Nógrád. 1981. április (37. évfolyam. 77-100. szám)
1981-04-16 / 89. szám
Tenni a tehetségekért ' „MINDEN OKTATÁSI formában nagy gondot kell fordítani a tehetségek felkarolására, segítésére.” — fogalmazódott meg az MSZMP XII. kongresszusán. A tehetség természetadta, velünk született hajlam, képesség valamire — ám ez gondozás, fejlesztés nélkül kipusztulhat, el- satnyulhat. > És nem csak a művészeti, matematikai, sporttehetségekre vonatkozik ez — a manuáliskészségekben kiemelkedőt nyújtókra éppúgy. Ebben a tanévben a tavaszi nevelőtestületi értekezletek központi témája a képességfejlesztés és tehetséggondozás — megyénkben általában a hónap második felében kerül sor ezekre a pedagógiai tanácskozásokra. Jó lenne biztonsággal műhelymunkának nevezni ezt — ha a felkészülésben az általános pedagógiai-pszichológiai kérdéseken túl a helyi sajátosságokra is gondolnak, és csak a valóban a témához tartozó gyakorlati problémákat vetik fel, választ keresve, akkor jogos a műhelymunka kifejezés. Remélhetően az új nevelési dokumentumok szellemében az iskolák túlnyomó többségében ezt hozza az áprilisi tanácskozás. Szécsényben — annak ellenére, hogy nagy iskola jött létre a két általános iskola összevonása után — sok a sajátos vonás. És természetesen az általános is — különösen a gondok terén. Juhász Lajos igazgató szerint a megyében négy általános iskola viseli Rákóczi nevét (a salgótarjáni, balassagyarmati, ludányhalászi mellé csatlakoztak). így már ebben sem egyedüliek... A FELKÉSZÜLÉS módjáról sokat tudnak mondani itt is. — A tanév elejétől köztudott, hogy a tavaszi nevelési értekezlet témája a tehetségfejlesztés, tehetséggondozás lesz. Nálunk nagy segítséget jelent a felkészülésben a 11 munkaközösségünk — nem minden iskolában szervezhető ennyi! A nevelés és oktatás • komplexitásában az osztályfőnökök járnak az élen, az ő munkaközösségük vállalta a legtöbb feladatot. Nemrég tartottak egy bemutató órát — ragyogóan sikerült — amivel egy illusztrációt adtak a nevelők arról, miként lehet segíteni a képeségek kibontakoztatását. E- mellett az 51 fős tantestületben most is jellemző az önművelés, az ajánlott irodalom olvasása. Hogy Szécsényben hagyományai vannak a tehetség- gondozásnak, arról sok kiváló szakember pályára kerülése mellett a régebbi tehetségkutató versenyeken elért eredmények is árulkodnak. Amikor a televízió kémia—fizika versenyt hirdetett, volt nyertes innen is. Műszaki egyetemeken, bölcsészkaron sok diák élt meg jól' a Szécsényben szerzett ismeretekből — az indíttatást az általános iskolában kapták. — Lehet, hogy legtöbben a nagyokra, hetedik-nyolcadikosokra gondolnak akkor, ha a képességfejlesztésről, tehetséggondozásról van szó. De nálunk — és szerintem a legtöbb helyen — ez a munka alsóban kezdődik, egészen az elején. Az egész napos osztályok ötödik éve működnek első és második osztályban. Furcsának tűnhet, pedig igaz: már itt felbukkannak tehetségek, akikkel bűn lenne nem törődni. A balassagyarmati Rózsavölgyi Márk Állami Zeneiskola „fiókot nyitott” Szécsényben, erre iskolai zenekart tudtunk építeni — bár eddig igazi nagy tehetségek nem tűntek fel, zenei szakközépiskolába nem került senki, ez a lehetőség sokat jelent. Képzőművészeti szakközépiskolába viszont már bejutott egy diákunk. De a tehetséget széleEmlékhangverseny Bartók Béla tiszteletére A centenáriumi születésnap előestéjén