti hovatartozása általában is rendezetlen, sok gondunk volt már emiatt -» vélekedik. — A gyári szak- szervezeti bizottságok létét két fő rendező elv szabályozza: vagy az önálló gazdasági jog­körök, vagy a megfelelő lét­számú szakszervezeti tagság indokolja működésüket. , A romhányi gyárban egyik fel­tétel sem adott. — Csakhogy az alapszerve­zet megyéhez kerüléséről már döntés született. — Lehetséges, bár e‘zt ve­lünk senki nem beszélte meg, de még az erről szóló doku­mentumokat sem kaptuk meg. Az a véleményem, hogy elha­markodottan döntöttek. Nem látom értelmét, hogy a rom- hányiak hozzánk tartozzanak: éppen a gazdasági jogkörök híja miatt nem tudnánk sem­miféle húsbavágó kérdésbe beleszólni, sem segíteni abban. — Valamerre mégiscsak lépni kellene... — MEG IS TETTÜK. Jelez­tük a szakmai központ tit­kárságának, s a minap kap­tam engedélyt, hogy a járási pártbizottsággal együtt tisz­tázzuk a tisztázandókat. Előbbre tartanánk már, ha nem jött volna közbe a rom­hányi gyár nevének megvál­toztatása, a cím módosulása azonban érintetlenül hagyta a gazdasági önállóságot és a jogköröket. Logikus, hogy az egy céghez tartozó tolmácsi és romhányi üzem szakszervezeti szempontból is együvé tartoz­zék, vagy hozzánk vagy a Widentához. Magam inkább az utóbbit tartom helyesnek. Egy biztos: most már napo­kon belül feltesszük a pontot az i-re. Legfőbb ideje! SZ. M. Propagandisták Jobbítani a közérzetet Ahogy dr. Smitnya László Szurdokpüspöki körzeti orvosa számolja, tizenkét esztendeje van a munkahelyén. Hogyan telnek napjai? — Igazán nem panaszkod- hatom, hogy nincs munkám — mondja a tevékeny embe­rek derűs nyugalmával. Ha lehetne, legszívesebben megsokszorozná magát, hogy mindenre elegendő jusson, i valami maradjon is idejéből. A délelőtti rendeléseken öt- ven-száz beteget is ellát. Az­tán éppen csak szusszan egyet és indul az ágyhoz kénysze­rült betegeihez. Rendszerint csak az este az, ami hazave­ti. Eljár az öregek otthoná­ba, ahol húsz, idős magára maradt ember vár enyhülést testi és lelki sérüléseire, kín­jaira. S dr. Smitnya László ügyel a helyi termelőszövet­kezet tagjainak, alkalmazottai­nak egészségére is. Ha meg helyettesít, akkor még zsúfol­tabb a napja. Alig végez a felsorolással, sietve hozzáteszi: — Nehogy azt gondolja, hogy mindezt panaszlom. A hivatással együtt ezt is vál­laltam! S a gyógyítás mellett még sok-sok munkát, társadalmi megbízatást. Meggyőződése, hogy valamivel a falu dolgát, az emberek közérzetét job­bítja. Már második alkalom­mal választották tanácstag­nak. Amolyan notórius hozzá­szólónak ismerik a tanácsban. Mindig van valami mondani­valója, tanácsa, javaslata. Hol azt teszi szóvá, hogy javítani szükséges a leromlott utak állapotát Hol meg a maguk­ra hagyott megfáradt embe­rek támogatásáért emeli fel szavát, örül, ha észrevételei nem maradnak visszhangtalá- nul. Azt meg egészen termé­szetesnek tartja, ha a meg­valósításán fáradozók között maga is ott van. A közösség szolgálata vitte másfél évtizede a pártba is. Smitnya László még orvostan­hallgató volt. Az alapszerve­zetben sokat beszélgettek, vi­tatkoztak a fiatalok arról, ami körülöttük történik. — Propagandistának is az­óta vallom magam — mond­ja. — Ami ismeretet, tapasz­talatot gyűjtöttem, amiről ol­vastam, azt próbáltam meg­beszélni, megosztani a tár­sakkal. S ezektől az őszinte, kötetlen beszélgetésektől min­dig gazdagabbnak éreztem magam is... S valahogy így van ezzel ,ma is. Amikor a pártalapszer­Tarl József szerszámkészítő becsületes munkáját már számtalan alkalommal jutal­mazták különböző kitünteté­sekkel. Kétszer kapott Kiváló dolgozó elismerést, s az NDK exporttermékek gyártásában nyújtott szorgalmáért, megbíz­ható teljesítményéért 1978-ban a tízezredik kombájnalkatrész gyá 'ása után a baráti ország Kivaló dolgozó kitüntetését is átadták neki. Tari József szakszervezeti bizalmiként is elismert az ÉLGÉP Vállalat pásztói 5. számú gyárában. Mintegy húsz főt képvisel a szervezetben. Véleményét ké­rik a differenciált bérezésnél, javaslata van a termelés fel­tételeinek biztosításában, a gyártás során felmerülő külön­böző gondok megoldásában vesz részt. Képünkön: Bányai Ferencné gépét készíti elő a iermékkészítéshez. — kulcsár — vezetben vezetőségi tagnak választották, megbízták az­zal is, hogy szervezze, irá­nyítsa az alapszervezetben a propagandamunkát. Második alkalommal már tanfolyamot vezet, állami életünk kérdései­ről. — A mi közösségünk nem tartozik a nagy alapszerveze­tek közé. A párttagok sem mind fiatalok. Ez azonban egyáltalán nem jelenti, hogy le kellene mondanunk rend­szeres tájékoztatásukról, kép-; zésükről — magyarázza. A közeli napokban zárták az oktatási évet. Rövid töp­rengés előzi meg szavait: — Azt hiszem a tapasztala­tok közül az a legfontosabb, hogy a párttagok, a párton- kívüliek körében egyformán megnőtt az érdeklődés a poli­tikai események iránt.,. A propagandista feladata, hogy kielégítse az igényt legjobb tudása, marxista-leninista meggyőződése szerint... Hogy mindenki azzal keljen fel, igaz, a gondunk nem kevés, de érdemes tovább dolgoz­nunk. Hiszen a dolgokat mi is alakítjuk! Dr. Smitnya László a na­pokban vette át évtizedes eredményes propagandamun­kájáért a Nógrád megyei párt- bizottság elismerő oklevelét. —vg— Művelődési nap Ecsegen Néhány hónapja már tar­tottak egy művelődési napot Ecsegen, a pásztói Lovász Jó­zsef Járási Művelődési Köz­pont dolgozóinak irányításá­val. Ez sok élményt, sikert hozott, jó próbálkozásnak tűnt — ezért most már önállóan is megrendezték a helybeliek. Vasárnap délelőtt 10 órakor játszóházzal kezdődött a prog­ram, délután a község önte­vékeny művelődési csoportjai mutatkoztak be. A szervezés­ben a helybeli pedagógusok, a művelődési ház társadalmi vezetőségének tagjai vállaltak feladatokat. NŰGRAD - 1981. április 28., kedd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents