Nógrád. 1981. április (37. évfolyam. 77-100. szám)

1981-04-26 / 97. szám

Népi ellenőri aktíva Pásztón A Pásztói járási Népi El­lenőrzési Bizottság a napok­ban népi ellenőri aktívaér­tekezletet tartott, amelyen részt vett Juhász Sándor, az MSZMP járási bizottságának első titkára és Kispál József, a megyei népi ellenőrzési bi­zottság elnöke is. Molnár Ist­ván a járási NEB elnöke ér­tékelte az elmúlt öt év mun­káját és szólt a XII. kong­resszus határozataiból adódó, feladatok végrehajtásáról is.. Egyebek között megálla­pította, hogy a NEB-munka minősége, színvonala tovább emelkedett. Erősödtek, szé­lesedtek a kapcsolatok az irá­nyító párt- és állami vezető szervekkel, a tömegszervek­kel, s a megyei NEB követ­kezetes, koordináló, irányító munkája és a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság okta­tási és továbbképzési inté­zete által nyújtott segítség is nagyban hozzájárult az el­lenőri munka tartalmasab­bá válásához. Tevékeny részvétel A szervezeti, személyi fel­tételeket illetően elhangzott, hogy javult a bizottság ága­zati, szociális összetétele, a bizottsági tagok politikai és szakmai felkészültsége, gya­korlata és elkötelezettsége. A népi ellenőri hálózatot az aktivitás, az irányítási mun­kába való tevékeny részvé­tel Jellemzi, alkalmas az el­következendő feladatok vég­rehajtására. Az előadó megállapította, hogy a tudatosabb munka­végzés nyomán eredménye­sebb a vizsgálatok tényfeltá­ró jellege, az ok-okozati ösz- szeíüggések megismerése. A vizsgált egységeknél előtérbe kerültek a minőségi tényezők és erőteljes törekvések ta­pasztalhatók a hatékonyság növelésére. Tovább fokozha­tó azonban a vállalati gazdál­kodás belső erőtartalékainak kiaknázása, a munkaerő-gaz­dálkodás tervszerűbbé tétele. Konkréf intézkedés Az utóellenőrzések tapasz­talatairól szólva a járási NEB elnöke leszögezte, hogy már az ellenőrzések idején szá­mos konkrét Intézkedés tör­tént a hiányosságok felszá­molására. A részletes beszá­moló számos fontos felada­tot rögzített. A jövőben töb­bek között nagyobb figyelmet kell fordítani a hibák feltá­rása mellett a megelőzésre, a vizsgálati tapasztalatok hasz­nosítására, a gazdálkodás ha­tékonyságának ellenőrzésére. Tennivalóként határozták meg az ellenőrzés demokra­tizmusának növelését, a né­pi ellenőri hálózat folyama­tos korszerűsítését, a nők, a fizikai dolgozók bevonását e felelősségteljes munkába. Hangsúlyozták, hogy a jövő­ben még jobban kell élni a párt-, állami szervekkel, a tö­megszervekkel kialakított kapcsolatokban rejlő lehető­ségekkel. Az aktívaértekezlet befejező részében számos ér­tékes hozzászólás, javaslat hangzott el. BETONOZNAK A nyáron adják át az új görgőgyártó csarnokot a salgótar­jáni bányagépgyárban. Az épületet a STÉSZ emberei állí­tották össze; mintegy 12 millió forint értékű munkát vé­geznek a szövetkezetiek. Képünkön: Oláh János betanított munkás. Fekete Gyula kőműves és Bodor Lajos kubikos az aljzatot betonozza.