Salgótarjánban, a József Attila Megyei Művelődési Központ üvegcsarnokában került sor a pedagóguskórus, a Bolyai Gimnázium leánykara, a nagybátonyi kamarazenekar, valamint a balassagyarmati, nagybátonyi és salgótarjáni zeneiskolák tanárainak közreműködésével arra a hangversenyre, melynek célja; tisztelgés a nagy magyar zeneköltő-tudós életműve előtt. A jó szándék vezérelte vállalkozás dicséretet érdemel még akkor is. ha a koncert egésze — színvonalát tekintve — kívánnivalót hagy maga után. A bemutatott művek némelyike az előadók indiszpo- náltsága, technikai malőr vagy a pódiumra még éretlen produkciók miatt keltett hiányérzetet. A kis létszámú, zömmel szakmai közönség szeretettel és megértéssel fogadta az előadókat és produkciójukat. Hangos tetszésnyilvánítás főleg azoknál a műsorszámoknál volt érzékelhető, amelyek valóban kiemelkedtek a program egészéből. Így magas volt a „tetszési index” a Bolyai kórus éneklése, az Orsó— Baranyi hegedű—zongora kettős, valamint a hegedűduók elhangzása és Fogarasi Béla gitiárjátéka után. Az est valóságos meglepetése, kiugró sikere két — Salgótarjánban szinte ismeretlen — balassagyarmati fiatalember Kanyó András (fuvola) és Perneczky Zsolt (zongora) érdeme. Produkciójuk méltán aratott közönségsikert. A Kanyó—Perneczky duó játéka ismételten meggyőzött arról, hogy nem vagyunk híján friss tehetségeknek, akik már nem egyszerűen ígéretek, hanem pódiumérett művészek. Őszintén ajánlom őket a megye zeneszerető közönségének rokonszenvébe és a hangversenyt rendező szervek figyelmébe. Az évfordulós rendezvények országszerte tapasztalható jelzései alapján felmerülő kérdés, hogy az utókor kötelességtudó megemlékezéséből fakadó ünnepi programok — emlékülések, tudományos konferenciák, publicisztikák, hangversenyek — valós képet adnak-e a bartóki életmű helyéről, jelenlétéről kulturális életünkben? Szabad-e .önfeledten ünnepelnünk akkor, amikor tudjuk (vagy legalábbis tudnunk kellene), hogy 1945 óta több generáció nőtt fel anélkül, hogy értelmi és érzelmi téren elsajátította volna Bartók zenéjét, egy olyan magyar muzsikusét, akihez foghatót századunkban keveset adott a föld. A mai ifjú nemzedék nagy része előtt is idegen ez a zene, a külföld elé világhírű jelzővel tálalt zenepedagógiai-metodikai gyakorlatunk ellenére a fiatalok többsége „fertőzetlen” marad Bartók művészetétől. Van tehát tennivalónk bőven; öröm- ünnepek és kampányprogramok helyett súlyos adósságaink törlesztése. E hangversenyt bevezető köszöntőjében Réti Zoltán, a KÓTA Nógrád megyei Szervezetének társelnöke is erre hívta fel figyelmünket: „Bartók Bélát sokan megbántották, megbántottuk életében és halála után. Teremtsünk minél több alkalmat arra, hogy művei megszólalhassanak. Műveinek megismerése önbecsülésre, igényességre nevel. Kívánom, hogy Bartók Béla születésének évfordulója fordulópont legyen a Bartók-művek tolmácsolása és hallgatottsága szempontjából.” Ahhoz, hogy így legyen, értékeink iránti nagyobb felelősség. szeretet és megbecsülés szükséges. Tóth Csaba sen kell értelmezni — az ELZETT leendő ügyes gépbe- állítója, a dicsért asztalos éppúgy tehetség, mint a zenei téren kiugró fiatal. Szécsényben a múzeumbarátok köre például nem azért jött létre, hogy évente muzeológusokat neveljen, hanem a képesség- fejlesztés érdekében: a gyerekek egy-egy területet már be is mutattak felnőtteknek — szüleik is ott voltak — és így mindnyájan gazdagodtak. Igyekszünk a sporttehetségeket is kiugratni. A serdülőlabdarúgásban elért jó helyezést szeretnénk tartani, az atlétika mellett a tornát is erősítjük. A sakk régóta kedvelt ág. Számos tantárgyi szakkörünk mellett kilenc „egyéb” kategóriába tartozó van: az ELZETT üzemi szakköre, modellezők, bábozók, határőr úttörők, furulyaszakkör. Igen nagy a pedagógusok szerepe — felismerik-e, ki miben mutat tehetséget (nem leszűkítve az értelmi téren és a művészetben, sportban mutatott kiemelkedő teljesítményekre. Legnagyobb az osztályfőnökök felelőssége és fontos a szaktanárok „felderítő” munkája. A szakkörök nem hiányoztak eddig sem a szécsényi általános iskolákból sőt, azt lehet mondani, hogy példamutató szerepet játszottak, bizonyítva a közoktatási és közművelődési intézmények együttműködésének nagy lehetőségeit. A napköziben — ahol sokan vannak a veszélyeztetett helyzetben levők közül — például a bábozás terén tucatnyi gyereknek jelentett sikerélményt a jó szereplés és hogy nagyrészt saját maguk készítették a figurákat. AZ ÁPRILIS MÁSODIK felében lezajló értekezlet egy szempontból jól időzített: már tudni fogják, hogy sikerültek a középiskolai felvételek, a pályaválasztási tevékenységről megkapják az első jelzést. Szécsényben nem csak erre várnak: azt kérték, hogy az illetékes pedagógusok mérjék fel, kik maradtak ki mindenféle tanórán kívüli tevékenységből, felmérik azt is miért? Egy dologról hosszasabban beszélgettünk az igazgatóval — elmondta, hogyan alakult a jövő szeptemberi jelentkezés. 16 százalék alatt maradt a gimnáziumi pályázás, 45 százalék szakközépiskolába, a többiek szakmunkásképzőbe mennek. Az igazgató azt mondta: lehet, hogy mi is hibásak vagyunk ebben — korábban kisebb arányban javasoltuk a gimnáziumi felvételt. Hogy többet tegyünk a tehetségekért, abban a pedagógusok mellett a szülök tehetnek legtöbbet — ne tanuljon négy évig gépipari szakközépiskolában olyan fiatal, aki humán szakos tanár szeretne lenni. Ez, csak egy példa arra, mit 'hoz magával, az, ha a tehetséget, képességet rosszul értelmezik, csak a leendő művészekre, művésznőkre szűkítik. G. Kiss Magdolna NÓGRÁD - 1981. április 16., csütörtök Ti Képernyőre Jelentős vállalkozásba fogott a Magyar Televízió, Corneille remekművét. a Cid-et, a franciák klasszikus, nemzeti drámáját viszik képernyőre Kazimir Károly- nak, a Thália Színház főrendezőjének rendezésében. A XVII. századi mű spanyol dráma átdolgozása, Témája egy spanyol lovag sorsa, becsülete. Sajátos módon a Cid patetikus spanyol dráma, s hogy mégis francia nemzeti dráma lett, az elsősorban annak tudható be, hogy szerzője önmagából merített. Corneille műve már olyan nemzeti dráma, amely kifejezi egy nép gondolatait, érzelmeit a hazaszeretetről. a becsületről, a szerelemről. Ez adja meg értékét, minden nép számára. — Nálunk viszonylag ritkán játsszák? Mi az oka? — Valószínűleg az, hogy nehéz dráma. De ugyanakkor szép, értékes. Nem véletlenül terjed el •ez a mondás^ „Olyan szép, mint a Cid” — válaszolja Kazimir Károly, aki nősz évvel ezelőtt a Körszínházban vitte szín re és sikerre ezt a művet. — Milyen változásokkal kerül a dráma képernyőre? — Mint minden tv-átdolgozás. Két film a repülésről Cioíkovszkij és Tupoljev emlékműve Jevgenyij Jevtusenko, a kiváló szovjet költő formálja meg Cioíkovszkij alakját. A filmforgalmazók