- kJ ­Mérsékelni a kockázatot fl káderutánpótlásról és -képzésről a salgótarjáni öblösüveggyárban Salgótarjánban, az öblös- üveggyárban is régi igazság­nak tartják, hogy a termelési tervek teljesítése, az eredmé­nyes gazdálkodás jórészt azon múlik, mennyire értik, milyen felelősséggel teszik dolgukat a gyári vezetők. A káderután­pótlási és -képzési tervek mennyiben segítik azt az el­képzelést, hogy minden tiszt­ségben az arra leginkább rá­termett vezetők dolgozzanak? Erről beszélgettünk Krätsch- mer Lajossal, a nagyüze­mi pártbizottság titkárával. — Hogyan értékeli a közép­távú káderutánpótlási és -képzési tervek végrehajtását, a gyárban folyó káderpoliti­kai munkát? — Ügy gondolom, hogy nem járok messze , a valóságtól, ha azt mondom: káderpolitikai munkánk meglehetősen ellent­mondásos volt az elmúlt évek­ben. ötévenként, annak rend­je, módja szerint elkészültek a káderutánpótlási és -képzési tervek. Végrehajtásukat min­den évben legalább egyszer ellenőriztük valamilyen ’ fóru­mon. Nagyjából egy esztende­je a párt városi végrehajtó bizottságnak is számot ad­tunk a gyárban folyó káder- munkáról. A testület is a mi korábbi tapasztalatainkat erősítette. Azt többek között, hogy ter­veinket, elképzeléseinket igye­keztünk megvalósítani. Mun­kánknak azonban csak sze­rény eredményei mutatkoz­tak. Valamelyest nőtt a gyár­ban dolgozó, felsőfokú vég­zettséggel rendelkező szakem­berek száma. S a szükséges szakmai ismeretek mellett egyre többen bővítették poli­tikai ismereteiket. Az igazság azonban mégiscsak az, hogy terveink végrehajtásában so­ha nem voltunk eléggé kö­vetkezetesek. S a mulasztók közül sem vontunk felelős­ségre soha senkit. — Ügy tűnik, hogy az utóbbi években észrevehető változások következtek be a kádermunkában. Miben fog­lalható össze a változások lé­nyege? — Egészen egyszerűen ar­ról van szó, hogy a követke­zetlenségek megbosszulták magukat. Jóllehet, az elmúlt tíz évben sűrűn esett szó a kádermunkáról, a vezetői utánpótlás neveléséről, a gya­korlatban azonban ez a mun­ka nem emelkedett a fontos, politikai kérdések rangjára. Jó két esztendeje, még 1979 elején nagyüzemi pártbizott­sági ülésen vontuk meg ká­derpolitikái, kádemevelési munkánk mérlegét. A tapasz­talatok összegezése mellett meghatároztuk legsürgősebb tennivalóinkat is. Helyzetünket, lehetőségein­ket mérlegelve, igyekeztünk őszintén szembenézni a té­nyekkel. Mindenekelőtt azzal, hogy a következő öt eszten­dőben a gyár vezetőinek több mint a fele kicserélődik. Egy részük nyugállományba vonul, másokat egészségi állapotuk akadályoz meg abban, hogy tovább irányítsanak. S akad­tak olyanok is, akik váltását azért ' kellett előkészítenünk, mert nem tudtak felnőni a megnövekedett feladatokhoz. A vizsgálódások során azon­ban az is kiderült, pótlásuk nem is olyan egyszerű. Azért, mert a felsőfokú végzettségű szakemberek száma véges. Közülük sem mindenkit ké­szítettünk fel az önálló veze­tői munkára. Ezért, ha nem teszünk megfelelő intézkedé­seket, a tisztségek egy részét csak átmenetileg tudjuk be­tölteni. — Konkrétan, milyen intéz­kedések voltak ezek? — Az élet végül is úgy hozta, hogy döntéseinkkel nem vártunk öt évet. Másfél év alatt — 1980 végéig — nem kevesebb, mint harmincket­tes kerültek különböző tiszt­ségekbe. Kicserélődött a gyár első számú vezetése, s új osz­tályvezetőket, üzemvezetőket, művezetőket és csoportveze­tőket bíztunk meg irányító munkával. Az újonnan kine­vezett vezetők döntő többsége esztendők óta az öblösüveg­gyárban dolgozott. Mindössze hat olyan szakember került vezető beosztásba, aki más vállalattól jött hozzánk. Valójában ennél többen jöt­tek. Ezek a szakemberek je­lentik a mostani vezetők utánpótlását. Szeretnénk ele­jét venni