tudatossága folytán két olyan szovjet film került egymás után magyarországi bemutatásra, amely a repülésről és annak két orosz-szovjet elméleti nagyságáról: Konsztantyin Ciolkovszkijról és Andrej Tupoljevról szól. Cioíkovszkij küzdelmes élete Szavva Kulis' rendezőt ihlette meg, aki Szárnyalás címmel rendezett filmet az aerodinamika és a rakétarepülés elméletének alapvetőjéről. Élete drámai, sőt tragikus fordulatokban bővelkedik, 1 elgondolásait meg nem értés, személyes mellőzés kísérte. Cioíkovszkij alakját a kiváló szovjet költő, Jevgenyij Jevtusenko formálja meg művészi, belső erővel. Tupoljev a későbbi kor embere volt, noha neki jócskán jutott a dicsőségből, részesült a mellőzésben is a koncepciós perek idején. A két híresség életében, emberi karakterében igen sok azonos vonás található. Tupoljevről, Danyiil Hrabrovickij készített filmet A repülés megszállottjai címmel, Vlagyiszlav Sztrzselcsik főszereplésével. Tupoljev egyébként a Tü jelzésű gépekkel tette közismertté nevét az egész világon, szerzett legendás hírt a szovjet repülőgépgyártásnak. A Nógrád megyei mozik mától játsszák a Szárnyalás című filmet; április 16—17-én Bsflassagyarmaton, 20—22-én Salgótarjánban. A repülés megszállottái májusban, a béke és barátság hónapjának keretében kerülnek a megye filmkedvelő közönsége elé. A repülés elméletének két kiemelkedő nagyságáról készített filmek — melyek Cioíkovszkij és Tupoljev mozgófényképes emlékművei — mindazok számára élményt- jelentenek, akik kedvelik az életrajzi műveket, laikus érdeklődők, vagy járatosak a repülés, a gépgyártás tudományában. Régi újságokat lapozgatva Egy francia mondás szerint akkor válik valaki híres emberré, ha történetek forognak róla közszájon. Írókról, művészekről, a színház vlágának kiválóságairól számos anekdotát jegyeztek fel. Hogy va* lóban megtörténtek-e a feljegyzett esetek, vagy csak egy már meglévő sztorit, vándoranekdotát igazítottak a mű* vész alakjához, ki tudja? Az alábbi történeteket jő harminc évvel ezelőtt, a fel- szabadulást követő években megjelent lapokból gyűjtöttük össze. ☆ Komlós Vilmost és Herczeg Jenőt meghívták egy nudista estélyre. Mikor megérkeztek, egy meztelen férfi nyitott ajtót, és Komlós így szólt: — Látod Jenqjkém, itt még az inas is meztelen! — Honnét tudod, hogy ő az inas? — Hát nézd, öregem, egy biztos. Semmiesetre se szobalány! Misoga László, a kitűnő jellemszínész és komikus fiatal korában vándorszínészként tengette életét. Történt később, amikor már szárnyra kapta a hír, az egyik falu ivójában berendezett „színpadon” Ady-verseket szavalt. Bejelentette az első vers címét: — „Én a halál rokona vagyok.” kerül a Cid nál, így a Cid-nél is bizonyos tömörítésekét kellett végeznünk. Egyúttal arra is gondoltunk, hogy ez az átüoígozás emberi és társadalmi értékeire hívja fel a figyelmet, amely minden korhoz és mindenkihez szólnak. Ezt a drámát sokan támadták a max ga korában. Még plágiummal is vádolták á szerzőt, hiszen a Cid-történetek közLsmérték voltak Spanyolorszgban. A lényeg azonban a dráma sokrétűségében keresendő, valahogy úgy, mint a mi Bánk bánunkban. — Kazimir Károly bizonyára nem véletlenül vállalkozott a tv- átdolgozás megrendezésére? — A körszínházi előadás óta évtizedek teltek el. s régi tervem volt a Cid újabb színházi bemutatója. Most azonban, hogy felkértek a televíziós változat megrendezésére, nem hiszem, hogy erre sor kerülne a közeljövőben. A televíziós bemutató nagyszerű lehetőség, hogy ez a remekmű sokakhoz eljusson. Mi alkotók, mindannyian úgy készültünk fel, mint egy színházi előadásra. A Cid főbb szerepeit Kozák András, Sunyovszky Szilvia, ku- bik Anna, Szabó Gábor és Inke László játsszák. ez. b. — Az meg is látszik magán! * * Feleki Kamill, a kitűnő komikus nem tartozik a költekező, könnyűkezű emberek közé. Amikor egyik kollégája megnősült és valaki megkérdezte a népszerű Kamilltól: — Mond öregem, te mit adsz nászajándékul? — Egy galambot — válaszolta Feleki Kamill. — Galambot? — hüledezett a kérdező. — Hiszen az nagyon drága! — Az igaz, csakhogy én postagalambot adok. — Az olcsóbb? — Nem. De .visszajön! * Keleti László vidéki turnéja alkalmával egy boldog nászutaspár mellett kapott szobát, és így kénytelen volt végighallgatni, hogy az asz- szonyka egész éjjel ezt hajtogatta: — Téged be kellene aranyozni, Ödön! Reggel amikor elhaladt a szomszéd pár ajtaja előtt, Keleti jó erősen bekopogott. — Ki az? — kérdezte riadtan a párocska. — Az aranyozó — mondta a művész, és gyorsan odébb- állt. ☆ Molnár Ferenctől egyszer megkérdezték, hogy véleménye szerint a békegalamb hím, vagy nőnemű-e? Az író elgondolkozott kissé, majd így szólt: — Feltétlenül hímnemű. — Miért? — Mert elképzelhetetlen, hogy egy nőnemű lépy állandóan olajágat tartson a csőrében, anélkül, hogy beszélne! Jean Gabin művésziesen egyensúlyozta az alsó ajkán, Jean-Paul Sartre előszeretettel görgette a szájának egyik sarkából a másikba. Az olyan fekete cigaretták, mint a Gaulo- ises, vagy a Gitanes épp annyira franciák voltak, mint a vállas filmszínész, és a cingár filozófus. Az öregekkel mégis nyilvánvalóan lassan kihal a franciák előszeretete a bicska- nyitogató iránU amelynek a dohánya részben Délimm Salamon Bélától megkérdezte az egyik ismerőse: — Sala bácsi, maga sportember. Igaz, hogy a lovaglástól megfájdul az ember feje? Salamon egyéni hangsúlyával rávágja: — Ellenkezőleg, kérem! Kiss Manyi mesélte egy ba-. rátnőjének: — Képzeld édesem, tegnap tanúként hallgattak ki, és olyan lámpalázat kaptam, hogy amikor az életkoromat kérdezték, hiretelen nem jutott eszembe, hogy huszonnyolc vagyok vagy huszonhét. — Na és mennyit mondtál? — Tizenkilencet. ☆ Űj szobalány került Toncz' Tiborékhoz, aki nagyon büszke volt gazdája rajzolóművészetére. A Szabad Száj kiváló rajzolója egyik nap felfigyelt arra, hogy a lány a szomszéd szakácsnővel képző- művészeti vitába elegyedik. Azt mondja a szakácsnő: — A- legszebb képeket a Benczúr csinálta... Mire a szobalány sértődötten feleli: — Tanulja meg a nevét, Mari. Nem Bencz úr, hanem Toncz úr! ☆ A kitűnő író egy bájos fiatal színésznőjelöltet prote- zsált Jób Dániel színigazgatónál. — Öregem, ahogy ez a kislány tud! Ccc! Mindenki elbújhat. mellette.- Kérlek — mondta savanyú arccal Jób —, mi sajnos színházat játszunk és nem bújócs-. kát... Gyűjtötte: Kiss György Mihály Franciaországból szárma’ zik. Egyre több francia dohányos nyergei át ugyanis a gyenge nikotinszegény cigarettákra: míg 1970-ben a dohányosok kb. 95 %-a a hazai gyártmányú fekete cigarettát dugott a szájába,tavaly az arányuk szűk 75 %-ra esett vissza — ez olyan csökkenés, amely az állami dohánymonopóliumot a veszteséges vállalatok közé sodorta: egymaga 100 millió márkás veszteséget okozott. Fekete cigaretták 4