annak, hogy még egyszer olyan helyzetbe ke­rüljünk, mint az elmúlt évek­ben, Csuk példaként említem, hogy osztályvezető-helyettes tisztséggel bíztunk meg olyan fiatal szakembert, aki mind­össze fél éve dolgozik a gyárban. Többen is szóvá tet­ték, hogy a kockázat, amit vállaltunk, bizony nem ke­vés. Valóban így igaz, mégis vállalnunk kellett, hiszen kényszerhelyzetben voltunk. Legalább tíz éve vajúdó ügyet rendezünk, ha a fiatal szak-' ember beváltja reményeinket. Ami pedig az utánpótlást il­leti, senkinek sem garantál­tuk, hogy rövidebb, vagy hosszabb idő múlva egyik ve­zetője lesz a gyárnak. Mun­kát kínálunk, és természete­sen lehetőséget árra, hogy bebizonyítsa rátermettségét, felkészüljön a vezetői munká­ra. Az már aztán rajtuk is múlik, hogyan élnek ezzel a lehetőséggel. Természetesen nemcsak a gazdasági vezetés újult meg gyárunkban. Megerősödött a pártszervezetek, a társadalmi és tömegszervezetek irányítá­sa is. Az elmúlt év őszén jó néhány alapszervezetben új titkárt választottunk. Meg­újult a végrehajtó bizottsá­gunk, és a gyári KlSZ-bizott- ság tevékenysége is tervsze­rűbb, folyamatosabb lett, hogy élére új titkár került. Meg­győződésünk, amelyet a mun­kában gyűjtött tapasztalatok erősítenek, hogy a vezetői munka fejlesztésének előbb'* utóbb az egész gyári kollek­tíva hasznát látja. — Hogyan látja most a helyzetüket? — A nagyüzemi pártbizott­ság, az alapszervezetek a ko­rábbinál tervszerűbben és kö­vetkezetesebben munkálkod­tak káderpolitikai célkitűzé­seink megvalósításán. Termé­szetesen egyetértésben dol­goztunk és dolgozunk a to­vábbiakban is a gyár gaz­dasági vezetésével. Bár a konkrét intézkedéseket sok vita előzte meg, az alap­vető kérdésekben mindig szót értettünk. Ügy gon­dolom, együttes erőfeszítése­ink eredménye, hogy sikerült megteremtenünk a további tervszerű, a folyamatos ká­dernevelő munka alapjait. — Melyek azok a legfonto­sabb teendők, amelyeket a káderpolitikai határozat vég­rehajtása, az utánpótlás ne­velése ad a pártbizottságnak, az alapszervezeteknek, a gyár gazdasági és mozgalmi veze­tésének? — A közelmúltban elké­szítettük középtávú káder* utáfi pótlási és -képzési ter­vünket. Ebben rövidebb és hosszabb távra határoztuk meg feladatainkat. Szeretnénk a lehető leggyorsabban növel­ni például a felsőfokú vég­zettséggel rendelkező szak­emberek számát, hiszen a kö­vetelmények egyre nagyob­bak. Ugyanakkor hosszabb tá­von hasznos volna — esetleg együttműködve a síküveg­gyárral — egy hatékony kép­zési, továbbképzési rendszer kialakítása. Éppen a vezetők szakmai és politikai ismere­teinek gyarapítása indokolja ezt. Már az előkészítés idősza­kában nagy gondot fordítot­tunk a leendő vezetők széles körű kiválasztására. Nem tit­koljuk, hogy bizonyos szem­léleti változást szeretnénk el­érni. Arra törekszünk, hogy a káderek kiválasztása és ne­velése egyformán feladata le­gyen a politikai és a gazda­sági vezetésnek. Miután nem tartjuk ma­gunkat csalhatatlannak, a ter­vet sem tekintjük valamiféle merev, változtathatatlan sé­mának. Az élet hozhat olyan dolgokat, amelyeket • most még nem láthatunk. Meghagytuk azt a lehetőséget, hogy a gya­korlati munkánkat mindig hozzáigazíthassuk a követel­ményekhez, a gyár reális igé­nyeihez, szükségleteihez. Hi­szen a kádermunka nem ön­célú tevékenység. Végső so­ron a közösség, a dolgozó emberek anyagi és szellemi gyarapodását szolgálja. — Köszönöm a beszélge­tést! . V. G. ..............................................................................................................................................................................luiiiiiniiiiii....iMiiiiiiiiiiiiiiimiiiuiiiiimiiniiiiiiiiimMiiiiimiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiminiiiiiiiiimiimiiiiimiiiuiiiijimiMi..... W em tudja sohasem elfelejteni azt a na­pot. A fényben úszó dísztermet, az ünneplőbe öl­tözött emberek kavarta halk zsongást, amelyben ott rez­geti a várakozás feszültsé­ge. Aztán elfoglalta helyét a vezetőség. Valamennyi ükét ismerte, mégis, most ebben a hangulatban feszülten kö­vette minden mozdulatukat. Elkezdődött az ünnepség. Szó­lították a kitüntetetteket. Tud­ta, ő is következni fog, mégis gyorsabban vert a szíve, az arca is meleg lett. Hallotta, nevén szólítják: „Géczi Imrét, a balassagyarmati kábel­gyár igazgatóját a kormány a Munka Érdemrend ezüst fokozatával tüntette ki”. Emlékezés ez, és fellélegzik, amikor mindezt elmondta. A tekintete ellágyult. Mindig nagyon érzékeny ember volt. Pedig a külsejét tekintve nem ezt a benyomást kelti. Meg­telt, testes ember. De a sze­me meleget áraszt. A hangja is halk. A mozdulataiban fe­dezhető fel a határozottsága. Most, mint aki kifáradt, le­szegezte tekintetét és nem szólt. Csend lett az Irodában. Hallani lehetett a gyárból a gépek beszűrődő hangját. De az olyan finomnak tűnt, mint nyugalmat árasztó zson­gás Ennél erősebb volt a nyugit! irányból erőszakos­kodó szél hangja. Megrázta az ablakot is. Még a kábeldo­bokat szüntelen szállító mo­torok hangját is elverte. Gé­czi Imre is az ablakokra te­kintett. — Életem első ilyen ma­gas kitüntetése volt ez... Mintha ezzel le is zárná az emlékezést. Valamit mon­dott, de inkább magának. Olyasmit, hogy az ünnep ér­tékét a hétköznapok adják. Azok pedig gazdagok a kábel­ban. Éppen ezekben a napok­ban összegezték az elmúlt évet. Másfél milliárdos ter­melési értékről beszél, meg valutáról, amit a népgazda­ságnak adnak. És építenek és építenek, hogy még nagyobb értéket termeljenek. A moz­dulatai megtelnek dinami­kával. Megélénkül a tekinte­te, amikor mondja: — Most, az ünnepekre Ki­váló gyár címmel tüntetik ki a kábelt... Alig múlott évtizede még, kint, a város szélén, a ho­mokon egy fabódé állott és nagy halomban betonelemek. Csak az építők meg Géczi Imre, a kinevezett igazgató tudta: gyár lesz abból. A vá­rosi pártbizottság első titká­rából lett ő a gyár vezetője. Ahogyan most nevezik: Eu­a tekintetek beszélnek... ba. Sorolja a neveket, akik ma ott végzik munkájukat a kábelban: Magyar Jóska, Ke­resztúri Pista, Jusztin Imre, Hovanecz Jani és hosszan rópa egyik legkorszerűbb ká­belgyárának. Járnak is oda a világ minden tájáról. Most is szovjet szakembereket vár­nak. Nemrég svédeket bú­csúztattak. Reggel a műsza­kiakkal tárgyalt. Közvetlen a kapcsolatuk, hiszen közöttük jó néhány iskolai tanítványa volt Mondja is büszkén, hogy nem szükséges hajtania őket. Születnek a jobbnál jobb öt­letek. Az például, hogyan használjanak külföldi áru helyett saját terméket a mun­kához. Szerszámokat szer­kesztenek és ki tudná még mit. Az biztos, milliókat je­lentő megtakarítás a mun­kájuk értéke. Aztán az em­berekkel a jó kapcsolatuk még a legnagyobb érték. Ez az igazgató legérzékenyebb pontja. Ezt szokta mondani: — Ennél nincs fontosabb... És ha az igazgató így látja, akkor így is van, mondják a műszakiak. Jut idő az igaz­gatónak tehát mással is fog­lalkozni. Otthonosan mozog a pártmunkában, készen áll a segítségadásra. Élénk éle­tet él a KISZ-szervezet, a nőbizottság. Még a munkás­őrök mellett is helyet kér. Í ) Ilyen most a kábelgyár Ba- assagyarmaton. Kora reggel­től az estébe menőig helyén az igazgató. Mentek a mű­szakiak a reggeli eligazítás­ról, érkeztek a társadalmi szervek vezetői, hogy felké­szülten fogadják a napokban várható Kiváló gyár kitün­tetést. Aztán majd május el­sején a menetben is ott lesz­nek, élükön Géczi Imrével. — Ha együtt ünnepelhe­tünk, akkor érzem jól ma­gam. .. Valamikor régen Nógrád- megyerből egy szegény zsel­lérember fia indult útnak Eger felé. A vékony, megviselt le­gényke tenyere már kemény volt a munkától, de mérhe­tetlen a tanulás iránti vá­gya. Apja, a háromholdas, volt az egyetlen támasza. Most amikor emlékezik életének legkedvesebbjére, ellágyul a tekintete: — Mit nem adnék, ha még láthatnám... Már csak az emlékezésben él az apa, de ott van minden léptekor. Az iskolai évek végeztével, amikor, mint fiatal tanító elindult a Cser­hát rejtekében Liszkó-puszta felé, ahol gaz lepte el az is­kola környékét, agyongyö­tört bútorok árválkodtak a tanteremben. Nekilátott sa­ját kezével a rend helyreál­lításának. Aztán jöttek a pusztabeliek is. Egyetlen pártfogoltjuk lett a tanyasi­aknak Géczi Imre. Ki tudja, él-e még Ivanyik János, aki­nek levágott keze csonkját gyógyítgatta. Vagy az öreg Kecskés Gyuri bácsi, aki egy harapófogóval állított be hozzá, hogy ugyan már, húz­za ki a fogát, mert elpusztul a fájdalomtól. Megtette, mert nem volt más. Aztán a gaz­dag herencsényi évek követ­keztek, ahol már igazgató­tanítóként és párttitkárként végezte \ munkáját. A fény ünnepére emlékszik, amikor felgyullad a villany a falu­ban és kivilágosodott. — Az élet magasiskolái vol­tak azok az évek — állítja még ma is. Hiába, az emlékezés, még­is ellágyítja az embert. Neki pedig sok oka van a szép emlékekre. Azt mondta, hogy amikor az épülő gyár élére kinevezték igazgatónak, nem tudott másra gondolni, mint azokra a pusztai napokra, amikor mipdent elölről kez­dett. És természetes volt, hogy arra a vidékre ment erőt gyűjteni is, meg embereket keresni is, maga mellé a gyár­még... — Tanítványaim voltak az elemiben... Most pedig munkatársai a kábelban. Műszakiak, szak­munkások, de valamire mind­annyian vitték. Mert ott folytattak, ahol abbahagyták a tanítójuk, Géczi Imre mel­lett. ha most azt igazgatónak nevezik is. Az óráját nézi Géczi Im­re. Gyorsabb lesz a lélegze­te, nyugtalanabb a mozgása. Itt az idő, amikor a gyárban a helye. Amikor otthon van, nem múlhat nap, hogy ebben az időpontban nem menne végig a gyáron. — Nem tudnék lenyugodni, ha nem ezt tenném... E s elindult. Ott, a munkacsarnokban látszik igazán, hogy az egykori fabódéból milyen szép gyár lett. Igazi gyár. Rend és tisztaság. A gépek egyenletes zúgása a magabiz­tosságot jelzi. Az emberek kiegyensúlyozottak, dolgoz­nak. Valaki azt mondta egy alkalommal: „A kábelban az uralkodó szellem, hogy ott dicsőség dolgozni... ” Az igaz­gatóra vetett munkástekin­tetekből mintha ez sugározna. Bobál Gyula

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents